Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-22 / 118. szám
Küldött voltam a kongresszuson Március végén 4 napon át ülésezett a tővárosban, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kangresazuaa. „Tovább a lenini úton" — fejezte ki a kongresszusi felírat több mint nyolcszázezer párttag akaratát, A kongresszus hét- százhatvannégv küldöttének egyike volt a salgótarjáni munkás fiatalasszony. István Ervinné, az öblösüveggyár íivegí csiszolója. Kongresszusi tapasztalatairól. élményeiről beszélgettünk vele az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igazgatóságán, ahol egyéves pártiskolán tanul. Tavaly szeptemberben kezdte, idén júniusban fejezi. be. A megtett útról mondotta: — A pártba 1975. májusában léptem be. Kezdetben propagandista voltam a gyárban. Főleg faliújságot szerkesztettem. Az V-ös pártalap- szervezetben 1977'től nőfele- lös vagyok. Több testület tagjai sorába választottak. Tagja vagyok a megyei pártbizottságnak. a gyári pártbizottságnak és a párt gyári végrehajtó bizottságának. — Miután — nem árulunk el vele titkor — még innen van a 30. életéven, természetesnek mondható, hogy a kongresszuson elsősorban & fiatalokkal való foglalkozást kísérte élénk figyelemmel. — Nem volt olyan hozzászóló, aki valamilyen formában ne tett volna említést a fiatalokról, akár politikai, akár gazdasági, akár társadalmi, vagy kulturális, ideológiai kérdések kerültek szóba. Ö is megszavazta a kongresszus határozatát, amely István Ervinné. hangsúlyozza, hogy az új nemzedékről való gondoskodás, az ifjúság nevelése, az egész társadalom ügye, melyben fontos szerepe van az iskolának, és a munkahelynek, a fő felelősség azonban a családé. — A kongresszus biztató jövőt mutatott a fiatalok számára — ecseteli < Istvánná, mert a párt megkülönböztetett figyelmet fordít az ifjúság helyzetére. Szükségesnek tartja, hogy javuljanak a fiatalok nevelésének, pályakezdésének, beilleszkedésének, családalapításának a feltételei. Egyetértett a kongresszus határozatával, amely megerősítette a párt eddigi Irányvonalát és hangsúlyozta, hogy a programnyilatkozatban megfogalmazott célok felé haladva előbbre jutottunk a fejlett szocialista társadalom építésében. E célokkal összhangban jelölte ki a kongresszus a fejlett szocialista társadalom építésének további tennivalóit is. Egy emlékezetes találkozásra szívesen emlékezik az öblösüveggyár tlnomcsiszoló- ja: — A zárt ülés szünetében, öten-hatan, nógrádiak beszélgettünk. Hatkor odajött hozzánk Kádár János elvtárs és érdeklődött, hogy mi újság Nógrádban? Elmondotta, hogy szereti a nógrádi embereket. A 40-es évek végén országgyűlési képviselő is volt. Említést tett a régi nógrádi bányásznapokról, amelyeken mindig szívesen vett részt. Édesapám is bányász volt, vele együtt egv bányásznapon hallottam először beszélni Kádár elvtársat Salgótarjánban. Említettem is neki... A kongresszus felelősség- teljes, számvetést és célkitűzést elvégző munkája után vajon mi hozott haza tapasztalatként István Ervinné? — Az öblösüveggyárban a Tyitov Szocialista Brigád tagja vagyok. Főleg a híres rő- mer kelyheket csiszoljuk. Sokat szállítunk belőle tőkésexportra. A munka minőségére hívtam fel társaim figyelmét, mert a világpiacon nem ismernek tréfát. Munkánkban több területen van javítanivaló. Ezeket folyamatosan kiküszöböljük. Sokat, jegyzeteltem a kongresszuson. Előveszem őket, ha valamit hasznosítani kívánok. István Ervinné Salgótarjánban a Goiikíj-telepen lakik. Ha van szabad ideje, főleg verseket szeret ovasni. Kedvenc költője Radnóti Miklós és József Attila. Költeményeik felüdítik, ha elfárad a munkában, a közösségért való fáradozásában. , gért való fáradozásban. Mór nagyon várom... Ami tőlem telik, megteszem Kedves, mosolygós fiatal- asszony fogad, a Kemerovo- lakótelep egyik ötletesen, szépen. sok-sok Ízléssel és gondossággal berendezett lakásában. Bartus Pálné asz- szisztensnő- Erzsébet a keresztneve. legalábbis ..hivatalosan”- A munkahelyén és a környezetében mindenki csak Pintyőnek ismeriKét gyerek édesanyja. A nyolcéves Mónika már iskolás nagylány, a hároméves Anita óvodás. Az édesanya a közelmúltba«! ment vissza munkahelyére, a gyermek- gondozási szabadságról. Nem töltötte tétlenül. Belekezdett egy tanfolyamba. — Egy év alatt magasabb képesítést szerezhetek, szakgondozónő leszek, örülök neki. hogy nekiláttam. A gyes idejét amellett, hogy a kislányommal töltöttem minden szabad percemet, úgy érzem, jól kihasználtam. Bartus Pálnét a Kemerovo- lakótelepen tanácstagnak jelölték. Először kerül ilyen fontos közéleti beosztásba. — Szeretnék helytállni, jó tanácstag lenni- Egyelőre van bennem némi szorongás, izgulok Is. Azt hiszem ez érthető- Majd igyekszem régebbi tanácstag kollégáim jó tapasztalatait felhasználni a magam területén. Amilyen talpraesett, okos, vidám teremtés Bartusné, biBartus Pálné, asszisztens. zonyára megállja a helyét. Különösen úgy, hogy a férje is örült jelölésének. — A férjem a kohászati üzemekben technikus. Nagyon sokat segít itthon. Amit itt lát a lakásban, majdnem mindent ő csinált. Tapétát ragasztott, szőnyegpadlót, nekünk soha nem kell mesterembert hívnunk, szerencsére. Így nyugodt szívvel tudok eljárni az összejövetelekre, tanácsülésekre, meg ahová kell. A városkerületi népfront nőbizottságának is tagja vagyok, az asz- szonyok közé szívesen megyek- Mindig hasznosak- jók Forog az idegen Salgótarján, tágabb értelemben a Karancs—Medves- üdülőkörzetben csúcsidényben naponta 13 ezer kül- és belföldi vendég fordul meg. Ennek ellátására, illetve a további fejlődés kielégítésére jelentős fejlesztési feladatokat kell végrehajtani. Többek között a fogadási feltételek kulturáltságát szükséges növelni. Idetartozik a Karancs Szálló rekonstrukciója, Somoskőújfaluban a vendéghálózat korszerűsítése. Eresztvényben. mely jelentős kirándulóközpont infrastrukturális fejlesztésre van szükség. Az elkövetkezendő években remélhetőleg, fokozatosan megvalósulnak ezek a célok. Vizes számok Salgótarjánban a vízcső- millió 40(1 ezer köbméter köh'il-Vzat hossza meghaladja a átlagot mutat. Minden , . . száz salaótarlnr lakas közül 1<‘ a csatornahaiozat hossza (j4 rerlftelké-/ik fürdőszobával, megközelíti a 100 kilométert. mig a konfortos lakások szá- A háztartási vízfogyasztás 2 ma 49 százalék. MM ......—.I I ií; .«MUniAHHÉÍ-. „Unokáink i* látni fogják..." telepen. — avagy, dinamikus építészeti formák a Besztercc-lakóIsmét jelölték Harminc esztendeje tanácstag a találkozások. Rendeztünk már szabó-varró tanfolyamot, népszerű előadásokat hallgattunk. Rartusné a Kemerovo körút egyik tanácstagjelöltje. Mellette még ketten látják el ezt a cseppet sem könnyű funkciót. — Az úgynevezett norvégsor, a régi telep és a mostani új építkezések területe tartozik a körzetembe. — Ez mit jelent? — Már a jelölő gyűlésen sok minden telvetodött. Főként az úgynevezett régi telep szorul felújításra, oda bizonyára el- kél a társadalmi munka, mert lesz mit csinálni. De gondot jelent nálunk az, hogy a Ke- merovo-lakótelepen nem lehet például olcsón főtt ételhez jutni. Rengeteg az aprógyerekes kismama, nem ritka az olyan család, ahol három gyerek is van. Ezek az édesanyák nehezen jutnak le a városba, a piacra. Arra gondoltunk — ezt már nagyon sokan felvetették — milyen hasznos és jó lenne legalább egy úgynevezett melegítőkonyha, vagy mondjam úgy „kimérő’’ hely, ahonnan ételhordóban hazahordhatnánk az ebédet. Nem drága beruházást kérünk, új vendéglőt, vagy ilyesmit. Elképzelhetőnek tartanánk, hogy kocsival felhordanák az ételt és itt valamilyen módon hozzá lehetne jutni. Egyúttal az idős emberek is hordhatnának meleg ételt. Azt hiszem érdemes elgondolkozni a javaslatokon. Aztán a gyermekrendelés. Ahol ennyi a gyerek, nincs gyermekorvosi rendelés. Az Arany János utcába hordjuk a beteg gyerekeket autóbusz- szal. Arra gondolnak, hogy legalább a védőoltásokat itt helyben adhatnák, amikor nincs felnőttrendelés. Aprónak tűnő problémák, mégis sok gondot okoznak a kisgyerekes szülőknek. Az elmondottakból úgy tűnik, Bartus Pálnénak álcád dolga, lesz mit intéznie. — Még szerencse, olyan beosztásban dolgozom, hogy minden második nap tízkor kezdek. Ilyenkor lesz szabad időm a közügyekre. Kisgyerek óf-i Pt élek a Kemerovo-lakótelepen. remélem a választóin bizalommal lesznek irántam. . . Cs. E. Vincze János talán semmit nem változott az elmúlt évtizedek sor áh. Ma is ugyanolyan egyenes tartású, szálas, mint 20 évvel ezelőtt. A jókedve, humora, éleslátása is töretlen. Pedig a nyugdíjaskor küszöbét tapossa. Júniustól a „pihenők” táborába lép. Rögvest közbeszól: — Persze, az a pihenés nem egyenlő a tétlenséggel. Szeretnék dolgozni, bejárná dolgozni továbbra is a gyárba. Mellette a tanácstagi munka, a társadalmi elfoglaltság. Meggyőződésem, az tartja fiatalon az embert, ha tevékenyen dolgozik. Ha érzd, hogy szükség van rá, nem mellőzött.' A legrosszabb ülni a szobában, elkeseredetten és azon gondolkodni, milyen betegségek jöhetnek, hogyan lesz egy-két év múlva, miért is öregedtünk meg... Az életnek vannak törvényei, ezt ha nem Is jókedvűen, de tudomásul kell vennünk. En mindenképp ehhez tartom magam, Vincze Jánosnak nagy gyakorlata van a tanácstagi munkában. Azok közé tartozik, akik harminc esztendje állnak a „vártán”. Amikor megalakultak a tanácsok, az akkori tűzhelygyárban dolgozott, főmérnökként. A gyár jelölte, mondván: jó képviselője lesz a munkásoknak, a város pol? , árainak, legyen tanácstag, gy kezdődött tehát. Rövidesen munkahelyet változtatott. Most már közel három évtizede a Salgótarjáni Kohászati Üzemek egyik fontos beosztásban levő termelésirányítója. Megpróbáljuk felidézni az elmúlt éveket. Nem könnyű, az igaz, hisz annyi minden tqrtént. Nemcsak Vincze János életében, hanem Salgótarjánban is. Mint a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja, résztvevője volt a város átépítésének, szemtanúja annak a folyamatnak, amikor a városmag, a régi Salgótarján eltűnt. Hogy helyet adjon a kibontakozó nagyvárosnak. — Vita volt elég Beszélgettünk. érveltünk, tanácskoztunk. Érveket mondtunk ellene és mellette. Ma már nyilvánvaló, azoknak volt igazuk, akik amellett kardoskodtak, hogy a város szívéből kezdődjék az újjáépítés. Amikor megyek az utcán és felnézek a garzonházra, látom magam előtt a hosszan kígyózó sokemeletes épületeket, az (izletházakaí. néha-néha i eszembe villan a régi Salgó- 1 tarján kéne. Az egyetlen főutca. a majdnem földbe sün- nedt házakkal, a régi üzletek, hepehupás -utcák. Mindez a Vincze János. múlté. Csak néhány fénykép őrizte meg a mai nemzedéknek. Vincze János most ismételten tanácstagnak jelölték. A Damjanich utcában lakik, annak a környéknek a képviselője. — A magam szűkebb pátriájában is látom, mennyit változott az emberek élete. A környezetnek nagyon-nagy a hatása, most mindenki arra törekszik, hogy szebben-job- ban, kényelmesebben éljen. Sok szép családi ház épült, erre, mifelénk is. Erről a gondolatról egy másikra kanyarodunk. Érdekes az is. A nagy tapasztalatokkal rendelkező tanácstag így vélekedik: — Kezdetben, amikor tanácstag lettem, az emberek általában a maguk kis egyéni problémájukkal kerestek meg. Főként az utóbbi tízi évben vettem észre, hogy ez a szemlélet megváltozott. A város polgárai egyre többet foglalkoznak a közös tennivalókkal, a várospolitikával, építkezésekkel. Bírálnak, kérdeznek, javaslatokat adnak. Főként a tanácstagi beszámolókra jellemző ez. De ha találkozom az utcán választókkal, ott is egy-kettőre szóba 1 kerülnek hasonló kérdéseid Ezt mindenképpen jó dolognak tartom. A tanácsüléseken, végrehajtó bizottsági üléseken, a hozzá legközelebb álló kérdésekhez szól hozzá, főként a gazdálkodással kapcsolatos felvetésekhez. Tapasztalatait figyelembe vették és veszik. Megszokták a város vezetői is, hogy Vincze János olyankor kér szót, ha nyomós mondanivalója van. , Ennyit a közéleti ember, a tanács és a végrehajtó bizottság tagjáról. Saját magánéletéről így vall: — A magán- és a közéletet nem lehet elválasztani, szorosan összefonódik a kettő. Elégedett embernek tartom magamat. Most, hogy elérkeznek a nyugdíjasévek; több időm lesz sétálgatni, körülnézni, az unokákkal törődni. Emellett, azt hiszem, különösebben nem változik az élelem. Hangulatos betérőként szolgálja a lakosságot és a Uul„ kát a Határ büfé.
