Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-30 / 8. szám

1957. Január 30. NÓGRÁDI Népújság Továbbra is együtt maradnak az ifjúsági bányászbrigádok- Fiatal nógrádi csapatvezetők tanácskozása Salgótarjánban ­A Nógrád megyei Fort ad al­mi Ifjúmunkás Szövetség Ideiglenes Intézőbizottságának kezdeményezésére vasárnap, három hónap után először is­mét tanácskozásra gyűltek össze Salgótarjániban a szén­medence ifjúsági csapatai­nak vezetői. Október 23-a előtt a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél 44 fejtési ifjúsági brigád dolgozott és az érte­kezleten megjelent fiatal csa­patvezetők száma most is meghaladta a negyvenet. A bevezetőben Oravecz Ernő, a MFISZ Ideiglenes Intézőbi­zottsága elnöke a tanácskozás egyik legfontosabb feladatá­ul azt jelölte meg. hogy meg­határozzák: újra működjenek- e ifjúsági brigádok. Tanyai Ferenc, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Terme­lési Osztályának vezetője be­számolója elején elemezte az október utáni eseményeket, majd részletesen foglalkozott az ifjúsági brigádok tevé­kenységével, feladataival. El­mondotta, hogy a szénbányá­szati tröszt mindig építhetett a fiatal bányászpk eredmé­nyeire. A múlt év harmadik negyedében például 1Ö 500 he- helyett 25 ezer tonna szenet fejtettek terven felül. Jelenleg is nagy részük van abban, hogy megdőlt egyes borúlá­tóknak az az állítása, hogy a szénmedence még az év végé­ig sem éri el a napi 900 vago- nos termelést. Ezek a pesszi­misták szombaton világos vá­laszt kaptak azzal, hogy a bá­nyászok újabb csúcseredményt elérve reggel hat óráig 982 va­gon szenet küldtek felszínre. A termelés azonban már rendszeresen meghaladná az 1000 vagont is, ha Mizserfán, Kazáron és Zagyván elegendő ürescsillét kapnának a bá­nyászok, Tanyai Ferenc hangsúlyoz­ta, hogy a szénibányászati tröszt most még inkább tá­maszkodni kíván az ifjúsági brigádokra és azt kéri tőlük, hogy az elmúlt két hónap alatt felvett több mint 2000 új bá­nyászt fogadják csapatukba, oktassák, neveljék őket és sze­rettessék meg velük a bányát Tartsák szem előtt azt is, hogy minden csille szén. amellyel többet termelnek, a gyárak­ban öt-hat munkanélküli fog­lalkoztatását teszik lehetővé. Szóvátette még a munkafe­gyelem megszilárdításának ügyét és azt kérte: legyenek ebben is példamutatónk, hogy ne legyen egyetlen olyan üzem sem, mint Ménkes, ahol sokan két órával hamarabb jönnek ki a bányából. Kaposvári Ferenc Ifjúsági csapatvezető jelentette, hogy ifjúsági brigádja ezután is együtt marad és már nyolc olyan embert fogadtak csapa­tukba, akik még nem dolgoz­tak a bányában. Paál István fiatal vájár hangsúlyozta, hogy szeretettel, türelemmel kell foglalkozni a fiatalok po­litikai nevelésével, hogy nem­csak a bányában, hanem a közéletben is megállják a he­lyüket. Ifj. Sándor János brigádja megbízásából a kö­vetkezőket jelentette ki: töb­bet fogunk termelni, mint ok­tóber előtt. A tanácskozás részvevői el­határozták, hogy az ifjúsági brigádok továbbra is együtt haladnak és példamutatóan kiveszik részüket az új bá­nyászok neveléséből és min­den erejüket latba vetik azért, hogy a termelés régi színvo­nalát minél hamarább elérjék. START ■li Indulás a hegyről. Ilyenkor még nem lehet tudni, ki, hogyan ér el a lejtő végére. Egy biztos: akárhogyan érik is el a mere­dek végét, pár perc múlva mindenki újra startol. A bányaüzemek szak szervezeti vezetőinek tanácskozása Salgótarjánban A nógrádi szénmedence bá­nyaüzemeinek szakszervezeti vezetői pénteken tanácskozást tartottak Salgótarjánban Az értekezleten több 17—19-es mozgalmi munkás, volt illegá­lis kommunista is részt vett, hogy tapasztalataiknak átadá­sával segítse a szakszervezeti élet kibontakozását. Torják János, a bányászszakszervezet tröszt bizottságának elnöke az időszerű feladatok megvalósí­tásáról tartott beszámolót. Hangsúlyozta, hogy az üzemi bizottságok job­ban támaszkodjanak a bi­zalmi hálózatra és vegyék igénybe a szakszervezeti mozgalom régi harcosai­nak segítségét. A dolgozókkal ismertessék a szakszervezet programját és részletesen foglalkozzanak a bérkérdésekkel. Gondoskodjanak arról, hogy a dolgozók a végzett EGY NYILHTKOZHT cs ami mögötte vatu Szerkesztőségünket az alábbi nyilatkozat leközlésére kér- ték fel * Alulírott, Kollár Ernő mérnök, mátranováki munkavállaló az 1956. október 23-a utáni ellenforradalommal kapcsolatban az alábbi nyilatkozatot teszem: Ismeretes előttem a történte.* után. hogy a békésen induló tö­megtüntetés milyen változáson ment keresztül, illetve hogyan fajult ellenforradalommá. Ismerem, hogy az ellenforradalom milyen káro­kat okozott hazánkban. Éppen ezért a magam részéről sajnálom, hogy december 10-lg tevékenyen rásztvettem a Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt úgynevezett „központi munkástanács”-ban, amely részt vállalt az ellenforradalom Nógrád megyei irányításából. Tevékenysé­gemet megbántam, szeretném munkámmal bebizonyítani, hogy tevé­kenységem félrevezetésen, tévedésen alapult. Elsősorban kérem a mátranováki bányaüzem dolgozóit, akikkel együtt dolgoztam az el­lenforradalom előtt, majd külör Mátranovák községi dolgozókat — akik Jól lsmerr»»k, hiszen gyermekéveimet itt töltöttem — és a Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt valamennyi dolgozóját, hogy tekintsenek el elkövetett hibáim felett és továbbra is úgy kezeljenek, mint bá­nyász szülök gyermekét, aki becsületes, szorgalmas munkával bebi­zonyítom, hogy érdemes tagja vagyok népi demokratikus államunk­nak. ígérem, hogy a Jövőben hasonló eset nem fordul elő és minden tevékenységemmel a szocializmus építésén munkálkodom. Salgótarján, 1957. január 2. Milyen tények, következte tések vannak e nyilatkozat mögött? Kollár Ernő 1939-ben került a bányához. Volt csil­lés, majd vájár. Megismerte a bányászmunkának nemcsak a fortélyait, hanem minden ne­hézségét, súlyát. Apja 37 évet dolgozott bányában. A múlt­ban, a bányabárók idején Kol­lár Ernő a saját bőrén érezte a kizsákmányolást, a megalá­zást. 1949-ben viszont megada­tott számára, hogy előkészítő­re, majd a nehézipari egye­temre kerüljön. 1953-ban mér­nöki diplomával a zsebében tért vissza Mátranovákra az egyszerű vájárból lett mérnök. Rövid időn belül a mérnökség vezetője lett. A bán. ászok bíztak Kollár Ernőben. Köztük nőtt fel, ér­tük is tanult. November elején az üzem munkástanácsába vá­lasztották be, majd — mint a nyilatkozatból kiderül — a trösztnél működő úgynevezett „központi munkástanácsnak“ is a tagja lett. Ez a törvényte­lenül működő tanács igen ala­posan felelős a sztrájkok szer­vezéséért, a párt- és szovjet- ellenes uszításért, a salgótar­jáni vérontásért. Kollár Ernőt, céljait, módszereit illetően néni lehet egy kalan alá venni a tanács többi tagjaival. De akkor miért dolgozott mégis együtt a tanács többi tagjai­val? Az ellenforradalom őt, mint Kollár Ernő olyan műszakit, akiben meg­bíznak a dolgozók, a saját sze­kerébe igyekezett fogni. Kol­lár Ernő pedig megtévedve — ha átmenetileg is — szem elől tévesztve bányász származását, a belehelyezett bizalom köte­lező voltát — nevével is fém­jelezte a törvénytelenül mű­ködő szervezetet. Szóval, Kollár Ernő akarva- alcaratlanul már elindult azon az úton, melyen sokan a mi megyénkben is végigmentek. Ennek az útnak a végén pe­dig a régi tőkés-földesúri rendszer visszatérése áll — s haladtak rajta olyanok, akik ennek megvalósulását segítet­ték, hajtották végre. Kollár Ernő problémája nem egyedüli. Szép számmal vannak jószándékú, de meg­tévesztett emberek, akik a fel- világosító szó, a tények hatá­sára döbbennek rá előbb vagy utóbb, hová ment volna az a szekér, amelynek rúdját ők is húzták. Persze most azután vannak, akik nem tesznek kü­lönbséget megtévedt, hibáikat belátó emberek és tudatos el­lenforradalmáról* között, s mind a kettő /ellen egyforma módszereket akarnak alkal­mazni. S ez a nézet itt-ott még fokozottabban jelentkezik, ha értelmiségiről van szó. Sajnos Kollár Ernő esetében is ez történt: egyszerűen megkapta a felmondólevelet. Amikor azonban azt a nováki bányá­szok nem helyeselték, ügyét újból felülvizsgálták — s most továbbra is régi helyén dolgo­zik. Most azonban már rajta áll, hogy munkájával, tevé­kenységével félreérthetetle­nül bebizonyítsa: nyilatkozata, tévedésének felismerése őszin­te. Mindennapos élete, mun­kája legyen ennek bizonyíté­ka. Végeredményben: az értel­miség számára eddig sem volt és a jövőben sem lesz iga- zabb út, mint munkálkodni a munkásosztály igazi, valódi érdekeiért: a jólétért, a szo­cializmusért. A munkásosztály útja — az értelmiség útja is! A megtévedteket pedig határo­zott, tényeken alapuló felvilá­gosító szóval térítsük vissza a helyes állásponthoz, munka arányában meg­kapják jogos bérüket, de akadályozzák meg a jogta­lan kifizetéseket és a visszaéléseket is. A hozzászólások során csak­nem mindegyik felszólaló fog­lalkozott a szakszervezeti tag­sági díjak rendezésével és az új tagok szervezésével. Né­hány (helyen már a tagoknak több mint 70 százaléka kifizet­te (hátralékát, de általában in. kább a vontatottság jellemző erre a munkára. Sándor Já­nos, a szakszervezeti tröszt bi­zottság tagja elmondotta pél­dául, hogy a dolgozók várako­zási állásponton vannak. Ezért a funkcionáriusoknak határo­zott választ kell adni a dol­gozók kérdéseire, bogy tisztá­ba jöjjenek a szakszervezet te­vékenységével, feladatával. Ahol még nem alakították meg, újra fel kell állítani az egyeztetőbizottságokat, ame­lyeknek legfőbb kötelessége őrködni a törvényesség betartása, a dolgozók jogai­nak megvédése fölött. A bányászok érdekeinek megfelelően a szakszervezeti funkcionáriusok járjanak el az üzemvezetőségnél a jelenlegi elhanyagolt munkakörülmé­nyek megjavítása dolgában és legyenek ebben következete­sek. Sok szó esett még a köz­vetlen termelési feladatokról, amelyekkel kapcsolatban az a határozat született, hogy az üzemi bizottságok rendszere­sen javaslatokat tesznek a munka rejtett tartalékainak feltárására. A tanácskozáson így máris felvetődött, hogy az októberi események során a lakótelepre került csillék ösz- szegyűjtésével javítsák meg a külszíni szállítás munkáját. Kaposvári Ferenc, a mizserfai UB elnökhelyettese például megemlítette, hogy ötven csil­lét lehetne munkába állítani, csak kerék kellene hozzá. Ami hátráltatja a széntermelés növelését Á téli, hidegebb időjárás jobban igénybe veszi a kül­színi gépeket, valamint azok kezelőinek is lényegesen nehezebb a munkája. Fokozottabban érvényes ez az idei télre, amikoris a késő’ őszi hónapokat, a rendkívüli ese­mények miatt nem lehetett a gépek rendbehozatalára, ki­javítására és megfelelő anyagok beszerzésére kihasználni; így a Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemeinél — bár eddig észrevehető hiányok és gépmeghibásodásból eredő termeléskiesés még nem mutatkozott — a gépészet igen nagy nehézségekkel küzd. A legnehezebb a helyzet a külszínen és ott is elsősor. ban a zagyvái és kisterenyej vontatásnál, ahol hiányzik s még 1954 évben megrendelt 10 darab tartalék villamos­mozdony-motor. Ezeket a motorokat még a múlt év októ­ber végén kellett volna megkapni. Számos sürgetésünkre és utánajárásunkra a Ganz Villamossági Gyár ígéretet is tett, hogy ebben a hónapban elkészít négy darabot és a hiányzó hat darabot február—március hónapban is le­gyártja. Az inászói és forgácsi üzemek ürescsillével való ellátása is nehézségekbe ütközik. Reméljük, hogy ez a kér­dés február 15-ig megoldódik, mert ígéretet kaptunk a tatabányai bányagépgyártól, hogy az 1956. évben le nem szállított 400 darab csillét eddig az időpontig megkapjuk; A kisterenyei, mizserfai körzetben igen sok 5 tonnás talbókocsi vár javításra. A javításhoz azonban nem kapjuk meg a DIMAVAG-tól és a Magyar Acélárugyártól a már hónapokkal ezelőtt feladott rendeléseinkre sem a szükséges rugóanyagot. A Pálfalvi Bányagépgyár is ígéretet tett a talbók javí­tására. azonban ott is anyaghiány miatt nem a kellő ütemben folyik a munka. A rugóanyagokat már sokszor sürgettük, eredmény nélkül. A bányagépek közül elsősorban a szivattyúhiány okoz nehézségeket, bár a mizserfai üzemnek a közelmúltban 4 darab szivattyút a katalini vízbetörésnek 3 darab szivaty- tyút tudtunk biztosítani, mégis elengedhetetlenül szüksé. ges, hogy a múlt év végén le nem szállított szivattyúkat sürgősen megkapjuk. Erre vonatkozólag ígéretet kaptunk a KGM lent járt munkatársától. A szivattyúk javítását is fo­kozott ütemben végezzük, sőt 18 darab szivattyút a kisszi- vattyúgyárba szállítottunk be javítás céljából és ezen kí­vül a tartalékalkatrészek beszerzése is folyamatban vám A sodronykötél-hiány átmenetileg enyhült, miután a bu­dapesti és miskolci gyáraktól, valamint külföldről is néhány szállítmány már beérkezett. A Csepeli Vasművek is megkezdték a víz és kompresz- szor nyomócsövek szállítását, de ezen a téren még nagyon kritikus a helyzet, mert a tröszt semmiféle tartalékkészlet­tel nem rendelkezik és az üzemeknél is nagyobb hiány van csövekben. Ugyancsak nagy a kábelhiány is. E téren még csak komoly ígéretet sem kaptunk, egy-két kisebb tételtől eltekintve. A tekercselési anyagok hiánya a motorok javítását késlelteti. Hengerelt vasáruban is hiányaink vannak. Ez elsősorban a beruházási munkákat késlelteti, másodsorban az üzemi javításokat is. gondolunk itt elsősorban a szoros- pataki 2 tonnás csillére stb. Az elektródahiány átmenetileg enyhült, viszont a hegesztéshez szükséges oxigén és dis- sous gáz ellátásban többször van zavar-. /összegezve: a következő két-három hónapban az elő* zőekben felsorolt gépi berendezések és anyaghiányok lényegesen megnehezítik a gépészet munkáját, reméljük azonban, hogy széntermelésünk fokozott emelkedésének hatására a többi üzem is folyamatosan növeli termelését és így a szükséges gépi berendezéseket, illetve anyagokat időben megkapjuk. MAGYARFI KÁROLY, a tröszt gépészeti osztályának vezetője; Köszönjük nektek füfeki gyermekek Fülekről szeretetcsomagok érkeztek Salgótarjánba. A kö­rülbelül 1500 csomag nagyré­sze névre szóló a füleki VIII. osztályos tanulók ajándékai 'közül. Az ország más észé­be szóló küldeményeket pos­tán továbbítja a megyei bffe­tatási osztály. A csomagok írószereket, ruhaféléket, édes. ségeket, cukorkát, sokoládét tartalmaznánk. A megajándéffeo- zott gyerekek nevében ezúton is köszönetét mlondunk a fü­leld tanulóknak* A? elsők között már 1949-ben megalakult Rimóc községben a termelőszövet­kezet. Akkor 13 dolgozó paraszt, főleg újonnan föld- hözjuttatottak, volt cselé­dek, summások választot­ták a közös gazdálkodás útját. Kezdetben szépen fejlődtek, gyarapodtak — s 51 elején már 70 tagot számlált a rimóci Kossuth. S akkor jött, amire sem a tagság, sem a vezetőség nem számított. A felsőbb szervek egymás után olyan intézkedéseket hoztak, hogy a tagság keze ökölbe szo­rult, s minden kedvük el­ment a munkától. Mereven, semmibevéve az adottságo­kat határozták meg a vetés­tervet. Nagy mennyiségű birkát erőszakoltak a tsz-re. bár mindenki tudta, hogy tartásukhoz sem szakembe­rük, sem takarmányuk,, fé­rőhelyük nem volt. Hullott is az állat szép számmal. Napról-napra züllött a tsz, léptek ki a tagok. 1955—56- ra már csak 16-an marad­tak — félmillió forint adós­sággal az államnak; Újra ti tiösös úton, Tsz alakult Rimócon owwoooaooooooooooc Igaz. a legutóbbi gazda­sági évben már javulás­nak indult a helyzet. 114 ezer forintra emelkedett a tsz vagyona, egy munkaegy­ség értéke pedig 52 forint volt. Az október-novemberi hónapokban az ellenforra­dalom is megindította tá­madását a- tsz ellen. Ennek, valamint a régi sok hibá­nak következményeként de­cember 20-án a tagság ki­mondta a szövetkezet fel­osztását. De alig telt el egy hó­nap, január 24-én este is­mét összejöttek azok, akik tudják, hogy nem a szövet­kezés, a társulás volt a rossz, hanem egész gazda­ságpolitikánk hibáiból kö­vetkezett a tsz leromlása. Így. aztán az előkészítő munka nyomán akkor este, megalakult az új tsz Új élet néven. Jelenleg 13-an vannak, ebből 8 régi, 5 pe­dig új tag. Ez a tizenhárom főből ál­ló kollektíva határozottan vallja, hogy lehet és kell is jól gazdálkodó szövetkeze­tét létrehozni, ahol a dolgo­zó parasztok megtalálják számításukat. Meghányták- vetették, hogyan gazdálko­dott a Kossuth, milyen ta­pasztalatokat kell onnan át­venniük. Lelkes munkakedvükön, hozzáértésükön kívül az ad nekik bizonyságot, hogy a kormány megvédi és tá­mogatja a szövetkezeti mozgalmat, meg hogy a jö­vőben a különböző merev intézkedések nem árthat­nak a tsz-nek; Az újonnan alakult tsz tagsága már nagy vo­nalakban tervet is készített. Úgy tartják — igen helye­sen — hogy semmiféle gaz­dálkodás nem lehet eredmé­nyes tervszerűség nélkül. Jelenleg 160 kh szántó- terület, 11 üsző, 1 tehén, 10 anyakoca, 1 apaállat és 8 süldő a vagyonuk. Az ősszel már elvetették a kalászoso­kat, pillangósuk is van ele­gendő. Most mérik fel, hogy milyen területen lesznek majd képesek a kapások munkálatait időben és jó minőségben elvégezni. Meg­kezdik a trágyakihordást is, felveszik a kapcsolatot a gépállomással, hogy mun­kájuk minél eredménye­sebb legyen. Az állatállományt illető­en azon a nézeten vannak, hogy inkább kevesebb le­gyen, de jó minőségű. Mint mondják, olyan legyen, hogy bárki megnézhesse! Úgy intézik például, hogy őszre már legyen hízójuk. Fiatal, saját nevelésű álla­tokból akarják megterem­teni szarvasmarha-állomá­nyukat. . i ;;; S sorolják a terveket, elgondolásokat. ízlelik az önálló munka ízét, látják, hogy mit akarnak, milyen eredményre számíthatnak. Hogy meglesz-e mindaz, amit terveznek? Meg, mert hozzáértő, bátor emberek vannak a tsz-ben, akik a közös vagyon meg­védését és gyarapítását leg­személyesebb ügyüknek te­kintik. OOOOOOOOQQQQOOOOOOOOOQOOOOOOGOOOOOOOOOOQOQŰOOOQQOOQOOOOOQOOOOOOOOOOOOOQQOOOQOOO* 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom