Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)
1976-03-14 / 63. szám
Kőm űvesbrigád Ahogyan a brigádvesető látja —- JANCSI! Csomag érke. sett a központból — szól oda az egyik overálos «sz- szony a brigádvezetőnek, egy nagy sárga borítékot szorongatva a kezében. — Lássuk, mi van benne — veszi át Juhász János a borítékot, s máris bontogatja. — A mi világunk sorozat legújabb kötetei Nem Is kell továbbadnom, ezt mindig megveszik a brigádtagok. Nagyon jó sorozat, érdekli az embereket. — Akkor tehát nemcsak megveszik, hanem el is olvassák — jegyzem meg csendesen. — Van idejük ró. A műszak vége után másfél órát kell várakoznunk mindennap a vonatindulásig. Nagyon sok idő, de valamivel mindig kitöltjük. Kényelmesebben készülődünk hazafelé az öltözőben, Viccelődünk, beszélgetünk. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat Juhász János vezette brigádjának tagjai csaknem valamennyien egy faluból valók. Mát- raverebélyiek, gyermekkoruktól ismerik egymást. Alig van dolog, amit ( ne tudnának a másikról, összeszokott, jó kollektíva. A tizenegy kőműves közül nyolcnak második szakmája is van, a burkoló mesterség. Két szakmával rendelkezik a' brigádvezetői is, aki huszonhatodik éve áll a vállalat alkalmazásában. s már nagyon sokfelé, számtalan építkezésen megfordult. Nemcsak Magyarországon, hanem Mongóliában. Csehszlovákiában is épített, s az utóbbi helyről brigádja dicsérettel tért haza. Az építőiparban, különösen a tavaszi és nyári időszakban, hosszú a munkaidő. Ez a brigád is —, amelyik jelenleg a salgótarjáni Arany János utcai építkezésen dolgozik — reggel héttől este negyed hatig végzi a munkát. Csak félnyolc tájban érkeznek otthonukba. Aztán jön a mosakodás, a vacsora. A gondtalan szórakozásra, művelődésre a legjobb akarat szerint is nagyon kevés idő marad. Mert a család gondja val is foglalkozni kell, különösen ott, ahol gyerekek is vannak. — AZ ENYÉIM mór nagyok — mondja Juhász János. — Az egyik fiú fűtésszerelő, a másik kőművestanuló. Hétvégeken gyakran maradunk egyedül otthon a feleségemmel. mert a gyerekek elmennek a lányokhoz. Kettesben aztán szépen elbeszélgetünk. A feleségem írnok a körzeti orvos mellett, a helyi párt- vezetőség tagja. Szinte nincs olyan nap, hogy politikai kérdések ne vetődnének fel a köztünk folyó beszélgetésben. Az idén lesz a tagkönyvcsere, a feleségem drukkol egy kicsit. Próbáltam megnyugtatni és felvilágosítani, hogy nem kell ettől megijedni, nem tagre- viziórót van szó, hanem baráti eszmecseréről. Juhász János 1933 óta párttag, s beválasztották a megyei pártbizottság tagjai sorába is. Szívvel lélekkel végzi a rábízott feladatokat. Életének a közösségért végzett kitartó és becsületes munka ad teljes értelmet. — Amikor Vácról visszajöttünk Salgótarjánba, öt évvel ezelőtt, akkor alakult meg a brigád, amelyiknek a vezetője lettem. Nagyon jó kollektíva. Szeretnek és tudnak dolgozni. Nálunk nincs probléma szakmunkás és segédmunkás között. A kőművesek, ha az asszonyoknak sürgős dolguk akad, még az ő munkájukat is elvégzik. Hiszen ők még nálunk. is messzebb laknak, Mátraballán, Párádon. — S kulturális téren lehet-e mindenkire számítani? — VALAMILYEN politikai szemináriumra mindenki jár. A burkoló szakmát tavaly • heten szerezték meg. Nemrégiben kőműves szakmai továbbképzésben önten vettek részt. A szoborkiállításra is eljöttek sokan, meg a közös mozilátogatásra. Ilyet csináltunk otthon is, hiszen egy helyen lakunk. Újságokat — némelyek könyvet is —olvasnak, tévét néznek. Különösen nagy kulturális vállalásokat ugyan nem tehetünk, de amióta újra a megyében dolgozunk ezen a téren is haladást értünk el. Amiket említettem, azok tulajdonképpen mind ezután kezdődtek. A múlt évben színházban is voltunk Budapesten. Én voltam az egyik fő szervezője. Kedvvel jöttek az emberek. Úgyhogy nyugodtan mondhatom, most már nem kizárólag a maszek munka érdekli őket, hanem a pihenés, az üdülés, a szórakozás is. (ok) : ::'K kiáltvány készen volt; siettünk ki az utcára... A többit úgyis untig tudja mór mindenki. Hogy kezdődött, hogy nőtt meg az emberlavina. Milyen 'szónoklatot tartottunk a piacon. De nem elég a beszéd; tenni is kell valamit. Legelső tett legyen a szabad sajtó gyakorlatba vétele. A tizenkét pesti pontot Tfogy az ajtón Teltessen kijönni, arról szó sem volt. Kezében tartó a szabadsajtó legelső nyomtatványait. Azt a jelenetet, — ah, azt nem tudom leírni, mikor a legelső szabad lapok kéz- töl-kézre lettek adva. „Szabadság! Szabadság!” Te első napsugara egy új, jobb századnak.,. Délután özönlött az utcára a munkások tömege, s valahonnan zászlót is kerítettek, a három szent szó felirattal; „Szakarzaíok ßeTeeriekeiteE 5 kardalba. Ennek is vége lett. Mit adjunk még? A zenekar rázendítette a Rákóczi rohanót. Ez gyújtott — de nem oltott. Pedig most már arra lett volna szükség. A felhevült közönség szomjas volt a diadalmámortól. Ekkor egy hang elkiált á a karzatról: — Éljen Táncsics! Jókai Mór: „Talpra magyar!" és a kiáltványt a nemzethez meg a „Talpra ma- gyar”-t kinyomtatjuk cenzor engedelme nélkül. A Länderer- és Hecke- nast-nyomda lett megtisztelve az erőszakolt dicsőséggel. A nyomdásznak, természetesen, hatósági engedély nélkül valamit kinyomtatni nem volt szabad. Magunk gyürkőztünk neki, és dolgoztunk a kézi sajtón... Nemsokára előtámadt. Irinyi a nyomdaablakban. Üzemi könyvtárban Három hónapos szünet után újra megnyílt a salgótarjáni öblösüveggyár üzemi könyvtára. A könyvtárhelyiség átalakításával nem fenyegeti többé beázás a nyolc és félezer kötetet, és a 760 olvasó modern, kulturált körülmények között kereshet ízlésének megfelelő könyvet. Képünkön Bolyós Lászlóné könyvtáros, a versbarétok körének egyik tagját, Papp Rozáliát kalauzolja a könyvtárban. badság, egyenlőség, testvériség!’ S a zászló olyan csodalény, mely mindig előre akar menni. De volt is hová! Pest mór visszhangzik e három nagy szótól. De Buda még nem hallja azokat. Oda megyünk, a fülébe kiáltjuk. .. Ott az állambörtön. Abban a börtönben ül egy l'élvak ember, egy író, aki a népszabadság mellett írott munkáiért lett elítélve. A sajtószabadság születése napján ennek a fogolynak ki kell szabadulni. Megyünk fel Táncsicsért Budára... A nagy napot fényesen kellett bevégezni, a várost estére kivilágították, s a nagy színházban ingyen előadást tartottak; „Bánk bán” lett rögtön kitűzve. De az egyszer extázisba hozott közönségnek nem volt már türelme Petur bán jámbor oppozicióját végighallgatni. Neki a „Talpra magyar” kellett! Mit lehetett tenni II. Endre fényes udvarának. Bánk bánostól, királynéstól félre kellett állni, s com- parseriát képezni Egressv Gábor körül, ki egyszerű atTlában, karddal az oldalán, a színpad közepére lé- . pett, s hatalmas előadásával elszavalta Petőfi lelkesítő költeményét. Ez jó volt, de mind kevés volt. Ekkor az egész játszó- személyzet elénekelte a „Szózatot”.. — A parterre-közönség, a Gerencsér Miklós: EML1KE TISZTA FOR 300 éve született II. Rákóczi Ferenc 1. Bölcső cs történelem Mielőtt a személyiség életének leírásába fognánk, legyen a kezdet a méltatásé: miért illeti meg II. Rákóczi Ferencet az utókor hálája, miért nem válik soha időszerűtlenné a kuruc fejedelem dicsősége. Feudális nagyurak sarja lévén, országresznyi birtokokat örökölt. Akár hetekig utazhatott úgy, hogy lelépett volna saját tulajdonú földjéről. Es mégis, . egész vagyona feláldozásával együtt1 a puszta életét is kockára tette hazája, néoe ügye érdekében. Pompában, hatalomban telhettek volna napjai, de a küzdelmet választotta, mert eszméi és lelkiismerete szerint nem térhetett ki a harc elől. Magvar főnemes volt, német birodaP mi, munkácsi és makovicai herceg, később pedig Erdély választott fejedelme, rutének, szlovákok, szászok, románok éppúgy vezérüknek fogadták el, mint a magyarok. Bár katolikusnak nevelték, szigorúan őrködött minden, felekezet szabadsága felett. S mert a többi rend mellett megadóztatta a nemességet is, így emelve a politikai függetlenség ügyét az osztalyikorlátok fölé, nemzeti jelleget tudott adni mozgalmának. Döntéseiben, cselekedeteiben alkotmányos elvek vezérelték: az országgyűlés tisztelte, állam- szervezete messze megelőzte a koronás önikénvurak — mindenekelőtt a Habsburg- császárok — abszolutizmusát. A történelem rideg tényei szerint katonailag leverték a kurucok szabadságharcát, amelyre a szatmári béke tett oontot. De rosszul ítélik meg Rákóczi mozgalmát azok. akik a bukást a gv ásszal azonosítják. 1701 és 1711 között nem történt kevesebb, mint a nemzeti léf me’mentése. Rurta visszafoglalásától, 1686-tól kezdődően rohamosan bontakozott ki Ausztria nagyhatalmi NOGRAD - 1976. március 14., vasárnap ereje, Bécs eltökélte piagát egész Magyarország gyarmatosítására, teljes németesítésére. A hajdani önálló királyságot letudta, a múlt emlékei közé utalta és hozzálátott, hogy az egész Kárpát- medencét örökös tartománynak rendezze be. A kuruc felkelés ezt a számítást húzta keresztül. Hiába törték le, a magyar államiságnak azt az érzelmi és erkölcsi fedezetét, amely az öldöklés esztendőiben keletkezett nem semmisíthették meg a fegyverekkel. A nemzeti fennmaradás jogi garanciáit, mégha vóksőkig megnyírbéltan is, de kénytelen volt szavatolni az uralkodó, előbb ■ a szatmári békében, majd pedig az 1712—,15. esztendei országgyűlésen. Még Rákóczinak js megbocsátottak volna a hűségeskü fejében. De ő nem hódolt be, mert tudta. hogv független személye a távolból is erőforrás. Föl nem adott szabadságeszménye olyan mérce, amely befolyással van a nemzet magatartására a Habsburg-házzál szemben. HŰ tudott maradni önmagához — saját nagyságáihoz, és ezzel hosszú időn át, Kossuth Lajos érkezteig a nemzeti iét és az emberi haladás legtekintélyesebb ösztönzője lett a magyarság számára. Pénteki napon, 1676. március 27-én született a Zemplén megyei Borsiban. Kis falu, a Rákóczi birtokon található száz és száz település egyike, Sátoraljaújhelytől negyedórányi lovaglásra. Ma Csehszlovákiához tartozik; akkor a Rákóczi család kedvelt tartózkodási helye volt. Rendisen Munkács várában vagy Sárospatakon időztek; de a fiatal nagyasszony Zrínyi Ilona nem szívesen szívott egy levegőt há zsárt os anyósával; Báthory Zsófiával, ezért mellőzte Munkácsot; Sárospatakon pedig császári helyőrség pöffestkedett a Wesselényi- féle összeesküvés óta. így esett a választás a szép fekvésű, kellemes. Borsira. félúton Felső-Magyar- ország és Erdély között, a hegyvidék és síkság peremén, a Bodrog-közzel átel- lenben. Minden külső díszt megadtak a fiú születéséhez. Gyönyörűen festett bölcsőjén az ország két leghatalmasabb családja, a Zrínyiek és a Rákócziak címere. A szertartások fénye, a kellékek előkelősége igazi fejedelmi milliőt kölcsönzött Borsi ódon, egyemeletes udvarházának. Ez már a barokk kor, a tündöklés ideje, amikor a rang, a hatalom kötelező velejárója volt a pompa kultusza. De akkor érthetjük meg igazán Zrínyi Ilona ragaszkodását az alkalom nagyszerű megünnepléséhez, ha fonákjáról nézzük a pompát. Gyász, dac, a dicsőség tudata és a kötelező hagyományok vallása húzódott meg a bársonyok, csipkék, selymek, ékszerek mögött. A szándék, hogy őrizzék, gyarapítsák az erőt a császári önkényuralom ellen. Hogy nem adták meg magukat sem a Zrínyiek, sem a Frangepánok, sem a Rákócziak, noha fél évtizeddel korábban mészárosként bánt el Bécs az újszülött hozzátartozóival. Ha a kor a pompa mértéke szerint becsülte a személy jelentőségét, akkor Zrínyi Ilona a maga dacoló felfogása szerint értelmezte az előírt társadalmi kötelezettségeket. Mulathattak Borsiban a vendégek — katonák, papok urak és parasztok, Zrínyi Ilona beérte az anyasag csendes örömével. S talán a reménnyel, hogy most született fia éppúgy méltó lesz a két Zrínyi Miklóshoz mint dédapjához, I. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez, Más lesz, mint apja, I. Rákóczi Ferenc, aki a nagy elődöknek csak az önérzetét örökölte, de erényeiket annál kevésbé. (Folytatjuk.) S arra az egész néptömeg rázendíté egyszerre: — Lássuk Táncsícsot! Iszonyú lárma lett belőle. Táncsics nem volt kéznél. Valahol kinn lakott a Ferencvárosban. De ha közel lett volna is, kegyetlenség lesz vala egy megtört, roskatag, beteg embert a színpadra hurcolni, hogy ott — mint valami híres muzsikus — hajtogassa magát a nép előtt... Ifjú barátaim rrtegkísérlék a közönséghez szólni, egymás után. Petőfi az akadémia páholyából, Irinyi a kaszinópáholy erkélyére lépve. Szavuk elhangzott a népordításban. A színpadon lebocsátot- ták a függönyt; erre a lárma még jobban fokozódott; a karzatok dörömböltek; pokoli Hadai volt. Ekkor nekem egy ötletem támadt. Nyári páholyából át lehetett menni a színpadra. Felrontottam a színfalak közé. Szép figura lehettem, mondhatom. Térdig sáros az egész napi cáfolástól; lábaimon csúnya nagy ka- lucsník; a cilinderkalapom agyonázott, azt a hónom alá nyomtam sapapának (chapeau bas). Körülnéztem, megláttam Egressyt, mondám neki, hogy húzássá fel a függönyt, a színpadról akarom haranguirozni a közönséget, Ekkor elém jött Gertrud királyné. Valódi feje* delemasszonyi keggyel mosolygott rám üdvözölve, s kezét nyújtó. Az ő arcán nem volt ijedelem. Egy háromsiínű kokárda volt a keblére tűzve. Azt ő kéretlenül levette onnan és a mellemre tűzte. Erre felhúzták a függönyt. Amint a néptömeg meglátta az én ázott, sáros alakomat: elkezdett ujjongani, s a lárma lassankint elhall- júkozta magát... Az a háromszínű szalag- csillag kisegített. — Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart íeltűzni, annak előbb haza kellett mennie. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-jón kezdve a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte. És a győzelem mámorával siettem e jelenet után Laborfalvi Rózához kezet szorítani. .. .Ez volt a mi kézfogónk, a mi eljegyzésünk pillanata.
