Nógrád. 1974. június (30. évfolyam. 126-151. szám)
1974-06-29 / 150. szám
Városunk SALGÓTARJÁN A RIŰGRAD SALGŐTURJAMI MELLÉKLETE Munkásváros — munkáspolitika Salgótarján munkásváros — valljuk. Amikor e mondat tartalmára gondolunk, hivatkozunk városunk nagyüzemeire, évszázados szénbányászatunkra, új ipartelepítéseinkre, építőiparunkra, városunk munkáslakosságának jelentős számára. Ritkán elemezzük azonban azt:- hogyan fejeződik ki városunk munkásjellege tanácsunkban, hogyan valósul meg munkásságunk érdekképviselete a tanács és szervei tevékenységében ? Központi párt- és állami szerveink határozatai tanácsaink kötelességévé teszik a munkásosztály helyzetének állandó figyelemmel kísérését, a munkáslakosság helyzetének kiemelt kezelését, rendszeres javítását. Salgótarján város Tanácsa legutóbb 1969-ben elerriezte átfogóan e feladatot és irányelveket határozott meg a munkáslakosság helyzetének, életkörülményeinek elemzése alapján a munkáslakosság érdekében teendő intézkedéseinkre. Tekintsük át röviden az irányelveket és megvalósításukat. Tanácsunknak ki kell feje.znie a város társadalmi szerkezetét, kellő képviseletet kell benne kapnia a munkásoknak. Az 1971. évi választások során tanácsunkban a munkás tanácstagok aránya 28 százalék volt. Az 1973. évi választásokon az arány már 32 százalékra növekedett. Ez az arány jó és megnyugtató. Különösen akkor, ha azt is megállapíthatjuk, hogy munkás tanácstagjaink számarányuknál nagyobb súllyal és aktivitással vesznek részt a tanácsi munkában. Nagy lelkiismeretességgel és ügybuzgalommal képviselik nemcsak választókerületük, hanem az egész város érdekeit, A jövőben e téren nem annyira a számarányon, mint a képviselet megoszlásán kell javítanunk. Tanácsunk az említett irányelvekben Salgótarján életének minden területére meghatározta a legfontosabb tennivalókat. Kiemelten kezelve a munkáslakosság érdekeit. Szóljunk elsősorban városunk legégetőbb problémájáról, a lakásról. Ismeretes, hogy a most folyamatban levő ötéves tervünk során háromezer lakás építését határoztuk el a különböző lakásépítési formákban. Most már kijelenthetjük — eddigi eredményeink alapján — hogy tervünket teljesítjük. Végrehajtó bizottságunk az utóbbi években egyre nagyobb mértékoen gondoskodott munkáscsaládjaink lakásigényeinek kielégítéséről. 1971-ben a lakások 40, 1972-ben 52, 1973-ban pedig már 71 százalékát kapták munkáscsaládok. 1973-ban 151 kolóniái lakást szüntettünk meg. Az elért ütemet tovább kívánjuk tartani, 1974—1975 években az épülő lakások 70 százalékát kívánjuk munkáscsaládok részére juttatni. Ezen belül is kiemelten kezelve a három- és többgyermekes családokat. A lakásépítés elsődlegessége mellett irányelveink egy másik gond megoldásával is foglalkoznak. Közműveink elavultak. Átépítésük most már halaszthatatlan, mert a szűk, régi csatornák, elavult vízvezetékek már az új lakások használhatóságát veszélyeztetik. Az új lakások lakói igénylik a gyermekintézmények fejlesztését, a kereskedelmi és szolgáltató hálózat javítását. Óvodáink fejlesztése, a férőhelyek növelése érdekében — üzemeink és társadalmi munkásaink segítségével — sokat tettünk, de a jogos igényekhez mérten még nem eleget. A párt és a kormány népesedéspolitikai határozatai új követelményeket támasztanak, elsősorban a sokgyermekes munkáscsaládok érdekében. Kereskedelmi és szolgáltató hálózatunk, élelmiszer-, iparcikkáruházaink korszerűbbek lettek az elmúlt években, de megoldatlan néhány peremkerületünk megfelelő ellátása. Javítóiparunk elmaradt a háztartások nagyarányú gépesítése mellett. Szolgáltatási rendszerünk elmaradott, nem ad elég segítséget lakosságunknak, elmarad a jogos igényektől. Egészségügyi ellátásunk kielégítő. Bár üzemorvosi hálózatunk, gyermekorvosi ellátásunk terén még van javítanivaló, az utóbbi években lépést tartottunk az igényekkel. Városunk kulturális központtá fejlesztése ugyancsak jó ütemben halad. Eredményeink említésre méltóak. Biztatóak és bizakodással tölthetik el Salgótarján minden lakosát. Tudjuk, hogy feladataink nem szűnnek, nem kisebbednek, hanem fokozódnak és a fejlődés állandóan új gondokat vet fel. Mégis szívesen fogadjuk e gondokat, mert tudjuk, hogy ezek a fejlődés gondjai. Bízunk abban, hogy mint eddig is, városunk munkáskollektíváinak egyetértésével, egész lakosságunk támogatásával mindig szebbé alakítjuk Salgótarján képét, hogy az mindinkább otthonunkká, lakóinak büszkeségévé váljék. Fekete Nándor, a városi tanács elnöke Ű] telefonközpont ♦ A megyeszékhelyen megkezdődött a posta műszaki épületének és telefonközpontjának tervezése, amelyre már nagyon nagy szükség van. A terveket a posta tervezőintézetének szakemberei készítik. Az épület a Kállai Éva utcában, a vásártérre kerül. Amint a tanulmánytervek elkészültek, és azokat vita után elfogadták, hozzákezdenek a mérnökök a kiviteli tervekhez. Az új épületben Crossbar-rendszerű telefonközpontot létesítenek, és ezzel Salgótarjánban is lehetővé válik a kényelmesebb és gyorsabb kapcsolás mellett a közvetlen hívás más városokba. Az említett tanulmánytervek befejezési határideje szeptember vége. Továbbra is a lakás Jól gazdálkodott a tanács Átalakítják a teret A városközpontban levő Tanácsköztársaság tér átépítésére elkészültek a kiviteli tervek. A tervek szerint a Centrum Áruház előtti zöld' övezet új köntöst kap. Az átalakítás egyik fontos szempontja, hogy a József Attila Megyei Művelődési Központ előtti megoldáshoz hasonló építészetileg kapcsolódó teret alakítsanak ki. A munkákhoz szeptemberben a Városgazdálkodási Üzem és a mélyépítési üzem lát hozzá. A parkban meglevő bokrok, fák, a tervek szerint a helyükön maradnak, s átépítik a szökőkutat is. Az átalakításra több mint félmillió forintot költ a városi tanács. Segítenek az üzemek Itt a nyár és vele együtt az évenkénti gond, az iskolák, óvodák, bölcsődék tatarozása, festése. A városi tanács a kohászati üzemekkel közösen elvégezteti a Malinovszkij úti bölcsőde bővítését, korszerűsítését, új helyiségeket építenek. Már dolgoznak a Rákóczi úti iskola belső felújításán, amely másfél millió forintba kerül. Egyébként az iskolák a patronáló üzemekkel megkötötték a szerződéseket, amelynek alapján a gyárak dolgozói a következő hetekben elvégzik az iskolák szépítését. A legnagyobb munka talán a Néphadsereg úti iskolában lesz, amelyet ugyancsak bővítenék. Több hozzászóló mondta el véleményét a Salgótarjáni városi Tanács elmúlt évi gazdálkodásáról, a feladatok megvalósításáról, a még megoldásra váró gondokról a városi tanács legutóbbi ülésén. Az érdeklődés mindenképpen indokolt, mert egy teljes esztendő számvetéséről, a rendelkezésre álló pénz valóban a köz érdekében történő fel- használásáról esett szó. Fekete Nándor, a városi tanács elnöke elöljáróban még azt is hozzáfűzte, hogy az 1973-as eredmények elválaszthatatlanok az előző évektől, épp’ ezért érdemes együttesen áttekinteni azokat. A tanács előtt álló feladatokat egy évvel ezelőtt úgy határozta meg a tanácsülés, hogy azok megvalósítása Salgótarján fejlődését gyorsítsa, és javítsa az itt élő emberek életkörülményeit. Az első és legfontosabb a lakásépítés volt. Egy év alatt .nyolcszáz lakás épült Salgótarjánban, amire eddig még nem volt példa. Ugyanakkor a tanács megteremtette a fel- tételeifannak, hogy 1974 elején közel ötven lakás beköltözhető legyen. A legtöbb lakást — szám szerint kétszázhatvannégyet — a garzonházban adtak át, amely Salgótarjánnak egyik színfoltjává vált. A garzonházban a lakások mellett helyet kapott egy ezeradagos étterem, amely önkiszolgáló rendszerben, régi hiányt pó- ,tol a megyeszékhelyen. Élelmiszerüzlet. patyolat is kerül ide, hogy javítsa a szolgáltatásokat. Az átadás1 hamarosan megtörténik. A terveknek megfelelően a 21-es jelű épületben — a tanács háta mögött — modern üzletek, valamint orvosi rendelők várják a salgótarjániakat. Elkészült az épület előtt húzódó kényelmes út, az autóparkoló. a csapadékcsatorna, a támfal és fölötte rendezték a terepet. Tovább folytatódott az Arany János úti lakótelep építése. Beköltöztek a családok a 28-as jelű épületbe, nyolcvan tanácsi értékesítésű lakásba. Teljes erővel folynak azóta is a területelőkészítő és alapozási munkák, a tervezett elektromos kábelfektetések megtörténtek. A 27-es épülettől egészen a 30-asig földbe került az ivóvízvezeték és a távfűtés rendszere. A városközpont mellett tovább fejlődtek és épültek az új lakótelepek. A Gorkij-telepen 1973-ban negyvennégy lakásba költöztek. Az A—3-as jelű épület átadását hosszabb ideig késleltette, hogy a közművek — víz, csatorna, gáz, út, járda — munkálatai nem álltak összhangban az épületekre Vonatkozó szerződésekkel. Ez tanulságul szolgálhat a ■jövőre nézve. A felemás helyzet a beruházási vállalat nem megfelelő koordinációs tevékenységének volt a következménye. így a közművek építésére új kivitelezőt kellett keresni. A közműépítések «egy része, amely már nem akadályozta a költözködést — még így is áthúzódott erre az évre. Gyarapodott a kohászati üzemek lakótelepe is. Kétszer tizenkilenc lakás alapozását fejezték be, és az év folyamán megépültek a házak szerkezetei, valamint a negyvenI három lakásos épület különféle hiánypótló munkálatait végezték el. Gyarapodott a Hársfa utcai modern kis lakótelep is. Átadtak nyolcvan lakást a hozzá tartozó közművekkel együtt. Emellett elkészült három épület szerkezete, az út, járda, csapadék- és szennycsatorna, valamint az ivóvíz- vezeték nagyobb szakasza. Az építkezés gyors és folyamatos ezen a telepen, ennek köszönhető, hogy az idén újabb százhuszonhat lakást adnak át. Sokakat érdekel, hogy a Pécskő-domb beépítési tanulmányterve elkészült, amely a putrik eltüntetése után meghatározza ennek a területnek a jellegét. Fontos terveket rendelt meg a városi tanács, így a Mali- novszkij úti szolgáltatóház, a Mérleg úti üzletek, a pavilonsor és a vásárcsarnok kiviteli terveit. Az 1973-as esztendő két szempontból is kiemelkedő volt, egyrészt nagyon jó évet zárt a tanács, «gyarapodott Salgótarján. Másrészt időarányosan teljesítettük a negyedik ötéves terv feladatait is. A lakások hetven százalékát munkások kapták, többet törődött a tanács a nagycsaládosokkal, a fiatal házasokkal, valamint az egyedülálló anyákkal. A nyílt várospolitika eredményeként nagyszerűen javult a társadalmi munka, jó a kapcsolat az üzemekkel. Jobban oda kell viszont figyelni a közműfejlesztésre, az éveken át húzódó sportcsarnok építésére, sürgető a bölcsődei, óvodai és iskolai férőhelyek növelése. „Most még megvan a váltási készség" Amikor Morvái Ernőt, a salgótarjáni városi pártbizottság és a városi tanács vezetése munkahelyén a Szénbányák Vállalat központjában felkereste szentül meg volt győződve, hogy újabb társadalmi megbízatásról lesz szó. Ugyancsak meglepődött amikör kiderült a látogatás célja: a városi tanács elnök- helyettesi posztjának betöltésekor őrá gondoltak. Eleinte tartott is tőle. Attól félt, hogy túlságosan bürokratikus lesz a munkája. — Alaptalan volt a félelmem, most már látom — mondja Morvái Ernő. — Három hónapja, hogy a városi tanács elnökhelyettese vagyok, s ez idő alatt kiderült, hogy a hivatali munkának nagyon szép területe ez. Értékes tennivalóra bőven nyújt alkalmat, ehhez persze még hosszú kifutási idő kell. Ügy mondja, mielőtt a tanácsi apparátusba került volna. végigjárta a szénbányák „szamárlétrájának” minden fokát. Dolgozott Mátranová- kon, Ménkesen üzemmérnöki, frontmérnöki, illetve főaknászi beosztásban. A vállalat központjában a bányamérési, majd a szervezési osztályra került. Bányamérnöki diplomája mellé októberben veszi kézbe a gázipari szakmérnöki diplomát. — A központban ..gázos” •^mákkal foglalkoztam, akkor úgy játszott, hogy még hoszszú ideig ez lesz a dolgom. Ezért fogtam neki a szakmérnökinek. Az egyetemen vizsgák előtt általában megkérdezik, hogy hol dolgozik az ember, legtöbbször aszerint kapjuk a tételt. Amikor közlöm, hogy az én munkahelyet • most már a városi tanács, nagyot néznek: minek oda a szakmérnöki végzettség? Pedig, amit ott tanulok, az nem haszontalan itt sem. Egyrészt tény, az, hogy a diploma idővel „elévül”. Már most is hallgatok olyan tárgyakat, mint az automatizálás, és a számítás- technika, amellyel annak idején nem foglalkoztunk. Másrészt az sem éppen hátrány, ha a város energia-ellátásához szakmai szinten is hozzá tudok szólni. A bányamérnöki és a tanácsi munka nyilván sokban különbözik. Mi a legjellemzőbb eltérés? — A gondolkodási rendszer — válaszol határozottan Morvái Ernő. — Itt költség- vetésben kell gondolkodni, nem ráfordításban. illetve eredményben, ahogyan eddig tettem, s ez egészen más dolog. Űj kategóriába kell beleszokni. Az én koromban azonban még megvan az emberben a váltási készség. És ha számításba veszem azt is, hogy jó munkatársakkal, egészséges légkörben dolgozhatom, akkor nem okoz majd a váltás nehézséget. Szokatlan az is, hogy ezen a poszton bizony nincs órára kötött munkaidő. — Régen negyed négy körül már mindig otthon voltam. Most, ha este hatkor hazavetődöm és történetesen nem viszek magammal munkát sem haza, a feleségem csodálkozik: csak nincs valami baj ? Morvái Ernő azok közé tartozik, akik az emberi, munkatársi kapcsolatokat fontosnak tartják sokra értékelik. Hallani sem szeret a főnök-beosztott közötti „három lépés” távolságról. — Szerencsés helyzetben vagyok, mert viszonylag fiatal gárdába kerültem — magyarázza. — Ez már automatikusan kizárja a merev kapcsolatokat. Azonkívül szakmailag jól felkészült munkatársakkal dolgozom. A tervcsoportnál például két mérnök, két közgazdász tevékenykedik. Kollégáim tehát, nem a szó rossz értelmében vett alárendeltek. Szabad ideje ugyancsak kevés akad. — Kevés? Október .végéig nincs is! — vágja rá nevetve. — Nagy teher az államvizsgára való felkészülés. Sok időt igényelnek a társadalmi elfoglaltságok is. Szinte restellem már, hogy időhiány miatt egyszerűen kepteien vagyok úgy törődni ezekkel a megbízatásokkal, mint ahogyan kellene. A kikapcsolódásról egyelőre végképp le kell Morvái Ernő mondani. Pedig nagyon szeretünk a családdal kirándulni. És ha nagyon-nagyon sok időm lenne, akkor szívesen eljárnék az Ipolyra, vagy az etesi tóra horgászni. Idén azonban nem volt még példa arra, hogy a horgászbottal a kezemben elvonulhattam volna a vízpartra. Felesége most várja a második gyereket. Az első fiú, ötéves, és — apja véleménye szerint — „hál’ istennek éktelenül rossz.” — szcndl — i
