Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-13 / 10. szám
Tavaly októberi megalakulása óta harmadszor lépett közönség elé a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatának irodalmi színpada. Az óév utolsó napjaiban a főiskola kollégiumának klubjában „Porka havak hullnak...” cimű verses, zenés irodalmi összeállítással szerepelt a színpad szép sikerrel. _ kj _ M ai #<?*■<? aiátt latunk 16.30: Évforduló után Az 1977-ben megrendezett Ady Endre-vcrs- és prózamondóverseny eseménysorozata, a vele kapcsolatos mozgalom adta '•« ötletet Hars György szerkesztő riporternek, hogy utána járjon, ki hogyan emlékezik „évforduló után”, kiben hogyan maradt meg az Ady-kép. Változatos képet kapunk interjúalanyai segítségével. Megszólal Tóth Béla bácsi, aki a közönség díját nyerte el, s megszólal az Ady Endre nevét viselő szocialista brigád a mohácsi székgyárból. Beszél az az alapítványt tevő nyugdíjas pedagógus és az önképzőkör több tagja Budakesziről. Ady munkásságának kutatja Király István akadémikus a sokféle mozgalmat, kamoányt, ahogyan tréfásan nevezték hadiálla- pot—Ady-állapotot örömmel nyugtázza, hiszen ha csak azt az egyetlen tényt vesz- szük , figyelembe, hogy ma félmillió Ady-kötettc! több van az olvasók kezében —- már megérte. Lehet egy pisztollyal kevesebb? Bajor Nagy Ernő: Periférián Peri férikus témák, egyedi je.e.üégek „pengetése” irodalomban, színházban, filmen egyaránt hálás feladatot — többé-kevésbé — biztos sikert ígér a szerzőnek. Mindaz ami a megszabottól eltérő kuriozitást sejtet, fokozottan felkelti az olvasók, nézők érdeklődését. Erre építenek a krimiirók, de a művészi igénynyel fellépő szerzők is gyakran „kísértésbe esnek”, mikor nem bízva kellően mondandójuk erejében — hatásvadász, extrém történetekkel helyettesítik, vagy „segítik” a yalódi drámát. Bajor Nagy Ernő, a .„Periférián” című — szerda este látott — tévéfilm forgatókönyv- írója, nem vádolható öncélú témaválasztással. Már csak azért sem, mert a nagyvárosok perifériáján zajló élet (melyet sokan az „élet perifériája” metaforával azonosítanak) ma még egyáltalán nem nevezhető „periférikus” jelenségnek. S, mert Budapest lakosságának nagy része a külvárosokban, pererríkerülefekben él, az ott lakók gondjai, problémái éppenséggel központi helyet kell (kellene), hogy be- töltsenek a művészetek valóságfeltáró munkájában. Az alkotók azonban többnyire csak helyszínnek ■ választják ezt a környezetet és a kopott bér- házak, füstös gyárudvarok díszletei között — tipikusnak vélt — külvárosi figurák tén- feregnek. Nem véletlen, hogy igazán hiteles képet azók az írók festettek erről a világról, akik maguk is ebben a közegben éltek. (Moldova György; Az idegen bajnok, Kertész Ákos; Makra). Ugyanakkor azok, akik innen túlságosan mesz- szire kerültek, és immár „belvárosi” szemmel közeledtek a külvárosok lakóihoz, azok — minden jó szándékuk ellenére — hamis képet rajzoltak az itt élőkről. (Bertha Bulcsú; Kenguru, Raííai Sarolta; Morzsahegyek). Ha már az utóbbi évek — filmen is sikert aratott — regényét a „Kenguru”-t említettük, érdekes összehasonlításra ad alkalmat Bajor Nagy Ernő tévéfilmjével. Mindkét mű a külvárosi fiatalok „világába” kalauzolja nézőit. Csakhogy a „Kenguru” * hősei nem a maguk, hanem a szerző nyelvén beszéltek. Márpedig a szó a dráma legfontosabb hordozója, s ha egy dráma a „periférián” tengődő fiatalok drámáját beszéli el, akkor a fiatalok nyelvén kell, hogy szóljon. Bajor Nagy Ernő és Szőnyi G. Sándor rendező, filmjének hősei saját nyelvükön beszéltek. s ha helyenként a „külvárosi” argó kissé erőltetett- nek hatott, az csupán néhány rosszul megválasztott szereplő nem oda illő egyénisége miatt tűnt idegennek. E sorok írója — aki maga is kőbányai „csibészek” között nőtt fel —, már-már arra gondolt, hogy Bajor Nagy is valamelyik közeli „geng” tagja volt egykor. Aztán, ahogy teltek a percek, s a történet menete mindinkább sejthetővé vált, úgy foszlott szét az igazi drámába vetett hitünk. Mert igaz ugyan, hogy Bajor Nagy megtanulta a külvárosi fiatalok nyelvét, de — nem ritka eset — csupán a nyelvet sajátította el. A szavak mögött az ember már számára sem nyílt meg. S, mert nem tudott közel kerülni ehhez a világhoz, ő is „segédeszközhöz” nyúlt. Mi sem egyszerűbb, mint pisztolyhoz juttatni egy jobb sorsra érdemes fiatalembert, aki majd bebizonyítja, hogy hogyan nem szabad bizonyítani. így a történet már valóban periférikus eset, de nevezhetnénk irodalmi udvariatlanságnak, modortalanságnak is. Pipa (Bakos László) pisztolya még akkor is „szétlőtte” a dráma hitelét, ha valójában a fegyver nem is volt megtöltve. — lér Fordította: Bába Mihály 13. — Nagyszerű hangszer, de nincs felhangolva. A harmadik húrt feltétlenül ki kell cserélni. Nagyszerű hegedű, ismerem — jegyezte meg —. mert magam is zenész vagyok. Egy vagyont ér. Tíz ilyen üzletet vehet ön ezért a Stradiváriusért. — Mit mond? — Csodálkozott a kereskedő. — Ezer font lenne az értéke? A művész felnevetett: — ön tréfál, ezer font? Ennyit én is adnék érte gondolkodás nélkül, bár szegény vagyok. Ez a hegedű, tízszer, hanem húszszor többet ér. Egyedi darab! Stradivárius, a legjobb korszakból. Nem tudom, hogy van-e a világon tizenöt ilyen hangszer, bár a múzeumokban és a leghíresebb hegedűművészeknél katalogizálva van. Háromszáz eredeti Stradiváriusról tudunk. A többi az jobb. vagy rosz- szabb utánzat, a nagy mester tanítványainak munkája. Még egyszer ismétlem, önnek kincs van az üzletében. Ilyen hegedű, ilyen hegedű! Szörnyűség így tok nélkül tartani a polcon. Bársonyba kellene csavarni és tűzálló szekrényben tartani. Tomlinson úr szinte elsápadt a hatástól. Gépiesen ismételt : — Tízezer font, tízezer... A fiatalember mégegyszer megtekintette a hegedűt. Megpróbált a belsejébe is betekinteni. Valamit figyelmesen vizsgált és hirtelen győztesen felkiáltott: — Hát nem mondtam! A belsejében van a bizonyítási szám és a dátum Stradivárius mester aláírásával. Tessék megnézni! A kereskedő abba az irányba nézett, amerre a művész mutatott. Valóban, a hegedű belsejében látni lehetett a kis felragasztott papírlapot. Volt ott valami felírva, de a „Stradivárius” nevet minden nehézség nélkül el tudta olvasni. A hegedűművész roppant lelkes lett: — Ha lenne pénzem, azonnal megvenném öntől ezt a hangszert. Egy ilyen hegedű biztos siker! Hírnevet és pénzt jelent. Éppen néhány nap múlva lesz koncertem Edenburgban. Ha ott ezen a hangszeren játszhatnék! Be4 NÓGRÁD — 1979, január 13., szombat Ül KÖNYVEK Felgyorsult időnkben ti- zedmásodpercek, percek dönthetnek el történelmi méretű eseményeket. Vannak olyan fordulói, napjai a történelemnek, melyek meghatározóak hosszú időre. Az Akadémia Kiadó nemrégiben indított egy sorozatot: Sorsdöntő történelmi napok címmel. Az első, Spira György: Petőfi napja, a második, Szakáig Ferenc: A mohácsi csata már két kiadásban is megjelent. A sorozat harmadik tagja a közelmúltban jelent meg: Kristó Gyula: A rozgonyi csata. Az Árpád-ház kihalása után az Anjou-családból származó nápolyi Károly Róbert került a magyar trónra, aki idegen származása ellenére, erős magyar királyságot, központosított hatalmat, egységes országlást akart létrehozni. Természetesen ez ellenkezett a honfoglaló ősökkel büszkélkedő Amadé-ifjak, s ha máshonnan nem, hát Ady-versekből ismerős Csák Máté, s híveinek érdekeivel. A kötet bemutatja a két ellenfelet és szövetségeseiket. Károly Róbert a haladást, Amadé és Csák a széthúzó reakciós erőket képviselte. Kristó leírja az 1312. június 15-én a Her- nád folyó mellett lezajlott nagy csatát, mely végül is Károly Róbert győzelmével ért véget. Hatalmas öldöklés volt ez, hiszen az a jámbor ferences krónikás, kinek feljegyzéseiből merített a szerző, a rozgonyi csatát az 1241. évi tatárjáráshoz hasonlítja. Ugyanígy ír erről a Képes krónika is: „Rozgony mellett a hegy oldalában olyan kemény csata támadott, amilyen a tatárok ideje óta nem volt Magyarországon.” A sorozat negyedik kötete közelmúltban került a könyvesboltokba: ifj. Barta János: A nevezetes tollvonás. Alcíme: II. József visszavonja rendeletéit. II. József érdekes egyéniség volt, ellentmondásokkal teli. Magyaroi'szágon kalapos királynak is nevezvallom önnek őszintén, ez lesz az én első szólóestem. Eddig mint első-, vagy másodhegedűs játszottam a zenekarban. Sajnálkozva tette le a hegedűt a pultra. Óvatosan becsavarta .a flanellpokrócba és visszatette a helyére. Egy pillanat múlva azt mondta: — Van egy ötletem. A mi zenekarunkkal ma este koncertezik, a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Yehudi Menuhin. Ez az ember végtelenül gazdag. Egy fellépéséért több ezer fontot kap. Jól ismerem, mert a tanítványa voltam. Tudom, hogy négy hangszere van. Két Stradivárius-, de a későbbi időszakból, és két Amati-hegedű. De egyiket sem tudom ehhez a kincshez hasonlítani. Biztos vagyok benne, hogy Menuhin mindent elkövet, hogy megszerezze ezt a kincset. És én jutalék fejében megkérem a művészt, engedje meg, hogy ezt a hegedűt vigyem hangversenyemre. Biztosan nem utasítja el kérésemet. — Ez a hegedű nem eladó! — jegyezte meg Tomlinson. — Hogyan? Minek önnek ilyen értékes hegedű ? — Van egy lányom. Hegedülni akarom taníttatni. ték, mivel nem koronáztatta meg magát, hogy királyi esküje se akadályozza hatalmának gyakorlásában. II. József a felvilágosult abszolutizmus szellemében irányította országait, sok haladó s előremutató intézkedést hozott, ugyanakkor sárba tiporta a birodalomban élő nemzetek, s nemzetiségek alapvető jogait. A haladóak közül az ún. türelmi rendeletet emeljük ki (1781), melyben megengedi a szabad vallásgyakorlatot a nem katolikus felekezetek számára. Elrendelte a szerzetesrendek eltörlését, vagyonuk lefoglalását. A magyarság érdekeit semmibe vette, alkotmányos jogainak megsértésének hosszú lenne a listája; 1784-ben Becsbe viteti a koronát, elrendeli a német nyelv kötelező használatát, összefogtak ellene a belgák, a törökök, s ellene szegültek a magyar rendek is, kik a törvényes állapotok visszaállítását (pl. országgyűlés összehívása) követelték. II. József hajthatatlan maradt, ekkor léptek összeköttetésbe a porosz királlyal. A már beteg uralkodó a nyílt szakadást elkerülendő mindent.: megígér, de úgy látja, egész élete-mű- ve összeomlott. Halála előtt három héttel egyetlen tollvonással visszavonja rendeletéit (a nevezetes nap 1790. január 26.), s kezdő sorai pedig a következők: „Ilyen körülmények között semmit sem ér a fél tett. Én tehát, hogy egyszer s mindenkorra elejét vegyem a magyar és erdélyi rendek minden elgondolkodtató, a méltányosságnak csak színével is bíró panaszaiknak, minden uralkodásom alatt kelt általános rendeietet és intézkedést eltörtök.” Az ízléses kiállítású s több korabeli ábrázolás fotókópiájával díszített kötet nem csak történészeknek szól, hanem bárki élvezettel forgathatja, kit ez a szokatlan uralkodói lett s annak háttere érdekel. A Gondolat Kiadó egyik — Tanuljon, de nem tízezret érő hegedűn. Kár tönkretenni tanulással egy ilyen hegedűt. Ez a hegedű nagy művész számára való. És csak nagy művész tud érte jó árat fizetni. Ha ön gyűjtőnek akarja eladni, még ha állami gyűjteménybe is, sokkal kevesebbet kap érte. A fiatalember most már válogatás nélkül megvette az elétett levélpapíros-csomagot és távoztakor közölte, hogy holnap eljön egy híres hegedűművésszel. A küszöbtől visszafordult és az ámuldozó boltosnak futólag még odavetette. — Kérem, ne tartsa ezt a hegedűt a polcon. Kérem, tegye be a páncélszekrényébe. Tomlinson úr sokáig nem tudott megnyugodni. Az a felfedezés, hogy egy szerény munkásnak ilyen nagy értékű hegedűje van, valami olyasmi volt, amit nehezen lehetett elképzelni. Az ilyen munkás nem tudja, milyen kincs van a birtokában — kombinált a kereskedő és uzsorás-egyúttal. — Ha ér- tejön, megveszem tőle, ameny- nylért adja. Ki kell használni az alkalmat, ha a kereset az ember kezébe pottyan. (Folytatjuk.) legnépszerűbb sorozata a Magyar História is új kötettel bővült. Gergely András— Szász Zoltán az 1867 utáni évek Magyarországát mutatja be Kiegyezés után címen. A „deáki tett” után indult meg országunk a kapitalizálódás útján, s vette kezdetét az ipar fejlődése. A szabadelvű kormányzás, majd annak csődje, a Monarchia külpolitikája, a balkáni kérdés, Tisza Kálmán, a tiszaeszlári per, új polgári osztályok meggazdagodása, régiek lecsúszása, majd operettfigurává züllése, a munkásosztály megjelenése — ezek lehetnének a kor címszavai. A szerzők 1867-től a millenniumig írták meg a század utolsó harmadának magyar történelmét. A kötetben korántsem valamiféle tudományoskodó stílussal találkozik az olvasó, hanem népszerűén összefoglalt történelemmel. A közkedvelt sorozat legújabb kötetét — ugyanúgy, mint az előzőeket — sok korabeli fotó és eredeti dokumentum másolata teszi még érdekesebbé. FILMNAPOK FALUN ’79 Nógrád megyében I.-től II. 10-ig. FILMSOROZATOK: Buják Diós j enő Endrefalva Érsekvadkert Magyarnándor Mátramindszent Nagylóc Nógrád Pásztó Tar Egyedi előadások: Cered Karancslapujtő Ludányhalászi Nőtincs Szanda Szirák Ankétok: Diós j enő Karancslapujtő Ludányhalászi Tar Az anketok résztvevői: Moldován Domokos filmrendező Dr. Veress József . filmesztéta Bernáth László filmkritikus Kántor Veronika A Két elhatározás c. film főszereplője. /
