Nógrád. 1964. december (20. évfolyam. 248-272. szám)

1964-12-17 / 262. szám

I 6 SÖSIAB 1964. dec. 17. asOBa-tók Még mindig találgatják, miért halt sntg két mélreviribélp fiatal f Augusztus végén beszá­moltunk arról, hogy idősb Rónai Ernő az országúton oly súlyosan megsebesíteti három mátraverebélyi fia­talembert, hogy közülük kettő életét veszítette. A megyei bíróság — felleb­bezés miatt nem jogerős — ítéletét is közöltük annak kihirdetését követően. A bíróság Rónai Ernőt több emberen elköve­tett emberölés bűntet­te miatt tizennégyévi szabadságvesztésre és a közügyektől tízévi eltiltásra ítélte, A, közvélemény még mindig nem feledte el a tragédiát Rónai Ernő és felesége augusztus 23-án este Wart­burgján Szurdokpüspöki­ben járt. A 'házaspár Sal­gótarjánban tanuló fiát akarta hazahozni a megye- székhelyre. A férfi körül­belül négy deciliter pálin­kát ivott, s így az asz- szony vezette a köcsit. Ró­nád né és Ernő fia elől ült, idősb Rónai a hátsó ülés.en aludt. Így utaztak Nagy- bátony felé. Ez idő tájt Benus György, Kormos György, Verebély Lajos. Mustó Tstván és Zagyi László — csupa mátraverebélyi fia­tal — este féltízig a KlSZ-heiyiségben szórako­zott. Akkor útnak eredt, hogy a nagybátonyd mu­latságon vigadjon tovább. Az elágazás táján talál­koztak Verebélyi István­nal, akitől megtudták, hogy aznap Nagybátony- ban nincs rendezvény. A fiatalemberek ekkor visz- szaíndultak Mátravere- bélybe. Hárman-hárman mentek egymás mellett. A kis csapat láttán Ró­námé fényjelzést adott, de a gyalogosok nem tértek ki az autó elől. Az asszony megállította a járművet, részeg huligán­nak bélyegezte a fiatalokat, majd haragosan kiszállt az autóból. A lármára idősb Rónai felébredt, s a ko­csiból kíugorva arculütöt- te Kormos Györgyöt, aki a támadást erőteljes csa­pással viszonozta. Rónai­né a csomagtartóból elő­vett egy kalapácsot, amit Verebélyi István után ha­jított — úgy vélve, hogy az ütötte meg a férjét Verebélyi visszaadta a ka­lapácsot, s közölte, hogy ő nem bántott senkit. Mindez néhány méternyi­re játszódott le a gépko­csitól, miközben a többi fiatalember folytatta útját. Amikor ismét találkoz­tak, Rónaíné Kormos Györgyöt akarta meg­ütni a kalapáccsal. Kormos elkapta az asz- szony kezéből a szerszá­mot. S ebben a pillanatban idősb Rónai Ernő előbb Kormos Györgyöt, majd Zagyi Lászlót, végül Benus Györgyöt sebesítette meg több késszúrással. Ekkor érkezett a hely­színire személyiautóján dr. Merényi György főorvos. A sebesülteket kocsijába ültette, s a salgótarjáni kórházba szállította őket. A főorvost kisvártatva Rónaiék is követték. A kórházban megtudták, hogy Beinus György már belehalt sebeibe. Ezután a portásfülkében megva­csoráztak. Az elemózsiát az asszony hozta ki az autóból. Ekkor rejtette egy sa- lakblokdombba azt a zsebkést, amellyel fér­je a bűncselekményt elkövette. Rónaíné a nyomozás so­rán a helyszínen elővette, s a nyomozóknak átadta a kést Mint emlékezetest Zagyi László a bűncselek­ményt követő nap délelőtt­jén halt meg a kórház­ban. A fiatalemberek halálá­ért, egyik súlyos sérülé­séért elsődlegesen idősb Rónai Ernő a felelős. 0 a bűnös, — de vannak vétkesek is; a szomorú ügynek olyan szereplői, akiknek helytelen maga­tartását nem bünteti a törvény. Mulasztottak — bér cse­kély súlyban — az ország­úton mendegéiő fiatalok. A KRESZ félreérthetetle­nül előírja, hogy a gya­logosnak az út melyik ol­dalán keil haladnia, s hogy a járművek zavarta­lan közlekedését mi mó­don kell biztosítania. A ve- rebélyiek másként tettek... Kultúremberhez — még ha gépkocsit vezet is ép­pen — méltatlan a gorom­báskodás, mások sérte­getése. Ha már Rónainé nem tudta megbocsátani a jelentéktelen fegyelmezet­lenséget, bízvást beérhette volna annyival, hogy jó­szóval inti a közúti rend megtartáséra a fiatalokat. Bér lett volna ennyi ön­uralma ! Középeurópai, a 'husza­dik században élő embe­rek vagyunk. Sem társa­dalmi rendünkre, sem lel­kületűnkre nem jellemző, hogy minimális szabály- sértést. indulatos sizót vérontás kövessen. Köztu­domású azonban, hogy a harag rossz tanács­adó. Egyeseket csak sertésre sarkall, másokat viszont szörnyű tettlegességre. A mátraverebélyi tragédia' intsen mindenkit önfegye­lemre, a törvény, az em­berélet tiszteletére. Vércsere — Foorvos úr, kérem! A tegnapi újszülöttünk telje­sen besárgult — állt meg kissé ijedt arccal az orvos asztalánál az ügyeletes nővér. — Azonnal megnézem! Felhajtotta kávéját, gyor­san kezet mosott, aztán át­ment az újszülötthöz. — Hozza be kérem az anya terhességi könyvecs­kéjét. kórlapját. — Igen — bólintott. — Gondoltam. Rh. összefér­hetetlenség. Igen, igen — nézett a hallgatagon álló nővérre. — Rh. összeférhe­tetlenség. Egy éve vagyok Itt, Nógrádban, de még ilyen esettel nem találkoz­tam. Tudja mi ez? Már méhen belüli elhalást is okozhatott volna. Tüdőbe­teg nő pozitív tüdőbeteg férfival kötött házasságá- ból adódik. A magzat az Rh. pozitív jellegét örö­költe. Nagyon komoly do­logról van szó. — Fel-alá járt. a szobában, majd is­mét az utasítást váró nő­vénre nézett: — Kérem, szóljon át a laboratóriumba, valaki ma­radjon benst, feltétlenül sürgős epefesték vizsgala­tot kérek. Mondja meg, hogy egy újszülött életéről van szó. A sárgaarcú, csendesen alvó apróság élesen felsírt, amikor az orvos vért szí­vott fel a fecskendőbe. — Kérem — szólt a vá­rakozó nővérhez —, jut­tassa el a laborba. Félórán belül hozzák az eredményt. Ha megjött, szóljon be a szobámba. Ha nem találna ott — tűnődött egy pilla­natig —, ha nem találna ott, akkor a gyerek any­jánál leszek. — Rendben van. főorvos úr — válaszolt a nővér és elindult az ajtó felé. — Várjon csak! Az új­szülöttnek addig egy korty teát sem. Alighanem ki­cseréljük a vérét — tette hozzá halkan. Odaállt az ablakhoz, ki­nyitotta, friss levegőt szí­vott, mélyen a tüdejébe szippantotta. Mégegyszer megtapintotta a gyerek pulzusát, aztán az anya kórtermébe tartott. Az anvák leírhatatlan szép mosolyával fogadta őt a fiatalasszony. Az or­vos gyors egymásutánban feltett kérdései azonban lassan ajkára fagyasztot­ták a mosolyt. — No, nem kell mind­járt a legrosszabbra gon­dolni — csillapította őt a doktor. — Nem l^sz semmi baj. Vércserét fogunk vég­rehajtani. Ne tiltakozzék, kedves. Nem a beleegyezé­sét jöttem ikémi. A vér- cserét mindenképpen meg kell csinálnunk. A gyer­mek életébe kerülhet, de legalábbis idegrendszeri károsodást okozhat, ha nem lépünk közbe. Egy óra az egész, vagy még annyi sem. Este már ide is hoz­zuk az ágyához. Holnap meg is szoptathatja. Kezet fogott az asszony­nyal, mégegyszer bizta­tóan rámosolygott, azután a szobájába ment. Alig ült íróasztalához, amikor ko­pogtattak. Erzsiké hozta a labor vizsgálatot. A szé­rum bilirubin szint 24 mil­ligramm százalék :— olvas­ta hangosan. Gyorsan in­tézkedett. — Készítsen egy ampulla hibernált. Azonkívül ste­ril fém gom bős szondát ké­rek. egy vékony gumi-/ szondái, három fecskendőt, es calciumot. Vérünk van? A RÉTSÁGI PIACON Kinka László felvétele Ritka sarkkutatási emlékek egy magyar íilatelista birtokában Nem mindennapi gyűj­teményt mondhat magá­énak Székely Imre, a Fő­városi Dohánybolt Vál­lalat osztályvezetője. A lelkes filatelista a bélyeggyűjtésnek egyik nagyon szép és érté­kes területét válasz­totta: egy évtized szorgal­mas és kitartó munkájá­val beszerezte azokat a leveleket, levelezőlapokat, amelyek megjárták az Északi- és a Déli-Sarko­kat. Világhírű kutatók, a jég hőseinek emlékét idé­zik ezek a f dokumentu­mok. Az egyik legérdeke­sebb és legritkább pél­dány az a postai lap, amely a norvég Wilhelm Bade kapitánynak Északi- Sarki expedíciójáról szár­mazik. A levelezőlapot 1899-ben bélyegezték le a Spitzbergákon, Advent Ba- yen állomáson. Roald Amundsen expedíciójáról is vannak levelei, többek között a Maud hajóval 1918 és 1924 között veze­tett kutatóútról és a Nor­ge nevű léghajóról. A Norge 1926 április 10-én indult el a Róma mellet­ti Cíampino repülőtérről, fedélzetén Amundsennel, Ellsworth-al és Nobilével, s május 11-én érte el az Északi-Sarkot.1 A léghajó összesen 597 levelet vitt magával, és ebből 91 levél repült át a Sarkon. Nem kevésbé érdekes az a le­vél, amely1 a Nautilus tengeralattjáróról szárma­zik. A Nautilus kimusri rált tengeralattjáró volt, amelyet az amerikai kor­mány bocsátott Hubert Wilkins sarkkutató ren­delkezésére. A Nautilus a jégtáblák között laví­rozva 1931. augusztusában érte el a 81° 59’ szélessé­get, ilyen szélességig a Spitzbergák vidékén ad­dig egyetlen hajó sem ju­tott el. Hasonlóan érté­kes emlékekéit őriz Szé­kely Imre a Déli-Sark kutatóiról, többek között Byrd tengernagy első ex­pedíciójáról. Székely Imrének az érdekes anyag rendezése közben tanulmányoznia kellett a szakirodalmat, úgyhogy ma már szakértő­je a Sark-kutatásnak. Gyűjteménye azóta is ál­landóan gyarapodik: öt világrész húsz gyűjtőjé­vel rendszeresen levelez. Állam igazgatási ankét Salgótarjánban A megyei Tanács Veg- rehajtóbizottsága, a Köz­alkalmazottak Szakszer­vezetének Nógrád megyei Bizottsága és a Magyar Jogász Szövetség Nógrad megyei Bizottsága közös rendezésében vitatták meg a Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány határozatát a jogalkal­mazás jogpolitikai elvei­ről a napokban Salgó­tarjánban. Az előadást követő vi­tában egyöntetűen kifeje­zést nyert fiz a kívánság, hogy a kormány határo­zatból adódó tanácsi fela­datokat az államigazgatás vonatkozásában a már le­szögezett elvek alkalma­zása mellett ki kell egé­szíteni, részletesen is meg kell adni az irány­mutatást az élet minden területén az átfogó állam­igazgatási munkához.----------------------,----------­A nővér bólintott, majd megkérdezte: — Szóljak nn--g valaki­nek, főorvos úr? — Segédkezett már va­laki vércserénél? — Magda nővér, de ö ma szabadnapos. — Jöjjön mindenekelőtt maga, egy orvosnő, meg szólítsa a főnővért. Fél­óránk van, főzze át gon­dosan a fecskendőket. Harminc perc múlva hozzáláttak a vércseréhez. Az orvos eltávolította a le­kötött köldökzsinórt, majd a fémgombos szonda se- gitéségével járatot csinált a csecsemő köldökéin. Mi­kor a vékony piros gumi- szondát bevezette, magától elkezdett csepegni a vér. — Fecskendőt! Nem azt! Friss vért! — A másik fecskendőt! Mikor az ötvenedik köb­centi vért adta, megtorol te verejtékező homlokát. Aztán calciumot kért. Egy őriig tartott az idegfeszítő beavatkozás. Négy és fél deci vért vet­tek le a sárgaarcú kis új­szülöttől. A hibernal meg­nyugtatta. Mozdulatlan maradt mindvégig. A nővér lazított az ar­cát szorító fehér gézmasz­kon. — Szívja fel a penicil­lint és a streptomicint. Esetleges fertőzés megaka­dályozására — tértté még hozzá fojtott hangon, ma- gyarázólag az orvos. Majd a főinővérhez fordult.: — Holnap újabb vér- vizsgálatira lesz szükség. Határozzák meg a vérfes- tékszdmtet is. De még vizit előtt — tette hozzá. — Megyek, megnyugta­tom a fiatalasszonyt — szedelőzlködött. Az ajtóból még visszaszólt. — Ügyeljenek a gyer­mekre. Holnap feltétlen szóljanak nekem. Lassú, óvatos léptekkel haladt a latyakos esti ut­cán a másak kórházba. Ném említette senkinek, hogy gyakornok korában a kislányának is kicserél­ték a vérét. Ő akkor kép­telen volt a műtőben ma­radni. Tanársegédje nél­küle hajtotta végre a vér- ( cserét. Másnapig, az újabb vizsgálatig egyetlen gondo­lata volt. Életben marad-e kislánya. Megmentették. Mint az előbb ő ezt a pa­rányi sárga virágot. De holnapra rózsaszín lesz a bőre. Halvány rózsaszín. Mint a . .. Nem talált meg­felelő hasonlatot. Ejlakj Márta \

Next

/
Oldalképek
Tartalom