Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
Valerij Kubászov életútja Farkas Bertalan életútja "A szovjet könyvesboltokban nemrégiben új, érdekes kiadvány került azokra a polcokra, amelyeken az űrhajózással foglalkozó szakkönyvek vannak. Kifejezetten tudományos munka, a címe: A kristálynövesztés irányítása a súlytalanság körülményei között. A szerzői kollektíva egyik tagja Valerij Nyikolajevics Kubászov kandidátus, a Szovjetunió kétszeres Hőse, űrhajóspilóta. A katalógusokban szerepel már egy másik szakkönyve is: a bolygóközi űrrepülés problémáiról szól, s bár a szerző „könyvecskének" minősítette, a csaknem IS íves munka komoly tudományos értékű szakkönyv. Ez is bizonyítja, hogy a Szojuz—36 parancsnoka nem csak egyszerűen űrhajós pilóta, hanem az űrhajózás nemzetközileg ismert szaktekintélye, aki elméleti szinten is mélyrehatóan foglalkozik az űrhajózás kérdéseivel, s társai nem csak jó kedélyéért, hanem elméleti ismereteiért is nagyra becsülik. Az ilyen tudományos kutatómunka már ifjúkori vonzódás Kubászovnál, hiszen jóformán gyerekfejjel kezdett foglalkozni repüléselmélettel, az akkor még csupán elméletben lehetséges űrhajózás kérdéseivel. Amikor az első szovjet szput- nyik bip-bip jelzése érkezett a világűrből, az 1935-ben, a Vla- gyimir-terület Vjaznyiki nevű városában született Valerij éppen végzett a moszkvai Or- dzsonikidze Repülő Főiskolán. Már ott is kitűnt megalapozott ismereteivel, s főként alkotó kedvével, így érthető, hogy meghívták abba a tudományos kutatóintézetbe, amely a nagy szovjet tudós, Koroljov akadémikus irányításával az űrhajózás gyakorlati kérdéseinek megvalósításával foglalkozott. Az ifjú komszomolista tervezőmérnök így került 1966-ban az űrhajósegységbe, ahol elvégezte a Szojuz típusú űrhajók irányításának tanfolyamát, s ezzel párhuzamosan folytatta tudományos munkáját is. 1969- ben kiváló minősítéssel fogadták el a kozmikus objektumok mozgástörvényeivel foglalkozó kandidátusi disszertációját. A •' jó-: munka jutalma, elismerése .■az i®, hogy 1968-ban felvették az SZKP tagjainak sorába. Valerij Kubászov az első felelősségteljes feladatot 1969- ben kapta meg az űrhajósegységben: a Szovjuz—4 és a Szojuz—5 űrhajó repülése idején 6 volt Alekszej Jeliszejev dublőré. ősszel azonban már nemcsak felkészülő társként Utazott a bajkonúri űrrepülőtérre: a Szojuz—6 űrhajó fedélzeti mérnökének jelölték ki, parancsnoka Georgij Sonyin volt. Emlékezetes az 1969. októberi szovjet „kozmikus nagy hét" — három űrhajó', hét űrhajós hajtott végre kötelékrepülést. A sokrétű tudományos program végrehajtásában Kubászov különleges feladatot kapott: a Vulkán elnevezésű berendezéssel első-ízben hajtott végre a Földön kipróbálhatat- lan technikai feladatot: hegesztést a világűrben. • „Mi akkor még nem is voltunk teljesen tisztában azzal, mi is jön ki ebből, bár a hegesztés sikerült" — mondotta erről az MTI munkatársának egy beszélgetés során Kubászov. „Ma viszont már elmondhatjuk, hogy ezek az első kísérletek a kozmikus kutatások egészen új irányzatának adták meg a kezdő lökést: a technológiai irányzatnak. Ma a világűrt olyan egyedülálló közegnek tekintjük, ahol sajátos technológiai folyamatokat lehet végrehajtani, különleges anyagokat lehet létrehozni: ezek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyet a Földön nem adhatunk meg nekik. Például monokristályokat, félvezetőket. Ez a technológia persze még most is gyermekcipőben jár, még csak kísérletezünk, keressük azokat az anyagokat, amelyeket a súlytalanság körülményei között gazdaságosan lehet előállítani. Én mindig lelkes híve voltam ennek az irányzatnak, hiszek abban, hogy rövid időn belül a Föld körüli pályán megjelennek az olyan kisüzemek, amelyekben a súlytalanságot egyedülálló tulajdonságú anyagok előállítására használják ki." A sikeres űrrepülés után Valerij Kubászov, immár űr- hajóspilóta-jelvénnyel és a Szovjetunió Hősének arany csillagával mellén, folytatta a munkát. Néhány évig keveset lehetett hallani róla, de azután egyszerre a nemzetközi érdeklődés középpontjába került: őt jelölték ki a közös szovjet —amerikai űrkísérlet, a Szojuz —Apollo-program egyik résztvevőjéül, ő lett a Szojuz—19 űrhajó fedélzeti mérnöke, parancsnoka pedig az egyik legtapasztaltabb űrpilóta, Alekszej Leonov. Kubászov, aki időközben egyedülálló hegesztési kísérletéért megkapta az akadémia által adományozott Ciol- . kovszkij-aranyérmet, ismét technológiai feladatot hajtott végre a közbs programban: 6 volt a felelős az univerzális minikemencével végzett „űr- kohászati" kísérletekért. Ez vetette meg az alapot ahhoz a kísérletsorozathoz, amely ma már „nagyüzemben" folyik a Szaljut—6 űrállomáson, a Szplav és a Krisztall kemencékben. A kimagasló sikerrel végződött közös szovjet—amerikai űrrepülést követően Valerij Kubászov ismét megkapta a legmagasabb szovjet kitüntetést. A siker után sem maradt abba a munka. A kiváló kutatóűrhajós folytatta a felkészülést, s egyúttal a tudományos munkát is, ennek egyik eredménye az említett két könyv is. Ugyanakkor fontos részt kapott a Szaljut-program előkészítésében, egyúttal elvégezte azt a tanfolyamot is, amely az űrállomáson végzendő munkához szükséges. 1978- ban kapta meg újabb feladatát: az Interkozmosz-program keretében ő lett a közös szovjet-magyar űrexpedíció parancsnoka. „A parancsnok feladatát ugyan első ízben kaptam meg, de ez nem okozott különös nehézséget — mondta erről. — A Szojuz űrhajók irányításában a parancsnok és a fedélzeti mérnök feladata csak kevéssé tér el egymástól. A parancsnok számára külön feladat az űrhajó kézi orientálása, illetve a kézi összekapcsolás irányítása — ez utóbbit azonban automata vezérli, s csak kivételes ■esetben kell beavatkozni. Min. den esetre gyeket a műveleteket kellően begyakoroltuk”. Magyar társa Farkas Bertalan a legnagyobb tisztelettel beszél Kubászovról. „Nélküle talán nem tudtam volna túljutni az első nehézségeken" — mondotta. A kétéves munka közel hozta egymáshoz a parancsokot és a kutatóárka jóst, családjaik is összebarátkoztak. A szocialista Magyarorszá. gon korántsem kivétel, mégsem mindennapos az első magyar űrhajós, a Szojuz—36 kutatóürhajósa. Farkas Bér. tálán életrajza. Életútja elsősorban azt bizonyítja, hogy a hivatástudat, a szorgalom, a felelősséggel végzett munka töretlenül vezet előre — Far. kas Bertalan esetében egészen a világűrig. Alig volt 15 éves, a kisvár- dai gimnazista, a közeli Gyű. laháza szülötte, amikor először találkozott a repülés örömével■ Az MHSZ nyíregyházi repülőklubjában ismerkedett meg a vitorlázógéppel, fogta először kezébe a kormányt, érezte azt az élményt, amit a repülőgép irányítása jelent. S amikor a gimnáziumi tanulmányok végén megkérdezték tőle, milyen pálya, ra készül, válaszát már jó előre eldöntötte: a repülést választja élethivatásul. 1967-ben lett Farkas Bertalan a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatója. Két évig ismerkedett az új feladatokkal, a katonai szolgálat sajátosságaival, a haza védelmének kötelességével — s természetesen a repüléssel is. A nem könnyű katonai pálya nem okozott nehézséget a fegyelmezett, nyílt, derűs fiatalembernek, eredményei is jók voltak. így parancsnokai az első két év után javasolták, hogy a Szovjetunióban folytathassa tanulmányait. Eredményei itt is igen jók, sokszor kiválóak voltak, megszerezte mindazt a tudást, ami a korszerű, a hangsebességnél is gyorsabb repülőgépek vezetéséhez elengedhetetlen. Repülési gyakorlatai is eredményesek voltak, parancsnokai nem egyszer részesítették dicséretben. öt év kemény tanulás betetőzését jelentette, amikor 1972-ben az alkotmány napján hadnaggyá avatták a Kossuth Lajos téren Farkas Bertalan harmadosztályú pilótát. Ezután a légierőknek a hazai légteret védelmező egyik elfogó-vadászrepülő egységéhez került. Pontos és lelkiismeretes, jó felkészültségű pilótának, segítőkész, őszinte, vidám bajtársnak bizonyult, öt év alatt megszerezte az 1 osztályú vadászrepülő minősítést. Több kitüntetést, számos parancsnoki dicséretet kapott. Jól végzett munkájának, példás közösségi magatartásának, az ifjúsági szervezetben Magyarország és az űrkutatás Magyarország szerény keretek között, de lényegében 1945-től részt vett űrkutatási munkálatokban. Ezek kezdetben az első magyar rádió- lokátor kifejlesztéséhez és Hold-radar kísérletekhez kapcsolódtak, de mihelyt megjelentek az első szputnyikok, részt vettünk azok optikai és fotografikus eszközökkel való megfigyelésében. A hatvanas évek közepétől, amikor megindult a szocialista országok Interkozmosz- programja, magyar tudósok rendszeresen dolgoznak a kozmikus fizika és meteorológia, az űrtávközlés és az orvosbiológia, 1975 óta pedig az erőforrás-kutatás területén is. A földi műszeres vizsgálatokat és a laboratóriumi kutatásokat fokozatosan kiegészítették űrelektronikai és olyan egyéb műszerek, beréndezések, eszközök fejlesztésével és gyártásával, amelyek az Interkoz- mosz műholdakon és magaslégköri kutatórakétákon kerültek felhasználásra. 1974- ben az Interkozmosz—12 műhold fedélzetén sikeresen repült az első magyar gyártmányú kozmikus elektronikus műszer, 1977—78-ban üzembe helyezték Taliándögörd . mellett az első magyar űrtávközlési földi állomást. 1978-ban rríegkezdődött az első magyar űrhajósjelöltek felkészítése. Az Interkozmosz-program- ban jelenleg tíz szocialista ország vesz részt: Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyel- ország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Vietnam. Ami a kozmikus fizikát illeti, Jelentős a magyar közreműködés a felső légkör és a magnetoszféra kutatásában, a bolygóközi tér és a naptevékenység vizsgálatában. Magyar kutatók részt vettek az 1970—72-es évek nagy mágneses viharai alatt tapasztalt kozmikus sugárzási jelenségek tanulmányozásában, a világűrből származó szilárd anyagok, egyebek között holdtalajminták elemzésében, bekapcsolódtak a mikrometeorit- vizsgálatokba. Az űrmeteorológia-kutatá- sokban való magyar részvételt alapvetően meghatározták az ország szükségletei és adottságai. Magyarországon több mint egy évtizede veszik a meteorológiai műholdak felhőképeit, folyamatosan vizsgálják a légkör sugárzásháztartását. A Ferihegyi repülőtéren a felhőképek hozzáférhetők a nemzetközi járatok személyzete számára. Amióta 1971-ben létrejött az Interszputnyik nemzetközi távközlési szervezet, Magyar- ország részt vesz ennek munkáiéban, hasznosítja az együttműködés eredményeit. Az 1977. november 7-i moszkvai díszszemle helyszíni közvetítését már szovjet távközlési műhold és magyar űr- távközlési földi állomás közreműködése biztosította. De a magyar kutatók folyamatosarf mérik és elemzik a mű-‘ holdas összeköttetéseket zavaró tényezőket is. Magyar orvosok és biológusok lényegében 1978 óta munkálkodnak az Interkozmosz- program orvos-biológiai közös tennivalóiban. Az Interkozmosz-program- ban való magyar részvétel talán legfiatalabb területe a Föld erőforrásainak kutatása légi- és űreszközökkel. A közreműködés kiterjed mind a technikai fejlesztésre, mind a kapott adatok feldolgozására és értékelésére. Érdekesség, hogy a Duna vízgyűjtő területének hóviszonyairól készített űrfelvételek segítségével ma már elég jól meghatározható a folyam várható vízállása és vízhozama. Megkezdődött az űrfelvételek alkalmazása a magyar föld geológiai szerkeNÚ3RÁD - 1980. május 28., szerda Távirat az űrhajósoknak Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága, a Honvédelmi Minisztériumon, a Magyar Tudományos Akadémián és a Szovjetunió budapesti nagykövetségén keresztül az alábbi táviratot küldte Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósoknak.' „Kedves Elvtársak! Bennünket — Nógrád megye lakosait, dolgozóit — is őszinte örömmel tölt el az első szovjet—magyar űrrepülés híre. Büszkék vagyunk rá, hogy hazánk is részt vesz az Inter- kozmosz-programban, s az emberiség javára járni hozzá a világ megismeréséhez, a tudomány fejlődéséhez. Meggyőződésünk, hogy a szovjet—magyar űrpáros hősies vállalkozása, nagyszerű teljesítménye tovább erősíti a szocialista hazafiságot és internacionalizmust, hozzájárul a népeink közötti történelmi barátság elmélyítéséhez, jól példázza az ember akaraterejét, bátorságát, szellemi és fizikai teljesítőképességét. Hőstettükhöz gratulálunk, kívánunk Önöknek eredményes repülést, szerencsés hazatérést, további munkájukhoz sok sikert és jó egészséget! MSZMP Nógrád megyei Bizottsága testületéinek és apparátusának nevében: GÉCZI JANOS, végzett tevékenységének elismeréseként 1976-ban alakulatának kommunistái felvették a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak sorábaAz egységnél töltött ével: sok sok új feladatot és örömet hoztak Farkas Bertalannak. Magánéletében is jelentős változás történt; megnősült, családot alapított. Feleségével — akinek szakmája a fényképezés, fotólaboránsként dolgozik — szolgálati helyén ismerkedett meg. Kislányuk, Aida már Csillag- városban töltötte életének jó részét: édesapját ugyanis beválasztották a magyar űrhajósjelöltek közé. Nem volt könnyű megválni az alakulattól, a bajtársaktól, a barátoktól, az ismert és szeretett környezettől, s főként a repülés mindennapos élményétől. Amikor azonban megnyílt a lehetőség a jelentkezésre, Farkas Bertalan is ott volt azok között, akik az űrhajózást kívánták új hivatásukként megtanulni. Sok nehéz vizsga következett, ám fizikai és szellemi képességei egyaránt kiválónak bizonyultak. Az utolsó vizsgákat már a Jurij Gagarin űrhajóskiképző központban, kellett letenni: Farkas Bertalan itt is kiválóan megfelelt, s külön nagy örömet jelentett számára, hogy ifjúkori barátjával, egykori növendék-, később ezredtársával, Magyart Bélával került az űrhajósok központjába. 1978 tavaszán kezdődött a kemény, egész embert kívánó munka; az űrhajóskiképzés. Elméleti ismeretekből és gyakorlatból egyaránt fel kellett készülni: az űrhajóismerer tek közé éppúgy bc’ctarto- zik az ejtőernyősugrás, mint az égi mechanika ismerete, a számítógép kezelése vágy <i csillagképekkel történő orientáció végrehajtása. Űrhajós oktatói. parancsnokai, szakoktatói. a magyar tudományos program tervezői a legnagyobb elismeréssel szólnak Farkas Bertalanról: kiváló képességekről tett tanúbizonyságot. Csillagvárosban is ritka teljesítményt nyújtott, minden vizsgáját kitűnő ered-', ménnyel tette le„Az űrrepülésre történő felkészülés az egyik legnehezebb feladat a világon. Számunkra, számomra ez teljesen új életet jelentett" — mondta erről egy beszélgetés során. — „őszintén megmondom, korábban elképzelni sem tudtam, mit jelent ez.-.” Az elképzelhetetlen Farkas Bertalan számára valósággá lett, s külön öröm volt, hogy a. Szovjetunió egyik leghíresebb űrhajósát, az űrhajózás kiváló elméleti és gyakorlati szakértőjét, Valerij Kubászo- vöt kapta parancsnokául. Kubászov íay vélekedett a fiatal kutatóűrhajósról; „Mit becsülök partneremben? A nyíltságát, és a rábízott feladatok iránt tanúsított felelősségtudatát. Rá mindig lehet számítani..." Az együtt eltöltött kemény munka, a baráti, elvtársi segítség, a feladat iránt érzett felelősségtudat volt az, ami meghozta a várva várt eredményt: Farkas Bertalant választották ki a szovjet—magyar űrexpedíció kutatóűrhajósául. Még jóval azelőtt, hogy a döntés megszületett volna. így beszélt a rá váró feladatról: ..Azt hiszem, bármelyikünk is repül, Béla vagy én, nagyon szép élményben lesz része, végtelenül boldog lesz, hogy Földünkre a kozmoszból tekinthet le. Végtelenül szeretném megtudni, hogyan lehet a tartós súlytalanság állapotában dolgozni, szeretném kipróbálni, hogy mire is vagyok képes ilyen körülmények között-., A legnagyobb öröm, azt hiszem, a Föld vizuális megfigyelése lesz, ezenkívül természetesen azoknak a kísérleteknek a végrehajtása, amelyeket szakértőink kértek. Ezeket magyar műszerekkel végezzük. Felkészültünk feladatunkra..." zetének jobb megismerésében, a törésvonalak azonosításában, a talajminőség meghatározásában. Napirendre került Magyarország egyes területeinek komplex felmérése légi- és kozmikus eszközökkel. A Központi Fizikai Kutató Intézet mikrometeorit csapdái, detektorai, ionoszféra mérő műszerei, a Budapesti Műszaki Egyetem telemetrikus részegységei, az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet, a Chinoin, a Debreceni Orvostudományi Egyetem űrbiológiai kutatóeszközei és eljárásai méltán váltották ki az Interkozmosz nemzetközi tudósgárdájának elismerését. első titkár" Farkas Bertalan kislányával, Aidával.
