Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

Hol született? világ Malvinája Dukál Takács Judit emléktáblája a Kossuth utca 15. számú házon. A régi udvarházban a tanács székel. Á magyar tudomány arcképcsarnolából Bemutatjuk Csizmadia Ernő akadémikust A poétái A 48-as forradalom idősza­kát megelőző reformkor nagy­ja, a liberális ellenzék vezér­alakja, később nézeteiért bör­tönt kiálló, a pesti árvízben a mentés személyes szervezője, s kezdeményezője — „az ár­vízi hajós” —, az erdélyi Wesselényi Miklós harmad­magával Itáliából jövet be­tért a Vas megyei Dukára. Hogy egy zsúpfedelű „udvar­házban” meglátogasson egy tizenkilenc éves lányt, nem udvarlásért, hanem a nem­zeti nyelv ügye s a tehetsége okán. A lány, Takács Judit később harmadik személyben szólva magáról így írta le ezt önéletrajzában: „Ezek vol­tak. .., akik néki poétái ne­vet adtak s csakhamar az egész poétái világban Judit­ból Malvina lett...” KERESZTÜTNÄL Malvinét ma persze mégis eredeti nevén tartja számon az irodalomtörténet Dukai Takács Juditként. Duka, ahol született, s felnőtt, ma tekin­télyes nagyságú község két főútvonal — a budapest— körmend—gráci és a keszthely —sümegsárvári — keresztező­désénél, közel mellettük, de szinte félreesőén. Sík a táj itt, Duka mégis kicsit mintha partosabban fe­küdne a réteken túli útnál, de alacsonyabban, mint a sárvá­ri úton túli Kissomlyó, a ha­sonló nevű hegyecske Lanká­ján templomával. A község neve régi — már 13. századi oklevélben is olvasható. S a nyelvészek szláv személynév­ből származtatják. EMLÉKTÁBLÁK Malvina maga kezdi így életírását: „Született 1795-ik esztendőben kisasszony havá­nak (ma ezt augusztusnak mondjuk) 9-ik napján, édes atyjának ősi fészkében Duká- ban, Vas vármegyében”. Ak­kor azonban száz ház se állt ott, s nem egészen nyolcszá- zan lakhatták a falut. Ma asz­faltozott bekötő úton érke­zünk be. Könnyen útbaiga­zítanak „az emléktáblás ház­hoz”. Persze, ugyanígy félreértés is támadhatott volna, mert más házon is van emléktáb­la. Így a tanácsházán: igaz, ugyanazt hirdeti, mondván, hogy a falu szülötte Dukai Takács Judit. Ez a tágas, iga­zi nemesi udvarház ugyan­csak a Takácsoké volt. E fa­luból vitte el feleségnek Ju­dit rokonát, Takács Zsuzsan­nát Berzsenyi Dániel. A PORTA Az a ház, amelyet kere­sünk a Kossuth utca 15. alatt található. Úgy tudjuk, nem az eredeti. Egy helybeli öreg, Németh János viszont úgy mondja, úgy tudja, csak át­alakították, megemelték, át­építették. — A templomban, ahol ke­resztelték, ott az emlékképe is... A kissomlyói evangélikus templomra gondol, mert „ott a gyülekezet, itt csak filiál van”. Az bizonyos, hogy a helyen, ezen a portán nőtt fel, apja örömére s biztatása mellett Itt írta verseit félárván ma­radva. Innen ment Keszthely-, re a helikon ünnepségekre Festetichez, ahol Berzsenyivel, Kisfaludy Sándorral s mások­kal verseltek, vitatták a nem­zeti költészet és nyelv ügyét. Ahogy erről írta: „Szembe volt itt a már úgyis rég es- mért s véle szoros vérséggel összekötött magyar Horáczzal, ama koszorús Berzsenyivel...” Itt élt 1818-ig, amikor az­tán férjhez ment s elköltözött férje, Geöndötz Ferenc Sár­váron túli házába, a Rába- partl Felsőpatyra. Ezt a helyet is versbe szedte: „Egy csendes kalibám itt, hol a szép Rába a virágos rétek partjait locsolja’ — így kezdi a verset, s az utolsó szakaszba szövi a falut: „Így élek itt s íme időmet így töltöm, Kies Paty tebenned zengem el énekem...” De akkor már keveset írt 6, akit Kazinczy így vígasztalt korábban: „Ne rettegje a kis­asszony azt a vádat, hogy a mely leány verset ír, nem lehet jó feleség”. n. r. „CSIZMADIA ERNŐT, az Akadémia rendes tagjává vá­lasztotta” — ezekkel a szavak­kal fejeződött be a Magyar Tu­dományos Akadémia kister­mében az agrártudományok osztályának nyilvános ülése, melyen Csizmadia Ernő tar­totta meg székfoglalóját. A „Folytonosság és változások agrárfejlődésünkben a 80-as évek elején” címmel elhang­zott előadás arra a feladatra vállalkozott, hogy a magyar népgazdaságon belül felmérje a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar helyzetiét. Az előadás jelentős része konkrét bizonyítékot szolgál­tatott arra, hogy helyes a XII. kongresszus koncepciója, mely­ben hansúlyozza ..hazánk ter­mészeti adottságai indokolttá és lehetővé teszik a mezőgaz­daság kiemelt fejlesztését”. Harminchárom éves munka után jutott el életének e fon­tos napjáig. Ennyi ugyanis a hivatalosan igazolható munka- viszonya. E ebbe nincsenek beszámítva azok az évek — miután betegsegélyzőt nem fizettek utána —, amikor maga is egyszerű fizikai munkás­ként dolgozott a mezőgazda­ságban. A paraszti munka ak­kor apáról, anyáról testálódott rá. De a föld nélküli öröksé­get. a mezőgazdasággal való elkötelezettséget mindmáig megőrizte. Csizmadia Ernő, a fényes szelek nemzedékeként tört so­ha nem járt új utakat kortár­saival magának. Az egyetem­re kerülve népi kollégista lett. Tanulmányai befejeztével 1950-ben közgazdász diplomát nyert. Azóta — megszakítások­kal, több mint három évtize­de — végez egyetemi oktató- és nevelő munkát: dolgózott a Mezőgazdasági Akadémián, az Agrártudományi Egyete­men, és a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyete­men, ahol jelenleg is az ag­rárközgazdaságtan professzora. Hogy mit jelentett életében ez az időszak, amit gazdasági irányító-szervező munkával töltött? Ma egyetlen szóval érzékelteti: felbecsülhetetlen. Párt- és állami szerveinknek azokon a fontos posztjain töl­tött el tíz évet. ahol a gazda­ságirányítási reform megvaló­sításából annak indíttatásá­tól kezdve részt vállalhatott, főleg szűkebb szakmájához tartozó területén, az agrár- és szövetkezeti mechanizmus fejlesztésében. Jelentős rész­ben ennek a gyakorlati, gaz­dasági munkának köszönhető sikeres kutatód és oktatói te­vékenysége. Míg első megjelent írásának ihletője. 1947-ben a földre­form megvalósításával kiala. kuló új viszonyok elemzése volt, addig később megjelent több könyvének témaköre, a szocialista mezőgazdasági nagyüzem. Nagy szerepe volt elsősorban a termelőszövetke­zetek belterjes és sokoldalú fejlesztési alapelveinek tisztá­zásában. a mechanizmus-re­form sajátos termelőszövetke­zeti intézkedéseinek tudomá­nyos megalapozásában. És ő volt, aki tudományos előre­látással az elsők között hívta fel a figyelmet a mezőgazda­ság iparosodására, ennek gaz­dasági és társadalmi következ­ményeire. Igazán sokrétű tevékenysé­get mondhat magáénak. Alko­tó módon kapcsolódott be új szocialista mezőgazdaságunk formálásába, ahol legfrissebb kutatásait szembesíthette a valósággal. Az egyetemi ka­tedrán pedig oktatói tevé­kenységével biztosítja holna­punk számára a jövő szakem­bereit. Vajon mindebből mennyi rejlett elképzeléseinek tarsolyában a hajdani egye­temre induló sárospataki kis­diáknak? Csizmadia Ernőt mindig vonzotta a közgazda- sági pálya. De legalább ennyi­re a pedagógusi hivatás, az if­júság nevelése is. Mindemel­lett nem mondott le azokról, akikkel sorsközösséget vál­lalt, az agrárközvélemény in­formálásáról. tájékoztatásáról, neveléséről. És lényegében ezeknek a törekvéseknek meg­felelően alakult az élete is: 1960-ban tudományos munkás­ságával megszerezte a kandi­dátusi cimet, majd elnyerte a tudományok doktora fokoza­tot. 1973-ban választották az Akadémia levelező, idén pe­dig rendes tagjává. Nem sokkal az egyetemre történt visszatérés után, 1979- ben, megválasztották a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem rektorává. AZT MONDJAK RÓLA a diákjai, hogy különös ember. Reggel a villamoson találkoz­nak vele, nem veszi igénybe a gépkocsit, délben a menzán ebédel és a sor végére áll egy kávéért a büfében. Pedig nincs a viselkedésében kölönös. Aki ismeri, tudja róla. hogy világ­életében az egyszerűséghez szokott és most sem tud más lenni. De mint elmondta, van ennek a magatartásnak egy másik tanulsága, az ugyanis, hogy az egyetemi vezetőt rá­kényszeríti, hogy benne éljen a mindennapokban. Mert sem­mi más nem pótolhatja a ta­nári kar és a hallgatók köré­ben megszerezhető közvetlen tapasztalatokat a rektor szá­mára. amely nélkülözhetetlen feladatainak megvaiósitása so­rán. A számybontogatő leendő agrárközgazdászok tanításá­val egyidőben a professzor részt vállal a vezető- és tu­dományos utánpótlás nevelé­sében is. E téren különösen figyelemre méltó néhány as­piránsának kiemelkedően szép eredménye. S noha számtalan ága-boga van a rektori munkának, melynek a második évét töl­ti, mindemellett a kutatásról sem mondhat le. mert lekési az időt. Kutatási témája vál­tozatlanul a mezőgazdaság iparosodása. De főleg az élel­miszertermelésben kibontako­zó integráció vizsgálatára ösz- pontosít. Azokkal a problé­mákkal foglalkozik, amelyek agrár- és szövetkezeti politi­kánkban a gazdasági életünk­ben előállt ú.i helyzetből fa­kadnak. Kísérletet tett az ag­ráripari fejlődés törvényszerű­ségének a feltárására, illetve erre építve az élelmiszerter­melés gazdaságiam tudomá­nyos alapjainak a lerakására. Ez a munkássága jelentős ha­zai és nemzetközi érdeklődést keltett. Eredményeit a központi irá­nyító szervek a gyakorlati munkában is hasznosították, munkásságát államunk több kitüntetéssel ismerte el. Tudományos szervező és tár­sadalmi tevékenysége ugyan­csak széles körű. Az akadémiai bizottságokon kívül íelentős más társadalmi megbízatásai is vannak. így az OM köz- gazdasági szakbizottságának vezetője, két közgazdasági szaklap szerkesztő bizottságá­nak tagja, a Szövetkezeti Tu­dományos Tanács és az agrár­politikánk tudományos meg­alapozását szolgáló kutatáso­kat koordináló bizottság tag­ja. Vajon e sokrétű tudomá­nyos kutatás és tudomány­szervezői munka mellett ho- gyan él Csizmadia Ernő mint magánember? Szerencsés ember, vallja ma­gáról. . . A családi élete ki­egyensúlyozott Felsége, aki szintén közgazdász, egyetemi tanár a MÉM Mérnök- és Ve­zetőképző Intézetben. Két lá­nya és két fiúunokáia van. Lányai is közgazdászpályát választottak. S MINT AHOGYAN a mun­kában is egy pályán találták meg a munkaadta örömöket, ugyanúgy együtt keresi a csa­lád a kikapcsolódást is. Kö­zös nagy szórakozásuk a tú­rázás. Másik kedvtelése a ze­nehallgatás. De ha ideje en­gedi, szívesen olvas szépiro­dalmat, főleg történelmi re­gényt, visszaemlékezéseket. \ Halay Edit Vizsgaidőszak-végi beszélgetés Június és egyben a vizsga- időszak utolsó napján keres­tem fel a Pénzügyi és Szám­viteli Főiskola salgótarjáni ta­gozatának igazgatóját, Loms- ták Lászlót, hogy az immár hátuk mögött tudott tanévről kérdezősködjek. A főiskola szép új épületében a felvételi­zők utolsó csapata izgul — vi.zsga már nem folyik sehol. — Nyolcéves, fiatal főiskola a miénk —. de a tanulmányi fegyelemmel nem volt gon­dunk ebben az évben sem. A nappali hallgatók rendesen lá­togatják az előadásokat, a le- velezősök a konzultációkat. Most közel 800 hallgatónk van — 229 nappali, 530 levelező. Dicsértem a tanulmányi fe­gyelmet — ezt tükrözik a vizs­gák is. Ahol több a bukás, az az első évfolyam — 80 diák közül 8—10, félévet ismétel. Ez egyébként nem szokatlan más főiskolán sem: ilyenkor sokan még ,.nem álltak be”, közel van a középiskola. A többi év­folyamon már nincs ilyen — néhányan indokolt esetben ha­lasztást kaptak, egyébként si­keresen végzett mindenki. A vizsgák közül a legnehezeb­bek a szaktárgyak — számvi­tel, pénzügy, tervezés — ezek a buktatók, mert még a gya­korlat nem segít. A levelező diákoknál munkahelyi gondok is előfordulnak — most ké­szülök írni például az egyik mag yarnán dort hallgatónk ügyében az állami gazdaság igazgatójának: nem adták ki neki rendesen a tanulmányi szabadságot. Pedig, ha aláír­ják a továbbtanulási papírt, vállalni kell az ezzel járó kö­telezettségeket is... — Hány végzettet bocsátót- tak ki idén? — 58 iparszakos fejezte be a főiskolát a nappalin, 60 le­velező — közülük az iparsza­kosok mellett 26 pénzügyes volt. Az államvizsgák ragyogó eredményeket hoztak — min­denki tudása javát nyújtotta. Három tárgyból kellett vizs­gázniuk és egyetlen egy hall­n' gató, egy tárgyból bukott. Kül­ső szakembereket hívtunk meg elnöknek — a leadott je­lentésükben sok dicsérő meg­jegyzést olvashattunk. Igaz. vörösdiplomát senki nem ka­pott —, de ahhoz a nappalin három, a levelezőn négy éven át hármasnál rosszabb jegy nem csúszhat be, ami nem könnyű feltétel! — Kaptak-e már visszajel­zést arról, hogyan tudtak el­helyezkedni a hallgatók? — Már az államvizsga ide­jén valamennyi hallgatónknak megvolt az állása. Pályázati úton lehet elhelyezkedni — több pályázatot adtak ki. mint ahányan voltak, így választani is lehetett. — Hányán maradnak a me­gyében? — A diákok 10—15 százalé­ka Nógrád megyei. Azt hi­szem, jó is ez az arány, nincs gond a „túlképzéssel”. Az iparszakosok többségét a sal­gótarjáni tagozat képezi. Bu­dapesten 25 fős keret van er­re — így pesti hallgatónk nincs, de az ország minden részéből járnak ide. Az igen ritka eset, ha egy megyei gye­rek máshová megy, az viszont elő szokott fordulni, hogy „idegen” itt marad. — Az üzemekkel, vállala­tokkal milyen kapcsolatot si­került kialakítaniuk? — Jó az együttműködésünk — különösen a bázisvállala­tokkal. A legnagyobb megyei üzemekkel megállapodást kö­töttünk — mi azt kérjük, hogy 2—3 főt fogadjanak nyá­ri szakmai gyakorlaton, bizto­sítsanak konzulenst melléjük erre az időre. ..Ennek fejében” mi szakmai jellegű feladato­kat oldunk meg a vállalatok­nak — például most a sík­üveggyárnak, korábban a ko­hászati üzemeknek. Ezzel a számítógép-kapacitásunk jobb kihasználását is segítjük. Elő­adóként, külső munkatársként, felvételi, államvizsga-bizott­ságba is felkérjük a szakem­bereket. — Ügy tűnik, az utóbbi idó­ben sokat erősödött a város, sál tartott kapcsolat, — Igen — az első időben az egyik fél sem tudta, mit vár a másiktól, mit adhat. Többen úgy nyilatkoztak, hogy iskolánk azóta megtalálta a helyét, beilleszkedett Az ok­tatóink bekapcsolódtak a város tudományos, ismeretterjesztő munkájába, a társadalmi szer­vek életébe, KlSZ-szerveze- tünk aktívan részt vesz a vá­ros ifjúsági mozgalmában. Ott­hont adunk tanácskozásoknak — nemsokára jön a Bolyai- társaság, aztán később a fizi­kusok, volt itt megyei igazga­tói értekezlet, tanácsülés. Sok ember akkor járt itt először, összeállt a belső gárda: az át­lagos főiskolai oktatói színvo­nalakat elértük. Egy főnek van tudományos fokozata (kandidátus), néhányan dokto­ri címet szereztek és vannak a fiatalok körében erre aspi­rálók. A számítóközpontunk gárdája fa jó. Gazdagodnak a hagyományaink, úgy látjuk, jól érzik magukat a hallgatók — sokan visszajárnak az itt végzettek közül tanácsért, megnézni a többieket. Évek óta jól működnek a tudomá­nyos diákkörök, idén is jól si­került a házi konferencia, az országosról is több díjat el­hoztunk. Ennek elismerése is benne van abban, hogy jövő márciusban mi rendezhetjük meg az ország összes közgaz­dasági felnőttoktatási intézmé­nye számára a szekcióülést. Nagy munka lesz, de kapcso­latokat jelent. — Nemsokára befejeződik a felvételi. Hány gólya kezd­het ősszel, milyen túljelent­kezés? j — Nappalin 80-at, levelezőn 60—70 főt tudunk felvenni. Az ipar szakon másfélszeres a túl­jelentkezés. Több szokott len­ni, de most sokan második­ként jelölték ezt a főiskolát —. ha nem sikerül a felvételi a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemre, de a pontszám megfelelő, átirányít­ják őket ide. Jó évet zártunk — azt hiszem, a következő esztendő is sok feladatot hoz,1 C. Kiss Magdolna 8 NOGRAD - 1980. július 6., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom