Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-08 / 82. szám

XXVIII fVF„ 82. SZÁM ARA: T FORINT 1973. ÁPRILIS 8., VASÁRNAP Reményt keltő kezdet után Éppen három esztendő múlott el az ifjúságpolitikai határo­zat megjelenése óta. A társadalmunkban nagy pezsgést, erjesz­tő határozatot követően üzemeknél, hivataloknál intézkedési ter­veket dolgoztak ki, amelyek javarészt már konkrét, kézzel fogha­tó eredményekkel járó teendőket tartalmaztak, olyanokat, ame­lyeknek megvalósítását is viszonylag rövid határidőre ütemezték. Három esztendő elteltével már jogos a kérdés: hol tartunk most az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásával? A iegmélyre ható változás a szemlélet alakulásában követ­kezett be. Az ifjúság ügye túljutott már a hangoztatás periódu­sán, kezd valóban társadalmi üggyé válni. És éppen ezzel érkeztünk el a kritikus ponthoz. Az ifjúság- politikai határozat, az ifjúsági törvény és a szépszámú végrehaj­tási utasítások és jogszabályok után mást mór az üzemeken, in­tézményeken, iskolákon, termelőszövetkezeteken a sor. Apró­pénzre váltani a határozatot - az ő feladatuk. A határozat to­vábbi sorsa azon múlik, hogy mennyire értették, vagy értik meg szellemét, végrehajtásához milyen erőket képesek mozgósítani. Az ifjúság ügyéről szólva gyakran hallani: az ifjúságé a jövő, gondjaikat enyhíteni, helyzetüket megkönnyíteni ezért kö­telesség. Az indoklás azonban csak úgy igaz: valóban a fia­taloké a jövő, de övék a jelen is — a velük való törődés tehát nem halogatható: nem a holnap, hanem a ma tennivalója ez. S az eddigi eredmények még korántsem jelentik a végleges meg­oldást. Becsülnünk, értékelnünk kell mindazt, amit a három esz­tendő alatt már tettek az ifjúságért, de azon kell lennünk, hogy az ifjúság ügye továbbra se kerüljön le a „napirendről”, hiszen a határozat végrehajtásáig még sok erőfeszítésre van szükség. A feladatokat hangsúlyozva hiba lenne azt gondolni, hogy a határozat végrehajtását az ifjúság, a KISZ kényelmes páholy­ból nézi. Nem adhatunk helyt annak a véleménynek sem - ho­lott ez meglehetősen gyakorta elhangzik —, hogy a fiatalokat körülrajongják, elkényeztetik, s az ifjú generáció maholnap már csak karbatont kézzel, kritizáló magatartással figyeli; vajon mit is tesznek érte a felnőttek. Ilyenről szó sincs! A fiatalok társadal­mi méretű elkényeztetésétől még igencsak messze vagyunk - nem is célunk —, sőt nagyon is komoly feladatok megvalósítását »árja el a társadalom tőlük. Magában az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásában is komoly szerepet kapott a fiatalok szövetsége, a KISZ. Mindenek­előtt a munkásifjúság körében kifejtett politikai munka javításán a sor. Még nem találta meg eléggé az utat a KISZ a munkás- fiatalok szívéhez, értelméhez, kivéve persze egyes ipari nagyüze­meket, „fellegvárakat". A munkásfiatalok között látványos, nagy akciókkal előbbre jutni — hiábavaló remény. Sokszor bírálják — s nem is mindig alaptalanul —, a KISZ-t a bürokratikus, merev formák elharapózásáért. Valóban nem hasznos, és főleg nem vonzó a fiatalok között a felnőtt szervezetek módszereinek, formai megoldásainak kopírozása. If­júsági rendezvényeken egész jól elmellőzhető például a — néha több soros - elnökség, a hivatalos ízű zárszó, a fontoskodó, ko­molykodó hangvétel. S az alapszervezeti taggyűlésnek sem egye­dül elképzelhető formája a füstös, szűk helyiségekben való ücsör- gés. Fontos témákat megbeszélni, politizálni egy-egy jó túra köz­ben is lehet! Több, az ifjúsággal, s szervezetével foglalkozó tanácskozá­son elhangzott már, hogy akkor lehet csak jó a KISZ, ha van ultramodern klubja — lehetőleg romantikus pincehelyiségben — elsőrangú magnója és televíziója. Persze jó, ha ilyen „kellékek­kel" is rendelkezik a KISZ, de politikája egyáltalán nem ezen múlik! A KISZ szervezeti életének jelenlegi fogyatékosságai miatt legtöbbször a fiatal vezetők képzésének gyengéit okolják. Való igaz: a KISZ-vezetők képzése nem minden esetben tölti be igazi hivatását. Sok tanfolyamra, képzésre jellemző a sokat markolás és keveset fogás. S nem is mindig azok hallgatják a jó előadá­sokat, akik majd a legtöbbet tudnak belőle profitálni. Nem száműztük még eléggé azt az eléggé el nem marasztalható gyakorlatot, hogy a tanfolyamra azt a fiatalt küldik el, akit mun­kahelyén leginkább nélkülözni tudnak. így aztán nem véletlen, hogy a képzések egyes formáin gyakorta látni „ismerős" arco­kat: ők a ráérő emberek, a „tanfolyamozók”. Van mit javítani a KISZ politikai oktatásain is. Tartsák az oktatás előadásait olya­nok — legyenek bár negyven éven, vagy akár ötvenen is túl —, akik értenek a fiatalok nyelvén, s tudnak is beszélni az ő hang­jukon. Jól bevált módszer például az, hogy politikai előadásokra kommunista szülőket kérnek fel, akiket ismernek és tisztelnek a fiatalok. Az ifjúság ügyének reményt keltő alakulása még csak jó kezdetnek tekinthető. Frissen, lendületesen, az eredményt akarva kell tovább dolgozni azért, hogy az erjedést indító folyamatnak folytatása legyen, s az eredmény beérjen. Szendi Márta Kevés a csapadék, eseten­ként hidegek az éjszakák, és ezek nem kedveznek a mező­gazdaságnak. A hét elején le­hullott eső késve jött, és ke­vés volt, így az alsó talajré­teg továbbra is nélkülözi a tartalék nedvességet. A tez- eknek tokozott felkészüléssel, fi­gyelemmel, a helyzetnek legmegfelelőbb talajműve- lési eljárásokkal lehet a szárazság káros hatásán csökkenteni, A kedvezőtlen időjárás elle­nére a talajelőkészítés és a vetés megfelelő ütemben, fo­lyik a megyében. A minőségi munka alapvető feltétele a jó termésnek. Az üzemi veze­tőknek nem szabad megenged­ni most a hanyagságot, a la­zaságot, a gondatlan munkát. Szerencsére megyénkben ilyennel csak egy-két esetben lehetett találkozni az elmúlt napokban. Többségében jól elmunkált a talaj, illetve gon­dosan végzettek a vetések. A tavaszi árpa vetése 2242 hektáron a hét közepére be­fejeződött. A tervezetthez vi­szonyítva, közel 2 százalékkal nagyobb területen, mint ter­veztük. A másik kalászos nö­vényünk, a zab, eddig 90 szá­zalékban került a földbe. A cukorrépa tervezett vetéste­rülete — igaz, az elmúlt év­hez képest jelentősen emelke­dett — azonban mintegy 10 százalékkal kisebb a szerző­döttnél. Az eltérés a balassa­gyarmati járás tez-einél a legnagyobb. Közel száz hek­tárral kevesebb. A cukorrépa vetése a rét­sági és balassagyarmati járásban jól halad. A vetéstervet 50 százalékban teljesítették. A pásztói járás­ban viszont lemaradás tapasz­talható, mert csupán 15—20 százalékát vetették el a ter­vezettnek. A burgonya ültetése is megkezdődött a hét első nap­ján. Ennek a területe — ta­nácsi szektorban — 4080 hek­tár. Húsz százalékkal kisebb az elmúlt évinél. Eddig ezer hektáron történt meg az ülte­tés. A balassagyarmati járás tsz-einél 60 százalékban már földbe került a vetőgumó. A többi járáshoz viszonyítva ez a legjobb eredmény. A tavaszi munkák — a le­hetőségekhez képest — a tsz- tagok és -alkalmazottak szor­gos tevékenységének eredmé- nveképpen összességében ked­vezőnek mondható. Az üze­mek megkezdték a felkészü­lést a kukorica vetésére is. A növekvő területen nagy fela­datot jelent a 8170 hektár tengeri időbeni elvetése. Az ilyen nagy területen, való ter­melés mindenképpen megkí­vánja a gépesítés, vegyszere­zés fejlesztését. A tsz-ek 1973- ban 30—35 darab kukorica­cső-törőt és adaptert terveznek vásárolni. A cél, hogy a betakarítás gépesítettsége megköze­lítse a 45—50 százalékot. És erről már most, a vetés idején gondoskodni kell. Az üzemek a kalászosokat elvetették. Gondosan ielké- szültek a hátralevő munkák sikeres elvégzésére is. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy az időjáráson sok múlik, hogy a növényzet megfelelően fejlődhessen. Balassagyarmat egyre inkább ipari város lesz. Fényképün­kön a Magyar Kábel Művek balassagyarmati szabadveze­tékgyárának egyik legidősebb és legfiatalabb munkása. Mindketten párttagok. (Riport a 4. oldalon.) „Narancson vett népzene.. iniiiimnffftmiimiiiHittiiiiiiitmiiiimHiiiiiiimiHiiiiiitittimiiiiiiHiiiiimiiiiiiiiiiitiiiiiiiHiiiitiinininiiitHiiiiiiiuiiitminmiftiR Március közepén levél ér­kezett a Magyar Rádió ifjú­sági osztályától. Csókás Jó­zsef diósjenöi általános is­kolai tanár, kórusvezető ré­szére. — Az Éneklő ifjúság te­rületi döntő nagy Jconcrentje lesz május 2-án Budapesten, a Zeneművészeti Főiskola kistermében. Ezen a koncer­ten szerepel az iskola kórusa — olvastuk a Magyar Rádió levelében. Eddig is, de a Rádió le­vele óta valóban daltól han­gos az iskola. A kórus tag­jainak szemében az öröm csillog. Csókás József tanár szakavatottsága, lelkesedése magával ragadja a fegyel­mezett kórust. Kérésünkre Csókás József tanár a következőket mond­ta: — Az Éneklő ifjúság elő- és középdöntőjében népzenei műsorral szerepelt kórusunk. A Zeneművészeti Főiskolán a döntőben is népzenével szerepelünk. Repertoárunk­ban Nógrád megyei népda­lok, citerák és furulyák kí­séretével, Bárdos Lajos-, Sző- nyi Erzsébet- és Vásárhelyi Zoltán-népdalfeldolgozások vannak. A Diósjenöi Általános Is­kola kórusának története gaz­dag és eredményes múltra tekinthet vissza. Első fellé­pése 1969-ben volt. Csókás József négy éven át vezette a diósjenöi kórust. Első helyet értek el a járási és a megyei seregszemléken. A megyei se­regszemlén nyújtott teljesít­ményük jutalmaként 1970- ben két hetet töltöttek Cseh­szlovákiában. Besztercebá­nyán a nemzeti táborban többször felléptek. A Cseh­szlovák Televízió is közve­títette a műsorukat. A kórus nagy sikerrel sze­repelt — a többi között — a nógrádi nemzetiségi napon. A Rádió 22-es stúdiójában ifj. Fasang Árpád vezette a felvételt. Több ízben szere­pelt a rádió műsorában az énekkar. Legutóbb ez év ta­vaszán sugározta a kórus műsorszámait. Ugyancsak gazdag siker kísérte a kórus szereplését a középdöntőben Egerben, a volt tanárképző főiskola zenetermében. A Kispista Istvánnál történt ze­nei beszélgetés egy életre szó­ló élményt nyújtott a tanu­lóknak. 1971-ben a honti na­pokon Szlovákiában is szere­peltek. ■ Diósjenőn, a Szentgyörgyi István Kultúrházban minden községi rendezvényen szere­pelnek. Ajándékműsorral kö­szöntötték a nógrádi honvéd­séget a tél folyamán — vi­szonzásul a honvédelmi okta­tásért. A HNF községi bizott­sága szervezésében február­ban a kórus félórás műsorral szerepelt a magyar—lengyel barátsági nagygyűlésen, kö­szöntve a testvéri Lengyelor­szág képviseletében megjelent Lengyel Kultúra vezetőit. A lengyel elvtársak meghatot- tan mondottak köszönetét, a kórus művészi teljesítmé­nyéért. A kórus rövid. de gazdag történetéből még egy epizód kívánkozik ide: Amikor 1971-ben a Magyar Rádió ' 22-es stúdiójában fel­vételre került sor, a felvétel előtt a Nemzeti Múzeum kert­jében pihenéssel töltötték a várakozás idejét. Két ötödi­kes gyermek furulyával együtt „elcsavar gott”. Idő­közben előkerültek, s hiába hangzott el a szidás, a fi­gyelmeztetés, diadallal emel* tek a magasba egy-egy na­rancsot, amit egy idős férfi­től kaptak honoráriumként a furulyajátékukért. Búcsúzásúl Csókás József mosolyogva mondja: — Narancson vett népze­ne. .. Azóta sem. tettünk szert nagyobb jövedelemre művészetünkkel. Jó szereplést, gazdag sikert kívánunk a Diósjenöi Általá­nos Iskola immár országos \ hírű kórusának, s vezetőjé­Világ proletárjai, egyesüljetek! Legnagyobb ellenfél a szárazság A kifogástalan minőségi munka az ellenszer A X MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Virágba borultak a fák, sürgős a tavaszi munka Kulcsár József felvétele nek, Csókás József tanárnak. Podgornij hazautazott Finnországból Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, aki a szovjet—finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláT írásának 25. évfordulója al­kalmából Kekkonen, finn el­nök meghívására hivatalos látogatáson volt Finnország­ban. szombaton hazautazott Moszkvába. A helsinki repülőtéren Urho Kekkonen, a finn köztársasági elnök, Kalevi Sorsa miniszter­elnök, a finn—szovjet baráti társaság vezetői és más hiva­talos személyiségek búcsúztat­ták Podgomiji (MTI) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom