Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-13 / 265. szám

ftiunliásüii mondták IGYSEG A gyári liűiégrwi A népi bölcsesség kin­csestára kimeríthetetlen. A magyar ember gondol­kozásmódjára jellemző szólások és közmondások, az irigységet csakúgy cél- baveszik, mint egyéb tár­sadalmi, emberi, jellemhi­bát vagy fogyatékosságot. Ennek érzékeltetésére íme egy mondás: az irigyek meghalnak. az irigység 'soha! Bár kevés e mon­dásban az optimizmus, ám sok igazság fellelhető ben­ne. Az irigység már Bá­bel tornyának építésekor is létezett, és az irigy ku­tya, valamint eszi a sár­ga irigység kitételek fellel­hetők napjainkban is. Nóg- rádban csakúgy, mint Göcsejben. Az irigységi megnyilvánulások tehát emberek között meglevő súrlódásokat, konfliktu­sokat jeleznek. Mi, jellemzi az irigy em­bert? Külsőre semmi nem árulja el. Ruházata, frizu­rája iskolázottsági szintje gyakorlatilag elhanyagol­ható. Ám cselekedetei és szokásai, tekintete, és megjegyzései gyorsan le­leplezik. Az irigy ember ugyanis más szerencséjén, sikerén, jólétén bosszanko­dik, azt inkább magának kí­vánja. Ez egyáltalán nem közösségi magatartás! Nem tud más ember sikerének örülni, ezen inkább mérge­lődik. A lottón azért nem kívánok nyerni, mert iri- gyeim száma — függetle­nül attól,. hogy ismernek, vagy sem — lavinaszerű gyorsasággal gyarapodna, egyenes arányban a nye­reménnyel. Egy kanál víz­ben megfojtanának, szú­rós tekintetükkel ölni tudnának, ha nem jogál­lamban élnénk. Nyaralót és vitorlást is ezért nem vásárolok. A sátrat ugyan­is senki nem irigyli, mert nem téliesíthető, szúnyog­tól nem véd, beázhat, szél­vihar elsodorja és akkor éjnek idején szedheti az ember a sátorfáját. Az irigység természet­rajzához tartozik, hogy vá­rosban csakúgy fellelhető, mint a . falvakban. Bár némileg módosult formá­ban! A kisebb települése­ken ugyanis a jó hírnek csakúgy pillanatokon belül szárnya kél, mint a rossz­nak. Vannak tipikusan összeférhetetlen embe­rek, akik nem a saját por­tájuk előtt söpörnek, ha­nem mások sikereit leki­csinyelve kellemetlen száj­ízt okoznak. Már Gárdonyi Géza is megfogalmazta egyik írásában, hogy min­den rossz gyomrú em­ber irigy a jó étvágyúra.\ Az irigység kiváltó okai , ezernyi formát öltenek. A lakóhelyi irigység más jelle­gű mint a munkahelyi! A, falvakban életre szóló ha­rag és irigység keletkezik abból, ha a szomszédok elszántják egymásnak a földjét, néhány centivel arrébb teszik a karót, megdobják kővel a szom­széd tyúkját és így tovább. Az ilyenek azután licitál­nak egymásra. Szebb vas­kerítést készíttet mint a szomszéd, nagyobb televízi­ót és hűtőszekrényt vásárol — ha kihasználni nem is tudja! A munkahelyi irigység tipikus kiváltó okai: előléptetés, fizetése­melés, kitüntetés. Az irigy­ségnek mindegy; a mérge­ző nyilak akkor is • kire­pülnek, ha jogos az elő­léptetés, a fizetésemelés. Hölgyek körében az irigy­ség egyik jellemző forrá­sa, ha valaki „leöltözi” a többieket... Azt mondják: ha az irigy szomorú, akkor vagy őt érte baj, vagy mást a szerencse. Önfegyelem­mel, önismerettel mások iránt megnyilvánuló tisz­telettel és együttérzéssel érhetjük csak el, hogy az irigység, mint társadalmi jelenség csökkenjen. Mert jó lenne, ha csökkenne, hiszen az emberek közér­zete ezáltal is javul. r. I. NEMCSAK elhatározás kér. dése, mert ahány ember, annyi ok, jelenség, eseten­ként kényszerítő körülmény és sok szubjektív érzés ala­kítja ki hosszabb, vagy rö- videbb távon azt a felfogást: nem vándorlók, innen me­gyek nyugdíjba. E témáról beszélgettem a öblösüveggyár' B fazekaske mencéjénél néhány dolgozó vaL — Igen. — Hogyan fejeződött be? — Ebben a nem lehet haragudni, nem lehet azt megtenni, hogy nem szólok a művezetőhöz, és me­gyek a magam feje után. Naponta előírják, mit kell elvégezni, mi a követelmény. „szakma ifjúi mestere” cí­mért folyó vetélkedésben az szakmában ország üveggyárai között. — Véleményemet kikéri a gyár vezetősége, ha jót mon­dok, elfogadják, megvalósít­ják — állítja határozottan. A gyárhoz való hűséget salgótarjáni ““ hangsúlyozza akkor is, ami­Wlraalce- Ezt pedlgT a ™Jvezető mond- k elmondja, hogy néha ja meg így hat, ha valami bosszankodik az ember. Ezt a* embernek, ki- követöen a következőket mérgeiődi magát, aztán szent m0ndja: _ rossz az üveg m.;. — Nehezet kérdezett, de “ DeKe- nősége, kellemetlen ízű a szó­megpróbálok rá válaszolni. — Mindig önnek volt iga- davíz, jó lenne helyette li- Bizonyára már hallotta, hogy za? monádé, a fürdőben nincs amikor én gyerek voltam, _ Erről szó sincs! Egy- meleg víz. Ilyen izzadt tes­csak protekcióval, sógor- szer neki, máskor meg ne- tét hideg vízzel mosni, egyen­koma-jóbarát, alapon lehe- kém. Amikor ingerült az em. 15 egy életre szól® betegség­tett ebbe a gyárba bekerül- bér, akkor még a jogtalant is gél. Jó lenne, ha nekünk is lenne szabad szombatunk. Nem sokkal később Ku- zinczi Gyula műszaki igaz­gatóhelyettes válaszát írom j egy zetf üzetembe: — A központ intézkedése kell ahhoz, hogy ne szódavi­ni.. Én is így kaptam mun- jogosnak tünteti fel. kát. Az akkori üzemvezető, Varga Feri bácsi, jó barát- ~ Mit »tanácsol a fiata- ja volt édesapámnak. 13 éves Iolinak­voltam, örültem, hogy jöhet- — Ha egyszer megszeret­tem dolgozni, mert sokan vol- ték ezt a munkát-, tehetségük tunk, szükség volt a kere- is van hozzá, egy-két száza- setre. Nem lehetett akkori- sért ne menjenek máshová. . . ban kimaradni, mert sokan Tudom, hogy pénzből él meg fet> hanem üdítő italt ad- álltak a gyár kapuja előtt az ember, de ez kevés ahhoz, Az^ viszont nem t» ­bebocsájtásra várva. Most hogy jó, ügyes szakember le- hetjük meg, hogy csak enne s pedig aki jelentkezik, egy- gyen. Azt végezze, amit sze- a kollektívának biztosítsuk, bői felveszik, nem kérdezik, rét, hogy örömét lelje a mun- Az ezzel járó költségtöbbletet kicsoda, micsoda. 36 év alatt kában — mondja "Szőke Gyű- a nyereségbői kell elvenni, egyetlen igazolatlan mulasz- la. Hogy ez milyen összeget tásom nem volt. Nemcsak ne- képvisel, nem tudok rá válr.­kem, hanem a velem egyko- PAR LÉPÉSSEL odébb szólni. A kérést mindenesetre rúaknak. Hogy miért alakult munkálkodik Kakuk Zoltán, tolmácsoljuk a központnu... ki ez a felfogás és gyakorlat, ö azt mondja: — Ha fiatal volnék, nem maradnék itt Nem divat a mézeskalács A vásárokból áXnak idején (i.naradhatatlan volt a mé- zaskalácsos. A sátor, benne a piros szivek, nyalka huszá­rok kardoik és babák lassan eltünedeztek. Nem divat a mézeskalács... Talán egy ilyen díszes sá­tor miatt hagyta el Bérezés Gyula édesapja, losonci csiz­madia-dinasztia fia az ősi mesterséget, s ment Balassa­gyarmatra, hogy kitanulja a mézeskaiácsosok és viaszön­tők mesterségét? Szécsényben telepedett le a százád elején. Fia örökölte a szakmát és az ügyfeleket. Mézeskalácsos és gyertya­öntő. Ez áll a kis fehér táb­lán Szécsényben. — Látszólag két idegen szakma. De ha utána nézünk, meg lehet találni a rokonsá­got — mondja a mester, aki túl van a nyugdíjkorhatáron. — A mézeska Iá esős anyaga a méz, a lépestől vette annak Idején. A viasz megmaradt. Régen nemcsak gyertyának öntötték, figurákat is készí­tettek belőle. Ma már külön veszi a mé­zet, külön a. viaszt, s aáalék­gozik. A műhelyben telnek napjai. Itt készíti a gyertyát1 is. Nem formába önti, ahogy a gyárban csinálják. A mű­helyben egy nagy kerék áll, függőleges tengely körül. Er­ről függenek a kanócok, s kanállal önti rájuk a viaszt, a keverékeit. Ahogy végigcsu­rog a szálon, megdermed. Mire a keréken újra az üst fölé kerül, lehet rá önteni a következő kanállal. — Huszonöt dekástól egy­kilósig öntöm a gyertyákat. Ezélőtt tíz-tizenöt évvel még négy-öt kilósakat is öntöttem. Évente két-három mázsa gyertya „megy el”. Ki tudja, mikor tűmák el Nógrádból a mézeskalács? össze lehetne szedni a régi műhelyek felszereléseit, a mintákat, hogy megmaradjon belőlük valami. Gyűjtőkhöz méltó, szép feladat lejegyezni a recepteket! Mindezt, amíg nem késő. —gáspár — Igazuk van, amikor azt mondják, hogy nem magya­Az okokat kutatva általa rázkodá?ra, hanem meleg víz- az okokat kutatva altala- re van szükségük. A jelenle­nossagokat mond, amiből gi helyzetben, sajnos, nem nem tudom kihámozni az tudunk változtatni. A meleg­ígazsagot, véleményének jo- víz-szolgáltatást a Salgótam gos indokait. Valamiféle sér­tődöttséget vélek ■ felfedezni szavaiból. Viselkedése, vála­jánl Ingatlankezelő Válla1; t biztosítaná, de, sajnos, a köz­ismert távhőellátási gon do c s^ eltérnek azoktól a n-an- miatt szerződéses kötelezi kasoktól, akiktől eddig sok a mi korosztályunkban, an­nak indokait hosszú ideig le­hetne sorolni. Én csak egyet említek: más volt akkor a családi nevelés. — Szerintem érdemes hű­ségesnek lenni a gyárhoz. El­sősorban ennek az embér lát­ja a hasznát. Sokszor mér­gelődik az ember, ha vala- . .... , ­Ari nem úgy megy, ahogy elő ‘7osat’,- erc*ekeset, hasznosat, van írva. Azt hiszem, így j7íu,faí?0?a^’ njegszívlelen- ...... „w«,™ a, v an ezzej mindenki, aki sze- dot hallottam, meg akkor is, szer csökkentett munkaidő, réti a munkáját, aki nem- "fi„|fetenk™, mergeser\ .hí- Az ott dolgozók heti 42 órát csak azért jön be, hogy itt 7, , a n®k!k ,ner"n . tet*zo dolgoznak. Ez ügyben már ír­legyen. Pedig az üvegfúvás d<r»; at’ jelenségeket, ki- tak a Munkaügyi Minlszté- nagyon igénybe veszi az em- sebb-nagyobb vezetői rnu- riumba. Onnan ugyanezt a bér idegeit. Állandóan fi- iasztas°kat. választ kapták. i gyelni kell. Nem panaszkod- Ugyanennek a pódiumnak . hatok, a vezetőség megbev a túlsó oldalán dolgozik a jó ... «»ÁRHOZ voló hűség csüli a jól dolgozó munkáso- felépítésű, szőke hajú Godó kulaS£‘ , ellentmondásos kát. Kikéri véleményüket, Gyula. Szerinte is érdemes -ZfTat‘ .,?ok 5rdelles\ epi' megköszöni, megvalósítja hűségesnek lenni a gyárhoz, Pillanattal, kellemes okos javaslataikat, teljesíti mert a hűségért megbecsülés ®mlekkel 'es buktatóval Is jár. ségének nem tud eleget ten­ni. A kormányrendelet sze­rint senkinek sem jár kéi­jogos kérdéseiket, s a jó jár cserébe. Elmondja, hogy maradás gondolatának munkát anyagilag is elisme- nemrég kapott KISZ-lakást weggyökeresedésében a ló­ri. Én például tavaly hatezer a vállalattól. A vásárláshoz ?lka.san’ előrelátóan gondol- forint nyereséget kaptam. Ál- harmincezer forint kölcsönt 0 rn.u"kásnál eddig sem, líthatom, hogy nálunk a juttattak neki. Neve majd- Pe,-a levőben sem lesz meg- törzsgárdát nagyon megbe- nem mindig ott van a jutái- Vataroz° a v®1* serelmek,. az «sülik, van szavuk a gyár éle- mazottak listáján. Háromszo- atví‘ePetí’ szubjektív benyo- tének jobbá formálásában, a ros aranykoszorús brigád masok’ vagy néhány száz rendelkezésre álló anvaeiak lormttal több szétosztásában. — Volt-e nőkéivel? anyagiak tagja. Háromszor kapta meg a „Szakma kiváló dolgozója” nézeteltérése fő- kitüntetést. Először harma­dik, majd pedig első lett a a másik üzem­ben, a gyárhoz való hűség eldöntésénél. V. K. szíveken nagy sztaniol és ra­gasztott papír-díszítés. — Nekem sem tetszik így. anyagokkal készül a gyertya. Mégis ilyet kell csinálnom, Leginkább januárban, amikor mert ha a régi, piros zsela- a mézeskalácsnak nincs ke- tinnal bevont, kézzel díszí- latje. Ilyenkor hely is. akad, tett kalácsból kítészek egyet, mert egy kis műhelyben dől- ebből tízet, előbb elfogy a gozik. Benne egy kemence, tíz. két asztal, egy habverő és Ha a figurák már kimentek keverőgép. divatból, mégis mit készít? A menyezet alatt, felfüg- Fejkendős asszony kopogtat gasztett deszkalapokon szá- s belép. radnak a sütemények. A mé- —Mikor tetszik sütni? Jön y.es — édes illata betölti a haza a. fiam iskolából a jövő helyiséget. Az asztalon keret- hónapban. Négy adag kell, de re feszített drótháló, erre ke- legalább kettő, rülnek a cukormázzal, csoko- — Csak ígérhetek, mert akad Iádéval bevont kalácskák. egy pár nap dolgom. Tessék Mellettük néhány díszítőtől- benézni elseje körül! eáér. Vékony rézlemezből. Sokáig eláll a mézessüte­— Ezeket még édesapám mény, diákoknak csemege, készítette. Ebbe egy zsírpapír katonátaak hazai, otthon tölcsér kerül, azon keresztül vendégváró, lagziban az asz- tnyomjuk ki a habot, ami tál dísze. megszárad. — Megvannak az „Ügyfele­Figurás kalácsokat már rit- im”. Szeretem a szakmám, de kán süt. Nem jár vásározná, úgy néz ki, én leszek azutol- rem is nagyon keresik. Azért só szécsényi mézeskalácsom van belőle raktáron néhány Hárman, vagyunk a megyé- darab! A huszárok arca szí- ben. Jies nyomat, a babáké is, a Napi tíz-tizienikét órát dol­Nent a táblán múlik ' 'Az Állami Biztosító salgó- letekben, ahol eleinte napon- ■ tarjáni városi fiókjában fél- ta váltották a neveket, ké- ajtónyi tábla köszönti a ne- sőbb már csak a népszerűe­vük napját ünneplő ügyfe- két tették ki, azután négy­leket. A aktuális nevet na- öt hónapos poros névkártyák ponta váltják. Mennyi min- díszelegtek csak a táblán, dent hallottunk már a léink- Reméljük, hogy a biztosítá- telen bürokráciáról, a híva- ban nem ez a sors vár a név- talról, ahová sokan nem szí- napokra. Az is nyilvánvaló, vesen mennek. S ha utána hogy semmiféle tábla, sem­ránézünk e táblára, jóleső miféle kedvesség nem pótol- érzést tapasztalunk. EgV hatja a gyors, pontos, előzé- hivatal, ahol az ügyfél név kény ügyintézést. Nemcsak napjára is gondolnak! Ám egy táblára, hanem udvarias nem egy ilyen táblát látha- hivatalnokokra is emlékez­tünk más kirakatokban, üz‘ zen az ügyféli írtam már balettmester- 4x OTVOSok segítőtársai ről, táncpedagógusról. test­nevelő tanárról, de gyógytor­nászról még soha. Igaz, meg­betegedésemig azt se tud­tam, hogy például Balassa­gyarmaton is van Ilyen, hogy a városi kórházban jói fel­szerelt gyógytornaterem is üzemel mindennap, és nem­csak a bent ,fekvő betegek H gyógytornászok esetében, aki „csoda” által várta a gyógyulását. Várad! Zsuzsa, mint a kórház KISZ- titkára, nemcsak a beteg test­részeket, bénult izmokat akarja regenerálni, hanem a lelkeket is, a tudatot, a vi­lágnézetet is egészségesebbé tenni... —. Kedves, vidám mai fiata­cionálls anatómiát, gyógy- vezető főorvosunknak, dr. szertant és reumatológiát. Sami Istvánnak egyik „talál- És még ki győzte volna je- mányát”, a derékhúzató ké- lók valamennyien, együtt ta­részére ... Ahogy a gyógy- gyezni a sok speciális tantár- szüléket (amit mi, magunk nuiaak, szórakoznak és mű- tornászok csinos „korelnöke”, gyat, masszázsból csak nyolc- között csak űrhajósruhának velődnek. Nem félnek az ag- Váradi Zsuzsa elmondta — tíz féle fogást és egyéb tor- nevezünk), én próbálhattam resszív betegektől sem, es feladatunk többek között »a nagyakorlatokat, az elektro- ki, és én is utazom vele nem táradnak el a magate- helybeli, de az egész megye mos készülékek biztonságos más egészségügyi intézmé- hetetlen betegek ágya mel- területéről az ambulána be- kezelését is többek között. nyékbe tapasztalat-átadásra lett, a „pácienseink nem rosz­tegek gyógykezelése, illetve Qk négyen még két sűrített Legutóbb Vácott jártam, a szak, csak betegek... —1 utókezelése. év alatt tanulták meg a sok szakma és a betegek is nagy mondták nekem. Gyógytornászokat írtam, tudni-, tennivalót,, de úgy mert négy is van belőlük Ba- hallattszik, ezentúl érettsé- lassagyarmaton. Valameny- gi után hároméves lesz a nyien” fiatal nők, akik Buda- képzés, ami főiskolai végaett- pesten végeztek. Az orvosto- séget ad majd. vábbképzőben nyertek gyógy- Gyógytornászlányaink so- tprnász-képesítést. kát tanultak, és hogy nem Váradi Zsuzsa gyarmati is akárhogyan, azt a min- lány, itt érettségizett, és ide dennapok hosszú során át jött vissza dolgozni, hat esztendeje. Mellette serénykedik Vi-n elismeréssel szólnak róla. s talán nagyon örülnek Az én „inkvizitorom egy majd annak is, amit hallot- fehér köpertyes, _ halk szavú, -am róluk a kórház igazgató mosolygós gyógytornászlány főorvosától, dr. Hatvani Lász- volt, Kati, aki rögtön lenyo- jótól ­mott egy megüresedő székre. _ " . , komolv se_ Mivelhogy kapós ott min- a ^ógVtmXLk­den szék, ágy, bordásfal, de ^tpta™al ® még az „akasztó” is, mert sok- u- .,u ..., .... - a beteg. Kezelés közben el- . ‘K ®ZPFV^‘ eJllk* *za’ immár bizonyíthatják a bejáró es a néztem sorstársaimat a sö- bályal szerint élnek es dol- bent fekvő betegeken. Egyet- csörtös kezű idős narasztbá soznak> díjtalan kezelést, eny- in- len nap: ez nyolcvan kezelest Tezeli hülést, gyógyulást adva az ce” Kati;"túlajdönképpen Zsü. - jelent. a ^bor- a"a ^T^oSí zsi neveltje, aki a Szántó — Ahány beteg, jóformán dásfalnál gerincét nyújtózta- a , 7 ,P;7ap a Kovács János Egészségügyi annyi eset, persze, vannak tó fiatalembert, és egy Isme- ÍJ”“*1 . anan, mint Szakközépiskola után végez- rutinkezelések is, de mindig rősömet, a nyakhúzogató ké- ‘"eumaioiogus te el a gyógytornászképzőt, orvosi ellenőrzéssel és irá- szülékben. Ahányszor keze- ’ őket Bartus Teri és Domkó nyitással dolgozunk — vette lésre mentem, mindig más­Györgyi követték ezen a vissza a szót Zsuzsi, ök két- fajta therápiát láthattam. A ten Katival talán a legkomp- fáradhatatlan gyógytomá­pá­szép 'és kevésbé ismert lyán. — Szép és nehéz is egy- hatnak, hiszen az ideg­szerre — emlékeztek vissza elmeosztalyon dolgoznak, diákéveikre —, amikor lá­tástól-vakuiásig gyakoroltunk, is mondha- a rheumatológiai és idegsérült betegségeknél meg lehet rövidíteni a szenve­dést, a kórházi tartózkodás és laraunaiauan gyógy Lórira- mmilraVónWűtioín likáltabb esetekkel találkoz- szok nemcsak a kezeléseknél a' “unkakeptelenseg idejet is. Ilyenek a ml, balassagyar­mati gyógytornászlányaink: fáradhatatla­nul dolgoznak. Megérdemlik, egy komoly hogy dicsérő szóval beszél­ti.'Mindennap volt gyakor- bizony néha igazán nemköny- egészségügyi felvilágosítás- jünk, írjunk róluk, latunk különböző kórházi nyű, főleg az elfekvő bete- nak is, egy idős falusi néni Elekes Éva osztályokon, de előadásokat is geknél, vagy a zártosztályon. rendszeresen hallgattunk. Ta- — Büszke vagyok rá — ma- T . . - , , e nültünk rendszeres és funk- gyarázta Zsuzsi —, hogy volt | NOGKAD ~ november 13., szerda O es mutatnák példás türelmet a nyugtalan, szorongó betege­Jóleső érzés, hogy meg- két meghallgatják, vigasztal- szerényekké« tanultunk, bíznak bennünk az orvosok, ják, sőt, „nevelik” is. Fülta- mesélte Ka- elismerik a munkánkat, ami núja voltam

Next

/
Oldalképek
Tartalom