Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-17 / 140. szám

Á et m m mmmmm n Nyomd meg a gombot... Jl nem, nem elég csupán csak a technikára figyelni, a gomb­hoz illő, alkalmas kabátot is keresni kell, de, ami még en­nél is fontosabb: az ilyen jel­legű filmekre sem lehet más esztétikai szabályokat alkal­mazni, mint a „nem elektro­ket, a nagyszerű küzdelmeket, o számunkra elképzelhetetle­nül gyors, nagy akarattal ját­szó csapatokat, s szurkolhat­tunk mindenféle tét nélkül, kedvünk szerint; hol az egyik, hol a másik együttesnek. Lám, az esélytelenségnek, Mint egy jó franciasaláta. Ilyen volt a televízió elmúlt heti műsora, hiszen aligha lé­tezik olyan műsortípus, amely hiányzott volna a múlt heti programból! Volt például is­métlés is bőven, gondolva azokra, akik valamilyen ok­nál fogva az első, a bemutató nikusokra”. Mert máskülön- kívülrekedtségnek is lehet- adást nem nézhették. Ilyen­kor azok, akik mégis látták — újra megnézik, mert az is­métlés a televízióban is a tu­dás szülőanyja. . És, ha már szóba került az ismétlésdömping, néhány példa is rá, nehogy rosszin­dulattal. megalapozatlan kri­tikával illessük barátunkat — a televíziót. Ismétlés (rész­ben!) volt a Televíziós mesék felnőtteknek sorozat (rende­ző: Rajnai András) legújabb darabja, a május 26-án félbe­szakított tévéfilm, az Aelita. Akkor lőtték fel a szovjet- magyar űrpárost, akik idő- közjpen haza is tértek, míg emlékezetünkben Lösz. mér­nök, Guszev kíséretében, fennmaradt a Marson. Ahol ,,fantasztikus” kalandokban volt részük. Ha már mese, le­gyen is olyan hatással az em­berre. mint a gyerekre a halk anyai szó. Tény, hogy a' sok hiábavaló lövöldözés különfé­le óriás pókokra úgy kifárasz­totta a jegyzetírót, hogy a film végére nemigen emlék­szik. Alighanem elnyomta az álom. Mert valljuk meg —a valóság sokkal izgalmasabb. Ami nem feltétlenül jelenti azt, nem kell a fantasztikus mese. De akkor legyen is fantasztikus! Alekszej Tolsz­toj regénye nagyon érdekes ifjúkori olvasmányunk lehe­tett, ám ebben a tévéfeldol­gozásban unalmas, bosszantó­an naiv történetnek hatott — elsősorban következetlenséged révén. Az elektronikus tele. víziózás (úgy tűnik Rajnai András rendezői Sorozatából) kétségbeesetten igyekszik iga­zolni létét olyan filmek elő­állításával, amelyek indokol­hatják a technikai „újdonság” hazai meghonosítását. Aligha­.................................................minim.......................................................................................................................Ili........IHiint......Ilim......Ilium.......mii..............................................Ilin..............................■iliiiim.......Iliim be n úgy tűnik, ez a felnőtt- mesegyár, a maga nagyszabá­súnak mutatkozó technikai apparátusával: bölcsődalt, bölcsődalokat ad elő — rezes­bandával. Visszatérve (stílszerűen) az ismétlésekre, ..igazi” ismétlés­ként nézhettük újra, vagy először (kinek-kinek mi ju­tott) Pap Károly színművét (Szent színpad), pontosabban annak tévéváltozatát, a Bó­lint Sándorról készült port­réfilmet (A legszögedibb szö- gedi), a Marinka című do­kumentumfilmet, külföldön élő hazánklányáról, a naiv festészet kiváló képviselőjéről, Dallos Marinkáról. a Kaffka Margit-éy forduló alkalmából megismételt Hűség című té­véjátékot, a Forgószél című amerikai filmet, (amely felett jócskán eljárt az idő), továb­bá ismétlés volt A rajzfilmék kedvelőinek sorozat két da­rabja és Sartre Temetetlen holtak című drámájának új­bóli műsorra tűzése, nemkü­lönben a vasárnaponként „fu­tó”, meglehetősen gyermeteg­re sikerült Prix kalandjai cí­mű sorozat újabb darabja. Az utóbbit legalább menti a szándék, hogy eleve gyere­keknek (fiataloknak, ifjúság­nak) készítették alkotód. Mi marad? Már. ami egy­általán értékelhető — egy hét műsorából? Hát először is — sokaknak „legfőképpen”, ahogy mondani ezokás — a nagyszerű labdarúgótorna, az Európa-bajnokság. Mészöly Kálmán, az új szövetségi ka­pitány legfrissebb nyilatkoza­ta szerint a magyar labdarú­gásnak is van négy (t) euró­pai klasszisa. Ennek tudatá­ban nézhettük a közvetítésé­nek, Vannak előnyei! És, ha már szóba került a sport —, maradjunk is ennél. Nagysze­rű filmet, összeállítást sugár­zott a televízió a húszadik nyári olimpiáról. A filmet nyolc világhírű rendező alko­tásaiból állították össze az amerikaiak — Így látták ők címmel (1972, München). Szovjet, angol, amerikai, nyu­gatnémet stb. rendező egy- egy, sajátos szemlélettel ké­szített epizódfilmje így, együtt igazi nagy élmény volt szá­munkra. Az epizódok közül kiemelkedően érdekes . volt például az, amelyik a ver­senyzők (súlyemelők) emelés előtti pillanatait rögzítette, és ugyanez mondható el a lírai- an fényképezett (magasugró­kat bemutató) filmepizódról, vagy a különlegesen szerkesz­tett alkotásról: a nők olim­piai • szereplését megörökítő filmről. Volt itt minden, mint a karancsaljai boltban. Riport arról — miért öltöznek rosz- szul a magyar férfiak (tény­leg, miért? ez ugyanis végig nem derült ki egyértelműen!), Jean Ga bin-sorozat, Perry Como zenés film. márkás kri­mik (Frisco, Párizs), Vitray Tamás legújabb, és talán leg­inkább meigrázó-felrázó soro­zatdarabja, a Siker újabb szá­ma, a Zenés nyári esték-ben két balettfilm bemutatása, a tízéves „Páva” jubileumi mű­sora ... De ki tudná mind­azt felsorolni, ami egy jó franciasalátában előfordul, előfordulhat?! A gyerekkori mondókénak manapság, a te­levíziózás korában, végre ér­telme is van: ..nyomd meg a gombot . . .*• (T. Pataki) Tizenöt év az élvonalban Találkozás Kovács Katival 1965-ben már a negyedik A hatvanas években Ko- Nemzetközi sikereit nézve, „Ki mit tud?” vetélkedősoro- vács Kati erejéből sok min- bizonyára sokan őt, Kovács zat lázában égett az ország, denre futotta. így - számos Katit tartják zenei példaké- A döntő küzdelmei több magyar, filmben kapott sze- püknek. Szerte a világban résztvevő egész életútját repet; alakításait az 1968-as megfordult már, Csehszlová- meghatározták, ezek közé pécsi játékfilmszemlén nívó- kiától Japánig, a Szovjet­tartozik a táncdalénekesnő, díjjal jutalmazták. uniótól az NSZK-ig. Leg­Kovács Kati is. Rekedtes — Nagyon élveztem a fii- utóbb pedig újabb egzotikus hangjával, kiszakadni készülő mesekkel való közös munkát, országgal ismerkedhetett nyaki ütőireivel első fokon miközben rengeteg tapaszta- meg: márciusban egy hóna- feltűnést keltett. A szakem- latot szereztem. Rájöttem pig a csodálatos Karib-tenge- bereknél pedig elismerést is például, hogy a keménykezű ri országban, Kubában tur- aratva, megnyerte a kategó- rendezők nem nekem valók, nézott. ria versenyét. Azt szeretem, ha egy kicsit — Ezt a meghívást az Az eltelt másfél évtized so- hagyják gondolkodni is a 1978-as sopoti táncdalfeszti- rán hazai és külföldi népsze- szereplőket. Különösen Kar- válnak köszönhettem, amely- rűségre szert tett énekesnő dós Ferenc és Mészáros Már- nSk programját a kubai té- 1966-ban már a profik me- ta munkamódszere tetszett, vé is átvette. Azóta újra is- zőnyében is helytállt: a so- akik mindenkivel szemben mét hívtak — végül létrejött kát vitatott „Nem leszek a végtelen türelmesek voltak. ez a csodálatos hangverseny­játékszered” című dal elének- a filmesévek tovaszálltak, körút. lésével megismételte egy év ma már kizárólag a Zene töl- Kovács Kati egyébként is előtti sikerét. Egy szó, mint ti ki az életét. Tennivalója az élő koncertek híve, gyű- száz, végleg beérkezett. A bőven van, kedvelői tábora löli az úgynevezett „konzerv- boltokban a legutóbbi hetek- várja az új és újabb dalokat, zenét”, amelynek első számú ben már a tizedik nagyleme- A „Tíz” cünű nagylemeze. megrendelője a televízió, ze is bővíti a választékot. még újdonság, de máris a Szerinte a discomozgalom — Igazán nem énekesnő- következő felvételeken töri a zsákutcába jutott, az új utak nek készültem — jelentette fejét. keresőinek szinte a Beatlesek ki beszélgetésünk legelején _ vissza a természetem- őskorába kell visszanyúlniuk Kovács Kati. — Legfeljebb hez, Ha most kellene dönte- tippekért. azt mondhatom, hogy szeret- nem, ezt a címet adnám a — Akár hiszi, akár nem, teán énekelni — az iskolai következő nagylemezemnek, évek óta nem voltam szabad- rendezvényeinken rendszere- Ezt persze nem lehet szó sze- ságon. A nyarakat rendsze- sen mikrofon elé állhattam. r;nt venni, hiszen az éneke- résén végigturnézzuk: vagy S ha netán mégis kísértett sek pályafutása nem függet- külföldön vagy a Balaton volna a lehetőség, hát a esi- ien a divatirányzatoktól. Ezé- körül rohangálunk az Uni- petnyi kedvemet is elvette két részben átvesszük, rész- versal együttes tagjaival egy eredménytelen „Ki mit ben saját arculatunkra for- együtt. Ha mégis akad né­tud ?”-beli próbálkozás. Jó- máljuk, miközben saját egyé- hány üres órám, hát gyorsan magam nem is jelentkeztem niségünket is belegyúrjuk a keresem az alkalmat egy kis volna még egyszer, ám édes- világgá kiabált nótákba. Ne- pingpongozásra, vagy teni- anyám — tudtom nélkül — kém például Stevie Wondor szezésre. A színestévét is el­benevezett. az abszolút kedvencem és sősorban azért vásároltam, A többi már ment a maga példaképem. Ez a vak néger hogy ha nagy ritkán közvetí útján. Kati vagy fél tucat se­lejtező, elődöntő után elju­tott a fináléba. Közben zene­kart is cserélt, a zsűri taná­csát megfogadva. Ebben a beugró brigádban zongorázott Konz Tibor, aki a mai napig Kovács Kati első számú ze­nei munkatársa. — Amikor győztem, ismét közbeszólt a család. Rábe­széltek, hogy már másnap költözzem fel Budapestre. Az 50 ezer lakosú megyeszék hely, Eger után majd elvesz­tem a kétmilliós fővárosban. Előbb beiratkoztam a Bartók Béla Zeneművészeti Szakis kola dzsessz tanszakára, amit fél évvel később abbahagy­tam. Fizikailag sem bírtam az iramot, közben ugyanis esténként rendszeresen fel léptem. Különösen Latabár Kálmán bácsitól tanultam sokat ezekben a hónapokban, énekes zongorázik, komponál tenek teniszmérkőzéseket, szí-; és hangszerel is az éneklés nesben láthassam azokat, mellett. Kivételes egyéniség­nek tartom. Jocha Károly Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 31. lai vívóversenyeken. Megtanul még lovagolni, hajtogatta, megtanul célba lőni — és há­rom év alatt ott a helye az öttusa-válogatottba! S hogy én mit szólok mindehhez? Csak a vállam vonogattam. Ki nem ismeri az edzőtábo­rok megfeszített munkáját, az élsportolók szinte katonás fe­gyelmét? Az örökös edzése­ket, a stopperórával mért randevúkat, a ritkán engedé­lyezett csókot? .,Na! — mondta ilyenkor kedvetlenül. — Hát nem szólsz, kisanyám? Pedig ne­kem kell a biztatás! Anélkül én neki, se kezdek! Ha hisz­nek bennem: szárnyakat ka­pok! Ha nem: lelombozó- dom!” Nem tudom, mi lett volna a sportkarrierjével, ha bele­lovalom; talán csakugyan fel­vergődött volna valamilyen te­rületi bajnokságig. De az olimpiáig ugyan soha — pe- beszélt. Annál- dig merészebb álmaiban már sporttal kap- ott látta magát. . . De mert soha egyetlen szóval nem biztattam, még addig sem ju­tott, hogy kinézzen magának egy sportklubot. Majdnem egy teljes év ment el így, csak vártam, vártam, hogy előbb-utóbb ki­böki: mi lesz az érettségid ' Érettségi előtt, azzal a bo­lond fejemmel, egy ideig ar­ra számítottam, hogy rövide­sen összeházasodunk. Hisz én is keresek majd ősztől, ő már közel két éve keres — bátran megfoghatjuk egymás kezét. Hisz hányán csinálják! Lakni talán ellakhatunk ná­luk. hisz van egy külön kis szobáeskája. vagy akár albér­letbe is mehetünk, ha a szü­lőknek kényelmetlen az együttlakás. Csak egyet ne kelljen: otthon maradnom, s tovább is hallgatnom estén­ként az apám randalírozását! Említeni persze nem emlí­tettem Ákosnak ezt a tervet; az ember az ilyesmiben va­lahogy régimódi. . . Végre is pendítse meg a fiú, ha ko­moly tervei vannak: ennyi­vel tartozunk az önérzetünk­nek! De csak teltek, múltak a hónapok, s ő semmi ilyes- 1 iről nem hosszabban a csőlátás terveiről. Hogy azon gondolkodik: beiratkozik va­lamelyik . sportegyesületbe, és végre komolyan veszi az öt­tusát. A technikumba a leg­jobb futók közé tartozott, ki­tűnő eredményeket úszott és körbe vert mindenkit az isko­után. Csutikám? Hogy képze­led? Mikor esküdjünk? Hol fogunk majd lakni? De semmi, semmi. Szombat esténként lejártunk a klubba, egyszer-egyszer moziba men­tünk, s vasárnap délután sze­rettük egymást. Hordozhtató kis tévéjük volt, azt kivittük a szobájába, hogy ,,ne zavar­juk a szülőket”, akik aludni szoktak ilyenkor, jól fölferő- sítettük a hangot, levettük a képet és átöleltük egymást. Áldja meg az isten a televí­ziót a vasárnap délutáni ka­landfilmsorozataiért: min­dig volt indokunk a vissza­vonulásra! De ott is, nála is csak ez: szeretlekI Imádlak! Megőrü­lök érted! De egy szóval sem, hogy mik a tervei. . . Akkoriban, talán pár hét­tel az érettségi előtt botlot­tam bele egyszer Bélába. Ta­valy nyárról emlékeztem rá, egy alkalommal járt nálunk a telepi pinceklubban, de a fi­úk kiutálták, mert észrevet­ték, hogy rámszállt. A boldog­talan. a jól kötött nyakken­dőjével, a lenyalt barna ha­jával. a merev, jótanulós mo­solyával! Tánc közben úgy bámult, mint a szentképet; kosán ^biggyesztett szájjal, le nem vette rólam a szemét. — Nekem sokszor jutottál eszembe!” Ránéztem?), azzal a mélyeb­bik, ámulós pillantásommal. „Ne mond! Ezt nem hi­szem!” „De, de! Hidd el. eskü­szöm. így volt!” „Akkor miért nem jöttél el egyszer megint a Bocskai klubba?” „Mert nem szeretek vere­kedni.” „Gyáva vagy?” Megállt, rám nézett. „Mérnök vagyok. Illetve le­szek. Megtanultam számolni. Kiszámoltam, hogy ha az én belső energiám hetven méterkilopond, a klubbeli srácoké legalább ezernégy­száz. Tudsz osztani?” „Azt igen — mondtam- gú­nyosan. — Én ütni nem tu­dok, mert nem vagyok fiú. De ha volnék: előbb ütnék, aztán számolgatnék...” Bólintott. „A legtöbb hülye így is csinálja... Bocsáss meg, mert a fiúkra értettem. Én viszont előbb számolok, aztán ütök! Említettem, hogy -mérnök va­gyok.” „Ezek szerint nem sokat ütsz...” — mondtam szándé­NÖGRAD - 1980. június 17,, kedd Annyira nem érdekelt, mint a szomszédék kutyája, akkor még fülig voltam Ákosba, de az ilyesmi azért csak jólesik az embernek, és eltesz! ma­gának emlékbe a srác fizi­miskáját. Most is azonnal megismer­tem. ö ugyan bizonytalanul vigyorgott, még megszólítani is alig mert. csak aztán bá­torodott fel hogy felidéztem neki a tavalyi estét. „Mit csinálsz mindig? — kérdezte, szinte meghatottan a megtiszteltetéstől, hogy Em­lékezni kegyeskedem rá. „Nem is! — rázta a fejét elégedetten. — Sohasem hal­lottam még azt a közmon­dást, hogy többet ésszel, mint erővel? Ajánlom figyelmed­be!” „Kösz! — mondtam' dühö­sen. — Majd megpróbálom megjegyezni!” „Különben merre mégy? — kérdezte aztán. „Be az iskolába. Három hét múlva érettségi. Egy páran- közösen tanulunk.” „Elkísérhetlek?” — kérdez­te udvariasan. (Folytatjuk) Goldmark Károly jubileuma Emlékek életemből Goldmark Károly születé- sikert hozó Sába királynője sének 150. évfordulóját ün- bemutatójáig tart. ünnepeljük. Keszthelyen Itt abbamarad az önélet­mintegy az országos ünnep- írás, illetve áttér egyéb, ám ségsorozat nyitányaként — rendkívül izgalmas témákra, a keszthelyi színház Gold- Például Bécs zenei életének mark-emlékversenye zajlott bemutatására a múlt század le a közelmúltban. Ugyancsak második felének eseményein Keszthelyen Goldmark-em- és alakjain keresztül. Ismert léktáblát koszorúztak, Goid- mark-emlékkiállítást nyitot­tak, eredeti kéziratokkal, kot­tákkal, dokumentumokkal. A hazai könyvkiadás Gold szerzőkkel való találkozásai­ról mesél, Brahmsról, Liszt­ről, Wagnerről ír, de azóta már elfeledettekről Is, a ko­rábban híres zongoristáról és mark Károly önéletrajzának zeneszerzőről, Anton Rubins- magyar nyelvű kiadásával teinről. Ezek az önéletrajzbe­kapcsolódott, többi között, az li részletek különösen izgal­eseményekhez. A Zeneműki­adó Vállalat Emlékek életem­ből címmel adta ki az erede­masak, sajátos zamatukat ép­pen az adja, hogy általuk nemcsak a számunkra régóta tileg német nyelven írt önélet. nagyságoknak számító ünne­rajzot. A közreadás, fordítás, a jegyzetek és a függelék Kecskeméti István munkája. pi arcokat szemlélhetjük, ha­nem a megidézett alakok em­beri mivoltát tanulmányozhat. Hiányt pótol magyar nyel- juk. Látjuk, amint jönnek- ven ez a könyv, amelyet az mennek, a hétköznapok mun- idős mester, a századforduló káját végzik, sértenek és sér- világhírű zeneszerzője 1910- tődnek, elfogultságaikkal ben, 80. életévében kezdett el együtt élvei Nem szobrok még, írni, emlékezetből, két hábo- eleven, érző emberek. Ezek-, rús élményét leszámítva. A nek az emlékező lapoknak ez könyv segítségével nyomon követhetjük a neves zene­szerző életét, gyermekkortól a sikeres évekig. 1830-ban született Keszthe­adja a varázsát. Goldmark azért magáról is beszél még tovább. Megindí- tóan szépen a nyári túrák színhelyeiről, különösen a lyen, onnan Tabra, majd pe- svájci és osztrák Alpokról, de dig negyedik életévében Né- metkeresztúrra költözött szü­leivel. Gyermekkori hányat­tatásait is leírja, az iskolá­zatlanság éveit (Friedmann Mór tanította meg németül írni, olvasni). Hegedűtanul­mányait Sopronban kezdte, 1844-ben Bécsbe költözött, ahol testvére, dr. Goldmark József orvos támogatja, aki egyébként az 1848-as forrada­lom egyik kiemelkedő sze­mélyisége. Színes és eleven a bécsi forradalomról, a győri csatá­ról (saját helyszínrajzzal), azaz a hadiélményeiről fes­tett kép. Aztán az önmagára- találás, a hírnévhez kerülés hosszadalmas ■ folyamatával ismerkedhetünk meg a lapo­kon. Goldmark vándorlásaival Győr, Pest, Bécs színházainak zenekarában. A kép a világ­sikeres útjáról is Olaszorszá­gon keresztül. Ez már a be­érkezett művész arca. Mind­azonáltal az önéletrajz rend­kívül visszafogott, magánéle­téről közvetlenül tőle alig- alig tudunk meg valamit. Az idős nagy művész rokonszen­ves szerénysége ez. Időnként manapság is tanulhatnánk eb­ből is. Ha Goldmark szerény is, a kötet Kecskeméti István' jó­voltából rendkívül értékes —, mert’ használható — függelé­ket közöl a zeneszerzőről megjelent tanulmányokról, életének, munkásságának kronológiai felsorolását adja, elénk tárja műveit, műfajok szerint. összevéve tehát iz­galmas olvasmány és hasznos kézikönyv ez. Tóth Elemér Ismeretlen romok Peruban Valószínűleg az inka kor előt­ti időkből származó romokat tár­tak fel a perui fővárostól, Limá­tól 1200 kilométerre északra Piu- ra igazgatási körzetben. A tudó­sok a kőmaradványokat, amelye­ket még nem mértek fel teljes egészében, „felbecsülhetetlen ér­téknek” nevezték. Az archeológusok, akik hántá­sán megkezdik a feltárási mun­kákat, és összehasonlításokat akarnak tenni a többi ismert le­lettel, úgy vélik, településre kanták. Erre utalnak egy k között konyhai és tüzliel z hasonló berendezések, továbbá a határfalak és a külső falak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom