Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-16 / 63. szám

A hagyományos lipcsei vásár magyar pavilonjában dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter fogadta Erich Honeckert a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkárát, aki más állami es pártvezetők kíséretében megtekintette a kiállítást.

U| beruházás Má'ranovákon

Ha már lépünk, haladjunk is

Hétszáz négyzetméter fedett terület. Mikor meghalljuk. vagy olvassuk ezt a számot elismeréssel bólintunk, esetleg csettintünk. és azt mondjuk: ez már igen! Mindaddig. míg ki nem derül, hogy egy gyáregység legnagyobb és legfontosabb üzemrészéről van szó. Ekkor már a szakemberek és a hozzáértők másként vélekednek: nem is olyan hű de nagy! Sőt. kiderül, hogy szűk és kicsi. Tovább folytatva a gondolatot: szinte lehetetlen korszerű és gépesített technológiai sorok kiépítésére. megvalósítására.

A Ganz-MÁVAG mátrano- váki gyáregységében 700 négyzetméter áll rendelkezésre az előregyártási tételek indítására. A szűk területen igen magas az anyagok átfutási ideje, mivel a megfelelő gépek hiánya csak kézi megmunkálásra ad lehetőséget. Különösen jelentős ez ott, ahol sokszor 30—40 méter hosszú oszlopok, pillérek, híd- és egyéb vasszerkezetek, emelőberendezések adják a termelés legnagyobb hányadát.

Milyen lesz az új gyáregység. hogyan kapcsolódnak majd a technológiai folyamatok? — erről beszélgettünk Szabó István főmérnökkel.

— A beruházás óriási előrelépést jelent. Eddig az éves termelési értékünk 153 millió forint. Ez közel megduplázódik a teljes bővítés bevezetésével, mintegy 280 millió forintra emelkedik. Ennek jelentőségét különösen nem kell ecsetelni. Én mégis mást emelnék ki.

— A régi, elavult kézi- megmunkálást, teljesen új

technológia váltja fel. A mennyiségi változás egyben minőségi átalakulást is jelent. Akkor beszélhetünk majd igazán üzem- és munkaszervezésről. Szükség is lesz erre. hiszen a feltételek biztosítása — terület és gépek — még nem minden. Ahhoz, hogy eredményeket tudjunk felmutatni, elengedhetetlen az összehangolt, jól szervezett munka.

A gépek egy része már megérkezett, a hiányzók beszerzése folyamatban van. A nyolcvanas évek technológiáját biztosítja a 12 millió forint értékű síkhenger, a 20 milliós olasz gyártmányú re- vétlenítőbereridezés, az NC- típusú lángvágó és a különböző csapóollók. Ezt egészítik ki a modern fúrók, esztergák, gyaluk és marógépek, melyek már megérkezteit. Ezek technológiai sorrendbe állítása lehetővé teszi a korszerű előregyártó sor megvalósítását, megszervezését. A terület is biztosított, mivel az új csarnokhajó közel háromezer négyzetméteres lesz, négyszerese a mostaninak.

— Hol tartanak a munkálatok?

— A kivitelező a Nógrádi Szénbányák kisterenyei építési üzeme. A tereprendezés után az oszlopok és a tető- szerkezet tartópillérei már állnak.

— Az új rendszerű termelés folyamata a következő lesz: bekerül az alapanyag, a vas. az előregyártó hajójába, majd a készregyártó gépsorra, ezt követi a kikészítő, és végül késztermékként hagyja el a csarnokól. Az anyagmozgatás minimálisra csökken, hiszen az üzem végén az elkészült termékeket a vasút várja. A komplett gyártás jóval megrövidíti az anyagok átfutási idejét, és biztonságos, folyamatos termelést biztosít — hallottuk Szabó István főm|érnöktől.

Az' igazsághoz hozzátartozik, hogy nem olyan, egyszerű a dolog, mint amilyennek látszik, illetve elmondták. A technológiai rendszert biztosító beruházás értéke közel 150 millió forint. Ám a Ganz- MAVAG mátranováki gyáregységének ebből mindössze 80 millió forint áll rendelkezésére. Így. ha csak az előregyártó hajó épülne meg a csarnokból, (amire a pénzfedezet meg van), akkor még megoldatlan a késztermék kikészítése. És mivel az a cél. hogy a késztermék minél előbb kikerüljön, elkészüljön a folyamatos technológiai sorban, már most gondolni kellene arra, hogy az eddigi két beruházást — az előregyártó- és a kikészítősort. (mely utóbbinak csak a tervei vannak meg) — egy folyamatban valósítsák meg. Ez idő- és költségmegtakarítást jelentene. Néha még kockáztatni is kell, de ilyen esetben érdemes.

Habár igaz a mondás: sok kicsi sokra megy, de nem ebben az esetben. Mert hiába gyors az előkészítés, előgyár- tás, ha a következő fázis, a kikészítés marad a régiben. Nem több apró. hanem egy nagy lépésre van szükség, mely elvezet a megoldáshoz, a korszerű, gyors modern és terme'ékeny technológiai

gyártáshoz. —békési—

sítja azokat a nézeteket, melyek szerint egyrészt a proletárdiktatúra nálunk már túlhaladott, másrészt, az olyan álláspontot, amely tagadja, hogy a proletárdiktatúra a körülmények változásaival maga is fejlődik.

A proletárdiktatúra lényeges eleme, hogy történelmileg minden ezt megelőző államhatalomnál demokratikusabb. Egy állam — szélesebben —, politikai rendszer demokratizmusát mindenkor és alapvetően az dönti el, hogy kinek a kezében van a politikai és gazdasági hatalom. Ez a hatalom milyen osztályoknak, s milyen kérdésekben biztosít jogot és tényleges lehetőséget arra, hogy beleszóljanak az állam, a társadalom ügyeibe. S mivel a proletárdiktatúra a munkás- osztály hatalma, amely a dolgozók összességének érdekeit szolgálja, ezért nemcsak munkás-, de a legszélesebb tömegdemokrácia is. A szocialista állam a szó legteljesebb értelmében a nép demokráciája. A legdemokratikusabb mindazon állam-, politikai rendszerek közül, amelyeket az emberiség történelme során ismert.

Az államélet fejlesztésének fő iránya a demokratikus centralizmus erősítése, fokozott érvényesítése az állami szerviek irányító munkájában. Azaz, a központi irányítás erősítése és a helyi szervek önállóságának, a dolgozók kezdeményezéseinek, aktivitásának fokozása. Egyszerre kell tehát törekednünk a demokratizmus és a centralizmus érvényesítésére. Téves az olyan nézet, mely szerint az egyik csupán a másik rovására érvényesíthető. Éppen ellenkezőleg: a központi irányítás hatékonyságának helyesen felfogott növelése egyúttal a demokratikus helyi öntevékenységhez, a tömegek alkotó részvételéhez is jobb feltételeket teremt. A demokratikus centralizmus értelme — mint ez a XI. pártkongresszuson is elhangzott — éppen az, hogy intézményesen is garantálja mind a dolgozók véleményének figyelembe vételét és hasznosítását, mind pedig az össztársadalmi érdekek érvényesülését a döntések meg- h“- alaban.

A zocialista demokrácia

** ejlesztése önmagában vet is jelentős feladat, de szükségessége szorosan összefügg a fejlett szocialista társadalom építésének átfogó tennivalóival. A szocialista demokrácia áthatja társadalmi életünk minden területét. Fejlesztése érinti a párt- és a társadalmi szervek életét, az állami, tanácsi szervek munkáját. ipari és mezőgazdasági vállalatok tevékenységét. A szocialista demokrácia különböző oldalai egységes rendszert alkotnak, ezért szembeállításuk elfogadhatatlan.

Mindegyik a szocialista demokrácia meghatározott formája, csak működési területük és konkrét intézmény- rendszerük más. Elvi és politikai megfontolások indokolják, hogy a pártdemokráciának megkülönböztetett fontosságot tulajdonítsunk. Ugyanis a pártdemokrácia fejlettsége döntő módon meghatározza a szocialista demokrácia általános érvényesülését. Másrészt a szocialista demokrácia fejlesztésének elsődleges felelősei minden területen a pártszervezetek.

A szocialista demokrácia fejlesztése nagy erőforrásokat szabadít fel. A dolgozóknak a közügyek eldöntésébe való bevonása jelentékenyen segíti az időszerű gazdasági és kulturális feladatok megoldását. Ezért a demokratiz* must nem szűkíteni, hanem tovább kell szélesíteni. Elvileg hibás, politikailag káros az olyan felfogás, amely szerint a demokrácia valamiféle luxus, amelyet csak akkor engedhetünk meg magunknak, ha nincsenek különösebb gondok, feszültségek. Holott, ha nehezebbek, bonyolultabbak a problémák, még nagyobb szükség van arra. hogy mind szélesebb körben keressék a megoldás legjobb módjait.

A demokratizmus csak akkor szolgálja céljainkat, a társadalmi fejlődést, ha nem tévesztjük össze elvtelen engedékenységgel, a fegyelmezetlenség „szabadságával”. A demokrácia az állami és társadalmi életben csakúgy, mint a munkahelyeken, fegyelemmel és politikai felelőséggel kell párosuljon. A szocialista demokrácia a közügyek iránti

A gyümölcs- és tőldséglermessiásról

Több és olcsóbb legyen

Az utóbbi három évben hazánkban jelentősen csökkent a zöldség- és gyümölcstermesztés. Valamennyien panaszkodtunk, hogy miért hiányzik ez, miért drága az Jelenleg a piacon 70 forint egy liter dughagyma! Vajon mit tesznek az állami szervek, a mezőgazdasági nagyüzemek és a kereskedelem vezetői, hogy ezután több zöldség és gyümölcs legyen, hogy jobb árut és olcsóbban kapjunk? Ebben az ügyben rendeztek sajtókonferenciát hétfőn Kecskeméten, amelyet a rádió közvetített, Ma pedig a TV-ben 18.15-kor riportfilmet láthatunk a zöldség- termesztésről.

Növelték a felvásárlási árat

Hazánk klímája, talaja alkalmas gyümölcs- és zöldség- termesztésre. Több vidéken nagy hagyományai vannak. Mi az oda, hogy az utóbbi években ilyen kellemetlen helyzetbe kerültünk? A zöldség 30 százalékát még ma is a kisegítő és a háztáji gazdaságban termelik, sőt a fokhagyma és az uborka 60—80 százalékát. A kisüzemek már nem tudnak, a nagyüzemek még nem tudnak eleget termelni. Tegyük hozzá, hogy ez nemcsak akarat kérdése. A telepítésekre, beruházásokra az utóbbi években nem volt pénz, kevés oltvány és mag akadt. Sok esetben alacsony volt a felvásárlási ár, de mire a vásárlóhoz került az áru, már nagyon is drága lett. Hiányosságokat tapasztaltunk a kereskedelemben, a szállításban, a raktározás és az ipari feldolgozás során is.

A zöldségfélék felvásárlási árát átlagosan 15 százalékkal, a gyümölcsét 10 százalékkal növelték. Államunk hitelekkel és különböző ösztönzőkkel támogatja a termelést. Március elején jelent meg a Minisztertanács határozata a lakosság jobb zöldség- és gyümölcsellátása érdekében. Az illetékes szervekkel egyetértésben a korábbi zöldség-gyümölcskereskedelmi egyesülést megszüntették és helyette zöldség-gyümölcs kereskedelmi központot szerveztek. Nem a cégtábla átfestéséről van szó. Az új központ feladata, hogy az irányítása alá tartozó szövetkezeti vállalatok (ZÖLDÉRT) az árszabályozó rendelkezéseknek megfelelő és a mindenkori piaci viszonyokat figyelembe vevő árpolitikát alkalmazzanak. A központ elrendelheti a megyei szövetkezeti vállalatok

érdeklődést, tettekben jelentkező aktivitást jelent. Nem csupán a kérdések szabad megvitatása, a közös döntés tartozik hozzá, hanem a tennivalók következetes, fegyelmezett végrehajtása is.

Az igazi demokrácia elválaszthatatlan a szocializmustól, amiként természetesen, a szocializmus is lehetetlen a demokrácia szüntelen fejlesztése nélkül. Ennek lényege, hogy a dolgozók mind tömegesebben vesznek részt a társadalom ügyeinek intézésében, hogy tovább fejlesztik az állam demokratikus alapelveit, megteremtik a személyiség sokoldalú kibontakozásához szükséges feltételeket. Mindez korántsem óhaj immár, hanem szerves része hétköznapjainknak,

amelyet sok kezdeményezés, a közélet sok jelensége tanúsít.

I gaz, társadalmi életünk■ nek akad még szép számmal bírálható, s bírálandó vonása, fogyatékossága. Megelőzésük folyamatos feladatot jelent.. De ezek a fogyatékosságok, gondok sem ho- mályosíthatják el azokat a történelmi eredményeket, amelyeket a felszabadulás óta az új társadalmi és politikai rend megteremtésében elértünk. Eredményeink kellő megbecsülésével és védelmével lehetséges figyelmünket a még megoldatlan tennivalókra irányítani. Ez következik a pártunkban meghonosodott munkastílusból.

Dr. Bandur Károly

árualapjainak átcsoportosítását is. A Minisztertanács meghatározta az érdekelt vállalatok és szervek hatáskörét és felelősségét.

•

Becsületes munka — iicztes bér

drágán, gyenge vesszőt kaptak. Az ország négy nagy faiskolája egy éven belül megduplázza a termelést, évenként 4.5 millió oltványt tudnak szállítani.

A szer/.ődöttet

A nagyüzemi zöldség- és gyümölcstermesztéshez nincs elegendő munkaerő és még nincs megfelelő gép. Egyikmásik gazdaságban akad ugyan nemcsak kaliforniai, hanem magyar, vagy más gyártmányú, gép. de azokkal csak bizonyos munkát lehet elvégezni. A kutatók és a gyakorlati szakemberek biztató példákat említenek a korszerű nagyüzemi termelési technológiára és gépesítésre, de a paprika, a paradicsom, a zöldség- és a gyümölcsszedés munkacsúcsát belátható időn belül gépesítéssel nem lehet megoldani. Továbbra is munkaerő-átcsoportosításra, a diákok, a katonák, a nyudíjasok és a családtagok munkájára van szükség. Nem alkalomszerű segítségről, nem kivezénylésről van szó, hanem tudatos, jól szervezett és szakszerűen irányított munkaerő-átcsoportosításról. Közös érdekből, társadalmi összefogásra van szükség. De az is szükséges, hogy becsületes munkáért tisztes bért fizessenek.

Az egyik Bács megyei állami gazdaság 160 hektár barackot telepít. Csupán Bács megyében 1980-ig 10 ezer hektár szőlőt és 4600 hektár gyümölcsöst telepítenek. Nógrád- ban eddig sokan nem jutottak hozzá oltványhoz, vagy

és azon felül is

Arról is hallottunk, hogy 1976-ban 102 százalékra teljesítettük a zöldségtermesztési tervet. Nem kételkedünk, ez igaz lehet összességében. Ám. az exportot sem tavaly, sem azt megelőzően nem téljesí- tettük. De aki a levesbe zöldséget és répát keres, annak hiába kínálnak káposztát, uborkát. Alma helyett lehet szilvát, vagy barackot vásárolni, de a zöldség alig helyettesíthető mással. A kereskedelemnek nemcsak az a feladata, hogy felvásárolja az árut, hanem az is, hogy megmondja, idejében jelezze, hogy miből mennyit kell termelni. Mindennek az eleién tartunk, a zöldség-gyümölcs ellátás lényeges javulására 3 —4 év múlva számíthatunk.

Milyen fontos ügy volt, hogy az elmúlt nyár végén sok másodvetést, minél több borsót, zöldséget vessenek. De mennyi baj és huzavona volt az átvétellel és az árakkal. Éppen azért minden fogyasztó egyetért az új rendelkezéssel, hogy 1977-ben minden megtermelt és étkezésre alkalmas zöldséget, gyümölcsöt, fel kell vásárolni. Ennek megfelelően készüljenek a mezőgazdasági üzemek, a kistermelők, a felvásárlók és a feldolgozó- üzemek is. F. L.

.Vlunkáearcok

Egy ember két élete

Azt mondják — bármily 'furcsának tűnik is —, hogy egy bányásznak .két élete van: egyiket a föld alatt, másikat felette tölti el. Baranyi Istvánról, a kányási csoportvezető vájárról rs az a hír járja, hogy ott. lent, a déli kettes bányamezőben energikus, határozott, s kemény, otthon meg, Kisterenyén, a Dobó utcában szinte a szavát sem hallani. Naphosszat elvan úgy műszak után, hogy fél szót is alig mond, miközben fát metsz, fűrészel, a ház környékét sfedi rendbe.

— Ez kell, a kikapcsolódás. S. ha magának való munkát talál, az ember, úgy belemerül, hogy szinte mindenről megfeledkezik. Legalább is ott, akkor, azokban az órákban.

Igen, csak akkor, mert Baranyi Istvánnak van mire emlékeznie.

Huszonhét évvel ezelőtt kezdte a bányászkodást Pócs- házán, a Pócs II. aknában. Tizenhét éves volt mindössze akkoriban, s hogy munkahelyre kerülhessen, „rátett még egy évet” életkorára. Ä jjátyja csapatába került, aki aztán mindenre kiokította, amit tudni, s néha megérezni is kell a föld alatt. De nem maradt sokáig vele: 1954-ben ifjúsági brigádot alapítottak, amelynek ő lett a vezetője.

És innen indult valahonnan Baranyi István „karrierje”.

— Jól ment a munka, iparkodtunk. Tudja, hány újságíró járt már nálam...? Akik mind-mind a „titkunkat” fürkészték. Pedig semmi különlegeset nem vittünk véghez: dolgoztunk, dolgoztunk, hiba nélkül, jól. Hát nem ez a természetes?!

Otthonában váltjuk a szót, a három éve épített ötszobásban. — Kellett ekkora — magyarázza. — Együtt van így legalább a család, két lányom is a férjével elfér kényelmesen.

Aztán visszatérünk az előbbi témához, a népszerűséghez. Kötegnyi újságot, köztük erősen megsárgultakat is hoz be hóna a'att a másik szobából, s mondja: nézegessem! Azt írják róla a BÁNYÁSZ 1956. augusztus 8-i számában: ..Sok ilyen talpraesett, nagyszerű fiatal kellene, mint Baranyi István, a DlSZ-brigác' vezetője, akkor biztosan nem lenne baj soha a tervteljesítéssel.”

— Igen, ilyen voltam — néz rám.

— Volt? —• kérdezem viszsza, mert egy 1973. májusi keltezésű lapban már azt olvasom: ..Tirlbesről a feltárási munkák e'ösegítésére Ká- nyásra helyezték át Baranyi István gyorsvágathajtó szocialista brigádját.:’

— Hát igen... Akkor i* ment a munka.

Nem mond egy szóval sem többet.

— Es az út Pócs II.-tői?

— ötvenhétben Tordásra kerültem át a brigáddal hatvanháromig bányászkodtunk ott, majd Tiribes következett, és aztán, s jelenleg is — Ká- nyás.

Baranyi István 1953-tól tagja a pártnak, s egyik megalapítója Kisterenyén a mun- kásőr-egységnek.

— Ma is hordom még a kék egyenruhát. .. huszonegyedik éve immár.

Feláll, s féltő-vigyázón kézben tartott dobozzal tér visz- sza. Leveszi a tetejét, s benne kitüntetések, érdemrendek, oklevelek sokasága... Számszerűit, mert mindegyiket kézbeveszem, tizenöt.

— Ezt... ezt nézze, ez a legkedvesebb — nyújtja felém az egyiket.

Tenyeremen tartom az 1956- ban kapott Ságvári Endre érmet.

— Látja, ez is bizonyítja, hogy öregszünk... A csapat is, ame’yet még huszonhárom év-! vei ezelőtt alakítottunk, akiknek többségével ma is együtt dolgozom, megvénül már. Elfáradunk.

— De még nem fáradtakéi! — mondom, hiszen tudom: múlt évi tervüket 104,6 százalékra teljesítették.

— Igaz. De tudja, huszonhét évi föld alatti munka után minden következő évnek nagyobb már a súlya

Hallgatunk egy sort, s kitekintünk az ablakon át. a napfényben úszó kertre.

— Elégedett? — töröm meg a csendet.

— Keményen dolgoztam, de jó1 éltem, s élek a családommal. Talán ez is adja az erőt...

Ami ma is kell: fél óra múltán indul le a csodás tavaszból a déli kettes bányamező széncsillogásába

— karácsony —