Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-28 / 33. szám

1957. április 27. NÓGRÁDI Népújság 7 A megyei kórusművészet fellendítéséért — Dalosversenyt rendeznek május végén — A z ellenforradalmi ese- , ínyek — akár társa­dalmi életünk egyéb területein — az énekkari mozgalmunkon is fájdalmas sebet ütötték. Az egészségesen fejlődő énekkari mozgalom október ót* megtor­pant, a fejlődés üteme meg- óííoft és emiatt a sok szép eredmény szétfoszlott. Természetesen ez a seb egy­úttal a mozgalomban részvevő lelkes tagok sebei is. Különö­sen fájdalmas elviselrUök azoknak, akik az elmúlt tizen­két esztendő alatt fáradságot nem kímélve küzdöttek s akik- ■ nek nagy részük van abban, hogy a dalosmozgalom kiváló eredményeket tudott felmutat­ni. Október óta figyelem ezéket az embereket — bevallom — büszke örömmel látom, hogy ezek mit sem törődve a sebek, kel, a pillanatnyi nehézségek­kel. élni akarnak, még hozzá úgy. mint még eddig soha. Figyelem a készülődésüket. Szervezkednék, vitatkoznak, sokszor a megengedettnél ta­lán erősebben, de végső cél­ként mind egyet akarva — egy szebb, jobb kórusmozgalmat! Es kik ezek az emberék? Mun­kások, dolgozók vegyesen, fizi­kai és értelmiségiék együtte­sen. Sajnos azonban az elmúlt események bomlasztó hatása sok működő tagot magával rántott. És itt ismét a vitázó- kát figyelem. Ennél a kérdés­nél óvatosaik. Itt igyekeznek különválasztani a jószándékú kedvétvesztett tagokat őzöktől, akik gyűlölködnek és nem né­zik jó szemmel a mozgalom újjáéledését. Nem kerüli el figyelmemet az sem, hogy mennyire hiány­zik a központi felügyelet, az irányítás, legalább is a helyi szákirányítás. A Népművészeti Intézet, valamint a Magyar Ének- és Zenekardk Országos Szövetség ideiglenes intéző bi­zottsága még nem találta meg teljes mértékben a kivezető utat. Még nem tudott kapcso­latot teremteni az ország egész területén működő önte­vékeny énekkarokkal. Termé- , szelesen így nem tudja szak­mai irányítását kiterjeszteni. Pedig ez sürgős lenne! Vidéki énekkarokat eddig még nem fogja össze ilyen szerv. Ennek hiánya veszélyes következmé­nyekkel járhat. Gondoljunk csak a helyes, vagy helytelen műsorpolitikára, a műsor esz­mei mondanivalójára, vagy ép­pen annak célszerű hangulati felépítésére. Ez a probléma még dkkor is gondot okozott, amikor az irányítószervek még aktív tevékenységet fejtettek ki. Nos, ma ezerszeresen na­gyobb a gond ezen a terüle­ten; F igyelem a szakmai ve­zetők vitáit. Ok is ta­nácstalanok. Vitáznak például azon, hogy újrakezdjenek-e mindent, vagy folytassák ott, ahoi abbahagyták. Meg kell vallani, ez is probléma. Ha vé­gigtekintünk az elmúlt 12 esz­tendőn, azt látjuk, hogy a po­zitív és negatív jelenségeik egyenesbe hozzák a mérleg tá­nyérjait, vagyis sok jót és sok rosszat termeltünk ki ezen idő alatt. Ilyen körülmények kö­zött joggal kérdezik szakmai vezetőink, hogy újrakezdje­nek-e, vagy folytassák ott. ahol abbamaradt? Ennél a kér­désnél nagy segítséget nyújt­hatna a központi szákirányí­tás. Azonban — hála a szak­mai tapasztalattal rendelkező vezetőknek. — nincs komoly ok az aggodalomra. Úgy érzem, a ma még külön-külön utakon járó csoportok végül is meg­találják azt a helyes utat, ame­lyen később együtt kell halad- niok. J\J ézziik csak, máris mu- -t7 tatkoznak eredmények. Ilyen például az országos méretű pécsi dalostalálkozó. Szép eredményeket tudunk fel­Hirdessen a nótnei Népújság mutatni mi, nógrádiak is. Itt van a bányászénekkar. Már az ellenforradalom alatt is dolgoztak, próbákra jártak és amint alkalom nyílott rá. szerepléseket vállaltak. Vagy nézzük az acélárugyár ének­karát. Szép példát mutattak a vállalat átszervezése idején. Ugyanis korábban mint ve­gyeskórus működött, mivel azonban a racionalizálás foly­tán sok női tagját elvesztette, működését be kellett szüntet­ni. Ékesen bizonyítja élniaka- rásuJcat az, hogy mint férfi­kórus tovább működnek. A megye többi énekkarai is moz­golódnak, az élet jelei mutat­koznak náluk is. Éppen ezért a bányászszak­szervezet karöltve a tröszt ve­zetőségével, elhatározta, hogy éppen úgy. mint annak idején a termelés vonalán, a kulturá­lis vonalon is megteszi a kez­deményező lépést. A pécsi országos dalostalál­kozónál ugyan kisebb méretű, de annál bensőségesebb dalos­találkozót kíván rendezni a salgótarjáni Bányász Kultúr­otthon 1957. május 25-én, a megye területén működő ösz- szes énekkarok bevonásával. Azoknak a mvücödő csopor­toknak, akiknek működéséről tudunk, már szétküldtük a meghívókat. Azoknak viszont, akikről nem tudunk, de mű­ködnek. ezúton küldjük meg­hívásunkat. Kérjük őket, te­remtsék meg annak lehetősé­gét, hogy ezen a kedves talál­kozón részt vehessenek (cí­münk: Bányász Kultúrotthon, Salgótarján). Később a jelent­kező énekkaroknak külön meg­küldjük a részletes programot. E szép találkozás emlékére minden részvevő énekkar ré­szére díszes emléktárgyat, va­lamint oklevelet osztunk ki. C élunk tehát az, hogy Salgótarján város, vala­mint a megye területén műkö­dő énekkarokat közelebb hoz­zuk egymáshoz, tapasztalatain­kat kicseréljük és ezen keresz­tül indítsuk meg megyénkben a feilődést a szocialista kórus­művészet területén. Smigura Mihály A megyei népművelési vezetők tanácskozása Lapunk április 24-i számá­ban ismertetést közöltünk az elmúlt napokiban megtartott megyei kultúraktíváról. A be­számolóban jeleztük, hogy visszatérünk a vita ismerteté­sére, Az igen nagy érdeklődéssel kísért tanácskozáson majd 80 kultúrmunkás vett részt. A be­számolót követő vita is igen élénk volt, Sajnálatos azon- ban, hogy a vitában részve­vők túlságosan nagy teret szenteltek a kulturális nevelő­munka gazdasági vonatkozá­saira, s csak igen kevés hozzá­szóló beszélt arról, hogy a pénzügyi keret szűkítése okoz­ta átmeneti nehézségeket ho­gyan kívánják saját erőjükből megoldani. Bár mindenütt ta­pasztalható bizonyos fellen­dülés — az elmúlt hónapokhoz viszonyítva — a kultúrfronton mégiö többet kellett volna fog­lalkozni a kultúnmunka tartal­mi kérdéseivel és azzal, hogy a szükséges pénzt hogyan le­het helyileg előteremteni. Bármennyire is hangsúlyoz­zuk a kultúrmunka társadalmi jellegűvé tételét, nem huny­hatunk szemet az előtt az el­kerülhetetlen tény előtt, hogy fizetett funkcionáriusokat is alkalmazzunk. Természetes, hogy emellett más kiadásokkal is számolnunk kell, ha a kul­túrmunka fejlesztését, a kul­turális lehetőségek kibővíté­sét akarjuk. Az anyagi prob­lémák rendezése tehát igen lényeges dolog. A lehetőségek e tekintetben az ellenforrada­lom pusztítása miatt szeré­nyebbek, mint a korábbi években, voltak. Fontos tehát a helyi lehetőségek felkuta­tása és kihasználása. Az egyik hozzászóló azt ja­vasolta, hogy a helyi kulturá­lis munka anyagi alapját meg lehetne teremteni, ha az olim­piai hozzájáruláshoz hason­lóan a mozijegyek árához csa­tolnának bizonyos kulturális (alkalmanként mondjuk 30 fil­lért) hozzájárulást a helyi népművelési munka támogatá­sára. Az illetékes közEégi szer­vek a legszigorúbb ellenőrzé­se mellett helyileg, a lakos­ságtól ellenőrzötten használ - nák azt fel — a szükségletek­nek megfelelően. Véleményünk szerint igen életrevaló elképzelés. Ahol a lakosság részéről — a dolog kellő ismertetése után — meg­van a hajlandóság, feltétlen élni kell a lehetőségekkel. Igen örvendetes, hogy a ta­nácskozáson részt vevő peda- gógus-kul túrmunkások igen aktív szerepet vállaltak. Fel­szólalásaikban hangsúlyozták, hogy jól látják az ellenforra­dalom okozta károkat, amelye­ket a dolgozók tisztánlátásá­ban akozott és mindent meg­tesznek, hogy a falvakban, a kultúrotthonokban, a népi de­mokrácia eredményeinek meg­becsülése, az igaz hazafiság szellemétől áthatott kulturális nevelőmunka follyék. Sajnos más tapasztalatokról is szó esett. Elmondották, hogy Bercelen nem ilyen kedvező a helyzet. 14 pedagógus van a községben és közülük egy sem akadt, aki elvállalta volna a népművelési munka irányí­tását. Sokan foglalkoztak azzal is, hogy a népművelési munkában aktívan részt vevő pedagógu­sok számára milyen nagy meg­terhelést jelent az iskolánk!- vüli munka. Ezzel kapcsolat­ban a művelődési minisztéri­um kiküldötte elmondotta, hogy most dolgoznak azon a terven, amely a művelődési munkában aktívan tevékeny­kedő pedagógusok órakedvez­ményéről intézkedik. A minisz­térium kiküldötte beszélt arról is, hogy a jövőben a pedagó­gusok jutalmazásánál és elő­léptetésénél az iskolai munka mellett döntően a népművelés területén végzett tevékenysé­get veszik alapul — megelége­déssel fogadták ezt a részt ve­vő pedagógusok. Nem egy kultúrmunkás be­szélt arról, hogy az egységes, az egész községre kiható kul­túrmunka szempontjából mi­lyen lényeges a különböző társadalmi szervek a legtelje­sebb egyetértésben összehan­goltan végezzék sokirányú munkájukat. A somoskőújfa- lusi népművelési vezető szó­sát. Örömmel újságolta, hogy a sport, és kulturális munká­ban részt vevő fiatalok közül mintegy húszán léptek be a helyi Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezetébe. A bámai küldött arról szólt, hogy milyen sok nehézséggel beül megküzdeniök a helyi kulturális lehetőségek korláto­zottsága miatt. A községben megnyilvánuló kulturális ér­deklődést nem tudják kielégí­teni. A faluszínház öt éve nem járt náluk. Igen élénk a falu­ban a zenei érdeklődés — de nincs szakképzett zenei okta­tójuk. E problémák megoldá­sához kérte a népművelődési osztály segítségét. A vita befejezéseként a mű­velődési osztály vezetője a megyei tanács legteljesebb tá­mogatásáról biztosította a me­gyei népművelés áldozatos ka­tonáit. A HÚSVÉTI ESETEK — Pillanatképek a locsolkotlás után — Az idei húsvéthétfő „légköre“ falvakban és városok­ban egyaránt nagyon vidám és feszélyezetlen volt. Tu­dósítónk végigjárta az öntözködők különböző csoport­jait és sok érdekes dolgot látott. Helyszűke miatt azon­ban csupán néhány típus, néhány percét mutatja be olvasóinak. Jenő, arcán réveteg mosoly- lyal, hazafelé botorkál. Fejében kusza gondolatok cikáznak. De a sok összefolyó gondolatcso- port mögül, mint örök kísértet, fel-felbukkan felesége képe. Nem a menyasszonyi ■— de nem is az első áldozói képe, hanem a későbbi. A különle­ges, de félelmetes, az utóbbi időben megszokott. Ezt szerette volna Jenő a különböző cégjel­zésű bórákkal lemosni, elhomá­lyosítani. s így hatóköréből ki­kerülni. Az utolsó poharaknál diadalmasan érezte; itt ma megváltozik a helyzet. Vége az eddigi szolgaságnak. Majd én megmutatom! — mondja ki hangosan. De az utolsó szava­kat elharapja: felesége bukkan fel előtte. Csak ennyit tud mondani; — Ugye, nem vagyok berúg­va? Kenyereseknél szélgetés folyik. vidám be- Vé gézt ek a vátette, hogy a kultúrottho- I mosogatással. A kétszomszéd- nok fölötti kellő ellenőrzés 1 asszony atadja magat a beszel­hiánya odavezet, hogy egyesek — különösen a fiatalok közül 1— nem becsülik meg a kul­túrotthon berendezését, kárt okoznák benne; Az etesi népművelési vezető arról beszélt, hogy helyi kul­túrmunka támogatása mellett fontos feladatuknak tartják az ifjúsággal való gondos foglal­kozást, számukra sport és kul­turális lehetőségek biztosítá­getés — vagy ahogy népiesebb nyelven mondják — a plety- kálgatás gyönyöreinek. Kenye­ressé viszi a szót. — —■ Akár hiszi, akár nem Csi- csodáné asszony, az én férjem­mel semmi bajom nincs. Nem iszik, nem dohányzik. Minden­ben megtartja a mértéket. Csak teába szokott néhány csepp rumot önteni. — Hát az bizony nagyon szép. Hogy irigykedem magára. Bezzeg az én férjem minden­nap megissza a maga féldeci­jét. — Az én férjem nem inna meg még egy stampedlival sem. Fő a józanság. Hirtelen nagy zaj keletkezik. Az udvarról ijedt gyerekhang szólal meg. — Kenyeres néni! Lajos bá­csi az úton fekszik. — Jaj! Csak nem halt meg? — Nem. csak be van rúgva, • Árpi és Dezső már hetekkel húsvét előtt elkészítette a lo- csolási tervet. Mikor kelnek fel, melyik soron kezdik, hová mennek először. Árpi egész éjjel ébren aludt. Leste a pirkadást. Anyja több­ször rászólt: Miért nem alszol? Ne félj, a kislányok megvár­nak. De Árpit nem olyan fából faragták. Egy óvatlan pillanat­ban kiosont a szobából, meg­mosakodott, felöltözött és zör­getett Dezsőék ablakán. Mire Dezső felöltözött, már voltak az utcán. Megelőzték őket; Nem baj, majd meglátjuk, hogy ki lesz a legény A déli harangszó a faluszéli árokpar­ton találta őket. Kissé ilumi- nált állapotban. Árpi mély álomba szende- rült. Dezső is közel állt hozzá, Már csak annyit tudott mon­dani: Nem teljesítettük a lo- csolkodási tervet komám. M. P,-ban rvm fTTTVTTTTT HATÁRONTŰLI SZERELEM készségesen sukat. nyelvtudás Tfalahol lépesében ' 18. születésnapját ünnepli egy kislány. A haja olyan szőke, mint a szépséges Tisza, sze­me mélytüzű, szelídfé­nyű. A lelke tele van jósággal. szeretettel. Ilyennek képzeli leg­alábbis Sanyi Reginát. Sanyi Jobbágyiban la­kik és olyan fiatalem­ber, akinek sosem elég semmi. Hiába USIwláz- tatták szülei, hiába ol­vasta végig a községi, megyei, járási könyvtár legszebb darabjait, neki az is kevés volt. Nyel­veket szeretett volna tanulni. Vagy talán szí­ve mélyén valami ka­landra is vágyott. Ki tudná azt megmondani. Az tény csupán, hogy 1954. karácsonyán az egyik német újságban megjelent a jobbágyi fiatalember levele; sze­retne levelezni egy né­met emberrel a nyelv elsajátítása érdekében. A levélnek váratlanul nagy visszhangja lett. Az első nap csak egyet kapott, a másodikon már négyet hozott a postás, majd ketten hoztak hetven szíves­hangú levelet a harma­dik napon, és végül 150-re rúgott a levelek száma. Sanyi megré­mült ettől a levélten­gertől. Nehezen ment még az elolvasásuk is. Hát még a válasz mennyi töprengésbe ke­rült. Meghatódott a rengeteg levélen. Az egyik a DEFA-ból jött, a másikat egy televí­ziós operatörnő írta, a harmadikat, egy thürin- giai parasztlány küldte, de írtak diáklányok, je­lentkezett két gyerme­kes családanya, vala­ha Magyarországon járt idős bányász, drezdai, potsdami, berlini, lá­nyok, fiúk, kis falucs­kák fiataljai küldték Oanyi nagy gondban & volt, hiszen mind­egyikre illene válaszol­ni. Dehát ki győzné szusszal valamennyit? Csakúgy találomra ti­zenhetet címzett meg. Jöttek eleinte sű­rűn a válaszok, majd elmaradoztak, egyre ritkábbak let­tek a német levélkék. Csak egy tartott ki hű­ségesen, a szép szőke laboránsnő. Regina. Az ő levelei szépen stilizál­tak, kedvesek voltak, a sorok mögül kisugárzott a lipcsei kislány egye­nes jelleme, különlege­sen bájos egyénisége. A levélkék eleinte nyelvtanfolyam jelle­már életükbe, mint * reggeli, a levegő, vagy az üdítő ifüóviz. Már úgy érzik, nem tudná­nak egymás nélkül él­ni. A lipcsei kislány be­lopta magát a jobbágyi fiú szívébe, a magyar fiú pedig hozzátartozik a német kislány életé­hez. Csakhogy a szere­tet nem elégszik meg csupán levelezéssel, ha még oly szépek is, őszinték is azok a leve­lek, mint amilyet ők írnak egymásnak. Tjei­külk vágyja a másikét, szivük várja a találko­zást. Az elsőt, az izgal­masat, a rejtelmeset. Hogy beteljesül, virág­ba borül-e a platói sze­relem vagy összeomlik, semmibe fűlik « sok­sok ábránd, tervezge­gűek voltak. A kislány tés, egymás után vágyó- magyarul szereteti vol- dás. Külsőleg illenek-e na megtanulni, a fiú német nyelvtudását akarta elmélyíteni. Az­tán mind több szó esett szórakozásról. zenéről, regényekről és egyre többet kalandoztak el a gyöngybetűs sorok a magánélet rejtelmeibe, egyre többet árultak el küldője fiatal, szép jel­leméből. A testét kis pályás is me­részen nyújtja a májusi nap egymáshoz, vagy csak a lelkűk érzi egymáshoz tartozónak magát? Vagy ötven fénykép mutatja a kislányt öt­ven féle pózban. Éppen eszik, éppen alszik, ép­pen olvas, vagy telefo­nál, amikor elkattant a fényképezőgép. Elme­reng az egyik képen, kémleli a távolt a 'má­sikon. Hányszor, ki is tudná megmondani, hányszor próbálkozott balzsamos, derűs arany- a bájos Regina telefon­sugarának, pedig még hívással, hogy hallja a csak először észleli a tavaszt. Így voltak va­lahogy ők is egymással. Az első lelkűkbe pillan­tásra kitárultak egy­másnak megóhajtották egymást, a napi levél éppen úgy beletartozik hangját az ismeretlenül ismerős kedvesnek. Nem és nem sikerül bekapcsolni a v árva­várt hangot az éterbe. Csák a lelkek telefon­ján beszélgethetnek egymással. Qanyi pedig a lehe­lj tétlennel is pró­bálkozott. Az évek alatt nyiladozó édes szerelem sugallatta neki. hogy próbálja felkeresni, megismerni a kislányt. Futott fűhöz, szaladt fához, próbálkozott rendőrségen, követsé­gen, minisztériumban, de hiába. Sajnos hiába — nincs mód, nincsen lehetőség — vonogat- ták vállukat a közöm­bös, merev hivatalno­kok. Hogyis értenék meg az őszülő halánté- kú hivatalnokok a húsz­évesek első nagy, ha­lálos szenvedélyét. A rendőrségen azt a választ adták; — Es­küdjenek meg. akkor talán szó lehet róla. Es­küdjenek meg. könnyű ezt mondani. Hiszen egyszer ők is azt sze­retnék. dehát mégis­csak több, mint roman­tikus eseménn a táves­küvő. Ismeretlent ösz­AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAt itt i t t ..... " szeadni ismeretlennel. Én magaim fiatal va­gyok, boldog vagyok, szerelmes vagyok. En­nek a határon is átszö­kő, szépséges érzelem­nek nevében emelem fel szavam a paragra­fusokat böngészgető hivatali bácsikhoz. Ad-- janak módot két fiatal szerelmes találkozásá­hoz. jy-özeleg a lipcsei vő- t Ja. sár, a világ min­den tájáról mehetnek oda emberek. Hadd menjen el a mi jobbá­gyi Sanyink is látoga­tóba. Hiszen, amikor ezerszám szöktek, át a gazda nélkül hagyott határon tolvajok, rab­lók, becstelenek és megtévesztettek, a mi Sanyink itthon maradt. Várt a törvényes ügy­intézésre. Az 5 becsü­letes szíve még se nyer­je el jutalmát? UJLAKY MÁRIA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom