Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-24 / 120. szám

Híd a Tárnán Könyvheti előzetes Jászdózsáről nem mondhat­ni, hogy forgalmas főutak mentén fekszik: mindig is félreesett, de azért ritka köz­lekedési emlékkel dicseked­het ez a takaros Zagyva-par­ti falu. Kőhídja a folyócskát öt szépen ívelt boltozattal keresztezi idestova százhetven DÓSA A Jászság székhelyétől, Jászberénytől még húsz kilométernyire sincs ez a község, mégis félreeső hely. Vagy a Jászárokszállás felé északra, vagy a Jászapá­ti felé nyugatra vezető útról lehet megközelíteni: e két útvonalat köti össze a Jász- dózsán — s ott hídunkon — át vezető mellékút. Amúgy nem kis község, hiszen mint­0TÍ -iä—- :• * A régi Tarna-híd ben vetették fel a jászkun kerületi közgyűlésen. A fel­jegyzésből az is kiderül, hogy volt már híd ott a Tárnán, egy négyezer lakosa lehet. Ré- mert a fahíd helyett akartak gebben dohánytermesztéséről volt neves. A falu neve XV. századi oklevélben, mint Dósa szere­pelt. Ezt az elnevezést a nyel­vészek a Dózsa személynév­ből vezetik leginkább kőből való hidat. S amikor aztán határoztak róla, úgy döntöttek, hogy az építési költség felét a falu fizesse, mivel „azon híd semmi or­szágos útban nem lenne”. S le. Erről persze még azt is kikötötték, hogy a években vannak adatok He- Dózsa Györgyre „hídnak felállításával a víz- vés megyéből a működéséről. vállalta a megváltoztatott terv kivitelezését. így jutót tak aztán egy gyöngyösi mes­terhez, Rábel Károlyhoz, aki 1813-ig megépítette a hidat. Rábel (vagy inkább Rabi) Károly néven egyébként leg­alább két kőműves (apa és fia) működött Gyöngyösön. Az idősebb Pesten tanulta mesterségét s már az 1780-as gondolunk. De más neves tör- nek folyása ne gátoltasson”. Egyebek közt a gyöngyösi ténelmi személyek is viselték így aztán 1808-ban elké- megyeházon dolgozott, s ter- e nevet. így első Anjou ki- szült a terv. Magorányi Jó- vezte a pásztói, adácsi, me- rályunk, Róbert Károly ha- zsef egri kőműves tervezte a zőtárkányi, kápolnai, gyön- talmának megerősítésében, az hidat hat nyílással. Tervét gyöshalászi, tari, kisrédi s elhatalmasodott nagyurak még ez év végén fölterjesz- megrendszabályozásában nagy tették jóváhagyásra a nádor­része volt a király sikeres hoz. hadvezérének: zsának. Debreceni Dó­RÁBEL MESTER „ORSZÁGOS ŰTBAN NEM LENNE” A jászdózsai hídról egyéb­ként részletes beszámolót ad dr. Gáli Imre tíz évvel eze­egri kőhidakat. Amikor a jászdózsai híd épült, ugyan­akkor készítette a detki és a tarnamérai hidak tervét. A híd ötíves nyílással épült, ezek közül a két szél­ső 3 öl, 2 láb egyenként, a közbensők 3 öl, 5 láb hosz- szúak. Az egész híd közel 40 m hosszú s pályateste 3 öl széles a gyalogúttal — a kocsiút maga 510 cm. Szép A nádor az építési főigaz­gatóságnak továbbította a ter­vet, az pedig új tervet ké­szíttetett. Ez után tárgyaltak a község képviselői és a jász­lőtt megjelent kitűnő köny- kun kerületi kapitány — akit formájú, egyszerű és masszív vében, a Régi magyar hidak- mellesleg ugyancsak Dósának, építménye nagy időket ért ban. Megtudhatjuk, hogy a Dósa Józsefnek hívtak — a meg. kőhíd építésének tervét 1807- kőművessel. Az azonban nem N. F. Csehek, magyarok, szlovákok... Szeminárium két ország három irodalmáról Első ízben rendezték meg ezen a héten a cseh, a magyar, a szlovák írók közös szemi­náriumát a három nép irodal­mának problémáiról. Az ösz- szejövetelre Budapesten, a Magyar írók Szövetségében került sor, a „Cseh és a szlo­vák irodalom napjai mából. A mai szlovák irodalomról dr. Rudolf Chmel pozsonyi irodalomtörténész beszélt. El­mondta, hogy íróik, költőik tö­rekednek az esztétikai egysége re. de igyekeznek elkerülni az mi együttműködés nemes ha- re igazítása igencsak erősítené gyományait. Érdekes, hogy a fiatal írógeneráció mostaná­ban visszatér a háborús témák­hoz, jóllehet, nincsenek köz­vetlen élményei. Dobossy László professzor magyar részről tartott korre- alkal- ferátumában főleg a magyar— cseh irodalmi kapcsolatok kö­rét érintette. Felemlítette, hogy kultúrájának kö­nemzeteink zösségét. A „Cseh és a szlovák iroda­lom napjai” csütörtökön békés­csabai programmal folytató­dott: látogatással a szlovák gimnáziumban, a múzeumban és a szlovák tájházban s szer­zői esttel a MÁV művelődési a két háború között is létezett otthonában. Az irodalmi ese­ménysorozatot pénteken a bu­dapesti Radnóti Színpad há­romnyelvű irodalmi estjével folytatták, szombaton pedig a budapesti szlovák gimnázium­ilyen kapcsolat. Emlékezetes epizód, amikor 1936-ban Karel Capek egész napot töltött Bu­dapesten jártában Bartók Bé- iin'iformTzálást'az eávhanáúsá- iánál. A felszabadulás után a budapesti szlovák_ gimnázium- ént Költészetünkben — kát ország három irodalmának ban „rendhagyó irodalomóra- - “”S . »m.n- taM UttalBk. . an. fejezik ba. ticizmus, a szimbolizmus, az nek ls_ részé van abban a fel- aikotók is érettebbek lettek, ismerésben, hogy vannak kis Ma már a költői alkotás szisz- nepek es nagy népek, de nin- tematikus munkát követel. csenek k‘s irodalmak es nagy Ez évben május 30. és júni* us 6. között 51- alkalommal kerü' megrendezésre az ünne­pi könyvhét, a magyar iroda­lom ünnepe. Régi szokás, hogy az ünnepi könyvhétre ki­adóink külötnös gonddal ké­szülnek fel, s jó néhány mű kifejezetten erre az alkalomra jelenik meg ,a könyvesboltok­ban, a könyvsátriakban. A könyvheti kiadványok mind­egyike a könyvhét első napján kerül forgalomba, de előzetes híradásunk segíteni igyekszik a választásban. Az olvasók, különösen a ma­gyar múlt iránt érdeklődők kedvelt sorozata a Magyar Tallózó. Azonos formátumban, s hasonló szerkesztési elvek szerint e sorozat most Ma­gyar Hírmondó címen folyta­tódik, s a könyvhétre két új kötete jelenik meg. Ma a Kö­zel- és Távol-Kelet forrongó világát, ellentétekben gazdag országait egy vallási mozga­lom fogja egybe: az iszlám. Nem mostani keletű könyv Goldziher Ignácé. 1881-ben született Az iszlám. Tanulmá­nyok a mohamedán vallás kö­réből című összegző munkája, amelyben sokirányú irodalmi, történeti, vallástörténeti szem­pontból ad szintézist — az ak­kor még korántsem politikai színezetű mozgalomról. A le­gendás hírű kolozsvári tanár­ról, Brassai Sámuelről szok­tuk mondani, hogy az utolsó magyar polihisztor. Biztos, hogy van még egy nála fia­talabb, s hatásában talán még Brassainál is jelentősebb: Hermann Ottó- Természettu­dományos, nyelvészeti és archeológiái írásaiból Az át­alakulások világáról címmel ad válogatást a Magvető Ki­adó ugyancsak a Magyar Hír­mondó sorozatban. Munkabí­rása, szorgalma, érdeklődési köre, egész életműve a ma embere számára szinte hihe­tetlennek tűnik. Üttörő mun­kát fejtett ki a madarak, ro­varok, a pókok életmódjának, szokásainak felderítésével; e témában A madarak haszná­ról és káráról írt könyve ma is alapmű. Néprajzi munkái ugyancsak pótolhatatlanok, nemcsak A magyar nép arca és jelleme c. opuszá, hanem A magyarok ősfoglalkozása c. összefoglaló műve is. A ma­gyar halászatról, annak esz­köztáráról, szokásairól mind­máig nem írtak alaposabb tu­dományos könyvet. Kár, hogy ez utóbbi témából, vagy A ma­gyar pásztorok nyelvkincse c. könyvéből viszonylag keveset válogattak a szerkesztők ebbe a kötetbe. Annál inkább di­csérendő, hogy Hermann Ottót egy kissé elfeledett oldaláról mutatják be: A közéleti em­bert beszédeiből, még inkább Erdődy Gábor életrajzából is­merhetjük meg. Bármily hihetetlenül Is hangzik, van még olyan ösz- szefüggő írásmű Jókaitól, me­lyet ez idáig még nem publi­káltak- A Magvető Kiadó Té­nyek és tanúk sorozatának új kötete Jókai 1848—49-es nap­lóját adja az olvasóknak. Jó­kai emléksorai egyrészt az eseményekkel egyidőben ke­letkeztek, részint a szabad­ságharc bukása után vetette őket papírra 1850-ben. Egy bu­kott forradalmat mindig csa­lódás követ az elkövetett hi­bák és okok keresése, s eköz­ben előfordulhat, hogy a meg­ítélés nem teljesen objektív, néha talán még igazságtalan is. „Nem a vezetők voltak na­gyok; — írja Jókai — a nép volt óriás, mely őket fölemel­te. Ha tudtak volna oly ké­szek lenni az áldozatra a leg­elsők, mint a legutolsók, nem folyt volna ki annyi drájfa Vér — és nem folyt volna ki hiába”. Jókai és a szabadság- harc kapcsolata ez idáig sem volt kérdés, sokkal inkább reflexiói közvetlenül a szabad­ságharc bukása után. Annyit tudtak a kutatók, hogy Jókai rögzítette emlékeit, de a több írásában megemlített feljegy­zéssorozatot nem találták. Hosszú lappangás után haza­került Caracasból az Emlékso- rek 1848—49-ből c. rejtélyes Jókai-kézirat, mely most a Magvető’ jóvoltából közkincs- csé lett. Az Akadémiai Kiadó Kor- társaink c. sorozata érdekes és újszerű kötettel jelentkezik a könyvhéten- A szokásos, egv-egy író-költő portréját be­mutató biográfia helyett be­mutatja a fiatal magyar pró­zaírókat ill, a fiatal magyar költőket, A fiatal magyar pró­zaírók c. kötet az 1965. és 1978. között jelentkező re­gény- és novellaírókkal fog­lalkozik. 16 alkotót mutat he Asperján Györgytől Újhelyi Jánosig. A legidősebb a no- ' vellában maradandót alkotó Császár István, s a legfiata­labb Spiró György és a csa­ládregény műfajában kiemel­kedőt alkotó Bereményi Géza. 16 poríré — 16 életút — '6 ifjú kritikus — izgalmas kö­tet. Az írók közül a legsikere­sebbnek talán Balázs Józsefet ítélhetjük, kinek regényeit sorra viszi filmre Fábrv Zo' - tán. sőt két műve finnül s megjelent. A paraszti ábrá­zolás, a szociográfiai megkö'e- lítés, a vagányság, az intellek­tuális próza ifjú mesterei: Ör­dögi) Szilveszter, KuruczGvu- la. Czakó Gábor. Csörsz Ist­ván, Munkácsi Miklós, Nádas Péter olyan hősökről, s olyan élményekről szólnak melyek új látásmódot tükröznek- A Kortársaink sorozat testvérkö­tete a Fiatal magyar költők 1969—1978. c. kötet, mely ha­sonló felépítésben 31 fiatal költő életútját, költői világ­képét térképezi fel. Szembetű­nő — ha más nem is — a számbeli különbség. A fiatal költők serege kevesebb mar­káns egyéniségből áll, mint a prózaíróké, s az összehasonlí­tás csak ritka esetben állná ki a próbát. Az elemzések (ugyancsak fiatal irodalomtör­ténészek, kritikusok) tollából helytállók, s igyekeznek a tényleges értékek felmutatásá­ra, de a legjobb jóakarat el­lenére sem olyan meggyőzők, mint a testvérkötet esetében. Mindkét kötet nagy érdeméül kell megemlítenünk hogy számba veszi a szomszédos országok magyar nyelvű lírá­ját és prózáját. Nagydíjas olasz film A facipő fája Az olasz Ermanno Olmi az ötvenes évek óta rendez já­tékfilmeket a mozik és a te­levízió számára, Magyaror­szágon azonban alig ismerős. Nálunk az 1962-ben forgatott Jegyesek című filmjét vetí­tették. Most A facipő fája cí­mű kétszeres filmje jutott el hozzánk, az az alkotása, amely nagy feltűnést keltett két évvel ezelőtt — problé­maérzékenységével, tiszta, őszinte hangjával, stílusával — a cannes-i nemzetközi fesztiválon. A közönség és a szakmai közvélemény, a kri­tika is elismerően fogadta a filmet, a zsűri odaítélte neki a filmfesztivál nagydíját. Er­manno Olmi filmje Lombar­diában, a Bergamo környéki parasztok küzdelmes, szívós életéről vall realista eszkö­zökkel. A filmművészet ked­velői a megyei mozik stú­dióprogramjában ismerked­hetnek meg a nagydíjas olasz játékfilmmel. Napjainkban újjáéled a poli­tikai költészet, s a vers már nem szépségeszményítés, ha­nem dokumentum a világ dur­vaságáról. Teret hódít a hét­köznapok ábrázolása, de a tár­sadalmi valóság átélése nem tűri a begyakorlott formákat. irodalmak — csak irodalmi értékek léteznek. Bírálta a fe­lületes fordításokat és a ki­adókat is, amelyek lassan se­gítik hozzá a magyar olvasót a régebbi cseh irodalom nagy értékeihez. Kafer István irodalomtörté' A szlovák próza is viharosan nesz korreferátumában a ma­fejlődik, s ebben hasonlatos a cseh és a magyar prózához. Drámairodalmunk fő törekvé­se az aktuális, publicisztikus vallomás, a groteszk, metafo­rikus. társadalomkritikai gör­be tükör. gyár—szlovák irodalmi kap. csolatok problémáit fejteget­te. Rámutatott, hogy a magyar olvasót érdekli a két irodalom találkozási pontjai, közös té­mái, rokon vonásai. Figyelmet keltenek az olyan művek, ame­A cseh irodalom problémái- lyek a Csallóköz, a telepesek ról Vera Adlová, prágai írónő és a magyar őslakosság életé­számolt be. Megállapította, vei, a magyar többségű szlovák hogy az írók a divatirányza­toktól az igazi, emberi érté­kekhez haladnak, ahogy ezt a társadalom megköveteli. Tud­ják, nem lehetnek tétlen bírá­lók. Témáik között kiemelkedő helyen szerepel a cseh falu élete, de műveik mégsem falu­si regények, mert a falu, ha­gyományos értelemben, Cseh­országban már nem létezik. — Reneszánszát éli nálunk is a történelmi regény — mondot­ta. — Ezek a ma nagy kérdé­seire is válaszolnak. Külön ér­dél ábrázolásával foglalkoznak. — Válaszra várnak bizonyos kérdések — mondotta. — Pél­dául a szlovák művekben a magyar figurák szerepeltetése, és érdemes lenne elemezni, az azonos tér és idő kérdését a szlovák és a magyar művek­ben. Ne feledjük, hogy ezek a művek, a közös könyvkiadás jóvoltából, csaknem mind hoz­záférhetők. Végül az egyre gyarapodó szlovák történelmi regényirodalomról szólt. — Bevallom — mondta —, kere­dekesség, hogy olyan művek is sem bennük azt, ami összeköt- születnek, mint Bohumil Riha hetne, azt ami az egykorú va- Pogyebrád György királyról lóságban össze is kötött. Elő­írt regénye, amely érinti az deink — általunk nem vállal- egykori cseh—magyar történél- ható — hibáinak őszinte hely­4 NOGRAD - 1980. május 24., szombat j •Hl ...................mi]....I1I1IIIII....Iliim Ilin mi....Ili..........IIIIHHI!.....mii.......Iliim....."minin......................................................................... iii Niiliiiiiimim Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) ősszel bevonultam katonának, sajgott értem a kelleténél íob- Es ekkor értettem csak meg ban, hisz’ nem a frontra bú­igazán: milyen bitangul - jól csúztattak, halálveszélybe, csu­számon ez a lány! Hisz’ Ta- pán néhány hetes újabb távot, tár Béla túl volt már a kato- létre... naságon, az egyetemistákat mindjárt érettségi után elvi­Hetvennégyben szereltem szik egy évre - rám meg még Gerlb^jZ^0^' ^ várt a kétévi szolgálat, s azt 0 UUia az időt igazán nem óhajtotta volna az én kis drágám egy távoli laktanyába való utazga­tással tölteni. Télen, mondjuk Rétságra, vagy Hódmezővásár­11. régen elköltözött a telepről. Hetvenhárom nya­rán férjhez ment, s azóta vala­hol Rákoscsabán vagy Rákos­palotán lakik, az anyósáék há­zában. Hát isten veled, gyö­nyörű szerelmem, mondtam „Koszi! — mondta Csuti, s arcát nyújtotta, nyilván bú- ________ ______ csúcso kra. — Azért te nagyon egyetemre mentek, rendes gyerek vagy, Ákos! Rendes és okos!” Nem hajoltam le hozzá, hogy megcsókoljam, csak bic­centettem. „Igyekszik a szeszipari , . helvre vonaton) Havonta két u szei ennem, monaiam kari Kispestről, és megindult ££r! B™! EtoSámáriával magamban’ le vagy te csak felénk az új csajok áradása. T JütL sa^nálva. 'egyél boldog a Jól­s nevelt mérnök uraddal... A Iclclln. dó UJ LoaJUA didUdöd. tón ttoí nn oe aKV* _ -í A régebbiek amúgyis kinőttek - a,u innét lassan, elérték a tizen- Jrabantka- l^°^.°d*gordu ,a kilencedik, huszadik évüket, eale’ * °’án Hol (torn) me"°' a mama kedvence, es s azt mondja: Parancsolj, Judit­ka ... mentek, véglegesnek tetsző partnerek mellett horgonyoz­tak le, s szinte észrevétlenül elmaradtak. De jöttek, mon­dom, az újoncok, a harmatos­Na, mindegy, jött a katona­ság. Alföldi város, télen ren­geteg hó, nyáron rengeteg por, tavasszal-ősszel rengeteg sár szemű tizenöt-tizenhat évesek, szakmunkás!” — mondtam, és a beatrajongók, a .táncörültek. — de mindig-mindig unalom­indultam a kabinok felé, öl- Ha valaki szerette a változa- És eltávozáskor a helybeli tözni. tosságot, akár minden szom- kocsmák, zenés presszók, ahol rogniok, s évtizedekig várniok A ribanc, a ribanc, a ribanc baton másikkal mehetett hátra úgy néznek az emberre az ot- egy lakáskiutalásra, hisz’ az — ezt hajtogattam hazafelé, s a szenespincékhez vagy vihet- taniak, ahogy mi néztünk a ugye méltatlan egy vörös dip­kocsijával... És a villalakás­sal, amit apósod, a jónevű bá­dogosmester már vagy tíz éve megépített a drágalátos fiacs­kájának, a magukéval egy füst és egy fedél alatt, hogy ha a fiókának netán nősülni jönne kedve, hát mindjárat legyen hova vinni az asszonykáját, nehogy albérletben vagy a lány szüleinél kelljen kuco­ezt hajtogattam még heteken keresztül, szinte eszelősen. El­dobott az egyetemista úr mi­att! Eldobott a Trabantja mi­att! Eldobott a jövendő mér­nök úr miatt! Hónapok múltával tudtam csak valamiképp megnyugod­— ___dip­te haza, ha volt hova. Bocskai-klubban a betévedt lomás gyöngeáramú mérnök Csutit egy esztendeig szinte idegenekre... És nagy ritkán úrhoz... Tudjátok mit? — alig láttam. A telepi hírekből egy-egy látogatás haza, amikor sustorogtam magamban. — tudtam csak meg, hogy het­venkettő nyarán eljegyezte magát egy negyedéves elektromérnök-hallgatóval, s az esküvőt egy év múltával fáj a búcsú, mert nincs kitől búcsúzni... Szegény anyám örült csak, ha meglátott, apám meg üveg bort bontott mindig zene- róluk, annál is kevésbé, mert = de nyilván az ő szívük se az érkezésben nincsen nagy Legyetek boldogok egymással! öröm, hisz az embert nem vár- Nem féltlek benneteket — jő ja senki — igaz, a távozáskor kezekben vagytok: egymás ke- sincs nagy bánat, hiszen nem zében! ni. Ősszel nagy élet indult a tervezik, amikor a fiú megsze- pinceklubban, hírünk lett las- rezte már a diplomáját. Köze- san távolabbi környéken is, lebbit azonban nem hallottam szerződtettünk egy jó Most, hogy njegciviledtet* megint, bizony, alig találtai» á helyem az emberek kős» (Folytamul

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom