Nógrádi Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 17-25. szám)

1958-03-29 / 25. szám

1958. március 29. NÓGRÁDI Népújság 3 A közélet tisztaságáért! Ez is törvénysértés! Március 23-án hozta nyil­vánosságra a sajtó a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mánynak az ország lakossá­gához intézett felhívását. A rendkívül nagyfontosságú fel­hívás fokozott takarékosságra, a pazarlás elleni küzdelemre hívja a társadalom minden egészséges erejét. „Az elpazarolt összegek minden egyes dolgozót károsí­tanak, a megtakarított össze­gek minden egyes do gozó ja­vát szolgálják, a takarékos gazdálkodás tehát mindenki­nek személyes érdeke, s ah­hoz minden egyes dolgozó hozzá is tud járulni“ — hang­súlyozza a kormány felhívása. A kormányt, mostani fel- lyvásával, a népi ellenőrzési rendszer megteremtésével és más, a közélet tisztaságát szolgáló rendelkezéseivel az vezérli, hogy minden terüle­ten leküzdjük az ellenforra­dalom átkos örökségét, le­küzdjük az ellenforradalmi hangulat által táplált „ ibera- lizmust“, a közösség érdekei­vel szembeni felelőtlenséget, hogy olyan, a szocialista tu­lajdont mindenekelőtt becsülő közvéleményt alakítsunk ki, amely megveti a pazarlókat, a népvagyon vámszedőit, a közösség ellen vétőket. Hogy mennyire „földközel­ben“ él a felső vezetés, hogy mennyire reálisan fejezi ki a tömegek igényeit, mutatja az a körülmény, hogy rendelke­zései találkoznak a legszéle­sebb dolgozó tömegek fel­fogásával és azok érdekeivel, ezért készek tevékenyen részt- venni maradéktalan végrehaj­tásukban. ráfizetnek a konyhán étkező munkások. Érthetetlen eljá­rás. Mint ahogy azt sem lehet megérteni, miért kell a kony­hának 336 kilogramm mákot, tárolnia. Gondatlanság és a dolgozói ügye iránti közömbösség —ez nyilvánul meg az effajta eh járásban. Csakúgy, mint ab­ban a „takarékosságban“- amivel az ellenőrző szervek a nagybátonyi 6-os számú üzemi konyhán találkoztak: 4,65 ki­logramm szalonna és 1,40 kilo-; gramm zsír többletje volt a konyhának az ellenőrzéskor, később vajon mennyi gyűlt volna össze?! Ugyan mi ma­gyarázza az ilyen, a dolgozók főztjén való „takarékosságot“ És hogyan számolnak el ezzel a többlettel — teszem azt, ha nem jön az ellenőrzés?! M lyen lelketlen és egyben fel­háborító közömbösség lehet egyesekben embertársaik iránt?! A fenti 6-os számú konyhán január 29-én és 30-án tartott ellenőrzés a konyha­alkalmazottak közül két dol­gozónál talált 20—25 adag, il­letve tíz adag sült tésztát, majd egy másiknál ismét tíz adagot. A dologhoz még talá> annyit: ezeken a napokon igen sok dolgozó egyáltalán nem jutott sült tésztához. Nem szándékozunk meg­húzni a vészharangot, nem célunk a pánikkeltés e figyel­meztető visszásságok nyilvá­nosságra hozatalával, de igen­is valljuk: akik tudatosan meg­károsítják a közösséget, vagy elnézik és közömbösségükkel fedezik azt, méltatlanok bár­miféle felelős beosztás betöl­tésére! Súlyosan elítélendő az a saj­nos, elég gyakori jelenség is, hogy különböző kereskedelmi vállalatok a megengedettnél drágábban árusítanak, ront­ják a minőséget (főleg az ital­boltok), de nem ritka a súly­csonkítás sem. Nemrégiben húsz húsboltot vizsgáltak fe­lül. A húsz közül hétnél ta­pasztaltak ádrágítást. 16,60 fo­rint helyett nem egy helyen 19,— forintért, sőt akadt olyan hely is, hogy 23,— fo­rintért adták a marhahús ki­lóját. A zagyvapálfalvi 44-es sz. italboltnál minőségrontást és árdrágítást együttesen ta­pasztaltak, a Salgótarjáni Kiskereskedelmi Vállalat 17-es számú boltjában hamisított paprikát hoztak forgalomba. Nemcsak takarékosságról van szó, nemcsak a kereske­delmi visszásságot kell meg­szüntetni, az élet minden te­rületén fel kell számolnunk az ellenforradalom ama örök­ségét, ami a közösségi tulaj­don iránti közömbösségben, a .korlátlan szabadság“ felfogá­sában nyilvánul meg; ami — mint rozsda a vasat — ki­kezdi, ha idejében és kellő határozottsággal nem lépünk fel ellene — a töme­geknek a párt és a kormány iránti bizalmát, ami nemcsak anyagi, de rendkívül súlyos erkölcsi károkat okoz népi demokratikus államunknak, ami megmérgezi a közhangu­latot, gátja a közerkölcs egész­séges fejlődésének. Fájdalommal jelentjük, hogy SZARVAS VILMOS a Sziráki Állami Gazda­ság dolgozója március 23-án 42 éves korában meghalt. Szeretett barátunk és be­csületes munkatársunk ha­lála nagy fájdalmat oko­zott mindnyájunknak, ked­ves feleségének és kislányá­nak. Ezúttal mondunk kö­szönetét a temetésen részt- vctteknek, akik fájdalmun­kat enyhítették. Sziráki Állami Gazdaság Gyengén működő tsz-ek megsegítése A megye területén mintegy 25 gyenge, illetve tavaly hi­ánnyal zárt termelőszövetkezet működését vizsgálják felül a következő hetekben. A felül­vizsgálásra járásonként bri­gádot alakítanak, amelyekben a mezőgazdasági szakemberek mellett résztvesznek pénzügyi, könyvelési, műszaki szakem­berek. A brigádokban a járási pártbizottságok is képviseltetik magukat. A felülvizsgálás célja, hogy a gyengén működő termjelő- szövetkezeteink munkáját megjavítsák, s a gazdaság me­netét helyes irányba tereljék és segítséget adjanak a tag­ságnak a gazdaságos termelés megteremtésére. E segítség- adással azt akarják elérni, hogy ősszel egy termelőszövet­kezetünk se zárjon hiánnyal. Még ma is akadnak olyan funkcionáriusaink és műszaki vezetőink, akik még mindig nem értették meg eléggé a szocialista demokratizmus, a szocialista törvényesség betar­tásának jelentőségét. Pedig ezek az elvtársak is tanulhat­tak volna az elmúlt évek tör­vénysértéseinek káros követ­kezményeiből. Az É. M. Nógrád megyei Építőipari Vállalat egyes ve­zetői a szocialista törvényes­ség betartásának úgy látszik nem tulajdonítanak nagy je­lentőséget. Emellett szól Pet­rezselyem Balázsné és Vigh Ernőné takarítónők esete is. A vállalat vezetői önkényes­kedő magatartással, basáskodó módon alaposan megsértették a két elvtársnő önérzetét és anyagilag is megkárosították őket. Ugyanis a vezetőség a korábbi években úgy döntött, hogy a téli fűtés beálltával — tekintettel, hogy ez idő alatt a munka is jóval több — 150 forinttal növeli a takarítónők Hzetését. Ez egy jó ideig így is volt. Azonban nem tudni, címmel cikket közöltünk, amelyben megírtuk, hogy Job­bágyi község tejtermelő gazdái panaszt tettek, hogy tej feles­legüket tejcsarnok hiányában nem tudják értékesíteni. Cik­künkre a Pest és Nógrád me­gyei Tejipari Vállalat pásztói üzeme a következő választ ad­ta: mi okból, az 1957—58-as téli fűtés idején a takarítónők többlet munkájukért az őket megillető 150 forintot már nem kapták meg. A vállalat egyeztető bizott­sága megvizsgálta a két dol­gozó nő panaszát és március 18-án olyan határozatot ho­zott, mely szerint a vállalat köteles nyolc napon belül visszamenőleg is kifizetni a túlmunkáért járó díjakat. Azonban a vállalat jogügyi előadója visszaélt hatalmával, mert meg akarta mutatni, hogy „csak neki lehet igaza“. Felrúgta a dolgozók érdekeit védő egyeztető bizottság hatá­rozatát és megtagadta a dol­gozókat jogosan megillető pót­díj kifizetését. Ügy gondoljuk, hogy he­lyes lesz, ha a vállalat veze­tősége mégegyszer megvizs­gálja a két takarítónő pana­szát és azt úgy oldja meg, hogy az összhangban legyen a szocialista törvényesség be­tartásával, a dolgozók és a társadalom érdekeivel. Gutter József sürgeti mind Jobbágyi község tanácsát, mind pedig a Ktsz-i, hogy a csarnokunkat vissza- kapnassuk. Eddig azonoan meg semmi eredmeny nincsen. A ütsz nem hajlandó kiüríte­ni, a községi tanács pedig nem tud odahatni, hogy a Tejipari Vállalat a helyiséget vissza­kapja. Cikkünk nyomán Ha nem hiszik, győződjenek meg róla.. Köszöntsuk, mi, bányászok „Felszabadulási Hét“-tel április 4-ét! Azzal, hogy a párt és a kormány a szocialista társa­dalmi rendtől idegen kinövé­sek ellen ilyen nyilvánosan, a legszélesebb dolgozó tömegek segítségét kéri, mutatja az ügy fontosságát, egyben azt is: társadalmi összefogással leküzdhetjük előrehaladásunk é súlyos gátlóját. Sok „nagy üggyel“, de még több „kicsivel“ kell megküz- denünk. Sok kis üggyel, olya­nokkal, amelyek látszólag lé­nyegtelenek, de akiket érint, azok szemében igenis nagy dolgok, sőt a legnagyobbak. Nem különösen nagy dolog, hogy a karancslapújtői föld- művesszövetkezeti TÜZÉP-te- lep jelentős mennyiségű íe- nyőárut adott el a Salgótar­jáni Lakáskarbantartó KTSZ- nek, a lakossági keretből és ráadásul kiutalás nélkül; nem nagy ügy, mondhatnák. Ez esetben különösebb „mes­terkedés“ sincs a dologban, de mégis valósággal megmásítja a/t a párt- és kormányp.Viti- hál, amely nagyon fontos fel­adatának tartja az építő la­kosság fenyőáruval való ellá­tását. Nem kell magyarázni, hogy az építő, ha nem kap léiig kész házához megfele’ő faanyagot, hogyan vélekedik „az illetékes szervekről“. Az ilyesmi táplálja az emberek­ben azt a gondolatot, hogy más van lent, és mást mon­danak fent. Nem érdektelen megje­gyezni, hogy a Lakáskarban­tartó KTSZ a fenti faanyagot kiutalás nélkül kapta. Az ilyen visszaélések kiküszöbö­lése tekintetében van nagy je­lentősége a kormány leg­utóbbi felhívásának, amely kimondja, hogy meg kell va­lósítani a legszigorúbb „ügy­viteli és bizonylati fegyel­met“. Ismét „kis“ dolog. Nem ez­rekről van szó — de az em­berek bizalma sokszor nagyon kis dolgokon múlik. Nézzük a Salgótarjáni Acélárugyár üze­mi konyháját. Fűszerféleségét az olcsóbban árusító nagy­kereskedelmi válla at helyett a kiskereskedelemtől szerzi be. Ezzel nemcsak azt „éri el“, hogy drágábban vásárol, de a lakosság készletét is ki­sebbíti. Nehéz azt is meg­érteni, hogy mi vezette a konyha árubeszerzőit abban, hogy a dióbél-szükségletet ki­lónként nem 36 forintért, az állami kiskereskedelemtő1" sze­rezte be, hanem 80 forintért — magánostól, a piacról. Hiába, az összeköttetés sok mindent tesz. Például azt is, hogy az ilyen vásárlásokra Elvtársak! Nógrád megye bányászai! Alig pár nap választ el ben­nünket hazánk felszabadulásá­nak 13. évfordulójától. Még mindannyiunk előtt él az el­nyomás szörnyű képe. Emlékez­zünk ezekben a napokban mi volt a bányászság helyzete 1945 előtt. Éhbérért dolgoz­tak. Nem volt biztosítva a mindennapi kenyér. A nógrádi bányászok gyakran hallatták szavukat az elnyomás éveiben. A párt irányításával több he­lyen szervezetten léptek fel, az átkos hajsza, a kizsákmányo­lás ellen. Emlékezzünk ezek­ben a napokban a hős ka- rancslejtősi bányászokra, akik nem élhették meg harcuk dia­dalát. Homokban hevert az ország. A nélkülözés tetőfokra hágott, ám az emberek mégis ezekben a napokban tudták az életet becsülni. A szivekbe öröm köl­tözött. Amit nem sikerült meg­valósítanunk hosszú évtizede­ken át. most ajándékba kap­uk. Megszűnt a kizsákmányo­lás, szabad lett a nép. Azé ’ett az ország, aki két kezével építette. A legdrágábbat, a szabadságot kaptuk a szovjet hadseregtől. Erre emlékezzünk most a hála melegével, vala­mennyien, nógrádi bányászok. Tizenhárom évvel ezelőtt lett hazánk szabad. Hosszú kö­teteket lehetne írni az azóta elért eredményekről. Az elmúlt évek alatt megnövekedett élet- színvonalunk. A nehéz munkák Kormányunk takarékossági felhívása igen nagy visszhang­ra talált az üzemekben. Fel­kerestük Erdősi Jánost, a Salgótarjáni Szolgáltató Vál­lalat vezetőjét és megkértük, mondja el terveiket. — Számtalan olyan terület van még üzemünkben, ahol még nem tettünk meg mindent az olcsóbb termelésért. Az egyik a vasárnapi szállítás. Margit- táróra és Újlakra szállítunk munkásokat. Ezenkívül Sal­gótarjánból folyik az utasszá- lítás. Szeretnénk ezt a három zömét gépesítettük, új korsze­rű lakótelepeket, iskolákat, kultúrotthonok sokaságát épí­tettük. Országépítő munkánkat, a nép államát szerették volna megdönteni 1956. októberében külföldi segítséggel, a volt ki­zsákmányolok hada. Aljas ter­vük nem sikerült, Hála a Szovjetuniónak, a baráti segít­ségért, amely hazánkat másod­szor is felszabadította. Az ellenforradalom után a nógrádi bányászok ismét be­bizonyították a bányák mé­lyén hűségüket népi államunk­hoz. Elsők voltak pártunk ve­zetésével a termelés megindí­tásáért folytatott harcban. Szép eredménnyel büszkélkedhe­tünk. Múll évi eredményeink alapján esélyesek vagyunk a SZOT és Minisztertanács ván­dorzászlajára. Azonban ko­rántsem tettünk meg mindent. Számtalan erőforrásunk föl­táratlan. Igen nagy feladataink vannak a minőség megjavítá­sában, az önköltség csökkenté­sében. A mohorai Kossuth Terme­lőszövetkezet mint ismeretes az ellenforradaldm alatt fel­oszlott, s a múlt ősszel újjá­alakult. Az ősz folyamán szorgalmas munkával sikerült minden talpalatnyi földet fel- szántaniok, úgy, hogy a ta­vasz beköszöntésével azonnal elkezdhetik a munkákat. Kijavították a gépeket, így a szövetkezet Zetora üzemké­villamos járatot megszüntetni és vasárnap csak karbantar­tás (csille összeszedés) folyna. Ha ez sikerül, akkor a vasár­napi létszámunk jelentősen csökkenne. Az alagutakat aj­tókkal látnánk el s így a moz­donyszemélyzeten kívül 75 forgalmi őr szabadulna fel, akiknek vasárnap dupla bért fizetünk. Akadályozza azon­ban a terv megvalósítását a Vasötvözetgyár vasárnapi anyagszállításra. A második kiaknázatlan te­rületünk a kisterenyei szén­Felszabadulásunk tizenhar­madik évfordulóját köszöntsük méltóan. Ünnepeljük szabad­ságunk születésnapját, felsza­badulási héttel, tovább növel­ve eddig elért eredményein­ket. A mennyiségi tervteljesí­tés mellett központi feladatunk legyen a jobb és olcsóbb szén- termelés. Fordítsunk több figyelmet a biztonságos szén- termelésre. Felhívunk minden becsüle­tes, hazáját szerető dolgozót, hogy csatlakozzon a felszaba­dulási hét mozgalmához. Hisz- szük, hogy derék bányászaink most is, mint már annyiszor, tovább öregbítik a nógrádi bányászok hírnevét. Köszöntsük méltóképpen ha­zánk felszabadulásának tizen­harmadik évfordulóját. Torják János. a bányászszakszervezet területi bizottságának elnöke Pothornik József, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója pes állapotban várja a tava­szi vetések elkezdését. A tavaszi vetőmagvak, ár­pa, zab, tavaszbükköny, lóhe­re, lucerna a szövetkezet ren­delkezésére állnak. A szövet­kezetiek elkészítették a me­legágyakat is, amelybe a mag­vakat már elvetették. Ebben az évben 15 kh területen ter­melnek dinnyét, 3 kh terüle­ten dohányt. osztályzó és meddőürítő pálya. A két területen dolgozók mun­kaidejüknek csak 50 százalé­kát használják ki. A két munkaterületet most össze­vonjuk s így 13 fő felszaba­dul. A kísérleti üzemeltetést a napokban megkezdjük. Nem kevésbé jelentős a gépkocsikisérők felszámolása Sehol az országban nincs kí­sérő, csak nálunk. Felszámolásával közel 35 fő­vel tudjuk csökkenteni létszá­munkat, ami évi félmillió fo­rint megtakarítást jelent. „A felszabadulás után, még pedig pontosabban 1948-ban az akkori Tejipari Vállalat Job­bágyi községben egy teljesen korszerű, kicementezett hűtő­medencével és vízvezetékkel ellátott tejgyűjtő csarnokot létesített. Ebben a csarnokban történt a tej gyűjtése, illetve felvásárlása egészen 1956. ok­tóber végéig, amikor is a be­gyűjtési tömény megszűnésé­vel Jobbágyi községben a tej felvásárlása, illetve begyűjté­se megszűnt. így a községben levő tejgyűjtő csarnokot ideig­lenesen szüneteltette a válla­lat. 1956 november elejétől 1958 január végéig egyáltalán nem volt tej Jobbágyiban. A közsé­gi tanács a tejgyűjtő csarnok helyiségét a községben levő KTSZ asztalos részlegének utalta ki festőműhely céljára. Most, január végén újból je­lentkeztek gazdák, akik a tej feleslegüket a Tejipari Válla­latnak adnák át. Sajnos azon­ban gyűjtőcsarnok hiányában a felvásárlást beindítani eddig nem tudtuk. A pásztói tejüzem már január vége óta állandóan Más, megfelelő helyiség pe­dig jelenleg nincsen a község­ben, ami tejgyűjtőcsamok cél­jára megfelelne. De ha lenne is, annak az átalakítása — hogy az korszerű csarnoknak megfelelő legyen —, több mint 10 000 forintba kerülne a vál­lalatnak, akkor amikor a köz­ségben korszerű csarnok-helyi­ség van. Beláthatja a szerkesz­tőség is, hogy a népgazdaság­gal ellentétes költségkiadás lenne egy új csarnokra súlyos összegeket beruházni. Itt a községi tanácsnak kéne belá­tással lenni és megérteni a t, hogy az élelmiszeriparnak fon­tosabb hogy megfelelő helyi­sége legyen — különösen mi­kor az rendelkezésre is áll —, mint egy festőműhelynek, melynek egy más helyiség is megfelel, nem szükséges beto­nozott, vízvezetékes csarnok. Kérjük a szerkesztőséget, hogy a fentiek alapján hasson oda Jobbágyi község tanácsá­nál, hogy a csarnok-helyisé­günket a Tejipari V. visszakap­hassa és a tejfelvásárlást új­ból beindíthassa!“ Várjuk a tanács válaszát! Ahol a népszerű fényképezőgépeket" gyártják A szerelőcsarnok. Itt állítják össze a szakemberek az Exakta Varexet és alaposan ellenőrzik, mielőtt a vevők kezé­be kerülne. Ezzel is öregbítik az egész világon elismert Drezdai Ihagee A. G. gyártmányainak hírnevét a német dolgozók. 0 Szolgáltató Vállalat takarékossági terveiből Most már az időn a sor

Next

/
Oldalképek
Tartalom