Nógrád. 1969. október (25. évfolyam. 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

A tudományos haladás útjelzői Az új gazdasági mechaniz­mus másfél éve világosan megmutatta, hogy nemcsak a gazdasági életben van szükség reformra, hanem a tudomány, a művészetek területén is. A kérdés napirendre tűzését az tette indokolttá, hogy nap­jainkban a tudomány egyre inkább termelőerővé válik. Gazdasági életünk csak úgy érheti el az előtte álló célt, ha a társadalom fejlődésének távlatai a tudományos-techni- kai forradalomra irányítják a figyelmet. A társadalom esz­mei-politikai arculatának tö­kéletesítése nem lehetséges a tudományos kutatás és a mű­szaki fejlesztés hatékonyságá­nak emelése nélkül. Csak úgy tehetünk eleget a gazdasági igényeknek, ha a tudomány által elért eredményeket még következetesebben visszük át a napi életbe. Éppen ezért a belső tartalmi, minőségi köve­telményeket kell előtérbe ál­lítani. Népgazdaságunk inten­zív fejlődésének új szakasza megköveteli, hogy a gazdasá­gi reform által megteremtett igények meggyorsítsák a tudo­mány tavábbfejlesztését. Eb­ből az elvből kiindulva tár­gyalta meg a Központi Bizott­ság ez év nyarán tudomány- politikánk irányelveit. A tudomány szerepének Ilyen mérvű előretörése nem egyedi jelenség. Hozzá tartozik a társadalmi viszonyokhoz. Másképpen jelentkezik a tőkés társadalomban és másképpen a szocializmusban. Az előbbi­nél a termelési viszonyok kor­látái miatt tovább mélyíti az ellentmondásokat, míg a szo­cializmusban ez a haladás „ob­jektív társadalmi korlátoktól mentesen bontakozhat ki. A termelésben lejátszódó fo­lyamatok egyre inkább a tu­domány hatása alá kerülnek; a pontenciális termelőerőként megjelenő új ismeretek tár­gyiasult formában reális ter­melőerőként hatnak.” A szo­cializmusban a tudomány sze­lepének felismerése a társa­dalmi előrehaladás szempont­jából nélkülözhetetlen, az eredményeket a társadalom érdekében használják fel. Fo­lyamatról van szó, amely nem valósulhat meg egyik napról a másikra. egyeztetni kell megfelelően a politika és a tudomány érdekeit. Hazánkban a felszabadulás óta jelentősen növekedett a kutatásra és a műszaki fej­lesztésre fordított anyagi ja­vak összege. Magyarországon 947 kutatóhely van, ebből 130 önálló vagy fejlesztőintézet. Az eltelt 24 év alatt gyakor­latilag lezárult a kutatóhelyek számának extenzív szakasza. Nyilvánvalóvá vált, hogy az olyan kis ország mint a miénk, nem érhet el minden tudományágban kiemelkedő eredményeket. Az erők szét­aprózódása csak megosztott eredményeket szülhet. Számol­ni kell a nemzetközi munka­megosztás adta lehetőségek­kel, amelyek a megfelelő ku­tatási területek nagyobb fej­lődését biztosíthatják a szo­cialista országok között. A Központi Bizottság irányelvei kimondják: ahhoz, hogy meg­felelő színvonalon műveljünk egyes területeket, szűkíteni kell a tudományos kutatások területét. Nem lehet helyesel­ni a mindent ellátó, önellátó koncepciót. Azokat a tudo­mányágaikat, kutatási terüle­teket kell elsősorban előnyben részesíteni, amelyekben po­tenciális garancia van. arra, hogy meghaladjuk vagy túl­lépjük a világszínvonalat, A gyógyszeripar, a szerszámgép- gyártás területén, az intenzív növény- és állatfajták kikí­sérletezésénél, a természettu­dományok és társadalomtudo­mányok egyes területein igen figyelemre méltó eredményeket értünk el. Célszerű ezeken a területeken újabb eredménye­ket elérni, hiszen naponta nő­nek az igények és a követelmé­nyek. Megfelelő arányokat kell megállapítani az egyes kutatási területek között. A műszaki kutatások területén, a mechanizmus hatásának eredményeképpen, már meg­felelő koncentráltság érvénye­sül. Erőfeszítéseket kell tenni az üzemi kutatóhelyek fej­lesztésére. Ösztönözni kell a vállalatokat arra, hogy adja­nak meg mindent a kutatási tevékenységnek. A Központi Bizottság irány­elvei kimondják, hogy a kö­vetkező években meg kell gyorsítani a tudomány fej­lesztését. Korszerű eszközök­kel kell ellátni a kutatóinté­zeteket. Be kell vonni az egyetemeket a kutatómunká­ba, növelni kell a részarányu­kat. A tehetséges egyetemi hallgatók révén szakemberek új csoportját kell kinevelni. A koncentrálás következ­tében - gyorsul a tudomány eredményeinek gyakorlati hasznosulása. A Központi Bizottság tudo­mánypolitikai irányelveit minden megyében aktívaülé­seken tárgyalták, illetve tár­gyalják meg. Nógrád megyé­ben a hét elején tartották e nagyfontosságú irányelvek ismertetését. Az előadó, Jed- licska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára és a hozzászólók kifejtették: adottságainkat úgy fokozzuk, hogy a megfele­lő területeken hasznosíthatók legyenek. Nógrád megye nem rendelkezik kutatóbázissal, ezért a tudományos kutatá­sok helyes és jó alkalmazása tűnik elsőrendű szempont­nak. A legkülönbözőbb szak­területeken a felszólalók lát­ták a kibontakozás útját. A megyei pártbizottság a jövő évben terjeszti elő a tu­dománypolitikai irányelvek Nógrád megyében megvalósít­ható elképzeléseit. Az aktíva­ülés felszólalói kifejtették, hogy megyénkben nagy lehe­tőségek vannak az ipari, me­zőgazdasági kutatások terüle­tén. Jelentős eredményeket értünk el eddig is a társada­lomtudományok területén. A továbblépés érdekében nem megosztottságra van szükség, hanem az egyes részterületek alapos felmérésére. Éppen ezért célszerűnek látszik szak­áganként egy bizottság lét­rehozása. Szakembereinknek — figyelembe véve a gazda­sági viszonyokat — elősorban azokat a területeket meg kell határozniuk, ahol országos szempontból is jelentős ered­ményeket érhetnek el. Egy ipari, mezőgazdasági, oktatás­ügyi, természettudományi és társadalomtudományi szak­bizottság működése hosszú távlatokra meghatározhatná megyénk szellemi arculatát. Az aktívaülés résztvevői tel­jes egészében magukévá tetté/, a Központi Bizottság tud', mánypolitikai irányelvei! Gazdasági. műszaki-tudomá- nyos életünk fejlődésének rendkívül fontos feltétele, hogy az irányelvek minél szé­lesebb rétegeket érintsenek, kerüljenek be a köztudatba, hirdessék a tudományos vi­lágnézetet, ami ma már egyre nélkülözhetetlenebb minden­napi életünkben és a szocia­lista társadalmunk haladását szolgálják. Molnár Zsolt IJtkSzbeit Hz Öreghegy haláléi Sajnálom az öreghegyet. Kimondták rá az ítéletet: fel kell szántani, egy tagba vonni, kukoricát vagy ke­nyérbúzát vetnek a föld- j'ébe rövidesen. Most nem hoz még elég hasznot, csu­pán az egynegyede van mű­velés alatt, sok a parlagon maradt földgerezd (valami­kor szépen termő, magánké­zen levő szőlők voltak itt), ez nem kell sem a szövet­kezetnek, sem a tagoknak. Még néhány fél év, esetleg év és megszületik a végső döntés, amelyben az Öreg­hegy halálának egészen pontos dátuma is benne lesz. És persze a „vádbe­széd” is elhangzik — mi a bűne a jófekvésű, szőlőnek, gyümölcsnek jó termőtala­jú, tisztes nevet viselő sző­lőhegyenek. Hát az, hogy nem kell senkinek. így, ahogy van — nem. Nem vagyok mezőgaz­dász, sem közgazdász — a kettő együtt meg pláne nem! — látszik ez abból is, hogy sajnálom a hegyet, amelyen akármekkorácska területen, de mégiscsak duz­zadt szemű szőlőfürtök te­remnek, meg földi szeder, dinnye, málna, körte, alma, öklömnyi dió. Ha mezőgaz­dász lennék, egészen bizto­san én is megállnék az Öreghegy aljában, összecsí­pett szemmel vizsgálnám a parlagon hagyott zöldellő területeket és nem nagyon sajnálnám a hegyet, he­lyette inkább számolnák, el- dönteném: ez így nem ki­fizetődő. És idevezényelném a traktoraimat, sorra kité- pet.ném a szépen termő szőlő­tőkéket, kivágatnám a te­rebélyes-egészséges diófá­kat, Amikor azután egy tagban lenne, az .egészet be­vetném valamilyen hasznot hozó maggal. Gondolom. így tennék! ha mezőgazdász lennék. Nem akarok megbántani senkit, elsősorban nem a munkáját, hivatását értő, jól számoló, tervező, érzés­re, hagyományra keveset — a számokra annál többet adó mezőgazdasági szakem­bereket. Mégis azt mondom, most az egyszer nem bá­nom, hogy nem vagyok me­zőgazdász, nem nekem kell kimondanom a halálos ítéle­tet az Öreghegy felett, kifor­gatnom a sok évtizede termő tőkéket, baltát fognom a lombos diófákra, nem kell hideg fejjel számolgatnom — sajnálkozhatok a leghét­köznapibb módon, minden­féle ' szakmai kötelezettség nélkül, szabadon. Véletlenül kerültem ide. nem dolog hozott, nem ér­tek különösebben ahhoz, ami egy ilyen száz eszten­deje müveit szőlőhegyen történik. Ügy kerültem ide, hogy még a nevét sem is­mertem ennek a szelíd haj­lattal felfelé forduló szép földdarabnak. A kíváncsi­ság, a körülhatárolhatatlan „megérzés” lehet a mentsé­gem, hogy megragadva az alkalmat — egyik kollégám kereste éppen itt a riportala­nyát— fellendültem a dom­bon. Nem tudtam ellenáll­ni a zöldnek, a fűnek, a fá­nak, a bordó levű tömör szedernek, úgy rántott ma­gához a hegy, hogy a léleg­zetem is elakadt. Először láttam az Öreghegyet, csak éppen megkóstoltam a sza­badon, félig vadon is termő szőlőjét az elhagyott földe­ken és máris megszerettem. — Még hivatalosan nincs kimondva, de úgy tervezik, hogy rövidesen, eg'y-két éven belül kiszántják az egészet — mondja a cs.-i tanács dolgozója, aki negy­ven éve ismeri a jól termő területet.. — Tudja kérem, ennek az Öreghegynek messze földön híre van most is. Nemrég találkoz­tam valakivel, aki a har­mincas években katonásko­dott errefelé, s gyakran megfordult nálunk. Azt kérdezte tőlem, amikor megtudta, hova való va­gyok: „megvan még az öreghegy, mei'thogy olyan jó' veresbort azóta sem it­tam mint ott..Volt itt a hetvenöt százaléka nincs kihasználva a hegynek. Ak­kor meg minek, nem igaz? Sajnálhatjuk akárhogy... Mert sajnálni én is sajná­lom. .. Negyven éve isme­rem ezt a helyet, vagyis le­het ez százéves is. mármint a művelés. A hegyre nyom vezet a közeli betonútról. Kijárt, szekérrel kitapodott vágat az összehajló akácbokrok között, valamikor forgalmas lehetett szüret idején. Ho­gyan fordult, hogy ennyire kihalt itt a művelés, miért nem telepítik tele szőlővel az öreghegyet, hosszadal­mas lenne kideríteni. Hosz- szadalmas, de talán érde­mes is. Az ember két köz­ség közt száguldtában vé­letlenül idevetődik, alig sze­ret bele a hegybe — máris közbevágnak a szigorú té­nyek: haszontalan, jö vét­len hely, ki kell szántani. Pedig sajnálja más is, sze­reti más is az öreghegyet. Hamarjában négy—öt hely­belinek is szóba hozom a dolgot, mind bólogat: — Bizony, kár érte. .. így kell lenni. Az ember sajnálja az öreghegyeket. a hegyaljá­kat, sághegyeket, a kalan­dosokat, fehérköveket, hegytetőket, kopaszoka'. szárhegyeket, ligeteket, mo­gyorósokat, eperjeseket. S nem is elsősorban a nevük miatt-. A kiszántott szőlő­hegy «eve megmarad, más vész el akkor is, ha „anya­gilag” jobban járunk. Igazi híre-neve csak kevés kuko­ricásnak lehet, annál több olyan dombnak, bőven ter­mő homokos emelkedőnek, sok száz éve művelt hegy­nek, ahol jó formájú, „ve­se alakú” (ha jól tudom, így nevezik a szép gerezded szőlő terem. De hát ahhoz, meg ember kell, aki meg­műveli, telepíti, metszi, ka­pálja, télen takarja, együtt él, lélegzik a heggyel, sze­di, őrzi a gyümölcsár. amelyből must forr, bor édesedik, karcosodik, hegy hiresedik messze földön is. N jegyzet Dísztelen luxus agy az aktivitás mosta­nában a népművelés munkásai körében. Or­szágos eszmecserére készül­nek, ennek megfelelően most számat vetnek területükön minden eredménnyel és ta­pasztalattal, mely az elmúlt évek, évtizedek munkájából ^^szembesülés mindenkép- hasznavehetetlen az érintett vánalmak tekintetében. Ezen pen hasznos és tanulságos, községek életeben, mert a túl 26,2 százalék méltó a akár pozitív, akár negatív ’-nagyság” bűvöletében túl- művelődési ház nevre, az in- előjelűek a tények E té- méretezett színpados-ter- tézmények 28,6 százaléka nvek eredmévvmérleaén niekhez jóformán semmi nem csak klubkönyvtár céljára Jóst megméretnek népműve- tartozik, ahol a népművelés alkalmas, a további 42 sze­lőink, s velük persze mérleg- kiscsoportos formáit végez- zalek semmilyen formában re kerül egész művelödéspo- hetnék; szakköri és klubéle- nem kepes célja betoltesere. litikánk, annak gyakorlata tet élhetnének az emberek, Bizony, ezt eredményezte, is minden eddigi tanulságé- Problémákat vitathatnának hogy - a szamok tanúsága val egyetemben meg koruk, érdeklődési kö- szerint — nem ritkán gozfeju­A mostani vizsgálódások rük szerint, társas szórako- en terveztünk, építkeztünk, jelzik már hogy a fels^a- zá,st űzhetnének, újságokat, — nem a szükséglét szerint, badulásunktól eltelt immgr folyóiratokat, könyveket la- hanem a szomszédokkal vá­rná s fél évtized művelődési- Pozhatnának. Talán a tizuj- ló rivalizálás kedveert, nagy- litikájának hatalmas ered- íamon számbavehetném a sast hobortol követve. ményei születtek országszer- rne9'je aho1 .irJ^nzív s if eirontottunk rette­te A tudatformáló törekvé- klubéletet talalm, s ebben a * amn elrontottunk, tette V.^SÄÄS. teU^elUé, I, )2Z ‘Z­lehetőségei, MM «">“» ‘“"'•U«"“-' 3S5 SSSJJÍ személyi-tárgyi feltételei a a népművelés eredményes- rít bennünket az, hogy az legeldugottabb közösségi szí- gégét leginkább hátráltató ellátatlan községek együlte- geteken, a falvak, tanyák vi- tényezők kiküszöbélését sen a megye lakosságának lágában is teret hódítottak, szolgálta — legalábbis rész- mintegy 30—35 százalékát Az is igaz viszont — és a ben — a művelődési intéz- adják, 70—75 ezer lelket je- ténnyel szembe kell néznünk menyek megfelelőség, felsze- lentenek, akik a művelődés most —, hogy népműveié- reltség, adottság szerinti be- korszerű lehetőségei híján sünk hagyományos formái- sorolása. Hogy mennyire élnek, nak igen jelentős része időszerű volt elvégezni ezt, szintén mind nehézkesebben meglehetősen lehangoló vég- A probléma eredményes szolgálják a feltörekvő új eredmények jelzik. A beso- megoldása nézetem0 szerint igényeket és feladatokat. Bt- rolásról szóló jelentésben az m°st mindenekelőtt anyagi zonyossá lett többek között, áll, hogy a megye 126 kultu- természetű. Egész sor műve- hogy a „hodályszemlélet” fe- rális intézményéből mind- lődési intézmény célszerűvé lett végképp eljárt az idő. százalék az amit és újszerűvé tét'le °lV™ Az alig nyolc—tíz esztendeje ’ , jelentős pénzt, beruházást épült művelődési otthonok )° szívvel művelődést koz- igényel, amit nem tudunk egész sora ma már szinte pontnak nevezhetünk a ki- csak úgy, a „mellényzseb­ből“ rendezni. Éppen ezért látszik jelenleg egyetlen jár­ható útnak a különböző ere­detű anyagi erőforrások jó ■ szándékú egyesítése a közös célra. Belátás dolga ez, sem erőszakolni, sem kényszerí­teni nem lehet, de remek példák sora bizonyítja or­szágszerte s megyénk né­hány helyén is már, mit je­lent, ha a művelődés hajlé­kát a tanács, a moziüzem, a termelőszövetkezeti gazdaság, a földművesszövetkezet egy­ként magáénak vallja, anya­gi gondjait tulajdon gondjá­nak érzi. Egyre kevésbé meglepő arról hallani, hogy egyik vagy másik művelődési otthont a falu gazdasági po­tentátja, a termelőszövetkezet veszi szárnyai alá, fogadja anyagi gondjaiba. Egyre ke­vésbé meglepő, de még tá­volról sem általános jelenség. Pedig a falusi népművelés tartalmi, formai reformjának anyagi bázisát csak vala­mennyi fellelhető erő össze­fogásával, s főképp a terme­lőszövetkezetek támogatásá­val teremthetjük meg. A népművelés új útjainak, lehetőségeinek biztosítása közös ügy. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a jó célra épült intézményeknek szinte fele használatlanul és használhatatlanul disztelen- kedjék falvainkban. Nem, ezt a „luxust” nem engedhetjük meg. <x S*, kimérés is; ami az öreghe- Sajnálom az öreghegyet. gyi gazdáknak termett, a Hárslevelűt, szamorodnit, kimérésben folyt le a hely- aszút kedvelő városi emb' ? beliek meg az idegenek tor- módjára; megbocsátható, ' \ kán. Emlegették ezt a bort. meg nem is érthető nosztal- Hát hiába beszélünk mi giával. ketten, az igazság az, hogy Pataki László DIÁK NÓGRÁD — 1969. október 5., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom