Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-11 / 108. szám

MEG KELLENE PRÓBÁLNI A művelődési ház a falu GKéiéM, egy nagy park köze­pében ill. Emeleti*. szép épület. hatalmas üvegabla­kokkal, széles lépcső feljáró­val. Az ember minduntalan arra gondol, hogy egy ilyen építmény bármelyik város­nak a dicsőségére válna. Bel­ső képéről azonban egyelőre csak elképzeléseink lehetnek, mert bemenni nem tudunk — minden ajtó zárva. A házaspár Este hét ára. Hol van ilyen­kor, mit csinál Becske lakos­sága, fiatalsága? Hol töltik esti szabad óráikat, ha nem a művelődési házban ? — Most mentek el tíz per­ce a gyerekek, itt próbálták a színdarabot a művelődési ház vezetőjével — tájékoztat egy sétálgató asszony. Manda Kálmánnét, a becs­kei művelődési ház tisztelet- díjas igazgatóját otthon, a családja körében találjuk meg. Nemcsak ő, de a férje is asztalhoz ül a beszélgetés­re. A házaspár ugyanis jól is­meri a falu örömeit, gondja­it. A feleség földrajz-biológia szakos tanárnő, Nógrádkö- vesdem, a férj pedig „régi ta­nácsi ember”, bár a körzete­sítés után módosult a mun­kája. — A művelődési házat még 5966. szeptemberében kezd­tük építeni, az avatás pedig 1968. augusztus húszadikán volt. Hogy szép az épület? Nem is csoda, hiszen több mint 800 ezer forintba került a berendezéssel együtt. A he­lyi tanács anyagi támogatá­sán, meg a társadalmi mun­kán kívül kaptunk pénzt a Moziüzemi Vállalattól, a me­gyei és a járási tanácstól. — Szüksége van-e egy alig ezer lakosú településnek ek­kora művelődési házra? — Korszerű, szép művelő­dési házra mindenképpen volt igény. A régi ugyanis nem erre a célra épült; nem fe­lelt meg a követelményeknek és az emberek igényeinek. Manda Kálmánná 1971-ben vette át a ház vezetését, ami­kor az elődje lemondott. S, bár nagyon elfoglalt ember, mégis elvállalta ezt a meg­Gazdag programot ígér a hét vége Rétságon. Az Aszta­los János járási Művelődési Központban szombaton és va­sárnap, május 12—13-án ren­dezik meg a magasabb kato­nai egységek öntevékeny mű­vészeti csoportjainak versenyét a zene, a tánc és egyéb kate­góriákban. A második nap prog­bíxatást. „a pedagógusnak, népművelőnek is kell lenni” alapon. Hogy. hogyan sike­rült „tartalmat vinni” a ház­ba, azt erősen meghatározta az emberekben, az előd ide­jén kialakult szemlélet — A művelődési ház meg­nyitása után nagyon fellen­dült a kulturális rendezvé­nyek száma a faluban. Folya­matosan járt a Déryné Szín­ház, gyakran voltak ORI-ren- dezvények is. Ellátogatott a faluba a Rajkó zenekar és olyan neves énekesek is, mint Poór Péter, Vámosi Já­nos. Eleinte nagy volt az ér­deklődés, a falu lakói élvez­ték az újdonságnak számító nagy rendezvényeket. De, az­tán. Rájöttek az emberek Aztán Becskén is az tör­tént, ami sok más faluban,az emberek rájöttek, hogy a Déryné Színház közel sem nyújt olyan színvonalas szó­rakozást, mint a tv-beli fil­mek, előadások, hogy ráadá­sul a színészek nem játsza­nak kellő lelkesedéssel, és kellő művészi színvonalon, hogy az ŐRI-műsorok közül sok, az ötven évvel ezelőtti sztorikkal akar nevettetni, szórakoztatni. Rájöttek, és lassan elmaradoztak. A ren­dezvények ráfizetéssel vég­ződtek, ezért a ház vezetője lassan visszamondta azokat — Ha egyszer elmegy az emberek kedve, nagyon ne­héz art visszahozni. Sokszor egyedi esetekből is hajlamo­sak általános következtetése­ket levonni. Én az ismeret- terjesztő előadásokkal jártam ügy, mint az elődöm a szín­házzal. Sorozatot Indítottunk; kijöttek az előadók filmek­kel, fényképekkel. Eleinte óriási volt az érdeklődés, de azután innen is elmaradoztak az emberek. Pedig itt aztán a színvonallal sem volt baj. — Én is úgy gondolom, hogy az érdektelenség oka nem csupán néhány rendez­vény alacsony színvonalában keresendő. — Természetesen nem ez az egyedüli ok. Azt is mondhat­ramjában tréfás, játékos ma­jális is szerepel, amit a festői környezetű Bánkon rendeznek meg. A művészeti verseny mellett a szombati nap ese­ménye lesz a Pomádé király új ruhája című Ránki György- meseopera bemutatása az Ál­lami Déryné Színház művésze­inek előadásában. nánk, hogy sokszor az okként felhozott védekezés csak i ürügy. Arra, hogy a falu la­kói távol tartsák magukat a rendezvényektől. Nézze, az a helyzet, hogy eléggé befelé forduló emberek élnek Itt, le­foglalja őket a saját külön kis világuk. Ami pedig a fia­talokat illeti java részük eljár a községből. A kijárók szá­ma kb. 250, itthon a tsz-ben pedig mindössze 70—80 aktív idősebb dolgozó van. A ki­járók szétszóródnak, ritkán jönnek haza. A fiataloknak KISZ-gyűlést esetleg vasár­nap tudunk összehívni. Valóban furcsa az a falu, ahol még a bálokat is ráfize­téssel zárják. Pedig volt már egy-két próbálkozás: jegyesek bálja, fiatal házasok bálja, kontyosbál. Ezekre a vidám mulatságokra sem a helybéli­ek, hanem a szomszéd köz­ségbeliek járnak el. Akad azért... A művelődési házban a nagyterem mellett található még a klubszoba, öltözőit, párthelyiség, olvasószoba, könyvtár. Vagyis egy pár kis­csoportos foglalkozásra alkal­mas helyiség is akad. Kihasz­nálatlanul maradnak ezek a kistermek; szakkörök nem működnek, a szín játszókör al­kalomszerűen jön csak össze. A művelődési ház vezetője most szervez egy ifjúsági klu­bot, ahol a fiatalokat szeret­né foglalkoztatni. Igény len­ne egy fotószakkörre is, de a felszereléshez szükséges pénzt nem áll módjában a háznak beszerezni. Az évi 15 ezer forint költségvetésből na­gyon szűkmarkúéul lehet csak gazdálkodni. — Hogyan lehetne kimozdí­tani az embereket a fásult­ságból, az érdektelenségből ? Először is: az itthon dolgo­zókkal kell próbálkozni. A Röpülj páva körök, nagyon sok faluban összerázták már az idősebb és a fiatalabb ge­nerációt. Nem lehetne csi­nálni egy pávaikört Becskén is? Mandáné a fejét rázza: — A, el sem tudom képzelni. Hogy itt, eljöjjenek énekelni az asszonyok? Nem, az nem menne. — Próbálkoztak már? — Nem, még nem próbál­tuk, mert úgy is tudjuk; hogy nem fog menni. Olyan em­ber kéne, aki tudna foglal­kozni az éneklőkkel, ... szó­val, nem sikerülne az itt. Ha szabadna egy megjegy­zést: meg kellene próbálni. Ha máshol sikerült, miért éppen Becskén ne sikerülne? Osaka kezdet nehéz, a többi már jön magától. V. Kiss Márts Mozgalmas hét vége Rétságon rtrmnttKmfiHiiKimiiimBHmittnmfmweemBiiiiNiHiiiiHimiiiiiiiiiiifiiiiiniiiiiiimiimiif FEKETE SÁNDOR: PETŐFI ÉLETE Tarczy tanítványt is szer* zett neki, egy ügyvéd kislá­nyát kellett tanítani, kosztért és pár forint havi bérért. Társaitól különböző ruhadara­bokat is kapott, fekhelyet, hol egyiknél, hol másiknál talált Mint új környezetben rend­szerint, ezúttal is nehezen en­gedett fel. Önképzőkört — ak­koriban úgy mondták: képző­társasági — sikerei egyenget­ték ezt a folyamatot. A tár­saság könyvtárából a világ- irodalom és az új magyar li­terature alkotásait lehetett megszerezni. Rá is vetette magát a könyvekre, minden bizonnyal itt kezdett beható­an foglalkozni Schiller. Hei­ne. Lenau műveivel. Még fontosabb, hogy itt már nemcsak írni lehetett, hanem hallgatóságra is talált, többször is fellépett saiát köl­teményeivel. Pápai zsengéi közül később csak egyet vett fel kötetébe. art a versét, amely elsőként jelent meg nyomtatásban, mégpedig nem is akárhol, ha­nem az élő magyar irodalom nagy tekintélyű lapjában, az Athenaeumban. 1842. május 5-én küldte el néhány versét Bajza József szerkesztőnek, a megvesztegethetetlen ítéletű kritikusnak. A levelet felad­ni és kézbesíteni, a lapot szedni kellett — s mégis. 22- én megjelent A borozó. Vagy­is a szerkesztő nem habozott, nem ijedt meg az ismeretlen nevű kezdő felíéptetésétől — elolvasta a verset és betette az Athenaeum következő sza­mába. Maga a bordal nem üt el élesen a kor átlagától Igazá­ban csak annak mondhat so­kat. aki már tudja, mi min­denen ment át ez a hánya­tott kamasz, mennyire nem szóvirággal él. ha a kínok fú­riáiról beszél Hogy egy diák művét az ország első folyó­irata közölje. az valóságos szenzációnak számított. S hogy ez a diák éppen az ob­sitos lett. az már szinte cso­dával volt egyenlő. Szúrós modora miatt továbbra sem tolongtak körötte a barátok, de tekintélye megnőtt — Pápa az első hely Petőfi éle­tében, ahol megízlelhette a költői dicsőséget. Különös módon azonban még mindig nem látta be, hogy mi az ő igazi hivatása. Bizalmas barátai körében megintcsak a színészi álmait dédelgette. Három igazi mövészlélek volt a kollégiumban. Petőfi és a már említett Orlay Petries Soma mellett a harmadik — Jókai Mór, a későbbi nagy romantikus író. Ekkor még mindhárman téves irányban keresték tehetségük érvénye­sítését. Orlay. a későbbi je­les festő, költői ábrándokba merült. Petőfi szenvedélye a színpad volt. Jókaié az ecset „Egymásnak — írja Jókai — őszinte bámuló! voltunk, Pe­tőfi csak egy fokkal állt alább Egressynél: magam Is valahányszor a szöglet! bolt előtt elmentem, büszkén te- kinték a címerül festett ma­gyar kisasszonyra, miért ne tudnék én is ilyet festeni va­laha!” S ekkor színészek jöttek Pápára kiváló művészek, köztük Egressv Gábor Is. Va­lami szerelemféle megint fel­lángolt az ifjúban az egyik színésznő iránt, de még komolyabb eredménye lett a 4 NÓGRÁD - 1973. május 11., péntek Szerkessz velünkL A NÓGRÁDI ŰTTOUOü ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Az utolsó nekifutás Kedves pajtások! Már csak néhány nehéz hét választ el benneteket az iskolaév befe­jezésétől — következik a haj­rá, az utolsó nekifutás. Ilyen­kor minden gyerek igyekszik „ráhajtani” a tanulásra, igyekszik pótolni az év köz­ben elmulasztottakat. Az utol­só dolgozatok megírásának, a számonkérésnek az időszaka ez. Több olyan levelet is kaptunk az elmúlt héten, amelynek írói arról panaszkodnak, hogy — sajnos — nincs idejűk a hosszabb levelek, tudósítások megírására, mert teljes gőzzel tanulnak. Egy hetedikes kis­lány — a nevét ne említsük — keseregve közli, hogy a mi­nap rájött arra, hogy ha tör­ténelemből jó jegyet akar kapni, a fél történelem köny­vet újra kell ismételnie. Hát igen. Azt hiszem, ez a kis­lány nincs egyedül a problé­májával, bánatával. Minden gyereknek van ilyenkor év végén mit „söpörni a saját portáján”. És mi újság, ilyenkor sze­zon vége előtt az úttörőcsapa­toknál? Több meghívót is kaptunk kulturális seregszem­lékre, tarka csapatbemutatók­ra, ahol a pajtások az egész évben végzett munkájuk leg­szebb darabjait mutatják be a szülőknek, ismerősöknek, ba­rátoknak. Láttunk pompás színdarabokat, hallottunk szép dalokat, és sokat derültünk a bábcsoportok által megeleve­nített történeteken. Kedves pajtások! Az idén korán beköszöntött a nyár. Kivirult a természet, az erdő, egyszóval az időjárás is ked­vez a tavaszi kirándulásoknak, túráknak. Ügy gondolom, sok gyerek foglalkozott már gon­dolatban a nyárt táborozással, sőt vannak iskolák, ahol már megkezdődött a táborok szer­vezése. Nagyon örülnénk, ha sokat írnátok nekünk ezekről az előkészületekről; hova megy a csapatotok táboroz­ni, milyen emlékeitek vannak a tavalyi táborozásról? Levelezni szeretnénk Sok pajtással találkoztam már, akik elmondták nekem, hogy nagyon szeretnek leve­lezni. Ismeretlen ismerősök­kel, távoli barátokkal. A le­velezés valóban izgalmas, hasznos időtöltés. Varázsa ab­ban rejlik, hogy ismeretlen gyerekek válnak egymás szá­mára ismerősökké, tapaszta­latokat, gondolatokat cserél­nek. A levélben mindent meg lehet kérdezni, milyen a te lakóhelyed, milyen vagy te. milyen az iskolátok, az úttö­rőcsapatotok, szeretsz-e kirán­dulni, gyűjtöd-e a bélyege­ket? ... ilyen és ehhez ha­sonló kérdéseket tesznek fel egymásnak a levelezők. Két kis levélírónk is ilyen part­nereket keres. Ezt írják ma­gukról: „Kérjük a Szerkessz velünk rovatot, hogy legyenek szíve­sek az én és a barátnőm ne­vét közölni az újságban, mert levelezni szeretnénk. Mi 14 éves lányok vagyunk, és ha­sonló korú pajtások leveleit várjuk. A táncdalokat szeret­jük, de bármilyen más témá­ról is szívesen cserélünk gon­dolatokat. Címünk; Balázs Valéria és Szentel Etelka, Nógrádsipek, Dózsa György út 12. ill. 25.” Kedves Vali és Etelka! írjá­tok meg nekünk, hogy sike­rült-e jól levelező partnerre akadnotok? vendégszereplésnek, hogy a színpad iránti szerelme ellen­állhatatlanná vált. Minden, ami történt vele és körötte, a színház felé sodorta. Kilátás­talan anyagi helyzete éppúgy, mint sikerei. Utolsó pápai dicsőségét a képzőtársaság év végi záróür. • nepélyén aratta. Kél verse is dija nyert a szokásos iro­dalmi pályázaton, egy-egy arany jutalmat kapott értük. De talán még jobban örült a harmadik aranynak, ame­lyet szavalóként szerzett. Bizonyítványa tűrhető lett, magyarból, németből, föld­rajzból éppenséggel kitűnőt szerzett, de ő már tudta, hogy nincs értelme tanulmányai befejezésének. Ha újabb nél­külözések árán el is végez­hetné iskoláit, mit érne ve­le? Alacsonyrendű hivatalnok lehetne valami irodában. A nyári szünidőben szoká­sa szerint barangolt az or­szágban. megkereste szüleit is. akik támogatást Ígértek arra az esetre, ha tovább ta­nul. 1842. október végén, az új tanév kezdetén, újra meg Is jelent Pápán. De olyan munkát nem talált magának, amelyből megélhetett volna, elszegényedett szüleinek nem akart terhűkre lenni...........mit tehettem egyebet — írta Or- laynak — mint fölvettem sap­kámat, s amerre sildje esett arra indultam.” (Folytatjuk) Játsszunk bábszínházát! Hogyan is kezdjem a bemu­tatásukat? Ha nagy szavakat használnék, talán így: üstö­kösként tűntek fel a bábozás egén..., vagy így: nevük egyik napról a másikra szin­te országosan ismertté vált. S ez utóbbi már közel jár az igazsághoz, mert a salgótarjá­ni FŐNIX bábegyüttee, ha nein is egyik napról a másik­ra. de néhány hónap alatt nagy elismerést és sikert ara­tott a nézők körében. Jól em­lékszem a megalakulására: a híres bábos, Tóth Ilus néni, az elmúlt évben a nyári napkö­zis csoportból válogatott össze néhány gyereket. ■ Próbáltak, tanultak, bemutatkoztak: és egycsapásra híressé váltak. Kedves játékok, ötletes báb­jaik, a csodálatos rendezés — talán így foglalhatnánk össze sikerük titkát. Nemrégiben az ország szine előtt, a tv-bell Játsszunk bábszínházát soro­zatban láthattuk őket. Képünkön: a FŐNIX báb­együttes a Struccmadarak tánca című műsort mutatja be. Tessék megnézni! Ez van a paraván mögött Tábori előzetes Bár igaz, hogy a bevezető részben már a nyári tábo­rokról írtunk, ám vannak paj­tások. akik már a vakáció beköszöntése előtt élvezhették a tábor, a Balaton hangula­tát. Ilyen szerencsés pajtások Papp Éva, Zeke Judit és Ba- rányi Ágnes. Balassagyarmat­ról. De olvassuk csak miről írnak? ★ Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a tavaszi szünetben úttörőházi tanács- titkárok képzésén vehettünk részt a zánkai úttörővárosban. Valamennyien először láttuk az úttörők paradicsomát — egy teljes hetet töltöttünk a gyönyörű környezetben épült úttörővárosban. A tábor orog- ramja alkalmazkodott az üdülni vágyó gyerekek Igé­nyeihez. A rajfoglalkozásokon kicseréltük tapasztalatainkat, a játékdélutánokon és a ve­télkedőkön pedig sok új dalt és játékot tanultunk. Á kép­zés. tanulás mellett természe­tesen sok szabad időnk is volt Ezt a Balaton északi partjá­nak megismerésére használ­tuk fel. Ellátogattunk Bala- tonfüredre, az északi part legszebb üdülőhelyére, de vol­tunk Tihanyban is. ahol a híres apátság előtti parkból, fentről néztük végig, a ta­vaszi színekben pompázó Ba­latont. Emellett őrsi portyák keretében megismerkedtünk a 370 hektáron elterülő, épülő fánkéval. Csak felső fokban lehet írni erről a nagyszerű úttörővárosról — itt a gyere­keknek minden kényelem és szórakozás biztosított.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom