Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)

1958-04-09 / 27. szám

NÜGRÄDi NSpujsBg-á. 1958. ÁPRILIS 9. őttilékeimb&L A robogó vonat kocsijában végigharsan a kiáltás: „Néz­zétek!“ Teáscsészével a ke- zünben rohanunk az ablakhoz és az „öreg“ mosolyogva néz az elröppent teázók után. — Végre! Még eléggé távol va­gyunk, de már látjuk Moszkva egyik impozáns épületóriását, a Lomonoszov egyetemet. Izgatott, gyors csomagolás; pedig már hányszor jelkészül­tünk erre a percre. „Vajon mi­lyen Moszkva? Mikor me­gyünk a Kremlbe? Milyen a Metró?“ Hányszor tettük jel ezeket a kérdéseket az utazás során, melyek most nagyon is aktuálissá váltak, de jelelni egyikünk sem tudott, hiszen most leszünk először Moszkvá- ban. A vonat este hat óra jele gördül be a kievi pályaudvar üvegcsarnokába. Rövid jogad- tatás után a 125 magyar VIT- túrista beszáll a külön autóbu­szokba és máris robogunk szálláshelyünkre, a „Hotel Uk­rajnába.“ A mi kisebb méretekhez szokott szemünk kissé eljo- gódva tekint e 34 emeletes „szálló-kombinátra.“ De nincs sok idő a csodálkozásra, mert a lift máris röpít bennünket a emeletekre. Este a Metropol szállóban vacsorázunk és utána hová is mehet először az ember, mint a Vörös-térre. Könnyű oda ta­lálni! Minden este — különö­sen a V1T idején — ezrek ta­lálkoznak itt. A hatalmas tér fényárban úszik és az embe­rek a Kreml ősi falai előtt sé­tálnak, beszélgetnek. Megcso­dáljuk a híres Szpaszkij-tor- nyot, a mauzóleumot, de máris hat-nyolc ember jog körül bennünket. Szovjet emberek ! Megtudják, hogy magyarok vagyunk és úgy érezzük, ha lehet, talán még barátságosab­bak velünk szemben. A be­szélgetés során sok mindenről szó esik, amit egy órába lehet belesűríteni. Hol dolgozunk, mi a foglalkozásunk, tetszik-e Moszkva és persze a Metró stb. Bizony sokszor van dolga a ce­ruzának és papírnak, amellyel hiányos nyelvtudásunkat pó- tolgatjuk, de azért jól megért­jük egymást. Legtöbb szó az ellenjorradalomról esik annak ellenére, hogy a szovjet sajtó részletes tájékoztatást adott minderről. Amit tudunk, min­dent elmondunk. Azt is, hogy a szovjet hadsereg már másod­szor szabadított fel bennünket és ezért minden becsületes magyar ember szeretettel és hálával gondol a Szovjetunió­ra. Tolmácsunk egy 30 év körüli nő volt. Öröm és büszkeség csillogott « szemében, amikor szeretettel beszéltünk a szov­jet katonákról. Hát igen! Szov­jet emberek! Ezt a két szót csupa nagy betűvel kellene írni. Hogy miért? Erre röviden úgy lehet válaszolni, itt az egymás iránti szeretet és megbecsülés nem írás“, hanem élő valóság. — Számtalan tanújelét láttuk en­nek és az udvariasság nemcsak külföldivel szemben, hanem egymás között is érvényes! Egy példa a sok közül: éjjel fél egy órakor hazafelé igyek­szünk a Metrón és kérdezget­jük az útirányt. Mivel nem tudunk kiigazodni, az egyik munkásember épp munkából jövet (ruhájáról ítélve) kézzel- lábbal igyekszik megértetni, hogy majd ő elvezet bennün­ket. Kissé restelljük magun­kat, de azért örömmel fogad­tuk a „mentést.“ Közel félórás út után kiszálltunk és fent a föld felszínén örömmel láttuk meg a szállót. Újabb tízperc­be került, mire sikerült őt meggyőzni, hogy most már odatalálunk, mivel a szállóig akart kísérni bennünket. Sajnos még cigarettával sem tudtuk fáradozását törleszteni, mert nem dohányzott. Meg kell je­gyezni, hogy a Metró éjjel egy óráig közlekedik és még a szállóban is törtük a fejünket, gyalog megy haza, vagy tak- xin. Moszkva tisztasága, a közle­kedés, a jókedv és vidámság úgy gondolom, már közismert. A világhírű Tretyakov kép­tárban jártunk. Többek között egy párunkat külön érdekelt a régi ikon festészet és a ka­lauzoló tanársegéd egyórás „kiselőadást“ tartott láthatóan kedvenc témájáról, természe­tesen tolmács útján. Türelem, óh! Sajnos mindent nem lehet egyszerre elmondani. Hiszen melyik nevezetesség, vagy él­mény „érdekesebb“ a sok kö­zül. Ugye szép? A magassarkú szandál elnyerte a nők tetszését Rajta hölgyek, aki úgy érzi, hogy 1 elég szilárd lába­kon áll, tessék, 1 válasszon! Ifi A márványtól csillogó mau-1 zóleum, a Kreml, a Gorkij ut-1 ca széles sugárútja, a Nagy­áruház, a Nagyszínház, vagy aí Csajkovszkij koncertterem'! AÍ Lenin stadion, vagy a mező-k gazdasági kiállítás, a Lenini könyvtár, vagy a történeti mú-í zeum, a Metro remekbekészültí állomásai, vagy a Lomonoszov J egyetem? Ki tudná eldönteni, hogy ai Gorkij parki vízi karneválA vagy az egyetemen tartott kar-í nevál volt színesebb? A nem-s zetek közötti baráti találkozók,í vagy az atomkísérlet elleni ha-l talmas fáklyás tiltakozó felvo-1 nulás hozta közelebb egymás-< hoz a fiatalokat, népeket nem-l re és fajra való tekintet nél-\ kül, vagy talán a sportjáté-< kok és kulturális eseményekenl keresztül erősödtek jobban al barátság szálai? A VIT záróünnepélyét a Le-fy nin stadionban tartották meg. Az ünnepség legmeghatóbb ^ része az volt, amikor a több« mint százezer ember 70 nyel-e ven, de egy szívvel és lélekkelí felállva énekelte a DÍVSZ in­dulót. Nem hiszem, hogy egy szem^ is szárazon maradt és nem szé­gyenlem bevallani, az enyém i( sem. „Egy a jelszónk: a Béke A harcba, boldog jövőért me­gyünk!“ Igen, ezt énekeltük, de amijj több, ezt éreztük is! Harco-t, lünk a békéért, boldogságért, minden elnyomott nép szabad-j ságáért. SáO§cK8CScí<^cgcKSasa<3<^<S<^CScí<:SC3<S<®CSc^cs<^<S<^cK®CScKSC»aK8C)ScK^PSDS>iDSOgD-s: Ezt kaptuk Moszkvában és ezért őrizzük szívünkben a szovjet fiatalokat, embereket. Hálával és szeretettel gon­dolunk rátok barátaink felsza­badulásunk 13. évfordulóján. MAGYAR LAJOS Á tüdőbetegségek megelőzésére előadássorozatokat indítanak A szécsényi járásban a já­rási tanács egészségügyi cso­portja és a járási tüdőgondozó intézet közösen megvizsgálja, milyen eredményeket értek el a tüdőmegbetegedések meg­előzésénél. Emellett azonban a megbetegedések megelőzé - sére előadássorozatot indíta­nak. Az előadásokat a járási egészségügyi szervek, neves orvosok végzik. CIKKEINK NYOMÁN Törvénnyel szabjunk gátat címmel lapunk március 12-i számában cikket közöltünk. Megírtuk a kazári T. Gy. I. családjának tragikus helyze­tét, amelyet az apa túlzott szeszfogyasztása idézett elő. A társadalom, a törvényhozás segítségét kértük egy család — ezen keresztül pedig a többiek megmentésére; Cikkünkhöz már többször hozzászólás érkezett, amely­ben a levélírók az alkoholiz­mus elleni harc pozitív megnyilvánulásaként a törvényhozást kérik. A családi tragédiák — mint a cikkben is szerepel, s amely­hez hasonló számtalan van, amelyben a dolgozó asszonyok és gyermekeik szenvednek — a törvényhozást követelik. Az alkoholizmus megmételyezi a józan társadalmat — írják Pásztóról, s helyi példával igazolják cikkünk helyességét. S a társadalom segítsége is jelentkezett. Az üzem vezetősége, párt­és szakszervezete az üzem sze­mélyzeti vezetője és a tröszt képviselője előtt Tőzsér Gyula István nyilatkozatot írt alá.. ».. .kijelentem, hogy az eddigi hanyag munkámmal szakitok és a mai naptól egyetlen mű­szakot sem fogok az üzemtől távolmaradni...« A társadalom tehát jelent­kezett ! Szükséges is, segitsünk a családon. Várjuk a törvény- hozás jelentkezését is ! — So — Két hír a Nevelési Hónap programjából A PEDAGÓGUS SZAKSZER­VEZET POLITIKAI ELŐADÁSA A Pedagógus Szakszervezet soronkövetkező, a nevelőknek szóló ideológiai előadását az egész megyében április 10-én Csak kötelességünk Tan? Még ma is gyakori jelen­ség, hogy könnyebb egy bá­nyászt arra bírni, rakjon meg egy csille szenet, minthogy pa­naszát papírra vesse. Kovács László Kossuth-díjas vájár is ezek közé tartozik. Most annál nagyobb volt a meglepetésünk, mikor levelet kaptunk Kovács elvtárstól. Nagyon nagy dolog­nak kellett történni — gon­doltuk — hogy az egyszerű bá­nyász ceruzát fogott... Mint megtudtuk, levelét két este ír­ta. Nézzük miről szól írása? ».. .Március közepén Machi- nyák István üzemvezető lent járt a bányában. Meglátogatta munkahelyünket, ahol több do­logról beszélgettünk. Szeret­ném elmondani sérelmünket. A mérnök elvtárs nem hall­gatta meg, nem vette figye­lembe sem az aknász sem az én véleményem. Felelősségre vont azért, mert csapatunk egyik tagját egy órával előbb elengedtük munkából, mivel igen fontos elintéznivalója volt. Machi- nyák elvtárs kijelentette, hogy az aknász nem adhat ilyen en­gedélyt csak az üzemvezeő. Mi megfelelően mérlegeltük dolgozó társunk kérését, s ügyét fontosnak tartottuk. Sőt, feladatul szabtuk meg számára, hogy 7 óra alatt vé­gezze el azt a munkamennyi­séget, amelyet máskor 8 órí alatt végez el. Vagyis a dol­gozó eltávozása nem jelenteti sem a termelésben, sem a szál­lításban kiesést. Nemcsak mint csapatvezető, de mint párttagok is megnéz­tük a helyzetet. Nem tudjuk megérteni, hogy a becsületes kommunista aknászok, csa­patvezetők, akik a termelésben megállják a helyüket, miért nem élhetnek azzal a joggal, hogy egy dolgozót munkából előbb elengedjenek. Ez a jog 1945-től megilleti a termelés közvetlen parancsnokait, miért szűnt ez meg most? Ezek sze­rint az aknászoknak köteles­ségük igen sok, ám joguk nincs. Szeretnénk, ha Forgách-lej- tősön Machinyák elvtárs visz- szaadná ezt a jogot az akná­szoknak. így növekedne a kö­zépkáderek tekintélye a dol­gozók előtt, s erősödne a biza­lom a fizikai és műszaki dol­gozók között. Az üzemvezető pedig úgy növelje tekintélyét, hogy még jobb műszaki fel­tételeket biztosítson a dolgo­zók részére«. íme a levél röviden. Ehhez úgy hisszük nem kell kommen­tár. Köszönjük Kovács elvtárs levelét, s úgy hisszük, segítsé­get nyújt a jogkörök helyes alkalmazásában. csütörtökön tartja. Az előadás címe: »Az értelmiség útja a felszabadulástól napjainkig.« Ez a téma az értelmiség fel- szabadulás utáni problémáival foglalkozik. Érinti a felszaba­dulás tényének hatását az értelmiségre, végig vezeti azt az utat, amelyet a magyar ér­telmiség — köztük a pedagó­gusok is — a felszabadulástól napjainkig megtett. Az elő­adás bő alkalmat nyújt arra hogy a nevelőket foglalkoztató égető kérdéseket közösen vi­tassák meg. Az előzőekhez ha­sonlóan az előadásokat párt­állami vezetők és iskolaigaz­gatók tartják. ÜNNEPÉLYESEN NYITJÁK MEG A NEVELÉSI HÓNAP PROGRAMSOROZATÁT Az április hónapban meg­rendezésre kerülő Nevelés Hónapot ünnepélyesen nyit' ják meg Salgótarjánban, í városi kultúrházban április 11-én, pénteken este 7 órakor Megnyitó beszédet Mezei Gyu­la, Budapest XIV. kér. okta­tási osztályának vezetője, Pedagógus Szakszervezet Köz ponti Vezetőségének tagja mond »A társadalom felelőssé­ge az ifjúságért« címmel. A kultúrműsoron közremű­ködnek: Horváth Ferenc, Magyar Népköztársaság érdé mes művésze, Csernus Mari ann előadóművész, Váczi Gyű la a zeneiskola igazgatója, pedagógus énekkar és a város kultúrház balettnövendékei. —Ismét műsorra tűzték Salgótarjáni Acélárugyár kul túrcsoportjának nagy siker aratott „Zsákbamacska” című 3 felvonásos színdarabját. A előadásokat április 5-6-7-én tartották az acélárugyár szín háztermében. PÁLYÁZAT cAz el.se találkozás /t második világháború 1944-es eszten- f /w" deje is begyógyíthatatlan sebeket ej- *" tett. Sok családi fészek elvesztette meghitt melegét. Feleség siratta férjét, gyer­mek édesapját, kislány kedvesét, édesanya so­ha vissza nem térő fiát. A háború borzalmai nem kerülték el a fővárost és környékét sem. Az angolszászok gyilkos bombái nemcsak a német fasiszta hadsereget ellátó gyárakat és egyéb célpontokat érte, hanem a munkában megőszült munkáscsaládok fészkeit is szét­rombolta; A pestszentlőrinci állami lakótelepen sok- gyermekes, nagy családok éltek kétségbees­ve, az egyre többször megismétlődő bombázá­sok következményeitől. A kenyérért könyör­gő gyermekek egyre árnyékoltabbak lettek, s bizony ritkult az asztalon párolgó meleg étel is. Ilyen helyzetben kelt szárnyra a hír, hogy a sokgyermekes családoknak vidéken biztosítanak menedéket három hónapra. így kerültünk mi is egy Baranya megyei faluba, Hosszúheténybe. Hosszúhetény való­ban hosszú falu. Főutcája több kilométeren át kígyózik. A fenséges látványú Mecsek hegy­vonulat folytatása a Zengő hegység, melynek lábainál terül el Hosszúhetény. A falu felső részét kettészeli egy lassú folyású, tisztavizű kis patak. A község határa gazdagon termő. Hegyes-völgyes szőlőhegyei* józamatú borok­nak való szőlőt teremnek; A tősgyökeres, jómódú parasztok asszonyai, leányai gazdag színpompájú népviseletben járnak, melyben keveredik a bányász-csalá­dok »úriasan« öltöző menyecskéinek, leányai­nak viselete; Kilenc tagú családunkon kívül körülbelül még 14—15 család kapott ideiglenes mene­déket a falutól azzal, hogy az idő letelte után visszamehetünk elhagyott otthonunkba, erre azonban nem került sor; A falusi élet nyugodtabb, zavartalanabb, mint a zajos városi; A megélhetés a földdel rendelkezőknek könnyebb, a napszámból élőknek keservesebb. Hát még egy olya» munkáscsaládnak, mily nehéz, amely városból keserves körülmények között került vidékre. Otthonunk elhagyása egy szál ruhában amúgy is fájdalmasan érintette szüleinket; Sajnos rá voltunk utalva, hogy jobbérzésű szomszédaink segítségét elfogadjuk — egy-egy szakajtó liszttel, babbal, krumplival juttatták kifejezésre irántunk megnyilvánuló szolidari­tásukat. Néhány nap elteltével a helybeli szabó — naponta 3—4 órára alkalmazta apámat, aki Pesten is szabósegéd volt. A pesti élethez képest »békés« volt a han­gulat, amelyet néha megzavartak a falu fö­lött átvonuló bombázó repülőgépek, jellegze­tes, szaggatott búgásukkal; Mindezen kívül komolyabb esemény nem történt. Ez a vi­szonylagos nyugodt élet azonban nem sokáig tartott. A front egyre közeledett és október végén elözönlötték a falut a gyáván mene­külő, szétvert német alakulatok. Egy-két nap­nál nem tartózkodtak tovább, »sietős« volt az útjuk. Azonban e rövidre szabott idő alatt is gon­doltak arra, hogy a felzaklatott lakosságban megvetést, szidalmat keltsenek az egyre job­ban előretörő, felszabadító szovjet csapatok iránt. Kiagyalt rémmesékkel fűszerezték sze­mérmetlen propagandájukat. Nem éreztek lelkiismeretfurdalást azért sem, hogy elvonu- lóban — helyesebben futásban — maguk előtt elhajtották a parasztok jórészének jószágait, megrakott szekereik elé válogatott, kipihent lovakat fogtak, a »hazáért« jelszóval. De mindemellett ügyeltek arra, hogy a nagybir­tokos gazdákat minél kevesebb veszteség ér­je. // szomszédos falvak határában kisebb (_sL összetűzések voltak, de az nem oko­zott kárt a faluban. A parasztok kö­zül többen kimenekültek a borospincékbe a »vörösök« kegyetlenkedései elől. Jó apám frontot járt ember volt, 1943-ban szerelt la;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom