Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-25 / 226. szám
Asszonyok egyedül Négyen ülünk a Volán 2-es számú Vállalatának igazgatóhelyettesi szobájában. László István, igazgatóhelyettes, Miklós Ernő, a személyforgalmi csoport vezetője, Póezos Sándor, a jogügyi osztály munkatársa és az újságíró. A beszélgetés témája: az ittas vezetés. — Vállalatunk az elmúlt hetekben több ellenőrzést végzett az országutakon. Sajnos, a korábbi tapasztalatok sem vigasztalóak. Több gépkocsi- vezetőt találtunk, aki vezetés közben italt fogyasztott. Ennek megszüntetésére szorgalmazzuk a további ellenőrzéseket — tájékoztat László Ist- yán. Kedvezőtlen kép — Az idei statisztikánk nem kedvező — veszi át a szót Poczos Sándor. — Ebben az évben idáig huszonkilenc dolgozót találtunk úgy, hogy ital hatasa alatt volt. Ez véleményünk szerint magas szám. Ha pedig azt is hozzávesszük, hogy a közúti bálesetek következtében eddig több mint hatszázezer forint az anyagi ikár, van min gondolkodni a gépjárművezetőiknek. Az ősz- szeg mintegy 5—6 napnak felel meg a nyereségrészesedésiben. Még néhány gondolatot váltunk, s útnak indulunk. Felszerelésünk között megtalálható a szonda is. Utunk első állomása Ká- myás-bányatelep. Az itt állomásozó autóbuszok ellenőrzésére ritkán kerül sor. Előkerül a szonda, Miklós Ernő pedig a menetleveleket ellenőrzi. Póezos Sándor önömmel újságolja: valamennyi szonda negatív eredményt mutat Ez jó (áiduiás. A pásztói telepen, a vasútállomás előtt sorakoznak az autóbuszok. Hat gépkocsivezetőnél negatív a szondázás eredménye. De nem így Szabó József jegykezelőnéL — Egy pohár sort fogyasztottam. Most ettem. Higyjék el az elvtársaik, ettől még jól elvégzem a munkám — magyarázkodik Szabó. — Becsületes, derék embernek ismerjük, Szabó elvtárs. Magától példamutatást várunk, nem pedig fegyelmezetlenséget. Tizenöt éve jegykezelő, ismerhetné a szabályokat Tudja, a felelősségrevo- nás nem marad el — így László István. — Értettem László elvtárs! Többet nem történik meg! Utunk a Cserháton át folytatódik. Miklós Ernő a menetrendet nézi. a Megnézzük. Hamis együttérzés Előkerül a piros-tárcsa. A GC 24—84-es forgalmi rendszámú autóbusz fékez. A buszból szinte egyszerre ugranak ki Molnár János jegykezelő, Banos Ferenc szolgálaton kívüli gépkocsivezető és Szabó István szolgálatos. Molnár János azonnal beszél ö sört ivott. Banos is bevallja: pálinkát fogyasztott Saécsény- ben. Szabónál a szonda mutatja ki a szeszfogyasztást. Gyors intézkedésre van szükség. Szabó nem vezetheti tovább az autóbuszt Felsötold- ról szereznek vezetőt, Fekete István személyében. Szinte vita alakul ki az utasok és az ellenőrzést végzők között. Az utasok a gépkocsivezetőt pártfogolják. Szinte molesztálják az ellenőröket. Minek ez! Siessenek, mert el akarjuk érni Pásztón a vonatot. Mi lesz, a Volán vendégei leszünk talán Pásztón? — hangzanak el a megjegyzések. Az autóbusz néhány perces késéssel, s Szabó István nélkül tovább induL Aztán Szabó István is bészél. — Tegnap este megittam három üveg bort. Ez az első járatom lenne. Rossz volt a gyomrom, megittam egy pohár sort, hiszen nem tudtam, hogy már ma szolgálatos leszek. Aláírom a jegyzőkönyvet. De ez többet nem fordul elő, az szent — fogadkozik. — Kedves magának is az élete. Emberek életével játszik. Példák bizonyítják, hogy a legkevesebb szesz is káros lehet — magyarázza László István. Szabó őszintén beszéL Kiderül az is, hogy neki csak másnap reggel öt órakor kellene kezdenie a szolgálatot Banos, a váltója, szesZc fogyasztott, beugratta újonc váltóját. Nem kollégiális dolog ez! Szabó húzza majd a rövi- debbet? Nem hiszem. Felelősek mind a ketten! Tehergépkocsi közeledik. Az YD 54-54-es rendszámú kocsit Péter János vezeti. Minden rendiben, mehet tovább. Tehát így is lehet! Szécsény a következő állomás. A GA 73—61-es autóbusz tárva-nyitva, gazdátlanul áll az úton. — Nem lehet lezárni. Se kulcs, se pótkerék. Ha lerobbanok, mentést kell kérni. A műszak nem gondoskodik rólunk — mondja a gépkocsi- vezető. fut Ludányhalásziba a GA 89—18-as rendszámú autóbusz. A gépkocsivezető ideges. Van is rá oka Bódi Károlynak. A szonda italt mutat ki. — Itt fogyasztottam a kocsmában. Még egy megállóm van, s vége a járatnak. Ezért mertem egy pohár sört elfogyasztani. Aztán kiderül, poharas sor nincs is a kocsmában. Bódi többet fogyasztott! Jegyzőkönyv, figyelmeztető szavak, s tovább hajtunk. — A balesetek megelőzését szolgálja az is — a vagyonvédelemről nem is szólva —, ha a gépkocsikat szobályosan lezárják a vezetők. Előfordult már, hogy ittas fiatalok ültek a volán mellé, elindították az autóbuszt, s az árokba kötöttek ki. Ezért néhány autóbuszt ebből a szempontból is megnézünk — vélekedik Miklós Ernő. Mulasztás sorozatban Késő estébe jár már az idő. A felelőtlenség egész sorával találkozunk. Mihálygergén a GC 29—28-as autóbusz ajtaja tárva-nyitva. A motorban benne a sluszkulcs, a busz nincs áramtalanítva. Vezetője, Szilágyi Vilmos valahol Salgótarjánban szórakozik. Pedig az autóbusznak Litkén kellene lenni, ott van a székhelye. Femes László, a GC 39—60-as autóbusz vezetője példát mutat. Nála minden rendben, nyugodtan pihenhet. Nem így Szabó Zoltán, a GA 56—50-es autóbusz vezetője. Gépkocsija az ittas emberek prédája lehet A nyitott buszban ott a menetlevél, menetjegy, ami Szabónak is érték. Rendben találjuk a gépkocsit Marako- dipusztán, Karancskeszibea, Karancslapujtőn. De nem így Cseh Vince, vagy Telek Vilmos kocsiját. Telek iratai között még visszaszedett, lejárt buszjegyeket is talál az ellenőrzés. Már csak enyhe , vigasz számunkra, hogy az utolsó autóbusz vezetőjénél Fodor Józsefnél negatív a szonda, rendben vannak az iratok. Bár csak sok Fodor József lenne a Volánnál. Sok szondát használtunk el, sok menetlevelet gyűjtöttünk össze. A felelőtlenségeik egész sorával találkoztunk. A most leírt néhány eset okulásul szolgálhat mindenkinek, hiszen a gépjárművezetőnek mások életére is (vigyáznia kell. Az egy pohár sör is okozhat tragédiát. — A legrosszabb az örökös számolgatás. Amikor megkapom a fizetésemet, a borítékot leteszem az asztalra. Papírt, ceruzát fogok és nekilátok. Fillérről fillérre beosztom, mennyi kell lakbérre, villanyra, számlákra, a gyerek napközijére mennyi marad a kosztra. Ha egy nagyobb darabot kell vennünk, akár a kisfiamnak, akár magamnak, már felborul a könyvelésem. Elsősorban magamra támaszkodhatok. Mert az a három- száznyolcvan forint, amit a férjem gyerektartásként fizet, nagyon kevés. Számolok, számolok. Hogyan tudnék a legjobban kijönni. Ezerötszáz- nyolcvan forint a fizetésem. Amikor ruha, vagy cipő kell, hónapokkal előtte megkezdem a gyűjtögetést. A legrosszabbul mégis az esik, amikor a fiam megkérdezi: „Apuka miért nem jön látogatóba hozzánk?” Asszonyok egyedül. Legtöbbször gyerekkel, mert a gyerek válás után, szinte törvényszerűen, az édesanyánál marad. Lényegesen rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint a „teljes” családok. Saját maguknak kell gondoskodniuk mindenről, ellátni a gyereket, dolgozni. Arra is kell, hogy jusson energiájuk, hogy foglalkozzanak a gyerekekkel, utána nézzenek az iskolai haladásuknak, beszéljenek a tanárokkal, vagy éppen mesét olvassanak este. Arról, hogy tanuljanak, olvassanak, öltözködjenek, vagy néha-néha moziba, színházba menjenek, már kevesebb szó esik. Az estéket elfoglalja a mosás, vasalás, főzés, takarítás. A huszonnyolc éves fiatalasszony, aki négyéves kislányával él egyedül, keserűen mondja: — Egyik nap jóformán olyan, mint a másik. Néha már úgy érzem, két lábon járó óra vagyok. Reggel hatkor kelek, reggelit készítek, nagyjából összecsapom a lakást. Keltem a gyereket, öltöztetem, én is készülök. Aztán viszem az óvodába. Rohanok a munkahelyemre, hogy lehetőleg nyolcig beérjek. Ha elkések, már ferde szemmel nemek rám. Leülök az íróasztalom mellé, adminisztrálok. Fél ötkor megyek a gyerekért, bevásárolok. Amikor hazaértünk, jönnek az esti munkák, a főzés. Nyolckor a kislányomat leteszem aludni. Mire a gyerek elalszik, és a konyhát is nagyjából rendbe tettem, holt fáradt vagyok. Ahhoz sincs kedvem, hogy kinyissam a tévét... ★ Kérdőívekre adott válaszok vallanak az egyedülélő aszszonyok mindennapjairól. Energikus, szép írás, kevésbé jól formált betűk, itt-ott gépelés. Némelyik kérdőíven látszik, hogy kitöltője ritkán fog tollat. A válaszok őszinték. Legalábbis az esőtek nagy részében őszintének tűnnek. Általánosítani persze nagyon nehéz. De a válaszok szerint legtöbbjük önálló főbérlettel rendelkezik Salgótarjánban. Sok esetben — mondhatnánk úgy is, majdnem mindig — a férj költözött el az egykori közös lakásból. Rendszerint egy másik asszonyhoz... Maradt egyedül a volt feleség és a gyerek. Akiknek nincs lakásuk, vagy válás után is együtt maradtak a lakásban, azoknak a helyzete nagyon nehéz... Arra a kérdésre, hogy milyen háztartási gépek könnyítik meg az egyedülálló nők munkáját, a legtöbb kérdőíven azt a választ adták az asszonyok, hogy mosógéppel, hűtőszekrénnyel, porszívóval, sok esetben centrifugával is rendelkeznek. Arra, hogy a szabad időből mennyit tudnak saját szórakozási lehetőségeikre, illetve pihenésükre fordítani, kivétel nélkül azt válaszolták: keveset. Színházba, moziba évek óta nem járnak. Esetleg rádiót hallgatnak, vagy televíziót néznek. ★' Érdekes — fogalmazhatnánk úgy is, szinte természetes —, hogy valamennyien kivétel nélkül ismerik a párt Központi Bizottságának nevezetes határozatát, a nők gazdasági, szociális, kulturális helyzetének javításáról. A kérdésre a válasz mindig „igen” volt. Mellette a megjegyzések: „Na19. Végeredményben nálunk a gyakorlat bizonyította be a kibautrendszer életrevalóságát. — Gratulálok. Jöhetnek a megrendelők a világ minden részéből. Még több pénzetek lesz. — Ezzel még várnunk kell. Az eredeti célkitűzést ugyanis túlteljesítettük. Pontosabban — az öreg Orsted teljesítette túL Talán be akarta bizonyítani, hogyha a mások találmányainak integrálása volt is a feladata két évtizeden át, azért nem apadt ki a konstruktőri vénája, alkot ő olyan kibernetikus készüléket, amely túltesz az eddigieken. Egy különálló kis házban dolgozott, a gyár mögött húzódó laboratóriumi épületek közül az utolsóban, így hát azt is mondhatnám, teljesen titokban, egymaga teremtette meg ott a Törpét. Ez így persze túlzás, sokan tudták, hogy valamin erősen munkálkodik ott az öreg, de minthogy a gyár vezetősége teljesen szabadkezet adott neki, a tekintélye pedig óriási volt, senki sem kérdezte meg tőle, mit készít? Mintegy hat hónappal ezelőtt aztán, a város és a gyár születésének huszadik évfordulóján előállt a találmányával, a Törpével, amelyet a biokibernetikai kutatások legfrisebb eredményeinek felhasználásával alkotott. Hogy ez miféle tudomány, azt persze Hans tudná a legjobban kifejteni. .. —- Nagyon szívesen— szólalt meg egy hang a fészer felől. gyón jó, hogy a párt foglal-' kozik a nők helyzetéveL Időszerű és nagyon-nagyon humánus rendelkezés.” A javaslatokban sem szűkölködtek. Tanulságos olvasmány lenne a kérdőívekre adott válaszok áttekintése az Ingatlankezelő Vállalatnak, a kereskedelemnek, és a szolgáltató vállalatoknak. Például: „Szerintem nehéz vásárolni, az egyedülálló édesanyának, külünösen. Amikor a műszakban végez, a kenyér- és húsbeszerzés sok bosszúságot okoz, körülményes. Van is, meg nincs is.” A felmérés, amelyet a Hazafias Népfront végzett, választ ad arra a kérdésre is, hogy az asszonyok — főként az egyedülállók várják, igénylik vállalatuk, üzemük, munkahelyük támogatását, segítségét. Elsősorban természetesen fizetésük rendezését A megértést a gyereknevelés és a családi gondok megoldásában, a kedvezőbb munkabeosztást. De ez nem minden. Erkölcsi támogatást is várnak, mert ebben szűkölködnek talán leginkább. Az egyik válasz így fogalmaz: „Tekintsék az egyedülálló, dolgozó édesanyát teljes jogúnak a családban élő asszonyokhoz hasonlóan. Ne kelljen sokkal többet produkálnia az elismerésért, mert neki úgyis sokkal több problémája, gondja akad. Egymagában kell nyújtania az édesanyát, édesapát, úgy, hogy közben helytállón a munkahelyén is. Ne elnéző legyintéseket kapjon tehát, hanem valódi támogatást...” Hátratekintek. Ott támaszkodik a falnak ez az átkozott, vörösképű, pisze levelezőtag, és a fülét huzigálja. — Mi volt? — ugrik talp-; ra Renate. — Hol vannak a többiek? — A szokásos dolog történt. A két műszerész udvariasan figyelmeztetett bennünket, hogy saját kényelmünk, biztonságunk szempontjából helyes lenne a garázsbárt is bekapcsoltatni a kibautrendszerbe. Egy hellyel megint kevesebb, ahol kedvünkre szidhatjuk a Törpét. Ami pedig a barátainkat illeti, majd jönnek ők is. Egyenlőre Kis Erikért teszik tűvé a várost. — Megint világgá ment? — Persze. Búcsúlevelet is hagyott. Minthogy a rábízott feladatot nem tudta teljesíteni, nem jelezte idejében az ellenség közeledtét, nem érdemli meg a bizalmukat, elbújdosik. — Árról van szó — fordul felém Renate kacagva —, hogy ez a Kis Erik igencsak önérzetes legényke, valóságos spártai jellem. Ha hibát (rövet el, szigorúan megbünteti magát. Havonta legalább egyszer világgá megy. Hans ellöki magát a faltól, odagurul hozzánk. — Ezt elhoztam— nyújtja a táskámat —, miért fáradna még vissza érte? Tessék, még előzékeny, figyelmes is, azt is megnehezíti, hogy nyugodt lélekkel gyűlöljem! Nehézkesen letelepedik ő is a gyepre, hja, a pocak... — A kibernetikának egyik válfaja — kezdi átmenet nélkül — az élő szervezetnek e tudományág szemnontjából való vizsgálatával foglalkozik. Ez a biológiai kibernetika. Tanulmányozza az élő szervezetekben végbemenő életfolyamatok tudatos és nem tudatos, azaz vegetativ szabályozását. Nos, az öreg orofnak sikerült egv olyan készüléket konstruálnia, amelv megszorításokkal ugyan. de utánozni kénes bizonyos emberi kéoew^ge- ket. Ezek közfii a legfontosabb az önfejlesztő potenciál. Somogyvári László Hatszáz holdon vetnek búzát A ludányhalászi Ipolymente Termelőszövetkezet megkezdte hatszáz holdon a búza vetését Koppány György felvétele NÓGRÁD — 1971. szeptember 25., szombat 5 Itta9 vezetők az országúton BUlősok életéröl is SZŐ SSÍBffi Egy megyei ellenőrzés tapasztalatai — Felsőtoldon kell találkoz- Már sötét van, amikor be- nunk a srécsényi járattal. Csata! Erzsébet !
