Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-11 / 108. szám

I­TÍZ NAP— TÍZEZER KILOMÉTER Óriások Szibéria kapujában (2.) A kemerovői vegyiparról szólva szeretném idézni M. V. Lomonoszovot: „Vegyészet, te ajándéka a földnek, tárd tel előttünk drága kincseidet!” Lám, egy darab feketeszén a laikusnak nem sokat jelent. A vegyész számára azonban nagyon is beszédes anyag. Alapja a kemerovói koksz­gyárnak, ahol a kokszosítás közben számtalan más anya­got is nyernek. Például ara- móniumot, benzolt, amelyek­ből sokféle félkész terméket állítanak elő. A szintetikus anvagok szülője ez. És az egész megye legna­gyobb vegyipari üzeme: a no- vokemerovói vegyipari kom­binát. Na, de ne ragadjunk le a vegyiparnál. Itt van a villa- mosenergia-ipar. Valamikor, még nem is olyan régen — úgy emlegették Kemerovót, mint a szénmedence energia- ellátásának szívét. Csakhogy ez a kifejezés azóta már jócs­kán elöregedett. Ugyanis ma nemcsak három roppant hő­erőmű állítja elő a villamos energiát, hanem itt található az a hatalmas irányítópult is, amelyik az egységes szibériai hálózathoz szolgál az Uráltól a Bajkálig. A kemerovói hőerőművet 1934-ben helyezték üzembe. Az emberek fejlődését jól lemérhetjük, ha bemutathat­juk Nyikolaj Lemenovics Be­lov életét. Ö is, akárcsak az energeti­kusok többsége, ezen a vidé­ken — munkáséletét az ásó nyelénél kezdte. Árkot ásott az építkezésen. Majd a mun­ka mellett elsajátította a ma­gasfeszültségű villanyszerelő­szakmát. Később elvégezte a moszkvai energetikai főisko­lát, mérnöki diplomát szerzett, a szervező-irányító tehetsé­gét a távol-keleti energia- rendszernél bontakoztatta ki, ahol tíz éven keresztül fő­mérnökként dolgozott. Aztán kinevezték a KUSZB- ASZENERGIA igazgatójá­nak. Nagy tapasztalat, emberis­meret, szerénység és a mun­kában határozottság jellemzi N. Sz. Belov mindennapos te­vékenységét. 'A NEGYEDIK SZAKMA Kemerovóban a gépipart a negyedik szakként emlegetik. Öt gépipari gyár működik a városban. Az egyik elektromo­torokat készít, a másik az építőipart segíti, ismét másik fémmegmunkáló gépeket állít elő, van villamosipari gép­gyár és a vegyipart kiszolgáló üzem. Ezenkívül hat gyár a különböző gépek javításával foglalkozik. S azt hiszem, a (elsorolás önmagáért beszél. A javítás fontosságát bizo­nyítja, hogy több az ezzel fog­lalkozó üzem, mint a gépgyár Kemerovóban. A VÁROS - EGY NAGY PARK! A legrégebbi kemerovói gépgyár a Metalliszt: 1932. óta termel. A gyár alapítási ide­jén a szállítóeszköz jobbára a munkások két karja, válla, háta volt. Azután megkezdték az üzemi targoncák és más szállítóeszközök gyártását. Majd fokozatosan bevezették a különböző háztartási eszkö­zök előállítását is. Ma pedig? A gyárat különféle, speciá­lis gépkocsik hagyják el, de egyre bővül a termékek vá­lasztéka. Így a különböző köz­szükségleti cikkek is megtalál­hatók. Arról álmodoztak az első várostervezők, hogy Kemero­vo egy nagy park lesz, ahol a természet biztosítja a dolgo­zók felüdülését, pihenését, a zöldet és a jó levegőt. P. A. Paramoszov várostervező sze­rint az első 50 ezer lakosú várost a folyó bal parti tera­szán kell felépíteni, ott, ahol a Tom és az Iszkitimka talál­kozik. így kezdődött! Azóta a város a folyó mind­két partján kifejlődött, la­kosainak száma megtízszere­ződött. Kemerovo belátható távla­tokban 650 ezer lakosú város lesz. A fő foglalkozási ág a vegyipar, természetesen eköz­ben a fő figyelmet a levegő és a víz szennyeződése megaka- dá’yozására fordítják, akár­csak nálunk. És erre a beszél­getések során mindig céloztak is. Közben évről évre javítják az itt élő emberek életkörül­ményeit. A Tom folyó me­dencéje az emberi munka utáni üdülést szolgálja sokol­dalúan és hatékonyan. S így változik, fejlődik test­vérmegyénk központja, amely­nek helyén 1701-ben Scseglov település volt a korabeli tér­képeken és mindössze hat ud­varházat tartottak nyilván. Majd 1934-ben jelent meg először a szó: Kemerovo, de a puszta nagyon iassan gyara­podott, hiszen C0 évvel ez­előtt is csak 4 ezer lakosa volt a városkának ... Ma pedig átlépte az 500 000 küszöbét . . . G. Gy. (Folytatjuk) Mit kell tudni a különböző közlekedési eszközökkel kiutazóknak ? (6.) A turizmus kiteljesedésé­vel mind változatosabbak a kiutazáshoz igénybe vett járművek is. Kezdjük talán az autóbusz- szal. A kishatármenti forga­lomban a Volán-járatok me­netrendszerűen, naponta közlekednek, állandó és rendszeres kapcsolatot biz­tosítva a szomszédos orszá­gokkal. A 20-as Volán egyre több viszonylatban indít nagy távolságon autóbuszo­kat. Naponta van például Budapest—Salzburg—Bécs közötti járat; bevált a Buda­pest—München összekötte­tés. de el lehet jutni autó­busszal Velencébe, Rovinjba, Opatijába, Zágrábba, Split- be, Dubrovnikba. Nagyvá­radra, Kolozsvárra. Aradra, Rozsnyóra. Besztercebányá­ra, Főórádra, Tátralomnic- ra, a Csorba-tóhoz, Nyitrára, Pozsonyba, Drezdába, Er­furtba, s az új menetrend életbelépésétől közvetlenül Várnába is. A kedvezmények mértéke országonként elté­rő ; például az NSZK-ba, Ausztriába, Olaszországba, Lengyelországba retúrjegyet váltók 20 százalékkal fizet­nek kevesebbet. Azokon a vonalakon, amelyeken Vo­lán-buszok közlekednek, a turisták és a rokonlátogatók is forintért vásárolhatják meg a jegyet, sőt, ha hosszabb út­ról van szó, s útközben meg­szállnak (mint például a ve­lencei kirándulásnál), i fo­rinttal fizethető a szállodai költség is. A jegyeket általá­ban 60 nappal előre kell megváltani, de a nyári idény­ben a turistajáratokra idő- korlátozás nélkül foglalható hely. Változatlanul sokan veszik igénybe az utazás legklasz- szikusabb formáját, a vas­utat. Jó tudni, hogy azok, akik turistaútlevéllel utaz­nak, a menet-, illetve helyje­gyeket, a fekvőhelyes és a hálókocsikra érvényes jegye­ket is — ott, ahol a szocialis­ta országok hálókocsijai közlekednek — forintért meg­vásárolhatják. Általános sza­bály: a szocialista országok­ba minden korlátozás nélkül forintért vásárolható jegy. Átszálás nélkül lehet u.tazni a Szovíetunióba, Lengyelor­szágba, Csehszlovákiába. Ro­mániába. Bulgáriába, Jugo­szláviába, Ausztriába. Svájc­ba, Olaszországba. Francia- országba, az NSZK-ba, sőt Svédországba és Görögor­szágba is. A nyári menet­rend életbelénésétől Buda­pest—Berlin—Varsó, Buda­pest—Belgrád—Várna—Szó­fia—Bukarest között fekvő­helyes kocsikat közlekedtet a MÁV. A szocialista országok­ba váltott, egyszeri utazásra érvényes jegyek két, a me­nettérti jegyek négy hónapig érvényesek. (A szocialista országok vasútjain 5 éves ko­rig nem kell a gyerekekért fizetni.) A tőkésországokba az uta­zás megkezdése előtt általá­ban két hónappal válthatók meg a vasúti jegyek. A leg­több nemzetközi vonaton kö­telező helybiztosítás van; a MÁV nemcsak Budapestről, hanem a külföldről induló vo­natokra is vállalja helyjegyek biztosítását. (A Saxonia, exp­ressz, június 21-től szeptem­ber 9-ig Budapest—Drezda közt autókat is szállít. A vo­nat Budapestről 20.45-kor in­dul és másnap délelőtt érke­zik Drezdába, onnan vissza­felé 19.51-kor indul. Az au­tós turisták hálóhelyet kap­nak és reggelit is biztosíta­nak számukra.) S hogyan lehet a leggyor­sabb, legkényelmesebb mó­don, légi járattal utazni? , A MALÉV hetenként 165 járatot indít Európa, Afrika és a Közel-Kelet 39 városá­ba. Ferihegyen 20 további lé­gitársaság gépei szállnak le, s így túlzás nélkül mondhat­juk, hogy Budapestről ma már a világ bármely orszá­gába el lehet repülőgéppel jutni. A nyári idényben Bar­celonába, Drezdába, Kijev- be, Lipcsébe, Splitbe, Várná­ba, Szalonikibe, Dubrovnik­ba és Rijekába is indulnak Ferihegyről menetrendszerű járatok. A helyeket általában 15 nappal az utazás előtt le­het lefoglalni. A turisták nemcsak a MALÉV járatait vehetik igénybe forintért, hanem forintviteldíjjal jut­hatnak el 36 Európán kívüli városba, többek közt Tokió­ba, New Yorkba, Karachiba, Delhibe is. Forintért a MA­LÉ V-cn kívül a szocialista országok (elsősorban a cseh­szlovák, a lengyel, az NDK- beli és a szovjet légitársaság) gépeire adnak jegyet. Vala­mennyi MALÉV-jegyváltás- hoz — ezer forinton felüli összegnél — OTP-hitel is kér­hető. Néhány tudnivaló az egyéb kedvezményekről. A KGST- országok egyezménye (EATT) alapján minden jegyért 50 százalékos árat fizetünk, ha szocialista országba utazunk; így ezekre a vonalakra to­vábbi kedvezmény nincs. A kapitalista államok légifor­galmi társaságainál eltérő a kedvezmények mértéke, a különböző megegyezésektől függően. Ha például Athénba utazunk hat napnál hosszabb, de 30 napnál rövidebb tartóz­kodásra, s oda fixen lefoglal­juk a helyet, 7324 forint he­lyett 5788 forintot kell fizet­ni. Az úgynevezett IT-tarifa alapján ha egy városban 6 napnál többet, de 30 napnál kevesebbet töltünk, s oda- vissza fixen lekötjük vala­melyik tőkésország repülő­gépén a helyet, féláruked- vezményt kapunk. A repülő­járatokon általában kétéves korig a teljes jegy órának 10, 2—12 éves korig 50 százalé­kát kell fizetni, míg 12—21 év közt 25 százalék enged­ményt adnak; iskolai, sport-, kulturáliscsoportoknak több­nyire 40 százalék körüli díj- mérsékléssel számolhatunk. Mai iévéajánlaiunk A szorb irodalom megalapítója Százhetvenöt éve született Handrij Zejler (1804—1872), a modern szorb irodalom meg­alapítója. A kétnyelvű területen, Drez­da megyében 100 000 szorb él, félmilliós német lakossággal együtt. Az évforduló alkalmá­ból NDK-szerte, különösen a szorb klubokban és iskolák­ban, megemlékeznek Zejlerről, aki 1842 és 1848 között szer­kesztette a Tydzenska Nowina című szorb nyelvű lapot, amely a szorb lakosság köré­ben nagy népszerűségnek ör­vendett. 20.20: Mire megvénülünk „Jókai Mór híres regényét hatrészes filmben dolgoztuk fel — mondja ismertetőjében a rendező, Horváth Ádám. — A Mire megvénülünk roman­tikus családregény. Számomra is kitűnő lehetőségeket kí­nált, mivel hetven színész sze­repeltetésével forgathattam a filmet. Sok a fordulat, ahogy eát Jókaitól megszoktuk, a sorscsapástól a családi drá­máig, s a szerelemig minden: A regény hőse amerikai pár­baj áldozata lesz. Ifjú embe­rünk, Áronfy Lóránd olyan családból származik, ahol fel­menő ágon mindenki tragiku­san végzi. így hát hősünk jog­gal várhatja az élettől a saját drámáját is. A romantikus történethez persze kellő tör­ténelmi háttért is adunk, az 1834. pozsonyi országgyűlés Idejét. Ami a regény aktuali­tását illeti? Az emberekben van meseigény, csak ezt az igényt lehetőleg a megszokott nívó felett kell kielégítenünk. Nem kellett aktualizálni csak a történelmi hátteret adni, a kellő történelmi levegőt! Más­részt letűnt világot elevenítet­tünk meg, Jókai művével, re­méljük sikeresen”. Cnak e*jy telefon ? Berceli kulturális és sportnapok Az aranyat érő májusi eső már a hónap első napján megyeszerte sűrűn hullatta cseppjeit. Mi tagadás, nem bántuk volna, ha az időjárás — az ünnepre való tekintet­tel — eláll szándékától, de manapság az égiekkel nehéz szót érteni. Az ünnepségek azért így is sikerrel zajlottak, legfeljebb a tervezett majá­lisokat hiúsította meg a ned­ves föld. Nem kímélte az eső a bercelieket sem, de a köz­ségben így is szokatlanul nagy volt a nyüzsgés. Dél­előtt több mint ezren vonul­tak fel esernyők védelme alatt az ipari műszergyártól a szabadtéri tribünhöz, s vet­tek részt az ünnepi nagygyű­lésen. A délutáni órákban sem csendesedett el a község, s bár a szabadtéri színpad kö­zelében felállított sátrakban kevesebb vásárfia talált ve­vőre, a művelődési ház kul­turális kínálatára annál töb­ben voltak kíváncsiak Ott- jártunkkor még nem kezdő­dött el a műsor, a színfalak mögött népviseletbe öltözött kórustagok várták hogy fel­gördüljön a függöny. A művelődési ház fiatal igazgatóját. Orbán Gyulát nem sikerült megtalálnunk az emberforgatagban. „Az előbb járt itt. Most ment el éppen.” — hangzott a válasz minden­felől. Ami igaz, igaz, nem a leg­szerencsésebb időpontban in­dultunk keresésére. Munkája akadt bizonyára bőven, alig­ha tudott volna időt szakíta­ni beszélgetésre. Mégsem akartunk „üres kézzel” el­jönni a faluból, hiszen má­jus elseje Bercelen több volt, mint egynapos ünnep. Ezen a napon sárult a „Kulturális és sportnapok” rendezvényso­rozata, melynek híre a köz­ség határain túlra is eljutott. Ennek részleteiről szerettünk volna többet megtudni, smár kis híján lemondtunk ter­vünkről, mikor valaki azt ta­nácsolta, menjünk a tanács­ra és keressük meg az elnö­köt. Ö biztosan tud válaszol­ni kérdéseinkre. Danielisz István, a Berceli községi Tanács elnöke való­ban pontosan ismerte a rész­leteket. Annál is inkább, mert a rendezvénysorozatot a mű­velődési ház, a községi könyv­tár és a berceli sportkör, a községi tanáccsal közösen szervezte. Sikerének oka is talán épp e közös összefogás­ban keresendő. — Három évvel ezelőtt ha­tároztuk el hogy április utol­só hetében évente megren­dezzük a „Berceli kulturális és sportnapokat” — kezdi a beszélgetést Danielisz István. — Célunk az volt, hogy a közművelődési határozat és törvény szellemében jó szín­vonalú, változatos kulturális programot biztosítsunk a köz­ség lakosainak. Ez természe­tesen nem azt jelenti, hogy 4 NÓGRÁD -1979. május 11., péntek év közben nem törekszünk folyamatos közművelődési munkára, de ez a rendez­vénysorozat feltétlenül ki­emelkedik, központi szerepet játszik a falu életében. Az sem titok, hogy arra törek­szünk, a kulturális napok alatt újabb híveket toboroz­zunk évközi rendezvényeink­nek. Nem véletlen, hogy az el­telt három év alatt a köz­ségben fellendült a kulturális élet. Ebben a művelődési ház, a könyvtár és a községi ta­nács dolgozói mellett sokat segített a helyi pártalapszer- vezet és a község üzemeinek, az ipari műszergyár, a mun­ka- és védőruházati ipari szövetkezet és a Vörös Csil­lag Mgtsz vezetőinek pozi­tív hozzáállása. Ma már nem jelent prob­lémát egy-egy rendezvényre megtölteni a művelődési ház nagytermét. Példának okáért említhetném dr. Váradi György előadását, aki az áp­rilis 21-re tervezett program helyett, váratlanul egy nap­pal előbb, április 20-án érke­zett a községbe, Békés Itala színművésznő társaságában. Az ŐRI szervezője teljesen megrémült, mikor megtudta, hogy későbbre vártuk őket. Ennek ellenére egy órán be­lül közel százfős közönséget sikerült „előteremtenünk”, s ehhez mindössze egy körtele­fonra volt szükség. A jó ügy elé senki sem gördített aka­dályokat, s a „Színház és te-, levízió” című előadás zavar­talanul folyt le. — Hányán fordultak meg a kulturális napok idei ren­dezvényein? — Körülbelül két és fél ez­ren voltak a hét folyamán összesen a művelődési ház­ban. Ez annyit tesz, mintha a község valamennyi lakosa részt vett volna egy-egy ese­ményen. A programfüzet tanúsága szerint a „Berceli kulturális és sportnapok” idei rendez­vényei a legszélesebb közön­ségigényt kielégítették, ügyel­ve a „fajsúlyosabb” művelő­dési alkalmak megfelelő ará­nyára. Szerepelt a program­ban a Gúnya-együttes, MHSZ- lövészverseny, „zsebcirkusz”, gyermekelőadás, atlétikai ver­seny, rokkoncert. filmankét, előadóest, művészeti előadás, magyarnótaest discoműsor, autós ügyességi verseny, sőt még „Ti és mi” vetélkedő is, melyet — Iám vannak még csodák! — Bercelen a nők nyertek. A művelődési ház szakkö­rei, amatőr művészeti cso­portjai nyilvános foglalkozá­sokat tartottak. A művelődé­si ház klubhelyiségében és a községi könyvtárban pedig képzőművészeti, kézimunka- és hobbikiállítás várta az ér- deklődéket. A május elsejei záróünne­pélyen a helyi pávakör mel­lett fellépett a nógrádköves- di citerazenekar, a galgagutai gyermektánccsoport, a becs- kei citeraduó és a Pest me­gyei Ácsa pávaköre is. Szívesen maradtunk volna még az ünneplő községben, de jócskán elszaladt az idő, elbúcsúztunk hát a házigaz­dáktól. A tanácsháza kapujá­ban azonban valaki visszatar­tott bennünket egy percre. — Valamiről nem beszélt az el­nök — szólt az illető sokat sejtetően. Mert a kulturális napok sikere nem egyszerű­en a község vezetőinek jó hozzáállásán múlott. Ennél többről van szó. A rendezvé­nyeken ők maguk is részt vettek, és köztudott, hogy a vezetők személyes példamu­tatása mindennél fontosabb. Enélkül aligha kapott volna a rendezvénysorozat ilyen bizalmat a lakosságtól...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom