Nógrád, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

ffflRR AO 79*7 február 26. vasárnap ft Suhu tnttur Erkölcs két yáltozatban A z Űj ságiró rafinált em- •** t>er volt Leült írógé­péhez, megírt egy cikket, majd Jeniasoita, hogy a másolat is eredetiként hasson Fütyült, jókedve volt. mert ismerte a piacot és tudta, ahány szer­kesztő. annyi ízlés. Első útja az Oroszlánszívű Szerkesztőhöz vitte. Köszönt, átnyújtotta a kéziratot, leült az íróasztal elé és rágyújtott egy kubaszivarra. A jó illatú kék füstöt a levegőbe fújta, várta a hatást. Oroszlánszívű Szerkesztő tíz percig olvasta a kéziratot — Micsoda lagymatag írás ez. fiam? Tőled nem ezt vár­tam. Neked neved, tekintélyed van. Téged úgy jegyeznek a piacon, mint a legbátrabbak egyikét. És most? Hát szerin­ted csak a főosztályvezetők a hibásak ebben az országban? Kát már te is azt hiszed, hogy nálunk csak a minisztériumi osztálvvezetőket lehet bírálni? A minisztereket nem? Te sze­rinted ki a leteios a tárcáért? Füstölgőit még, káromko­dott. beszélt arról, hogy meny­nyire csalódott az újságíró­ban. aztán elővette hataimas, grafitceruzáját és „javított”. A Szerző meg volt elégedve a jelenettel, előre tudta, hogy körülbelül ez történik. Elkö­szönt, mert tudta, hogy kéz­irata jó kezekbe került Út­közben bekapott egy pohárka konyakot, aztán fölment a Nyálszívó Szerkesztőhöz. Itt ő kínálta cigarettával a Szer­kesztőt, és hozzátette: „Micso­da jó lapot csinálsz bátyám!” Azután átadta a kéziratot A Nyúlszivú végigolvasta a cikket és bátortalanul megje­gyezte, hogy ez így nem kö­zölhető. — Ha megengednéd, javí­tanék valamicskét ezen az egyébként nagyon tartalmas íráson, tudod, a hangvétele. Egyetértesz vele, kis kollé­gám? A Szerző egyetértett. A Nyúlszívű titkárnője konya­kot hozott, az újságíró fölhaj- tott egy pohárkával, a Szer­kesztő ásványvizet ivott Fél óra alatt megegyeztek a javí­tásban, másnap megjelent mind a két lapban ugyanaz az írás, a következőképpen: Az Oroszlánszívű Szerkesztő lapjában „Romlik a közer­kölcs hazánkban?” címmel a következőket olvasta saját tol­lából a szerző. „Felkerestem régi baráto­mat, a minisztert, akivel együtt töltöttem inaséveimet A mi­niszter azt mondta, szervusz komám, mi szél hozott hoz­zánk. te eretnek? Szevasz, vá­laszoltam és egyenesen a sze­mébe mondtam, öregem rom­lik nálunk a közerkölcs? Légy szives, mondj valamit erről lapunk olvasóinak. A miniszter behívatott né­hány embert feltételezhetően tanácsadóit és megkérdezte tőlük, mit szóinak ahhoz, mit állít az ő kedves komája? A titkárnő közben italokat hozott és nemzeti szo­káshoz illően feketét. A behí­vott vezetők közül az egyik azt mondta, hogy az újságíró elvtárs olyan ismerősnek tű­nik. S megkérdezte tőlem, nem dolgoztam-e valaha a rendészetnél? S amikor ott dolgoztam, nagyobb volt-e az erkölcsi rend hazánkban, mint ma. És ha eltalálta, miszerint ott dolgoztam, feltenne egy keresztkérdést nekem, „Miért dezertál, miért lett újságíró*” Azonnal megadtam a resztkérdésekre a keresztfele­letet. — Jobban fizetnek. — Hát. igen. az anyagi hú­zóerő. .. És az öntudat, az sxnafu? Magának a pénz az istene? — kérdezett újra, de az eredeti kérdésemre senki sem válaszolt. Az ötödik ko­nyaknál megegyeztünk azért. A feltett kérdésemet nyitva- hagyjuk, ez a kis cikkecském amolyan vitaindító lenne la­punkban és kérjük valameny- nyi kedves olvasónkat, szólja­nak hozzá. Róka Gedeon hírlapíró, az Oroszlánszívű Harsona hülőntudósítója. Ez jő, röhögött a Szerző, az­tán kezébe vette a másik új­ságot. „Nézzük, mit csinált cikkemből a Nyúlszívű”! „Javult a közerfeölca ha­zánkban” címmel Nyúlszívű lapjában a következő sorok láttak napvilágot a Rafinált Szerző tollából: „Bekopogtam a minisztéri­um egyik csöndes, szerény osztályvezető elvtársának szo­bájába. Egy ügynek vagyunk katonái, tehát mindketten azt mondhatjuk: jó napot kívá­nok. Egyenesen a szemébe mondtam: szerintem javult a közerkölcs, valamint a fűszer­üzletek áruellátása Töbo és büdösebb a pálpuszíai. a só­lettól la mintha jobban kon­zerválták volna idén Izlete- sebb. ön. kedves osztályvezető elvtárs. ha újságíró lenne, mit írna erről? Hogy ne tűnjék öndicséretnek, mert tudvalevő, lapunk olvasói ezt nem szere­tik. A z osztályvezető lévén szerény ember, behíva­tott néhány arra járó altisz­tet, és tőlük kért tanácsot, mert mint hangsúlyozta. 5 hisz a kollektíva erejében, bölcsességében. Egy fiatal tar- társnő közben felbontott ná- rom bambit és mindenkit kedvesen végigkínált. Az osz­tályvezető ásványvizet ivott. Közben az egyik altiszt fölis­mert és bár valaha tegeztük egymást, most Illendően na- gázva kérdezte, hogy: „nem dolgoztunk mi néhány évvel ezelőtt egvütt a Konzervgyár­ban ? Emlékszik, tisztel ettek belső anyagmozgatók voltunk mind a ketten. Sajnos, közben bevezették a rakodótargoncá­kat és mindketten elkerültünk onnét.” Azután ez a derék ember, aki együtt ette velem a mun­kások kenyerét, és aztán lett a minisztérium önudatos dol­gozója. szintén megkérdezte, miért és hogyan lettem újság­író? — öntudatból, hogy az osz­tályomat szolgáljam itt is — válaszoltam és szerényen, hal­kan hozzáfűztem még — állí­tólag, legalábbis főnökeim sze­rint talentum vagyok. — Hát igen. az öntudat a legerősebb húzóerő Biztos ke­vesebbért vállalta az elvtárs ezt a rögös pályát. A kedves kis epizód után a jelenlevőkkel meg­egyeztem abban, hogy nyitva- hagyjuk az eredeti kérdést. Róka Gedeon hírlapíró, A Nyúlszívű Csinrjilingi hülőntudósítója. „Hm, e sem rossz” — mo­tyogta a szerző, és már maga sem tudta pontosan, mit is irt eredetileg. JUHOS SÁNDOR: Hordozlak megőriztek lépések simulnak az útra előttem és utánam napvirágként jősz velem az őszi délutánban / embernyi vágyainkhoz lehajolnak az ágak sikongő vad szelektől féltőn magamba zárlak tovább lépünk a csendben már csak a lombok visznek első és utolső hordozlak megőrizlek Veress Géza: TÉLI ERDŐN öt évtízed történetében lapozgatunk a magyar képviselő­ház naplójából. 1867-ben hangzott el az első hozzászólás, melyet szószerint közlünk, és az első világháború kirobba­nása előtti időkben jegyezték fel gyorsírók krónikánk utol­só Idézetét. SZAVAZZON-E A KÉPVISELŐ 1867. október 23. A Tisztelt Házban házszabályvlta folyt és afölött tanakodtak: vajon a képviselő köteles-e szavazni? Pulszky Ferenc azt mondta: —- Ez igen csekély dolog; hanem elvkérdés van benne. Elhiszem, hogy eddig így volt a gyakorlat: hanem én erre nézve a házszabályokban nem látok semmi intézkedést. Én ezt át nem látom, meg lehet azért, hogy soká voltam kül­földön, hol ily dolog nem szabad: mert az angol parlament minden tagjának kötelessége, hogy legyen véleménye min­őén tárgyban, vagy igen. vagy nem; de az nem lehet, hogy ne szavazzon. Ott ezt oly szigorúan követelik, hogy aki nem akar szavazni, azt be is zárják. (Nagy derültség). Álmásy Ferenc képviselő viszont azt állította: — Tisztelt képviselő úrnak tetszik hivatkozni a külföld példájára. Mondja, hogy külföldről jött, ott sokáig volt A külföldi emberek sokat mesélhetnek nekünk: de én úgy tu­dom, hogy az angol parlament törvényei szerint a szavazni nem akarókat nem zárják be, hanem kötéllel fogják be, hogy szavazzanak (általános derültség). Olyan ez, mint a kormánypárti szavazás. (Viharos derültség) minálunk! JÓKAI FEJE Töredék az országgyűlési napló 1882. május 22-i feljegy­zéseiből. Jókai Mór bejelentette: — Tisztelt Ház! Bocsánatot kell kérnem a Tisztelt Ház­tól, hogy a legközelebb múlt ülésen, akkor mikor gróf Appo- nyi Albert tisztelt képviselő úr beszédét tartotta, nem vol­tam jelen Tévedésből azt írja a gyorsírói tudósítás: „Jókai Mór fejével tagadólag int...” Én a fejemet mindig magam­mal szoktam hordani! A KÉTFEJŰ SAS 1893. április 22. A Függetlenségi és 48-as párt szemében nagy gerenda a gyűlölt osztrák kétfejű sas címerének túlten­gő alkalmazása Magyarországon. E napon számos interpel­láció hangzott el a kétfejű sasos címer ügyében. Thaly Kál­mán ezeket mondta: — Egynéhány nap óta az egész ország, különösen az ál­lami épületek, legkivált a magyar királyi államvasutak pá­lyaházai. lottógyűjtődék, adóhivatalok, pénzügyi épületek, és mindennemű dohánybeváltó intézetek el vannak árasztva a legkozjogellenesebben kombinált kétfejű sasos címerek özö­nével úgy, hogy valóságos madárketreccé vált Magyaror­szág. (Derültség). VÁLASZTÁSI ATROCITÁSOK 1895. március 19. Az ezeréves kiállításra készülődött Ma­gyarország. A Tisztelt Házat napokon keresztül felzaklatták Történelmi miniatűrök AI. házból jelentik a nyitrai választási atrocitásokról elhangzó interpellációk. Hortoványi József képviselő amiatt interpellálta meg Perczel Dezső belügyminisztert, mert Tarnóezy Gusztáv nevű nyitrai választási elnök jóval a választást megelőzően, hirdetményi tett közzé, melyben korlátozni akarta a választás területén lakók mozgási szabadságát, holott ez a jog őt csak a vá­lasztás napján illette volna meg. Pergessük vissza az 1895- ben kibocsátott választási elnöki hirdetmény egyes film­kockáit, melyek Hortoványi képviselő olvasásában így hang­zottak el: .. .Ezért figyelmeztetem, hogy a Megyeház utca, Kápta­lan utca, Hosszú utca. Pár utca és ezekkel szomszédos ut­cák lakói magukat egy nappal előbb élelmiszerekkel lássák el. (Hosszantartó derültség). Az ezen utcában levő házak ka­puinak elzárását is célszerűnek tartanám, valamint figyel­meztetem a város összes háziuraik hogy tűzbiztonság szem­pontjából... (Hosszantartó derültség Felkiáltások: Fecsken­dők!...) ...szükséges óvóintézkedéseket megtegyék. A nem szavazó tisztelt közönséget pedig ezennel felhívom, hogy a menetet csak ablakokból nézze. (Derültség). Csoportosulás nem fog türetni, jó lesz ettől óvakodni, nehogy valaki testi épségében kárt szenvedjen. (Viharos derültség. Zaj. Elnök csenget). Hasonlóan figyelmeztetem a tisztelt választókat, hogy minden községbeli párt csak egy nyéllel ellátott zász­lóval jelenhetik meg. (Zajos derültség)... A többi zászió- rudak a választási területen kívül hagyandók. (Zajos derült­ség). A nem választók a választási területtől magukat távol tartsák, (Derültség) és annak műveletébe sehogyse avatkoz­zanak, hanem folytassák rendes napi teendőjüket (Derült­ség). Az ez ellen vétők a netaláni rossz következményeket maguknak tulajdonítsák (Élénk derültség), mert én a ren­det minden hatalmamban álló törvényes eszközzel kérlelhe­tetlenül fenn fogom tartani. KORMÁNYPÁRTI SZAVAZOK SZAPORODÁSA 1896. március 3. A nagyváradi káptalan ezer holdas bir­tokán a kimutatások szerint lényegesen többen szavaztak le a kormánypárt listáján, mint amennyi a szavazatra jogo­sultak tényleges száma volt Lukács Gyula képviselő a Tisz­telt Házban ezt szóvá tette, s az alábbi csípős megjegyzéssel fejezte be hozzászólását: — .. .Itt eszembe jut az a mese. mikor a plébánosnak öt font húsát megette a macska. Megmérték a macskát, az öt fontot nyomott Azt mondták, a hús már megvan, de hol van a macska? KÖLTÖZIK A TISZTELT HÄZ l»02-beo a Tisztelt Ház átköltözött az új Parlamentbe, amely gótikus, fényes volt, s ahol külön folyosója volt a kép­viselőknek, külön a kormánypártiaknak, külön az ellenzéki­eknek. A bejáratoktól el voltak zárva az újságírók. Mikszáth Kálmán meg tudta teremteni zseniális írásaiban a folyosót, míg az a Sándor utcában volt Soha többet a nagy palóc nem tudott olyan karcolatokat az új parlamentben kicsihol­ni, mint azt a Sándor utcában tetté. AZ ALKOHOLIZMUS VESZÉLYE 1910. november 23 Zelenyák János a közegészségügy megjavítását és a korcsmák vasárnapi bezárását követelte. Szónoklatában vázolta az alkoholizmus súlyos következmé­nyeit amit a Tisztelt Ház naplója így örökített meg: — Most tessék ennek az embernek az intellektuális ké­pességét véve alapul, az ő lelki világát tekintetbe venni, tessék az átöröklést szem elótt tartani, s akkor kérdem, va­jon milyen intellektuális tehetséggel lesz felruházva az a gyermek, aki így születik? (Egy hang: Kormánypárti válasz­tó lesz! Zajos derültség. Taps. Az elnök csenget). — Reflektálva erre a szellemes közbeszólásra, mondha­tom, hogy van benne némi Igazság. (Megújuló derültség). (Elnök csenget: Csendet kérek. Tisztelt Ház!) ...Mert úgy a községi, mint a képviselői választások idején az intellek- tualiter süllyedt emberek a legjobb kortesek, a pálinkával és borral. (Felkiáltások: Igaz! Ügy van!) Én legalább még nem láttam jó kortest, aki józan lett volna. (Derültség). BETEG AZ ALKOTMÁNY Néhány héttel az első világháború kirobbanása előtt szó­lalt fel a Tisztelt Házban Horváth Mihály ellenzéki képvi­selő, aki már mintha előre megsejtette volna a közelgő vész jeleit, látnoki szavakkal megjósolva a Monarchia elkerül­hetetlen pusztulását. Fejezzük be krónikánkat Horváth Mi­hály szavaival, aki ezeket mondotta: — Arra kérem a Tisztelt Házat, és a Tisztelt Kormányt, hogy ha már azt tartják, hogy beteg az alkotmányunk, ak­kor annak gyógyítását olyanra bízzák, aki azt jóra fogja fordítani. És ha már kuruzslást emlegeti ele, hát mondok er­re is egy példát. Ügy járnak ezzel, mint az egyszeri földbir­tokos, ki pusztán lakván, mig a meghívott, messze lakó or­vos megérkezhetett volna betegágyához, a legközelebbi fa­lusi felcsert vagy borbélyt hívták hozzá. Mire a nagy nehe­zen előkerített főorvos megérkezett, a beteg meghalt. Jött azután a tudós doktor, megkérdezte a borbélyt, mit csinált, mire ez azt válaszolta, hogy kérem, én mindent elkövettem, a beteget megnyírtam, megborotváltam, fogát kihúztam, eret vágtam rajta, megköpültem, megnadályoztam, megkrisztíroz- tam, de a beteg meghalt..„ Révész Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom