Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-11 / 55. szám

s/.AB.tíi ^oi;r í»

1956. július 11.

A KÖNYV, A MTIÍRA MINDENKIÉ

F

igyelem a könyvet. Megnézem a kirakatokban, könyvtárakban, különösképpen az emberek kezében. Sokat elárulnak ezek a könyvek, csak figyelni kell útjukat. Kik olvasnak, miket olvasnak? Képet ad ez az emberről és a városról is.

Ezek és hasonló gondolatok járnak az agyamban, amikor felkeresem Tóth László elv- társat. Bányász, a Bajcsi Zsilinszky utcában lakik. Ötven éven felüli, zömök ember. Aa unokájával játszik; a játék nyugalma, derűje tölti el az egész embert.

Annyit tudok róla, hogy szereti a könyvet, a bányász kultúrotthon könyvtárát rendszeresen látogatja. Érdeklődöm:

— Mit olvas Tóth elvtárs? — Jókaitól a Janicsárok végnapjait.

És megindul a szó.

Szabó Pál a kedvelt írója, de az utolsó évben több könyvet olvasott Jókaitól, Gárdonyitól, Móricz Zsig- mondtóí, Veres Pétertől is. Idegen író nincs az utolsó év olvasmányai között.

— Miért? — kérdezem. Vállat von, de aztán kész a válasszal:

— Olvastam már külföldi író könyvét is, de az sose kötött le annyira, mint a magyarok. Ezek közül sok úgy ír, mint ahogyan én beszélek. De nemcsak úgy ír, hanem úgy is gondolkozik. Így aztán ezek mellett maradok.

Ezek után már arra is megjön a bátorságom, hogy ilyen kérdést intézzek Tóth elvtárshoz:

— Gondolt-e már arra, hogy jó lenne, ha egy-egy ilyen könyv magának is meglenne, ha megvenné őket?

Egy kicsit meglepődik, de nem jön zavarba.

— Hát jó lenne — mondja elgondolkozva, — csak drágák a könyvek. 25—30 forint egy könyv, ennyi pedig nem telik az én 1200—1300 forintos keresetemből.

— Vannak olcsóbb könyvek is — vetem ellen.

— No, azok olyanok is ..:

A táskámban van az Olcsó Könyvtár legújabb kötete. Előveszem és a kezébe adom.

— Ismeri-e ezeket?

— Nem.

— Három és négy forint egy ilyen kötet. Tóth elvtárs kedvelt íróinak a művei is közöttük vannak: Jókai,

Mikszáth, Móricz, Szabó Pál, Veres Péter rendszeresen szerepel a sorozatban.

Nézegeti a könyvet és kész az ítélettel:

— Hát ez többet ér, mint egy korsó sör. Annak 5 perc alatt vége van, ez pedig megmarad.

A

zután érdeklődik, hogy hol lehet ezeket a könyveket venni és kapha- tók-e állandóan. Ügy látszik, érdekli őt a dolog. Nem vagyok naív. Nem hiszem azt, hogy Tóth elvtárs első városi útja a könyvesboltba, vagy valamelyik trafikba vezet és könyvet vesz, egyszer azonban eljut oda is. Nem azok közé tartozik, akik „uri- zálásnak” tekintik, hogy ha valaki könyvért ad pénzt. Nem tartom lehetetlennek, hogy ha legközelebb felkeresem, már találok nála az Olcsó Könyvtár köteteiből.

Szép rádiója van, arról is ezó esik.

— Miket szokott hallgatni? — A híreket mindig meghallgatom, ha itthon vagyok. Szívesen hallgatok előadást is.

Ezzel számba adja a következő kérdést:

— Előadásra, színdarabot nézni el szokott-e menni a ikultúrotthonba?

— Nem. Ezekre az előadásokra nem járok. Másféle kellene nekem. Olyasmi, mint amilyeneket a felszabadulás előtt kezdtek a kaszinóban. Ott volt a zenekar, az énekkar, verseket is szavaltak, közben előadást tartottak valamilyen hasznos dologról. Az volt a jó ezeknél az előadásoknál, hogy a zeneszám, az ének, vagy a vers előtt tníndig megmagyarázták, hogy miről is szól, ki írta és mit »kart vele elmondani. így

aztán megértettük mindnyájan. Ilyen előadásokra most is elmennék. Azt hiszem, hogy érdemes lenne most is ilyeneket rendezni. Ha az elsőn nem is lennének sokan, megszeretnék hamarosan.

I rdemes elgondolkozni

r ezen a javaslaton! Mar gam is emlékszem a fel- szabadulás előtti estékre. Szívesen látogatták. Ma még jobban meg lehetne rendezni őket, nagyobbak a lehetőségek.

Elbúcsúzom Tóth elvtárstól és a bányász kultúrotthon könyvtárát is megnézem. Jókor megyek. A könyvtár nyitva van és Szurcsányi elvtárs, a könyvtáros készséggel áll rendelkezésemre. Elég gyéren jönnek a könyvtárba, van időnk beszélgetésre.

— 247 tagja van a könyvtárnak — kezdi Szurcsányi elvtárs.

Elég szép szám ez így, de kíváncsi vagyok, hogy mit takar:

— És mennyi ezek közül a rendszeres olvasó?

— 180 körül van — mondja kis gondolkodás után.

Még ez se kevés, de tovább megyek:

— Hogyan oszlik meg ez a 180 olvasó?

Nem nehéz erre se a felelet, hiszen kimutatás van róla.

— Körülbelül 40 százaléka ifjúsági olvasó.

A szám megcsappan, már csak 102 felnőtt olvasó marad. Az ifjúság könyv iránti érdeklődése öröm, a másik szám azonban már nem szívderítő. És még ez is tovább morzsolódik:

— További 15 százalék értelmiségi olvasó.

Hetvenöt maradt És még ez se az utolsó szám: az olvasók nagyobb része nő. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor már csak 30—35 rendszeres munkásolvasója van a bányász kultúrotthon könyvtárának.

És ez bizony már kevés!

„A kultúra mindenkié!” — hirdetjük jogosan. Él-e azonban mindenki vele? Itt már hiba van. Olyan hiba, amely nem kijavíthatatlan és amelyet orvosolni kell. Hogyan?

Egyik módja talán azoknak az előadásoknak a felelevenítése lenne, amelyeket Tóth elvtárs említett. Sokat lehetne tenni ezekkel is a könyv megszerettetése érdekében. Azután bizonyára van még más út is, gondolkozzunk: rajta!

Mi a helyzet a Megyei Könyvtárban?

Szívesen adnak felvilágosítást itt is. A kép ugyanaz, mint a bányai könyvtárnál. A könyvek forgalmában Jókai, Mikszáth. Móricz, Gárdonyi. Szabó Pál, Veres Péter művei vezetnek. A külföldiek közül Balzac, A. Tolsztoj, Solohov Csendes Donja, Maupassant, Stendhal a legkeresettebbek. Vannak könyvek, amelyeket ronggyá olvasnak, mások hónapról hónapra kézbe se kerülnek.

A könyvtárnak 1274 tagja van. Ennek 10 százaléka munkás Persze nem teljes a kép, a munkásolvasók nagyobb részét az üzemi könyvtárak vonják magukhoz. A további megoszlás: parasztolvasó I

százalék, értelmiségi 35, tanulóifjúság 30, egyéb (zömmel háztartásbeliek) 24 százalék.

A könyvtár havi forgalma öt-hatezer kötet.

E

zek a statisztikai adatok. S mit bizonyítanak? A könyv még ma sem mindenkié, bár ma már mindenkié lehetne. „Ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán” — jutnak eszembe Petőfi szavai. Hát igen, van még tennivalónk! Tizenegy éve formálódik, alakul az új ember, tizenegy éve mindenki számára adva vannak a lehetőségek, csak fel kell használni. A jog egymagában nem elegendő, gyakorolni kell azt. Ha,valaki nem ismeri a jogát, meg kell rá tanítani. Az iskoláktól a legkisebb kultúrteremig folyjon ez a tanítás!

S ha majd elérjük azt, hogy nemcsak futballmeccs-jegyre adnak kj 10 forintot magától érthető természetességgel az emberek, hanem színházjegyre és könyvre is, akkor elmondhatjuk, hogy teljes győzelmet aratott a kultúrforra- dalom! Molnár Jenő

A szocialista tiúiior országainak gazdasági rgvüttui sä ködése

A szocializmusnak,

mint világrendszernek a léte már tény. A hatalmas szocialista tábor, amelyhez 13 európai és ázsiai ország tartozik, jelenleg a földkerekség lakosságának 36 százalékát egyesíti és bolygónk területének 26,6 százalékát foglalja el. A világ ipari össztermeléséből ezekre az országokra csaknem 30 százalék jut.

A szocialista táboron belül az országok közötti kapcsolatok a testvéri barátság, a kölcsönösen előnyös, egyenjogú gazdasági együttműködés szellemében fejlődnek.

Egész sor közép- és délkelet-európai ország nyomban azután, hogy a fasiszta elnyomás alól felszabadult, hozzálátott a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolatok felvételéhez és kiszélesítéséhez. A Szovjetuniótól kapott legfontosabb nyersanyagfajták, élelmiszerek. fűtőanyagok, valamint gépek és berendezések segítettek a népi demokratikus országoknak abban, hogy a háború ütötte sebeket rövid idő alatt begyógyítsák, hogy népgazdaságukat helyreállítsák és továbbfejlesszék.

Azok a sikerek, amelyeket a népi demokratikus országok fennállásuk kezdeti időszakában elértek, lehetővé tették, hogy tervalapokra helyezzék gazdasági építésüket, megteremtették a feltételeket az iparosítás, a szocializmus alapjainak lerakását szolgáló tervek kidolgozására és megvalósítására. Magától értetődik, hogy a népgazdasági tervek teljesítése nemcsak ipari berendezések és nyersanyag behozatalát követelte meg a népi demokratikus országoktól, hanem azt is, hogy saját termékeiket kivigyék. Szükségessé vált a külkereskedelem tervszerű fejlesztése, a hosz- szúlejáratú gazdasági megállapodások megkötése a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi országaival.. E megállapodások megkötése folytán a szocialista országok közti áruforgalom évről évre növekszik, s jelenleg két- és félszeresen meghaladja 1948. színvonalát.

A gazdasági tevékenység összehangolása mentesíti a szocialista országokat attól.

hogy egész sor bonyolult és munkaigényes termék gyártását megszervezzék, mivel ezeket a termékeket most már megkaphatják azoktól a testvéri országoktól, amelyekben e termékek előállítását már megszervezték. Igv például Bulgáriának most már nem kell beruházásokat eszközölnie a gőzgépgyártás megteremtésére. Romániának a nagyolvasztók és hengerdék berendezésének gyártására. Mindezt megkaphatják a Szovjetuniótól. Lengyelországtól. Csehszlovákiától és a Német Demokratikus Köztársaságtól, ahová cserébe saját, nagyban gyártott termékeiket szállítják. Ezzel óriási összegeket takarítanak meg. amelyekre a népgazdaság többi ágában szükség van.

Az utóbbi időben a baráti kapcsolatok helyreállítása folytán Jugoszlávia egyre észrevehetőbb szerepet kezd betölteni a többi szocialista állammal való gazdasági együttműködésben. Elég megemlítenünk, hogy Jugoszlávia kereskedelme a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal mór eléri az ország áruforgalmának 12 százalékát.

Jelenleg a népi demokratikus országokban 391 üzem és 90 különálló műhely épül szovjet segítséggel. Az idén a Szovjetunió új megállapodásokat kötött Kínával és Bulgáriával. E megállapodások szerint a Szovjetunió további 55 új üzem építésében nyújt segítséget Kínának, valamint két nagy műtrágyagyár építésében Bulgáriának. Az üzemek építésében Jugoszlávia is segítséget kap a Szovjetuniótól. Ez a segítség műtrágya- gyárak, százezer kilowatt kapacitású hőerőmű építésére és három bánya átépítésére terjed ki,

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának május második felében megtartott ülésszaka rámutatott, hogy a szocializmus táborán belül szakosítani kell a termelést. Ezen az ülésszakon a tanács tagjain kívül megfigyelőként Kína és Jugoszlávia képviselői is részt vettek.

A szocialista együttműködés

formái rendkívül sokrétű Feltétlenül meg kell említ például a tudományos és te nikai együttműködést, am ugyancsak szakadatlanul 1 lődik és fontos tényező szocialista államok tenne erőinek fellendítésében. Em az együttműködésnek ragyc példája a magkutatások 1 zös intézetének megszervez« amely új szakasz kezdetét lenti a nemzetközi egyt működés fejlesztésében atomenergia békés felhaszi lása terén.

A tények tehát azt bi:

nyitják, hogy a szocialii tábor országainak gazdas; együttműködése fejlődik erősödik. De ez egyáltalán ni jelenti azt, hogy a szociali; országok gazdaságilag el aki nak szigetelődül a világ töl részétől. Maga az élet tar sítja, hogy a szocialista őrs; gok közötti gazdasági kapcí latok nem akadályozzák m ezeket az országkat a kapii lista államokkal való kitérje kereskedelemben. Ellenke; leg, éppen a szocialista őrs; gok kezdeményezésére nőve szik a kapitalista országokk való kereskedelem, s éppen szocialista országok teszn< meg mindent annak érdek ben, hogy ez a folyamat a ki csönös előnyösség alapján t vább fejlődjék.

_____

Külpolitikai h

írek

A fasizmus ellen harcok oizottságának meghívásé több mint 450 ifjú és leány é kezelt látogatóba a Ném Demokratikus Köztársasági Franciaországból, Olaszorszá, ból, Belgiumból. Dániábc Norvégiából. Hollandiából < Luxemburgból. A fiatalok szí lei fegyverrel harcoltak vaf hősi halált haltak a fasisztá elleni küzdelemben.

Nyugati jelentések közli, hogy a Görögországtól déli fekvő Egei-tengeri szigetek« súlyos földrengés rázta me és a földrengést több hullám ban követő szökőár a puszit lást még teljesebbé tette.

Szliács-fürdői emlékek

(Csehsz lovákiai útijegyzet)

Három héttel ezelőtt tértem vissza a baráti, szomszédos Csehszlovákiából, ahol — rokoni látogatás céljából — családommal együtt felejthetetlenül szép 15 napot töltöttem. Szabadságom ideje alatt jó néhány szlovákiai várost és községet felkerestem és bőséges útiélményben volt részem, bárhol is jártam. A kedves emlékek közül csupán egyetlenegyet ragadok ki: a Szliács-für- dőn szerzett benyomásokat.

Június első hetében Zólyomban lakó rokonaimat is felkerestem és érthető örömmel fogadtam nagybátyám indítványát, hogy látogassunk el néhány órára a mindössze 4 kilométer távolságra fekvő — Európa-szerte ismert — Szliács fürdőhelyre. A javaslatot tett követte és az egyik délután vonatra is szálltunk. Néhány perces vonatát után már messziről szentünkbe ötlött a vasúti megállóhely fehérbetűs nagy táblája: „Szliács-fürdőtelep”.

A vonatról lessállva, nagybátyám kalauzolása mellett elindultunk a kanyargó dombos úton felfelé, az üdülőhely irányába __A felszabadulás előtti Szliácsról csak annyit, hogy mindig közkedvelt fürdő telep volt, igen sok látogatót vonzott és idegen forgalma busás jövedelmet jelentett az akkori reakciós kormányzat

számára. Valamikor Szliács az egyszerű dolgozók részére szinte megközelíthetetlen volt. Az üdülőkben dúsgazdag kereskedők, gyárosok, bankárok és kormánytisztviselők „pihenték” ki egész évi semmittevés után fáradalmaikat. Azt hiszem, nem kell különösebb fantázia annak elképzelésére, hogy a felszabadulás előtt a méregdrága Szliács csak azok számára nyitott kaput, akiknek a borsos penziódíjak, a luxusüzletek tarifái és a változatos szórakozási lehetőségekkel együttjáró tetemes kiadások nem okoztak semminemű anyagi problémát. Ma már viszont Szliács is — visz- szavonhatatlanul és mindörökre — a dolgozóké, a munkások, parasztok, értelmiségiek, alkalmazottak pihenését, gyógyulását van hivatva szolgálni.

Az aránylag igen kicsiny vasútállomásról fákkal övezett szerpentinek vezetnek fel a tulajdonképpeni üdülőhelyhez. A teljesség kedvéért megkívánom említeni, hogy a fürdő rendeltetése kettős jellegű. A vendégek túlnyomó része — orvosi beutalás alapján — gyógykezelésre érkezik ide, kisebbik része viszont — o csehszlovák szakszervezet útján — mint üdülő tölti itt el kéthetes szabadságát.

A kanyargós dűlö- v.tak csakhamar hús erdőbe vezetik az arra járót, s a szépen gondozott erdei utak, a kellemes pihenést ígérő élénk színű padok, a virágok színpompás látványa arra figyelmeztet, hogy már közel járunk a pavilonokhoz. Az üdülőhely területén igen sok gondosan kiépített medence csapjából bőven ömlik a gyógyító erejű forrás, egyik a gyomorbántalmakban szenvedők részére jelent „kész orvosságot”, a másikat a gyermektelen anyák sokasága látogatja, a harmadik szembetegségek gyógyítója.

A legnagyobb tömeg mégis azt a forrást állja körül, melynek szénsavas, kellemes vize kitűnően oltja a bőséges uzsonnák elfogyasztása után támadt szomjat. Ez a víz oly nagymértékben vastartalmú, hogy például a fehér üveget valóságos rozsdamázzal vonja be. Érdekes jelenség volt látni, hogy a Zólyomból és a környékről érkezett kirándulók 8—10 üveget megtöltve, degeszre tömött hátizsákkal fel- málházva távoznak a forrás medencéjétől.

A források után még néhány percnyi gyaloglás és máris csodálatos panoráma tárul a néze- lödők elé: teljes szépségében kibontakozik a fürdőhely épületeinek tömbje. Több, egymástól néhány száz méternyire fekvő — városneveket viselő — pavilonokban a beutaltak százai várják gyógyulásukat, gondos orvosi kezelés és felügyelet mellett. Itt gyógykezelik a különféle szívbán- talmakban és női szervi betegségekben szenvedőket, akik között férfiak és nők, 4—5 éves apróságok és 60—70 éves öregek egyaránt megtalálhatók. Amint megtudtam, az ellátás és az ápolás elsőrangú, a beutalás egyelőre 3 hétre szól, ez az időtartam azonban a gyógyulási folyamat stádiumától függően 2 hónapig is meghosszabbítható.

Külön épületek állnak a 2 hetes turnusokban változó üdülők rendelkezésére. Ezek közül magasan kiemelkedik Szliács-fürdö büszkesége, a 3 emeletes „Hotel Palace”, amely a modern építészeti stílus minden szépségét és előnyét magán viseli. Ebben a monumentális szállóban — amely méretét tekintve leginkább a mi galyatetöi üdülőnkhöz hasonlítható — minden a dolgozók kényelmét szolgálja. Az épület földszinti részét üzlethelyiségek tarkítják, megtalálható itt a divatcikkektől kezdve a szebbnél szebb női cipőkön át a fogkeféig minden, s hozzátehetem — amit különös örömmel konstatáltam —, nem á nálunk oly ismert „üdülőhelyi”, hanem a szokványos, normális üzleti árakon.

A Palace-szálló berendezése a legkényesebb igényeket is kielégítheti. A folyosókat süppedő szőnyegek borítják, a bútorok gyönyörűek, a lakószobák 2—3 ágyasak, hideg-meleg folyóvízzel, csengővel, asztalterítőkkel, függönyökkel és modern bútordarabokkal vannak ellátva. Külön klubtermek, billiardszo- bák, társalgók és könyvtárak állnak az üdülő dolgozók rendelkezésére. A szobák erkélye- sek, a közös, üvegfalú étterem büszkeségére válna bármelyik európai fővárosnak. Éppen vacsorához terítettek, s íme ízelítőül az egyszerű „hétköznapi” étlap: bécsi szelet burgonyával és ecetes salátával, tortaszelet és cseresznye befőtt. Ezek után érthető, ha a beutaltak néhány kilogramm többlettel távoznak 2 hét múlva.

Mind a gyógypavilo- nokat, mind pedig az üdülőépületeket színpompás virágszőnyeg övezi. Általában az volt a benyomásom, hogy a csehszlovák elvtársak megkülönböztetett gondot fordítanak a parkosítás tökéletességére, s ehhez aránylag nagy létszámú kertészeti technikai személyzetet vesznek igénybe. Szliács nem magaslati üdülőhely ugyan — alig néhány száz méterrel a tengerszint felett helyezkedik el —, a levegő mégis elképzelhetetlenül ózondús és kristálytiszta. Nem csoda, hiszen valóságos fenyőerdő övezi, nem is szólva a többi kertészeti remekműről. (Parkírozott, mesterséges halas tó, rengeteg pálma, kü lön növény kert stb.)

Az üdülő fürdőit na ponta ezren veszi igénybe, sokan napkú ráznak, mások kiadó sétákat tesznek a kör nyező erdőrengetegben Néha bábeli nyelvzavar figyelmezteti a gyanút lan szemlélődőt arra hogy Szliács napjaink ban is nemzetközi forgalmat bonyolít le, d< immáron nem a dúsgazdag tőkéseket hizlalja a jó pénzért, hanem a más nemzetbeli dolgozóknak nyújt felejthetetlen napokat — bárki által megfizethető ellátási díjért.

Lassan alkonyodul kezd, a hűvösebb levegő és az óra számlapja arra figyelmeztet, hogy indulnunk kell visszafelé, mert nemsokáim befut vonalunk Besztercebányáról. Megindulunk az állomás irányába. Útközben a friss élmények hatása alatt gondolatainkba mélyed- tünk. A legmegkapóbb érzés az volt, hogy ezen a gyönyörű fürdőhelyen ma már minden — a bőséges étkezés, a kifogástalan elhelyezés, a gondos orvosi ápolás, a szökűkutak és a pálmafák — az ember, az egyszerű dolgozók kényelmét szolgálja. Ez a rövid kirándulás is azt példázta, hogy a Csehszlovák Köztársaságban is — a Szovjetunióhoz és a többi népi demokráciához hasonlóan — ma már az ember a legfőbb érték.

Gyürki Zoltán Balassagyarmat