Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-31 / 126. szám

Sok *z,<’ arról mosta* nában, hogy a szocia­lista hazafiság többek között a társadalom gazdasági, po* 3 itikai berendezkedésének, a szocializmusnak elfogadását, szeretetét jelenti. De felvétő* dik a kérdés: miért fogadja el, miiért érzi magáénak, mi­ért szereti a szocializmust népünk óriási hányada? S a nevelő munkában esetenként miért okoz gondot éppen az, a szocializmus tudatos válla­lása. a szocializmushoz való kötődés kialakítása. A válaszkeresésnél —amely hallatlanul érdekes — figye­lembe kell venni, hogy a szo­cialista társadalmi rendszer bizonyos viszonyítás eredmé­nyeként értékelhető iának, jobbnak minden más. reáli­san választható társadalmi rendszernél. Mi a viszonyítás alapja? A sokféle lehetőség közül az egyik leggyakoribb, hogy mai szocialista társadal­munkat, életünket, fejlődé* sünket, eredményeinket vet­jük össze korábbi önmagunk­kal, a tőkés Magyarországgal. A mérlegelés eredménye két* ségtelen, a szocializmus ma- gasabhrendűséfie vitathatat­lan. És a viszonyítás mégsem egyszerű. A társadalom azon nemzedéke, amely személyes élettapasztalat alapián érté* keli a múltait, jobban látja a két rendszer különbözőségét mint az a korosztály, amely nem rendelkezik ilyen ta­pasztalattal. Ezzel magyaráz­ható, hogy az idősebb embe­rek általában erősebb szállal kötődnek a szocializmushoz, mint a fiatalok. Természete­sen hallatlanul jó dolog az. hogy a ma harminc-harminc­öt évesek, vagy fiatalabbak már a szocializmust építő társadalomiban nőttek fel, azonban a társadalom érté­keinek reális ismerete és el­ismerése a korosztályok szá­mára is nélkülözhetetlen. Az idősebb emberek jórészt ez­ért törekszenek a múlt meg­ismertetésére. A fiatalabb nemzedék egyre kevésbé tud­ja ezt elképzelni, átérezni, s ez így természetes. Még ak­kor is, ha ez egyeseknél nosztalgikus emlékeket éb­reszt. De nem afölött kell bánkódni, hogy kisebb terü­letre szorult a nevelés lehe­tősége, hanem az elveszett lehetőségek helyett keresni és találni kell egy másikat, a ko­rábbinál hatásosabbat. Van a nemzedékek közötti különbözőségeknek egy má­sik, ezzel ellentétes oldala is. Az idősebb nemzedék a két társadalmi rendszer óriási különbözőségét látva, gyak­ran fenntartás nélkül, nem ritkán kritikátlanul fogadja el a jelent. Életünk ezernyi nagyszerű vonásainak láttán szemet hunynak a meglevő hibák, az ellentmondások fölött. Ezzel szemben a fia­talabb generáció a mát a mához viszonyítja, és érzéke­nyebben, kritikusabban rea­gál a fejlődés ellentmondásai­ra. megszüntetésükért kész dolgozni is. összességében te­hát a múlthoz való viszonyí­tás előnyös a jelen számára, hiszen a szocializmus fölé­nyének. magasabbrendűségé- nek egyik meggyőző bizonyí­téka, s a fejlett szocialista társadalom építésének haté­kony eszközei Egy másik viszonyítási ala­pot jelent szükségleteink, ér­dekeink és ezek kielégítésé­nek társadalmi lehetőségei, általános társadalmi színvo­nala. Mindez többféleképpen kapcsolódik szocialista ren­dünk értékeléséhez. Minde­nekelőtt úgy, hogy érdekein­ket, szükségleteinket fontos­sági sorrendbe állítjuk, s a vizsgálat tárgyát az képezi, közülük melyeket elégítjük ki, milyen rendszerességgel és milyen színvonalon. A reá­lisan gondolkodó ember szá­mára világos, hogy a szük­ségletek többsége becsülete­sen végzett munkával általá­ban kielégíthető. Népünk jól él. jól táplálkozik, iól öltöz­ködik. A társadalmi termelés mai színvonala, a közösség javára végzett munka meny- nyiségét és minőségét egy­aránt méltányoló szocialista elosztási rendszer társadal­munk valamennyi tagjának számára olyan életszínvona­lat biztosít, amelyről koráb­ban sokan álmodni sem mer­tek. S ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a viszonyítás, az HÉT VÉQE és szocializmus értékelés újabb szempontjá­hoz, az időtényezőhöz. A szocializmus építésének üteme életünk, s ezen belül élet- színvonalunk fejlődése olyan. veszítette az elnyomott osz­tályok, a nép előtt. Nem cso­da, hiszen nemcsak a távoli s^T^Üstól/mfut es a közeli jovorol. de a e- munkasos2Uiyamak nek eraVorí aíapta: RazSnk és egyes tőkésországok össze­hasonlítása. Nem kell „félte-, nüink” a szocializmust ettől az összehasonlítástól sem. de mindenképpen nagyobb fi­gyelmet szükséges fordíta­nunk a realitásra, a lényegi vonások kiválogatására, a fejlődés irányának és ütemé­nek tárgyilagos, helye6 egybe­vetésére. A szocialista hazafiságnak igen. fontos vonása a nemze­ti és a nemzetközi . érdekek történelmileg újszerű kapcso­lata. A szocializmus iránti elkötelezettség pgyanis egy­aránt magába foglalja nem­zeti és nemzetközi érdekek szolgálatát. A szocializmus mint nemzeti érdek, nem va­lósítható meg függetlenül a a világ nemzet­közi érdekétől. így forr egy gvé a szocializmusban hazafi- ság és proletár internaciona­lizmus. Együtt, egyszerre fo­lyik a harc a szocialista tár­sadalom megteremtéséért és a szocializmus világméretű győzelméért. Intemac ion al is­tenről sem tud — és osztály hogy a néhány éves változás helyzeténél fogva nem is tud- is igen erőteljesen érzékelhe- hat — igazat mondani. Ezzel tő. Elegendő, ha a lakásépítés szemben a szocialista társa* hatalmas ütemére, a foglal- dalom vezető osztályát és koztatási gondok megoldása- marxista—leninista pártját a ra, vagy a televízió-tulaido- szavak és tettek egysége, a nosok számának növekedésé" társadalmi fejlődés tudatos és re. a turizmus fejlődésére tudományos megtervezése, ^nakTlenni' tehát mindenek- gondolunk. Az erdekek a szervezése tellemzi. Az. hogy előtt ajlnyit jelent; harcolni szükségletek egy adott időben nem erdeke illuzórikus lovot a nemzetközi burzsoázia el- felallitotit rangsora es kielegi- igemi es, hogy a valóság al- len a nemzetközi proletár.á- tesük mérteké vagy bizonyos lando tanulmanyozasara épi- tus érdekeiért, németi kere- erdekek kielegitesenek időbeli tett célkitűzéséinek realitását tp)í között változása egyaránt igaz, meg- százszorosán igazolta már a A „ munkás­győző érv a szocializmus ügye gyakorlatban. Hazánk lakos- áA ncIXl£Cl&.0/il mellett. A mérlegelés tehát sága naponta győződik meg ^ része szocialista.' illetve alkalmas olyan vélemény al arról, hogy bizsu lehet a part szocializmust építő társada- kotósara is, hogy az ilyen politikájában. Felszabadul- iomban éi, mas része még hazat érdemes szeretni _ sunkkal kezdődött történél- kapitalista rendszerű ország­Az erdekek es a szuksegle- műnk telis-tele van ilyen bi- ban. Viszonyunk az utóbbiak" tek kielegitese feltétlenül erő- zonyitokokkal, s ezek a bízó- hoz; a segítés, a támogatós siti az emberekben a szocia- nyítékok képezik alapiát a számtalan konkrét fonmáiát lizmus szeretetét, a szociális- párt és a tömegek kaocsola- ö“;T tel V^unk a™5b- a hazafisagot, am ez semmi- tanak. Az MSZMP XI. kong- biekhez: szocialista államközi keppen nem szűkíthető le resszusa a közelmúltban _fo- kapcsolatokat, egységes világ­kupán anyagi, gazdasági er- gadta el a part programját,» rendszert, a szocialista nem­^ne felállíthat’ Öt f^^re kőnkre- Zetek nagy közösségét jelenti. Ha ez így lenne, felállíthat- tabban is kimunkálta a ten- Ez a közösség népünk szocia­nánk a .. nagy jövedelem - nivaiókat. Jövőnk képe. ame- iizmu&t építő munkájának nagy hazaszeretet hazug a lyet e két dokumentum legfontosabb nemzetközi felte- szocializmussal ellentetes ne- elentk tar, felemelő. „A meg- tele E közösségen belül is zetét, tételét. A szocialista valteult szocializmus, a kom- megkulö^SStt ielentősé- hazafisag magaba foglalja az murumus eszméinek ereje Ret tulajdonítunk a Szovjet­emben elet valamennyi szfe mutatkozik meg abban - unióhoz fűzódö megbontha- rajaban érvényesülő erdeke; olvashatjuk az MSZMP KB XI. tatlan barátságunknak. Har­cét-. mindazokat, amelyek kongresszusi beszámolójában minc esztendővel ezelőtt a közérzetünket, tevekenyse- hogy amikor még a világ Szovjetuniótól kaptuk népünk gumket alapvetően megható- legfejlettebb és leggazdagabb legdrágább kincsét: szabad­kozzak Anyagi, gazdasági er- kapitalista országaiban is Ságunkat. Segítő, önzetlen tá- dekemk kielegitese mellett, egyre bizonytalanabba válik mosatását élvezzük azóta is, társadalmunk humanizmusa a a .lövő, a dolgozó ember hely- s jövőben* fejlődésünk leg“ munka, az emberi alkotás zete és holnapja. Pártunk, fontosabb külső feltételének megbecsülése, az emberi nyel- kormányzatunk biztonsággal is ezt az internacionalista vi- tosag tiszteletben tartósa, készíthet ilyen terveket.” szonyt tekintjük, a létbiztonság tudata, a szó- A szocializmus megítélésé- Dr. Űjlaky István cialista demokratizmus erősí­tése és még sok hasonló vo­nása teszi számunkra vonzó­vá a szocializmust. Mindezek olyan vonások, amelyekkel a tőkés társadalom nem rendel­kezik. E tények, tapasztalatok be; mutatása, elemzése nagyszerű bizonyíték, hatékony érv­anyaga a szocialista hazafi- ságra nevelő munkának. S a tények, érvek tartalma gaz­dagodik, hatása erőteljesebb lesz, ha az érdekek érvénye­sülésének követelményét ki­terjesszük — az egyéni érde­keken túl — az osztály érde­kek, az össztársadalmi érde­kek körére. Gondoljuk csak meg. a szocializmus — lénye­génél fogva — az első olyan társadalom, amelyben lehe­tőség nyílik az osztályok, a rétegek érdekeinek összehan­golására. Hiszen a szocializ­must megelőző társadalmak­ban az alapvető osztályok csak egymás rovására elégít­hették ki érdekeiket. Ez az új lehetőség a forradalmi párt vezetésével realizálódik a társadalomban. Ilv’ módon az össztársadalmi érdek az egész társadalom érdeke. A szocializmus, mint a hatalom birtokában levő munkásosz­tály érdekeinek sűrített kife­jezése, valóban az egész tár­sadalom ügyévé válik. Ez válik meghatározó vonásává a társadalmi osztályok és rétegek, de az egyes embe­rek hazafisásának is. Szocialista rendünk reális értékelését, egyre tudatosabb vállalását segíti a mai valóság és a jö­vő egymáshoz való viszanvr tása is. Talán furcsának tű­nik mindez, hiszen rögtön fel­tehető a kérdés: melyik az a társadalmi rendszer, amely többet, jobbat tud ígérni tag­jainak? A kérdés helyénvaló, ám nagyon lényeges, hogy milyen társadalmi osztály vállalkozik a jövő felvázolá­sára, és melyik osztály jövő­jét ábrázolja a rajz. A tőkés társadalmi rendszer uralkodó osztálya reges-regen hiteléi Mint sajat gyermekeit... Nemrégiben múlt 60 éves. Harmincöt éve már, hogy Pásztón él és a község apra- ja-nagyja Ilike néninek is­meri. Nyugdíjas már, de az iskolától és a gyerekektől még ma sem szakadt el. Nem vágyik pihenésre, mert azt vallja, hogy a munka élteti az embert és így tölheti el ér­telmesen a hétköznapokat. A szép családi ház udvará­ra zöld lombok vetnek árnyé­kot. Itt vall életéről, munká­járól Harza Lászlóné, Ilike néni. Kezdő és tapasztaltabb ipedagógusoknak sem érdem­telen ráfigyelniök. Nem akart tanító lenni, pe­dig a családban „apáról fiú- na” szállt a nevelői, hivatás tisztelete, szeretete. Édesapja, Láng János énekeskönyve nyomtatásban is megjelent, és ma is egyik büszkesége a pásztói helytörténeti múze­umnak. Nagybátyja, Ágasvá- ry Lajos alapította a pásztói középiskolát és a matemati­ka oktatás egyik kiválósága volt. De sorolhatnánk még a neveket, helyette azonban Ilike néni útját járjuk végig. Mert a családi hagyományok erősek voltak, s így lemon­dott álmáról, a művészi pá­lyáról. Sopronba került, a ta­nítóképzőbe. Csongrád megyében Szeg­várion kezdett tanítani, egy aj>rócska tanyai iskolában. Az első újsághír is ekkori­ban jelent meg róla. A Pesti Napló írta 1937. december 12- én, hogy a fiatalasszony és férje, Harza László úttörői az iskolai gyermekélelmezés hi­hetetlenül nagy gondiának, a gondok oldásának. „A- Harza házaspár tanyai növendékei minden délben meleg ételt főznek maguknak, mert a sok déli szalonnázás, kenyerezés gyomorbajosokká tette a gye­rekeket. A növendékek ha­zulról hozzák a zsírt, a rán­tást a levesnek, főzeléknek valót” — írta róluk a Pesti Napló. A füttyös fazékról — ahogy akkoriban nevezték a mai kukta ősét — amelyben az ebéd készült, meg a két lelkes tanítóról az Űj Idő és a Tolnai Világ lapja is beszá­molt rajzos, illetve fényképes riportjaiban. Az is családi hagyomány volt a Harza házaspárnál, hogy bárhová is kerüljön az ember, mindenütt tudása leg­javát adja, és helytálljon a legnehezebb körülmények között is. Ezt a csodálatosan szép és gazdag örökséget vit­te magával Harza Lászlóné is. Mindig sokat és jól dolgozott. Szegvárról Mátraszentlász- lóra, majd Pásztora került 1940, márciusában. Azóta is „szülővárosában” él és dolgo­zik, s ma is szívesen tölti napjait tanítványai körében. Hogy milyen volt a 35 pásztói esztendő? Nem volt könnyű. Magára maradt, egyedül nevelte három gyer­mekét. A két fiú, Laci és. La- jós közigazdász lett, a fővá­rosban élnek. Ili, a kislány vele maradt, postai tisztvise­lő Pásztón. S közben Harza Lászlóné gyermekeivel együtt maga is tanult. Még 1952-ben biológia, földrajz, testnevelés szakos tanári oklevelet szer­zett Mi volt a legfőbb törekvé­se? — A gyerekeket mindig szerettem... Ezért a legfőbb törekvésem az volt, hogy ta­nítványaimban kialakítsam az önművelés igényét —• mondja. Időben felfigyelt a tehetséges tanulókra, s ezek­kel külí>n is foglalkozott- Hal­latlanul büszke volt, ha közü­lük néhány eljutott a járási,' a megyei, az országos verse­nyekre. Minden fiúban és lányban saját gyerekeit lát­ta. .. Ezért tudott talán az átla­gosnál többet adni nekik. — Ha az ember ismeri a községet, az embereket, hal­latlanul sokat segít a mun­kában. Meggyőződésem, hoav az eredmény is más így — vallja. Feltételeként pedig az egy helyen eltöltött 35 esz­tendőt, a pedagógus J>álya szeretetét, s a gyermekekért érzett mélységes felelősséget sorakoztatja. A családi gondok, az isko­lai munka mellett, maradt ideje és ereje arra is, hogy közéletben tevékenykedjen. Ez a tevékenység is a fiata­lokhoz kötötte. Űttörővezető volt, alapítója az egyik helyi úttörőcsapatnak, tónccsopor- tokat szervezett, s táncos kedvű „gyermekei” elmarad­hatatlan résztvevői voltak sok szép közös rendezvénynek. A megbecsülésnek, az elismerés­nek soha nem érezte hiányát. A művelődésügyi miniszter­től dicsérő oklevelet kapott, az Oktatásügy Kiváló Dolgo­zója és a község felszabadulá­sának 25. évfordulóján meg­ajándékozták a Pásztó Fejlő­déséért emlékplakettal. Több esztendeig tanácstag volt. s így is sokat tett a község gya­rapodásáért. A Dózsa György Általános Iskolából ment nyugdíjba... Azóta sem pihen. Ott hasz­nosítja magát, ahol éppen szükség van rá. Német nyelv tanára volt a Mikszáth Kál­mán Gimnáziumban, s ebben az esztendőben német szak­kört szervezett a Dózsa György Általános Iskolában. Tánccsoporttal foglalkozik és a gimnazisták az egri diák­napok megyei versenyén szép elismerést szereztek az isko­lának. Miért teszi mindezt? Egyszerű a magyarázat: sze- retetre és közösségre vágyik. S mindezt megtalálja nap nap után a fiatalok között. A nemzedékekről beszélge­tünk. s Harza Lászlóné azt mondja, nem lát közöttük el­lentétet. Pvozsgyesztvenszkij szavait idézi: — Bár más korban élünk, nem a ti normáitok szerint viselkedünk, mi fiatalok va­gyunk, olyan jó kommunis­ták, jó hazafiak mint ti... Ez a hitvallása. S fiatalos egyénisége, optimizmusa, ed­digi munkája arról győz meg bennünket, mindezt egészen komolyan gondolja. Pintér Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom