Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

Lakos György,­Leik és Güldzsán ILYEN JÖ SZERZŐDÉST régen kötött Bujtor Bélint, aki az egyik vidéki gyár ke­reskedelmi részlegét vezeti. A szerződés ötven millió fo­rintos bevételt biztosít a vál­lalatnak, kemény valutában. Ráadásul ugyanazon a napon ünnepelte születésnapját, vagy ahogyan 6 mondta, „fenállásáriak fél évszázados évfordulóját”. Ezzel is magya­rázható, hogy az esti banket­ten alaposan felöntött a ga­ratra és két üveg tokaji aszúval a hóna alatt érkezett meg a fényes hotelbe, fővá­rosi szálláshelyére. Útközben agyát és képzeletét a mese- irodalom legcsodálatosabb nőalakjai népesítették b»* mert különösen ha ivott, kép­telen volt másra gondolni, ami miatt kollégái vén huli­gánnak, kolléganői örökifjú nőcsábásznak nevezték, csak felesége fejezte ki másképpen magát: „Bálintnak már sose nő be a feje lágyai” A szálloda portáján szívbi- zsergető örömmel fedezett fel két csodálatos tündért, akik egymás közt valamely bódító keleti nyelvet használva vet­ték át szobájuk kulcsát. Buj­tor felszegte fejét, hogy mie­lőbb jelét adja a hagyomá­nyos, magyar vendégbarátság­nak: — Édes kis bogárkák vagytok — mondta — Bálint bátyátok megtanítana rá, hogy milyen is a magyar vir­tus. A lányok, akik valódi élet­koruknál jóval fiatalabbnak látszottak, kedvesen rámoso­lyogtak, megérezték a szavak­ban a csiklandó simogatást. Csak az idős portást kerül­gette az aggodalom. — Uram, a hölgyek artis­ták — hangzott figyelmezte­tése, — Leila és Güldzsán. Talán hallott ezekről a ne­vekről. A minap a londine­rünk szemtelenkedni próbált velük, Leila derékon ragadta és fél kézzel lehajította a lépcsőn. A londinert azóta is a Rókusbán ápolják... Köte­lességemnek tartom figyel­meztetni. BUJTORNAK NEM HASZ­NÁLT a jó szó. Véne felpezs­dült, a két lány kacagása forrón végigsütött a bőre alatt. — Gyertek cicababák! — indult el a lépcsőn. — Érte­tek, ha akarjátok, áttérek mohamedánnak. De a vallásváltoztatásra nem került sor. A lányok szí­vesen betértek szobájába, hogy megízleljék a híres-ne­ves tokaji aszút. S miután megittak egy pohárkával, tá­voztak és nem vették igény­be Bujtor Bálint kegyét, mi­szerint megfürödhetnének a lakosztályhoz tartozó fürdő­szobában. Kiderült azonban, hogy mindezt rosszul tették, mert két emelettel följebb, ahol ők is laktak, már nincs nyomása a víznek. Néhány perc múlva törülközővel a vállukon, szappantartóval a kézben, tarka, selyemkön­tösben bocsánatkérően kértek újfent bebocsátást. A takarítónő reggel nyitva találta a szobát. Az asztalon két üres tokajis üveg, az ágyon az ősz hivatalnok, két török leánytól közrefogva. Mind úgy aludt, mint akit fejbe vágtak. Minden jel arról tanúskodik^ hogy öregember nem vénember, vagyis Bujtor Bálintnak sikerült megmutat­nia, hogy mi is az a magyar virtus. Amit ugyan a koros takarítónő nem méltányolt, szertekürtölvén személyzet és vendégek között: „A vén szatír! Hogy nem sül ki a szeme! Hiába: alamuszi macs­ka nagyot ugrik.” Holdsarlójú patákkal jön a földhidon által kegyelmes lassúsággal három koromszemű bivaly Három fekete bivaly testén loccsan a jó víz s célját látja a tó is Időt vigyáznak ők itt Heteken és hónapokon át arról szólt a kisvárosi kávé­ház bohémasztalánál Bujtor Bálint meséje, hogy a két izomrugóra működő, cirkuszi artistanőnek, Leilának és Güldzsánnak, hogyan sikerült egy éj néhány órájában kris­tályosítania ezeregy éjszaka változatos gyönyörűségeit. Amit a fiatal hallgatók némi irigységgel szippantottak ma­gukba. Az idősebbek, és azok, akikben mélyen fészkelte be magát a szocialista erkölcsi világrend, arcátlanságnak és társadalomellenes bűntény­nek fogták fel Bujtor Bálint léha cselekményét, ami eget kér és bosszúért kiált. Ezek közé tartozott Kecsege Benő, a főkönyvelő Is. Nem győzte a szódabikarbónát szedni, olyannyira a begyében érezte Bujtort. S már-már azon a kérdésen töprengett: mi tör­ténne, ha tapintatosan Bujtor féltékeny feleségének tudomá­sára hoznák a dolgot. Mint­hogy azonban az amazonter­mészetű asszonyság bosszúja olyan, mint a patkényméreg, ott is pusztít, ahol nincs szán­dékában, Kecsege Benő elállt eme aljas szándékától. FŐVÁROSI KIKÜLDETÉSE kiválóbb alkalmat kínált Buj­tor megleckéztetésére. Egy öt­százforintos megkockáztatásá- val rávette a hotel portását, hogy Bujtor Bálint legköze­lebbi jelentkezése alkalmával mondja azt: „A két török lány és népes rokonsága, köz­tük egy késdobáló brigád, tű­vé tette Bujtor Bálintért egész Nagy-Budapestet. Ha­lálra keresik, mert mindkét leány gyermeket vár.” , A portás vállalását néhány százalékkal túl is teljesítette, aminek az lett a következmé­nye, hogy Bujtor más, távoli szállodát keresett, és hazatér­vén állomáshelyére, egyik napról a másikra romlásnak indult a hajdan erős magyar. Ha idegen szót hallott, össze­rezzent, és még a cigány folklórtól is borsódzott a há­ta. Nem evett, csak ivott, és úgy lopódzott haza meghitt lakására, mint aki nem tudja, élőiről vagy hátulról várja-e a veszélyt. Hetek teltek el, amíg bevallotta asztaltársasá­gának sorvasztó betegsége in­dítékait, Akkorra már fizikai ereje és kedélyállapota úgy leromlott, hogy néhány ba­rátja megszánta, s elárulta, szó sem igaz a török invázió­ból, az egész Kecsege Benő körmönfont találmánya. Bujtor Bálint nehezen tért magához, és csak annyit mon­dott: — Ostoba tréfa! Mondha­tom: ostoba tréfál ★ A bohém Bujtor regenerá­lódása újabb hónapokat vett igénybe, de az évfordulóra már szervezete és hangulata teljesen rendbejött. A törzs­asztalnál némi nosztalgiával jelentette ki: — Ma egy éve. Pontosan ma egy éve. S A GYÓGYÍTHATATLAN kéjencek kenetteljes, hangu­latébresztő szókincsével ecse­telte, mennyivel gazdagabb testkultúrával rendelkeznek Közép-Kelet leányai, mint akár a pesti nók is. Közben a jubileum tiszteletére töké­letesen elázott. Ketten kísér­ték a ruhatárhoz, ahol Bujtor nagyszerű hallásról és gaz­dag orgánumáról téve bizony­ságot, belekiabált a világba, hadd tudja meg mindenki, hogy „Száz forintnak ötven a fele.. Odahaza felesége ezúttal a szokottnál letörtebben várta. Hagyományos harciassága ke­serű lemondássá szelídült. — ö, te lator! — jelentette homlokuk perzsclódlk a kertköveslángú Nap tüzes nyilai szúrnak de lábukra a mélység teríti hűvösségét s minden a mélységből jön ami igaz e földön Állnak dermedten báván Három fekete bálvány ki, mintha most érkezett volna meg a szövettani vizs­gálat Bujtor Bálint rákos da­ganatáról. — Hát már nem­zetközi méretekben rázod a rongyot! Rám tör egy tucat török, mint Szulejmán bosszú­álló serege és halálra keres téged, egy ártatlan oszmán kisgyermek semmirekelő atyját. Szerencséd, hogy nem jöttél előbb! De hagytak ne­ked egy levelet... A megdöbbent feleség át­nyújtotta a papírlapot, ame­lyen ékes angol nyelven a következő állt: „Kedves Tokaji Aszú! El­hoztam neked gyermekünket, hogy vigyázz rá. Elvégre nem vlhetem magammal dél-ame­rikai turnénkra. Szép lakásod van. Ha abbahagyom a hiva­tásom, hozzád költözöm én is, bülbülszavú madárkám. Csókol a te hűséges Leilád. Utóirat: Güldzsán is üdvözöl, szeretne ő is letelepedni a te háremedben.” Bujtor összetépte a papírt, és a fecniket beszórta a sze­metes vödörbe. — Az egészet Kecsege Be­nő találta ki — mondta fé­lig kijózanodva. — Mert az egy aljas méregkeverő! — Es a csecsemőt is ő ta­lálta ki?! — Miféle csecsemőt? AZ ASSZONY BEVIHAR- ZOTT a hálószobába és kar­ján egy parányi, eleven pó- lvás gyermeket hozott elő, akinek kialakulatlan, vörös arcocskáján is átsütött a szo­katlan, egzotikus jelleg. *■ Most mér csak a tanulság hibádzik. Ebből ezúttal több is akad: 1. Óvakodj a török nőtől, habár artistának is álcázza magát* 2. Aki csatát nyer, nem biztos, hogy háborút is. 3. Ha nő vagy és gyermeket akarsz, igyál tokaji aszút! Azért nem árt, ha egy kurá- zsis férfi is van. a közeledben. A század vég polgári sajtó­jában már mind gyakrabban tűnnek fel a nincstelen falusi réteg, a városi kishtvatalnok társadalom nyomorúságáról, a kapitalizmus növekedésével szaporodó ipari proletariátus elégedetlenségéről, bérkövete­léseiről, sztrájkjairól szóló hír­adások. Szociális problémák, a megélhetés gondjai, a mun- káakérdés napirenden foglal, koztatják a lapokat. A Kis Üjság 1890. július 20-i száma a mind szorosabbá váló adó­prés ellen így emel szót: „Ha az uzsorás tízszázalékot vesz, azt könyörtelenül megbüntetik érte. De bezzeg az állam min­den teketória nélkül vesz a polgároktól tíz százalékot." Burjánzik mindenfelé a pro­tekció. A tanulás és kenyér, képzettség és egzisztencia vi­szonyáról ilyesmiket olvasha­tunk: „megtalálja-e mindig a tanulás és szorgalom a ma­ga kenyerét? Nem találja meg, sőt igen sok esetben étien, hajléktalanul, rongyos ruhá­ban jár a, végzett, kitanult, okleveles ifjú, mert alkalma­zást nem találhat. Elveszik előle a kenyeret a protekció mihaszna tökfilkói, a tanulat­lan léhütők, akiknek semmi érdemük sincs, de van szeren­cséjük valami befolyásos, nagy férfi ajánlatában.” Protekció, korrupció sik. kasztás egy tőről burjánzó folyondárjai a kornak. „Min­denki a mának él, a megélhe. tésre gondol, a falat kenyé­rért lót-fut egész nap.' A lélek, a szellem — igában görnyed. A gazdagok, a hatalmasok igájában. A nagy szellemek: kibérelt munkásai a pénznek. Nem érnek rá eszmék fölött gondolkodni. Csoda-e, ha ilyen sivár korszakban az erkölcsök meglazulnak? Csoda.e, ha ily talajon csak — a korrupciónak lehet fölburjánoznia. A kor­rupció müve az, hogy a hi­vatalnokok elszokva a komoly munkától, csak léha mulatsá­goknak élnek, nyakig úsznak az adósságokban, s a legelső szükség esetén hozzá nyúlnak a kezelésükre bízott közpénzek, hez. Nem félnek a büntetés­től, hisz van hatalmas protek- tcrruk. A társadalom egyik iz­gatottságból a másikba esik, 8 NÖGRAD — 1971. március 21., vasárnap BÉNYEI JÓZSEF: BIVALYOK Milyen idős a reklám? A reklám úgy él az em­berek tudatában, mint a kapitalizmus és a megnöve­kedett árutermelés szülötte. Való igaz, hogy mint komoly közgazdasági tényező, nagyobb jelentőséget csak a kapitaliz­mus kialakulásával szerzett magának, és szerepe, főleg az úgynevezett „fogyasztói tár- sadalmak”-ban ma már szánté nélkülözhetetlen (s ezt az egyes országokban a reklám­ra fordított és évről évre nö­vekvő elképesztően nagy pénzösszegek bizonyítják), kezdetleges formában már az ókorban jelentkezett. Eszkö­zei a mai reklámféleségekhez viszonyítva primitívek, ható­sugaruk is kicsi volt, de az adott társadalmi és gazdasági viszonyok között így is kifej­tették azt a hatást, amelyet a reklámtól ma is elvárnak. * Az ókor a reklám céljára elsősorban magát az embert vette igénybe a kikiáltók sze­mélyében. (A mai rádiórek­lám is ezekben tisztelheti ősét). A kikiáltókat megtalál­juk már az egyiptomiaknál, a tégi zsidó államban, a görö­göknél és a rómaiaknál egya­ránt. A görögök karyxnak, a rómaiak praeconak nevezték őket. Hivatalos személyeknek számítottak, de nemcsak gyű­lésekre, szavazásokra, ünnepi játékokra hívták össze a né­pet, hanem kereskedelmi célú árverésekre is. A kikiáltó sze­mélye a római mitológiába is belekerült. Apuleius említi egyik elbeszélésében, hogy amikor Psyche elveszett, Ve­nus Mercurt, a kereskedelem (és a tolvajok) istenét szólítot­ta fel, hogy kikiáltók által ke­restesse. Az elbeszélés még a megkeresés szövegét is közli. A kikiáltók persze a legsze­gényebb emberek közül kerül­tek ki, és sok tudomány nem kellett hozzá, csak harsány hang. Martialis római költő, Visszapillantó tükör Mozaikok a régi magyar sajtóból míg végre belefásul, a hogy tetézze a korrupciót: vállat ránt az ismételten előfordu­ló esetekre." A munkásság harca a meg­élhetésért, a törvényesítésre váró jogokért mind fenyege­tőbb jelenségként tűnik fel a sajtó hasábjain. Néhány sor egy 1888.ag ve­zércikkből: ,A. munkáskérdés válójában nem egyéb, mint bűn, a társadalom bűne. Ki­játszása a kor szellemé­nek, mely jogegyenlőséget hirdet; kifeledése az emberek millióinak a jólétből; kizsák­mányolása a munkának, meg­aláztatása a munkásnak; íme, ezek szülték a szocializmust. A szocialisták még kérnek, még remélnek; a törvény kor. látni között állva még bíz­nak a törvény adta eszközök erejében. Lassale-tól a sztrúj. kóló brünni takácslegényig bátran hangoztatják követelé­seiket: ha jogegyenlőséget hir­dettek, a törvény ne csak a felső tízezernek adja meg; ha jólét, műveltség a célotok, ne zárjátok él ahhoz az utat előttünk se; ha szükségtek tton a munkára, becsüljétek, fizessétek meg a munkást is. Míg kér a nép, addig adjatok neki.” Es a földművesek helyzete? 1888. július 26-án: „Ha eddig gondot adtak a gazdaember­nek az őszi szakadatlan eső­zések, a havat megelőzött fa­gyok, a késői, s azután vég- nélküli hóesések, az elmaradt tavasz, a nagy árvizek, a rend­kívüli nyár, az aszály, a sás­ka, a féreg — most nem ke­vesebb gondot okoz a kérdés, hogy mit tegyen a gabonájá­val? Eladja iziben, potom, áron? Tartsa fedél alatt, míg a gabonának jobb ára lesz? De lesz-e? Nem megy-e még egy apának, akinek buta fia volt, azt javasolta, hogy adja a fiát kikiáltónak. ♦ Az írás megjelenése után, ezt is csakhamar a reklám szolgálatába állították. A Louvre papyrusgyűjteményé- ben található az az i. e. 145- ből származó irat, amely Let- ronne fordítása szerint, két Alexandriából megszökött (és gazdaságilag komoly értéket képviselő) rabszolga elfogásá­ra hívja fel a közönséget. Va­lószínűleg nem hirdetmény­ként szolgált, hanem csak a ki', iltók által elmondandó szöveget tartalmazta. Egyéb­ként ezt tekinthetjük a bűn­ügyi kőrözőlevél első írásos emlékének is. * A cégér, amely egy-egy ipar, vagy kereskedelmi ág jelvénye volt, ugyancsak egyike a legrégibb reklámfaj­táknak; a középkoron át nap­jainkig fentmaradt. Főleg a nagyrészt írástudatlan embe­reket világosította fel arról, hogy mit, hol keressenek, melyik iparos mivel foglalko­zik, melyik bolt mit árul. Ókori alkalmazásának írott, és tárgyi emlékei is szép szám­mal akadnak. Már Aristoteles utal rá, egyik, i. e. 350-ben írott munkájában: „A jól is­mert jel ott függött házának homlokzatán”. A legrégibb cégért egyébként Memphis mellett, Seretaoihm közelében találták, és egy i. e. harma­dik századbeli álomfejtő üzletére hívta fel a figyelmet. A cégér templomhomlokzatot utánoz, teteje két egyiptomi nőt ábrázoló kariatidán áll. A kőlapra fekete festékkel egy oltárt, s egy Apis bikát festettek; felirata Johannes Vahlen 1900-ból származó megfejtése szerint így hang­le jjebb? Ezer tépelódés között nem tud megállapodásra jut­ni. De dönt az élet, a szükség. A végrehajtó dobja már a szomszédban pörög. Sietősen pénzzé kell termi, ami pénzzé tehető.” Kertelés nélkül írja meg a Kis Üjság, hogy a legfőbb uzsorás maga az állam: ,^iogy a Tisza-kormány milyen hal­latlan gazdálkodást visz vég­hez, azt igen elszomorító mó­don jellemzik azok az adatok, melyeket néhány képviselő a mai vita alatt felemlített. A pénzügyminiszteri költségve. tés sójövedék címénél ugyan­is kiderült, hogy a kormány 60 krajcárért szállítja a só mé­termázsáját Bulgáriába, Ma. gyár ország lakosai pedig 12 frt-jáyal kénytelenek a sót megfizetni. Az államnak ily uzsoráskodása nem tűrhető el.” (1890. február IS.) Es idézet a budapesti mun­káskör Kossuth Lajoshoz in­tézett, 1889.es, Lajos-napi köszöntő feliratából: léte­ző politikai pártok egyike sem karolja fél a munkásosztály jogos ügyét, és ez ügy tűnik fél, mintha a politikai pártok hatalmukat és befolyásukat a munkásoktól féltenék. Pedig bátran el lehet mondani, hogy a hazai értelmes munkások mindegyike legalább oly hű fia hazájuknak, mint azok, akik a politikai jogokat szabadal­muknak tekintik.” Forrong a magyar valóság, és jelek árulkodnak, hogy az idő méhében már érlelődik a háború vs. A századforduló utolsó évtizedéből való ez a híradás: „Egy borzasztó fegy­vert, önműködő golyószórót mutatott be Bécsbe Maxim Hiram amerikai elektronikus. A próbán jelen volt Vilmos főherceg, tüzérségi felügyelő, s nagy számú törzstiszt. A golyó­szóró 600 lövést tesz, anélkül, hogy azt valakinek sütöget­ni kellene, s a lövések tetszés szerint gyorsan irányíthatók, úgy, hogy egy támadó seregre kersztben sortüzet lehet adni. Az általa védett terület tehát valósággal megközelíthetetlen. A hadügyi kormány a bor­zasztó fegyvert elfogadta és megszerezte...” Barna Tibor zik: „Én, egy krétai, megfej­tem az álmot az Istenség megbízásából — Bízd magad Tychére”. (Tyche egyébként a véletlen istennője volt.) Az i. u. 79-ben a Vezúv ki­törése által elpusztított Pom­peji feltárása alkalmából több cégér került napvilágra, majd múzeumokba. Legnagyobb ré­szűk az i. u. első században készült. Ezek a cégérek vagy festett táblák, vagy kő-, illet­ve terrakotta reliefek. Egy tejkereskedő a fürdőben hívta fel a látogatók figyelmét üz­letére. Egy pék cégére szamár által hajtott malmot ábrázol. Egy borkereskedő üzletének oszlopán elhelyezett dombor­művön két embert láthatunk: az egyik amforát visz a vál­lán, a másik pedig Bacchus képében szőlőt présel. Elő­került hentescégér is (kődom- borművön öt sonka egymás mellett), vendégfogadó „cég­táblája”, amelyen a korcs- máros bort önt a pohárba. Némelyik cégéren már a tu­lajdonos nevét Is megtalálhat­juk. Az „Elefánthoz” címzett vendéglő cégérén egy kis em­berke elefántot vezet és fel­irata azt is elárulja, hogy Slt- tius, a vendégfogadó tulajdo­nosa „hospitium hic locatur, triclinum cum tribus lectiset commodis” — azaz a kérdéses fogadó három kényelmes szo­bával rendelkezik. Ugyancsak nyilvános fürdőben hirdetett egy gladiátoriskola is, azon­ban — mint ahogyan a fel­iratából kiderült — nem any- nylra iskola volt, mint in­kább a gladiátorok, matrózok, kézművesek találkozóhelye. * „Semmi sem új a Nap alatt" — mondja egy régi bölcs mondás. Ha visszatekintünk a reklám kezdeteire, igazat ad­hatunk neki. Galambos Ferenc KERENYI GRÁCIA: Koratavasz Felhők vonalnak rom felett Váratlan jött a tavasz, nem fáj jégzöldből kékre vetkezett a Balaton, e tengeres táj Árnyak borítják a füvei le se kopott, csak ml kopunk meg vajúdva sírnak a rügyek vágyott zene a mi fülünknek Nézd, a kiboruló ibolyák hogy összehúzzák gyenge válluk repülnek fennen a libák de holnap megnyeslk a szárnyuk Arcod bronzába belekap a kor, ráncot gyűr derekadra tiszta vagy, mint a madarak dalatm szivárványos atyja! Nádfődeles szivembe te költöztél be, akár a fecskék, a teremtmények élete bennem repes, ha te szeretsz még PILINSZKY JÁNOS: Gyermekkor Elsüppedek a hóesésben, eltűntem, eltűnök a fiatal intézeti lányok, ligetek, fák, első játszótársaim a fiatal és gyönyörű börtöntöltelékek ábitaios szemléletében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom