Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-18 / 115. szám

CTíOMOK ÉS GONDOS ...^W'IIipipwi'' K ét vanyarci beszélgetés Kopognak a cipősarkok — a menyecske ringó derekú, sok­szoknyás ruhában a tanács­ház felé tart. Annak rendje, s módja szerint megkötött színes kendője alól szép csip­keszél kandikál ki. Pár perc múlva újra az utcán van a fiatalasszony, kezében papír. Vajon melyik nyelven, ma­gyarul vagy szlovákul beszél­getett az ügyintézővel? Mert Vanyarcon ma is szé­les körben ismert és használt a szlovák beszéd. Nem csak az öregek között, otthoni kör­ben, de az utcán, a tanácson is fel-felhangzik a szlovák szó. Egy páva kör es más semmi — Éveik óta szeretnénk be­indítani egy nemzetiségi klu­bot, de nem sikerül. Az, aki az irodalmi szlovákot is jól ismeri, nemigen vállalja. Er­re a feladatra olyan ember kellene, aki jó szervező, szív- vel-lélekkel csinálja és a nyelvművelésben, a szlovák irodalmi nyelvben is járatos. Ez segítene a mai szlovák kultúra, irodalom szélesebb körű terjesztésében. Mert az igazság: a hagyományápolás­nak akad már gazdája né­hány éve, de a nemzetiségi kultúra más területein „pan­gás” van. kevesen forgatják a szlovák könyveket. Csányi Pálné vb-titkárral és Hugyecz Andrásné pávakör- vezetővel beszélgetünk a va­nyarci művelődési élet ügyes­bajos dolgairól. — Éles Pál nyugdíjas látja el tiszteletdíjasként a klub­könyvtár vezetését. Mindent megtesz, amit lehet, a könyv­tár jól is megy. Szoktak tar­tani kihelyezett irodalomórá­kat. még az óvodások is láto­gatják. De a kultúrházrész- öen mostohák a körülmények. A kétszáz fős nagyterem 1974 óta hétköznaponként torna­teremként szolgál. A mozi egy év után végre újra működik. Szakköri helyiség, közepes előadóterem viszont nagyon hiányzik. A nemzetiségi té­mára visszatérve: már szép anyagunk gyűlt össze hagyo­mányos eszközökből, cserép- tálakbóL köcsögökből, hímzés­ből — és bizonyára még sok kincs rejtőzik a padlásokon is, amit szívesen átadnának egy gyűjtemény részére. Egy nemzetiségi szoba kialakításá­ra gondoltunk. Kértük a ter­melőszövetkezettől a régi té- eszarodát, ami használaton kívül állt — az egyik szoba gerendás, remekül berendez­hetnénk. Azt mondták, fog- lalakoztatási helyiségnek kell — de azóta is a kért szoba üresen áll. Valamikor ez az épület a tanácsé volt, jóvá­írással adtuk át. Ragaszkodnak a faluhoz Talán nem nagy ügy, de elgondolkodtató. A termelő­szövetkezet az óvodabővítést 50 ezer forinttal támogatta, arra szívesen áldozott. Kellett is nagyon a támogatás: jelen­leg 85 férőhelyes az óvoda, de ©0—100 is lehetne. Ebből a községből nem „vándorolnak ki’’ az emberek — sokan épí­tenek, itt akarnak leteleped­ni, ragaszkodnak a faluhoz. A kulturális, szórakozási igé­nyeket azonban nehezen tud­ják kielégíteni. Ehhez Is kel­lene segítség — nagyobb ak­tái tás. jobb hozzáállás a köz- művelődési kérdésekhez, és egy kis anyagi segítés is. Amatőr filmesek Csehszlovákiában A 15 milliós Csehszlovákiá­ban negyedmillió azoknak a száma, akik filmfelvevő gép­pel rendelkeznek és a hobbi­juk a filmezés. Háromszáz filmszakkör tömöríti őket, gondoskodik szakmai problé­máik megoldásáról. Csehszlo­vákia tagja az amatőr filme­sek nemzetközi szervezeté­nek, az UNICA-nak, amely­nek jelenlegi alelnöke; V. Hav- lik. a cseh amatőrök tanácsá­nak elnöke. Az élénk amatőrfilmes-te- vékenvséget biztosítja az évenként megrendezett film- fesztivál is. Ezan átlagosan ezer alkotást értékelnek. Az amatőr filmek .közül a legma­gasabb színvonalat talán a rajzos trükkfilmek érik el. Ezeknek a bemutatóját, az „Amatvik”-ot az idén hatod­szor rendezik meg a közép­csehországi Kladnóban. Az amatőrök legjelentő­sebb nemzetközi bemutatko­zása azonban a brnói UNICA- fesztivál, amelyre az idén ti­zenhetedszer kerül sor. Ezen a csehszlovák filmeseken kívül rendszeresen részt vesznek az európai szocialista országok amatőr filmesei is és osztrák, NSZK-beli, olasz, francia, finn, sőt, japán és amerikai társaik is. Nemzetközi amatőr-sereg­szemle a „Rychnovská osmic- ka” is, a Rychonovban meg­rendezett, nyolcmilliméteres, filmversgny, továbbá az „Ifjú Kamera” néven ismert vetél­kedő, amelyen a szocialista or­szágok fiatal filmamatőrei két korosztályban: 15—19 és 19— 28 évesek, mérik össze tudá­sukat, művészi érzéküket. Gyermeknapra készülnek A pásztói 72. számú ÁFÉSZ- könyvesbolt az elmúlt évben egymillió-nyolcszázötven- ezer forintot forgalmazott. Eb­ben jelentős szerepe volt az üzlet 42 bizományosának, akik arra törekedtek, hogy minél több helyre juttassák el a könyveket. Az üzlet idei 340 ezer forint első negyedévi ter­vét több mint húszezer fo­rinttal túlteljesítette. Már a gyermeknapra készülnek. A napokban mintegy 50 ezer fo­rint értékben érkeztek (első­sorban ifjúsági) müvek, me­sék. útleírások. Diákok a múzeumban Ä salgótarjáni Táncsics Mi­hály Közgazdasági Szakkö­zépiskola diákjai látogattak a napokban a szécsényi kastély- múzeumba. A középiskolások a Nógrád megyei Munkásmoz­galmi Múzeum baráti körének ifjúsági csoportjában egy esz­tendőn keresztül ismerkedtek a történelmi kutatás módsze­reivel, a múzeumi munkával, ipartörténeti előadásokat hall­gattak a nógrádi medencéről, üzemlátogatáson vettek részt, dolgozatokat készítettek. A szécsényi kirándulás az idei tanév utolsó szervezett fog­lalkozása volt. NÖGRÁD — 1977. május .18,, szerda — Az iskola oktatási szín­vonala egyre emelkedik, meg­vannak a szemléltetőeszkö­zök, egy kivételével minden nevelő szakképzett. De — itt van egy súlyos „de” — nagy a zsúfoltság, régi műemlék epület. egyméteres falakkal, nehezen fűthető és világítha­tó. Komoly gond — a tanács anyagi lehetőségei nagyon korlátozottak, ősszel pedig két első osztály indul újra. — Vanyarcnák néhány éve lelkes irodalmi színpadi gár­dája volt. Mi lett a fiatalok­kal? — A vezető egyéniségek elköltöztek vagy katonáskod­tak, férjhez mentek. így szét­hullott a jó közösség. A ve­zetőjük, Kovács Pál itt lakik ugyan, de eljár dolgozni. Be­széltünk már az újjászerve­zésről, de még nem tudunk semmi biztosat. — Jelenleg az egyetlen stabil közösség a pávakör. Negyedik éve dolgozunk együtt. A citerásokkal 21-en vagyunk. A zenekíséret négy citerás, két tangóharmonikás és egy köcsögdudás. Magam is citerázom. — Kitől tanulta? — Senki nem tanított, ma­gamtól... Van egy 19 éves lány, aki szintén egy hónap alatt maga tanult meg játsza­ni a hangszeren. A pávakör műsorainak összeállításában Manga Jánostól kaptunk szakmai tanácsokat. tartom vele levélváltással a kapcso­latot. Szeretjük nagyon a közösséget — fiatalok, idősek jól kijönnek egymással — mondja Hugyeczné, aki „ci­vilben” pénzügyes. Sikerek és tervek ' Az első beszélgetés urtán eltelt néhány nap és újra Va­nyarcon jártunk. A titkár örömmel újságolta, — Két jó hírünk is van! Szépen szerepelt, jól minősült pávakörünk Magyarnándor- ban. Ez nagy ösztönzőerő ah­hoz, hogy tovább folytassák a munkát. A másik: beindul az irodalmi színpad. Kovács Pa­li elmondta, szeretnének az irodalmi színpadi napokon fellépni. Sokan jelentkeztek — meet tíz főt választott ki. Főleg olyanokat, akik már korábban is színpadosak vol­tak. Nyáron jönnek a község­be fiatal pedagógusok, a fő­iskolát most végzők, általá­nos és középiskolások vé­geznek — akkor másik cso­portot indít. Nagyon örülünk ennek, hiszen nem csupán az ünnepélyek színfoltja, hanem jó közösség, szórakozási, mű­velődési lehetőség is az iro­dalmi színpad. G. Kiss Magdolna A nagy múltú kalocsai népművészetet bemutató kiállítás nyílt a napokban a megyei mű­velődési központban. A gazdag anyagot júni us 26-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Ha mindenki olyan volna Látogatás a dolgozók általános isko'ájában Négy év iskolai dokumentu­mait tekintette át Závorszky István, a salgótarjáni Dolgo­zók Általános Iskolájának igazgatója, hogy egyértelmű választ adhasson a kérdésre: miként alakul a fiatalok, a KISZ-korosztályúak részvéte­le az intézményi oktatásban? Beszéljenek a számok! 1972- ben 90. egy évvel később 89, majd 134, végül 63 harminc éven aluli fiatal tanult a dol­gozók általános iskolájának különböző osztályaiban. Az összeshez viszonyított száza­lékos arány a következő: 36, 35, 24 és 21 százalék. Noha 1974-ben a fiatalok részvéte­le alaposan megnövekedett az egészhez viszonyítva részvéte­lük mégsem kielégítő. A csök­kenő tendencia folyamatosan érvényesül. Ez első hallásra talán természetes, hiszen az általános tankötelezettségi tör­vény, az iskolai nevelő-oktató munka színvonalának emel­kedése mind nagyobb ered­ményeket hoz, s egyre telje­sebb számban fejezik be idő­ben a tanulók az általános is­kolát. Viszont ismert a másik oldal is: még mindig magas a túlkorosként kimaradtak száma, amit az üzemi felnőtt- oktatás, a dolgozók általános iskolájának jelent feladatot. Olykor nem is akármilyet! 1974. — Itt így nevezik — a nagy növekedés éve volt. A dolgozók általános iskolájá­ban tanulók létszáma meg­duplázódott. Közrejátszott eb­ben számos körülmény, de leginkább a párt közművelő­dés-politikai határozata, amely eszmei alapját jelentette a szervezésnek. Az üzemi, vál­lalati vezetés korábban alig tapasztalt lendülettel látott munkához a felnőttoktatás­ban. A folyamatos szervező munkát végző üzemek (öblös­és síküveggyár, ZIM, SKÜ) mellett olyan termelőegysé­gek is jelentkeztek, mint a BRG. a bányagépgyár, az ÉMÁSZ, ahol nagyon sok szakmunkás dolgozott, de idő­sebbjei nem rendelkeztek csak a hatelemis végzettséggel. — Ez a lendület alábbha­gyott az utóbbi években — mondja Hódi Mihály, a dol­gozók általános iskolájának tanára. — A társadalmi se­gítés erejének megcsappanása eredményezte egyik összete­vőként a tanulói létszám csök­kenését. — Közben nem feledkez­hetünk él arról a tényről — falytatja a gondolatot Zá­vorszky István igazgató —, hogy közben állandóan csök­ken a hiányos iskolai végzett­ségűek száma. Ennek követ­keztében 1974-ben még reális­nak mondhattuk az 560-as létszámot, ma azonban már túlzottnak minősíthető. Fő­ként azért, mert a nyolc ál­talánost el nem végzettek zö­me 40 éven felüli, és őket túl­ságosan sehol sem erőltetjük. Az üzemi szervezők elbeszél­getnek ugyan velük, megpró­bálkoznak a meggyőzésükkel, de ha az illető nem akar kö­télnek állni, akkor tovább nem háborgatják. A beszélgetés során néhány negatív példa is felszínre bukkan. Egy fiatalember az SKÜ-ben dolgozik, s munka­helyéről nem akarták elen­gedni az iskolába. Ezer fo­rinttal alacsonyabb beosztás­ba próbálták helyezni, ami miatt a fiatalember a tanu­lásról mondott volna le. Esetét azonban sokaknak el­mesélte, s megtudták az is­kolában ig. Erre gyors intéz­kedés következett: az iskola igazgatójának közbenjárására a fiatalember megmaradt ko­rábbi munkahelyén és foly­tatta tanulmányait. MafHoni Eszter kiállítása a NemzeH Galériában A 75 esztendős művész a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay tanítványa volt. Már mestere felfigyelt Mattioni Eszter dekorativitásra való rendkívüli hajlamára. Évekig dolgozott a szolnoki művész­telepen, ahol kikísérletezte, majd tökéletesítette a hímes- kőkészítés technikáját. A hí- mesköveit — a nemeskő-bera­kással díszített faliképéit — szerte a világon jól ismerik, nagy gyűjteményes kiállításai voltak Japánban, Amerikában. Dekoratív faliképéi középüle­teket, iskolákat, éttermeket, a győri székesegyházat, a Buda­pesti Csokoládégyárat, a Ma­dách Színházat díszítik. Képeink a magyar nemzeti galériabeli kiállításon ké­szültek. Hazafele (Kavicsmozaik) Sióagárdi kislány (Kavicsmozaik) Egy másik történet arról szól, hogy a gépkezelő műve­zetői rendelkezésre, magasabb bérért az iskolából ment visz- sza a munkahelyére, mert nem találtak mást, aki a gé­pet kezelni tudta volna. (Meg­értjük a művezető cselekede­tét, de talán nem ártott vol- - na — most már az egész gyá­ri vezetésre vonatkoztatva —, ha többen is megtanulták vol­na a gép üzemeltetését.) — Az ilyen és ehhez ha­sonló esetek évente egy-két- szer fordulnak elő — mond­ja Závorszky István. — Ezért nem szólunk bele. De ha azt tapasztaljuk, hogy valamelyik munkahelyi vezető szándéko­san akadályozza a tanulót, be­betart neki, azonnal közbelé­pünk. Egyébként sokkal több a jó példa, mint a rossz. És erre vonatkozóan is hal­lunk egyet-mást. Elsőként az SKÜ kovácsolójának egyik művezetőjéről beszélnek, aki nem hagyta addig békén a dolgozókat, amíg el nem vé­gezték az általános iskolát. Volt, hogy egyszerre harmin­cán is tanultak ebből az üzemrészből. Aztán a szállí­tási vezetőt említik, aki 10 beosztott gépkocsivezetőjével tanult együtt, s lelkiismereti kérdésnek tekintette a tanu­lást, a jeles osztályzat meg­szerzését. X Sok Ilyen művezetőre, szál­lítási vezetőre lenne szükség — értünk egyet a történetek elbeszélése után. Azonosságra jutunk a szakszervezeti bi­zottságok, pártszervezetek munkájában is; a legtöbb se­gítséget tőlük kapta — és lapja — az intézmény. A KISZ-bizottságok és -alapszer­vezetek viszont nem használ­ták ki az e téren kínálkozó lehetőségeket. A tanuló fia­talok számbeliségének, arányá­nak csökkenéséhez ez is nagy­mértékben hozzájárult. Az üzemi oktatási felelősökkel történt megbeszélések alap­ján május—júniusbar lebo­nyolításra kerülő szervezési munkából az idén a KISZ- szervezetek is jobban kivehet­nék a részüket. Mert — az írás^ elején idézett számok ta­núsítják — van tennivaló elég... Mert ezt követeli meg tőlük voltaképpen a mozga­lom, , a társadalom igénye. Sulyok László Mai tévéajánlatunk 20.40: Az autó. Egy olasz „örömlány” ki­öregedett, nem folytatja to­vább mesterségét. Most jut el oda, hogy megtakarított pén­zecskéjéből megvegye élete nagy álmát: az autót. Az au­tóvezetéshez azonban vizsgát is kell tennie. Nem megy könnyen, de némi szerencsével ez is sikerül. Végre elindul élete első, igazi nagy kirándu­lása felé... Az olasz televízió nagy le­hetőséget nyújtott ezzel a há­lás szereppel a kiváló olasz színésznőnek. Anna Magnani- nak — akinek végül ez vo'a az élete egyik utolsó alakítá­sa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom