Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-03 / 128. szám

Égről a földön Gondolatok az amatőr csillagászok megyei találkozójáról Egy nagyszerű hobbi —, vagy inkább szabadidős-hi­vatás — képviselői találkoz­tak a közelmúltban Salgótar­jánban, a TIT továbbképzési bázisán. Itt jöttek össze a Csillagászat Baráti Köre — az amatőr csillagászok mozgal­ma — megyénkben tevékeny­kedő tagjai. A megyei össze­jövetel a Szolnokon ez év au­gusztusában megrendezésre kerülő XI. országos találkozó előkészítését szolgálta. A szakmai program szak- csillagászok közreműködésé­vel zajlott. Elsőként a szov­jet űrkutatás eredményei, tu­dományos programjai, jövője kérdéskörében *bővítették is­mereteiket a jelenlevők. A Szovjetunióban '— és az In- terkozmosz-program kapcsán — a testvéri szocialista orszá­gokban is, tudományos jelen­tőségén túl ma már számsze­rűsíthető népgazdasági hasz­nossága van az űrhajózásnak. A mesterséges holdakkal vég­zett vizsgálatok hatékonyan segítik a nyersanyag, és ener­giahordozó-lelőhelyek felku­tatását, az egyes országok nemzeti kincseinek, termé­szeti értékeinek számbavéte­lét, ami a szocialista tervgaz­dálkodás igen fontos alapja, kiindulópontja. Szintén lényeges a mező- gazdasági termésbecslés, a kultúrnövényzet károkozói­nak felkutatása, amit a vi­lágűrből készített fényképfel. vételek a földi módszereknél korábban tesznek lehetővé. Így ennek megfelelően lehet megtenni a szükséges intézke­déseket. A Föld körül kerin­gő mesterséges holdak lénye­gesen pontosabbá teszik az időjárás-előrejelzést. A világ­űrbeli távközlési műholdak segítik a távíró-, telefon- és tv-ósszeköltetést, közelebb hozzák egymáshoz a konti­nenseket, gyorsítják az infor­mációcserét. Az utóbbi évek­ben a környezetszennyező források felderítésének is fon­tos eszközévé váltak az űrob­jektumok, A felsorolást olda­lakon keresztül folytathat­nánk. Egén feladatok jelen­tős részét elvégzik az automa­ta berendezések. De mindig fontosak voltak és lesznek az emberes űrrepülések. mert az ember döntőképességét, megfigyelését a világűrben sem képesek robotok helyette, síteni. A Szaljut-programban a szovjet űrlegénység tagjain kívül már repült csehszlovák, lengyel, NDK-beli és bolgár űrhajós. Most magyar űrhajós kering az űrben. Az Interkoz- mosz-holdakon eddig is mű­ködtek magyar berendezések, melyek közül elsősorban a mikrometeorit-csapda és .ana­lizátor, valamint a speciális áramátalakító hazai techni­kai bravúrnak tekinthető. Ré­szesei vagyunk tehát mi ma­gyarok is a világűr meghódí­tásának, az ember érdekében történő felhasználásának. A szovjet űrkutatási program rendkívül tervszerű, sziszte­matikus program. Nélkülözi a nagy látványosságokat, űr- show-kat, szigorúan tudomá­nyos és népgazdasági orientá­ciós, embercentrikus. A jövő­ben is ilyen jellegű eredmé­nyeket várhatunk tőle, min­den valószínűség szerint a szocialista országok egyre többrétű közreműködésével — mindannyiunk hasznára. Ez a tevékenység — mivel a leírtakon túl csillagász­szempontból is fontos (példá­ul a Szaljut— 6 űrállomáson 1,5 méteres távcső van) mél­tán érdekli az amatőr csilla­gászokat is. Megyénk „csillagásztalál­kozóján” szó esett a csillagá­szat legújabb kutatási ered­ményeiről. Az új felfedezések ékesen bizonyítják, hogy eb­ben a tudományban szó sem lehet nyugalomról, ma is igen forradalmasító eredmények születnek. Olyanok, amelyek a még viszonylag klasszikus­nak tűnő elméleteinket is megkérdőjelezhetik. Még min. dig igen fontos minden egyes — akár kezdetleges műsze­rekkel végzett — észlelés, mert lehet, hogy a Földről egyedül én látom a jelensé­get. Ez nekünk amatőröknek igen lényeges „dopping”. Természetesen a gedőci ta­lálkozón szó esett mozgal­munk országos és megyei helyzetéről, további teendő­inkről. Nógrádban ma 122 amatőrt tartanak nyilván. Életkorban, foglalkozásban szinte mindent „lefedünk”. Szeretnénk többen lenni, de csak azokra számítunk, akik tényleg dolgozni akarnak. Jó lenne, ha több szakkör mű­ködne, főleg az iskolákban. Tervezés alatt áll egy bemu­tatásra alkalmas csillagvizs­gáló. Szeretnénk ismereteinket gazdagítani, hogy szemléletet formálhassunk, hogy tévhitek, babonák ellen . hatékonyabban küzdhessünk. Sok és egyre több a feladat. A tudományos világnézet terjesztése kötelez. Ha nem is vagyunk sokan, gyengének nem érezzük ma­gunkat. « Szeretnénk minél több emberrel megismertetni Galilei élményét. Ehhez van több mint 50 távcsövünk és elhivatottságunk, szakmai szervezetünk, kitartásunk. Jelen vagyunk — elmond­hatjuk — Nógrád megyében. Molnár György, a Csillagászat Baráti Körének megyei titkára Orionok, tévék... Képernyő előtt Jó néhány program „felbo­rult” az elmúlt hét televíziós műsorában, amely jelentős mértékben az űrhajózás je­gyében telt el. A magyar te* levíziózás történetében párat­lan közvetítésre került sor: a hétfői, mellesleg szólva — szó szerint is rendkívüli adásnapon, az Aelita című fil­met- megszakítva, helyszíni közvetítésben számolt be a Magyar Televízió (a szovjet testvérintézmény közreműkö­désével) a számunkra oly fon­tos bajkonuri eseményről. Farkas Bertalan, tapasztalt űrhajóstársával Valerij Kubá- szovval 'űrutazásra, sót. űr. randevúra, nagyszabású tudo­mányos program lebonyolítá­sára indult! Igazán nem az ünneprontás hang ián szólna — talán még­iscsak helvesebb lett volna ezt a nagyon fontos televíziós láncot előzőleg („nem éles­ben") jobban kipróbálni. Mert mi tagadás, az esemény fölött érzett örömöt gyakran megza­varta a szokatlanul sok „mel­lékapcsolás”. a helyszíni sze­rének tisztázatlansága, a sze­repek keveredése és így to­vább. folytatja amúgy is min­denki magában ezt az elha­nyagolható sort. Mert a leg­fontosabb mégis az — a szov­jet—magyar űrpáros sikerrel vette at első akadályt. El­szakadt a Föld vonzóerejétől, majd később Farkas Berci (mindenki így nevezi manap­ság) jóvoltából, magyar nyel­vű tudósítást hallhatunk, töb­bet is, a világűrből. A közvetítésben eleinte ta­pasztalható zavar oka lehet elsősorban az a tény, hogy ilyen tartalmú, jellegű tudó­sításra sem a magyar, sem a szovjet televízió (már, ami a közös közvetítést illeti) nem vállalkozhatott egyszerűen az­ért, mert Farkas Bertalan az el­ső magyar űrhajós. Erre mond­ják, hogy majd a következő lobban megy: hiszen. mint hírlik, a másik magvar űrha­jósjelölt sem mondott le ar­ról. hogy meghódítsa a világ­űrt! Szokatlan feladattal kellett tehát megküzdenie a televí­ziónak, amikor a két Orion — Kubászov és Farkas repü­lését repülésének valamennyi földi és égi körülményeit, sőt. mindkettőjük. de különösen Farkas Bertalan itthoni, csil­lagvárosi életkörülményeit, családi körét és mindazt be­mutatni szándékozott. ami így, vagy úgy. de mindenkép­pen kapcsolódik e nem min­dennapi eseményhez. Termé­szetesen önálló rovatként, mű­ködött egész héten át az űr­utazási jelentés is, amelynek egyetlen felróható vonása tu­lajdonképpen szerkesztési probléma: gyakran gyors egy­másutánban kétszer is láthat­tuk, hallhattuk ugyanazt a tudósítást. Az ügy jelentősé­ge persze, mindenképpen menti ezt az első pillantásra talán ..szerkesztői túlzásnak” minősülő gyakorlatot. Azt ugyanis, amire az imént utal­tam. a híradóban ugyanúgy látható volt teljes terjedel­mében az űrhajós filmjelen­tés, mint az azt megelőző kü­lön rovat-műsorban. Sokkal fontosabb azonban az — mi­ként élt a legnagyobb közön­séget tájékoztatni képes tele­vízió a saját lehetőségeivel? E tekintetben — véleményem szerint — elégedettek lehe­tünk, hiszen például teljes portrét rajzolt az eltelt hét alatt nemcsak az űrhajós Far­kas Bertalanról, de a tarta­lékban levőkről, és a család­tagokról. például a feleségé­ről is, aki érthetően aggódik, de nem titkolja a büszkeségét sem. Ugyanígy jeleskedett a tu­dományos feladat, az utazás hasznának sokoldalú f elműt a. fásában is a televízió, megszó­laltatva jó néhány nagvon lel­kes. szívesen nyilatkozó ma-v gvar és szovjet szakembert. Mindez elsősorban azért érde­mei említést, mert a magyar repülés, a hazai tudományos élet, a televíziózás történeté­ben egyedülálló esemény tele­víziószerű, tehát képekkel operáló bemutatása-megörökí- tése úgy helyszíni beszámoló, hogy egyben történelmi pil­lanatok, percek és órák hosz- szű sora! Ezt a felelősséget érezhette, érzi továbbra is a néző. amikor a tévékészülé­keken a két Orion útját, mun­káját, a földiek technikával, emberrel nagyszerűen össze­hangolt tevékenységét nézi ér­deklődéssel, együttérzéssel,1 örömmel és nem kis büszke­séggel. (T. Pataki) Pályázati reitvény Vll. Anagramma A bal oldali tábla ötbetűs szavaiból képezzetek új értel­mes szavakat, és írjátok be a jobb oldali tábla megfelelő sorába. Ha helyesen oldottá­tok meg a feladatot a jobb oldali tábla első függőleges oszlopába kerülő betűk a ma­gyar tenger nevét adják ered­ményül. A megfejtés első betűje egy­ben pályázatunk hetedik be­tűje is. Megfejtésül a pályázat vé­gén — legkésőbb június 10-ig — be kelt küldeni egvüttj egyszerre a tíz rejtvény meg­fejtését és azt az egyetlen szót is, ami a meghatározott betűkből kialakul. A megfejtést a NÖGRÄD szerkesztőségébe kell külde­ni (Salgótarján, Palócz Imre tér 4.). A borítékra rá kell írnif Pályázati rejtvény. Kápolnai csatahelyen X statisztikák szerint az ország legnagyobb forgalmú útja a 3-as. Így hát nap nap után igen sokan autóznak át Kápolna községen Heves me­gyében. S valószínűleg csak kevesen gondolják közülük, hogy ahol 6ietve átsuhannak, a szabadságharc egyik nagy csatájának a színhelye volt 1849 februárjában. A Win- disch-Grátz vezette osztrák fősereg ezen a fő útvonalon nyomult előre, s távolabbi célja az volt, hogy Tiszafü­red irányában a Tiszán át Debrecent veszélyeztesse, ahol akkor a magyar kormány székelt. KOSSUTH SORAI „Dembinsld altábornagy- nak már több napok előtt kijelentett azon kombináció­ját, hogy az ellenség Eger vidékén fog akarni előnyo­mulni, a történtek tökélete­sen igazolták — írta Kossuth Lajos a Honvédelmi Bizott­mány nevében 1849. február 28-án. — Az ellenség nagy erőt vont össze a Tárná völ­gyén, s eldöntő csatára lát­szott készülni.” Ugyanő írja a csata első napjáról, hogy „február 26- án, midőn Görgey tábornok hadosztályai a harctérre nem érkezhettek, s jóformán csak Klapka ezredes hadosztálya foglalta el harcállomását, dél­után két órakor a csata ir­tózatos ágvűtűzzel megicezde- tett, s a három mérföldnyi (kompolt—kápolna—ver­peléti) vonalon mindenütt ki­fejlődvén. szakadatlanul tar­tott. mindaddig, míg a sötét­ség a csatáknak véget nem ve­tett. E napon hazánk ellen­ségei minden ponton hátra­nyomattak, s vitéz seregeink megtartják harcállomásukat.” A MÁSODIK NAP Klapka György, akit idé­zett hadijelentésében Kos­suth említett, részletesebben is leírta a kápolnai csatát. Eszerint mintegy 35 ezer fő­nyi osztrák haderő nyomult á Tisza irányában főerejével a Mátra alján, s bal szárnyá­val a Mátrán át. és velük szemben azon a Siroktól Ká- lig tartó szakaszon 17 ezer főnyi szabadságharcos védte a Tárná vonalát. Ugyanis az osztrákok gyorsabban nyo­multak előre, mint Dembina- ki fővezér várta, s így nem volt idő seregeit összevonni velük szemben. A csata másodnapján ke­rült sor közvetlen Kápolnán is a legsúlyosabb összecsa­pásra. Aznap reggel 7.kor az osztrákok egyik hadosztálya Tófalván át bekerítő had­mozdulatot tett. Míg Dem- binski fővezér ellentámadás intézett az ellen, egy másik osztrák dandár erős ágvú- tűzzel kikényszerítette Ká­polna kiürítését. Dembinski ezután megkí­sérelte visszafoglalni a falut. Egy zászlóaljat indított a Tárná hídja felé. Az — élén Mednyánszky Cézár törzslei- késszel — a kartácstűz el­lenére hátrálásra késztette az osztrákok egy részét. De a többi oldalba támadta az elő­retörő zászlóaljat, így az be­kerítve találta magát, s rész­ben elesett, részben fogság­ba került, részben menekü­lésbe kezdett. Nem sikerült visszafoglalni Kápolnát, s a főparancsnok délután elhatá­rozta, hogy föladja álláspont­ját. Parancsot adott a visz- szavonulásra. Az ellenség ezt nem zavarta; nyilván szin­tén szüksége volt már erői rendezésére. A HARSAK ALATT Míg Dembinski ’ tévedés folytán kényszerült a csati­ra idő előtt, s így nem érhe­tett el döntő győzelmet, Windisch-Grätz viszont a csata értékelésével tévedett. Azt hitte, hogy döntő győzel­met aratott, leverte a sza­badságharcot. S ez a hit tüs­tént eluralkodott a bécsi ud varban is: félredobták az így már fölöslegesnek vélt alkot­mányos megoldásokat, fölosz­latták az ezek létrehozására összehívott országgyűlést, s egy rendeleti „alkotmányt” adott ki, amelyben az „egy és oszthatatlan ausztriai csá­szárság” részeként szerepelt csak a magyar királyság, il­letve annak zömmel magyar­lakta területe, i minden vég­rehajtó hatalmat „kizárólag a császár” kezébe adott (vagy ott kívánt tartani). Csakhogy még ezután kö­vetkeztek be a honvédsereg legnagyobb fegyvertényei! Így hát ha Kápolnán já­runk, érdemes megállni a Tárná hídja mellett a ven­déglő parkolójában, s átsétál­ni a hídon az öreg hársfák­hoz, amelyek mellett tábla emlékezik a harcra, s Dem­binski harcálláspontjára, va­lamint felkeresni a faluszéli emlékművet, s felidézni a kápolnai földben nyugvó sza­badságharcos hősök emlékét. N. F. T Á B 0 R K A N N A S A K Á L N Y A R A R A J T A D A L 0 L E L­#/ 0 N Y NÓGRÁD - 1930. június 3., kedd .................................................................................................................. B árány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 19. kinyögtem érte már eddig majd kétszázezret készpénz­ben, s felvettem rá kétszáz­negyvenezer kölcsönt az OTP- től, amiért a kamatokkal együtt négyszázezret fogok harminc év alatt visszanyögni — s van mindehhez háromezerhó- romszáz forint fizetésem... Nem, ez igazán nem az a pil­lanat volt, amikor átadhat­tam volna magam az önfe­ledt lekesedésnek — Miklós azonban annál boldogabb volt. Körüljártuk a házat, szakértő szemmel — hisz’ ehhez is ér­tett! — megvizsgált mindent, aztán beültünk egy közeli presszóba egy forró teára, mert alaposan áthűltünk. So­káig nem szólt, teáját kavar- gat.tav s az asztal alatt né­mán szorongatta kezem. „Nahát , — mondta néha meghatottan —, nahát, Éti­kéin! Ezt nem is álmodtam volna! — elmosolyodott azzal a kedves-kedves, szívemig ha­tó mosolyával, amit annyira imádok. Ügy látszik, te mégis­csak szeretsz egy kicsit en­gem. . Innét már nincs messze a happy end. Még háromév­nyi szűkölködés, hisz a bú­tort is össze kellett hoznom, a teljes berendezést, a sző­nyegeket, függönyöket, sőt egy-két képet is a falra — aztán hetvenöt tavaszán vég­re elkészült a ház, benne a mi lakásunk. És letelt a hét szűk esztendő! Áprilisban es­küdtünk Miklósommal, má­jusban volt a költözés. De addigra már az utolsó szög is a falban, az utolsó tányér a polcon... Elmondhatom hát: harminc­hét éves koromra révbe ér­tem. A múlt században ugyan kissé előbb, tizenhét éves ko­ruk körül jutottak „révbe” nagyanyáink — de minden jó, ha jó a vége. Mi most más korban élünk, aki ezt nem veszi tudomásul, reggel­től estig az öklét rághatja. Végre Is, ha csak harminchét évesen, de elértem, amit any- nyira akartam: megteremtet­tem önálló otthonomat, nem kellett többé bujkálnom, a szüleim csöngetésétől retteg­nem, idegen lakások kulcsait kérincsélnem pirosló füllel — szabadon s emelt fővel áll­hattam a világ elé azzal, akit szeretek. Igazán nem dicsekvésképp említem, de ismerőseim azt mondják: megszépültem ezek­ben az években. A kollégáim szerint egyenesen „kivirul­tam”. Három éve élünk az új lakásban Miklóssal; és e há­rom év a felhőtlen boldogság káprázatában telt el. Egymás­nak és egymásért élünk — és ez hihetetlen erőt ad. Mik­lós mostanában nyugodtab- ban tud dolgozni, — megte­remtem neki a munkafeltéte­leket. Fél ötkor ér haza az intézetből; megtöltött kávé­főző várja, csak a konnek­tort kell benyomni a falba. Ötkor én is otthon vagyok, addig ő alszik egyet, aztán leül az íróasztalához. "Hiszen odabent az intézetben a kí­sérleteit végzi — a koncep­ció, az elméleti összefoglalás és a további tervek kidolgo­zása, a külföldi szakirodalom tanulmányozása: mind mind itthon vár rá. Rendszerint hé­tig ül az íróasztal mellett, ak­kor beadom a vacsorát, fél nyolckor a híradó a tévében, nyolckor a főműsor, akármi­lyen gyönge is, végignézzük, mert Miklós ezzel öblíti ki fejéből a napi munka salak­ját, kilenckor visszaül író­asztalához, én meg megyek ki a konyhába mosogatni, és előkészíteni a következő na­pot. ' És közben az utazások. Het­venöt nyarán mintegy pótló­lagos nászútként, Olaszország, hetvennyolc tavaszán Párizs, És közben a Tátra, és a bol­gár tengerpart... Mert — tán el is feledtem megemlíteni — Miklós időközben előlépett odabent, főosztályvezetővé avanzsált, sőt gyakorlatilag ő az egyre többet betegeskedő igazgató helyettese. Ezért az­tán mind több odabent is a munkája,' hisz’ a maga osztá­lya mellett az egész intéze­tért felel, s bizony előfordul, hogy öreg este lesz, mire ha­zavetődik. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom