Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-28 / 304. szám
Képén • m Ünnepnapok és iöríénelmi Az ünnepi napok képernyője -részben ismereteink hasznos gyarapítására, részben jó szórakoztatásként történelmi múltunk két jelentős időszakát idézte meg, s meginvitált a polgári dráma egyik remeke révén a brit udvari élet tizennyolcadik századába. Az előbbi kettő közül az egyik, a Fejezetek a Rákóczi- szabadságharcból című háromrészes történelmi dokumentumjáték olyan kevert műfajú vállalkozás, melyben az események rekonstruálása, hiteles dokumentálása és a történész, a katonai szakértő értékelésének egybevetése vázolt számunkra reális képet mindarról, amit első nemzeti függetlenségi mozgalmunk jelent. Az igényes vállalkozás révén érzékletesen áttekinthető képet kaptunk nemcsak a korabeli magyar—osztrák erőviszonyokról, de Európa politikai arculatáról is. így a Rákó- czi-szabadságharc kimenetelének eshetőségét magasabb szintézisről érzékelhettük. Ebben nagy érdeme van az író Bereményi Géza és Kézdi Kovács Zsolt mellett a történész Esze Tamásnak, Várko- nyi Ágnesnek, Benda Kálmánnak, Perjés Gézának és Köpeczi Bélának, nem különben a történelmi mozzanatokat és személyeket megidéző színész szereplőknek. A másik, kétrészes tévéfilm az 1848—49-es szabadságharcot követő társadalmi- politikai viszonyainkhoz fordította figyelmünket Jókai: Szerelem bolondjai című regényének felhasználásával. A mű az 1867-es kiegyezést követő év irodalmi termése, amely hordozza a kor sajátos politikai, társadalmi, gazdasági jellemzőit. Tükrözi a polgáriasuló középnemesi réteg tiszta liberális hagyományait, ám egyszersmind egyre tartalmatlanabbá váló illúzióit is. Az ország pénzügyi és ipari önállósodására törekvés, a művelődéspolitika új alapokra helyezése a cél. Opportunizmus-e, avagy józan kompromisszum, ami Jókai hőseinek szándékát hajtja? Nos, ennek megítélését ránk bízza, tőlünk várja segítő tendenciákkal a tévéfilm. A kor levegőjét Hajdufy Miklós rendezése szinte do- kumentáris hűséggel áramoltatja végig a történeten. Ebben olyan színész segítőkre támaszkodhatott, mint Bessenyei Ferenc, Gera Zoltán, Bordán Irén, Lukács Sándor, Básti Lajos és még egy sereg kiváló művész, kiknek közreműködésével élvezetes történelmi filmmé kerekedett Jókai regénye. Az ünnep második napján a Zenés Tv-színház kellemes ajándékaként élvezhettük a Seribe komédiája, az Egy pohár víz nyomán született zenés tévéjátékot, a Sakk-matt-ot. A Fényes Szabolcs dallamaival dúsított, brilliáns fordulatokban bővelkedő történet az angol udvari élet XVIII. századi, intrikáktól át-, meg átszőtt életébe avatja be a nézőt — természetesen egy szellemesen pikáns szerelmi história keverékébe ágyazva. S, hogy a képernyőre vitel, sőt a zenés színház ellenére is elsősorban Scribe-ről és nem Fényes Szabolcsról van itt szó, bizonyítja, hogy a játék szereplőit prózai művészekből toborozta Félix. László rendező. így Ruttkai Éva, Mensá- ros László, Halász Judit, Szerencsi Éva, Kalocsay Miklós, Némethy Ferenc igényes komédiázásét élvezhettük. Nem mehetünk el említés nélkül az ünnepi műsornapok egy negyedik nagy eseménye, a Hemingway-regény, Az öreg halász és a tenger amerikai filmváltozata mellett sem. E csodálatos mélységű és szépségű emberi gondolatokat hordozó mű az egyik legnagyobb amerikai jellem- színész, Spencer Tracy szerepvállalásával filmalkotásként is maradandó élményt nyújtott. Két évtizede, hogy elkészült, de érzelmi hatásából jottányit sem vesztett, mintha csak tegnap került volna ki a rendező John Sturges műterméből. (b. t.) Karácsonyi koncert Nagybátonyban r A nagybábonyi Bányász Művelődési Ház kamarazenekara a küzelmúltbán már másodízben ajándékozott meg bennünket karácsony ünnepének emelkedett hangulatával, az ün'nepi muzsika békét, szereteted sugárzó gondolatvilágával- Nem véletlen, hogy ajándékozásról beszélek, mert koncertjük kimondottan ennek jegyében zajlott: az együttes karácsonyi ajándéka volt. Áldozatvállalásukkal (szeptember óta készültek erre a koncertre) nagy szolgálatot tettek az állándóan gyarapodó koncertlátogató közönség megtartása érdekében és ugyanakkor tovább őrzik a két év óta összeszokott, ösz- Kzekovácsolódott és sikerekben gazdag münkájuk eredményét, értékét. A hangverseny — hasonlóan a múlt évihez, amelyet Béke karácsonya címmel hallhattunk — a 18. század első felének barokk zenevilágát elevenítette fel. ami nyílván nem véletlen, hiszen a karácsonyi ünnepek hangulatát talán az örök értékű barokk zene adja vissza legjobban. A műsor hagyományosan egy igen ritkán hallható olasz zeneszerző, Francesko Manf- redini Karácsonyi concerto grosso című művének bemutatásával kezdődött. Torják Vilmos, a zenekar fiatal hangverse'nymestere egyszerű eszközökkel, de remek stílus- érzékkel szólaltatta meg együttesét, jól érvényesült a vonóskar egységes, szép tónusa. tisztasága. Az est kimagasló eseménye Bach E-dúr hegedűversenye volt. Bach hegedűversenyei közül talán ez a legszebb, nyilvánvaló, hogy a legismertebb is. Az egész világon sokszor és sok helyén játszák, mégis mindig újszerűén, él- mányszerűen hat, különösen ha előadója olyan rátermettséget, előadói készséget árul el, mint Venterné Szeberényi Ilona, a koncert szólistája. A mű második tételét emelném ki, amelyet korát meghaladó érettséggel, mélyen átérezve formált meg, a nagybátonyi zeneiskola volt növendéke- Telemann F-dúr szvitjét két vadászkürt. Bolyky Rezső és Gallai Béla kürtművészek koncertálása tette színessé, élményszerűvé. Biztos Intonálásuk, lágy, puha kürthangjuk, fölényes hangszerkezelésük elárulta, hogy mindketten nagyszerű muzsikusok. Nagyon tetszett a zenekar és a két koncertáló szólam jellegzetes felelgetése. „párbeszéde”, amellyel igazán magas szintű szórakozást nyújtottak, a közönség hálás tetszésnyilvánítása mellett. A hangverseny befejezéséül Händel d-moll concerto grosso ja hangzott el. A zenekar — hasonlóan a Manf- redini-műhöz — ennek tolmácsolásával is a karácsonyi ünepekhez méltó hangulatot teremtett, minden taktusa nyugalmat, szeretetet, az ajándékozás kellemes érzését sugározta a koncerthallgató közönséginek, amelynek — úgy gondolom — sokáig emlékezetükben marad. Itt kell megemlítenem Tari Gyuláné pedagógus, ének szakos tanádnő nagyszerű kezdeményezését, aki Szirákról autóbusszal már másodízben hozta el fiataljait. Hangversenyek hallgatásának, a komoly élőzene megszerettetésének igen jó és követésre méltó példája ez, amelyet ismételten csak üdvözölhetünk. És ha már koncertlátogató közönségről beszélek, szabad legyen elmondanom, hogy az 1977-es évben az öt nagybátonyi hangversenyen 2340 darab jegy talált gazdára, amely a nagybátonyi koncertlátogató közönség gyarapodását illetően mindennél többet mo'id. Borsányi Mátyás Nemcsak elméleti, hanem gyakorlati ismereteket is szerezhetnek a diákok a számviteli főiskola salgótarjáni tagozatán. Az ügyviteli és számviteli munka gyors, pontos és korszerű végzéséhez szükséges berendezésekkel működés közben is megismerkedhetnek a felsőfokú intézményben. Gyakorta nyílik lehetőségük arra, hogy a saját klubjukban rendezett kiállítások alkalmával kipróbálják azokat. Szűcs Erika. László Lídia, Kovács István és Fiam Béla második évfolyamosok tanulótársaikkal legutóbb a telefongyár által készített ügyviteli berendezések bemutatóján bővíthették gyakorlati tapasztalataikat. — kj — Hogy érzem magam itthon? Idegenbe szakadt hazánkfiától megkérdeztem. hogy érzi magát otthon. Mondta: jól. Igazán jól, minden nyáron hazajön. Erre tovább Kérdeztem: vissza tudna szokni annyi év után? Elgondolkozott. Talán — mondta. Aztán: — Biztosan — és másodpercnyi tétovázás után hozzátette: — Csak azt szoknám meg nehezen, hogy a boltokban folyton rendreuta- sítanak. Vagy ha a Patyolatba beadom az ingemet, mindig azzal az érzéssel, vajon visszakapom-e? Nem adnak-e másikat helyette és egyáltalán miben marasztalnak el. Most rajtam volt a sor, hogy elgondolkozzam. El is határoztam, a legközelebbi alkalommal megkérdezem magamtól: hogy érzem magam itthon? Az alkalom nem váratott sokáig. íme: — Tehát hogy is érzem magam itthon? — Jól. Igazán jól. Azt hiszem sehol a világon nem érezném magam ilyen jól. Nálunk nem robban bomba az étteremekben. nem térítik el a repülőgépeket, nem puffan tják le az elnönöket. Szóval jól érzem magam. Csak... — Csak? — Csak nehezen tudom megszokni, hogy a boltokban folyton rendereutasítanak. — Például? — Feldaui: „Minek kérdezősködik, ki van írva az éra”. Vagy: „Miért nem beszél hangosabban, néma gyereknek az anyja sem...” Vagy Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 25. örült Ady, hogy őccséhez küldött levelében megerősítette annak bizakodását, ő viszont továbbra sem lelt békét, viszonylagos nyugalmat nagyrészt a lényéből fakadó örök zaklatottság miatt. Lédával állandósultak a civa- kodások, mivel a költő egyre kevésbé tartotta magát a kapcsolatukból következő, elNÓGRAD - 1977. december 23., szerda várható kötelezettségekhez. Ö cselekedte, amit jónak látott, Léda pedig nem fogyott ki a szemrehányásokból. E nyomasztó, idegeket rongáló helyzetben az jelentett kárpótlást, hogy Ady és a Nyugat között teljesen helyreállt a harmónia. 1909 junius elején jelent meg a Nyugat hires Ady-száma, amelynek minden írása vagy a költő tollából származott, vagy a költőt méltatta. Nagy dicsőség volt ez, a versenytársak fölött magasan álló, legnagyobbaknak kijáró gesztus. Gyakorlatilag pedig kiváló ürügy, hogy megszabadulhasson a párizsi civakodó légkörből, hiszen ünnepeltségét, kivételes elismertségét itthon élvezhette igazán. Volt is benne része bőven, amikor június közepén megérkezett Budapestre. Személyét tündöklő hírnév övezte. Nevezetes epizódja 1909 júniusának, hogy ekkor ismerkedett meg Móricz Zsigmpnd- dal, a Duna-korzón levő Hotel Bristol teraszán. Az első perctől szeplőtlen rokon- szenv jellemezte kapcsolaiu„Mit kell annyit piszmogni azzal a pézzel?” Vagy: „Édesem, ha nem tetszik, ne vigye”. Vagy: „Ne fogdossa az árut kedves, aztán tönkreteszi és nekem kell megfizetni"'. Vagy: „Hová siet? Megy a vonatja?”. Vagy... vage semmi. Csak néz mögém az az elárusító vagy fölém vagy mellém, enyhe undorral az arcán, és nekem éreznem kell milyen gusztustalan, pitiáner alak vagyok a kereskedelem ezine előtt. És folyton szégyellnem kell magam, már megint ideszemtelenkedtern a lizenöt deka parizeremérr és megint föltartom a dolgozót, olyanféle szeszélyeimmel, mint, hogy csak húsz dekát kérek és nem huszonhetet. — Szóval ennyi? — Nem. Nemcsak ennyi. Azt is nehezen szokom meg, ha az asszisztensnő rámkiabál az orvosi rendelőben, a buszsofőr a buszon, a pincér a vendéglőben, a WC-s néni a nyilvános WC-n. Sőt, azt is, ha nem kiabálnak, csak nevelnek. MondiuK ígv: „Ennyi idős korára már igazán megtanulhatta volna”. Vaiancgy renitens a természetem. Nehezen visVe.n ezt az össznépi méretű pedagógiát. Hogy a kórházi portástól a metrós kislányig mindenki hivatott a nevelésemre. Már többször próbáltam kitalálni, hogyan bújhatnéK ki az állandó kioktatás alól. Hogyan lehetnék jó rmndeniú- nél? Igen ám, de mindenki másféle jóságot követel. kát. A kölcsönös vonzalom, a kölcsönös nagyrabecsülés alapján kötöttek szövetséget ugyanazon művészi, szellemi ismérvek jegyében. Magyar- ország korabeli viszonyairól teljesen azonosan vélekedtek. Életük becses élményei közt tartották számon találkozásaikat, így mindketten szívesen emlegették az estét, amikor Ady meglátogatta Móricz Zsigmondékat az Üllői út 95- ben levő lakásukon. A Nyugattal való teljes kibékülés és a Móricz Zsig- monddal kötött barátság mellett az is használt Ady hangulatának, hogy rendezte a duk-duk affér idején megromlott kapcsolatát a Holnap irodalmi körrel. A kibékülés következményeként még júniusban Nagyváradra utazott, s négy új versét olvasta fel a Holnap matinéján. Egészsége mégsem javult. Npm is javulhatott. Ha Párizs és a Riviera nem hozta rendbe, hogyan segíthetett volna rajta az állandó pesti éjszakázás, az ünnepléssel. a társasági élettel együttiáró, szakadatlan igény- bevétel? (Folytatjuk) A pincéméi akkor vagyok jó, ha megeszem és nagy borravalóval jutalmazom a romlott húst. A tanácsi hivata- lcrT.ál, ha pontosan kitölt In a kérdőív 181 rubrikáját (s ebntezetlen ügyeimet nem akarom elintézni. Az asszisztensnél, ha nem vagyok be- . teg, a fogorvosnál, ha nem mezdítom a fejem, a bo.ti eladc nál, ha nem vásárotoK, vagy ha mégis megteszem, nagy ritkán, azt viszem, amit adnék. (Miért? Tehetek mást?). Még jobb vagyok, ha megveszem ugyan az üveget, de sose váltom vissza. Ha „lehet 19 dekával több”. Ha direkt a lottyadt paradicsomot és a zöld sonkát kedvelem. A pénztárosnál, ha nem ötszázassal fizetek, és ha nem reklamálok azért a hét forint nyolcvan fillérért, amivel véletlenül többet számolt. A konfekcióüzletben, ha szabvány a méretem és épp azt a/ egv'élét akarom megvásárolni, amit megmutatnak. A hentesnél ha szeretem a mó- csingot, a vonatón, ha a helyjegyemen előírt helyen íiicu még akkor is. ha mór ot, ül valaki, a többi tülke v* 'zont üres. A buszon, ha elég gyorsan szállók le és fel. A metrón, ha nem lépek a védősávra, az úttesten ha csak a kijelölt átkelőhelyen... és ott is futva. A javszernél, ha megrendelem a lakásfelújítást, esetleg ki is ti« 7et,em, de nem varom ej,1 hogy megcsinálják, a Bizományi Áruháznál, ha vadonatúj bútoraimat áruba bocsátóit . a használtakat aejig tovább használom, a szemetesnél, ha almacsutkánál nagyobb szemetet nem dobok a kukába, a vállalati sofőrnél, ha gyalog járok, a strandon, ha úszósapkában csaíc a medence hosszanti irányában, pihenő nélkül, lehetőleg csapkodásmentes mellúszással... a tanárnőnél, ha olvashatóan írok és nem teszek föl kérdéseket, viszont az ő kérdéseire a könyv szavaival válaszolok, a parkőrnél, ha nem lépek a fűre, a játszótéren nem szaladgálok és nem labdázom, a szociológusnál, ha műiden fölmérésnek alávetem magam, a MOKÉP-nél, ha nem azt a filmet akarom megnézni, amiért úgyis any- nyian tolakszanak, hanem azt, amiért a vállalat jutalmat fizet a dolgozóinak... Dehát, könyörgök, ki tud ennyiféle követelménynek megfelelni? És ha nem tudok, mert gyarló vagyok, akkor még 90 éves koromban is tűrnöm kell, hogy a bolti eladótól a színházi jegysze- dőig mindenki összefogjon a tökéletesítésem érdekében? Egyébként igazán jól érzem magam. Csak ezt az egyet nem tudom megszokni... Redig sose éltem Kanadában, se másutt. És mégis.. Ecnákel Judit
