Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)
1956-03-14 / 21. szám
1958; március 14. SZABAD AOGbSd 3 cAprilis 4-ve készülnek üzeműnk tmj A Salqctarjani Vasöntöde- és Tűzhelygyár öntödéjében dolqozik Szeles István csapoló és olvasztár briqádja, amely a múlt év negyedik neqyedévében elnyerte a kupolcs brigádok közűi elsőnek járó 3500 forintos jutalmat. Szeles István briqádja ápriMs 4 tiszteletére többek között vállalta, hogy a külföldről behozom kokszból a meqengedett 17 százalékos felhasználás helyett 16,5 százalékot ér el. Képünkön Szeles István a csapolást irányítja. (Magyar Fotó — Járai Rudolf felvétele) A végzett munka eredménye Hányáson Hoikó Gusztáv : i brigádja veret { : a felszebadulási versenyben f : : ♦ A kányási akna nyugati $ ♦ siklójában dolgozik Hoikó 1 ; Gusztáv fejtési brigádja, j S amely az április 4 tisztele- : i téré folyó versenyben is j I nagyszerű eredményeket ♦ : ér el. : ♦ Március első harmada- ♦ 1 ban 123 százalékra teljesí-1 Í tette esedékes előirányza- | tát a Holkó-brigád. A bri- | 1 gád kiváló túlteljesítésével J t már a hónap 10 napjában; ! megkétszerezte 55 csillés 5 | havi vállalását. | Dost az április 4-e tiszteletére tett vállalásuk teljesítése a legfontosabb feladat (Tudósítónktól.) A Salgótarján külső pályaudvar dolgozói a hetekig tartó erős hidegben derekasan megálltak helyüket. A pályaudvar területén sem a legerősebb hidegek, sem a nagy havazások idején nem fordult elő forgalmi zavarj A váltók és; a keresztezések forgalombiztos állapotban való tartásában legnagyobb szerepük a váltóőröknek volt, akik közül különösen kitűntek Bá- tonyi István vezető váltóőr és Nagy Béla, Balogh József, Sztremi József és Somoskői Péter váltóőrökj A harc tovább folyik, de most mór a felszabadulás 11. évfordulójára tett vállalások teljesítése van a dolgozók figyelmének előterében. Az április 4-e tiszteletére folyó versenyben az utóbbi napokban Kovács Pál és Sándor Pál szolgálattevők a tehervonatok kiterhelésénél 116 százalékos nagyszerű eredményt értek el. A pályaudvar minden dolgozója tudatában van annak, hogy most az április 4 tiszteletére tett vállalások teljesítése a legfontosabb feladat. Március első harmadában a tröszt bányaüzemeinek versenye szép eredményeket hozott: a tröszt az első tíz napra esedékes tervét 108,1 százalékra teljesítette, ÉLENJÁROK: Mizserfa: 1756 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, főmérnök: Józsa Pál. Szorospatak: 1372 tonna többlet. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. Kazár: 1343 tonna többlet. Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Kreffiy Iván; Nagybátony: 966 tonna többlet. Üzemvezető: Tanyai Ferenc, főmérnök: Marton Mihály. Zagyva: 882 tonna többlet, A négy legjobb Üzemvezető: Simon Ernő, főmérnök: Harmos Mihály. Kistercnye: 766 tonna többlet. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Ménkes: 411 tonna többlet. Üzemvezető: Szabó Imre, főmérnök: Cserjási Miklós. Tiribes: 144 tonna többlet. Üzemvezető:, Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. Káaiyás: 17 tonna többlet. Üzemvezető: Kovács D. László, főmérnök: Szebényi Ferenc. ADÓSOK: Róna: 113 tonna tartozás. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István. Mátranovák: 137 tonna tartozás. Üzemvezető: Sárai Lajos. főimérnök: Révfalvi János. A tröszt többlete március első tíz napjában: 7775 tonna. zagyvái brigád Egy újítás — 2 millió forintos megtakarítás A Salgótarjáni Acélárugyár GSz B-üzemében az utóbbi időben nagy problémát okozott, hogy a villarészleg nem tudta teljesíteni tervét. A lemaradás fő oka az volt, hogy nem állt a dolgozók rendelkezésére megfelelő mennyiségű és minőségű köszörűkő. Az üzem fizikai és műszaki dolgozói már régóta kísérleteket folytattak, hogy egyszerűbben és olcsóbban oldják meg a villák köszörülését. Vé- gülis még a múlt év decemberében Bilek Károly gyárrészlegvezető és Vágner János többszörös újító közös kísérleteit siker koronázta; egy egyszerű, kis gépet szerkesztettek, amely a köszörülés helyett el- hengerli a 3—4—6 ágú villák sorját. A kis hengerlőgép beállítása nagy mennyiségű köszörűkő megtakarítást eredményez, ami pénzben kifejezve a villarészleg egy évi termelésére átszámítva megközelíti a 2 millió forintot. Az újítás jelentősége rendkívül nagy munkavédelmi szempontból is, mert a köszörülés folytán keletkezett vas- és köpor ártalmas volt a dolgozók egészségére, és hiába állítottak fel porelszívó berendezéseket, csak nem tudták kellőképpen tisztán tartani a műhelyek levegőjét és a dolgozókat a szilikózis betegség fenyegette, főleg a villaköszörü- lőket. Az üzem dolgozóinak nagy örömet jelent a kis gép felfedezése, mert valahogy saját bőrükön is érzik annak előnyeit. Egyesek azt mondogatják, hogy ennek az újításnak a bevezetése 10 évvel toldja meg életüket. Bilek Károly és Vágner János hosszas kísérletezése tehát nem volt hiábavaló, mert a sorja elhengerlő gép nemcsak jelentős pénz megtakarítást eredményez majd a gyárnak, hanem elősegíti a dolgozók egészségének védelmét is. A zagyvái bányaüzemnél a felszabadulási versenyben különösen négy brigád tűnt ki március első tíz napjában. A négy brigád köpött a százalékos eredmények figyelembevételével a következő a sorrend: Kovács László brigádja 187 százalék, Gajdár Pál brigádja 147 százalék, Tuza József brigádja 145 százalék és Barják János brigádja 144 százalék. A felsorolt négy brigádnak nagyrésze van abban, hogy Zagyva az utóbbi időben a legjobb bányaüzemek közé tartozik, mert a Kovács- és a Tuza-brigád, amelyek fejtésen dolgoznak, együttesen 344 tonna szenet bányásztak ki terven felül, a Gajdár- és a Barják-brigád pedig, amelyek elővájáson dolgoznak, összesen 16,5 folyóméter elővájást végeztek el előirányzatukon felük Március /J tnnítása mlékezünk, mint a tűnő évek folyamán már annyi« 1848 tavaszán forradalom söpört végig a megvenhedt Európán. Február 24-én Párizsban lobbant fel a láng, március 13-án már Bécs népe fogott fegyvert, és másnap, március 14-én Petőfi szavai a Pilvax kávéházban jelentettek riadót: „A forradalom förgetege már itt zúg a közeli szomszédban. És mi tétovázunk! Nem és ezerszer nem! Cselekedni fogunk!“ És másnap, a nagy napon, 1848. március 15-én már az egész Pest talpon volt, kitört a pesti nép, a pesti munkások és a József-napi vásárra az egész országból összegyűlt parasztok forradalma. A történelem bebizonyította, hogy minden forradalom magva, ereje a munkásosztály. A feudalista Magyarországon. ahol a bécsi politika következtében gyermekcipőben járt még csak az ipar, nem volt, nem is lehetett olyan munkásosztály, amely a forradalom vezető erejévé válhatott volna. Gyenge, számban kicsi volt, nem vált döntő tényezővé. Városi polgárságunk, melynek ilyen körülmények között a forradalom vezetőjének kellett volna lennie, nem fejlődött ki, mert a törököt felváltó Habsburg uralom még a töröknél is borzalmasabb elnyomásban tartotta az országot. A forradalom vezetője így a kis- és középnemesség lett, melynek érdekei nem egy ponton ütköztek a nép érdekeivel s ez a kis- és középnemesség így féken tartotta a forradalom radikálizmusát, távol állott tőle Petőfi és Táncsics földosztó terve, amely a forradalom erejét megsokszorozta volna. ' jl/Iásfél évi legendás harc után porba hullottak Vilá- gosnál a forradalom, a szabadságharc dicső zászlói. Győzött a túlerő, az eszmét azonban nem tudta megfojtani. Legjobbjainknál a március 15-re való emlékezés nem csupán a hősi hagyományok kegyes ápolását jelentette, és jelenti ma is. hanem hűséget a 48-as forradalom eszméihez. így lett 1848 március 15-nek emléke nagy erőforrás a nemzeti függetlenségért, a felemelkedésért folytatott harcban. Március szellemét idézték a nemzeti ellenállás harcosai, a Habsburg önkényuralom keserves éveiben éppúgy mint az ellenforradalom 25 sötét éve alatt. Ezekben az időkben a hivatalos Magyarország is megemlékezett március 15-ről, de meghamisította, megfosztotta népi, forradalmi jellegétől, mindent feledtető piros- fehér-zöldbe öltöztette, elvette Kossuth, Petőfi, Táncsics adta nagyszerű célkitűzéseit, néhány versre és a Kossuth- nótákra korlátozta a megemlékezést. Messze volt ez 1848 igazi tanításától, görögtűz, mely ellobbant és nem maradt utána semmi sem. Legjobbjaink előtt azonban 1848 március 15 szelleme eleven, mozgató erőt jelentett ezekben az években is, a forradalom céljai megvalósítandó feladatként lebegtek a szemük előtt, ezért vitték harcba a népet is, mégis közel száz évnek kellett elmúlnia, hogy eszméik megvalósuljanak. Független ország, szabad nép kellett ezeknek a céloknak a megvalósításához. Történelmi igazságszolgáltatás volt az, hogy éppen a forradalom évfordulóján, 1945. március 15-én a Vörös Hadsereg által felszabadított Magyarország a márciusi ifjak célkitűzésének folytatásaként földhöz juttatta a „hárommillió koldust”, eldöntötte az ezeréves pert, szétosztotta a százezer holdakat a jogos örökösök között. Ettől kezdve 1848 márciusa méltó örököseinek tekinthetjük magunkat. És ez csak a kezdet volt. A felszabadított ország, a hazára lelt nép további bátor tetteivel már túljutott a márciusi ifjak célkitűzésein. C zárnunkra a március 15-re való emlékezés nem csu- pán a hősi hagyomány ápolását jelenti, hanem jelenti azt is, hogy ha hűek akarunk maradni Petőfi és Táncsics örökségéhez, akkor nap mint nap munkával kell küzdenünk hazánk megerősítésén. Jelenti azt. hogy töretlen hűséggel kell küzdenünk a békéért, szabadságunk, nemzeti függetlenségünk megőrzéséért. A magyar nép ma is éppen úgy, mint 1843-ban a nemzetközi haladás élcsapatához tartozik; a Szovjetunió vezette béketábor tagja és ez függetlenségünk megőrzésének, további fejlődésünknek és felemelkedésünknek a legbiztosabb záloga. MÁRCIUS 15 EMLEKERE Száznyolc esztendő múlt el azóta, hogy az első március 15-re virradt hazánk. Idézünk most, a nagy nap évfordulójának emlékére Petőfi Sándor naplójából egy részletet, amelyben a költő elmondja 1848. március 15-nek eseményeit: Pest, március 17. 1848. resten március 14-én az eilen. zéki kör gyűlést tartott, mely ősi szokás szerint eredménytelenül oszlott szét. Egy gyűlésben indítvány áztatott, hogy a tizenkét pont petitióképen föl- nyújtassék a királynak, mégpedig rögtön, de az akkor virágzott táblabírói szellem Pon- tiustól Pilátushoz akarta vinni a dolgot, úgy hogy valamikor a huszadik században lett volna vége. Egyébiránt jó, hogy így történt... micsoda nyomorúság, kérni akarni, midőn az idő arra int, hogy követelni kell, nem papirossal lépni a trón elé, hanem karddal!... a fejedelmek úgy sem adnak soha semmit, azoktól, amit akarunk, el kell venni. Én nem voltam jelen az ellenzéki kör gyűlésén. Akkor este Jókai mondta el eredményét vagyis eredménytelenségét nagy keserűséggel és teljes levertséggel. Hallatára magam is elkeseredtem, de el nem csüggedtem. Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel, ki mindig buz- ditólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni? mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell, és mingyárt holnap ... hátha holnapután már késő lesz! Logicailag a forradalom első lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót... azt fogjuk tenni! a többit istenre bízom és azokra, kik rendelve vannak, hogy a kezdetieket folytassák; én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem. Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! és ha lelövöldöznek? isten neki; ki várhat ennél szebb halált? E gondolattal aluttam el. Korán reggel az ifjak kávéházába siettem. Az úton Vasvári Pállal találkoztam, mondtam neki, hogy menjen Jókaihoz, s ott várjanak meg együtt engemet. A kávéházban még csak néhány fiatalember volt, kik nagy búsan politizállak. Bulyovszky Gyulát, ki közöttük volt, meghitam Jókaihoz, a többieknek meghagytam, hogy az érkezőket tartsák itt, míg vissza nem jövünk. Haza menvén, előadtam szándékomat a sajtó rögtöni felszabadításáról. Társaim bele egyeztek, Bulyovszky és Jókai proclamatiót szerkesztettek, Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonászott, nem tudva, hogy szurony van benne; egyszerre kiröpült a szurony egyenesen Bécs felé, anélkül, hogy vala- melyikünket megsértett volna. — Jó jel! kiáltánk föl egyhangúlag. Amint a proclamatió elkészült s indulófélben voltunk, azt kérdem, micsoda nap van ma? — Szerda, felelt egyik■ — Szerencsés nap, mondám, szerdán házasodtam meg! Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjúkkal. Jókai a procla- matiót olvasta föl, én nemzeti dalomat szavaltam el; mind kettő riadó tetszéssel fogadtatott. (A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írám, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmaradt. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.). A kávéházijai) azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proclamatiót és én elmondtam a nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a semina- riumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. A seminarium csarnokában elénk állott egy professzor, és azt mondta nagy patkóssal; — Urak, a törvény nevében.., Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem jut- hatvján szóhoz, szépen elkot- ródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek. Közülök Vidács emelt szót, elmondta, hogy professzoraik a tartandó laiko- mábani részvevőst eltiltották kicsapási büntetés mellett. Kacaj, bosszankodó kifakadá- sok a hallgatóságban. De a lakoma már csak mellékes dolog volt. Jókai ismét fölolvasta a proclamatiót, s a tizenkét pontot, s én velem elszavaltat- ták a nemzeti dalt. Mindkettőt fanaticus lelkesedéssel fogadták, s a refrainban előjövő ,.esküszünk“-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt, — Most menjünk egy cen- sorhoz, és vele Írassuk alá a proclamatiót és a nemzeti dalt! — kiáltott valaki. — Censorhoz nem megyünk, feleltem, nem ismerünk többé semmi censort, el egyenesen a nyomdába! Mindjárt bele egyeztek és követtek. Lanflerer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk. Jókait, Vasvárit, Vidácsot és engem neveztek ki küldötteknek, hogy a sajtót lefoglaljuk. Mi megtettük azl a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ez alatt kinn lelkesítő beszédeket tartottak Egresi Gábor, Degré, Vasvári, Jókai stb. Dél felé elkészültek a nyomtatványok s ezrenként osztattak szét a nép között, mely azoikat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott. A szakadó eső dacára mintegy 10 000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét port. tot magokénak vallják a polgárok is és velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek!. -. Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaság jön . , j körülnéztem, hogy az arcokat vizsgáljam, egyetlen egy ijedt arcot sem láttam. , $ minden ajkon a kiáltás: fegyvert! fegyvert! Ezen, különben alaptalan hir, oly fölindulást okozott, hogy Nyári Pál és Klauzál tovább beszéltek egy óránál, anélkül, hogy beszédeikből egy-egy töredék mondatnál többet hallottunk volna. — Budára, Budára!..-, a helytartó tanácshoz!... nyittassuk meg Stancsics börtönét!., j Budára!,,j Ezek voltak a nép légin- kább és legtöbbször hallható kiáltásai. Végre választmány neveztetett ki Budára menen- dő, s a helytartó tanácsot fölszólítandó, hogy a censúrát rögtön eltörölje, s Stancsicsot szabadon bocsássa, s a kata' naságnak rendeletet adjon- miszerint ügyeinkbe semmi szín alatt be ne avatkozzék. A választmány tagjai: Egres* Sámuel, Gyurkovics Máté, Irányi Dániel, Irinyi József, Kacskovics Lajos, Klauzál Gábor, Molnár György, Nyári Pál, Petőfi Sándor, Rottenbil- ler Leopold, Staffenberger István, Tóth Gáspár, Vasvári Pál. A választmány legalább húsz ezer ember kíséretében fölment Budára, a helytartó tanácshoz, és előadta kivárva-* ta.it. A nagyméltóságú helytar* tó tanács sápadt vala és rész- ketni méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendeletet, a censúra eltöröltetett, Stancsics börtön* ajtaja megnyílt. A rab írói diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre, Ez volt március 15-ike. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek,
