Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-25 / 71. szám
4 N Ö G R A D T956 március 25. péntek Szocialista módon.~ Farkas» Lajosné, munkacsapatvezető Nemrégiben a palotási Május 1 Tsz irodájában, az elnök asztalán díszes dobozra lettem figyelmes, amelyben szép jelvény várt gazdájára. A doboz alatt levél, amelyet az elnök este szándékozott átnyújtani a címzettnek: Farkas Lajosné, héhalmi munkacsapatvezetőnek. A levelet a földművelésügyi miniszter írta személyesen: „Eredményes, jó munkájának elismeréséül Önt »Kiváló termelőszövetkezeti tag« címmel és jelvénynyel tüntetem ki. 1966. március 5. Losonczi Pál.” A tsz-elnök büszkén újsálaltak már hasonló elfoglaltságot, hiszen éppen ez a szolgálatkészség, ügyesség az egyik ismérvük. De úgy mondják: példamutatásban Farkas Lajosné az első, aki a mindennapi munkában sem marad el a többiektől. Bár mindannyian nagyon igyekeznek. A tizenegy tagú munkacsapat három esztendeje közös fogadalmat tett és azóta jelszavuk: „Szocialista módon dolgozni, élni, tanulni.” Az esti ünnepség kicsit az ő ünnepük is lesz, hiszen ott kapja meg a munkacsapat a napközben, az ebédlőben még mindig előveszik a magukkal hozott újságokat, a Népszabadságot, a Nógrádot, s valaki hangosan felolvas az újságcikkekből. Így csinálják ezt már harmadik éve. Erre is jut idejük, pedig úgy dolgoznak, hogy tavaly is 180 munkaegységet teljesítettek átlagosan és Farkas- né, aki 270 munkaegységet gyűjtött, sok férfin is túltett. Nehéz szóra bírni őket, mert szorít a munka. NémeZöldséget ás a szocialista munkacsapat golta, hogy Farkas Lajosné szocialista munkacsapata első lett a növénytermesztésben és ezért a tsz a csapat tizenegy tagját külön 500 forinttal jutalmazza meg. A neves munkacsapatot és kitüntetett vezetőjét a napsütéses és szeles tavaszi határban találom, a major közelében, a héhalmi zöldséges földön. Kétágú villával ásFarkas Lajosné (Koppány György felvételei) sák a télen kinthagyott petrezselymet és nagy gondosan ládákba válogatják, a szabvány előírásai szerint. Külön ládába kerül a három centinél nagyobb átmérőjű és másikba a másod- és harmad- osztályú. Nyúlánk fajta ez a petrezselyem, kevés köztük a három centiméterest meghaladó, vagyis az első osztályú. Bosszankodnak is a szedők, mert közös érdekük, hogy jobb árat kapjon zöldségéért a szövetkezet. A csapat tagjai szorgosan igyekeznek. Délig végezni szeretnének a napi normával, mert délutánra más munka várja őket. Ünnepségre, készül a szövetkezet és Farkas Lajosné munkacsapata vállalta, hogy estig rendbehozza a nagytermet. Máskor is válpénzjutalmat, Farkasné meg a miniszteri kitüntetést. Rejtély, hogy honnan van annyi ereje ennek a negyvenkét éves asszonynak. Férje Petőfi-bányán segédmunkás, naponta utazik és jön, el kell látni tehát útravaló- val, várni kell vacsorával. Aztán ott a három kisgyermek is, egyenként is nagy gond az édesanyának: Imre, a harmadéves ipari tanuló, Lajos, a nyolcadikos általános skolás és Kati, a legkisebb az elsőosztályos. Farkasnéék gondosan ápolók minden évben az elvállalt kétezer négyszögöl cukorrépát, az egy holdnyi kukoricát, s a vasárnapi munkáktól se riadnak vissza, ha a borsót, zöldséget kell szedni, vagy ha a kévéket kel! "zárítgatni, csomóba rakni, iíözösen dolgoznak és ez nemcsak hogy nem fárasztó, hanem nagyon hangulatos va- ’ami is: tréfálkoznak, évűdnek, segítik egymást. Jó érezni, hogy számíthatok egymásra. A szocialista munkacsapa- t t éppen az különbözteti meg a többitől, hogy szép közös vállalkozásaik vannak és ahol csak kell, támogatják egymást. Tavaly például, amikor Madlena Illésné gyermeke betegsége miatt hiányzott a munkából, helyette is kiegyelték a cukorrépát. Szerencsére kevés a betegség körükben, hivalkodnak is vele, hogy edzettek, egészségesek, egy év óta Madlenáné kivételével senki sem hiányzott a munkákból. A tél folyamán, amíg kevesebb volt az elfoglaltság, együttesen jártak politikai tanfolyamra. Korábban, a nyár végén pedig kirándul st tettek a Dunakanyarba. Frászén Esztergomig eljutottak. Most, hogy javul már az idő és egyre több lesz a munkaalkalom, abbahagyják, a szervezett tanulást, de rz-Vt kulturális igényeik ki el-'ülésére továbbra is olvasgat-ok szépirodalmi műveket. És ha erre már nem jut idő, akkor lyikük pedig, aki már végzett, hazafelé készül. így má csak azt kérdezem meg, mi lesz a közösen kiérdemelt pénzjutalom sorsa. Kacagva válaszolják, hogy meghívják a férjeket is és csapnak egy szép, hangulatos, görbe estét a munkacsapat-vezető lakásán. Lakos György OROSZ MIHÁLY: A PLA (31.) A lány kimászott a vízből, és felé szökdécselt. Pikkelyes fürdőruháján csillogtak a vízcseppek. — Csak addig hozattam őket, amíg fürdők. Szeretek halakkal fürödni — kacagta felé, és ölelésre tárta a karját. — Nem bírom a pikkelyeidet. Vesdd le a pikkelyeidet — utasította ő tettetett szigorral. A lány kigombolta fürdőruháját, és hagyta, hogy ölelkezés közben lassan a földre csússzon. Joós teniszcipőjének talpa alatt élesen csikorogtak a parányi, színes kagylóhéjak ... A vonat megállt, és ő felébredt. Sebtében begombolkozott, rendbe hozta ruházatát és kisietett az utca forgatagába. A legközelebbi trafikban néhány érmét vásárolt, aztán sokáig sétált egy kettős telefonfülke mellett, amíg mindkettő meg nem üresedett. Magára- zárta az ajtót, és tárcsázott. A hallgatóból a hívás berregése hallatszott. Joós mély lélegzetet vett, és hogy nyugalmat erőszakoljon magára, beleböngészett a fülke falára firkált jegyzetekbe. Nem vette észre a közelben álldogáló Pikó századost . . Pikó a kirakatüveg tükrében látta, hogy Joós kilépett a fülkéből és elindult a NoŐsxintén egy nehéx kérdésről A testi fenyítés ellenkezik elveinkkel K. F. a Nógrádban megjelent „őszintén egy nehéz kérdésről” című cikke olyan pedagógiai problémát vetett fel, amelyet látszólag lezártnak tekintettek nagyon sokan. A kérdés azonban — mint ahogy az az említett cikkből is kitűnik — nem olyan egyszerű. Nemcsak a szülők, de tanítványaink is tudják, hogy testi fenyítést az iskolában alkalmazni nem szabad. Otthon a szülői házban azonban eléggé elterjedt még ez a nevelési mód. Nos, maradjunk ennél az utolsó mondatban kifejezett gondolatnál. Iskolánkban — ahogy azt a nevelőtestület egyöntetű állásfoglalása is alátámasztja — azokkal a tanulókkal van a legtöbb baj, akiket a családi házban rendszeresen, testi fenyítéssel nevelnek. Az ilyen tanulók közül többen súlyosan megsértik az iskola rendjét, a közösségi élet normáit. Közülük kerülnek ki a „ököljogot” érvényesítők, akik megfélemlítik gyengébb társaikat. Az idei év nyarán újból megkezdődik a Debreceni Nyári Egyetem. A július 25- től augusztus 5-ig tartó programra mind külföldi, mind hazai érdeklődők jelentkezhetnek. Az egyetem célja: megismertetni az érdeklődőket Magyarország társadalmi, kulturális életével, kapcsolatokat és barátságot építeni az országok között, s tanulás mellett, kellemes környezetben pihenést, üdülést biztosítani a résztvevőknek. A Nyári Egyetem hallgatóit változatos program várja Debrecenben. A napi egy-egy főelőadás keretében képet kapnak Magyarország politikai, irodalmi, tudományos és művészeti életéről. Az előadásoök azok, akik kihívóan szembehelyezkednek a nevelőkkel, hisz a családban elszenvedett érzéki, fizikai, morális büntetéshez viszonyítva az iskolában elkövetett vétségekért kilátásba helyezett és alkalmazott szocialista nevelési eszközöket csekélynek, alacsony hatásfokúnak tartják. Az ilyen tanulók élezik ki magatartásukkal a pedagógiai szituációkat olyannyira, hogy nem egy esetben végül is elcsattan a pofon. Ezzel persze nem oldódik meg a pedagógus és a tanuló közötti ellentmondás. A „siker” csak látszólagos, átmeneti, az ellentét tovább mélyül. A testi fenyítés tehát nem célravezető eszköz, így száműznünk kell a nevelésből. De ki kell kapcsolni a család pedagógiai gyakorlatából is. Mint ismeretes, a testi fenyítés alkalmazását a Rendtartás is majdnem két évtizede tiltja. Mindazok a nevelők, akik elkövetik a törvény által tiltott tettet, törvényellenesen járnak el, s velük szemkat egyetemi tanárok, a témák legismertebb szaktekintélyei tartják valamelyik világnyelven, az előadásokból a hallgatók részére több nyelvű kivonat készül. Az egyetemen minden fokon lehetőség nyílik a magyar nyelv tanulására is, ugyanakkor a magyar résztvevők idegen nyelvi ismereteiket gyarapíthatják a külföldi vendégek körében. Az országgal való ismerkedést kirándulások segítik, s a Nyári Egyetem . időtartama alatt változatos kulturális ren dezvények színhelye lesz a város. A hallgatók igen szép környezetben épült, modern diákotthonban kapnak szállást. A részvételre május 30- ig lehet jelentkezni a Nyári Egyetem titkárságán. ben adminisztratív intézkedés következik. Ez történt azokban az iskolákban, ahol kiderült a testi fenyítés ténye, így most a salgótarjáni Rákóczi úti iskolában is. A nevelő ellen indított fegyelmi eljárás azonban nem találkozott egyértelmű helyesléssel a nevelők körében, de a szülők között sem. A fegyelmi vétség kipattanása után bizonyos nyugtalanság volt tapasztalható. Az együttérzés a felfüggesztett nevelő iránt szubjek- tíve természetesen érthető. De csak ezen az alapon! Valóban: a nevelő és a tanítványok, illetve a szülők között az oktató-nevelő munka folyamán szubjektív kapcsolatok is szövődnek. Az azonban, hogy ennek a szubjektív kapcsolatnak konkret megnyilvánulási formája aláírásokban jut kifejezésre, elítélendő. Erre nincs szükség! Semmi okunk sincs arra, hogy kételkedjünk a szocialista törvényességben. az igazságszolgáltatás objektivitásában. N. Z. fegyelmi ügye arra is figyelmeztet, hogy a nevelők egy része még ma sem tud- ía egyértelműen alkalmazni a szocialista nevelés elveit. Továbbá levonhatjuk azt a tanulságot, hogy csupán tiltó rendelkezésekkel a testi fenyítést nem száműzhetjük az iskolából. Az új, a szocialista pedagógia győzelme a régivel való állandó ellentmondásos folyamatban valósul meg. Persze, ez nem jelentheti azt, hogy valamiféle megalkuvó álláspontot formáljunk ki. A testi fenyítést mielőbb végleg fel kell számolnunk! A nevelőtestületekben ki kell alakítani a testi fenyítés alkalmazását elítélő közhangulatot és a szülői háznál is biztosítani kell a szocialista nevelési elvek érvényesülését. Meggyőződésem, ha ezek következetesen érvényesültek volna a salgótarjáni Rákóczi úti iskola gyakorlatában, akkor nem került volna sor erre a sajnálatos pedagógiai ..defektre” sem Cserháti József igazgató Salgótarján-Baglyasalja Nyári Egyebem Debrecenben TERÓ MŰVELET vember 7. tér felé. A katona ráérősen, andalogva ballagott kirakattól-kirakatig, de amint a Royal Szálló elé ért, váratlanul beugrott egy kitárt ajtajú Moszkvics hátsó ülésébe. A kocsi azonnal indult és hirtelen gyorsulva beleveszett a forgalomba. Pikó odaintette kocsiját és a Moszkvics után eredtek. Szerencséjére hamarosan felfedezték és a nyomába szegődtek. A kocsiban hárman ültek, ketten a hátsó ülésen. A vezető ügyesen kormányozva, nagy sebességgel száguldott a fővárosi forgalomban. Csakhamar kiértek a széles betonúira. Egy egyenes útszakaszon a Moszkvics hirtelen megállt, Pikó vezetője ösztönösen a fékre taposott. — Menjünk tovább! — ordított rá a százados, de az utasítás már elkésett. A Po- beda elvesztette sebességét, és százötven lépésnyire leállt az út közepén. A Moszkvics vezetője — nyilvánvalóan felismerve a helyzetet — azonnal indított és teljes sebességre kapcsolt. Pikó döntött. — Utánuk! — kiáltotta, és bekapcsolta a rádióadót. A távolság mintegy fél kilométernyi lehetett a két kocsi között. A nyomozótiszt helyzetjelentést tett a rádiókészüléken. — Ragadjon rájuk! — hangzott az utasítás. — A nyílt lapok következnek! „H” községnél várni fogjuk őket! — harsogta az URH rádió hangszórója, gyakorlatlan fül számára érthetetlen fahangon. — Értettem, végrehajtom! — nyugtázta a parancsot Pikó. Csőretöltötte pisztolyát. A vezetőre pillantott, és akaratlanul elmosolyodott. Azt akarta, neki mondani, hogy „most mehet, ami belefér”, de a kilométeróra mutatója máris a 90-es szám körül ingott. A Moszkvics váratlanul lehúzott az úttest baloldalára, ajtaja kilendült és egy egyenruhás alak zuhant belőle az útra. Néhányat bukfencezett, majd elterült keresztben az úttest közepén. Pikó felszisszent. Ujjaival belegereblyézett a hajába. — Felvesszük? — sandított rá a sofőr, de a sebességet nem csökkentette. A százados csak előre mutatott. Amint elszáguldottak Joós mellett, halkan megjegyezte: — Majd a hullaszállító . . Űgyis azért dobták ki. .. egér- utat akarnak nyerni — tette hozzá. Az út kanyarogni kezdett, és — noha jócskán csökkent a két kocsi közötti távolság — gyakran elvesztették szem elől a menekülőket. Balról sűrű aljnövényzetű erdő kezdődött. Az útmenti fák kerítésként olvadtak össze a száguldásban. Tekintetük egy pillanatra összevillant. A jelzőtáblán ez állt1 „H—2 km.” Egy hirtelen kanyarodó után Pikó felkiáltott. — Álljon meg! A Moszkvics az út szélén állt, nyitott ajtókkal, járó motorral, elhagyottan. Kiugrottak a kocsiból. Az erdőből csörtetés hallatszott. — Utánuk megyek! Maga maradjon a kocsinál! Ügyeli jen, nehogy meglépjenek — lihegte a százados, és a sűrűbe vetette magát Szinte vigyázatlanul törtetett előre a zörejek irányába. Már-már úgy vélte, hogy egészen közel lehet az üldözöttekhez, amikor váratlanul éles géppisztolysorozat dörrent a kocsik felől. Lélekszakadva rohant vissza. A sofőr akkor csúszott le az úttestről, véres ruhája furcsa csíkokat húzott a kövezeten. Pikó melléfeküdt, és kikerekedett szemmel bámult az arcába. — Százados elvtárs... — gurgulázott a hang a sofőr torkából. — A másik oldalon ... a bokorban... oda akartam menni... vigyázzon ... — suttogta, és félre- csuklott a feje. Elvesztette eszméletét. Szájából vékony csíkokban folyt a vér. Pikó arcán megmerevedtek az izmok. Gépkocsimotor hangja hallatszott, és egy katonai teherkocsi tűnt fel a kanyarban a község irányából. Pikó; nem törődve a veszéllyel felugrott, széles mozdulatokkal a fák közé irányította. A vezető mellől fiatal hadnagy ugrott le, és már messziről jelenteni akart. Pikó közbe- Vabált. — Fedezzék magukat! 'Folytatjuk)
