Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

Vendég Indiából Schmidt Interjúid moszkvai útja előtt Á találkozó értéke Naraszimha Rao, az Indiai Köztársaság külügyminiszte­re Moszkvában tárgyal. Rao a világ második legnagyobb lélekszámú országának első diplomatája, tanácskozása a szovjet fővárosban tehát —, mint mindig — figyelemre­méltó esemény. Most azon­ban számos különleges ok van arra, hogy a szovjet—indiai tárgyalás a szokásosnál is na­gyobb érdeklődést váltson ki. Az első az, hogy Indira Gandhi Nemzeti Kongresszus Pártja visszatért a hatalomba, méghozzá abszolút többség­gel és azóta számos fontos helyi választáson tovább szi­lárdította pozícióit. Ismét lé­tezik olyan szilárd központi hatalom, amely alkalmas a hosszú távú külpolitikai fo­lyamatosság biztosítására. A hosszú távú folyamatosság egyik sarkköve a szovjet—in­diai jó viszony. A Szovjetunió mindig síkraszállt az indiai függetlenségért, annak kiví­vását és megszilárdítását min­den fórumon segítette. Rao Moszkvában emlékeztetett arra, hogy az elmúlt negyed­század alatt több mint het­ven, szovjet segítséggel épült jelentős ipari ibjektum — köztük a híres bhilai acél- kombinÜt — „tanúsítja az együttműködés mélységét és eredményességét”. Számításba vehetjük továb­bá, hogy ez a jó viszony a Washington által gerjesztett és a Peking által lelkesen szí­tott mostani feszültség idején a térség egyik legfontosabb gátja mindenféle agresszív törekvés ellen. A pakisztáni diktatúrának az afganisztáni fejlemények ürügyén törté­nő felfegyverzése komoly aggodalmat vált ki Indiában. Ezt az aggodalmat még fo­kozza, hogy Peking az utób­bi időben kétmilliárd dollár értékű hadianyagot szállított Iszlámábádnak, megépítette a kínai csapatoknak-India meg­közelítését megkönnyítő Kha- rakoram-utat, együttműködik Zia kormányával nukleáris szerkezetek (!) kipróbálásában, sőt jogot kapott bizonyos kí­nai egységek pakisztáni állo- másoztatására. Végül: a jelentésekből tud­juk, hogy mind a Szovjetunió, mind India érdekeit közvetle­nül veszélyezteti az Indiai­óceán térségében tapasztalha­tó amerikai manőverezés. Az óriási övezetben bázisláncot épít a Pentagon. E „stratégiai legyező” központja az angolok által Washington rendelkezé­sére bocsátott sziget, Diego Garcia lenne. Ebben a helyzetben min­den ok megvan annak a fel- tételezésére, hogy a szovjet- indiai kapcsolatok megőrzik egyik legjobb hagyományu­kat: ápolásuk nemcsak a kétoldalú, hanem az egyete­mes együttműködésnek is ja- 'vára válik. Hamath Endre a tárgyalás ténye lesz Sándor István, az MTI tu- az NSZK kétoldalú kapcso- az álláspontok végleges egyez dósítója jelenti: latai is .„Különösen feszült- tetősére. ségek idején fontos, hogy ne te A június 30-án, és július csak a magunkét fújjuk, ha- elsején Moszkvában _ tartandó nem beszéljünk egymással’,’ — szovjet—NSZK csúcstalálko- hangoztatta a kancellár, zó legfőbb értékét a tárgyalá­sok ténye jelenti — hangsú- Az interjúban Schmidt meg- Hans-Dietrich Genscher ^ kül- lyozta Helmut Schmidt bonni erősítette, hogy még a nyá- ügyminiszter június 30-án és kancellár az Ard tévéállo- ron rögzítik NDK-beli látó- július 1-én hivatalos látogatás másnak adott nyilatkozatá- gatásának időpontját is. ban. A bonni vezetők júniusban további konzultációkat tar- A kormányfő szerint a Né- tan$k szövetségeseikkel Szerdán Bonnban hivatalo­san is megerősítették, hogy Helmut Schmidt kancellár és keretében Moszkvában tár­gyal a szovjet vezetőkkel. Van Well külügyi államtit­kár június 12-én utazik a met Szövetségi Köztársaság kancellár szovjetunióbeli és szovjet fővárosba "á látogatás vezetői a nemzetközi helyzet NDK-bel} látogatásáról. A ve- előkészítésére. A jobboldali el. rrvecvo VvKrvrJ Q O O O O 7nn tlDltalr -----Z JI «.ÍC1, I „1*. lilln«, An \ -r n ✓-.i-i 4- no lronneón rosszabb odása óta azon voltak, hogy ne szakadjanak meg a kapcsolatok Kelet és Nyugat között. Bonn ezért üdvözölte, hogy a közelmúltban találko­zott egymással Andrej Gro- miko szovjet és Edmund Mus. kie amerikai külügyminiszter, továbbá, hogy Varsóban meg­beszélést folytatott Leonyid Brzsnyev szovjet és Valéry Giscard d’Estaing francia ál­lamfő. Schmidt kancellár és Genscher külügyminiszter moszkvai útja is ebbe a ke­retbe illeszkedik be. Schmidt jelezte: a moszk­vai csúcstalálkozón „nem ud­variasságokat mondunk egy­másnak”, hanem mindkét fél kifejti álláspontját a nemzet­közi helyzet legfontosabb kér­déseiről. Fontos szerepet ját­szanak majd a Szovjetunió és zető tőkéshatalmak állam- és lenzék a bejelentés kapcsán kormányfőinek Velencében felújította támadásait a kor­június 22—23-án megrerrde- mány keleti politikájával zendó találkozóján kerül sor szemben. Giscard—-Kekkonen Fenntartani a párbeszédet Franciaország és Finnország méltatták Giscard d’Estaing kedden, Valéry Giscard d’Es- francia és Brezsnyev szo'vjet taing francia államfő finnor- államfő legutóbbi varsói ta- szági kétnapos hivatalos látó- lálkozójának jelentőségét és gatásának befejeztével meg- Kekkonen elnök „hasznosnak, erősítette: elhatározott szán- sőt lényegesnek” minősítette déka, hogy következetesen Franciaország mértéktartó folytatja á leszerelési erőfeszi- politikáját. A tárgyaló felek téseket és mindent megtesz megállapították, hogy Iesze- annak érdekében, hogy — a relési javaslataik kölcsönö- jelenlegi válsághelyzetben — fenntartsa a párbeszédet a Szovjetunióval. Finn részről Az űrhajósok a szovjet sajtóban sen kiegészítik egymást. A francia elnök „gyümöl­csözőnek és barátinak” ne­vezte finnországi tárgyalása- t, amelyeken elsősorban a ke­let—nyugati kapcsolatokat és az ősszel tartandó madridi találkozóval összefüggő kér­déseket vitatta meg Kekkonen finn államfővel. (MTI) Valerij Kubászov és Farkas Bertalan — mosolygós képé­vel, címoldalukon jelentek meg a szerda reggeli közpon­ti szovjet lapok. Valamennyi újság a fényképekkel együtt ismerteti a TASZSZ közlemé­nyét a sikeres földetérésről, a szovjet—magyar űrkísérlet befejezéséről, valamint a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének rendeletét a két űrhajós magas kitünteté­séről. A lapok legtöbbjének tudó­sítója ott volt a helyszínen, s a kereső helikopterek vala­melyikében kísérte figyelem­mel a leszállást a kazahsztáni Dzsezkazgan térségében. A Pravda tudósítója néhány órával a íöldetérés előtt Dzsanibekovot és Magyari Bélát kérdezte meg Dzsezkaz- ganban, hogyan értékelik a kísérletet. Ugyancsak a Prav­da interjút készített Szabó Józseffel, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Interkozmosz- tanácsának tagjával, majd idézte a két űrhajós első sza­vait a íöldetérés után. A lapok — a Krasznaja Zvezda, a Szelszkaja Zsizny, a Szovjetszkaja Rosszija — tu­dósítói a kalinyingrádi földi irányítási központban' a repü- lésvezétőt, JeliSZejevet kérdez­nék: véleménye szerint milyen volt a leszállás, hogyan érté­keli a kísérletet. A repülés­vezető a legnagyobb elisme­réssel nyilatkozott mind a tö­kéletesen sikerült sima föl­detérésről,. mind arról a mun­káról, amit a szovjet—ma­gyar űrpáros Popovval és Rjuminnal együtt a Szaljut—6 fedélzetén végzett. A Komszomolszkaja Prav­da budapesti tudósítója a ké­ső esti órákban adta le ri­portját: beszámolt a buda­pesti visszhangról, arról, hogy az űrrepülés egész menetét élénk figyelemmel kísérő ma­gyarok tízezrei milyen öröm­mel és lelkesedéssel fogadták a sikeres íöldetérés hírét. (MTI) Kérték a BT összehívását Az arab országok csoportja a? ENSZ-ben kedden este hi­vatalosan is kérte a Biztonsá­gi Tanács sürgős összehívá­sát, a Nablusz, Ramallah és A1 Birah ciszjordániai váro­sok polgármesterei ellen elkö­vetett merényletek megvita­tására. Szalmán Mohammed al- Szaffar, Bahrein ENSZ-nagy- követe, az arab országok cso­portjának elnöke a BT össze­hívásán kívül újból kérte, hogy hívják össze az ENSZ közgyűlésének a palesztin kér­déssel foglalkozó rendkívüli ülésszakát. Öle Algard, Norvégia ENSZ- nagykövete, a-Biztonsági Ta­nács júniusi elnöke szerda délre zárt ajtók mögött tar­tandó tanácskozásra hívta össze a testület tagjait. (MTI) A szovjet—magyar űrrepülés Pirityi Sándor, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: „Föld, hajolj meg az ember előtt”! — Ez a sor ott olvasható, ahol az első űrhajós,- Jurij Gagarin 12 éve életét áldozta 'a repülésért, de mindannyi­szor új értelmet nyer, vala­hányszor ember indul a koz­moszba és ember tér vissza onnan. Kedden szovjet—magyar űr­hajóspárost fogadott a ka­zahsztáni sztyeppe, és Farkas Bertalan személyében Magyar- ország immár olyan repülő­tiszttel rendelkezik, aki köz­vetlenül megismerte a koz­mikus sebesség izgalmait és szépségeit. A Szojuz—Apollo közös szovjet—amerikai űrrepülésen kívül a Szovjetunió eddig Öt országnak — Csehszlovákiá­nak, Lengyelországnak, az NDK-nak, Bulgáriának és Ma­gyarországnak — tette lehető­vé, hogy fiaikat beavassák az űrkutatás elméletébe és gya­korlatába, s hogy azok Föld körüli.. pályán nemzeti érdeke­ket és az egész tudományos­műszaki haladás érdekeit szol­gáló munkát végezzenek, fel­becsülhetetlen új tapasztalato­kat szerezzenek. Az Interkozmosz-program ke-etében' a Szovjetunió olyan lehetőségeket bocsátott köze­pes és kis szocialista országok rendelkezésére, amilyenekről azok saját erejükből nem is álmodhatnának. Az űrhajós- kiképzés, az űrközpontok,, az űrhajók és űrállomások, az egész tudományos és műszaki háttér gyakorlatilag önzetlen szovjet hozzájárulás a közös vállalkozáshoz, miközben a ku­tatási eredmények szinte azon­nal közkinccsé válnak. Bajkonur lenyűgöző indító­komplexuma, a kalinyingrádi impozáns repülésirányítási központ, Jevpatorija, Tbiliszi, Dzsuszali, Kolpasevo, Ulan- Ude, Usszurijszk, Petropav- lovszik-Kamcsatsakij követő­állomásai, a szovjet tudomá­nyos akadémiának a világ­óceánokon tartózkodó modern ürkövető-mérőhajói, a „Jurij Gagarin”, a „Szergej Korol- jov”, a „Gregorij Bobrovolsz- kij” és a „Nyevel”, valamint Kazahsztánnak az űrhajósok és , űrhajók biztonságos foga­dását biztosító, kozmikus inf­rastruktúrája — mindez beállt az Interkozmosz-program, a nemzetközi űrrepülések szol­gálatába­Ha ehhez hozzátesszük a szovjet tudományos akadémia hatalmas moszkvai űrkutatási intézetét, a vele együttműködő intézetek és vállalatok százait, elmondható, hogy a szovjet hozzájárulás meghatározó volt az eddigi közös programok­ban és ez minden bizonnyal a továbbiakban is így lesz. A francia és indiai űrhajósi együttműködési szándék és az ilyen irányban tett első gya­korlati lépések, amelyek szov­jet részről nemcsak ösztönzést, hanem gyakorlati támogatást is kaptak, erősítik a szovjet űrha­józás nemzetközi elismertsé­gét, egyben azt a tényt, hogy az Interkozmosz-együtt- működés világszínvonalon áll. Szovjet részről azonban so­ha nem' tartottak igényt kizá­rólagosságra a kozmosz meg­hódításában, hanem az ésszerű együttműködésre és munka- megosztásra helyezték a hang- -súlyt. Vezető szovjet tudósok, aka­démikusok, intézeti igazgatók, neves kutatók mindig a leg­nagyobb elismeréssel szóltak magyar kollégáikról, azok eredményeiről, a magyar prog­ramelgondolásokról, űrkuta­tási műszereikről és berende­zéseikről. A KFKI, a Medicor, a Chinoin, Budapest, Debre­cen, Szeged, Kecskemét nagy kutatóintézetei a beszélgeté­sekben mindig elismert és megbízható partnerként, az űrkutatás immár nemcsak ha­gyományokkal, hanem vívmá­nyokkal is rendelkező műhe­lyeiként szerepellek. Farkas Bertalan, mint kuta­tóűrhajós és parancsnoka, Va­lerij Kubászov segített ezt a jó hírnevet, és együttműködési készséget erősíteni. Föld körü­li pályán 21- kísérletet és vizs­gálatot végeztek el, amelyek jelentős hányadában magyar technikai részvétel van. Szűklátókörű prakticizmus volna a közös szovjet—magyar űrrepüléstől azonnali gyakor­lati eredményeket várni. Tény azonban, hogy a világűrkuta­tás az elmúlt két évtizedben hatalmas lépéssel vitte előre a tudományos-technikai hala­dást. Magyarországon az elmúlt években a kozmikus kutatá­sok, tudományok egész sora lendült előre és egyes ágakbafn a nemzetközi összehasonlítást is jól állják kutatóink.- Lehet, hogy a szovjet—magyar közös űrvállalkozásból elsőnek a magyar gyógyszeripar. vagy alumíniumipar profitál, de kétségtelen, hogy a komplex vállalkozás ebben a sok ren­deltetésű kozmikus laboratóri­umban hasznára válik az egész magyar tudománynak és technikának, a nemzet önbe­csülésének, újabb erkölcsi ér­tékkel gyarapítja, még tartal­masabbá teszi a szovjet—ma­gyar kapcsolatokat, a szocia­lista közösség országainak együttműködését­2 NÓGRÁD - 1980. június 5., csütörtök HPÁN Több szempontból is külön­legesnek nevezhetők Japánban a június 22-én sorra kerülő választások. Rendhagyók mindenekelőtt azok a körül­mények, amelyek Ohira mi­niszterelnököt a parlament feloszlatására, s a választá­sok idő előtti kiírására kény­szerítették. A kormányt egy rutinszerűnek • ígérkező bizal­matlansági indítvány buktat­ta meg, amire majd három évtizede nem volt példa a szi­getországban. A hónap végi választások másik sajátos vo­nása, hogy egyszerre kerül sor az alsóház megválasztásá­ra, illetve a felsőház megújí­tására — a voksolás ilyen egybeesésére sem volt még példa a távol-keleti állam má­sodik világháború utáni tör­ténelmében: BÍRÁLATOK ÖZÖNE A bizalmatlansági indít­ványt, amelyet a szocialisták kezdeményeztek, az egész el­lenzék támogatta. Sommásan azzal támadták a kormányfőt, hogy a liberális demokrata párt (LDP) „alkalmatlannak bizonyult az országos ügyek és a külpolitika irányításá­ra”. Szemére vetették Ohirá- nak a kormánypárt korrupci­ós botrányait, s azt, hogy a vezetők nem a közéleti tisz­taság helyreállításán, hanem a botrányok eltusolásán mun­kálkodnak. A legnagyobb vi­hart az utóbbi hónapokban a távíró- és telefontársaság megvesztegetési ügyei kavar­ták, amelyekbe a LDP szá­mos politikusa is belekevere­dett. Nem kevesebb bírálat érte a kormány külpolitikáját. A szigetország az elmúlt időben egyre szorosabban felzárkó­zott az Egyesült Államokhoz — mégha a nemzetközi prob­lémák megoldását illetően Ohira nem is mindenben ér­tett egyet Carter amerikai el­nökkel. (Az Irán elleni szank­ciók megítélését például alap­vetően befolyásólja Japán nagymérvű függése a közel- keleti olajszállítmányoktól.) Legutóbbi washingtoni láto­gatása során Ohira például engedett a szigetország foko­zott katonai szerepvállalását sürgető amerikai nyomásnak. Márpedig a fegyverkezésre a japán közvélemény napjaink­ban igen érzékenyen reagál. HÁTTÉRBEN A FRAKCIÓK A bírálatok szaporodása, az ellenzék támadásainak erősö­dése ellenére meglepetés volt Ohira parlementi veresége. A miniszterelnök a tavaly októ­beri választások során a várt­nál jóval gyengébb eredményt ért ugyan el, de néhány füg­getlen konzervatív képviselő segítségével továbbra is ab­szolút többséggel rendelkezett az alsóházban. Legalábbis el­méletileg ... A kormányfő ellen szava­zott ugyanis saját pártjának több képviselője, körülbelül 70 másik pedig távolmaradt a voksolástól. E honatyák első­sorban a miniszterelnök kor­rupcióellenes tevékenysége ellen tiltakoztak, a szakértők azonban ennél mélyebbre te­kintenek, s rámutatnak: a kormány bukása mögött az LDP egymás ellen küzdő frak­cióinak több éves harca áll. A párt jó néhány hangadó po­litikusa, köztük elsősorban Fukuda és Miki volt kor­mányfők, illetve követőik „lá­zadásukkal” Ohira lemondás sát akarták elérni. EGY KORSZAK VÉGE? ?-.j<ss?vr * r« Ügy tűnik, sikerrel. Több megfigyelő arra számít, hogy a júniusi választásokon foly­tatódik a LDP évek óta tartó visszaszorulása. A kormány­pártnak a múlt októberinél is csúfosabb szereplése pedig valóban Ohira leváltásához vezethet, s ezzel előléphetné­nek a háttérből a rivális frak­ciók vezetői. Széles körű köz­vélemény-kutatások is jelzik: a lakosság elégedetlen Ohira ténykedésével, ami az infláció felgyorsulásához, s a szociális kiadások lefaragásához veze­tett. Mindezek alapján van esély arra, hogy a LDP el­veszti több évtizedes egyed­uralmát — a párt 1955 óta egyedül kormányoz —, s Ja­pánban koalíciós kabinet ve­szi kézbe az irányítást. Sokan ezért már egy korszak lezá­rásaként értékelik a mostani választásokat. Mások viszont arra mutatnak rá, hogy az esetleges többpárti kabinet létrejötte sem okozna érezhe­tő változásokat a japán . poli­tikai életben. Az LDP a jobb­oldali és konzervatív csopor­tok, de végső soron — azaz jelentős szavazatveszteség esetén — a középutas pártok parlamenti > támogatására is számíthat. Az ellenzéki erők hatalomra jutása így érthető­en nem tűnik reálisnak, kü­lönösen, hogy a kommunista párt programjavaslatát egy átfogó, demokratikus koalíció létrehozására a szocialista párt elutasította. Szegő Gábor Újabb Ziaul Hak pakisztáni elnök kedden a nemzethez intézett beszédében újfent ígéretet tett arra, hogy megtartják a pol­gári kormány megalakításá­ra hivatott általános válasz­tásokat, időpontot azonban nem jelölt meg. Azt állította, hogy nem őt, hanem a feltété, leit elfogadni nem hajlandó ellenzéki politikusokat ter­heli a felelősség, amiért a ígéret választások megrendezésére 1978-ban, majd 1979-ben tett ígéreteit nem tartotta be. A választások után — mondotta — kibővíti kormányát, helyi kormányokat alakítanak az ország négy tartományában és az újonnan megválasztott köz­ségtanácsok képviselőiből kétszáz tagú tanácsadó testü­letet hoznak létre. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom