Nógrád, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
4 NÖGR Ad 1967. január 29. vasárnap ílVMiUí A melléknévi utótagé szókapcsolatok A melléknevek tulajdonságot jelentő szavak. Azt fejezzük ki velük, hogy valaki, vagy valami milyen. A heves és egyenes melléknevek Ady verssorában állítmányként jelölnek tulajdonságot: — A Nyár heves, s a kasza egyenes. De igen gyakran tulajdom- ságjelzőként jelzik valaminek a tulajdonságát. Juhász Gyula verssorában a sápadt, türkisz, bolyongó és mély melléknevek tulajdonságjelzők: — Selyem felhői sápadt türkisz égnek, Bolyongó vágyak mély füzében égnek. A melléknévi utótagú szó- kapcsolatok is leggyakrabban jelzős szerkezetek. Méghozzá olyan igen gyakran használt szópárok ezek, amelyek közül a második szó mindig melléknév. Például: szép piros; halványzöld; jövő évi; nagyfejű; kutya hide? : hófehér. Példáink mindegyikének utótagja valóban melléknév, de a szópárok felét különírtam: szép piros; jövő évi; kutya hideg — míg a halványzöld, nagyfejű, hófehér szavakat egybeírtam, mert a különírt szópárok (csak) szó- kapcsolatok. az egybeírt szavak pedig összetételek. De az első szó (vagy az éáőtag) mindig jelző, a második szó (vagy az utótag) mindig melléknév. Egy beírásuk illetve külön- írásuk szabályait az alábbi- bakban összegezhetjük: 1 > A fokozó vagy nyomósító szerepű melléknévi jelzőt nem írjuk egybe a jelzett melléknévvel: borzasztó félelmes, szörnyű csúnya, szép kövér, jó meleg, vad hideg. A színárnyalatot kife- jező melléknévi jelzőt egybeírjuk a színt jelölő melléknevekkel: sötétlila, világossárga, halványkék, mélyfekete, haragoszöld. almás- szürke, zöldeskék. „Világoskék ruhába volt öltözve, sötétkék bársonypántok díszítették a ruhát”. (Gárdonyi Géza) 9 Az eddigi melléknévi utótagé szókapcsolatok jelzője is melléknév volt. De ha az első szó (a jelző) főnév, akkor sem írjuk egybe a főnévi jelzőt a jelzett melléknévvel: kutya hideg, kutya haragos; csuda jó, csuda vidám, csuda egészséges. (De a „csodaszép” kivételesen egybeírandó.) „Ott abban a csoda nagy városban, Rómában ... a főpap selyempalástot viselt.” (Jókai Mór) „Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre.” (Ady Endre) A Az összehasonlítást ki**■ fejező főnévi jelzőt általában egybeírjuk a jelzett melléknévvel: acélkék, borízű. galambszürke, hollófekete, jéghideg, mézédes, nyíl- sebes, vérpiros, villámgyors. Ezek az összevont hasonlatok (idegen szóval: metaforák) ragyogó színék lehetnek a nyelvi szürkeségben. Eredetük könnyen megérthető. Például: a hollófekete hajú ázsiai kislány haja olvan fekete, mint a holló tolla; egyszóval: hollófekete. Ellünk tehát bátran a szemléletes stilus hálás eszközével, a metaforával ! A vér főnév képteremtő erejét figyeljük meg következő idézeteinkben, illetve azok ritkított szedésű összetételeiben. „A hajé beiül piros veit, egy szelet vérbélű görögdinnyét utánozván színeivel”. (Vörösmarty Mihály) „Hosszú ében haját egy varkocsba fonta, s vérpiros pántlikát közéje”. (Mikszáth Kálmán) „Égő falvak lángjának v é r- piros fényével telt meg a levegőég”. (Eötvös Károly) „A két vili ámgyors kard döfései legyőzték a durva erőszak túlsúlyát”. (Jókai Mór) Akikei külföldön is szívesen olvasnak*.. Kik a legnépszerűbb mai írók külföldön? Erre a kérdésre ad választ a budapesti Szerzői Jogvédő Hivatal legújabb statisztikája. Az adatokból kiderül, hogy a külföldön szívesen olvasott magyar írók „élmezőnyében” is helyet foglal el Déry Tibor. Az idős Mester novelláiból készült válogatások eddig 9 országban jelentek meg 14 kiadásban és most készítenek elő 9 újabb kiadást a különböző külföldi cégeknél. Ám keresettek a Déry-regények is külföldön; köztük a legnépszerűbb a „Niki” című, amelyet kiadtak Dániában, Finnországban, Hollandiában, Angliában, Svédországban, Norvégiában, Jugoszláviában. Csehszlovákiában, az "USA-ban, Olaszországban és az NSZK-ban. Ugyancsak komoly külföldi sikerekről számol be a statisztika Németh László műveivel kapcsolatban. A kiváló magyar író egyetlen Regényét, az „Iszony”-t 17 alkalommal adták ki eddig, 14 országban! Most van előkészületben további 7 kiadás — többek között szkipetár nyelven is! De megjelent tanulmánykötete az NSZK-ban; kiadták „Eszter” című regényét négy országban, „Gyász” című könyvét két külföldi kiadónál és „Bűn” című munkáját Csehszlovákiában, az NDK-ban és Angliában. Különböző művei jelenleg is hat külföldi kiadónál várnak a megjelenésre. Szabó Magda nevét — és műveit — szintén jól ismerik Magyarország határain túl. Nyolc regénye összesen 31 kiadásban jelent meg — 13 országban. Csupán az „Öz” lengyel, nyugatnémet, finn, amerikai, angol, holland, olasz, spanyol, jugoszláv kiadóknál látott napvilágot Jelentős sikert ért el a fiatal Fejes Endre, kinek első — és eddig egyetlen — regényét hét országban adták ki és most készítik elő a könyv német, finn, svéd, olasz, flamand és japán megjelentetését. Illyés Gyula, Illés Béla, Passu th László munkái ugyancsak sok országban, számtalan kiadást értek meg eddig. Lukács György, a világszerte ismert és elismert neves esztéta, filozófus munkáinak külföldi megjelenéseit pedig még a Szerzői Jogvédő Hivatal precíz apparátusa sem tudja nyilvántartani. .. i A szokás hatalma — Mikor tudták meg, hogy első lett a brigád? — Valami kiszűrődött róla korábban is — válaszol Tóth G. József, a brigádvezető helyettese —, de a bizonyság az volt, amikor az újságban is megjelent. — örültek neki? Takács Józsefé a szó: — Hogyne örülne az ember az ilyesminek. Nem hiába volt a tavalyi hajtás... — Olyan ez — fűzi hozzá Edőcs Imre —, mint a tévében a ki mit tud. Ezt mi nyertük. Verebélyi Pál szocialista brigádjának tagjai most nem bánják a beszélgetést. A Pécs- kő utcai tizenötös jelű lakóház első emeletén az egyik lakás szobájában vagyunk. Odalentről valamiért akadozik a habarcs-szállítás, így adódik kevés idő a tereferére. Kár, hogy a brigádvezető nincs jelen. Megfázott. Egy darabig lábon cipelte, de mára ágynak döntötte az influenza. Ez az egyetlen csupán, ami rontja annak az örömét, hogy a tizennégytagú közösség a kongresszusi versenyben a vállalat háromszázegy- néhány brigádja közül az első lett. — Mégis, hogy sikerült? Verebélyi távollétében Tóth G. József a szóvivő. Rágyújt, addig a többi is vár. — Mert nálunk egy új munka, és egy úi munkanap is azzal kezdődik, hogy előbb beszélgetünk: mi a feladat, s hogy lehetne ügyesebben megoldani. Mindenki szóL És ha valaki okosat szól — elfogadjuk. Ha valaki még okosabbat tud — azt csináljuk. így volt ez azelőtt, s a tizenötös jelű épülettel is. Tanakodtunk. Kérdezgettük a művezetőt, Verebélyi Istvánt is. Adott tanácsot Segítségünkre volt Telek Imre, az építésvezető, Lukács Gábor, a technikus. így alakult ki például az a módszer, hogy a szerkezet építésekor egy-egy szintet teljesen befejeztünk. Vagyis: az előző épületeknél a függő folyosó járópaneljeit, és a salakblokk Az attól függ, hogy mit tart tvásnak. Persze a lakatos is ember és ha néha megiszik egy pohár bort, egy kupica fehéret, az még nem ivás. Az csak étvágygerjesztő. Én is megiszom a magamét, de csak mértékkel. Nem úgy, ahogyan manapság emlegetik: literes mértékkel! Reggel — például — nincs az az öttalálatos, amiért én innék. Pedig nem dolgozom gép mellett. Elnézem reggelenként, hányán vannak, akiknek első útjuk a tohangulatkarbantartóba” vezet. Egy féldeci az biztos. Néha kettő is lemegy műszak előtt. A múltkor is baleset történt a marógépnél és amikor az orvos elsősegélyben részesítette a komát, majd elszédült a pálinkaszagtól. Hát ezt én nem szeretem. Az ember ne tévessze össze a munkát a „kocsmahivatal- lal” Nem igaz? Azt kérdi, hogyan élek? Lassan, lassacskán! Kettesben a mamával, mármint a feleségemmel. A gyerekek már kiröpültek A lányom Budapesten tanul a közgazdaságin, azt mondja annak lesz majd most jövője, az új mechanizmusban. Ö tudja, magának tanul. Nem igaz? A fiam katonatiszt. Százados a tüzéreknél. Pedig először hogy félt még a katonaság gondolatától is. Most meg a hivatása. Hát így vanyunk. Építettem magamnak egy kis családi házat. Két szoba, mellékhelyiséaek. Fürdőszoba tincs. Arra most spórolgaIgr élünk mi: cÁ lakatos tunk. Tudja, öregségére szeretne már egy kis kényelmet az ember. Eleget mosakodtunk teknőben, lavórban. A fürdőkád lenne minden vágyunk, meleg vízzel. Nem igaz? Mondja is a feleségem, nekünk ez lenne az új mechanizmus. Na, persze, azért nem vagyok még öreg, azt csak úgy megszokásból mondja az ember. Amikor elhagyja az ötvenet, szereti öregnek titulálni magát. Pedig még dolgozom három fiatal helyett is, ha kell. Amikor valami „fogdmeg munka” akad az üzemben, a művezető mindig megkér: Bandi bácsi segíthetnél. Hát miért ne segítenék? Lássák a fiatalok, hogy mi, idősebbek is értünk valamihez. Nem igaz? A múltkor virtuskodtak a gyerekek, hogy ki tud szebb rózsát formázni a lemezből. Nézem, Józsi nagyon szépre csinálta. Volt abban minden. Még az ereket is finoman belevéste. Akkor odaáll mellém a sógorom Ha és azt mondja: — Bandi bácsi, maga tudna-e ilyet csinálni? Hát megmutattam nekik, hogy tudok Méghozzá olyan rózsát csináltam vörösréz lemezből, hogy megszólalásig hasonlított az élőre. Akkor elcsodálkoztak a gyerekek. Azt hitték, mi öregek csak a kályhacsövek gyártásához értünk. Legyen az ember büszke a szakmájára. Nem igaz? Én nagyon szeretem a vas, meg a lemez hangját. Zene van benne, muzsika, csak meg kell hallani. Negyvenedik éve hallgatón. Tizenkétéves voHam, amikor apám odaadott inasnak. De régen volt, csak homályosan emlékezem, hogy söpörtem a mesterék udvarát, fát vágtam, meg libát őriztem. Nagy szakmai munka volt az. Dehát akkor így volt. Most meg másképpen, és ez a jobb. Este — ha már hazaballagok — én is betérek a csehó- ba. Így hívják, hát így szoktam meg én is. Állva iszom egy felet. A törkölyt szeretem. Nem maradok el sokáig. Vár otthon a mama. Megjöttél? — ezzel kezdi, mintha nem látná, hogy itthon vagyok. Ez a székem, amelyiken most is ülök. Megszoktam már. Nem is tudnék másikban pihenni, pedig látja, négy egyforma van belőle. Első az újság. Azt már a mama odakészítette a kisasztalra. Korán vacsorázik az ember, ebben a korban a késői vacsora elhessegeti az álmot. Én pedig szeretek aludni. Jó is az, nem igaz? — Nem tudom, maga szokott-e odahaza fát hasogatni. Hát az az én reszortom. Lemegyek a pincébe és aprítom a tuskókat. Mindig mondja a mama, hogy „hagyd már abba ”, hiszen harminc forintért felvágják az egészet. Nem az a harminc forint, mert hális- tennek elég jól keresek, hanem a mozgás. Jól esik, higgye el. Amikor szépen felstószolom az apróját, úgy örülök, amikor emelkedik, fel a pince mennye, zetéig. Ilyen apró, kis örömökből él már a magamkorú ember. Aztán öregségemre lettem végre valaki. Mert azt mondja a mama: valaki elmehetne a boltba kenyérért. Az a „valaki” mindig én vagyok. Aztán valaki megetethetné a tyúkokat, valaki, valaki... vagyis én! Már a kisunokám is tudja. Hároméves, de olyan aranyosan válaszol, ha megkérdik tőle: — Ki vigyáz majd rád estére? — Valaki! — És ki az a „valaki”? — Hát a nagyapa! Szeretem is nagyon. Estére várom, hogy jönnek. Hoztam neki egy tábla csokoládét, mert az az első hogy belenyúl a kék kabátom zsebébe. Lám egy ilyen munkáskabát is okozhat örömet a mai fiatalságnak. Nem igaz? g. b. faelemeket akkor emeltük a helyükre, amikor már kész volt az egész épület szerkezete. Most ez már szintenként megtörtént. — És mert mindeneki tudja, mi a dolga — szól ismét Edőcs Imre —, nem volt kárbaveszett idő. — A rossz időjárás sem volt akadály — teszi hozzá Verebélyi István. — Ha esett, ha fújt, mi dolgoztunk. Sokszor cementeszsákot húztunk* a fejünkre, hogy az eső ne verjen annyira. — Tudniillik, betonvashiány itt is előfordult, ezért pár napot késett a szerkezet. Az ütemhez képest. Amikor megjött az anyag, sietni kellett, hogy az elmaradást behozhassuk — magyarázza Tóth. — Engem is pótolni kellett, nemcsak a vas-lemaradást — szólal meg Imre János. — Három hónapra behívtak katonának. Edőcs látja, hogy nem egészen értem. — Neki is volt reszortja, mást nem kértünk helyette, hiszen visszavártuk. De addig mi végeztük el az ő részét is — hangzik a felvilágosítás. — Ügy emlékszem, hogy ennek az épületnek a szerkezete rekordidő alatt lett kész? — fordulok ismét a brigádvezető helyetteséhez. — Igen. Két hónap alatt. — S ezt az új szervezésnek köszönhetik. — Igen. Meg másik két újításnak. A korábbi épületeknél megcsináltuk az ácsolatot az egész szinten. Most szakaszonként ácsoltunk az elemek alá. Ezzel nemcsak anyagot, de időt is megtakarítottunk. A végfal elemeknél is volt újításunk. Négy emeletig nehéz ácsolatot csináltak. Mi javasoltuk, hogy attól följebb elég lesz az egyszerű állványzat Ez is anyag és idő megtakarítással járt. — Érdemes volt versenyezni? — kérdem. — Hogyne — válaszol Tóth G. József. — Hiszen mindenütt a nyomunkban voltak az ácsok, vasszerelők, betonozok. Ha . mi nem igyekszünk, az -6 munkájuk is elakad. — Más haszna is volt a versenynek... Elmosolyodnak. — No, igen — kapcsol most már a brigádvezető-helyettes is —, a szerkezetért hatezer forint prémiumot kaptunk. — Az éves tervünket pedig a kongresszusra befejeztük, arra rávállaltuk tizennégy lakás vakolását, decemberben azzal is végeztünk — azért is kaptunk hétszáz forintot. Kifizették már az egyik újításunkat is. Most meg ötezer. .. — sorolja Verebélyi István. — Nem rossz — mondom —, és a havi kereset? — Hát az külöböző. De átlag kétezren felül megvolt mindenkinek. Jól mondom? — néz körül. Rábólintanak. . — A tavalyi év tehát jól zárult... — Akár a jó termelőszövetkezetben — helyesel Tóth G. József. — S az idén? Mi a szándékuk? — Egyelőre itt vakolunk. Van munka bőven. Három brigád van az épületben... — És aztán? — Még nem ismerjük, hol lesz a következő munkahelyünk. — Hallani, hogy az Arany János utcában épül egy száz- hatvanlakásos ház. Olyasféle szerkezettel, mint ez itt Híre vein annak is, hogy az épület igen-igen sürgős a városnak. — Rajtunk nem fog múlnia — De akárhol is lesz az új munkahelyünk, a verseny folytatódik. A mai újságban már kihívást is olvasni. A balassagyarmatiakét.. Felkapják a fejüket — No csak! — horkan fel Kormos András. — Ebből csakugyan verseny lesz. — Vagyis? — Vagyis! Elől szeretünk járni. Mindig elől. Mintegy magyarázkodva, széttárja a karját s csak a szeme nevet: — A szokás hatalma... Csizmadia Géza TÉLI ITATÁS
