Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-10 / 160. szám

Expert az NDK-ba Évi tízezer darab kombájnalkatrészt készítenek az ecsegi termelőszövetkezet melléküzem, ágában NDK-beli gépek részére. Hat fő két műszakban látja el feladatait,, közöttük a fiatal forgácsoló szakember, Kovács János. Képünkön a legyártott munkadarabok mére­teit ellenőrzi. — kj — Szinkron " Egy gyűlésre nem ment el X.. holott kö­telessége lett volna. Várták, számítottak rá. Amikor aztán felemlegették a mulasztást, nagy mérgesen azt felelte: „XJgy látszik, nem minden órát hajtottak előre!” E megállapításhoz aztán szépen hozzátet­te; a falusi embernek ezernyi a dolga; a kert­tel vagy szőlővel bajlódónak egyenesen jól jött az az egyórányi „nyereség”. Igaz. nem is számít• hogy mennyit jeleznek a mutatók, csak az elvégezhető munka a lényeg­Feltéve, persze, ha nincs hivatalos elfog­laltság — mégpedig a korábbi „órarend” szerint. Délután 6 órakor például, amikor „tulajdonképpen még csak 5 óra van.” X. tehát morog, elmarad a gyűlésről s ar­ra hivatkozik: magasan jár még a Nap. Ez utóbbi cáfolhatatlanul igaz is. De abban is van valami, hogy az új időszámításnak az élet minden területére érvényesnek kell lenni. így a gyűlések, előadások, különböző programok szervezői sem feledhetik el: egy órával hosszabb a délután. Apróság mindez, mégis jelentősége van. Ha mindenütt „bekalkulálják” a nyári idő­számítástí ha azonos ritmus szerint járnak az órák, máris könnyebb összeegyeztetni a magán- és közéleti elfoglaltságot. Ennyit pedig megér a szinkron. kele — Részigazságok helyett Párttaggá nevelésről a salgótarjáni öblösüveggyárban Az elmúlt esztendőben, ami. kor a pártalapszervezetek mun­káját, tapasztalatait összegez, ték a salgótarjáni öblösüveg. gyár kommunistái, figyelmez­tető tényekkel találták magu­kat szemben. A párttagok ará­nya a gyárban, s a munkások aránya a pártalapszervezetek- ben, ha szerény mértékben is, de mégiscsak csökkent az elmúlt években. Pförtner István, a párt nagyüzemi végrehajtó bizott­ságának tagja tárgyilagosan ítél: — Nyugtathatnánk magun. kát' azzal, hogy sok a nyugdí­jas, akik előbb, vagy utóbb megválnak tőlünk. Ez azonban csak egy része az igazságnak! Azt tapasztaltuk ugyanis, ahol a pártépítő munka akadozik, ott rendszerint valami más baj is van. Hosszú évek múl­tak el például anélkül, hogy egyetlen üvegfúvót felvettek volna a pártba. Igaz, az alap­szervezet más munkával sem jeleskedett. Ahogy erősödött a vezetés, egyszerre szervezet­tebb, folyamatosabb lett a pártmunka. A pártszervezet tekintélyével, befolyásával pe­dig szinte együtt nőtt az új párttagok száma. LEGFŐBB ÉRV: A MUNKA A múlt évben arra is volt példa, hogy fiatal, egy-két éve felvételt nyert párttagok ma­radtak el az alapszervezetek­ből. Olyanok is, akikkel min­den bizonnyal erősebbek let­tek volna a kommunista kö­zösségek. Csakhát a taggyűlés után, amely felvételükről dön­tött, sorsukra hagyták őket. Nem adtak számukra megbí­zatást, vagy formális tenniva­lókkal látták el őket. Lassan- lassan értelmetlennek találták a munkát, meg az ilyen párt­tagságot is. A következtetés egyértelmű, amelyet a tapasztalatokból le­vontak a nagyüzemi pártbi­zottságon és az alapszerveze­tekben. A mindenképpen ká­ros statisztikai szemlélet he­lyett a politikai szükségletek határozzák meg az alapszer­vezetek pártépítő tevékenysé­Még mindig ölesé az energia... Ha azt látom, hogy nálunk egyes üzemrészekben néhá- nyan üresen pörgetik a gépe­ket, s ha az ember szól emi­att. bizony még nekik áll fel­jebb. A legszomorítóbb, hogy jó képességű, értelmes szak­emberekről van szó. Hallot­tam, de még konkrétan nem tudok semmit sem mondani arról, hogy a július 1-i ener­giaár-emelkedés mennyivel növeli nálunk a termelés költ­ségeit. Az április 1-i energia­emelés után a nettó termelés 7—8 százalékát tette ki az energiaköltség, ami több mint tízmillió forintot jelent — mondja Mészáros Lajos, a salgótarjáni bányagépgyár jú­nius elsejével kinevezett ener­gia- és emelőgépügyi osztály- vezetője, aki ezet megelőzően megbízott energetikusként te­vékenykedett. Kétségtelen, hogy vannak megyénkben még üzemek, gyárak, ahol a mai napig is félvállról foglalkoznak az energiaköltségek alakulásá­val. De sajnos, még igen sok azoknak a dolgozóknak a száma is, akik azt hiszik, hogy az energiapocsékolást nem saját maguk, hanem majd valaki más fizeti meg. A bányagépgyárban az uralkodó energiafajta a föld­gáz, amit a nagycsarnok fű­tésére használnak. Ez jóval olcsóbb, mint a koksz, vagy a tüzelőolaj. Az első negyed­évben a tervezetthez képest minimális a megtakarítás földgázból. A második ne­gyedévben a megtakarítási számlán ötezer köbméter jelentkezett. — A várható megtakarítást előre tervezni nehéz, bár a vállalat központja is ezt kéri tőlem, mert ebben az évben kerül átadásra az új szociális épület, az étkezde, a szer­számműhely, aminek fűtését földgázzal oldjuk meg — vé­lekedik az osztályvezető­Az irodák raktárak fűtésé­re továbbra is tüzelőolajat használnak. Az elképzelések szerint az olajtüzelést 1982- ig kell megszüntetni az iro­dákban. Pillanatnyilag az el­képzelések megvalósítása nem biztat sok jóval, mivel a vállalatnak igen szűkösek az anyagi lehetőséged. Ebben az évben 240 tonna tüzelő­olaj felhasználását tervezik, aminek jó részét technológiai célokra használják fel a ko­vács- és üveggerenda-gyár- tó üzemben. A többit a meg­lévő nyolcvan olajkályhában tüzelik el. Ez sem kis meny- nyiség. — Különösen akkor nem, ha az irodákban dolgozók a téli időben is azt kívánják tőlünk, hogy nyári ruhában, ingben és nyitott ablakok mellett dolgozhassanak- Ha ezt nem biztosítjuk számuk­ra, akkor a párthoz, vagy a szakszervezethez szaladnak, mondván: — fáznak, nem tudnak dolgozni. Ezt a hely­zetet nem lesz könnyű meg­változtatni, mert így szokták meg. Ilyenkor a telefonba csak annyit szólnak: — La- joskám, csináljunk valamit. És mi csinálunk. Meggyőző­désünk ellenére! Mert a te­lefonok előtt jó lenne azért meggyőződni arról, hogy jo­gos vagy jogtalan a kívánság — szól kesernyés hangon az osztályvezető. A harmadik energiafajtát, a villamos energiát a gépek hajtására és a közvilágításra használják. Az utóbbinál a fogyasztás nőtt, mert a térvi­lágítást szolgáló hálózatot felújították, kibővítették, a munka biztonsága és a társa­dalmi tulajdon védelme érde­kében. A korábbiakhoz képest ezért háromszáz megawattal emelkedett a felhasználás. — Csökkentése érdekében a villanyszerelő műhely mű­szaki kollektívájának újítását vezetjük be, amelynek segít­ségével ebben az évben 130 ezer forintot tudunk megta­karítani. A térvilágításnál al­kalmazott újítást felhasznál­juk majd az üzemekben is. Intézkedések születtek az üresjáratok megszüntetésére is- A hegesztőberendezések­nél és másutt. Sajnos, egyes üzemek üzemvezetői, műveze­tői nem veszik komolyan a kiadott utasítások végrehaj­tását. Ha emiatt szólunk, ha­mar megkapjuk tőlük: mi kö­zünk hozzá. — Ml lenne, ha ennek a kedvezőtlen magatartásnak kellemetlen következményei lennének a pocsékoló dolgo­zók fizetésénél ? — Biztos meggondolnák, hogy miként cselekedjenek. — Normatívákat kellene előírni, s aki ettől eltér, az viselné a következményét, aki megtakarítana, azt meg­jutalmaznák. — A tüzelőolajra van elő­írt norma, a többire viszont nincs. Eddig ilyen jellegű megbízatást a többi energia- fajtára még nem kaptam. Egyébként nehéz is lenne kü- lön-külön kimutatni, mert például három üzemünk egy órára van rákapcsolva. Pedig én is csak úgy tudom elkép­zelni az értelmes takarékos­kodást, ha mindenki anyagi­lag is érzi: pazarolt, vagy takarékoskodott. Az agitációs, felvilágosító, meggyőző nevelő munka mel­lett valóban leghatásosabb érv az anyagi elismerés vagy a büntetés. De akik még min­dig azt hiszik, hogy lehet pa­zarolni az energiával, azok ne feledjék: mindenféle ha­nyagság, nemtörődömség, pa­zarlás növeli a termelési költ­ségeket, vagyis annyival keve­sebb jut bérre, szociális jut­tatásokra, a munkaverseny legjobbjainak jutalmazására, a törzsgárdára, egyebekre. — véna «­gét. Mint ahogy a pártmun­kát, átgondoltabbá, tervszerűb­bé kell tenni a párttaggá ne­velést is. A munkát a KISZ, a szakszervezetben, a szocia­lista brigádokban kell elkez­deni, s a pártalapszervezetek- ben folytatni. Horváth Ferenc, a feldolgo­zó üzemben tevékenykedő alapszervezet titkára mondja: — Néhány esztendeje azt tartottam, hogy ne menjünk az emberek elé! Keressen meg bennünket, aki párttag sze­retne lenni... Aztán menet közben rájöttem, azért rossz ez a szemlélet, mert előfor­dulhat, hogy nem kopog ná­lunk senki... Vagy aki jön, éretlen még a párttagságra! Két-három éven át jó, ha egy-egy párttagot felvettek. A KISZ-szervezet akkoriban egyetlen fiatalt sem ajánlott. Az idén már két fiatal dolgá­ban döntött a taggyűlés. Su­lyok Tiborné finomcsiszoló május óta tagja az alapszer­vezetnek. A gyárban tanulta a mesterséget, aztán egy évet dolgozott és jöttek a gyerekek. Hat esztendeig volt otthon, az idén jött vissza a gyermek- gondozási szabadságról. — A KISZ-titkár, meg Hor­váth Feri, a párttitkár kere­sett meg, hogy szívesen lát­nának a pártalapszervezet- ben... Bizonyára a korábbi, a fiatalok körében végzett mun­kám indították őket erre a lépésre — mondja. — Most is az a pártmegbízatásom, hogy a KISZ-ben dolgozom. Sulyok Tibornét, a gyár fi­atal szakmunkását brigádve­zetője, HegéBüs Bertalan ajánlotta a pártba. Másik ajánlója a KISZ-taggyűlés volt. Legfőbb érvük Sulyok Tiborné munkája volt, me­lyet a gyárban, a KlSZ-alap- szervezetben végez. KI, HONNAN INDUL? Tervszerűbb, folyamatosabb a tagnevelő tevékenység az ABCD-kemence munkásait összefogó alapszervezetben is. A kemencéknél több mint két­száz fiatal dolgozik, szakmun­kások, kézi üvegfúvók. Balogh Gyula, az alapszer­vezet titkára magyarázza: — Néhány éve választottak meg az alapszervezet titkárá­nak. Nem tagadom, a leg­több gondot nekem is, a párt­vezetőségnek is a pártépítő munka okozta... Számtalan­szor végiggondoltuk, mit te­hetünk? A végén rájöttünk, hogy nincs olyan módszer, amelyik helyettesítheti a gon­dos, a körültekintő politikai nevelő munkát. A KISZ-, a szakszervezeti bizottság, a brigádvezetők, a tapasztalt párttagok, a mű­vezetők véleményét egyaránt meghallgatták mielőtt elkészí­tették az alapszervezet neve­lési tervét. Csaknem félszáz ajánlást gyűjtöttek így össze. Aztán a pártvezetőség tagjai mindenkivel beszéltek, akik neve egyáltalán szóba jött. Volt, akit erősebbé tett ez a beszélgetés, társadalmi mun­kát kért, hogy bizonyítsa érettségét, rátermettségét. Olyan is akadt, aki megriadt a párttagsággal járó követel­ményektől, felelősségtől. Má­sok a tagsági díjat sokalták. Végül is a nevelési listára hu­szonkét név került. Közülük az idén kettőt vettek fel párt­tagnak. Azt mondja Balogh Gyula: — Jelentkező volna több is. Csakhát keserű tapasztalatok tanítottak meg bennünket ar­ra, hogy felelősséggel dönt­sünk az emberek dolgában! A közelmúltban három pártta­got zártunk ki az alapszerve­zetből azért, mert korábban elhamarkodottan ítéltünk! Az egyik rendszeresen ivott, fe­lületesen dolgozott. A másik példásan tette a dolgát, ám nem tudtuk vele megértetni, hogy világnézetünkkel, párt­tagságával sehogyan sem fér össze gyermekei vallásos ne­velése... A példát hallva Horváth Fe­renc tanulságos gondolatokat fogalmaz a lakóterületi alap­szervezetekkel épülő kapcso­latokról : — Amikor 1975-ben a párt nagyüzemi végrehajtó bizott­ságába választottak, már ak­kor felvetődött: nézzük meg, hogy a leendő párttag hon­nan indul el reggelenként. Itt ugyan arra ügyelünk, hogy már akkor legyen valamilyen megbízatása, mielőtt a párt­csoport, a taggyűlés döntésére sor kerül. Elvégzi valamennyi az új párttagok tanfolyamát is, megismerkedik a szerveze­ti szabályzattal, a párttag jo­gaival, kötelességeivel. Csak éppen arról feledkezünk meg olykor-olykor, hogy körülnéz­zünk a lakóhelyén, ahol él... Sulyok Tibornéért már kö­zösen vállalt felelősséget a gyári és a lakóhelyi pártszer­vezet. S a módszer lassan- lassan az öblösüveggyár mind a tizenegy alapszervezetében megnyugtató gyakorlattá vá" lik. Mint ahogy a meggyőzést, a politikai nevelő munkát sem tekintik befejezettnek a tag­gyűléssel, amely a felvételről dönt. Palik József hat esztendeje párttag. Mielőtt szervező tit­kárnak választották a csiszo­lóban dolgozó kommunisták, pártcsoportbizalmi volt. Sok esztendős tapasztalat mondat­ja vele: — A gyári pártcsoportok többsége egyre jobb iskolája lesz a párttag-, a kommunista nevelésnek. A megbízatást, amelyet a taggyűlés ad az új párttagnak, a pártcsoport se­gíti és kéri számon... A mun­kát mérjük, a felkészültséget, hozzáállást a közügyekhez, és azt, hogy az új párttag mennyire találja meg helyét közöttünk... Két-három esztendeje a pártcsoportok, az alapszerve­zetek rendszeresen vizsgálják a párttaggá nevelés módsze­reit, gyakorlatát. Vannak alapszervezetek, ahol rendsze­resen tanácskoznak az új párttagokkal arról, hogyan tudják ellátni pártmegbízatá­sukat, s a pártmunka, no meg az ajánlók mennyiben segítik beilleszkedésüket a kommu­nista közösségbe. Szaporodik azon alapszervezetek száma is, melyek számon kérik a KISZ- és a szakszervezeti bi­zottságok nevelő tevékenysé­gét. A párt nagyüzemi bizottsá­ga ösztönzi, támogatja azt a szemléletet és gyakorlatot, amely a pártmunka fontos ré­szeként tartja számon a párt­taggá nevelést. A pártbizott­ság koordinálja, s folyamato­san ellenőrzi a munkát. Krätschmer Lajos, a nagy­üzemi pártbizottság titkára végül is így összegez: — Nem írjuk elő az alap­szervezeteknek, hogy hár.y párttagot vegyenek fel éven­te. Igyekszünk megmaradni a realitásoknál! A nevelő mun­ka sikereit az alapszerveze­tekben kovácsolják! A lehe­tőségek ismeretében ajánláso­kat, javaslatokat teszünk, hol lehetne bátrabban erősíte­ni új tagokkal az alapszerve­zeteket. A nevelési listákhoz sem mi, sem az alapszerve­zetek nem ragaszkodnak me­reven. Arra azért jók, hogy az alapszervezetek átgondol­ják kivel, hogyan foglalkoz­zanak, hogy valóban a leg­jobbak kerüljenek be a párt­ba... Egyre kevesebb legyen az olyan alapszervezeti dön­tés, amelyet a végrehajtó bi­zottságnak kell megmásítania, mert a tagfelvétel nélkülözte a szükséges megfontoltságot, felelősséget. Vincze Istvánná I NÓGRÁD ~ 1980. július 10., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom