Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-22 / 118. szám

Küldött voltam a kongresszuson Március végén 4 napon át ülésezett a tővárosban, az Építők Rózsa Ferenc Művelő­dési Házában a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kangresazuaa. „Tovább a le­nini úton" — fejezte ki a kongresszusi felírat több mint nyolcszázezer párttag akaratát, A kongresszus hét- százhatvannégv küldöttének egyike volt a salgótarjáni munkás fiatalasszony. István Ervinné, az öblösüveggyár íivegí csiszolója. Kongresszusi tapasztalata­iról. élményeiről beszélget­tünk vele az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igazgatósá­gán, ahol egyéves pártiskolán tanul. Tavaly szeptemberben kezdte, idén júniusban feje­zi. be. A megtett útról mon­dotta: — A pártba 1975. májusá­ban léptem be. Kezdetben propagandista voltam a gyár­ban. Főleg faliújságot szer­kesztettem. Az V-ös pártalap- szervezetben 1977'től nőfele- lös vagyok. Több testület tag­jai sorába választottak. Tag­ja vagyok a megyei pártbi­zottságnak. a gyári pártbi­zottságnak és a párt gyári végrehajtó bizottságának. — Miután — nem árulunk el vele titkor — még innen van a 30. életéven, természe­tesnek mondható, hogy a kongresszuson elsősorban & fiatalokkal való foglalkozást kísérte élénk figyelemmel. — Nem volt olyan hozzá­szóló, aki valamilyen formá­ban ne tett volna említést a fiatalokról, akár politikai, akár gazdasági, akár társa­dalmi, vagy kulturális, ideo­lógiai kérdések kerültek szó­ba. Ö is megszavazta a kong­resszus határozatát, amely István Ervinné. hangsúlyozza, hogy az új nemzedékről való gondosko­dás, az ifjúság nevelése, az egész társadalom ügye, mely­ben fontos szerepe van az is­kolának, és a munkahelynek, a fő felelősség azonban a csa­ládé. — A kongresszus biztató jövőt mutatott a fiatalok szá­mára — ecseteli < Istvánná, mert a párt megkülönbözte­tett figyelmet fordít az ifjú­ság helyzetére. Szükséges­nek tartja, hogy javuljanak a fiatalok nevelésének, pálya­kezdésének, beilleszkedésé­nek, családalapításának a fel­tételei. Egyetértett a kongresszus határozatával, amely meg­erősítette a párt eddigi Irány­vonalát és hangsúlyozta, hogy a programnyilatkozatban megfogalmazott célok felé ha­ladva előbbre jutottunk a fej­lett szocialista társadalom építésében. E célokkal össz­hangban jelölte ki a kong­resszus a fejlett szocialista társadalom építésének to­vábbi tennivalóit is. Egy emlékezetes találkozás­ra szívesen emlékezik az öb­lösüveggyár tlnomcsiszoló- ja: — A zárt ülés szünetében, öten-hatan, nógrádiak be­szélgettünk. Hatkor odajött hozzánk Kádár János elvtárs és érdeklődött, hogy mi új­ság Nógrádban? Elmondotta, hogy szereti a nógrádi embe­reket. A 40-es évek végén or­szággyűlési képviselő is volt. Említést tett a régi nógrádi bányásznapokról, amelyeken mindig szívesen vett részt. Édesapám is bányász volt, vele együtt egv bányásznapon hallottam először beszélni Kádár elvtársat Salgótarján­ban. Említettem is neki... A kongresszus felelősség- teljes, számvetést és célki­tűzést elvégző munkája után vajon mi hozott haza ta­pasztalatként István Ervinné? — Az öblösüveggyárban a Tyitov Szocialista Brigád tagja vagyok. Főleg a híres rő- mer kelyheket csiszoljuk. So­kat szállítunk belőle tőkés­exportra. A munka minősé­gére hívtam fel társaim fi­gyelmét, mert a világpiacon nem ismernek tréfát. Mun­kánkban több területen van javítanivaló. Ezeket folyama­tosan kiküszöböljük. Sokat, jegyzeteltem a kongresszuson. Előveszem őket, ha valamit hasznosítani kívánok. István Ervinné Salgótar­jánban a Goiikíj-telepen la­kik. Ha van szabad ideje, fő­leg verseket szeret ovasni. Kedvenc költője Radnóti Miklós és József Attila. Köl­teményeik felüdítik, ha elfá­rad a munkában, a közössé­gért való fáradozásában. , gért való fáradozásban. Mór nagyon várom... Ami tőlem telik, megteszem Kedves, mosolygós fiatal- asszony fogad, a Kemerovo- lakótelep egyik ötletesen, szépen. sok-sok Ízléssel és gondossággal berendezett la­kásában. Bartus Pálné asz- szisztensnő- Erzsébet a ke­resztneve. legalábbis ..hivata­losan”- A munkahelyén és a környezetében mindenki csak Pintyőnek ismeri­Két gyerek édesanyja. A nyolcéves Mónika már isko­lás nagylány, a hároméves Anita óvodás. Az édesanya a közelmúltba«! ment vissza munkahelyére, a gyermek- gondozási szabadságról. Nem töltötte tétlenül. Belekezdett egy tanfolyamba. — Egy év alatt magasabb képesítést szerezhetek, szak­gondozónő leszek, örülök ne­ki. hogy nekiláttam. A gyes idejét amellett, hogy a kislá­nyommal töltöttem minden szabad percemet, úgy érzem, jól kihasználtam. Bartus Pálnét a Kemerovo- lakótelepen tanácstagnak je­lölték. Először kerül ilyen fontos közéleti beosztásba. — Szeretnék helytállni, jó tanácstag lenni- Egyelőre van bennem némi szorongás, iz­gulok Is. Azt hiszem ez érthe­tő- Majd igyekszem régebbi tanácstag kollégáim jó tapasz­talatait felhasználni a magam területén. Amilyen talpraesett, okos, vidám teremtés Bartusné, bi­Bartus Pálné, asszisztens. zonyára megállja a helyét. Különösen úgy, hogy a férje is örült jelölésének. — A férjem a kohászati üzemekben technikus. Nagyon sokat segít itthon. Amit itt lát a lakásban, majdnem mindent ő csinált. Tapétát ragasztott, szőnyegpadlót, nekünk soha nem kell mesterembert hív­nunk, szerencsére. Így nyu­godt szívvel tudok eljárni az összejövetelekre, tanácsülések­re, meg ahová kell. A város­kerületi népfront nőbizottsá­gának is tagja vagyok, az asz- szonyok közé szívesen me­gyek- Mindig hasznosak- jók Forog az idegen Salgótarján, tágabb érte­lemben a Karancs—Medves- üdülőkörzetben csúcsidény­ben naponta 13 ezer kül- és belföldi vendég fordul meg. Ennek ellátására, illetve a további fejlődés kielégítésé­re jelentős fejlesztési felada­tokat kell végrehajtani. Töb­bek között a fogadási felté­telek kulturáltságát szüksé­ges növelni. Idetartozik a Karancs Szálló rekonstrukci­ója, Somoskőújfaluban a vendéghálózat korszerűsíté­se. Eresztvényben. mely jelentős kirándulóközpont infrastrukturális fejlesztésre van szükség. Az elkövetke­zendő években remélhetőleg, fokozatosan megvalósulnak ezek a célok. Vizes számok Salgótarjánban a vízcső- millió 40(1 ezer köbméter kö­h'il-Vzat hossza meghaladja a átlagot mutat. Minden , . . száz salaótarlnr lakas közül 1<‘ a csatornahaiozat hossza (j4 rerlftelké-/ik fürdőszobával, megközelíti a 100 kilométert. mig a konfortos lakások szá- A háztartási vízfogyasztás 2 ma 49 százalék. MM ......—.I I ií; .«MUniAHHÉÍ-. „Unokáink i* látni fogják..." telepen. — avagy, dinamikus építészeti formák a Besztercc-lakó­Ismét jelölték Harminc esztendeje tanácstag a találkozások. Rendeztünk már szabó-varró tanfolyamot, népszerű előadásokat hallgat­tunk. Rartusné a Kemerovo körút egyik tanácstagjelöltje. Mel­lette még ketten látják el ezt a cseppet sem könnyű funk­ciót. — Az úgynevezett norvég­sor, a régi telep és a mostani új építkezések területe tarto­zik a körzetembe. — Ez mit jelent? — Már a jelölő gyűlésen sok minden telvetodött. Főként az úgynevezett régi telep szorul felújításra, oda bizonyára el- kél a társadalmi munka, mert lesz mit csinálni. De gondot jelent nálunk az, hogy a Ke- merovo-lakótelepen nem le­het például olcsón főtt ételhez jutni. Rengeteg az aprógyere­kes kismama, nem ritka az olyan család, ahol három gye­rek is van. Ezek az édesanyák nehezen jutnak le a városba, a piacra. Arra gondoltunk — ezt már nagyon sokan felve­tették — milyen hasznos és jó lenne legalább egy úgyne­vezett melegítőkonyha, vagy mondjam úgy „kimérő’’ hely, ahonnan ételhordóban haza­hordhatnánk az ebédet. Nem drága beruházást kérünk, új vendéglőt, vagy ilyesmit. El­képzelhetőnek tartanánk, hogy kocsival felhordanák az ételt és itt valamilyen módon hoz­zá lehetne jutni. Egyúttal az idős emberek is hordhatnának meleg ételt. Azt hiszem érde­mes elgondolkozni a javasla­tokon. Aztán a gyermekrendelés. Ahol ennyi a gyerek, nincs gyermekorvosi rendelés. Az Arany János utcába hordjuk a beteg gyerekeket autóbusz- szal. Arra gondolnak, hogy le­galább a védőoltásokat itt helyben adhatnák, amikor nincs felnőttrendelés. Aprónak tűnő problémák, mégis sok gondot okoznak a kisgyerekes szülőknek. Az elmondottakból úgy tű­nik, Bartus Pálnénak álcád dolga, lesz mit intéznie. — Még szerencse, olyan be­osztásban dolgozom, hogy minden második nap tízkor kezdek. Ilyenkor lesz szabad időm a közügyekre. Kisgye­rek óf-i Pt élek a Ke­merovo-lakótelepen. remélem a választóin bizalommal lesz­nek irántam. . . Cs. E. Vincze János talán semmit nem változott az elmúlt év­tizedek sor áh. Ma is ugyan­olyan egyenes tartású, szálas, mint 20 évvel ezelőtt. A jó­kedve, humora, éleslátása is töretlen. Pedig a nyugdíjas­kor küszöbét tapossa. Június­tól a „pihenők” táborába lép. Rögvest közbeszól: — Persze, az a pihenés nem egyenlő a tétlenséggel. Szeret­nék dolgozni, bejárná dolgoz­ni továbbra is a gyárba. Mel­lette a tanácstagi munka, a társadalmi elfoglaltság. Meg­győződésem, az tartja fiata­lon az embert, ha tevékenyen dolgozik. Ha érzd, hogy szük­ség van rá, nem mellőzött.' A legrosszabb ülni a szobá­ban, elkeseredetten és azon gondolkodni, milyen beteg­ségek jöhetnek, hogyan lesz egy-két év múlva, miért is öregedtünk meg... Az életnek vannak törvényei, ezt ha nem Is jókedvűen, de tudomásul kell vennünk. En mindenképp ehhez tartom magam, Vincze Jánosnak nagy gya­korlata van a tanácstagi mun­kában. Azok közé tartozik, akik harminc esztendje állnak a „vártán”. Amikor megala­kultak a tanácsok, az akkori tűzhelygyárban dolgozott, fő­mérnökként. A gyár jelölte, mondván: jó képviselője lesz a munkásoknak, a város pol­? , árainak, legyen tanácstag, gy kezdődött tehát. Rövi­desen munkahelyet változta­tott. Most már közel három évtizede a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek egyik fontos beosztásban levő termelésirá­nyítója. Megpróbáljuk felidézni az elmúlt éveket. Nem könnyű, az igaz, hisz annyi minden tqrtént. Nemcsak Vincze Já­nos életében, hanem Salgó­tarjánban is. Mint a városi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak tagja, résztvevője volt a város átépítésének, szemta­núja annak a folyamatnak, amikor a városmag, a régi Salgótarján eltűnt. Hogy he­lyet adjon a kibontakozó nagyvárosnak. — Vita volt elég Beszélget­tünk. érveltünk, tanácskoz­tunk. Érveket mondtunk el­lene és mellette. Ma már nyilvánvaló, azoknak volt iga­zuk, akik amellett kardoskod­tak, hogy a város szívéből kezdődjék az újjáépítés. Ami­kor megyek az utcán és fel­nézek a garzonházra, látom magam előtt a hosszan kígyó­zó sokemeletes épületeket, az (izletházakaí. néha-néha i eszembe villan a régi Salgó- 1 tarján kéne. Az egyetlen fő­utca. a majdnem földbe sün- nedt házakkal, a régi üzletek, hepehupás -utcák. Mindez a Vincze János. múlté. Csak néhány fény­kép őrizte meg a mai nemze­déknek. Vincze János most ismé­telten tanácstagnak jelölték. A Damjanich utcában lakik, annak a környéknek a kép­viselője. — A magam szűkebb pát­riájában is látom, mennyit változott az emberek élete. A környezetnek nagyon-nagy a hatása, most mindenki arra törekszik, hogy szebben-job- ban, kényelmesebben éljen. Sok szép családi ház épült, erre, mifelénk is. Erről a gondolatról egy má­sikra kanyarodunk. Érdekes az is. A nagy tapasztalatok­kal rendelkező tanácstag így vélekedik: — Kezdetben, amikor ta­nácstag lettem, az emberek általában a maguk kis egyé­ni problémájukkal kerestek meg. Főként az utóbbi tízi évben vettem észre, hogy ez a szemlélet megváltozott. A város polgárai egyre többet foglalkoznak a közös tenniva­lókkal, a várospolitikával, építkezésekkel. Bírálnak, kér­deznek, javaslatokat adnak. Főként a tanácstagi beszámo­lókra jellemző ez. De ha ta­lálkozom az utcán választók­kal, ott is egy-kettőre szóba 1 kerülnek hasonló kérdéseid Ezt mindenképpen jó dolog­nak tartom. A tanácsüléseken, végrehaj­tó bizottsági üléseken, a hoz­zá legközelebb álló kérdések­hez szól hozzá, főként a gaz­dálkodással kapcsolatos fel­vetésekhez. Tapasztalatait figyelembe vették és veszik. Megszokták a város vezetői is, hogy Vincze János olyan­kor kér szót, ha nyomós mondanivalója van. , Ennyit a közéleti ember, a tanács és a végrehajtó bizott­ság tagjáról. Saját magánéle­téről így vall: — A magán- és a közéle­tet nem lehet elválasztani, szorosan összefonódik a ket­tő. Elégedett embernek tar­tom magamat. Most, hogy el­érkeznek a nyugdíjasévek; több időm lesz sétálgatni, kö­rülnézni, az unokákkal törőd­ni. Emellett, azt hiszem, kü­lönösebben nem változik az élelem. Hangulatos betérőként szolgálja a lakosságot és a Uul„ kát a Határ büfé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom