Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-27 / 122. szám

Az együttműködés diadaSe Á start pillanatai Bajkonúr, 1980. május 26. Pontosan 20 óra 20 perc volt, budapesti idő szerint, amikor a már sötétbe borult bajkonú- ri űrrepülőtérről magasba emelkedett a Szojuz—36 űr­hajó hatalmas hordozórakétá­ja, hogy a Szaljut—6 űrállo­máshoz juttassa a szovjet— magyar űrexpedíció két tag­ját: Valerij Kubászovot, a Szovjetunió kétszeres Hősét, a világ egyik legismertebb űr­hajósát, az expedíció parancs­nokát és Farkas Bertalant, az első magyar kutatóűrhajóst. A hajtómű dübörgése el­nyomta a jelenlevő vendégek tapsát, az indítóasztal alól ki­törő lángcsóva megvilágította az űrrepülőtér zászlórúdján a szovjet zászló mellett lobogó piros-fehér-zöld zászlót. Csu­pán másodpercekig tartott, amíg a méltóságteljes lassú­sággal induló rakéta fokoza­tosan felgyorsult, az alig lát­ható mozgásból mind gyor­sabban és gyorsabban kez­dett emelkedni. Lángcsó­vája még jó ideig lát­ható volt, szabad szemmel is jól lehetett látni, ahogy a pá­lyára álló űrhajóról levált a hordozórakéta első fokozata. Rendben vált le a második és a harmadik lépcső is. Keringési pályán 500 másodperccel a rajt után a Szojuz—36 űrhajó, meg­szabadulva védőburkától, rá­állt a Föld körüli keringési pályára. ,A Szaljut.—6 űrállo­máshoz pályamódosításokkal jut majd el, hogy automati­kus vezérléssel és az űrhajó­sok ellenőrzésével összekap­csolódjék azzal, előrelátható­lag körülbelül egy nappal a rajt után, a 18. fordulatban. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan a rajt első pillanatá­tól kezdve állandóan kapcso­latban volt a bajkonúri indító- és ellenőrzőközponttal, beszá­molt az egyes fejleményekről, közölte a műszerek állását, a fontosabb adatokat. A kerin­gési pályáról megérkezett a jelentés: minden rendben, a Szojuz—36 . pályájára tért. Ekkor Bajkonúr elbúcsúzott a személyzettől: ettől kezdve az űrhajó irányítását már a Moszkva közelében levő földi irányító központ vette át. # Farkas Bertalan és parancs­noka már jó néhány napot töl­tött a rajt előtt az űrrepülő- téren. Bajkonúr űrrepülőtere és a hozzátartozó lakótelep ezekben a napokban kétsze­resen is ünnepel: a szovjet— magyar űrexpedíció rajtja után köszöntik a település fennállásának 25. évforduló­ját. A kazahsztáni sztyeppe közepén épült űrközpont a má­jusi forróságban — a hőmér­séklet ezekben a napokban 35 fok körül jár a déli órákban — e kettős ünnep jegyében él. A rajt napján azonban vá­ratlanul eső áztatta az űrre­pülőtér környékét. Farkas Bertalanékkal együtt érkeztek . az űrrepülőtérre a felkészülésben részt vett tár­saik is: Vlagyimir Dzsanibe- kov, a Szovjetunió Hőse, űr­hajós-pilóta és Magyari Bé­la, a másik magyar, kiképzett űrhajós. A rajt előtti napok­ban a szakemberekkel együtt Bajkonúrban közösen tekin­tették át a végleges progra­mot, itt vizsgálták át a mun­katervet. az elvégzendő fel­adatok ütemtervét. „Méretre készült" Ellátogattak a hatalmas sze­relőcsarnokba is, ahol ekkor még a szerelőállványon fe­küdt a hatalmas hordozóra­kéta és az űrhajó: itt végez­ték el az összeszerelés előtti utolsó ellenőrzéseket. A raké­ta és az űrhajó berendezéseit, a hajtómű működését ezernyi próbának vetik alá a szakér­tők. mielőtt engedélyeznék az űrutazás kezdetét. Kobászov és Farkas Bertalan maga is ellenőrizte az űrhajót, kipró­2 NÓGRÁD - 1980. bálta a „méretre készült”, a test formáját pontosan köve­tő üléseket — erre azért van szükség, mert az ilyen ülés­ben az űrhajós könnyebben viseli el a rajtnál, illetve a visszatérésnél fellépő, a mell­kastól a hát irányába ható négyszeres túlterhelést. Ugyan­csak kipróbálták a szintén méretre szabott űrruhát, a •szkafandert, amely teljes vé­delmet nyújt az űrhajósnak minden helyzetben. Felkészü­lésük e szakaszában is elvé­gezték azokat a különleges gyakorlatokat, amelyek meg­könnyítik az áttérést a tar­tós súlytalanságra. Az űrha­jósok például úgy aludtak, hogy fejük lábuknál alacso­nyabban volt, gazdagabb vér­ellátást kapott: a vérkeringés módosulása a súlytalanság első szakaszában korábban ne­hézségeket okozott, most vi­szont kellően fel tudtak már készülni erre. A hatalmas, 49 méteres hor­dozórakétát a vasúti szerel­vény a szállító-felállító kere­ten még szombaton az indító­álláshoz vitte. Ráfordították az indítórendszerre, majd ezt követően kezdődött meg a tar­tályok feltöltése a tüzelő­anyaggal és az oxidálószerrel. A feltöltés minden műveletét a legnagyobb gonddal ellenő­rizték a szakemberek. Május 24-én késő délután tartotta meg első ülését Baj­konúrban az állami bizottság. Tagjai kimondták a végleges döntést, amely szerint a Szo­juz—36 személyzeteként Va­lerij Kubászov és Farkas Ber­talan kapott megbízatást az utazás végrehajtására. A bajkonúri napok nagy eseménye volt, amikor a szov­jet—magyar űrexpedíció tag­jai felkeresték az első szov­jet mesterséges hold indításá­nak színhelyén felállított em­lékművet, ellátogattak abba a kis épületbe, ahol a világ ^1- ső űrhajósa, Jurij Gagarin töltötte az 1961. április 12-re virradó éjszakát, megtekintet­ték a szovjet kozmikus tech­nika kimagasló alakja, a vi­lághírű mérnök-tudós, Szer- gej Koroljov egykori lakóhe­lyét. Sor került arra is, hogy a rajt előtt még találkozzanak a magyar és a szovjet sajtó képviselőivel is. Az első ma­gyar kutatóűrhajós elmon­dotta: nagy izgalommal és érdeklődéssel, várakozással ké­szül útjára, rendkívüli meg­tiszteltetésnek tekinti, hogy rá esett a választás. Bercivel baráti a kapcsolat „Az utolsó napok is feszül­tek voltak, az előkészületeket változatlanul, folytattuk. Most minden erőmmel azon leszek, hogy eleget tegyek a megbí­zatásnak” — mondotta. Az űrhajó parancsnoka, Va­lerij Kubászov, az MTI tu­dósítójának kérdésére vála­szolva elmondotta: még nem járt ugyan eddig Magyaror­szágon, de korábbi űrutazásai során több ízben is elhaladt az ország fölött. „Farkas Bertalantól a közös felkészülés során sokat hal­lottam Magyarországról. Ber­civel igazán őszinte, baráti kapcsolatunk van, családjaink is összebarátkoztak az el­múlt időszakban” — mondot­ta Kubászov. Jelen volt a sajtókonferen­cián az űrhajósok kiképzésé­nek több vezetője, az űrhajó­sok több parancsnoka is. Ge- orgij Beregovoj altábornagy, a Jurij Gagarin űrhajóski­képző központ vezetője, aki részt vett Magyarország fel­szabadításában, s első ízben az ott tanúsított helytállásáért, a légiharcokban elért győzel­meiért kapta meg a Szovjet­unió Hőse kitüntetést, a kö­vetkezőket mondotta az MTI tudósítójának: „A harcok idején alakula­tunk Nyíregyházán és Debre­cenben is állomásozott, azon 27., kedd a vidéken, ahonnan Farkas Bertalan is származik. Ter­mészetesen akkor még nem gondoltunk arra, hogy a két nép együttműködése, amely­nek 35 évvel ezelőtt ezek a harcok vetették meg az alap­ját, ilyen magaslatokig jut el. A közös űrrepülés nagyszerű feladat, s mindkét ország tu­dománya, népgazdasága szá­mára hasznot hoz”. Vlagyimir Satalov altábor­nagy, az űrhajósok kiképzé­sének vezetője, a sajtókonfe­rencián kijelentette: Farkas Bertalan a kiképzés során minden szempontból megfelelt, s így esett rá a választás, bár a másik űrhajósjelölt is ki­váló eredményt ért el. Farkas Bertalan egyébként arra a kérdésre, kit vinne még magával, ha az űrhajó háromszemélyes lenne, ha­bozás nélkül válaszolt: „a fel­készülésben részt vett társa­mat, barátomat, Magyari Bé­lát”. Választásával Valerij Kubászov is egyetértett. ★ Hétfőn nem túl korán volt ébresztő Farkas Bertalan és parancsnoka számára: az űr­hajósok később keltek, mert az esti rajt következtében éj­szaka még sok munka várt rájuk. Az indítás lehetséges időpontját pontos ballisztikai számításokkal adják meg, az űrállomás pályaadataiból ki­indulva határozzák meg. Áz utolsó földi percek A rajt előtti utolsó meg­beszélések, az étkezés, a pi­henő után megkezdődött a beöltözés. A szkafander alatt az űrhajósok különleges alsó­ruhát viselnek. A szkafander­ben állandóan kellemes a hő­mérséklet, tökéletes a szellő­zés. A sisak lezárása esetén önálló a levegőellátás, a hír­közlő eszközök működnek. Ezeket mind ellenőrizni kell a szakértőknek, így az űrha­jósok beöltözése huzamos ide­ig tartó feladat. Amikor az űrhajós már szkafanderben van, a szellőztetésről, az élet- fenntartó berendezések mű­ködéséről külön kis hordoz­ható szerkezet gondoskodik, ez az a kis bőrönd, amit az űrhajósok a rajt előtt kezük­ben tartanak. Az épület elé gördült a kozmodrom sárga-fehér külön- autóbusza: ezt az űrhajósok céljaira már különleges bel­ső berendezéssel szerelték fel. Ezen tette meg Valerij Kubá­szov és Farkas Bertalan az utat az indítórendszerig, ahol már készen várta őket a ha­talmas hordozórakéta. Az űrhajó parancsnoka, Va­lerij Kubászov tett jelentést az állami bizottság elnökének. Kubászov jelentette, hogy a Szojuz—36 űrhajó személyze­te készen áll a közös szovjet —magyar űrrepülésre. Előzőleg már meleg szere­tettel vett búcsút a szovjet— magyar űrpárostól a magyar párt- és állami küldöttség, valamint a többi jelenlevő. A magyar és a szovjef vendé­gek az expedíció két tagjá­nak sok szeretettel kívántak jó utat, a feladat végrehajtá­sához jó munkát és szeren­csés visszatérést. A lift gyorsan a rakéta csú­csán levő űrhajóhoz vitte a két kozmonautát. A techniku­sok segítségével elhelyezked­tek az űrhajóban. Mintegy két órával a rajt időpontja előtt járták le a bejárati nyílást: ettől kezdve az űrhajósokkal már csak a rádióberendézések és az űrhajóba szerelt tele­víziós adó útján lehetett kap­csolatot tartani. Az űrhajósok és a szakértők gondos mun­kával hajtották végre az utol­só ellenőrzéseket, míg elhang­zott a végleges döntés: a hor­dozórakéta és az űrhajó rajt­ra kész. Ünnepélyes percek követ­keztek: a televízió segítségé­vel Valerij Kubászov és Far­kas Bertalan nyilatkozott. Kubászov elmondotta: az iránta megnyilvánuló nagyfo­kú bizalom jelének tekinti, hogy a nemzetközi űrexpedí­ció parancsnoka lehet. Az uta­zás során folytatják annak a programnak végrehajtását, amelyet a szocialista országok az Interkozmosz együttműkö­désének keretében közösen oldanak meg a Szojuz—Szal­jut űrkomplexumon. „A Szo­juz—36 űrhajó személyzetének nevében jelentem: készen ál­lunk az űrrepülésre, Farkas Bertalan hangoztat­ta: nagy megtiszteltetésnek tekinti megbízatását, büszke arra, hogy a többi szocialista országgal együtt Magyaror­szág is részt vesz a Szovjet­unióval a világűr kutatásában. A magyar űrhajós köszöne­tét fejezte ki a két ország pártjainak és kormányainak a megtisztelő megbízatásért. „Jelentem: készen állunk a Szojuz—36 űrhajón végrehaj­tandó űrrepülésre, minden erő­met és tudásomat arra fordí­tom, hogy sikeresen teljesít­sem a rám bízott megtisztelő feladatot” — mondotta az űrhajóból a rajt előtt Farkas Bertalan. Ekkor róár csak rövid idő volt az indulásig, javában tar­tott a visszaszámlálás, a in­dítás utolsó szakaszának elő­készítése, pontosan a megadott időpontban az indítóállás pa­rancsnoka kiadta az utasítást: a kulcsot a starthelyzetbe! A szerelőállványok lassan oldalt dőltek, hogy a rajt ne okoz­zon kárt bennük, a kábelek automatikusan lekapcsolódtak. A következő parancs már a hajtómű indítására adott uta­sítást. Az indítóasztal alól ki­süvített az első bíborló láng­csóva, a föld megremegett. A tartókarok lassan elengedték a hordozórakétát, s csak a hangszórók közvetítették, amint az irányító jó utat kívánt az űrhajósoknak. A szovjet—magyar űrexpe­díció a Szojuz—36 űrhajó fel­bocsátásával megkezdődött. A Szojuz—36 űrhajó fellövése Bajkonúrból. Korom Mihály nyilatkozata Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti Baj­konúrból : Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bi- zottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára, a Szojuz—36 űrhajó rajtjánál jelen volt magyar párt- és állami küldöttség vezetője a következőket mondotta az MTI kiküldött tudósítójának: „Nagy öröm és megtiszteltetés volt szá­munkra, hogy jelen lehettünk az űrrepülőté­ren a szovjet—magyar közös űrexpedíció rajtjánál, tanúi lehettünk annak az esemény­nek, amelyre most egész országunk, egész népünk figyel, a Szojuz—36 űrhajó rajtjára. A Szojuz szó magyarul szövetséget jelent, és ez most szinte jelképes jelentőségű. A közös űrexpedíció annak a szoros testvéri szövet­ségnek jelképe, amely hazánkat a Szovjet­unióval, a többi testvéri szocialista országgal fűzi össze. Ennek az együttműködésnek egyik megnyilvánulása a világ tudományos életében példanélkül álló közös űrkutatási program, az Interkozmosz programja. — Hazánk erejéhez és lehetőségeihez mér­ten eddig is kivette részét a közös program megvalósításából. A magyar tudósok, mér­nökök, műszakiak, munkások alkotásai már nem egyszer jutottak el a világűrbe az In­terkozmosz kutatórakétáin, mesterséget holdjain. A Szovjetunió az együttműködés­ben részt vevő országoknak, így hazánknak is lehetővé tette, hogy magas fejlettségű koz­mikus technikájának felhasználásával a ki­sebb országok képviselői is tevékeny részt­vevői legyenek az űrkutatás legösszetettebb ágának, az űrhajózásnak. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Magyar Népköztársaság egyik képviselője, néphadse­regünk egy fiatal tisztje, aki parancsnokai elismerésével kapott Csillagvárosban űrhajós­kiképzést, világhírű szovjet parancsnokával útra kelhetett a kozmoszba. Tudósaink rész­letes kutatási programot, megfelelő műszere­ket dolgoztak ki számára, és bizonyosak va­gyunk abban, hogy szovjet társa segítségé­vel végrehajtja feladtát. Az itt szerzett isme­retek valamennyiünk közös kincsévé válnak, gyarapítják az egész emberiség tudományát. Bajkonúrban ismét meggyőződhettünk a szovjet űrhajózás magas fejlettségéről, amely­ről az első mesterséges hold rajtja, Jurij Gagarin felejthetetlen űrrepülése óta tudunk. Ennek a kozmikus technikának felhasználá­sára most hazánk képviselője is lehetőséget kapott. Jó utat, jó munkát, szerencsés le­szállást kívánunk a Szojuz—36 űrhajó sze­mélyzetének az egész magyar nép nevében. Az első magyarországi viszhang Magyar kozmonauta a vi­lágűrben! Farkas. Bertalan, az első szovjet—magyar űrexpe­díció űrhajósa. Budapesti idő szerint 22 óra 15 perckor rob­bant be az éter hullámain Záhonytól—Hegyeshalomig, Balassagyarmattól—Röszkéig a hír, s pillanatok alatt mil­liók értesültek a Szojuz—36 sikeres startjáról. Az országos villamos teher­elosztó fogyasztásmérő mű­szereinek tanúsága szerint kö­rülbelül 800 ezer televízióké­szülék képernyőjén pergett a rendhagyó hétfő esti műsor és más hétköznapokhoz hason­lóan félmilliónyi rádiót- hall­gattak a fővárosban, illetve a többi országrészben. A bejelentés perceiben több mint 300 ezren voltak úton munkahelyük felé, hogy meg­kezdjék éjszakai műszakjukat. A meteorológusok 15 Celsius­fok átlaghőmérsékletet mér­tek az országban — a nagyvá­rosokban Valamivel melegeb­bet — s a tavaszias, kellemes estén tízezrek sétáltak az ut­cákon. A mozikban, színhá­zakban már-már a ki járati ajtókat nyitotta a személyzet. A budapesti közlekedésrendé­szet közepes forgalmat jel­zett. csakúgy mint a taxi ügyeletese és a posta távbeszé­lő-központja. Az utcán járókelőknek elő­ször csak az tűnt fel, hogy sorban kigyulladtak a fények a már lehunyt szemű házak­ban. Azután a kitáruló abla­kokból, a benépesedő erké­lyekről is szárnyra kapott a hír. Sokan a főútvonalak ké­ső este is nyitva tartó újság­árus-pavilonjaihoz siettek: hátha írásban is viszontlát­hatják az élőszóban elhang­zottakat. A nyomdagépek pe­dig Salgótarjánban is mintha' megpróbáltak volna verseny­re kelni a Föld körül kerin­gő űrhajóval, alig több, mini fél órával a rádióban és a te­levízióban elhangzott bejelen-J tés után kinyomtatták a ma­gyar tudomány történetében egyedülálló vállalkozás meg­kezdéséről beszámoló első lapj példányokat. ■Tudta jól mindenki, hogyai Csillagvárosban magyar űru hajósjelöltek edzenek, készül­nek a nagy föladatra szovjet elvtársaik, példaképeik, mes­tereik oldalán, más szocialista országok fiaival, hogy a cseh­szlovák, a lengyel, az NDK-1 beli és a bolgár űrhajós nyo­mán, szovjet parancsnoknak társaként a starthelyre állí­tott űrhajó kabinjába lépje­nek. Mégis gondolatot meg- pezsdítő, szívet megdobogtat# élmény lett a bizonyosság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom