Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-06 / 237. szám
13P6 október fi csütörtök N ő G R Á t> 3 BONYOLULT Ki tagadná, hogy előrehaladásunk, amellyel törvényszerűen együtt járnak az új jelenségek, számos bonyolult kérdést tűz napirendre, de élek a gyanúperrel, amikor úton-útfélen erre hivatkoznak. Tárgyalásokon, eszmecseréken folyton-folyvást halljuk: bonyolult ügy ez, kérem. Sóhaj száll nyomában, vagy aki éppen mondja: szánakozást keltve széttárja karjait. Pedig sok esetben üdvösebb lenne, ha inkább döntene, intézkedne. Mert azért nem minden ügy bonyolult. Csak azzá avatjuk. Rátartiságból, kényelemszeretetből, vagy íróasztalunk jelentőségének hangsúlyozása kedvéért. Valami különbség alighanem akad egy nagyarányú beruházás és a ruhatisztítás, vagy egy automata gépsor megszerkesztése, s egy szolid akta. elintézése között. Mégis milyen bonyolult lehet a ruhatisztítás, vagy az akta lezárása (Hajaj!) Mennyi fontoskodással találkozunk! Hány Csehov- novellából kilépett hőssel, tokbabújt emberekkel, akik tehetetlenségüket igy mentik: „bonyolult ügy ez, kérem". Bonyolult a nemzetközi helyzet, az egyetemi felvételi rendszer,- az útjavítás, a lyukas mosdó kicserélése, egy rövid cipőfűző megvásárlása, a gyerekek nevelése, baráti találkozó megszervezése, utazás a villamoson, alvás altató nélkül, a jó feketekávé a presszóban, az új művészi alkotások, esélyeink a labdarúgásban, meg sok minden. Szóval, ha mindig, minden bonyolult, akkor megkopik, elhalványul, elszegényedik ennek a jelzőnek a tartalma; fedezete, és lassan lassan semmire se lesz használható. Ügy járunk vele, mint a mesében a jótét-lelkek a farkassal: ad- dig-addig ijesztgették bele őket, hogy amikor valóban jött a farkas, senki se hitte. A bonyolult dolgokhoz nekigyürkőzés, alapos felkészülés, kemény erőfeszítések kellenek. Töprengés, okosság és ügyesség, hogy legyőzzük őket, akár gazdasági, akár társadalmi feladat okát motiválnak is. Arra igazán nincs szükség, hogy az egyszerű, könnyed és könnyen elintézhető dolgokat is komplikáljuk. A bonyolultságra való hivatkozás nem menlevél a restségre, a gyámoltalanságra, az ítélőképesség hiányára, a felelőtlenségre, s a döntések elodázására. Legkevésbé a lélektelenségre, amelyben fogan és amelyet újra termel. Veszélyét pompásan illusztrálja Karinthy Frigyes egyik humoreszkje a Lebeszélő Hivatal. i Egy férfi valamelyik hídon önfeledten nézte a Duna vizét és gyönyörködött a tarajok játékában. — Ne tegye uram! — nehezedett rá egy kéz, s az arra haladó már vitte is magával a Lebeszélő Hivatalba. Ott egyik ablaktól küldték a másikig. Stempli- ket ütöttek kitöltött kérdőívére és aláírásokat firkan- tottak rá. Buzgó hivatalnokok duruzsolták a fülébe: az élet szép, az élet jó, az élet gyönyörű, fel a fejjel, csak előre. Egyik szobából szédült a másikba. Minden kusza, zavaros és bonyolult lett körülötte, amikor végre kitámolygott az épületből. .. Sárközi Andor Több ezer résztvevő Az ősz beköszöntésével megélénkült a Vöröskereszt alapszervezetek tevékenysége is. November 2-án kezdődnek megyénkben is a különböző tanfolyamok és filmvetítéssel egybekapcsolt előadások. A tanfolyamok száma 176, az előadásoké 800. A számok szerényebbek a tavalyiaknál de jelenleg már a tartalmi, a minőségi munka az elsőrendű feladat. öt „hagyományos” forma szerepel az idei oktatási tervezetben: elsősegélynyújtó előadássorozatokat azokon a helyeken szerveznek, ahol kevés a szakképzett sérültellátó. A 44 tanfolyamot 800 résztvevővel tervezik lebonyolítani. Legtöbbet szerveznek (10) a salgótarjáni, legkevesebbet (3) a rétsági járás községeiben. A 46, közegészségügyi kérdéseket tárgyaló tanfolyam a környezet és személyi higiéniai teendőktől a helyes tejkezelési módszerekig sok hasznos tudnivalóval ismerteti meg az ezer résztvevőt. Ebben az oktatási formában a szécsényi járás vezet (10), míg a pásztói járás áll az utolsó helyen (2) előadássorozattal. Az üzemegészségügyi tanfolyamok száma 18. Zömét a salgótarjáni nagyüzemekben és a bányáknál bonyolítják le. Elsődleges cél: a balesetek és a foglalkozási megbetegedések számának csökkentése. 400 dolgozó részvételére számítanak. Az „anyák iskolája” oktatási forma a legnépszerűbb. Negyvennyolcat rendeznek, főleg a nőket foglalkoztató üzemekben és — rövidített formában — tizet a cigánytelepeken. Nagyobb gondot kívánnak fordítani a vöröskeresztes alapszervezetek a családtervezés problematikájára. A felvilágosító munkába 600 nőt kívánnak bevonni. Házi betegápolási tanfolyamot elsősorban a körzeti orvossal nem rendelkező községekben szerveznek tizet és 300 hallgató részvételére számítanak. A több mint háromezer résztvevővel lebonyolításra kerülő hathetes egészségűéi tanfolyamok vezetését körzeti orvosok, esetleg középkáderek végzik. Együtt n vezetőségválasztó taggyűlések derekán vagyunk. A mérlegéből megállapítható: a pártnak ez a megismétlődő fontos eseménye nagy érdeklődést, politikai áktivitást váltott ki a tagságból. Az elmúlt időszak 65—70 százalékos megjelenésével szemben ma 90 —95 százalékos a taggyűléseken való részvétel. Csak azok maradnak el az összejövetelekről, akiket a betegségük, vagy valamilyen nagyon fontos családi elfoglaltság akadályoz. Nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek között is nagy az érdeklődés a taggyűlések iránt. A salgótarjáni töltőtoll Ktsz-ből pár. tonkívüliek küldöttsége járt a megyei pártbizottságon, hogy véleményét nyilvánítsa a vezetőségválasztás jelentőségéről és megakadályozzon egy általuk helytelennek tartott, a párttagok egységét megbontó kísérletet. Ügy igaz, ahogyan az egyik kereskedelmi vállalat taggyűlésén egy felszólaló kifejtette: „Örülök, hogy az előző időktől eltérően ilyen szép számmal, lelkes és nagyon megfontolt feszólalás- sal veszünk részt ezen az életünket formáló, jelenünket és holnapunkat alakító megmozduláson.” Egyoldalú volna a mérleg értékelése, ha csupán a számszerűségéből ítélnénk meg, hogy a párttagok és a dolgozók körében milyen érdeklődést váltottak ki a most folyó vezetőségválasztó taggyűlések. A számszerűség sokat mond, de nem mindent. A teljes értéket a felszólalások, az elmélyült gondolatok, a nagy ügyeket és az egyszerű ember sorsát érintő észrevételek, javaslatok mutatják. Mindenek előtt áll a párt, a párttagok nagy felelősségének hangsúlyozása Öt nap története in. Még mindig Prievidza, pontosabban a környéke és abból is elsősorban a híres, Bojnice vára. Vár, ágyú, galambok Á törökök nem tudták bevenni, Bocskay is hiába ostromolta. Az eredeti már 1000 körül állt, s körülötte a birtok először Csák Máté, majd pedig királyi tulajdonként, Corvin Jánosé volt. A XVI. században a Thurzókra szállt a tulajdonjog, ők azután sokat lendítettek a vár alatti gyógyfürdő kihasználásán is. Megvallom őszintén — nem vagyok hozzászokva a teljesen rendben levő, „üzemelő” várakhoz. A bajmóci ilyen. Töretlenül magasodik a kis község fölé és talán ez az oka, hogy már a közelébe érve, körülleng a Pálffyak szelleme. Bajmóc 1637 óta a híres Pálffy családé volt. Mai formájában 1888-ban építtette meg a régi erősség helyén gróf Pálffy János. A várat még a század elején múzeummá nyilvánították, de a műtárgyak ió része elkallódott a két világháború alatt és között. A tőrök nem tudta bevenni, és Bocskay is hiáha ostromolta. Handzsámál, szakállas ágyúnál erősebb volt az idő és az ember minden szépség iránt érzett olthatatlan szomjúsága. Szép napos vasárnapokon autók, messziről érkező autóbuszok százai, a kirándulók ezrei ostromolják sikerrel Bajmóc várát. Bent a hatalmas terméskövekkel kirakott várudvaron galambok totyognak körül egy középkorból ránkmaradt ágyút. A galambok kövérek, nagyon szelídek, az ágyú pedig ártalmatlan. Hatalmas sziklákhoz bilincselve guggol az egyik torony tövében. Sok időnek kellett eltelnie, amíg ez a fegyver ennyire megbékélt a világgal... Zlin lakói filcpapucsban Kísérőim szeretnék, ha mindent jól megértenék, amit Bojnice várának látogatásakor érdemes megjegyezni. Ezért elégtelennek vélik a tolmács közreműködését, hiszen már az egyszeri nyelvi áttétellel is sok érdekes sikkadhat el. Magyar nyelvű idegenvezetőt kémek. Amíg megérkezik, várakoznunk kell. Hirtelen megelevenedik a vár bejárata. A hídon tarka tömeg közeleg. Lehetnek kétszázan is, és mindegyik kezében van valamiféle batyu, vagy csomag. Romantikus, történelmi tárgyú olvasmányaim jutnak eszembe. — Jön a török! — kiáltozza a falu népe és a legszükségesebb ingóságot felragadva igyekszik a biztonságot jelentő vár felé. Amikor az utolsó falubeli is átlépi az erődítmény küszöbét — megcsikordulnak a kamyi láncok, magasba emelkedik a felvonóhíd... Ezerkilencszázha tvan hat, szeptember 17. Másról van szó. Zlin szövetkezeti parasztjai látogattak el Bajmóc várába. A létszám tekintetében megközelítettem a valóságot: pontosan 170 szövetkezeti dolgozó vesz részt ezen a kiránduláson. Autóbuszokat béreltek és több, közép-szlovákiai nevezetesség megtekintésével, valamint egy kellemes gyógyfürdőzés után, felkeresték a híres várkastélyt is. Közben kiderült, hogy hiába várunk, a magyarnyelvű idegenvezetőt nem tudják előkeríteni ilyen rövid idő alatt. Nekivágunk hát a száz szobának, előbb azonban felkötjük a filctalpú papucsokat, ami itt kötelező viselet. A bronzkori leletek termében érjük utói a zlinieket, és amit kint a napsütésben nem vettem észre, arra a papucs okozta cso- szo gás hívja fel a figyelmem. Csupa idős ember vonul hosz- szú sorban egymás után a régmúltat őrző vitrinek között... A* utolsó Pálffy menyasszonya (?) Járjuk a szobákat. Huszitakori fegyvereket, ágas-bogas buzogányok, rettenetes pallosok, emberi arcot hűen utánzó acélsisakok, derékig érő csizmák, évszázadok alatt legfeljebb millimétert kopott rendkívül drága márványlépcsők, csodálatosra faragott ornamentikák, szigorú fényű páncélingek, hidegen villogó gyíklesők, zord bárdok, híres festmények között forgolódunk. A „török szobában” a faldíszítés, a gyöngyház és ezüst intarzia pazar gazdagsága fogad, amilyet csak nagyon ritkán lehet látni. A következő helyiség azonban még ezen is túltesz. A nagyméretű terem mennyezetét — elkészítéséhez 7 kilogramm aranyat használtak fel — sok száz pufók gyermekfej díszíti. Az arany négyszögekben elhelyezett fejeket négy pár szárny veszi körül legyezőként. Az angyalsereg közepén látható a várkastélyt mai formájában állíttató Pálffy János, aki — ha a környezetet nézzük — már itt a földön a mennyország lakója volt. Az utolsó Pálffy egy kicsit úgy is élt. Életét a műkincsek gyűjtésére, a könyvek elmélyült forgatására és arra áldozta, hogy halála napjáig a holnapért az országépitő munkában — a párt tekintélyéért való aggódás — a pártegység további szilárdításéi, a tömegekkel való kapcsolat javítása, az egyes ember gondjaival való lelkiismeretes foglalkozás. A felszólalásokban egyszerű emberek, egyszerűen mondják el a véleményüket. A bányász alapszervezetek taggyűlésein úgyszólván mindenütt hangot adtak annak, hogy egyes fiatal gazdasági vezetők lebecsülik a politikai munkát. A Salgótarjáni Öblösüveggyár egyik alapszervezetének taggyűlésén a párttagok megbecsüléséről esett a legtöbb szó. Kifejtették: a párttagtól mindenki elvárja — és jogosan —, hogy példamutató legyen, de amikor az erkölcsi és anyagi megbecsülésre kerül a sor, azzal az indokkal, hogy a kommunistának kötelessége a munkában élenjárni, már mellőzik őket. Ha ez így van — és feltételezhető, hogy nem alaptalanul beszéltek róla — helytelen. A párttagok nem kívánnak külön elbírálást, sem a munkában, sem az elismerésben. De ami megilleti őket, azt nem vonhatják meg tőlük. O kisebb-nagyobb, de minden esetben a dolgozó ember sorsát érintő problémák vitafórumává terebélyesedtek a vezetőségválasztó taggyűlések. Olyan kérdések is napvilágra kerültek, mint a Csizmadia-telepen egy veterán igazolása, Jobbágyiban pedig egy mezőgazdasági szakember védelmére keltek a támadóival szemben. A pártvezetőségek a szavazatokat már abban a reményben kapták, hogy a tagság támogatásával élharcosai lesznek a gondok megoldásának. várta azt a nőt, aki menyasz- szonya lehet. Válogatós volt, vagy nagyon bölcs? Ki-ki döntse el ízlése szerint... Az azonban bizonyos, hogy nagyon várta a menyasszonyt. Száz szobája közül egyet külön a leendőbelinek rendezett be, és díszes, művészi fafaragásokkal ékesített világos diófaburkolattal vonatta be a hideg falakat. A száz szobának is a végére lehet járni egyszer. Az utolsó helyiség, amelybe belépünk, a várúrnak is utolsó tartózkodási helye. A családi kripta közepén, olasz eredetű vörös márványból faragott szarkofágban nyugszik a Pálffy család utolsó tagja. Az óriásira méretezett kökoporsó falán oldalra dűlve Iáható a címer. Az idegenvezető arról beszél, hogy a grófot, miután bebalzsamozták, itt helyezték örök nyugalomra. Szórakozottan figyelek, közben körüljárom a sírt. A díszes koporsó túlsó oldalán, a félméteres padka szélén a finom porban, két szép rajzú, mezítelen láb nyomát pillantom meg... Az utolsó Pálffy szellemmenyasszonya? Keresem a nyomok okozóját, az anyagi világba vetett hitem próbára- tevőjét és egy csinos kis szlovák turistalány személyében meg is találom, ö már levetette a filcpapucsot és úgy látszik ezen a helyen illetlennek vélte a tűsarkú cipő kopogását, mer azt meg a kezében tartja... (Folytatjuk) Pataki László * Az eddig lezajlott vezetőségválasztó taggyűléseken a legteljesebben érvényesült a demokrácia, a tagok akarata. A vezetők élvezik a tagság bizalmát, munkájukhoz minden támogatást megkapnak. A vezetőknek kell eldönteni, mit milyen sorrendben hajtanak végre. Az ügyekben való eligazodás biztonsága viszont a kommunisták ösz- szeforrottságán alapul. Akkor tud a vezető helyesen tájékozódni és józanul gondolkodni, ha élő ez az össze- forrottság. A pártkongresszus az országos nagy ügyeket teljes mélységükben feltárja majd. Politikai érettség kérdése lesz közöttük eligazodni. A megfelelő érettséggel a pártvezetőségek tagjainak, titkárainak többsége rendelkezik is. A taggyűlések eddigi tapasztalataiból leszűrhető: az élet nem csupán sorsdöntő elvi, nagy kérdésekből áll* hanem egyszerű hétköznapi dolgokból, amelyek nem közvetve, hanem közvetlenül érintik az embert. Milyen hangsúlyt kapott például Somlyón a kenyérellátás megjavítása, vagy a bányáknál az elhangzott bírálatok* kimagyarázása stb. A feladat nem könnyű! A megoldás érdekében együtt kell gondolkodnunk, töprengenünk a tömegekkel. Egyetlen kommunista sem engedheti meg magának, hogy nem figyel a figyelmeztetésre. bírálatra, javaslatra, amely a józan ész nevében hangzik el. Bátran, ha kell plenum előtt mondják meg a gazdasági vezetőnek, ha megfeledkezett a párttól kapott megbízatásáról, ha tévúton jár. Aki a figyelmeztetést nem veszi komolyan, elhanyagolja társadalmi kötelezettségét, az a pórt alaptörvényével, a szervezeti szabályzattal és . a gyakorlattal ütközik össze. M em lehetünk közömbösek a társadalmi gondok iránt, nem fordíthatjuk el fejünket, ha javítani valót látunk. Nem tagadhatjuk meg a segítséget, ahol szükség van rá. Termi való bőven van. Az új vezetőnek, de minden kommunistának kötelessége azon fáradozni, munkálkodni, hogy minden jó ötlet, helyes kívánság valósággá váljék. Bobál Gyula Növekvő telepítési kedv Kifizető vállalkozás Jelentős területen telepítettek szamócát a termelőszövetkezetek az utóbbi hetekben. Amíg a második ötéves terv ideje alatt 480 holdon, addig csak az idei ^5szön 270 holdon palántázták el a kedvelt gyümölcsöt. Mindez azt mutatja, hogy a megye közös gazdaságaiban kifizető vállalkozásnak könyvelik el a szamóca-telepítést. Az idén újabb tizenhat tér■* melőszövetkezetben kedtek foglalkozni szamócával. Ezek nagyobb része a balassagyarmati járásban levő közös gazdaság. A balassagyarmati Palócföld Tsz például kísérletképpen húsz holdon telepített. De először foglalkoznak ezzel a gyümölccsel a hugyagi, csitári és a herencsényi közös gazdaságokban is. Az őszi telepítésekkel ismét nagy területtel gyarapodott a szomóca- termő terület. 1968-ban - amikor az idén telepitett szamóca is termőre fordul — közepes termés esetén is 170—190 vagon ízletes gyümölcsre számíthatnak a vállalkozó termelőszövetkezetek. Ez a mennyiség pedig még szerényen számolva is solc+ millió forinttal gazdagítja a szövetkezeteket.
