Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
V Randevú a világűrben VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MSZMP NO GRAD M E G YEI 8IZOTT S AGA MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XXXVI eVF.. 123. SZÁM ARA: 1,20 FORINT 1980 MÁJUS 28., SZERDA Rendben, programnak megfelelően lolyik az űrrepülés Pirityi Sándor, az MTI tu. dósítója jelenti a repülésirányítási központból: Mintegy 5 millió kilométere® űrutazás és több mint 100 Föld körüli fordulat vár a hétfő este óta orbitális pályán keringő szovjet—magyar űrpárosra, Valerij Kubászov- ra Aj Farkas Bertalanra, akik ma hajnalban kezet rázhattak a Szaljut—6 űrállomás szovjet személyzetének tagjaival, Leonyid Popovval és Valerij Rjuminnal. Az összekapcsolódás a Szojuz—36 űrhajó 18- Föld körüli fordulatán volt várható, ha — mint eddig — minden a repülési program szerint alakult. Amikor hétfőn este Bajkor núrból rajtolt a Szojuz—36 űrhajó, a Szaljut—6—Szojuz —35 űrkomplexum már a Csendes-óceán fölött száguldott. A Szaljut—6 számára ez már a 971. munkanap volt a világűrben. Az űrállomás 15 293. fordulatát tette a Föld körül, a hozzákapcsolt űrhajó pedig már 745-ször kerülte meg bolygónkat, amikor Kazahsztánban elindult a nemzetközi személyzetű űrhajó. Valerij Kubászov, a Szojuz—36 parancsnoka __ harmadszor jár a világűrben. Amolyan „kelet-nyugati űrhajós”, hiszen magyar partnere előtt, 1975. júliusában amerikai űrhajósokkal repült együtt az emlékezetes Szojuz—Ápollo-iprogram kéjétében. Első űrutazása 1969- re esett, amikor a Szojuz—6 űrhajó fedélzeti mérnöke volt. A 45 esztendős Valerij Kubászov. a Szovjetunió kétszeres Hőse 14 évvel idősebb az 1949-ben született Farkas Bertalannál. De „érett férfikorban” vannak a Szaljut—6 szovjet űrhajósai is- Popov 35 éves, Rjumin pedig 41 éves lesz ez év augusztusában. Míg Leonyid Popov alezredes mindjárt mostani űrutazásán parancsnoki megbízatást kapott, „beosztottja” Valerij Rjumin immár a harmadik űrexpedícióban lát el fedélzeti mérnöki feladatokat. Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és Bulgária után, Vietnam, Kuba és Románia előtt Magyarország az ötödik szocialista ország, amely szovjet együttműködéssel, immár nemcsak műszereivel, hanem űrhajósával is részt vesz a kozmosz meghódításában. Fiatal repülőszázadosunk felkészüléséről, vizs- giateljesítményeiről, emberi kvalitásairól csak a legjobbat hallani a Csillagvárosban, Bajkonúrban és a repülésirányítási központban. Hasonló a vélemény Magyart Béláról, aki nehéz bizottsági döntés után lett „egyenlők között a második”. Kedd reggelre Bajkonúr is visszatért a normális élethez. Visszatértek Moszkvába az indításnál részt vett magas rangú szovjet és magyar személyiségek, hogy a fővárostól nem messze elhe lyezkedő repülésirányítási központból kövessék Alek- szej Jeliszejev kalauzolásával az összekapcsolás és az átszállás nehéz és izgalmas műveletét. A kedd éjszakai program, az egyhetes, sokrétű kutató-kísérletező munka legfőbb szervezeti és technikai feltételeit teremti meg. A CUP-han — ez a repülésirányítási központ orosz rövidítése — már hétfőn délután ismertették a Szojuz— 36 tervezett pályaadatait. A pályára állításnál egy-két kilométer eltérés mutatkozott a 198 kilométeres tervezett földközel-ponthoz és a 261 ki-» lométeres földtávol-ponthoz, képest, ezit azonban az éjszaka folyamán, a negyedikötödik fordulóban korrigálták, s az űrhajó jelenleg 88,8 perc alatt tesz meg egy fordulatot a Föld körül, pályasíkja megegyezik a Szaljut—6 —Szojuz—35 űrkomplexum pályasíkjával. A Szojuz—36 egyébként 530 másodperc alatt pályára állt az indítás után, vagyis alig 9 perc elmúltával megszabadult hordozó- rakétájának harmadik lépcsőjétől is, s maga mögött hagyva a pálya aktív szakaszának végét jelentő úgynevezett égésvégi pontot, Földünk újabb pilóta vezette mesterséges holdja lettBudapesti idő szerint kevéssel dél után ébresztették a szovjet—magyar űrpárost, akik a kissé megkésett reggeli elfogyasztása után újabb manővert hajtottak végre űrhajójukkal, hogy az immár olyan közelségbe kerüljön az űrkomplexumhoz, amely lehetővé teszi az automatikus, finomabb megközelítést é6 az összekapcsolódást. — A Szojuz—36 fedélzetén minden a legnagyobb rendben, a programnak megfelelően folyik. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan a délutáni órákat a rendszerek ellenőrzésével töltötte, a programmal ismerkedett, majd a földi irányítóközpont vezetőjével, Alekszej Jeliszejevvel részletekbe menően megbeszélte az esti közelítési manőverek lebonyolítását. A repülésirányítási központ hasonló koordinációt folytatott a Szaljut—6—Szojuz—35 ‘ űrkomplexum személyzetével is. Farkas Bertalan és szovjet kollégája budapesti idő szerint délután hat órakor ebédeltek, majd megkezdték az előkészületeket az újabb közelítő manőverekre. Felöltötték a szkafandert, ami biztosítja életfenntartó funkcióik autó-, nómiáját az összekapcsolás és az átszállás időszakában. A Szojuz—36 éjszakai két impulzusos manővere révén az űrhajó 50—60 kilométerrel magasabb pályára került, keringési ideje — változatlan pályasík mellett — 88,8 percről 90 percre emelkedett. Az űrkomplexum pályaadatai alapján nagyjából hasonló nagyságrendű pályamódosításra lehet számítani a kedd esti manőverek során is. Míg a Szojuz—36 indításakor az űrhajó és az űrkomplexum közötti távolság mintegy 12 ezer kilométer volt, kedd délután 6 órára 1400 km- re csökkent, s az esti manőverek eredményeként nem haladja meg a 19—20 kilométert. A Szaljut—36-ról érkezett jelentés szerint Leonyid Popov és Valerij Rjumin — a vendégeket várva — „kitakarította” az űrkomplexum helyiségeit és előkészítette a televíziós kamerát Valerij Kubászov és Farkas Bertalan átszállásának közvetítésére. A Moszkva környéki Repülésirányító Központban tudósok sokasága kíséri figyelemmel a Szojuz—36 űrhajó útját. Találkozó az űrben Táviratok ezrei Az ország minden részéből áradnak a táviratok a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a budapesti szovjet nagykövetség, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Szovjet Baráti Társaság és a Honvédelmi Minisztérium címére. A különböző iparvállalatok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek, intézmények, tanácsok párt-, KISZ-szervezetei és a szakszervezeti testületéi és szocialista brigádok örömmel és büszkeséggel köszöntik a közös szovjet—magyar űrrepülés előkészítőit, részvevőit és sikeres munkát, szerencsés visszatérést kívánnak az űrpárosnak. A posta központi távíróhivatal késő délutánig 4 ezer táviratot továbbított, kézbesített ezekhez a szervekhez. Mintegy 150 intézmény közvetlenül Bajko- núrba küldte üdvözletét, jókívánságait. Az elsők között voltak az ország különböző megyéinek és a főváros ipari, üzemi, intézményi. MSZBT-tagcsoportjai. A korántsem teljes listában ott szerepel a Csepel Vas- és Fémművek, az Egyesült Izzó és Lámpagyár, az Ikarus, a Gagarin Hőerőmű, a Dunai Vasmű, a Székesfehérvári Könnyűfémmű, a Lenin Kohászati Művek, a Papíripari Vállalat, a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a MÁV záhonyi csomópontja, a MÁV Vezérigazgatósága, Leninvá- ros, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Magyar—Szovjet Barátság Mgtsz Ceglédről, és Poroszlóról, a Bábolnai Állami Gazdaság, a Barcsi Vörös Csillag Mgtsz, az Óbuda Mgtsz, a salgótarjáni Gagarin Általános Is-i kola és a Komarov Szocialista Brigád Salgótarjánból, a Magyar Posztógyár Tyeresko- va Szocialista Brigádja. a MAHART, a Május 1. Ruhagyár Nyikolájev Szocialista Brigádja és a Taurus Gumiipari Vállalat Űrhajós Szocialista Brigádja. Az elsők között is első volt a Gagarin Hőerőmű, ahol az éjszakai Ketten az űrkabinban ügyeletet ellátó Mátra Szocialista Brigád az örömteli hír hallatára felvette az Űrhajós nevét. Táviratukban hangsúlyozták, hogy hasonlóan a korábbiakhoz, sok szeretettel várják az űrhajósok látogatását. „Büszkeség és öröm tölt el bennünket, hogy hazánk fia iß a világűr meghódítóinak családjába lépett és együtt dolgozik az Intenkoz- mosz tudományos űrkutatása programjának újabb eredményeiért” — írták táviratukban a Dunai Vasmű MSZBT-tagcsoportjának aktivistái. A Lenin Kohászati Művektől érkezett üdvözlet — sok más távirathoz hasonlóan — hangsúlyozza, hogy a közös űrrepülés jól példázza a szocialista országok testvéri kapcsolatát, hozzájárul a világűr békés célú meghódításához és egyben elősegíti a békéért vívott harcot szerte a világban. A Csepel Vases Fémművek üdvözlő távirata mintegy összegezi azoknak véleményét, akik az első szovjet,—magyar űrpáros sikeres startját követően nagy izgalommal figyelik az űrutazás fejleményeit. „Ez az esemény méltán váltott ki megkülönböztetett figyelmet, jóleső örömet és nem kis büszkeséget a Csepel-művek dolgozóinak körében. A közös űrrepülés feltételeinek megteremtését — a már oly sokszor tapasztalt internacionalista segítőkészség szellemében — a Szovjetunió vállalta magára. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság állampolgárainak a világűrben szovjet űrhajón folytatott útja újabb fényes bizonyítéka a szocialista országok együttműködésének. ’Ezzel tovább erősödik népeink barátsága, a szovjet—magyar együttműködés-” Az űrállomások működtetésének alapvető előfeltétele, olyan szerkezetek kialakítása, melyek révén a legénységet, vagy utánpótlást szállító űreszköz összekapcsolódhat az állomással, s így lehetővé válik az átszállás, majd az átrakodás. Ez nem könnyű feladat. Hiszen a két űrjárműnek mil- liméternyi pontossággal kell egymáshoz illeszkednie az összekapcsolás helyén. Ugyanis az állomás levegője a legkisebb részen is pillanatok alatt megszökhet. Az összekapcsoló, dáskor különböző csatlakozóknak is kapcsolatba kell kerülni egymással. Az űrkutatás történetében elsőként 1960. január 16-án a Vlagyimir Sata- lov által vezetett Szojuz—4 és a Borisz Volinov, Alekszej Jeliszejev és Jevgenyij Hrunov által repült Szojuz—5 kapcsolódott össze. Az mberekkel ez alkalommal kipróbált rendszert azóta is sikeresen alkalmazzák. A dokkoló . berendezés egy aktíy és egy passzív részből áll. Előbbi a szállító űrhajón, az utóbbiból kettő az űrállomás két végén van felszerelve. A passzív rész kiképzése tölcsérszerű. A mélyedésnek az aktív oldalon ' egy kúpos rész felel meg, melynek csúcsán egy irányító rúfl található. Az összekapcsolás alapfeltétele, hogy a két űrobjektum azonos pályán, egymás közelében repüljön. Enngk elérésére a hajtóművek időszakos működtetésével van lehetőség. Ezek után kézi, vagy automatikus úton tovább közelítik egymáshoz a két járművet. Az aktív fél kiálló csapját a fogadóoldal kúpos mélyedése tereli annak középpontja felé. Mikor elérte, besiklik a központi nyílásba és a két kúpos felületet egymáshoz vezeti. Az űrhajó és az állomás illeszkedő felületei egymáshoz kapcsolják, s a két egységet a körülvevő légüres tértől hermetikusan szigetelik. Ezt követően az egész összekapcsoló berendezés mint egy ajtószárny oldalt nyithatóvá válik, és helyt ad a kozmonautáknak, hogy átszáll hassanak a szállító űrhajó or bitális részéből az űrállomá: zsilipkamrájába. Természetesen a dokkolás korántsem ilyen egyszerű dolog. A szállító űrhajót megfelelő pályára kell emelni, megfelelő sebességre kell gyorsítani. hogy a Szaljut űrállomás közvetlen közelébe jusson. Ez egy négy impulzusból — a hajtómű négyszeri üzemeltetésétől — álló folyamat. 'Az űrhajót körülbelül 10 ezer kilométer távolságra az űrállomás mögé vezetik, annál 150 kilométerrel alacsonyabb pályára. Mivel az űrállomás és az űrhajó keringési ideje eltér, minden fordulat alatt mintegy ezer kilométerrel kerülnek egymáshoz közelebb. Az ötödik kör végrehajtása során újra pályát változtatnak, s ezen kz űrhajó egy kör alatt már csak 162 kilométerre] kerül közelebb az űrállomáshoz. A 17—18. fordulát során végül az űrhajó az űrállomás magasságára kerül, mintegy 25 —30 kilométer távolságra, mely már lehetővé teszi az automatikus irányító rendszer működtetésének megkezdését. Az első fázisban a közelítési sebesség körülbelül 54 kilomé- ter/óra. Mikor a távolság 6—■ 4 kilométerre csökken, az automata a sebességet 20, majd 2 kilométeren belül 5 kilomé- ter/órára csökkenti. Mikor a távolság már csak néhány száz méter, a megközelítési sebesség már a másodpercenkénti egy métert (3 kilométer/óra) értéket sem éri el. 150—200 méteres távolságon belül a megközelítés az összekapcsoló tájoló hajtóművek segítségével folyik tovább, egészen addig, amíg körülbelül 1 kilométer/óra (30 centiméter másodpercenként) sebességgel utoléri az űrállomást és létrejön a kapcsolat. A végrehajtás egyik legbonyolultabb fázisa a legutolsó, a kapcsolat létrejötte. Éppen ezért ennek kézi és automatikus vezérlését a Földön számtalanszor gyakorolták az űrhajósok. A hatalmas tömegű testeket milliméteres pontossággal kell csatlakoztatni, nagyon finom „ 'zdulatokkal”, hiszen egy esetleges összeütközés tragédiát okozhat.
