Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-09 / 289. szám

Magyarország története képekben a téli könyvvásár derekán vágyniuk, bizonyítják ezt Salgótarján és a megye könyvesüzletei is. Nagy a forgalom, mind többen szí­vesen válogatnak az őszi hó­napok, valamint a közel­múlt könyvúj donsáigaiból- December hagyományosan az év legnagyobb könyvajándé- kozási ideje, értékes, szép kiadványokkal jelentkeztek az Mén is a kiadók. Mint megírtuk, erre az alkalomra 176 könyvet jelentetlek meg. Ismételten jegyezzük meg, hogy például a nógrádi me­gyeszékhelyre lassan érkez­nek a téli könyvvásár ki­adványai. sok újdonságra várai kell. Kapható azonban már az a könyv, amelyről szólni kívá­nunk. a Magyarország tör­ténete képekben című kötet, amelyet a Gondolat immár harmadik kiadásban jelente­tett meg. Kosáry Domokos szerkesztette. Irta és összeál­lította Kosáry Domokos. Pam- lényi Ervin, Siklós Aladár, Szabad György. Szűcs Jenő, R. Várkonvi Ágnes. Az első kiadás 1971-ben egy év alatt elfogyott, a második kiadás 1973-ban ugyancsak rövid idő alatt elkelt. Az új kiadással a kiadó túllépte a százezres pél­dányszám határát. A kötet anyaga a korábbiakhoz ké­pest csaknem változatlan, fő­ként a közelmúlt néhány, immár történelmi értékű adalékával egészült ki­A Magyarország története képekben című kötet sajá­tossága, hogy nem rövid, szö­veges történelmet nyújt át az olvasónak, hanem elsősorban a közölt képanyagban kí­vánja bemutatni történel­münket. Azt is mondhat­nánk, „kényes eszközökkel” dolgozik, a fényképezőgép ob- jektívje minden történelmi jelentőségű esemény meg­örökítésekor — objektív. A képanyagból, amelyet ebben a kötetben nem illusztráció­ként kap kézhez az olvasó nagy vonalakban hűen bon­takozik ki a magyar törté­nelem, értékes önismereti adalékot szolgáltatva a szo­cialista nemzeti tudat további alakításához. MEG KELL jegyeznünk, hogy a képek aláírása sem a teljesség igényével készült, csupán magyarázatot . kíván adni az adott helyzetről, se­gítendő az eligazodást a „ké­pes történelem”-ben. Vi­szont a fejezetek ugyancsak tömör bevezetői jól segítik a képanyag és a valóság vi­szonyának feltárását, meg­felelő érdeklődést keltve a képekben éppen utánuk kö­vetkező történelmi korszak iránt. Az öt történész, a magyar történelem egy-egy korsza­kának kitűnő kutatója és is­merője. Ök segítettek a ké­pek összegyűjtésében is- Hasz­nosnak tűnik, hiszen az olva­sói élményszerzést segíti az a törekvésük, hogy az adott történelmi periódusról nem csupán a más forrásokból már közismert fotográfiákat válogatták be a kötetbe, ha­nem a nagyközönség által kevésbé ismert képekből is bekerülhetett jó' néhány. Felmerülhet a kérdés a képanyaggal kapcsolatban is. hogy mit tekinthetünk hite­lesnek? Történelmünk korai időszakát ugyanis hosszú szá­zadokig nem az „objektív” örökítette meg, hagyományoz­ta ránk, későd utódokra. Met­szetekről, mimiatúrákról stb. van szó. Ezek a becses em­lékek, természetesen, nem adják vissza tárgyukat hi­bátlanul. Tükrözik viszont az adott kor emberének látás­módját, tehát a történelmi hitelesség nem szenved csor­bát. Ugyancsak hitelesnek mi­nősítik a kötet összeállítói — s az olvasó is ezt teheti — azokat a reprodukciókat, ame­lyek a korabeli tárgyi emlé­kekről készültek napjaink technikájával. A KÖTET a honfoglalástól és államalapítástól kezdve napjainkig vezeti végig az ol­vasót történelmünk útján. Sikere indokolt- A marxista történelemszemlélet jegyé­ben összeállt hatalmas kép­anyag úgyszólván teljes él­ményt ad a történelem kér­dései iránt érdeklődő olvasó­nak. A Magyarország törté­nete képekben a téli könyv­vásár legkeresettebb könyvei közé tartozik Salgótarjánban is. T. E. Új műsor: a Villanófény Az utcán heverő, a leve­gőben lógó. a fél ország által beszélt témák, vagy olyanok, amelyekről éppen ellenkező­leg érdemtelenül kevés szó esik — tárgyai a tévé új so­rozatának. A reflektort gyúj­tó, a figyelmet felkeltő mű­sor címe: Villanófény. A havonta — háromheten­ként jelentkező alig félórás adás tematikája szerint köz- művelődési, formájában ma­gazinszerű lesz. Sípos Tamástól, a szerkesz­tőtől tudom meg, hogy a mű­sor azt keresi, példázza majd, hogyan töltjük el szabad időnket, hogyan művelődünk. Elsősorban a kollektívák. a kisebb-na^yobb közösségek. A műsor készítői megkeresik a jó példákat, feltérképezik a különböző módszereket, fényt vetnek az ellentmondásokra is. — Műsorunk elsősorban kérdez, keres, oknyomoz, oly­kor választ is próbál adni a felvetett kérdésekre — mond­ja a szerkesztő. — De mindig konkrétum ürügyén tűzünk műsorra egy-egy témát, amely éppen aktuális, valami mó­don időszerű. — Például? — Van a Magvető Kiadó­nak egy igen népszerű soro­zata, amely a Tények és ta­núk címet viseli. A magyar történelmi múlttal foglalkozó, dokumentatív kötetek hihe­tetlenül népszerűek, pillana­tok ■ alatt elkapkodják. ..fal­ják az emberek”. Nos, e könyvsorozat sikere adja az apropót, hogy megvizsgáljuk, hogy is állunk a nemzeti ön­ismerettel- Vajon nem az-e a siker oka, hogy egy ideig nálunk meglehetősen kevés szó esett a történelmi folya­matosságról. nemzeti múl­tunkról. — Egyéb témák? — Ezredik előadását tartja rövidesen a Korona Pódium. Az esemény kapcsán szól majd műsorunk a pódium művészetéről. hagyományai­ról, jelenéről. Szólunk az ol­vasástanításról. az általános iskolai olvasókönyvekről. El­látogatunk a szabadidő-cent­rumba, szóba kerül a klub­mozgalom. Megismertetjük a nézőt két szocialista brigáddal amelynek tagjai rendkívül okosan, szemléletesen fejtik ki véleményüket a brigádmű­velődésről. Tapasztalatuk más közösségeknek is példát, ötle­teket adhat. — Kiknek szól a Villanó­fény? — Mindazoknak, akik ér­deklődéssel, nyitott szemmel figyelik jelenünket, kulturá­lis életünket. A műsorban nemcsak az adott téma szak­értőit szólaltatjuk meg. ha­nem olyan ..civileket Is”, akiknek a témával kapcsola­tosan gondolatuk, elképzelé­sük, véleményük, ötletük van. — Milyen formában? — Riportokban, interjúk­ban, pillanatképekben. Az évente 12—15 alkalommal je­lentkező Villanófény mindig egy témának szenteli a mű­soridőt. A rendszeres jelent­kezés mellett olykor, ha a2 események megkívánják, kü­lönkiadással is megjelenünk. Kádár Márta Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 10. Bízvást kijelenthetjük, hogy az az Ady Endre, akinek életművét halhatatlannak íté­li az utókor. Nagyváradon született meg. Végső kibonta­kozásában elhatároló jelentő­ségű volt a Nagyváradi Napló létrejötte- Fehér Dezső lapja fejezte ki legpregnánsabban a 'nagyváradi liberális polgár­ság érdekeit, törekvéseit. s ez a lap nyitott korlátlan te­ret Ady Endre publicisztikai, riporteri, költői munkásságá­hoz. Ady lett a lap fő erős­sége. írásai az országos hír­lapi színvonal fölött feszeget­ték. bírálták a letűnésre érett reakciós közállapotokat, ami­ért is népszerűsége éppúgy megállíthatatlanul 'nőtt. mint ellenzőinek tábora-' Cikkel alapján a többi nagyvárosban és Budapesten' is figyelemmel kísérték munkásságát. Tény, hogy Ady Endre nélkül soha nem szerezte volna meg ki­vételes tekintélyét a Nagyvá­radi Napló sem a korabeli közvélemény szemében, séma hazai sajtótörténetben. Mai szóhasználat szerint, sztárként élte napjait Ady Nagyváradon- Szerette a si­kert. a dicsőséget, el is kö­vetett mindent, hogy része le­gyen benne. Mozgalmas, vál­tozatos. reflektorfényben ra­gyogó életmódja közepette a könnyedebb szórakozásokat is megengedte magának, híven a kor ízléséhez. A vele azonos ízlést valló nők osztatlanul rajongtak érte, s noha a leg­márkásabb ve'ndégnek számí­tott a város előkelő szórakozó­helyein — a Müllerájban. a Széchenyi Kioszkban, a Ko­rona kávéházban —, inkább a cseppet sem nobilis Bodegá- ban szeretett borozgatni má­sodrangú kocsisbor és har­madrangú cigányzene mellett- Fontosabb életrajzi tényezői közé tartozik, hogy Nagyvá­radon írta és készítette elő kiadásra második kötetét, a Még egyszer verseit. Egész ak­kori hangvételére jellemző az előfizetési felhívása: ,-Egy kö­tetet akarok kiadni. Versek lesznek benne- A címe ez lesz: Még egyszer- Aki két ko­ronát nem sajnál kidobni egy verskötetért, írja nevét a túloldali gyűjtőívre. A kötet szeptemberben jelenik meg, s mivel a versek jók. termé­szetesen magamnak kell ki­adnom- Szerelném, ha nem 4> piÖGRAD - 1977. december 9., péntek Statisztikák szerint az NDK általános iskolás korú lakosainak 7(1 százaléka látogatja rendszeresen a gyermekkönyvtárakat. Képünkön: a suhli gyermekkönyvtár látható, ahol a 25 ezer könyvön kívül 1600 lemezből és hangszalagból is válogathatnak a fiatal ol­vasók Táguló torok Pályaválasztási hetek — avagy hónapok?... Hivatalosan már azt írhat-' nánk: a napokban befejező­dött a Nógrád megyei pálya- választási hetek rendezvény- sorozata, hiszen szeptember 30-tól november 30-ig tervez­ték a programokat. Ez még­sem igaz, több okból sem. Az egyik gyakorlatias szempont: néhány rendezvény folytatását kérték a fiatalok, és a szak­maismertető kiállítás is még járja a megyét. Másik, tar­talmilag komolyabb ok pedig az, hogy nem is szándékoz­nak igazán lezárni, néhány hétig tartó kampánnyá tenni ezt. Egyfajta folyamatosság felé közledik a pályaválasztá­si rendezvények sora, ezt mu­tatta a korábbi tömöttebb, szorosabb program „széthúzá­sa” is már. Nagy ívű, társadalmi szem­pontból igen fontos, a leg­szélesebb tömegeket érintő folyamat a pályaválasztás: az óvodától, ahol a képességek, adottságok kibontakoznak az általános iskolai ismeretszer­zésen, az akkor gyűjtött be­nyomásokon keresztül a dön­tésig, sőt tovább, a beillesz­kedésig, a „meggyökérezésig” tart. Az életkori sajátosságok­fizetnék nagyon sokat reá”. Akkor nyílott meg Nagyvára­dod a vadonatúj Szigligeti Színház és magától értetődő, hogy a bemutatandó első he­lyi szerzők közül Ady sem hiányozhatott- Bíró Lajos és Dénes Sándor társaságában került színlapra 1902. szep­temberében ..Műhelyben” cí­mű egyfelvo'násosával- A várt siker elmaradt. Kiderült, Ady Endre nagyszerű újság­író, páratlan költőtehetség, de a színpadi komponálás nem az ő kenyere- Ettől függetle­nül nagy nimbusza volt szín­házi berkekben, s a legkivá­lóbbak tartottak vele barátsá­got: meghitt, kölcsönös be­csülés fűzte Újházi Edéhez, a színésznők közül pedig Fedák Sári és Márkus Emília tisz­telte benne a kivételes mű­vészt Ugyancsak 1902-bén találkozott Jókai Mórral, aki­nek könyveit oly buzgón falta nagykárolyi és zilahi gimna­zista korában- Jókai fiatal feleségével, Grósz Bellával együtt vett részt Kolozsváron Fadrusz János híres Mátyás­szobra felavatásán. Hazafelé jövet véndégül látták Nagy­váradon, ahol Ady az iroda­lom helyi notabilitásaként üd­vözölhette a legnagyobb ma­gyar prózaírót. Mondani is felesleges, hogy a nagyváradi fenomén semmi rácsodálko- zást 'nem tanúsított, sőt némi visszatetszést keltett benne, hogy Jókai időközönként — senkitől se zavartatva ma­gát — kortyolgatta konyak­ját a zsebében hordott lapos üvegből. (F olytaljuk) nak megfelelő tájékoztatás hiányosságai (a „csak szöveg” informálás, a személyiség nem kellő mélységű ismerete és így tovább) sok kudarc forrá­sai lehetnek. Szociológiai fel­mérések eredményei igazol­ják: a szülők többsége (mert a döntés nagyrészt az ő hatá­sukra történik...) nem pályát, hivatást választ gyermekének, hanem életformát, ezen belül keres csak ehhez illő szak­mát. Ez még nem is olyan nagy baj, ha a választási le­hetőségek széles skálája is­mert előttük. Sokszor van probléma a fiatalok önisme­retével is. Mindezt szem előtt tartot­ták azok a szervek, Intézmé­nyek, amelyek a Nógrád me­gyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézet segítői voltak a minél szemléletesebb, minél szélesebb kört átfogó és mégis személyhez szóló pályaismer­tető programok szervezésé­ben, megvalósításában. Külö­nösen sokat tett ezért az SZMT, a megyei KlSZ-bizott- ság és úttörőszövetség, belé­pett a rendezők közé a TIT és több üzem (például a nagybátonyi FÚTÖBER, a mátranováki Ganz-MÁVAG, a balassagyarmati FIM-gyáregy- ség és a kábelgyár), szakmun­kásképzők és más iskolák. A 29 megyeileg kiemelt szakmát bemutató kiállítást több ez­ren tekintették meg — talán a szülők közül jöhettek volna még többen! A pályaválasztá­si rádiós vetélkedőbe 430 út­törő nevezett be, 120-an kö­zülük a döntőben mérték össze tudásukat. A versengés szépsége, izgalma mellett sok közvetlen élményt, tapasztala­tot gyűjtöttek a gyerekek a gyárlátogatások során, az üze­mek segítő, értő támogatásá­val. Mit lehet különösen kiemel­ni a gazdag, sokrétű program­ból? Először egy pozitív alapelvet: a pályaválasztási szakemberek úgy igyekeztek szervezni mind az ankétokat, mind a nyitott kapuk napja­it, a látogatásokat, hogy azok vegyenek részt rajtuk, akiket valóban érdekel egy-egy te­rület. Ezért is volt nagyon hasznos és sikeres oéldául a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tett látogatás. Hat­van középiskolás ment el — zömmel a szécsényi mező- gazdasági szakközépiskola és a salgótarjáni gépipari szak- középiskola diákjai —. hogy megismerkedjenek a külön­böző agrár- és agrár-műszaki pályákkal, az ottani képzés­sel, diákélettel. E célból az egyetem kutatólaboratóriu­mait, gazdaságát, tanszéki éle­tét egyaránt életközelből bemutatták számukra. Első ízben rendeztek továbbtanul­ni szándékozó középiskolások­nak pályabemutató ankétsoro­zatot. Ezen a hat szerdai es­tén 193 diák tudott meg töb­bet az egészségügyi, műszaki, katonai, pedagógus- és köz- gazdasági pályákról. Az elő­adókat — egy-egy hivatás több képviselőjét egyszerre — a TIT szervezte, a gyerekeket az intézet értesítette a prog­ramokról. Talán még többen is eljöttek volna, ha kedve­zőbb az időpont... A szakmák iránt érdeklődők több helyen a nyitott kapuk napjai keretében a gyakorla­ti termelőmunkába is bete­kinthettek, a szakmák min­dennapjait is megismerhették. A nagybátonyi harisnyagyár­ban a lányoknak ajánlott szakmákkal, a FÜTöBER-nél a hegesztő és forgácsoló mun­kájával. A Salgótarjáni Sütő­ipari Vállalatnál még süte­ményt is készíthettek, az egészségügyi szakközép- és szakiskolában csecsemőgondo­zási gyakorlatba kapcsolódhat­tak be. Félszáz középiskolása négyéves tanulmányok befeje­zése után választható szak­mákról hallott a 211-es ISZI- ben. A nyitott kapuk napjai­nak sorában érdemes szólni a salgótarjáni pénzügyi és szám­viteli főiskolán lezajlott gaz­dag kéthetes programsorozat­ról is, amely iránt 215 közép- iskolás érdeklődött. Ennek a célja az volt, hogy valós ké­pet adjon a felsőfokú intéz­ménybe jelentkezőknek a to­vábbtanulás nehézségeiről, gyakorlatáról. A pályaválasztás széles ívé­ről szólva említettük a beil­leszkedést, a „meggyökere- zést”, hiszen ez a mércéje a döntés helyességének, sikeré­nek. Azon az ankéion, ahol fiatal szakmunkásnők beszél­gettek erről, nőket foglalkoz­tató'üzemek képviselői mond­ták el tapasztalataikat, na­gyon fontos — és tulajdonkép­pen nagyon evidens — követ­keztetések hangzottak el. A munkahelyeknek komoly a felelőssége, sok a feladata an­nak érdekében, hogy ne csak „megszerezzék”, de meg is tartsák szakmunkásaikat. Ez társadalmi, politikai tevé­kenység, nem csupán gazdasá­gi célok állnak mögötte. A szakmákkal, pályákkal va­ló találkozások hatása nehe­zen mérhető. De a rendez­vénysorozat sikeréről, ered­ményességéről vall több té­nyező, például az, hogy nem egy program folytatását kér­ték a fiatalok és a vállalatok, intézmények. A felkeltett ér­deklődés, fokozott társadalmi figyelem is segíti tehát a szakemberek fő céljának el­érését: a pályaválasztási munka folyamatosságának ki­alakítását. G. Kiss Magdolna t 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom