Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám

Moziélet Különleges amerikai és angol filmek Február 19-ig tartó mozi- héten csütörtöktől két bemuta­tó és egy reprízfilmet látha­tunk a salgótarjáni November 1. műsorán. Február 12-től 14-ig kerül közönség elé a Magányos va­dász a szív című amerikai tör­ténet, különös emberek meg- rázóan szép filmdrámája- A színes produkció C. McCullers ismert regényének kitűnően si­került feldolgozása, melyet ki­váló szípészi alakítások tesz­nek emlékezetessé. A felszabadulási filmsorozat keretében február 12-én dél­után fél 4 órai előadásban új­ból láthatjuk a Bródy Sándor novellája alapján készült, an­nak idején nagy sikerrel ját­szott, Katonazene című ma­gyar filmet. A repríz méltán tart számot érdeklődésre. A mozihét harmadik film­je A fehér apácák titka című, színes angol bűnügyi film lesz, amit február 15-től 18-ig vetít a November 7. A rémtörténet egy kolostorban játszódik, s akik kedvelik a borzalmakat, bizonyára szívesen nézik meg. Könyvkiadás A magyar könyvkiadás az ■utóbbi negyedszázad alatt ro­hamosan fejlődött. Ezt néhány adat is bizonyítja. Az UNESCO normái szerint számítva (azaz: könyv a 48 oldalnál terjedel­mesebb kiadvány): 1938-ban, az utolsó hábomí előtti év­ben Magyarországon 2438 cím ■jelent meg, 9160 500 példány­ban. 1945-ben ez a szám 644- re, illetve 3 162 700-ra csök­kent. Attól kezdve fokozato­san emelkedett a kiadott mű­vek. és a példányok száma is, az elmúlt évben évente közel 4500 cím jelent meg mintegy 48 millió példányban. Ez azt jelenti, hogy a tízmilliós Ma­gyarországon majdnem öt könyv jut minden lakosra. Oiegindítőan szép amerikai filmtörténet a Magányos vadász a szív, amely csütörtöktől kerül műsorra Jelenet A fehér apácák titka eímű, csak 16 éven felülieknek szóló, színes angol bűnügyi rémtörténetből NÉGYTANTERMES, új is­kola készült el nemrégiben Szendehelyen. Hamarosan át­adják rendeltetésének és ez­zel sok gond megoldódik a község művelődési -kulturális életében, A régi „tanoda” ugyanis szűkös volt már évek óta a gyerekeiknek, egy tanterem­mel bevették magukat a mű­velődési épületbe, ami vi­szont a klubköinyvtár funk­ciójának betöltését nehezítet­te mostaniig. Szerencsére az iskola és a kiiutokönyvtár igazgatója Harsány i Gyula személyében azonos, így a problémából nem támadt kü­lönösebb bonyodalom, csak- hát mégis jobb, ha ki-ki tu­lajdon birtokában éiL Első­sorban maga a kettős igazga­tó örül ennek. Üj, korszerű, a mai követelmények szintjén álló iskolában végezhetik dol­gukat a gyermekek és a pe­dagógusok, a klubkömyvtár- bam pedig az eddiginél ked­vezőbb teret nyithatnak a könyvtári életnek, az Olvasó népért mozgalom szolgálatá­nak. Szendehelyen, különösen szükségeltetik ez. A nemzeti­ségi községben, két nyelvcsa­lád él együtt, a magyar és a német, ennek figyelemben tar­tásával kell az olvasóréteg igényéről, szükségletéről gon­'üzinházi esték JÓKAI A SZÍNPADON Könyvtáraink bizonysága szerint a legnépszerűbb, a mindmáig vitathatatlanul leg­olvasottabb magyar író Jókai Mór, a nagy romantikus. Nemzedékek nőttek fel és ne­velkednek most is irodalom­barátokká, betűkedvelő, olva­só felnőttekké művein. E rendkívüli olvasói igény szolgálatára vállalkozott az Állami Déryné Színház azzal, hogy másfél évtizedes műso­rában valóságos Jókai-ciklust alakított ki, s eddig kereken tíz Jókai-regény dramatizált változatát állította színpadra. A vállalkozás népszerűségét, sikerét mi sem igazolja fé­nyesebben mint az, hogy a Jókai-adaptációk közül az évek során nem egyet prolon­gálnia kellett a színháznak, s a felújítások kivétel nélkül a bemutató erejével hatottak. A Jókai-ciklust elindító el­ső bemutatója 1954-ben Az Aranyember volt a szíház- nak, s most — immár több mint másfél évtized után — e műhöz kanyarodott vissza. Az Aranyember színpadi változatával az együttes nap­jainkban járja a megyét, s mindenütt lelkes fogadtatás­ra talál. Az igényes, szép ki­állítású produkció címszere­pében ezúttal Rajna Mihály nyújt rokonszenves alakítást. Markánsan karakterisztikus figurát formál a kapzsi Bra- zovics személyében Lendval Gyula, feleségét, Zsófiát Czéh Gitta egészséges humorral gyarló primitívségében lepi és mintázza meg. Leányuk, Athá- lia alakját a maga önző el­szántságában Feleki Sári te­szi hitelesen gyűlöletessé. Jól Illeszkedik az együttesbe a ka­landor Krisztyán Tódort sze­mélyesítő Borhy Gergely, kis feladatában is figyelmet kelt az Ali Csorbadzsit mintázó Erős PéL Oszlányi Marienne Tímeája finom, érzelmeiben, gondolataiban áttetszőén tisz­ta jelenség, méltán nyeri el rokona zenvünket A rábízott feladatban kifogástalanul helytáll: Beregi Péter, Balogh Ilona, Téren Gizella, valamint Soóg László és Szalai Károly is. A darabot Révész Pál dra­matizál ásóban, Csongrádi Má­ria töretlen vonalú rendezé­sében játssza a színház Az öt­letes díszletképet Wegenast Róbert, a korjelző jelmezeket Rimanóczy Yvone tervezte Cb. t.) doskodni, az állományt fej­leszteni is. (Bár az igazság­hoz tartozik, hogy a lakosság köirében meglehetősen csekély a német nyelvű szak- és szépirodalom iránti kereslet, főképp az ifjabb generációt illetően.) Harsányt Gyula nagy ta- pasztalatú nevelő. Több mint három évtizede tanít — és immár huszonhárom eszten­deje Szendehelyen. Iskolai, művelődési irányító — és nem mellékesen —, községi párt- titkári minőségéiben minden­kit ismer itt, szinte a gondo­latokban olvas. Majdnem ter­mészetes ez. Egész generáció nőtt fel a keze alatt, közülük nem egy ma már számottevő posztot tölt be közösségük életében, — mint például a termelőszövetkezet elnöke, fő­könyvelője. A MEGBÍZHATÓ környe­zetismeret helyzeti előnye, hogy Harsónyi Gyula ponto­san tudja: milyen szolgálato­kat vár tőle a közösség? Mik a szellemi, kulturális igényei? Az a rendelkezésére álló anyagi erő, mely a művelődé­si célokat szolgálja, ha nem is elegendő mindenre, okos gazdálkodással jól kamato­zik kezei között.. A szende- helyi népművelési munka évi 14 ezer forint állami támoga­tást kap és 30 ezer forint a bevételi terv, hogy a klub­könyvtár egyensúlyi helyze­tét, köMségterheit biztosítani tudja. Hogyan sikerül ez ?— erről kérdezősködöm. — Sok az ORI-rendezvé- ayürnk — magyarázza. — Ha­vonta legalább egy, mert a fiatalok körében nálunk is népszerűek a vidám műsoros és könnyűzenei estek. A Dé­ryné Színház ugyan nem jár hozzánk, mert a sainházterem befogadóképessége kicsi _ m indössze 180 személyes —, azért színművek is helyet kapnak színpadunkon. Nem­rég cirkusz is járt nálunk. A rendezvények egy része itt marad, de évi háromezer fo­rinttal anyagi segítségünkre van a termelőszövetkezet is. — Milyen az érdeklődés az ismeretterjesztő program iránt? — Két, érdeklődéssel kísért sorozatról szólhatok: a ter­melőszövetkezeti akadémiáról é6 a szülők iskolájáról. Mind­kettő igen. látogatott, előadói a nevelőtestület tagijai, a giazdaság szakemberei, az or­vos, az állatorvos. — Egy klubkönyvtár életé­ben a névből következőn két alapvető tevékenységről be­szélhetünk: a klub- és a könyvtári munkáról. Mi a helyzet ezekben Szendehe­lyen? — Az iskola elköltözésével, az eddigihez képest lényege­sen megnő a lehetősége és szerepe a könyvtárnak. Jelen­leg háromezer kötetünk van, s ez a község lélekszámúhoz mérten, ha nem is sok, de ki­elégítő. — És a klubélet? — Ebben a munkában már több problémával leéli szá­molnunk. A város: Vác kö­zelsége sok mindent megha­tároz, illetve meghiúsít. Fia­taljaink jelentős része az iparban dolgozik, a munka­helyek KISZ -szervezetének tagja, így nehéz együtt tarta­ni őket, a községi KISZ-ak- cióba bevonni. Klubhelyisé­günk felszereltsége sem ki­elégítő. A klubnak mindössze egyetlen asztala van. Vannak ugyan társasjátékaink, újsá­gokat, folyóiratokat járatunk, tele vízi ózhatnak, rádiózhat­nak, de feltétlenül otthono­sabb krönyezetet kell terem­tenünk a közös foglalkozá­sokhoz, szórakozásokhoz. Ar­ra is gondoltunk, hogy a szer­vezetileg elkülönült KISZ- fiatalok klubja helyett kász- esek és szervezeten kívüliek közös ifjúsági klubját hozzuk létre, ezzel lényegesen növel­hetjük a rendszeres látogatók számát. — ÜGY ÉRZEM — mon­dotta befejezésül- az igazgató —, az új iskola átadásával to­vábbi lehetőségek nyílnak Szendehely művelődési életé­ben. Azt tervezzük, hogy a művelődési épülethez 50 fé­rőhelyes tanácskozó helyisé­get építünk, ezzel a színház­terem rendeltetésszerű hasz­nálatára még nagyobb lehető­ség lesz. Nagyon szorgalmas és művelődésre hajlamos em­berek élnek itt. Erre talán az is beszédesen jellemző, hogy a község mintegy 500 házából 250-ben esténként televízió világít. Ez a tény a világ dol­gai iránti érdeklődést, az is­meretek iránti vágyakat jel­ző. (barna) Szendehely a tévé-fényes falu HARMAT ENDRE «4 ÍZ*$zputyin-rejtély Január 30. Raszputyinnál egy ismeretlen kíséretében megjelent a Ljugljanka-börtön templomának papja. Nyilván közbenjárt kí­sérője érdekében, mert azt kérte, a sztarec személyesen keresse fel a belügyminisztert és Beleckij szenátort. Raszputyin erre nem bi­zonyult hajlandónak, csak egy levelet irt. Tá­vozóban a pap kinevette, amiért alig tud bánni a tollal. Február 5. Mikor Szofja Karajeva elhagyta Raszputyin lakását, közölte, hogy a sztarec elmondta neki; rossz hangulatban van, pedig nagy üzleteket csinál, most kapott éppen öt­venezer rubelt Rubinstein bankártól, amiért egy ügyét elintézte. Két feljegyzés annak állít emléket, hogy a sztarec valamilyen ismeretlen okból meg­változtatta a házi hölgy-triumvirátus első két helyezettjének hagyományos sorrendjét: a j masszŐmő drámai fordulattal megelőzte J Raszputyin részeg érdeklődésének versenypá­lyáján vetélytársát, a varrónőt. Kátya kosarat ad Május 9. Raszputyin a portásnét elküldte a í masszőrnőért, de az nem akart menni. Erre a ’ sztarec Kátya varrónőhöz állított be, aki (sze­rintünk figyelemre méltó, praktikus érzékkel), kiszólt, hogy nem mehet át, mert nincs egy jó ruhája. Raszputyin (aki úgy látszik meg­értette a gyengéd célzást), azt válaszolta, hogy a jövő héten Kátya majd kap tőle ötven ru­belt. Június 2. Raszputyin Utilia masszírozó nő­höz küldte a házmesternél, ő azonban nem volt otthon. Erre a sztarec bekopogott a 31. számú lakásba, Kátya szabónőhöz. Ott nyil­ván nem eresztették be, mert lejött a lép­csőn és a házmestemét biztatgatta, csókolja meg. Juravleva kivonta magát Raszputyin karjából, becsengetett a sztarec lakásába. Ki­jött a cseléd és lefektette gazdáját. Variációk egy témára. A szent pénzügyei A „minden szentnek maga felé hajlik a ke­ze” tétel úgy látszik, általános érvényű. Ez alól Grigorij Jefimovics Raszputyin sem volt kivétel. De ő még ebben sem bizonyult sab­lonosnak: nemcsak elfogadott, hanem adott is. Hódolói és kihasználói, igaz, gondoskodtak arról, hogy tulajdoniképpen ne legyen sok pénzre szüksége. Több gépkocsi állt rendelke­zésére, egyszerű, de a legdrágább anyagok­ból készült gimnasztyobkáit nem egyszer ma­ga Oroszország cáméja hímezte, ételéről és italáról — mint a lépcsőházi feljegyzésekből láttuk — bőkezűen gondoskodtak. Italáról, lánya, Maria megfogalmazása szerint, „ke­gyetlen bőkezűséggel”. Gyakran mondogatta, hogy a pénzgyűjtés egyetlen szempontból érdekli: nem akar szé­gyenkezni, amikor leányait férjhez adja. Szin­te hihetetlen, de arra sohasem gondolt, mi lesz, ha ellenségei mégis csak eltávolítják; helyzetét, élete utolsó néhány hetét leszá­mítva, megingathatatlannak érezte. Bankók a borítékban A gazdagok ajándékait némán, mindig szá- molatlanul gyűrte zsebre, de ösztönös tapin­tattal dicsérte messziről jött muzsikok szegé­nyes figyelmességét. Sok szemtanú látta, amint valamelyik ügyfele átad neki egy ban­koktól duzzadó kopertát, hogy Raszputyin néhány perccel később egy könyörgő kézbe nyomja ugyanazt a borítékot. Maria vezette a Gorohovája utcai háztartást és azt írja, gyakran nem akadt egy kopejka sem a ház­nál. Ha panaszkodott ezért, a sztarec neve­tett: — Majd csak küld valakit az Isten, És mindig küldött is. Senki nem hitte el Pétervárott azt a hiva­talos bejelentést, hogy halála után mindösz- sze háromezer rubelt találtak a muzsik la­kásán. Persze lehet, hogy a nagy felfordulás­ban valamelyik házkutató zsebébe került a pénz. De az is lehet, hogy valóban nem volt több — a paraszt-bohém egy éjszakán ezre­ket költött a „Rode”-ban, a „Donon”-ban és a többi mulatóban. Mesés vagyon? Az udvartól soha nem húzott rendszeres fi­zetést, de a cámé a sztarec minden gyerme­kének harmincezer rubelt adatott Az össz­kép Raszputyin anyagi helyzetéről: a mesés vagyonról keringő legendák nem bizonyultak igaznak, de kizárólag azért, mert a valóban befolyt hatalmas összegek ugyanolyan köny- nyan és gyorsan mentek, ahogy jötték. Annyi bizonyos, hogy rajta még többet ke­restek, mint amennyit ő keresett másokon. „Volt, aki tízezer rubelt fizetett — írja Ma­ria —, hogy összehozzák apámmal Pedig az illetőnek csak el kellett volna jönnie hoz­zánk." Félreértés ne essék: ha Raszputyinmak kel­lett volna a pénz, nemcsak megszerzi, ha­nem meg is tartja. De ennek az embernek az anyagi igényei nem nőttek párhuzamosan a lehetőségeivel. Azt már levezettük az előbb, hogy mindennapi szükségleteire szinte sem­mi kiadása nem volt. És mit akart volna még? Palotát? Ki-bejárt a Néva-parti palo­tákban, és únta, ostorozta a „gőgös cifrálko- dást”, gyerekkora hajlékához képest ráadásul a Gorohovája utcai lakás is kacsalábon for­gott. Hatalmat? Egyetlen szavával kegyvesz­tetté tehette a milliomosokat. Pénzt, önmagá­ért? Ahhoz a birodalomnak ez a legravaszabb embere túlságosan naiv és az országnak ez a legromlottabb polgára túlságosan romlatlan volt „Az élet — írta Maria — egyszerűnek és gyönyörűnek tűnt a számára.” így igaz, és ez teljesen független attól a szereptől, amit a szibériai objektíve játszott. Lépései nyomán botrányok sisteregtek, amihez nyúlt, ott nem nőtt fű, léte és tevékenysége meggyorsította egy halálra ítélt rezsim agóniáját — és köz­ben ez a nagyra nőtt gyermek a tudatlanság biztonságával és kitűnő közérzetével ült Iste­ne és cárja trónusánál. A sztaiec cédulái Ha Maria újságokból olvasott fel neki, amelyek szerint a sztarec csak azoknak segít, akiken vagyonokat kereshet, legyintett: — Hagyd csak, galambocskám. Azoknak a szegény tintafalóknak is meg kell élniük va­lahogy. És a Gorohovája utca 64-ből szerteáram- lottak Raszputyin híres cédulái. Moszolov, a cári kancellária vezetője memoárjaiban így emlékezik erről: „Tulajdonképpen valameny- nyi papírszeletke egyforma volt. A tetején kereszt, aztán egy-két sor ákombákom, amely szánté minden esetben így hangzott: KEDVE­SEM, DRÁGÁM, TEDD MEG NEKI GRIGORIJ De ezek az ákombákomok minden ajtót meg­nyitottak Pétervárott.” A helyesírás enyhén szólva nem tartozott a parasztkancellár legerősebb oldalai közé, írásjeleket meg egyáltalán nem használt Az esetek jó részében még azzal sem bajlódott hogy megcímezze a céduláit: a kérelmező majd megtalálja, kihez forduljon. Előfordult persze, hogy még ezek a varázs- erejű papírdarabkák sem nyitották meg a kaput az álmok birodalmába. Moszolov egyszer pél­dául nem egészen fiatal, kissé már molett hölgyet fogadott, aki kétes tisztaságú, de mé­lyen dekoltált ruhában nyújtotta át a mu­zsik céduláját. „KEDVESEM DRÁGÁM TEDD MEG NE KI JÓ ASSZONY” I (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom