Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)

1955-09-10 / 71. szám

INSTRUMENTUM

fK CJLTTöRV.«éRí^iXÍ fif;

STATK>YM ??'p UöEiwT/:.

ji Mhföifirau &*« ÁS9 R>ÁIk

vJ.ftukíu4ra&i'< ű-mk cwkL’&iitt iw-ukÁmr' >■ iiktn\\tH(k i^JinfkÁtr J: tcndÁ-n mX)0i müéjttu**#..

Urä&p*. ^*4f 4 Jvír'ií

fí'<rí mu J^í(jf-(<'V(/ (ifcní ímpkiti, mhw*Íc>> térit nyinkft m-íjVi#* vitt a pLín'mfxMui» <ib Mi0a.*ikgi 7><V«.vfw '-bf »*».; t.rné ntfyjhwtu,

Ujjait nnnJftt kiffuhnsta&eioídckktttjt-* Jtk&kat nc^M. iák rem-Htiu hnÁkJ/^Ar.^mirűi dmfon. nm irt#» Igí wind., jdemdi tsiulikic? vwdwiki aga 'hjjttUn,VrjLAas ra(jafáí*f>héejafrj. ttjMi* í

T£ RMNCZ Ü£fsfíímkVni nk áÁ'áifyzdft- ku^atedú’i \Anjfá-Jivi s'Amdm vmiJn

.rfÁfrávJ; ífffnTu&td ói ff itt ís mar hs >snnJjd éj:dcrrJ(JíiuIjütjv«. hdyjnhun ídimn^A (Tesn "bayc-M-tí Óét Ardaa&m hkvmktft a&MM&aft&ví,

* j * 7/ /-/■ ^ i - ' x ,././•

;> «»»<*/ íálM umte&mi Pw

•NVV^

&SMÍÉMEéf

|>OCXXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXOOOOCX)OCXX)OOOOOOOOOOOOOCXX)OCX3r

ADY ENDRE:

Esze Tamás komája

j Gábor fiam Bécsé.

i Oda is van nőve.

Orzse lyányom a Krisztusé,

Papok szeretője.

Morva grófé földem,

Asszonyom a sírban.

Menjürik, menjünk Munkács felé.

Már eleget sírtam.

Nincsen e világon,

Nem maradt már semmi:

Esze komám, ideje már Rákócziért menni.

Magyar bolondoknak Bolond útját járom.

Bécsi lator lett a fiam,

Pap-céda a lyányom.

Váradon gyaláznak,

Bécsben kinevetnek.

Ciberén élt Esze komám,

Mondok egyet kendnek.

Urak, papok dölyfét, lm, eleget tűrtük,

Gyomrurúkba a sok bánatot Már eleget gyűrtük.

Rákóczi, akárki,

Jöjjön valahára:

Kígyóinknak, Esze komám,

| Lépjünk a nyalkára.

•^»ooooooaxxxxjoooocxxjooootxxocxjoaxwoooooooocxxjooooíxwocx»^

Lengenek a kuruc zászlók

17055ÚIius - : A sokat szenvedett országban már két év óta tart a nép elkeseredett, élet-halál harca az osztrák kizsákmányolok, a Magyarországot gyarmati sorba taszító, dölyfös és kegyetlen idegen hódítók ellen. Esze Tamás rongyosainak, a Rákóczit behívó szegénylegényeknek kis csapata közben hatalmas, felfegyverzett haddá nőtt. A sza- badsagharcos kuruc sereg máris nagyszerű diadalokra tekinthet vissza: Rákóczi zászlait lengeti a szél a felvidéki bányavárosokban Erdélyben, a Dunántúlon, az Aiföld nagy ré- szén. Az előző évben már Bécs alatt portyáz- tak a kuruc csapatok ...

De időköziben érzékeny csapások is érték a sereget, amelyet egyik-másik hozzánemértő, ügyetlen és csak kényszerből „kuruckodó“ főúr vezetése több csatában is vereségbe sodort. f. hadihelyzet azt mutatja, hogy a szabadság kivívásához még sok áldozat, teméntelen erőfeszítés szükséges. Rengeteg megoldatlan kérdés vár tisztázásra: a gazdasági erőforrások biztosítása, a hadsereg ütőképes, korszerű átszervezése, a nép — elsősorban a jobbágyság — további tíz- és százezreinek megnyerése a nagy ügy szamára... Törvényes alapokra kell helyezni a felkelést, hogy könnyebben kaphassunk külföldi segítséget. Erre most kitűnő akalom kínálkozik, hiszen I. Lipót, a véreskezű, magyargyűlölő uralkodó meghalt s az országnak egyelőre nincs megkoronázott királya.

II. Rákóczi Ferenc, a zseniális politikus és szervező, kora legvilágosabban gondolkodó magyar államférfija, jól látja mindezt. Ezért rendeli el júliusban az országgyűlés összehívását Rákos mezejére. Hamarosan azonban új rendelettel szállnak lóra futárai: az ország- gyűlés a Buda körül tevékenykedő császári csapatok hadmozdulatai miatt nem Rákoson lesz, hanem Szécsényben. Ide, a nógrádmegyei kis városba indulnak el a megyék küldöttei, a nemesek képviselői, a kuruc regimentek vezetői. az egész országból.

És 1705. szeptember 7-én Bercsényi társaságában megérkezik Szécsénybe maga Rákóczi

is.. i

RÁKÓCZI SZÉCSÉNYBEN

A lacsonymennyezetű, bolthajtásos szoba a ferencesek hajdani kolostorában, a templom felett. A látogatók, akik ma is gyakran keresik fel ezt a termet, elcsendesedve, megilletődötten néznek körül benne. Elfogódottságuk érthető: itt lakott néhány napig „az Haza szabadságáért összveszövetke- zett magyarok vezérlő fejedelme“, Rákóczi Ferenc.

Kegyeletes utódokat, a nagy szabadság- harc emlékeit kutató történészek hosszú éveket áldoztak arra, hogy felderítsék, előkerítsék a fejedelem szécsényi tartózkodásának írásos dokumentumait. Nem sikerült. Rákóczi szállásadóinak, a ferences barátoknak volt ugyan egy házi krónikájuk, amit már abban az időben is vezettek, de azt hiába lapozzuk. Mindent megtalálunk benne, csak éppen Rákóczi nevét nem.

Csodálkozunk ezen? Érthetetlennek tartjuk? Pedig nagyon is érthető, ha meggondoljuk, hogy Koháry gróf, a kolostor kegyura, a .szegény“ franciskánusok anyagi pártfogója, megátalkodott ellensége volt a szabadságnak, s 8000 forintot adományozott a labancoknak a kuruc szabadságharc elfojtására ... Meg aztán van még más is! Rákóczi éppen Szécsényben adott parancsot arra, hogy fogják el és vessék várfogságba Nagy János pátert, a kecskeméti ferences kolostor házfőnökét, aki — követve az országáruló. Becshez húzó főpapok példáját és utasításait — átjátszotta a várost az osztrákok kezére.

Világom ugye. miért hallgatott a papok krónikája Rákócziról, miért hallgat a szabadság- harcról?

Fétszázötven év távlatából tekintünk vissza már országunk szabadságküzdelmeinek egyik legdicsőségesebb, legfényesebb harcára, a Rákóczi vezette kuruc függetlenségi harcokra. Két és fél évszázad telt el azóta, hogy néhánys-záz fegyverre kelt jobbágy a halálra zsarolt és nyomorgatott nép nevében az ország határán találkozott és szövetséget kötött a szabadoágtörekvéseiért halálra ítélt, emigrációban élő fiatal magyar főúrral, II. Rákóczi Ferenccel.

És megindult újra a régi harc — a százévek óta folyó, a „szabadságunkat rongáló igaz, régi törvényeinket, jussainkat megvető, jószágainkat, hatalmasan foglaló s fogyasztó, becsületünket tápodé, sónkat, kenyerünket elvevő, s életünkön uralkodó, kegyetlenkedő birodalom ellen“, a hazáért és a szabadságért.

Most a szécsényi ünnepségek előnapján nem Majtényt látják, hanem úgy emlékszünk Rákóczi hős kurucaira, mint akik most oldják le kardjukat, most törlik le arcukról kemény csaták verejtékét és a férfimunkát végzők büszke szavával mondják mosolyogva: megkarcoltuk a harcunkat; szabad a nép, független az ország.

Fejedelemválasztás a Szécsényi mezon

A szécsényi vár alatti mezőségen, az úgy'í*p nevezett Borjúpáston szinte egyszerre nőtt ki a hatalmas sátortábor, középen az Országsátor és a Fejedelem sátra, majd tőle keletre, nyugatra, északra és délre kilométerekre terjedőn, a rendek, a vármegyék, a városok sátrai és a katonák sátortengere. •

12-én nyitotta meg Rákóczi a kuruc szabadságharc Önódig legjelentősebb eseményét, a szécsényi országgyűlést. Kijelentette, hogy a gyűlésen nem mint vezér, hanem mint a haza javáért dolgozó polgár jelent meg és a rendek szabadon határozhatnak.

A tanácskozások megkezdésekor Rákóczi tisztán látta a feladatot, amelyet a gyűlésnek meg kell oldania és amely elengedhetetlen volt a győzelem kivívásához.

16-án Bercsényi indítványára a Rendek „a szövetkezett magyarok karai és rendei közönséges konventjének” nevezték el a gyűlést és az új szervezet kidolgozására 18 tagú bizottságot választottak. A bizottság azonnal megkezdte tanácskozásait és 18-án azt javasolta, hogy nevezzék Rákóczit „az haza szabadságáért összveszövetkezett magyarok vezérlő fejedelmének”. Az indítvány általános lelkesedést váltott ki. Egy nemzet az egész nép akaratát, követelését fejezte ki. A gyűlés résztvevői még aznap hűséget esküdtek Rákóczinak: „..: Az ügyet el nem hagyom, azt mindenkor minden tehetségemmel elősegítem és terjesztem, az egyenetlenséget távoztatom, s az egyességet, mint a Szövetségnek lelkét, megtartom ..." mondta minden száj egyszerre az eskü szövegét. A fejedelem mellé 24 tagú szenátust és az ország gazdasági életének irányítására egy kisebb közgazdasági tanácsot választottak.

20-án került sor a gyűlés legnevezetesebb, legjelentőssebb eseményére: a fejedelemválasztásra. Egyházi szertartás keretében, tette le Rákóczi az esküt: „Én, fejedelem Rákóczi Ferénc, úgy mint a haza szabadságáért konföderált Magyarországi státusok és Rendek választott és vezérlő fejedelme, esküszöm.,., hogy a konföderált Nemes Magyar Haza státusainak és Rendéinek az Ausztriai Ház által minden megbántott szabadsági és törvényeinek helyreállítására összekötött és ugyan, mostan is megerősített szövetségét, mint tulajdon életemet úgy becsülöm és tartom azt felbontani, vagy az ellen járni, titkon vagy nyilván nem keresek, sem engedek .;; Hazánk szabadságainak ügyét el nem hagyom...”

Ezután Ráday Pál, Rákóczi titkára, felolvasta a szövetség oklevelét, melyet valameny- nyien aláírtak.

Október 2-án a hozott törvénycikkek szentesítésével véget ért a nemzetgyűlés.

A gyűlés jelentősége elsősorban abban volt, hogy itt valósult meg az ország törvényes és szervezett kormányzata. Sok fontos kérdést mellőzött azonban, melyekre később bár sor került ugyan, már nem tudta a szabadság- harc kimenetelét más irányba fordítani. Rákóczi indítványa ellenére elmaradt az interregnum kimondása, vagyis, hogy a gyűlés nem ismeri el I. Józsefet törvényes magyar királynak. Nem iktatta törvénybe az országgyűlés a hadsereg rendjét és fegyelmét biztosító törvénykönyvet és ami a legsúlyosabb hiányossága volt, megoldatlanul hagyta a jobbágykérdést, a katonáskodó parasztok fölszabadításának ügyét, amely aztán a nemzeti egységet ásta alá.

Rákóczi tisztán látta, hogy a szabadságharcot csak úgy lehet megvívni, ha az egész nemzet erejének összefogására épül fel. Tisztán látta a tennivalókat és tudta, hogy a kérdések megoldásának ezen a gyűlésen van a legfőbb ideje. A nemesség és a főpapság azonban csak érdekeinek teljes megtartása mellett, minden áldozatvállalás nélkül akarta a szabadságot. És ez képezte végső soron a mellőzött kérdések megoldásának legfőbb akadályát.

A szécsényi országgyűlés szövetséglevelének első lapja

A nemzetgyűléstől — Majtényig

Kyt eg sem kezdték a sátrak bontását a szé1 * esényi síkon máris megindultak a kuruc csapatok a harcmezőre. Mind a négy világtáj felé. hiszen mindenfelől támadott az ellenség, csatatérré vált az ország minden tája. A dombos Dunántúlon, a kincses Felvidéken, a végtelen Alföldön, az erdélyi bércek tövében, a bácskai mocsarak vidékén egyaránt, egyszerre verekedtek a fejedelem katonái.

Köztük voltak a mi őseink is. a szabadságszerető palóc jobbágyok. Hányán lehettek? Milyen hőstetteket köszönhetünk nekik? Nem tudjuk, hiszen az urak feljegyzései, a régi történelemkönyvek csak a nemesekről beszélnek. A legtöbb áldozatot azonban a névtelen tízezrek hozták! A nép fiai, akiket Rákóczi rendelkezései ellenére mind jobban kezdtek újra kisemmizni uraik, adókat vetve ki rájuk, sőt egyenesen visszarendelve sokukat a had- rakelt seregből, nehogy szolgák, cselédek nélkül maradjanak a grófi kastélyok, nemesi udvarházak. Mert a főnemesség — amelynek tagjai Szécsény után különben is évről évre növekvő számban árulták el a harcot — még most is azt vallotta hogy „az úr a pokolban is úr.. .’* Semmi sem volt fontosabb nekik, mint a hatalom, a kiváltságok, a kizsákmányolási lehetőségek csorbítatlan megőrzése! így történhetett, hogy annyi nagyszerű diadal, oly végtelen hősiesség után a kuruc sereg megtépve, fáradtan, véresen a majtényi síkra érkezett. Kettétört Rákóczi zászlaja, s az ország ismét a legsötétebb elnyomás alá került.

De a nyolcesztendős szakadatlan harc mégsem volt hiábavaló! Évtizedek, évszázadok múlva is ennek az emléke adott erőt a karoknak, lelkesedést a szíveknek, ha a szabadság ügyéről volt szó. Soha, egy pillanatra sem lobbant ki az emlékezés fáklyája a szécsé- nyiekben sem, akik büszkén vallották lakóhelyüket a „fejedelem városának”.

Urak parádéja régen — a nép ünnepe ma

A míg a szegények jogfosztottak mindig

^ megőrizték Rákóczi emlékezetét, az uralkodó osztályok meghamisították azt. ó, beszéltek az urak is a „nagyságos fejedelemről”, a szabadságról, a kuruckorról! Hogyne beszéltek volna, különösen választások idején, amikor Rákóczira hivatkozva, dörgedelmes: frázisokkal iparkodtak megnyerni a fényűző életmód biztosításához szükséges szavasatokat. A nagy szavak mögött azonban a valóságban a szabadságharc hagyományainak sárbatiprása húzódott meg. Kiáltó bizonyítéka volt ennek a szécsényi országgyűlés kétszázadik évfordulójának megünneplése 1905-ben.

Válogatott, fényes társasé$ sereglett össze erre az ünnepségre Szécsényben, ahol nagy- sietve járdát kezdtek építeni tiszteletükre. (Elvégre az uraságok nem járhatnak a sárban!) Emödi Miklós, Szécsény három nagybirtokosának egyike, négy századnyi lovasbandériumot verbuvált össze a megye községeiből. s már egy héttel az ünnepség előtt gya- korlatoztatta őket, nehogy valami hiba legyen a felvonuláson. Hát nem is lett! Ment minden rendjén: felvonultak a lovasok, kék, piros, fekete mentékben és bő, fehér gatyákban, mivel valahogyan éreztetni kellett, hogy ők csak parasztok... A grófok, bárók viszont a szokásos ,.díszmagyarokban’‘ pompáztak és négy, meg hafovas hintákon hajtottak az ünnepség színhelyére, a várkert alatti rétre, ahol aztán napestig puffogtak a cifra jelzők, hangzatos igék a szónokok ajkán a hazáról, szabadságról. Mire rekedtre szónokolták magukat, már várta őket az ünnepi lakoma, amelyet Wam- petics mester, a fővárosi arisztokrácia, kedvelt főszakácsa főzött, aki, mint nélkülözhetetlen ember, ugyancsak ott i:olt az ünnepségen. Folyt a bor, bőgték a „Hej Rákóczi, Bercsényi”-*, s utána nagyot ittak „őfelségének”, 1. Ferenc Józsefnek, a magyar szabadság vér- befojtójának, az aradi vértanúk gyilkosának egészségére. Hej, Rákóczi, Bercsényi! Hej te meggyalázott szécsényi föld! Hej, szabadság

Ma is ünnepre készülnek a szécsényiek. Ezen az ünnepen nem lesznek négylovas hin- tók. nem tesz hivalkodó fényűzés — az üres csillogás árából óvódák, iskolák, könyvtárak épülnek. De nincsenek immár az ünnepségen urak sem, s ezért lesz ez igazi, bensőséges, Rákóczihoz méltó ünnep; lelkesítő, erötadó megemlékezés. A népek, a kurucok soraiban vitézkedő jobbágyok utódainak emlékezése, akik a felemelkedés útján járva, büszkén hir- hetik hogy Rákóczi a miénk, s amit ő még nem tudott kivinni: miénk lett végre n szabadság is. Rákóczira emlékezve fogadjuk, hogy meg is őrizzük azt!

TARI — MIKLÓS