Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
Az együttműködés diadaSe Á start pillanatai Bajkonúr, 1980. május 26. Pontosan 20 óra 20 perc volt, budapesti idő szerint, amikor a már sötétbe borult bajkonú- ri űrrepülőtérről magasba emelkedett a Szojuz—36 űrhajó hatalmas hordozórakétája, hogy a Szaljut—6 űrállomáshoz juttassa a szovjet— magyar űrexpedíció két tagját: Valerij Kubászovot, a Szovjetunió kétszeres Hősét, a világ egyik legismertebb űrhajósát, az expedíció parancsnokát és Farkas Bertalant, az első magyar kutatóűrhajóst. A hajtómű dübörgése elnyomta a jelenlevő vendégek tapsát, az indítóasztal alól kitörő lángcsóva megvilágította az űrrepülőtér zászlórúdján a szovjet zászló mellett lobogó piros-fehér-zöld zászlót. Csupán másodpercekig tartott, amíg a méltóságteljes lassúsággal induló rakéta fokozatosan felgyorsult, az alig látható mozgásból mind gyorsabban és gyorsabban kezdett emelkedni. Lángcsóvája még jó ideig látható volt, szabad szemmel is jól lehetett látni, ahogy a pályára álló űrhajóról levált a hordozórakéta első fokozata. Rendben vált le a második és a harmadik lépcső is. Keringési pályán 500 másodperccel a rajt után a Szojuz—36 űrhajó, megszabadulva védőburkától, ráállt a Föld körüli keringési pályára. ,A Szaljut.—6 űrállomáshoz pályamódosításokkal jut majd el, hogy automatikus vezérléssel és az űrhajósok ellenőrzésével összekapcsolódjék azzal, előreláthatólag körülbelül egy nappal a rajt után, a 18. fordulatban. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan a rajt első pillanatától kezdve állandóan kapcsolatban volt a bajkonúri indító- és ellenőrzőközponttal, beszámolt az egyes fejleményekről, közölte a műszerek állását, a fontosabb adatokat. A keringési pályáról megérkezett a jelentés: minden rendben, a Szojuz—36 . pályájára tért. Ekkor Bajkonúr elbúcsúzott a személyzettől: ettől kezdve az űrhajó irányítását már a Moszkva közelében levő földi irányító központ vette át. # Farkas Bertalan és parancsnoka már jó néhány napot töltött a rajt előtt az űrrepülő- téren. Bajkonúr űrrepülőtere és a hozzátartozó lakótelep ezekben a napokban kétszeresen is ünnepel: a szovjet— magyar űrexpedíció rajtja után köszöntik a település fennállásának 25. évfordulóját. A kazahsztáni sztyeppe közepén épült űrközpont a májusi forróságban — a hőmérséklet ezekben a napokban 35 fok körül jár a déli órákban — e kettős ünnep jegyében él. A rajt napján azonban váratlanul eső áztatta az űrrepülőtér környékét. Farkas Bertalanékkal együtt érkeztek . az űrrepülőtérre a felkészülésben részt vett társaik is: Vlagyimir Dzsanibe- kov, a Szovjetunió Hőse, űrhajós-pilóta és Magyari Béla, a másik magyar, kiképzett űrhajós. A rajt előtti napokban a szakemberekkel együtt Bajkonúrban közösen tekintették át a végleges programot, itt vizsgálták át a munkatervet. az elvégzendő feladatok ütemtervét. „Méretre készült" Ellátogattak a hatalmas szerelőcsarnokba is, ahol ekkor még a szerelőállványon feküdt a hatalmas hordozórakéta és az űrhajó: itt végezték el az összeszerelés előtti utolsó ellenőrzéseket. A rakéta és az űrhajó berendezéseit, a hajtómű működését ezernyi próbának vetik alá a szakértők. mielőtt engedélyeznék az űrutazás kezdetét. Kobászov és Farkas Bertalan maga is ellenőrizte az űrhajót, kipró2 NÓGRÁD - 1980. bálta a „méretre készült”, a test formáját pontosan követő üléseket — erre azért van szükség, mert az ilyen ülésben az űrhajós könnyebben viseli el a rajtnál, illetve a visszatérésnél fellépő, a mellkastól a hát irányába ható négyszeres túlterhelést. Ugyancsak kipróbálták a szintén méretre szabott űrruhát, a •szkafandert, amely teljes védelmet nyújt az űrhajósnak minden helyzetben. Felkészülésük e szakaszában is elvégezték azokat a különleges gyakorlatokat, amelyek megkönnyítik az áttérést a tartós súlytalanságra. Az űrhajósok például úgy aludtak, hogy fejük lábuknál alacsonyabban volt, gazdagabb vérellátást kapott: a vérkeringés módosulása a súlytalanság első szakaszában korábban nehézségeket okozott, most viszont kellően fel tudtak már készülni erre. A hatalmas, 49 méteres hordozórakétát a vasúti szerelvény a szállító-felállító kereten még szombaton az indítóálláshoz vitte. Ráfordították az indítórendszerre, majd ezt követően kezdődött meg a tartályok feltöltése a tüzelőanyaggal és az oxidálószerrel. A feltöltés minden műveletét a legnagyobb gonddal ellenőrizték a szakemberek. Május 24-én késő délután tartotta meg első ülését Bajkonúrban az állami bizottság. Tagjai kimondták a végleges döntést, amely szerint a Szojuz—36 személyzeteként Valerij Kubászov és Farkas Bertalan kapott megbízatást az utazás végrehajtására. A bajkonúri napok nagy eseménye volt, amikor a szovjet—magyar űrexpedíció tagjai felkeresték az első szovjet mesterséges hold indításának színhelyén felállított emlékművet, ellátogattak abba a kis épületbe, ahol a világ ^1- ső űrhajósa, Jurij Gagarin töltötte az 1961. április 12-re virradó éjszakát, megtekintették a szovjet kozmikus technika kimagasló alakja, a világhírű mérnök-tudós, Szer- gej Koroljov egykori lakóhelyét. Sor került arra is, hogy a rajt előtt még találkozzanak a magyar és a szovjet sajtó képviselőivel is. Az első magyar kutatóűrhajós elmondotta: nagy izgalommal és érdeklődéssel, várakozással készül útjára, rendkívüli megtiszteltetésnek tekinti, hogy rá esett a választás. Bercivel baráti a kapcsolat „Az utolsó napok is feszültek voltak, az előkészületeket változatlanul, folytattuk. Most minden erőmmel azon leszek, hogy eleget tegyek a megbízatásnak” — mondotta. Az űrhajó parancsnoka, Valerij Kubászov, az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva elmondotta: még nem járt ugyan eddig Magyarországon, de korábbi űrutazásai során több ízben is elhaladt az ország fölött. „Farkas Bertalantól a közös felkészülés során sokat hallottam Magyarországról. Bercivel igazán őszinte, baráti kapcsolatunk van, családjaink is összebarátkoztak az elmúlt időszakban” — mondotta Kubászov. Jelen volt a sajtókonferencián az űrhajósok kiképzésének több vezetője, az űrhajósok több parancsnoka is. Ge- orgij Beregovoj altábornagy, a Jurij Gagarin űrhajóskiképző központ vezetője, aki részt vett Magyarország felszabadításában, s első ízben az ott tanúsított helytállásáért, a légiharcokban elért győzelmeiért kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, a következőket mondotta az MTI tudósítójának: „A harcok idején alakulatunk Nyíregyházán és Debrecenben is állomásozott, azon 27., kedd a vidéken, ahonnan Farkas Bertalan is származik. Természetesen akkor még nem gondoltunk arra, hogy a két nép együttműködése, amelynek 35 évvel ezelőtt ezek a harcok vetették meg az alapját, ilyen magaslatokig jut el. A közös űrrepülés nagyszerű feladat, s mindkét ország tudománya, népgazdasága számára hasznot hoz”. Vlagyimir Satalov altábornagy, az űrhajósok kiképzésének vezetője, a sajtókonferencián kijelentette: Farkas Bertalan a kiképzés során minden szempontból megfelelt, s így esett rá a választás, bár a másik űrhajósjelölt is kiváló eredményt ért el. Farkas Bertalan egyébként arra a kérdésre, kit vinne még magával, ha az űrhajó háromszemélyes lenne, habozás nélkül válaszolt: „a felkészülésben részt vett társamat, barátomat, Magyari Bélát”. Választásával Valerij Kubászov is egyetértett. ★ Hétfőn nem túl korán volt ébresztő Farkas Bertalan és parancsnoka számára: az űrhajósok később keltek, mert az esti rajt következtében éjszaka még sok munka várt rájuk. Az indítás lehetséges időpontját pontos ballisztikai számításokkal adják meg, az űrállomás pályaadataiból kiindulva határozzák meg. Áz utolsó földi percek A rajt előtti utolsó megbeszélések, az étkezés, a pihenő után megkezdődött a beöltözés. A szkafander alatt az űrhajósok különleges alsóruhát viselnek. A szkafanderben állandóan kellemes a hőmérséklet, tökéletes a szellőzés. A sisak lezárása esetén önálló a levegőellátás, a hírközlő eszközök működnek. Ezeket mind ellenőrizni kell a szakértőknek, így az űrhajósok beöltözése huzamos ideig tartó feladat. Amikor az űrhajós már szkafanderben van, a szellőztetésről, az élet- fenntartó berendezések működéséről külön kis hordozható szerkezet gondoskodik, ez az a kis bőrönd, amit az űrhajósok a rajt előtt kezükben tartanak. Az épület elé gördült a kozmodrom sárga-fehér külön- autóbusza: ezt az űrhajósok céljaira már különleges belső berendezéssel szerelték fel. Ezen tette meg Valerij Kubászov és Farkas Bertalan az utat az indítórendszerig, ahol már készen várta őket a hatalmas hordozórakéta. Az űrhajó parancsnoka, Valerij Kubászov tett jelentést az állami bizottság elnökének. Kubászov jelentette, hogy a Szojuz—36 űrhajó személyzete készen áll a közös szovjet —magyar űrrepülésre. Előzőleg már meleg szeretettel vett búcsút a szovjet— magyar űrpárostól a magyar párt- és állami küldöttség, valamint a többi jelenlevő. A magyar és a szovjef vendégek az expedíció két tagjának sok szeretettel kívántak jó utat, a feladat végrehajtásához jó munkát és szerencsés visszatérést. A lift gyorsan a rakéta csúcsán levő űrhajóhoz vitte a két kozmonautát. A technikusok segítségével elhelyezkedtek az űrhajóban. Mintegy két órával a rajt időpontja előtt járták le a bejárati nyílást: ettől kezdve az űrhajósokkal már csak a rádióberendézések és az űrhajóba szerelt televíziós adó útján lehetett kapcsolatot tartani. Az űrhajósok és a szakértők gondos munkával hajtották végre az utolsó ellenőrzéseket, míg elhangzott a végleges döntés: a hordozórakéta és az űrhajó rajtra kész. Ünnepélyes percek következtek: a televízió segítségével Valerij Kubászov és Farkas Bertalan nyilatkozott. Kubászov elmondotta: az iránta megnyilvánuló nagyfokú bizalom jelének tekinti, hogy a nemzetközi űrexpedíció parancsnoka lehet. Az utazás során folytatják annak a programnak végrehajtását, amelyet a szocialista országok az Interkozmosz együttműködésének keretében közösen oldanak meg a Szojuz—Szaljut űrkomplexumon. „A Szojuz—36 űrhajó személyzetének nevében jelentem: készen állunk az űrrepülésre, Farkas Bertalan hangoztatta: nagy megtiszteltetésnek tekinti megbízatását, büszke arra, hogy a többi szocialista országgal együtt Magyarország is részt vesz a Szovjetunióval a világűr kutatásában. A magyar űrhajós köszönetét fejezte ki a két ország pártjainak és kormányainak a megtisztelő megbízatásért. „Jelentem: készen állunk a Szojuz—36 űrhajón végrehajtandó űrrepülésre, minden erőmet és tudásomat arra fordítom, hogy sikeresen teljesítsem a rám bízott megtisztelő feladatot” — mondotta az űrhajóból a rajt előtt Farkas Bertalan. Ekkor róár csak rövid idő volt az indulásig, javában tartott a visszaszámlálás, a indítás utolsó szakaszának előkészítése, pontosan a megadott időpontban az indítóállás parancsnoka kiadta az utasítást: a kulcsot a starthelyzetbe! A szerelőállványok lassan oldalt dőltek, hogy a rajt ne okozzon kárt bennük, a kábelek automatikusan lekapcsolódtak. A következő parancs már a hajtómű indítására adott utasítást. Az indítóasztal alól kisüvített az első bíborló lángcsóva, a föld megremegett. A tartókarok lassan elengedték a hordozórakétát, s csak a hangszórók közvetítették, amint az irányító jó utat kívánt az űrhajósoknak. A szovjet—magyar űrexpedíció a Szojuz—36 űrhajó felbocsátásával megkezdődött. A Szojuz—36 űrhajó fellövése Bajkonúrból. Korom Mihály nyilatkozata Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti Bajkonúrból : Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bi- zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Szojuz—36 űrhajó rajtjánál jelen volt magyar párt- és állami küldöttség vezetője a következőket mondotta az MTI kiküldött tudósítójának: „Nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy jelen lehettünk az űrrepülőtéren a szovjet—magyar közös űrexpedíció rajtjánál, tanúi lehettünk annak az eseménynek, amelyre most egész országunk, egész népünk figyel, a Szojuz—36 űrhajó rajtjára. A Szojuz szó magyarul szövetséget jelent, és ez most szinte jelképes jelentőségű. A közös űrexpedíció annak a szoros testvéri szövetségnek jelképe, amely hazánkat a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal fűzi össze. Ennek az együttműködésnek egyik megnyilvánulása a világ tudományos életében példanélkül álló közös űrkutatási program, az Interkozmosz programja. — Hazánk erejéhez és lehetőségeihez mérten eddig is kivette részét a közös program megvalósításából. A magyar tudósok, mérnökök, műszakiak, munkások alkotásai már nem egyszer jutottak el a világűrbe az Interkozmosz kutatórakétáin, mesterséget holdjain. A Szovjetunió az együttműködésben részt vevő országoknak, így hazánknak is lehetővé tette, hogy magas fejlettségű kozmikus technikájának felhasználásával a kisebb országok képviselői is tevékeny résztvevői legyenek az űrkutatás legösszetettebb ágának, az űrhajózásnak. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Magyar Népköztársaság egyik képviselője, néphadseregünk egy fiatal tisztje, aki parancsnokai elismerésével kapott Csillagvárosban űrhajóskiképzést, világhírű szovjet parancsnokával útra kelhetett a kozmoszba. Tudósaink részletes kutatási programot, megfelelő műszereket dolgoztak ki számára, és bizonyosak vagyunk abban, hogy szovjet társa segítségével végrehajtja feladtát. Az itt szerzett ismeretek valamennyiünk közös kincsévé válnak, gyarapítják az egész emberiség tudományát. Bajkonúrban ismét meggyőződhettünk a szovjet űrhajózás magas fejlettségéről, amelyről az első mesterséges hold rajtja, Jurij Gagarin felejthetetlen űrrepülése óta tudunk. Ennek a kozmikus technikának felhasználására most hazánk képviselője is lehetőséget kapott. Jó utat, jó munkát, szerencsés leszállást kívánunk a Szojuz—36 űrhajó személyzetének az egész magyar nép nevében. Az első magyarországi viszhang Magyar kozmonauta a világűrben! Farkas. Bertalan, az első szovjet—magyar űrexpedíció űrhajósa. Budapesti idő szerint 22 óra 15 perckor robbant be az éter hullámain Záhonytól—Hegyeshalomig, Balassagyarmattól—Röszkéig a hír, s pillanatok alatt milliók értesültek a Szojuz—36 sikeres startjáról. Az országos villamos teherelosztó fogyasztásmérő műszereinek tanúsága szerint körülbelül 800 ezer televíziókészülék képernyőjén pergett a rendhagyó hétfő esti műsor és más hétköznapokhoz hasonlóan félmilliónyi rádiót- hallgattak a fővárosban, illetve a többi országrészben. A bejelentés perceiben több mint 300 ezren voltak úton munkahelyük felé, hogy megkezdjék éjszakai műszakjukat. A meteorológusok 15 Celsiusfok átlaghőmérsékletet mértek az országban — a nagyvárosokban Valamivel melegebbet — s a tavaszias, kellemes estén tízezrek sétáltak az utcákon. A mozikban, színházakban már-már a ki járati ajtókat nyitotta a személyzet. A budapesti közlekedésrendészet közepes forgalmat jelzett. csakúgy mint a taxi ügyeletese és a posta távbeszélő-központja. Az utcán járókelőknek először csak az tűnt fel, hogy sorban kigyulladtak a fények a már lehunyt szemű házakban. Azután a kitáruló ablakokból, a benépesedő erkélyekről is szárnyra kapott a hír. Sokan a főútvonalak késő este is nyitva tartó újságárus-pavilonjaihoz siettek: hátha írásban is viszontláthatják az élőszóban elhangzottakat. A nyomdagépek pedig Salgótarjánban is mintha' megpróbáltak volna versenyre kelni a Föld körül keringő űrhajóval, alig több, mini fél órával a rádióban és a televízióban elhangzott bejelen-J tés után kinyomtatták a magyar tudomány történetében egyedülálló vállalkozás megkezdéséről beszámoló első lapj példányokat. ■Tudta jól mindenki, hogyai Csillagvárosban magyar űru hajósjelöltek edzenek, készülnek a nagy föladatra szovjet elvtársaik, példaképeik, mestereik oldalán, más szocialista országok fiaival, hogy a csehszlovák, a lengyel, az NDK-1 beli és a bolgár űrhajós nyomán, szovjet parancsnoknak társaként a starthelyre állított űrhajó kabinjába lépjenek. Mégis gondolatot meg- pezsdítő, szívet megdobogtat# élmény lett a bizonyosság.
