Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-04 / 129. szám

Eredményes nyo után Visszatért a Földre a magyar-szovjet íirpáros TELJES SIKER N yolc napon át izgatottan figyeltük a világűrből ér­kező híreket. A felfokozott izgalom oka az volt, hogy május 26-án este fedélzetén magyar űrha­jóssal szállt fel a magasba a Szojuz—36 űrhajó, Farkas Bertalan személyében először jutott el honfitársunk a világűrbe, a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén az elmúlt napokban először dolgozott együtt magyar a szovjet koz­monautákkal az Interkozmosz-program megvalósításán. A csütörtöki angyalföldi választási nagygyűlésen mind­annyiunk szívéből szólt Kádár János, amikor így fogal­mazott: „Nagy eseménye életünknek, hogy a fölöttünk több mint kétszáz kilométerre keringő űrállomáson a négy űrhajós közül az egyik honfitársunk... Köszönetét mondunk a Szovjetuniónak, s mindazoknak, akik ezt le­hetővé tették számunkra. A Föld körül keringő négy űr. hajósnak pedig jó egészséget, jó munkát, sok sikert kí­vánunk! Örömünk akkor lesz teljes, ha a szerencsés visz- szatérés után itt a Földön üdvözölhetjük őket”. Kedden este értesültünk róla, hogy Farkas Bertalan és parancsnoka, Vajerij Kubászov a „kölcsön kapott” Szojuz—35 fedélzetén Kazahsztánban sikeresen földet ért. Örömünk azóta teljes. Teljes azért, mert a magyar—szov­jet űrpáros eredményesen teljesítette feladatát a világűr­ben, s teljes’ azért, mert sikeresen hajtotta végre a le­szállást is. Addig a pillanatig azonban, amíg a műszerek jelezték az űrhajó leszállóegységének visszatérését boly­gónkra, sok izgalmas óra telt el. A Moszkva környéki repülésirányító központ nagytermének elektronikus fali­újságja kedden délután közölt először külön-külön adato­kat a fennmaradt Szaljut—6—Szojuz—36 űrkomplexum­ról és a nemzetközi személyzet leszálló űrhajójáról a Szojuz—35-ről. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan ek­kor már másodpercenként nyolc kilométeres sebességgel száguldott a Föld felé. A visszatérést feszülten figyelték a repülésirányító központ szakemberei, hiszen valameny- nyien tudatában voltak annak, hogy egy olyan művelet szemtanúi, amely a rajt és az összekapcsolás után a leg­nehezebb feladat az űrhajósok munkájában. A televízió képernyőjén, a rádió mellett magunk is átéltük a leszál­lás izgalmas perceit... A szovjet—magyar űrkísérlet mérlegét most megvon­ni természetesen korai lenne, hiszen a tudományos-ku­tató program értékelésén még hónapokig dolgoznak majd a két ország tudósai. Az azonban már most bizonyos, hogy a Kubászov—Farkas páros tudományos programja minden korábbi Interkozmosz-kísérletnél zsúfoltabb volt, s az űrhajósok eredményesen hajtották végre az előírt orvos-biológiai, gyártástechnológiai és erőforrás-kutatási feladatokat. A magyar kutatóűrhajós munkájáról egy­öntetűen elismerő hangon nyilatkoztak a szovjet űrku­tatás kiemelkedő, világszerte elismert személyiségei. Far­kas Bertalan a vártnál zökkenőmentesebben alkalmazko­dott a súlytalanság állapotához, nagyszerű munkabírásról tett tanúbizonyságot, minden tekintetben állta az össze­hasonlítást kozmonauta társaival. A szovjet—magyar űrpáros munkája egyben újabb nagyszerű példáját adta a szocialista országok összefogá­sának, az egész emberiség javát szolgáló együttműködé­süknek, a Szovjetunió segítőkészségének. Az űrhajó ne­ve, a Szojuz szó magyarul szövetséget jelent, meggyőző­en jelképezi azt a testvéri szövetséget, amely hazánkat a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal fűzi össze az élet minden területén. A szocialista orszá­gok együttműködése az űrkutatásban ennek a sokoldalú összefogásnak a természetes része, s példa nélkül áll a Világ tudományos életében. Hazánk erejéhez és lehetősé­geihez mérten eddig is kivette részét az Interkozmosz- program megvalósításából. Magyar tudósok, mérnökök, műszakiak, munkások alkotásai már nemegyszer eljutot­tak a világűrbe az Interkozmosz kutatórakétáin, mester­séges holdjain — mondotta a Szojuz—36 űrhajó rajtjá­nál megjelent magyar párt- és állami küldöttség vezető­je, Korom Mihály Bajkonűrban. A világűrből érkezett hírekből azt is megtudtuk, hogy a Kubászov—Farkas pá­ros több új magyar műszert próbált ki a világűrben, ame­lyeket a jövőben is hasznosítani fognak a Szaljut—6 fe­délzetén. .. i tagadás, büszkék vagyunk arra, hogy az első ma­gyar űrhajós sikeresen teljesítette küldetését. Büszkék vagyunk azért, mert méltó képviselőnk volt ebben a nagyszerű programban, mert vele vala­mennyien „ott voltunk” nyolc napig a világűrben. Most, hogy parancsnokával, Valerij Kubászovval együtt sike­resen földet ért, boldogan köszöntjük őket. Az öröm, az izgalom, a büszkeség és az aggódás nyolc napja véget ért. A kazahsztáni ölelések, kézfogások valamennyiünk földi köszönetét tolmácsolták a nyolc csillagos nappalért és éjszakáért. Moszkvai visszhang A Szaljut—6 űrkomplexu­mon a négy űrhajós által kö­zösen végzett munka utolsó napjáról, a hétfőről számol­nak be a keddi szovjet köz­ponti lapok. A rádió és a te­levízió hétfőn este ismertette az utolsó, négyesben végzett kísérleteket. A rádió riportere Magyari Bélát szólaltatta meg, aki el­mondta, hogy Kubászov és Farkas űrhajósok már cso­VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ■ AZ MSZMP NÓGRÁD M. EG YE i; BIZOTTSÁGA ÉS A MEGTEI TANÁCS LAPJA | •S XXXVI. ÉVF., 129. SZÁM ARA 1,20 FORINT 1980. JÚNIUS 4., SZERDA Hozzájárulás a világűr békés meghódításához Az MTI és a TASZSZ közleménye Valerij Nyikolajevics Kubászov, a Szovjetunió kétszeres hőse, a Szovjetunió űrhajóspilótája és Farkas Bertalan ku­tatóűrhajós, a Magyar Népköztársaság állampolgára — miután a Szaljut—6— Szojuz—35—Szojuz—36 orbitális tudomá­nyos kutatókomplexum fedélzetén sikere­sen teljesítette a közös vizsgálatok és kí7 sérletek élőirányzott programját, 1980. jú­nius 3-án visszatért a Földre, Leonyid Po­pov és Valerij Rjumin űrhajósok folytat­ják a munkát a Szaljut—6 űrállomás fe­délzetén. A Szojuz—35 űrhajó leszállóegysége a Szovjetunió területének megadott térsé­gében, Dzseszgazgan várostól 140 kilomé­terre délkeletre ért földet. Valerij Kubá­szov és Farkas Bertalan közérzete jó. A nemzetközi személyzet a Szaljut—6— Szojuz—35—Szojuz—36 űrkomplexum fe­délzetén tett repülőútja során maradék­talanul elvégezte a tervezett vizsgálatokat és kísérleteket, amelyeket a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság tudósai együttesen dolgoztak ki. Az űrhajósok a természeti erőforrások tanulmányozásának programja keretében vizuális földfelszín-megfigyeléseket végez­tek, fényképezték a földfelszínt és a vi­lágóceán egyes térségeit. A felvételeket szovjet fényképezőberendezéssel, valamint a Szovjetunió és az NDK szakemberei ál­tal közösen kidolgozott MKF—6 M min­tájú fényképezőgéppel készítették. Az orvos-biológiai kutatási program ke­retében tovább tanulmányozták az űrre­pülés tényezőinek az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Az Interkozmosz-program keretében most sikeresen zárult űrrepülés újabb példája a testvéri szocialista országok gyümölcsöző együttműködésének a világ­űr békés célú kutatásában és hasznosítá­sában, újabb példája a további tudomá­nyos-műszaki haladásnak. A szovjet— magyar nemzetközi személyzet munkája nagymértékben hozzájárult a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népei baráti kapcsolatainak fejlődéséhez. Ébredéstől leszállásig Pirityi Sándor és Szászi Jú- Különleges napra ébredt Moszkva környéki repülésirá. Zia, az MTI tudósítói jelentik kedden a Szaljut—6—Szojuz— nyitási központ, az úgyneve- a földi repülésirányítási köz- 35—Szojuz—36 űrkomplexum zett, kutató-mentő szolgálat, pontból. négytagú személyzete, a különleges napra virradtak a magolnak. Beszélt arról is, mi­lyen nagy az érdeklődés Ma­gyarországon az űresemény iránt, milyen sok ismerős és ismeretlen küldi el jókíván­ságait, és ez milyen jóleső ér­zés számukra. A televízió szokásos esti kozmikus adásában az űrné­gyes tagjai rögtönzött értéke­lést adtak a közösen végzett munkáról, Kádár János fogadta Antonin Kapeket, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága elnökségének tagját, a prágai pártbizottság első ti tkárát. Szovjetunió területén levő űrkövető állomások és a Szov­jet Tudományos Akadémiá­nak a világóceánokon és ten­gereken tartózkodó mérő-kö­vető hajói. A program szerint biztosítani kellett a Szojuz— 35 űrhajóban Valerij Kubá­szov és Farkas Bertalan visz- szajuttatását az orbitális pá­lyáról a Földre, a hatalmas kutatási anyag lehozatalát, az űrhajósok és a kozmikus szál. lítmány biztonságba helyezé­sét. Televíziós kapcsolat Leonyid Popov, Valerij Rju­min, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan budapesti idő szerint reggel 7 órakor kezdte a munkanapot — tisz­tálkodással, reggelivel, az űr­komplexum rendszereinek el. lenőrzésével. A leszállni ké­szülő páros elvégezte a Szo­juz—35 rendszereinek „fel- frissítését” hiszen ezt az űr­hajót Leonyid Popovval és Valerij Rjuminnal a fedélze­tén — április 9-én indították a Földről és a következő na­pon kapcsolódott a Szaljut—6 űrállomáshoz. A Szojuz—35 kedd délig 865 fordulatot, a Szaljut—6 15 413, a Szojuz— 36 121 fordulatot tett meg a Föld körül. Budapesti idő szerint ke­véssel dél előtt, fél 11 után közvetlen televíziós kapcso­lat jött létre az űrkomplexum és a kalinyingrádi repülés­irányítási központ között. Ek­korra már megtörtént a szov­jet—magyar űrpáros prog­ramjának végrehajtásáról szó ló tanúsítványok aláírása és az átszállás. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan megköszönte a kitű­nő együttműködést á pályán maradó két szovjet űrhajós­nak, sok sikert kívánva nekik. Leonyid Popov és Valerij Rju­min meleg szavakkal vett bú­csút a szovjet—magyar űrpá­rostól — sima leszállást kí­vánva. Saiót energiával Az átrakodás, az átszállás gondosan ellenőrzött folya­matai és az elbúcsúzás után bezárultak a Szojuz—35 és a Szaljut—6 közötti átjárók, a leszállni készülő űrhajó saját energiaellátásra kapcsolt át, s amikor a Csendes-óceán fö­lött kilépett a petropavlovsz- ki követőállomás hatósugará­ból, megkezdődött mindkét oldalról a nyílászáró szerke­zetek hermetizációjának ellen­őrzése. A Szaljut—6 fedélzetén ma­radt Leonyid Popov és Vale­rij Rjumin programjában az (Folytatás a 2. oldalon 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom