Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

Az örökifjú mesemondó: Jókai- portrék 150 évvel Ä rom városában született. De­rű és gyöngédség vette körül, meghatározván egész életét. 1904-ben bekövetkezett halá­láig mindig megőrizte ma­gában azt a káprázatos mese­világban kalandozó fantáziát, mely kifogyhatatlan bőség- szaruból ontotta kincseit. A múlt század második fe­lében nem volt nála nép­szerűbb ember a honban, ha egy városban megjelent — már pedig ezt sokszor meg­tette, a hazai tájak szenve­délyes vándoraként — felvo­nulások, fáklyásmenetek, szerenádok köszöntötték, vi* rágözön fogadta. Mikszáth írja róla, hogy nem létezett az övénél nagyobb hatalom, bár e hatalom egyetlen esz­köze egy kis acéltoll volt csupán. Mi hát a titka? Miért oly vonzó ma is, amikor a kor- ízlés olyan messze távolodott ez általa is képviselt roman­tikától, amikor már a nagy realisták sokkal mélyebben mutatták meg koruk valósá­gát, az új regény pedig egé­szen más csapásokon tör utat magának? Mi köt minket Jó­kaihoz ilyen időtlenül? Többek között az, hogy al­kotásmódja annyira közel áll a népmeséhez. Nem csu­pán romantikus, aki fordu­latos cselekményekben angya­lokat és ördögöket mozgat, hanem a magyar nép mese­szövő képzeletének nyomán formálja műveit, s miként a folklór, időtlen, megőrzi örök háját és szépségét. Amint á mese is kifejezi a nép igazságra törő vágyát, úgy fogadjuk az 6 tündér- igazát is, melyhez annyi hu­mor és játékosság társuL Jókai mosolygó romantikus, * mint ilyen, felette ritka kincs. A patetikus, érzelmes, rejtelmes stilusirány nála derűvel, humorral társul. Ez köti a való világhoz, ez ad neki realista vonásokat, ki­vált, amikor felejthetetlen mellékfiguráit (Tallérossy Ze- bulont. Boksa Gergőt, s a többieket) megalkotja. Érez­zük, hogy kora jellegzetes típusairól mintázta őket Angyali-ördögi, jó vagy rossz főhősei mögé qd asorakoztat ja a hús-vér mellékfigurák se­regét, és velük, valamint élethű tájleírásaival egy da­rab igazi, múlt századi Ma­gyarországot tükröz. Nagy idők tanúja volt. Ha a „magyar előidőkről” szó­ló, távolabbi történeti korsza­kokba kalandozó regényein nem is kérhetjük számon a hitelességet (mindazonáltal szép mesék maradnak), saját századáról szóló, legjava mű­veiben igenis reálig ábrázolá­sát kapjuk a megújulással vajúdú magyar reformkor­nak. (A magyar nábob, Kár páthy Zoltán, És mégis mozog a föld). A születő hazai kapi­talizmusnak, melynek jelleg­zetes figuráit Komáromban, a kereskedővárosban már gyer­mekként megfigyelte (Az Aranyember, A fekete gyé­mántok); és az ifjúkora legma­radandóbb emlékét jelentő felejthetetlen márciusnak, majd a szabadságharcnak (A kőszívű ember fiai, A tenger szemű hölgy. Egy az Isten, Csataképek a magyar szabad­ságharcból stb.) Ezekből MTSÍ társ szól, s ha ez a kortárs arany füstben látja is a vilá­got, mert szubjektív, mint mindenki, az ábrázolás mégis bemutatja a kort, mely ilyen is volt, ha nem is csak ilyen. Szemére szoktuk vetni po­litikai állhatatlanságáL Azt, hogy a lelkesedéstől lobogó márciusi ifjú Debrecenben már a Béke Párt oldalán ált, hogy aztán a trónfosztás után újra rajongó republikánus legyen; hogy 6, aki ott volt Aradon a végső napokban, később mégis megbocsátott Ferenc Józsefnek, az egykori baj társak véres zsarnokának; hogy a kiegyezés után elfo­gadta a királyi kegyet, öröm­mel vette a főrendiházi kine­vezést és még sok mindent. Jó­kai mesemondó volt, örök gyermek, a politikában nem igazodott el, s hol erre. hol arra sodródott. De művészi értékétől az időnkénti rossz irányok nem vonnak 1« sem­mit. Varázsának titkát kutatva nyelvéről is szólnunk kell. E téren szintén felülmúlja a vi­lág romantikus prózaíróit a korabeli magyar prózában pedig páratlan. Ez a stílus ott ragyog legjobban, ahol egyszerű embereket, népi hősöket szólaltat meg. Jól is­merte a hazai nyelvjárásokat, a tájszávakat. Gyűjtöttte és beleépítette műveibe a köz­szájon forgó mondákat, törté­neteket JeHem-veani is tudott a nyelv segítségével, szerep­lői osztályhelyzetét is érez­teti: arisztokratái francia, ne­mesei latin, polgárai német szavakkal, kifejezésekkel tar- kázzák beszédjüket, kifejezés- módjuk pedig mindenkor jel­lemzi egyéniségüket Még a helyenként előforduló genma- nizmusok is a kort tükrözik: akkor így beszéltek őseink. Hogy mégsem avult el ez a nyelv, hogy élvezni tudjuk régies zamatát, ez már az 6 művészetének, zeneiséget hordozó mondatainak nyel­vében. szójátékaiban csillogó szellemének, iróniájának kö­szönhető. Nem vénült meg a játékos kohold, ma is barátunk a nagy mesemondó. Akkor is, ha sokan lesajnálják, s még olyan munkásai is akadnak a közművelődésnék, akik büszkék rá, hogy az olvasók „eljutottak” végre Jókaitól — a krimihez, vagy a mai bestsellerhez. ■Dö/-lí<^r más a tejlődé6 JTcUIy útja. Aki Jó­kaival fiatalon találkozik, akit ő kapat rá a betűre, az eljut tőle indítva az irodalom szeretetéhez, majd a nagy realistákhoz, a modem iro­dalomhoz, a mai ember ér­zéseit és gondolatait tükröző mélyebb művekhez. De min­denkor hálás szívvel emlék­szik rá, és veszi elő pihenés­képpen olykor, épp úgy mint gyermekkora másik nagy él­ményét, a népmesét, tudva, hogy sokat köszönhet-' neki. Mindmáig ő a legolvasottabb magyar író. És Petőfi után Jókai az, akit külföldön is a legjobban ismernek, mert a legtöbb nyelven, s a legtöbb kiadásban az 6 művei jelen­tek meg világszerte. Bnttj Ét» Jókai-anekdoták is« eurtende}«, i«*5. február Es másnap a Nemzet vezér­18-án született Jókei Mór, a romantikus prózairodalom leg­kiemelkedőbb magyar képvi­selője. Jókai Mór a szabadságharc alatt húzódott a bevonulástól, amit a pesti fiatalság, de kü­lönösen Laborfal vy Róza nagyon rossz néven vett, úgyhogy az ifjú író megren­delte egyenruháját. Saját tervezése szerint ké­szült az egyéni uniformis, s amikor elkészült. teljes fölszereléssel csörtetett be feleségéhez. Hitvese végig- mérte a harcra kész Jókait és csak annyit mondott re­megő sapkadíszének láttára: — Móric, te félsz!... + Jókai Mór súlyos betegsé­géből felépülve, Laborfalvy Róza szigorú felügyelete alatt állt. Csak azt engedte meg a szerető hitves, hogy egy-egy kiszemelt barát társaságában időről időre horgászni járjon a lágymányosi Duna-ágba. Egy ilyen alkalommal az író óriási csukát fogott, amelyet barátja szerrje láttára azonnal visszadobott a folyóba. — Elment az eszed,? Egy ilyen csukát vi6szalöksz? — kiáltott Jókaira barátja. A nagy mesemondó össze­vonta szemöldökét: — A feleségem nem szere­ti, ha nagy halakat vásárolok — magyarázta. — De hiszen fogtad, nem vásároltad! Mire Jókai mélabúsan így zárta le a vitát: — Persze, hogy fogtam. Mi ketten tudjuk ezt. De próbáld ezt a nejemmel elhitetni!... * Amikor Jókai volt a Némáét című lap fószerkesztője, egy­szer Visí Imre szerkesztő nagy vezércikket írt, öt ku­tyanyelv jelent meg az erő­sen ellenzéki hangú írással, amelynek utolsó mondata így végződött: „Ezt pedig most kérdezzük a kormánytól". Dolga végeztével, Visi Im­re áfcküldte a nyomdába a cikkét, és az utolsó oldal al­jára odaírta: »Jókai a nyomdában van-e 7“. , , cikkének utolsó mondata így jelent meg: „Ezt pedig most komolyan kérdezzük a kormánytól, Jó­kai a nyomdában van-e?" Senki sem tudta az olvasók közül megfejteni a különös sorokat... ★ Jókai Mórnak volt egy fo­gadott leánya is, a későbbi Fesztyné. Amikor a szép Jó­kai Róza megérett a főkötőre, a kérők egymásnak adták a kilincset. Igen ám, de ha a lány nem is, Jókai maga na­gyon válogatós volt és ugyan­csak szemügyre vette a kérő­ket. Egyike ezeknek az Ifjaknak az egész Jókai família előtt kifogástalannak látszott és csak az volt hátra, hogy a nagy író is kifaggassa egy, s más dolog felől. Jókai magá­hoz rendelte az ifjút, és leg­elsősorban azt kérdezte tőle: — Hát aztán, öcsém uram, tud-e kártyázni? — Dehogy tudok — felelte az ifjú, és mert igazat mon­dott, azt hitte, jól is felelt. Mekkora volt azonban a csa­lódása, amikor Jókai arca elkomorodott, és két kezét magasra emelve, így tiltako­zott: — Kedves öcsém, a lányo­mat nem adom magának!» A kérő ifjú felcsattant: — De miért? Hiszen én nem értek a kártyához! — Éppen az a baj! — fe­lelte Jókai és hozzátette: — Nem ért a kártyához, és ha mégis kártyázik, elveszíti a hozományt. Ilyen vőre nincs szükségem. Az ifjú sürgősen megtanult kártyázni, de Jókaiéknál már elkésett. Henrik Ibsen Budapesten járt. Első dolgai közé tarto­zott, hogy meglátogassa Jó­kait. Az Ibsennél három év­vel idősebb Jókai — pedig beteg volt —, olyan benyo­mást tett a nagy norvég íróra, hogy az bánatosan megjegyezte: — Ha még egyszer olyan fiatal lehetnék, mint amilyen Jókai! ' ötvenéves írót Jubileumán a századvég egyik legnép­szerűbb napilapja, a Buda­pesti Hírlap úgy ünnepelte Jókait, hogy kilenc regényét riport formában közölte. Ez az ötlet az író és az újság­író szoros szellemi rokonsá­gára utal. Felsorolni is hosz- szű volna, hány lapot szer­kesztett, 1847-től haláláig. Legtöbb regényét újságban közölte először. Időszerűségek közérdekű prblémák, kíván­csiságot felkeltő érdekessé­gek iránti érzéke rokon a hírlapíró fogékonyságával. Ami Európában és Magyar- országon történik, fel-feitűnik Jókai történeteiben. Háborúk és botrányok, visszhangos csábítások és törvényszéki esetek, jogtipró merényletek és rendkívüli látványosságok — a korabeli napilapok hí­rei és tudósításai — tűnnek át nála művészi epikába. De Jókai az újságírás napi mű­fajait is szereti. ír publicisz­tikát, riportot, humoreszket. Az önkényuralom elleni harc nehéz éveiben A Hon című lapot szerkesztette. Munkájához — az újság po­litikai irányának kialakításá­hoz — sok segítséget kapott Tisza Kálmántól, aki az 1860- as évek elején még a Habs­burgokkal való kiegyezés el­lenfele volt. Egy alkalommal Jókai meglátogatta Tiszát, Beszélgetésükről nem készí­tett bővebb jegyzeteket. Meg­szokta, hogy írás nélkül rög­zítse a. gondolatokat. így nem maradt nyoma a bécsi fogdmegeket érdeklő tanács­kozásnak. Jókai a geszti Ti- sza-kastélyban tett látogatás után hat vezércikket írt A Honba. Pedig noteszába csu­pán ennyit vitt magával: „Egyenlő jog, de egyenlő kö­telesség is. — Mentői tágabb a tér municiniumokban. Re­formkérdésekben teljes erő­vel. — Liberalizmus”. Az 1873-as bécsi csődről, a bankválságról, Jókai riportot Dersi Tamás: Mozaikok Jókai életéből n'ép&aí, « It A Vasárnapi Újság egytie ■ , . , - ^#11 *0 » Kakas Mártourlevelében, „Tatrangi Dávidnak erős szive volt ^ gyárhoz és az idők jellemé­hez olyan méltók azok, a a‘ írt. S hogy mennyire w új- nélkül, amint van: most nem élt a császár-király, akinek tanak. Kétszáznegyven ilyen mi hallásunk után legjobban ságíró szemével látott és tartok számot sem az írói anyja, Zsófia főhercegnő, Je- léggömb száll fel Jókai regé- fáj. csak az, hogy a mostani dolgozott, megörökíti egy má- dicsőségre, sem egyéb »<aoci- lasics bán szeretőjeként tűnt nyében, ahol arról is olva- időket miért nem érzik úgy sik notesza. Ebbe jegyezte az dentiära«’ mát dlyes composi- fel Jókai versezetében. A Pán sunk, hogy a légi erődök a mostani zeneszerzők? Hej, 1879-es nagy szegedi árvíz tio eredményezhet. Kedves Jellasic-ot 1848 őszén adta ki sérthetetlenek. Olyan, magas- csak én is tudnék hegedül * helyszínein gyűjtött élmé- nődet telkemből üdvözlöm, az Életképekben. (A felsza- ságig emelkednek, ahol már ni! Sohasem látná nekem a nyéket: „...tenger, vasút; téged pedig csókol ezerszer badulás után, 1948-ban, a semmiféle lövedék nem ér- t. közönség egy betőmet sem oszlopai, kidűlt fal, temető, barátod. Arany János”. Csillagban jelent meg.) heti utói őket. Mekkora ez a többet: mert én mindig hege­sziget. Háztetők ház nélkül; . , ,, , . „, magasság? Ezer méter. dűlnék”. A Kakas Márton népkonyhák. Romok, házte- A korszak legnagyobb köl- A történelmi pillanat, Becs . .. humorához illő utalás, a he­tők, kapuk, zongora, úszó t6le nem restellt - ha név- szószegése, a magyarsag szó- Jókai évtizedeiben a latva gedű emmése persze kérdé- ágy, festett falak, fák, sár; telenui is - tréfás verset ír- rongatottj helyzete: magyarázza nyo^ de lassú es kevésbé sef>sé ^ „ilyen ^ne ablaküveg, száraz fák, orlean- f1 a Jókai szerkesztette ele- Jókai indulatát. A csakhamar “^nsago* tengeri vilor a; rend;tette meg Jókait? Ma­derek, tyúk, liba, kacsa; ga- aP.ba. az Üstökösbe. A leve- temondó trónjáról eltávolított »tat faltjai a g» ( dal-e parasztdal, a nép lamb, kutya, kémény. Ház- lezes másik erdeites darabja: Ferdinandrol irta: „Altalanos vőviziójában mégsem juttatta lappangó zenekincse? Er- tetőkön ülők, házak fölött a szazadfordulo európai szel- nyavalya az/ A Habsburg- ezt a jól bevált eszközt el- re a kérdésre hitelesen alig- csónakázás. kapu tartja a te- le™i életeben kiemelkedő családban,/ Hogy víz terem a ismert szerephez. Tatrangi a ha tudlmk válaszoini. tőt, nagy romok, kirabolt fű- szerepet játszó Georg Brandes fejekben,/ Hol másaknál agy- Jovo század regényének hőse, Ferenchez fűződő szerbolt gyerekkocsi, ab- üzenete: „Tisztelt nagy mes- velő van./ Bizony Isten: ófel- Amerikába utazik: „David- ^?" J®renchez lakfüeeönvök eav fürdóház. ter — írta a bán irodalom- ség el Dicső császári fejébe/ nak — lrta Jókai —, erős “ ^ate gdban a kortars romkafeidoszkóp”. történész -. A legmélyebben Elfér egy kis halastó”. Ennél szive volt hogy nekimenjen kották "lLí Terenc megtisztelve érzem magam, is csiklandósabb az ischli az óceánnak”. Nem bízott a mtettaK. 1/,szt *er*nc nagyon . s végtelenül örülök, hogy pásztoróra. A díszruhában gőzgépben, sem az acélban, közel erezte magahoz Petőfi hétfőn 2 órakor önnél ebé- pöffeszkedő Jelasics megijed, Képzeletének csatahajóit ke- költészetet. Ezért irta Liszt T~ . , delek. Társaságot hívhat ne- ágy alá bújik. Dúltan és meny gumiból építette. Ne szamara Jokai_ A holt kolto Jóka, levelezéséből - ame- kem Természetes> tisztelt piszkosan mászik elő. Akkor gondoljuk azonban, hogy szerelme című költeményt lyet^ az^ ^akadémiai ^kritikai Mester_ hogy ön és szép fe_ mondja császári, királyi ked- művét, a tudományos-fan- amelynek nemeire fordított legjobb társaság vesének: „Én vagyok az, tasztikus irodalom magyar változatára a mester zenét szívem Sófi,/ Szeretőd, Jela- előfutárát a tévedések jel- komponált. Muvecskejet Jo­„.-----­- , ., , ..... sics Józsi!” lemzik. A tudományban és a käme, Laborfalvi Rozsa mu­Har maskonyve adott ízelítőt. világban fáradhatatlanul tá- tatta be 1882 elejen, a Hun­Az író születésének centena- * jékozódó, minden újdonság Saria Szálló dísztermében, riumara kiadott évkönyvben * iránt szenvedélyesen érdek- Az eseményről Ábrányi Kor­az egykori olvaso es író Az 1867-es kiegyezés után 16d5 Jókai nasyszerfl gondo- nél Életemből és emlékeim­édesanyjához, feleségéhez írt Habsburg-pártiként emlege- A sokat emlegetett fantázia latokkal lepi meg mai olva- bői című könyve tudósit. Áb- 1 eveteket talált. Ezekután az getett, okkal, ok nélkül osto- nem állta az idő próbáját. só-ót n pé]dáu, _ na. ránvi nemcsak szem- és fül- életpálya néhány érdekes roaott Jókai, a forradalom és Jókai képzelete elmaradt a g ' Sf>. találat között — a tanú, hanem az est egyik adalékával is megismerked- a szabadságharc egyik légin- valóságtól, amely az emberi repü]ŐRép a műanyagok és a szereplője volt. Igaz szerény hetett. A Hármaskönyvet dulatosabb Habsburg-ellenes tudás nagyszerűségének és a vinámsebés hírközlés előre szereplője, ö lapozta a kottát szerkesztő Mikes Lajos közöl- művének szerzője volt. Utó- történelem szörnyűségeinek ja^sa a Jókainé zongorakíséretét te elsőnek Arany János le- kora erről — önhibáján ki- minden elképzelést túlszár- ' maga vállaló Liszt Ferenc veiét: „Kedves barátom. Mór vül — megfeledkezett. A nyaló példatárával „lepte Jókai, — akárcsak nemze- előtt. Az is feladata volt, — írta 1868-ban, Nagykőrös- Pán Jellasic című komikus meg” a huszadik századot. A dékének többi nagy költője- továbbá, hogv Liszt karjának ről — Szíves megemlékező- eposz nemcsak az 1394-es, jövő század regényének olva- írója — nem volt zeneértő. gyöngéd érintésévé] jelezze, séd köszönöm, — hogy jól- százkötetes Nemzeti Kiadás- sói tudják, hogy Jókai műve Hangversenyre, operába rit- hol kell kezdenie, vagy folv­esett, mutatja az idezárt bo- ból maradt ki. Amikor Sza- 1962. július 15-én kezdődik, kán járt. Egyetlen vonatko- tatnia a kíséretet A világ­londság, melyért megerőltet- bó László csaknem húsz év- Ekkor — szerinte — még zásban mégis érdekelte és hírű zeneszerző ugyanis nem tem invalidus múzsámat. Ne vei később, a sorozat 106. mindig a dinamit a leghatá- foglalkoztatta a zene. Elsők követhette az előadó szöve* nézd te annak gyarlóságait, kötetében újra kiadta az sosabb robbanószer; a leg- között ismerte fel a magyar gét. Nem tudott magyarul, nézzed csupán a jó akaratot, 1848—49-es írásokat, a Jela- újabb, legrettegettebb háborús s ha az Üstökös az ilyet be- sics-szatírának még mindig eszköz pedig a léggömb, ame- '1 -------------------------------- ' ves zi, add neki, persze név nem kegyelmezhetett. Hiszen Iyet a földről, kötéllel irányi- | NOGRAD — 1975. február 16., vasárnap 9 lesége a számomra”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom