Nógrád, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-15 / 88. szám

4

IHR? április t!i «ynntTiai

Bemutatjuk a regionális vízmüvet

i.

í>/,( luigy rsiíifiljj'ili?..

Még mindig kevés a mezőgazdasági szakember

A MEGYEI I’ARTÉRTEKEZ„A Nógrad megyei Vizes Csatornamű Vállalat dolgozói az októberi forradalom évfordulójának tiszteletére felajánlották: Május 1-én a regionális vízmű megkezdi Salgótarján vízellátását az Ipolyból.”

(Újsághír)

Az Ipoly alaposan megduzzadt. Piszkos, zavaros vize fut. Litke fölött, a regionális vízmű vízkiviteii müvénél vagyunk. Valaki, aki itt dolgozik. megjegyzi, hajnal óta húsz centit áradt a folyó.

Még Salgótarjánban, indulá- írunk előtt találkoztam Papp László vegyészmérnökkel, a regionális vízmű laboratóriumának vezetőjével. Ö is, de Molnár József főmérnök is jelezték, hogy a sok eső, a megáradt folyó feladta a leckét. A vízműnek sem túl jó, ha ennyi a víz. A víztisztítás „receptjének” megváltoztatása, vagyis inkább, amíg az új vegyszerarányok hatása a víz minőségén is észrevehető — nyolc, tíz. tizenkét órába is beletelik.

— De nem baj — szól a főmérnök — sok eső máskor is lesz. Most legalább kipróbálhatjuk, mit tudunk ilyen esetben. Május elseje után késő lesz kapkodni...

A vízkiviteli mű szivattyúházában a két ötezer-hatszáz és két háromezer-hatszáz köbméteres szivattyú van. Közülük az egyik, az ötezer-hatszázas zúg, zenél. Leereszkedünk a lépcsőn. A gépész felemel egy vasajtót, alattunk az aknában van az Ipoly vize. A falon mutatja milyen magas a víz szintje. Vagy negyven centi mélyen „benne vagyunk” a folyóban.

_De állt az idén magasabban is — mondja. Ha ide betör, ellepett volna bennünket.

— jegyzi meg.

— Mint. ahogyan ez majdnem meg is történt — inti le emberét a főmérnök, hangjában még mindig kis rosszallással. Aztán hozzám fordul.

— A múltkor az egyik szivattyúba fadarab került. Mire megállapították, légtelenítették, átkapcsoltak a tartalékszivattyúra, eltelt egy-két perc. A víz felszakította a kamra fenekén — mutat körbe — ezeket a záró lemezeket. Mire a tartalékberendezés működésbe jött, már mellig ért a víz. Persze a záróa csoüe bejuttauiassaK „ íviorgáz-viz keveréket, ügy másik helyiség a szúroterem. A két mecnaniKus doószüro 1,2 milliméteres lyukú acél- szilai a hordalék nagyjai marasztalják. Persze homok ezután is marad a vízben, ezért a szűrőterembői a víz a homokszűrő házba kerül. Itt a hatalmas tartályokban a víz sebessége lassul, a homok leülepedik.

x

Míg a kocsink Mihálygerge felé bukdácsol a rossz úton, a főmérnök elmondja, hogy meglehetősen nehéz dolguk volt, mire a regionális vízmű személyzetét kialakították. A törzsgárdából alig néhányat vezényeltek az új üzembe, a létszám zöme különböző vállalatoktól verbuválódott. És bizony még miiidig akad fegyelmezetlenség. Csakhogy itt nincs pardon. Sűrű az ellenőrzés — még ünnepek idején is — és kérlelhetetlen a számonkérés. Rendszeresen „szondáznak” ,s aki itt nem tudja megtartóztatni magát az italtól, szedheti a sátorfáját. Szundikálás, csavargás itt főbenjáró vétség. S a következetességnek már mutatkozik az eredménye. Azon például, ahogyan a kettes számú telep műszakvezetője vigyázállás- ban, pattogó szavakkal jelent Másutt ez furcsán hatna. Itt a katonás fegyelem — létkérdés.

A vezérlőterem mindkét oldalán hatalmas ablak. Egy pillantással végiglátni a szűrő és a szivattyútermen. Szemben a zárt műszerfal, előttünk a vezérlőasztal, a regionális vízmű „agya”; URH rádió adóvevő, diszpécser telefon.

— Sajnos — jegyzi meg a főmérnök — ez az agy egyelőre béna, nem sok hasznát vesszük. A vezeték másik vége — azokra a berendezésekre, amelyeket innen kéne ellenőrizni, irányítani — nincsen bekötve.

A folyosón, akár a vezérlő teremben, ragyog minden. Ilyen tiszta üzemet Nógrádiján még nem láttam. Nem is állhatom meg, hogy meg ne kérdezzem, hány takarítónő dolgozik itt.

— Műszakonként egy — válaszol mosolyogva a főmérnök. — Csakhogy itt mindenki köteles a saját körletét tisztáin tartani.

A laboratóriumban Bódi Lajosáé laboráns, és Molnár József közös erővel vezetnek be a „vízgyártás” technológiájába, Fénymásolt, rubrikákkal beosztott papírlapon az elvégzendő vizsgálatok fajtáit, majd a vizsgálati eredmények alapján kidolgozott technológia összetevőit jegyzik be. Számolgatom: összesen negyvenkilenc féle vizsgálat.

— Negyvenkilenc? — hitetlenkedem.

— Bizony — bólint a főmérnök. — És közülük néhányat mint a hőfok, pH-érték

— vagyis savasság, lugosság

— összkeménység, lebegőanyag tartalom ellenőrzést, s még jó párat, négyóránként kell elvégezni. Nehogy az ivóvíz előírt minősége romoljon.

És milyen az a jó ivóvíz? — kérdem.

Bódi Lajosné fellapoz egy könyvet.

— Itt van. Színe átlátszó, levegőrészektől mentes, oxigén fogyasztása literenként két egész öt tized milligramm alatt, csira tartalom nulla, vas, mangán egy tized milligramm per liter, fenol nulla, satöbbi, satöbbi...

Az egyik asztalon öt pohár, mindegyikben víz. Az első, mint a pocsolya. Az ötödik tiszta, átlátszó.

— Látja — veszi a kezébe az egyik poharat Molnár

— ebből a kulimászból kell előállítani ezt a másikat — veszi fel az ötödik poharat —, hogy a tarjániak meg legyenek elégedve.

— És meg lesznek elégedve?

— Próbálja ki!

A laboráns megtölt egy poharat, átnyújtja. Félszemem arra a pohárra sandít, amelyben az Ipolyból a kettes telepre érkező lötty van, aztán belekortyintok a poharamba. Semmi kétség, ivóvíz. Hasonlít a pesti víz ízére. Klór nem érződik rajta.

— Hát ezt hogy csinálják?

— emelem most már őszinte elismeréssel mégegyszer a magasba a poharat, hogy átlássak a kristálytiszta, selymesen lágy Ipoly vízien.

(folytatjuk)

Csizmadia Géza

LET 1962-ben úgy határozott, hogy a második ötéves terv végére a mezőgazdasági nagyüzemekben minden ezer hold szántóra egy főiskolai, minden ötszáz holdra egy technikumi végzettségű szakembernek. s minden örven hóidra egy mezőgazdasági szakmunkásnak kell jutnia. A feladat fontosságára tekintettel a megyei NEB több vizsgálat során értékelte a határozat végrehajtását; — végül, sajnos, azt kellett megállapítania, hogy a fejlődés üteme lassú volt, s hogy így a tervidőszak végére a szakember-ellátottság nem érte el a kívánt szintet. A tavalyi vizsgálat szerint. a termelőszövetkezetekben — a fentiek alapján számított szükséges létszámhoz viszonyítva — az egyetemi és főiskolai végzettségű szakemberekből 46 százalék, a technikumot végzettekből 76 százalék körűi alakult a meglévő szakemberek száma. A mezőgazdasági szakmunkások száma a téeszekben 26. az állami gazdaságokban 58 százaléka volt az előirányzatnak.

Azért született a kívántnál gyengébb eredmény, mivel sem a termelőszövetkezetek, sem a szakirányítási szervek nem foglalkoztak súlyának megfelelően a káderfejlesztés problémáival. Jól példázza ezt, hogy az állam biztosította ösztöndíj keretet 1965-ig egyetlen évben sem használták fel teljes egészében, s hogy a tsz-ek 1965-ben mindössze 38.000 forintot áldoztak erre a célra.

Alig akad tsz, ahol szakmunkás ne lenne; de számuk csak alig éri el a szükségletet. E mellett a tsz sokakat nem tud saját szakmájában foglalkoztatni, mert a beiskolázás gépiessége folytán nem vették figyelembe a tényleges igényeket Ebből fakadt, hogy — például — a dejtári és a mát- ramindszenti tsz-ben sok a kertész-szőlész szakmunkás; de lényegesen kevesebb a nagyobb területen kertészkedő szécsényi, pásztói, vagy ka- rancslapujtői tsz-ben.

A tavalyi esztendő első sorban a szakmai vezetést ellátó főagronómusoknál, főál- lattenyésztőknél, főkertészeknél hozott fejlődést. A felsőfokú képzettséggel rendelkező szakvezetők száma azonban még így sem éri el az előirányzottnak felét. A sok géppel, nagy területen gazdálkodó tsz-ek összesen két gépészmérnököt foglalkoztatnál: csupán, — míg a jóval kisebb területen működő állami gazdaságok hatot Az utóbbiakban minden agrármérnökre hétszáz hold jut; egy-egy szövetkezeti agrármérnöknek viszont kétezer hold gondjával- bajával kell megbirkóznia. A megyei NEB már tavaly ajánlotta, hogy a nagyobb tsz-ek alkalmazzanak közgazdászt is A pásztói járási tanács-vb mezőgazdasági osztálya ezl követően készséggel segített volna közgazdászt a pásztói és a palotási tsz-ben, — azonban a közös gazdaságok nem voltak hajlandók alkalmazásukra

Az ELMÚLT ÉVBEN használták fel először maradéktalanul az állami ösztöndíj keretet szakember képzésre; e tekintetben javult a tsz-ek hozzáállása is. Kivétel a szécsényi járás, amelynek egyetlen tsz-e sem ad saját erőből ösztöndíjat. A szakemberek olykor még mindig tapasztalható lebecsülésére lehet következtetni abból is. hogy a brigádvezetőknél tavaly emelkedett a képesítés nélküliek száma; — jóllehet ezen a poszton inkább a gyakorlatot szerzett, fiatal technikusoknak lenne a helyük.

Az indokolt és megfontoltan végrehajtott személycsere hasznos: a nagyarányú fluktuáció azonban semmiképpen sem előnyös Erről a kérdésről még mindig kell beszélni, hiszen tavaly a balassagyarmati járásban tizenkilenc személycsere történt; a pásztói járásban tizenhét, a rétsági járásban huszonegy szakember hagyta ott munkahelyét.

Javult, de még nem kielégítő a gyakornokok nevelése, foglalkoztatása a tsz-ekben. A tegheiytelenebb — immár aránylag ritka — gyakorlat, hogy ingyenes munkaerőnek tekintik, s magukra hagyják őket. A berceli és az érsekvadkerti tsz-ben ellenben a gyakornokok viselkedését, szakmaszeretetét érte jogos bírálat. Helyes volna a jövőben jó nevelői érzékkel, gazdag tapasztalatokkal rendelkező szakvezetők mellé több gyakornokot beosztani.

Figyelemre méltó pozitívum, hogy azok. akiket legutóbb vettek fel a Szécsényi Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatára, kivétel nélkül mezőgazdasági foglalkozásúak. A tavaly végzettek túlnyomó része a mezőgazdaságban helyezkedett el, illetőleg felsőfokú mezőgazdasági intézményben tanul tovább. A

technikum diákságának hét* ven-nyolcvan százaléka Núg- rád megyei. Ennek az aranynak javítása bizonyára eredményesen szolgálná a megyei technikus ellátottság helyzetét.

Jelenleg a balassagyarmati lárás tsz-eiben dolgozik a legtöbb szakmunkás Változatlanul probléma a kedvezőtlen ágazati arány. Juhlenyésztő- nek — például — évek óta nem tudnak a szövetkezetek szakmunkástanulót szerződtetni. Vagy: míg a pásztói járásban a jelenlegi szakmunkástanulók körülbelül hetven százaléka zöldségtermesztő, addig állattenyésztő még mutatóban sem akad. Aggasztó, hogy a Balassagyarmati Mezőgazda- sági Szakiskola negyvenhat szar vasmarha -ten y észtő hallgatója közül csak tíz Nógrád megyei, de a huszonnyolc juhtenyésztő közül egy sem. Az állattenyésztő szakmám] a fiatalok főként a nagyarányú lekötöttség miatt húzódoznak.

Jobb szakember — jobb eredmények; töméntelen példát lehetne ennek igazolására felsorakoztatni, de talán elég a béri, a szécsényi tsz-é. Nem véletlen az sem, hogy a pásztói járás egyik leggyengébb tsz-e a kutasói. ahol évek óta nincs megfelelő képzettségű szakember.

AZ ELET BIZONYÍTOTTA

BE, hogy erővel mezőgazdasági pályára irányított fiatalból sosem lett hivatásszerető beosztott vagy vezető. A megfelelő propaganda az, ami a legígéretesebb a szakember-ellátottság javítására. Ha valaha a történelemben volt, úgy ma valóban van perspektívája a mezőgazdaságnak, a mezőgazdasági munkának. Szükséges tehát még jobb kapcsolatot teremteni a tanácsi mezőgazdasági osztályok, valamint az iskolák nevelői s vezetői között. Nem bölcs dolog viszont különféle feladatokkal elhalmozni a mezőgazdasági osztályok oktatási előadóit. — amint az a pásztói és a szécsényi járásban történt. A tanácsok mezőgazdasági és művelődési osztályainak elvtársi- as együttműködése a jó példa arra, hogyan lehet megked- veltetni a mezőgazdaságot a felnövő generációval, hogyan lehet több szakemberre! eredményesebbé tenni a mezőgazdasági nagyüzemek munkáját.

Borváró Zoltán

lemezek rögzítése sem megfelelő, a kivitelezőnek jobb megoldást kell találnia. De kissé a mieink is elaludtak. Az igazgatótól meg is kapták a magukét.

Aztán elmagyarázza, hogy a kamrafenék, s alatta a „szívó” akna azért van az Ipoly szintjénél mélyebbre építve, hogy a regionális vízmű akkor is kapjon vizet, ha száraz időben a folyó megcsappan. Minden cseppje ide folyjon. Azt egyébként ötven—hatvan éve rendszeresen vezetett feljegyzések bizonyítják, hogy napi ötezer köbméter vízkitermelés még aszály idején is lehetséges. Amikor a határfolyó könnyűszerrel átléphető. Azt is megtudom, hogy mielőtt a víz a berendezésbe kerülne, úgynevezett geréb — acél fogazat — állja a nagyobb halak, kagylók, csigák, fa. vagy kődarabok útját.

A felső termek egyikében van a nyomásfokozó berendezés. Ez arra kell, hogy a Litke és Mihálygerge közti nyetis vízvezeték fertőtlenítéséJavult a közbiztonság

Illést tartott a megyei bíróság kollégiuma

Az élet és a testi épség védelme mind a belügyi, mind az igazságügyi szerveknek fontos feladata. A vala- menyi állampolgár érdekében végzett általános nevelő tevékenység lényeges része a bíróság munkája. Az ítéleteknek olyanoknak kell lenniük, hogy mind az elitéit megjavítására, mind másoknak hasonló bűncselekménytől való visszatartására alkalmasak legyenek.

Számos tekintetben tanulságos ülést tartott a Balassagyarmati Megyei Bíróság Büntető Kollégiuma, amely a tavalyi esztendőben jogerősen befejezett, élet és testi épség ellen irányuló bűncselekmények miatt indult perek tapasztalatairól érkezett. Súlyos testi sértés bűntette miatt megyénk bíróságai hatvanhárom személyt ítéltek el —, tizennyolc százalékkal kevesebbet, mint 1965-ben. A vádlottak személyi körülményeit a bűncselekmények közvetlen indítékait a rendőrség a nyomozás során olyan alaposan tisztázta, hogy erre a tárgyaláson nem kellett időt vesztegetni. Ennél a bűncselekmény kategóriánál — akár az alább tárgyalandó többinél — figyelemre méltó, hogy korábban talpig becsületes embereket is bűnbe vitt az alkoholizmus, a családi békétlenség, a szomszédok között mind feszültebbé váló haragos viszony. Nem kis számban akadtak felnőttek, akik gyermekeik vitájából eredően bántalmazták egymást.

A súlyos testi sértéssel vádolt személyek gyakran és előszeretettel hivatkoztak arra, hogy ők csupán védekeztek. Ezt a mentegetőzést hatásos védelmi érvként csak egyetlen egy esetben fogadhatta el a bíróság —, hiszen a törvény szerint a védekezés csupán a támadás elhárításáig terjedhet.

A korábbi esztendőkhöz képest — ellentétben az országossal — kedvezőbb az a kép, amelyet a statisztika az élet és testi épség ellen elkövetett bűncselekmények számának alakulásáról fest. Szorosan összefügg ez a helyesen kiszabott, s az emberek tudomására hozott ítéletekkel. Bíróságaink nagyrészt próbaidőre feltételesen felfüggesztett szabadságvesztéssel büntették azokat, akik első ízben követtek el súlyos testi sértést; a visszaesők, büntetett előéletűek, csavargók azonban többnyire végrehajtható szabadságvesztés büntetésben részesültek.

Sosem értékelték enyhítő körülményként a bíróságok, hogy a vádlott bűncselekménye elkövetésekor ittas állapotban volt. A vádlott javára esett viszont latba, ha a verekedéssé fajult civódást a sértett kezdeményezte.

Könnyű testi sértés miatt egy iríjján száz személyt ítéltek el a bíróságok megyénk területén. Itt egészen szembeszökő a javulás: negyvenkét- és félszázalékos.

Emberölés bűntette miatt 1966-ban ugyanannyi ítéletre került sor megyénkben, mint 1965-ben; — emlékezzünk arra, hogy ezekhez képest 1961- ben még ötven százalékkal többet. Az élet ellenes bűn- cselekmények nyomozásánál —, amint azt a kollégium megállapította —, a megyei rendőrfőkapitányság vizsgálati osztálya kiváló munkát végzett. A hivatásszeretettel párosult bűnüldözői gyakorlat, a modern technika legújabb vívmányainak alkalmazása eredménnyes fegyver-, vegyi-, és nyomszakértői vizsgálatok elvégzését tette lehetővé. Nagyban segítették a bíróságok munkáját az egyre életszerűbb és sokoldalúbb fényképfelvételek: ezek fölöslegessé tették a bíróság helyszíni szemléjét —, s így lényegesen meggyorsították a büntető eljárást, a perek befejezését. Az egyik ügyben kriminalisztikád ag is hasznos segédeszköznek bizonyult a magnetofon.

Az emberölési cselekményeknek — szerencsére — csupán egy tizede jutott a befejezésig; a többi támadás áldozatát sikerült megmenteni az életnek. Az emberélet kioltását megkísérlő vádlottak kereken ötven százaléka ittas állapotban követte e) tettét.

A megyei bíróság küiönös gonddal, körültekintéssel tárgyalta az élet ellenes bűnügyeket. Alaposságára jellemző, hogy egyetlen ilyen ítéletét sem helyezte hatályon kívül a Legfelsőbb Bíróság. Megyei bíróságunk helyes mérlegelésére viszont abból következtethetünk, nogy tavaly kiszabott büntetései közül csupán egyet súlyosbított a Legfelsőbb Bíróság.

Nem vitás, hogy ezért az eredményért nemcsak az ítélkező bírák és népi ülnökök érdemelnek dicséretet. Velük együtt dicsérendők azok az önkéntes rendőrök és rendőrségi körzeti megbízottak, akik az erőszakoskodásra hajló emberek egyéni nevelésével, gyakori és lelkiismeretes járőrözéssel előzik meg a testi épség elleni bűncselekmények jelentékeny hányadát.

— b. z. —