Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)
1955-03-30 / 26. szám
4 SZABAD IW'ŐGRAD 1955 MÁRCIUS 30. A francia köztársasági tanács ratifikálta a párizsi egyezményeket A köztársasági tanács vasárnap hajnalban folytatta a szavazást a párizsi egyezmények fölött. A Nyugateurópai Unió megteremtésére vonatkozó egyezményt a köztársasági tanács 184 szavazattal 110 ellenében elfogadta. A tanács egyben jóváhagyta az unióhoz tartozó hatalmak fegyveres erőiről, valamint a fegyverzet ellenőrzéséről szóló jegyzőkönyvet. A kormány kérésére azt a törvénytervezetet, amely ratifikálja Nyugat-Németország belépését a Nyugateurópai Unióba, és. amelyet előzőleg kézfelemeléssel elfogadtak, szavazásra tették fel. A törvényjavaslatot a köztársasági tanács 200 szavazattal 114 ellenében elfogadta. A köztársasági tanács 234 szavazattal 75 ellenében ratifikálta azt az egyezményt, amely Nyugat- Némétország úgynevezett szuverenitásáról intézkedik. 200 szavazattal 114 ellenében jóváhagyta a tanács a Német Szövetségi Köztársaság csatlakozását az Észak- atlanti Szövetséghez. A köz- társasági tanács — magyar időszámítás szerint hajnali 610 órakor — 217 szavazattal 92 ellenében jóváhagyta a Francia Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között 1954. október 23-án megkötött Saar-egyezményt is. Ezzel a köztársasági tanács ratifikálta a párizsi egyezményeket. KÜLPOLITIKAI hírek A BULGANYIN- NYU. ATKOZ AT KÜ t.FÖLDI VISSZHANGJA A New York Times, a New York Herald Tribüne és a New York Journal American első oldalon vastagbetűs címmel közölte N. A. Bulganyin- nak a TASZSZ tudósítója kérdésére adott válaszát. A New York Times közleményének háromhasábos címe így hangzik: „A szovjet kedvező álláspontra helyezkedik a négyhatalmi tárgyalásoknak az Egyesült Államok részéről felvetett gondolatával kapcsolatban. Bulganyin a feszültség enyhítésének lehetőségéről beszél”. A New York Herald Tribune közleményének címe kiemeli, hogy „Bulganyin helyesli Eisenho- wernak a négy nagyhatalom tárgyalására vonatkozó véleményét”. A New York Journal American közleményének címe szerint „az Egyesüli Államok óvatos magatartást tanúsít azzal a kijelentéssel szemben, hogy a Szovjetunió hajlandó a tárgyalásokra”. : Az Humanité-Dimanche első oldalon ezt írja: „Bulganyin egyetért a nagyhatalmak értekezletével, ha azon a nemzetközi feszültség enyhítéséről lesz szó. Az osztrák kérdést már most meg lehet oldani”. A Journal du Di- manehe rámutat arra, hogy a szovjet kormányfő nyilatkozata „új és igen fontos elemet jelent abban a törekvésben, hogy megbeszélések jöjjenek létre a Kelet és Nyugat közölt’' és hogy Moszkva „kedvező álláspontra helyezkedik” a nagyhatalmak értekezletének Eisenhower elnök által kifejezésre juttatott gondolatával kapcsolatban. A vasárnapi osztrák lapok nagy figyelemben részesítették N. A. Bulganyin nyilatkozatát. A jobboldali lapok többsége a nyilatkozatról szóló közleményét első oldalon, vas- tagbetüs címekkel hozta. A lapok közleményeik címében ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy „nyugati politikai körökben bizalmatlansággal fogadták az osztrák kérdéssel kapcsolatos orosz kezdeményezést”. AZ ANGOL KÜLÜGYMINISZTÉRIUM SZÓVIVŐJE N. A. BULGANYIN NYILATKOZATA VAU KAPCSOLATBAN kijelentette, hogy Anglia „akarja a nagyhatalmi tárgyalásokat és magától értetődően üdvözli N. A. Búig any innak, a Szovjetunió mÁnisztertaná- csa elnökének válaszát, amelyben támogatta Eisenhower elnöknek azt a véleményét, hogy kívánatos lenne a közeljövőben négyhatalmi tárgyalások összehívása”. GROMIKO ELUTAZOTT A SVÉD FŐVÁROSBÓL A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese március 28-án repülőgépen elutazott Stockholmból. A. A. Gromiko a repülőtéren a következő nyilatkozatot tette a svéd és külföldi sajtó képviselői előtt: „Nagyon jól éreztem magam Stockholmban. Kellemes beszélgetést folytattam őfelségével, a svéd királlyal. Itteni tartózkodásom során néhány svéd államférfivel, különösen Erlander miniszterelnök úrral és Unden. külügyminiszter úrral is hasznos megbeszéléseket folytattam. Ezek alkalmával érintettünk néhány politikai kérdést, egyebek között — természetesen — a szovjet—svéd kapcsolatok kérdését.” fl bandungi értekezlet előtt Nehru indiai miniszterelnök áll majd annak a küldöttségnek élén, amely Indiát képviseli az ázsiai-afrikai országok áprilisban Bandungban tartandó értekezletén — jelenti az Indinfo. A kairói rádió szombaton közölte, hogy Nasszer miniszterelnök vezeti az egyiptomi küldöttséget az ázsiai-afrikai értekezletre. ★ A Szíriái kormány az ENSZ Biztonsági Tanácsában fel akarja vetni Törökország Szíriával szemben alkalmazott példátlan fenyegetőzésének és nyomásának kérdését. ★ John Fennell, Coventry főpolgármestere március 26-án fogadást adott a sztálingrádi városi tanács Covcntryben vendégeskedő küldöttsége tiszteletére. ■k Március 27-én a bulgáriai Sztálinban ünnepi gyűlést tartottak Magyarország felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából. A magyar dolgozóknak az ország felszabadulása óta vívott hősi harcáról Karol Telbizov professzor tartott előadást. Ősközösségi állapotban élő bennszülötteket talált egy ausztráliai tiszt Az angol lapok feltűnő helyen foglalkoznak egy fiatal ausztráliai tiszt jelentésével. James Kent, Port Moresby helyettes parancsnoka három- hónapos ellenőrző járőrt vezetett Uj-Guinea belsejébe. A Hindenburg. és a Star-hegyek között felfedezett egy eddig ismeretlen közösséget. A tudományos világ, de még Uj- Guinea szigetének lakosai sem tudtak semmit erről a húszezer embert magában foglaló törzsről. A bennszülöttek — írja James Kent — soha nem láttak még fehér embert és semmit sem tudnak a hegyeken túli világról. A Daily Herald megjegyzi, hogy a múlt év folyamán egy repülőjárőr már tett jelentést erről a törzsről. „Ahogy közeledtünk falvaik felé — írja Kent — mindenütt százak és százak vettek körül bennünket. Táncoltak, énekeltek és örömmel üdvözölték az expedíciót.” A Daily Worker megemlíti, hogy ezeknél a bennszülötteknél teljesen ismeretlen a törzsi háború, földjeiket rendszeresen művelik, elegendő élelmük van. Külön bejárat van faházaikon a férfiak és az asszonyök számára. ÁPRILIS 4-RE KÉSZÜL A VÁROS Megyénkben felkészültek hazánk felszabadulásának 10. évfordulójának méltó megünneplésére. Az általános és középiskolások 2-án tartják ünnepségeiket, közvetlen a tanítás után. A diákok maguk mondanak ünnepi beszédet, majd kultúrműsorral ünnepük a nagy évfordulót. Salgótarjánban a felszabadulási ünnepségek 3-án kezdődnek. Este 6 órakor lesz a szovjet emlékmű megkoszorúzása. A koszorúzási ünnepséget négy hatalmas robbantás előzi meg. Majd a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Novak elvtárs a városi pártbizottság titkára ünnepi beszédet mond. Ezután a város üzemei, hivatalai, tömegszervezetei -tervük teljesítésének sorrendjében elhelyezik koszorúikat a szovjet hősök emlékművén. A koszorúzás után a részkonghessum vevők a bánya és acélgyári fúvós-zenekar kíséretében a városi kultúrházban mennek, ahol 7 órakor Hajdú elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára ünnepi beszédet mond. Majd gazdag kultúrműsorral fejeződik be a 3-i ünnepség. Az évforduló napján, 4-én reggel 10 nagy robbantás, a bányai és acélgyári fúvós-zenekar zenés ébresztője kelti a város lakosságát: 10 órakor a városi játszótéren- felállított dísztribün előtt lesz a felvonulás, majd Kristóf István elvtársnak, a Központi Vezetőség revíziós bizottsága elnökének, Nógráo megye képviselőjének beszédét hallhatjuk. Az ünnepi beszéd elhangzása után a helyőrség alakulatainak díszszemléje következik. A felszabadulási ünnepség dísztribün előtti felvonulása az úttörő pajtások ritmikus sportgyakorlataival végződik. BESZÁMOLÓK Tovább folynak megyénkben a békekongresszusi beszámoló ülések. Chikány József a balassagyarmati járás békebizottságának t. kára öt községben, — legutóbb Cserhátsu- rányban — tartott beszámolóülést. ahol több mint 350-en vetlek részt. Ez azt bizonyítja, hogy Kosi-k Ferenc a Cserhát- surány község béketitkára igen jó szervező munkát végez. Beszámoló ülések voltak Hátságon és Alsópetényen is. Nógrádszakáion Deák Imre, Nagylócon Sümegi János, Magyargécen Cseh Margit, Varsányiján Gólyán Lajosné számolt be a megjelentekneki ★ 124 725-en írták alá a béke- íveket megyénk dolgozói közül. A jelentések alapján csupán űyolc községben nem fejeződött még be az aláírásgyűjtés. Nagyon fontos, hogy a hátralévő helyeken továbbra is alaposan végezzék ezt a nemes feladatot. Menjenek el minden házba ' az aláírásgyűjtők, magyarázzák meg a békeharc nagy jelentőségét. Bírósági eljárás indult a cukorrépa-termelést megtagadó kulákok ellen A cukorrépa termelési terv teljesítésének biztosításáról szóló minisztertanácsi határozat kimondja, ha az önkéntes szerződtetés szorgalmazásával nem biztosítható a tervteljesítés, egyes termelőket, akiknek, földje cukorrépa termelésre alkalmas, szántóterületeknek legfeljebb 8 százalékáig kötelezni lehet a növény termelésére. A határozathozatal a népjólét tartós emelését biztosítja. Hisz a cukor fontos népgazdasági és nélkülözhetetlen népélelmezési cikk! Tudják ezt a kulákok is. Ezért követtek el merényletet a dolgozók cukor- ellátása ellen. Barta Károly, Sógor József borsosberényi, Velkovics Mihály szügyi, Fábián József érsekvadkerti, özv. Szabó Iroréné, Varga János palotás!, id. Koós János, Csór Béla, Balogh Árpád, Alapi János, Teres Ilona, özv. Lövik Jánosné pásztói, Méréséi Kálmán, Horváth András ás Méréséi János mátraszőllősi kulákok megtagadták a cukorrépa termelését. A községi tanácsok idejében leleplezték a kulákok kártevéseit. A termelési kötelezettség teljesítését £ ndékosan megtagadó kulákok ellen a bíróság a tervgazdálkodás büntetőjogi védelméről szóló 1950 évi 4. számú tvc. alapján fog eljárni. Határozat a legelőgazdálkodásról A Minisztertanács határozatot hozott a legelőgazdálkodás megjavításáról és á legeltetési bizottságok átszervezéséről. A határozat megállapítja, hogy a legjobb legeltetési bizottságok a szakaszos legeltetés, bevezetésével, a szakaszhatárok fásításával, a rendszeres gyomirtással, megfelelő istálló- és műtrágyázással, a kutak rend- bentartásával kiváló eredményeket értek el a legelő- gazdálkodásban. A bizottságok többsége azonban nem dolgozott eredményesen. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a legeltetési bizottságokat sem a községi (városi) tanácsok, sem a legeltetésben érdekeit állattartók nem tekintették sajátjuknak. Ezért az Elnöki Tanács 1955. évi 10. sz. törve- yerejű rendelete alapján, a Minisztertanács határozata szerint a jövőben a legelőgazdálkodási feladatokat a községi (városi) tanácsok által alakított 5—9 tagból álló legeltetési bizottságok látják el. A legeltetési bizottság tagjait és elnökeit a községi (városi) tanács, a tanácstagok és a legelőgazdálkodáshoz jól értő dolgozó parasztok közül választja meg. Nyugdíjasok figyelmébe! Az 1954 október 1-vel életbelépett új nyugdíjtörvény kötelezően előírja, hogy ha a nyugdíjas munkaviszonyba lép, vagy kereső foglalkozást folytat, nyolc napon besül köteles az Országos Nyugdíj Intézethez bejelenteni. A Magyar Közlöny március 20-i számában megjelent rendelet újból foglalkozik a munkaviszonyba lépő kereső foglalkozást kezdő nyugdíjasok bejelentési kötelezettségével. A rendelet nyomtatványt rendszeresít a bejelentések eszközlésére. A nyomtatvány felirata: .Bejelentőlap munka- viszonyba lépő nyugdíjasok részére.“ A nyomtatvány minden postahivatalnál beszerezhető. A bejelentés elmulasztása esetén nemcsak a jogtalanul felvett nyugdíj összegének visszafizetésére kötelezhető a nyugdíjas, aki a bejelentést elmulasztotta, hanem büntetőjogilag is felelősségre vonható. A bejelentés pontos teljesítése tehát nemcsak kötelessége a munkába lépő, vagy kereső foglalkozást kezdő nyugdíjas- ' nak, hanem érdeke is. mert ezáltal fölösleges kellemetlenségektől mentesül. Az új nyugdíjtörvény szerint annak, aki öregségi nyugdíjának megállapítása után továbbra is földalatti, vagy egészségére ártalmas munkakörben dolgozik, a nyugdíj fel: a munkaviszony tartama alatt is folyósítható. Ha az ily«,-, nyugdíjas munkakörében változás áll be. földalatti munkahelyről külszíni munkahelyre, vagy egészségére ártalmas munkakörből könnyebb beosztásba helyezik, köteles a változást az Országos Nyugdíj Intézetnek nyolc napon belül jelenteni. A bejelentési kötelezettség a nyugdíjason kívül a munkaadóra is kiterjed. A régi nyugdíjasok ellátását az új nyugdíjtörvény pótlékkal emelte. Nyugdíjpótlékra az jogosult, aki nem áll munka- viszonyban, nem rendelkezik iparengedéllyel és nem folytat kereső foglalkozást. A fentiek megállapítására a múlt év őszén „Nyilatkozatot“ küldött az Országos Nyugdíj Intézet minden nyugdíjas részére. Ez a nyilatkozat nem tartalmazta, hogy melyek azok a kereső foglalkozások, amelyek folytatása mellett a nyugdíjas nyugdíjpótlékra nem jogosult. Ezek a kereső foglalkozások a következők: iparengedély, kisipari szövetkezeti tagság, hasznot hajtó jogosítvány. Öt kát« hold földterületen való gazdálkodás, haszonbér. Ha egy nyugdíjas a fenti kereső foglalkozások közül folytatja valamelyiket és ezt a nyilatkozaton ősszel nem jelentette, mulasztását március végéig pótolja. Ha a nyugdíjas munkaviszonya megszűnik, a munkaviszony megszűnését saját érdekében jelentse az Országos Nyugdíj Intézetnek. A bejelentéshez szükséges nyomtatvány a postahivatalokban szerezhető be. A fenti rendelkezések a nyugdíjak pontos, zavartalan folyósítását, a fölösleges kellemetlenségek elkerülését célozzák. Fontos tehát, hogy a nyugdíjasok a bejelentéseket mara- d ktalanul teljesítsék, mert ezzel a nyugdíjuk pontos folyósítását segítik elő. XjQOOOOQOrkXinooootaOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC,. íoooooooooooocioooooooooooooooooocooooocxxxxxx)OOCX5ooooocx)oooooooooooooooooooocxDooooooocxxx30oc« 1 1 indig a kapu előtt vár- ^ tűik édesapát. Felcsimpaszkodtunk jobb és bal karjára, úgy vitettük magunkat egészen a la'kásig. Ma azonban a konyháig himbálóztunk kacagva az erős karon. Volt valami különös, ahogy viselkedett, ahogy anyánkra nézett. A leves kanalazása közben ezt mondta: „kikergették tőlünk a németeket“ — majd tovább evett. Édesanyám megállt a lélegzésben, majd sóhajtva mondta — „de jó, hogy ő csak ezután jön!” Ez az ő a legkisebb testvérünk volt, akit már nagyon vártunk. Kislányt, szőke Anikót álmodtunk. 1945. április 18-án koratavaszi v-’~‘ényre ébredtem. Testvérem sikoltva szaladt: „Pipikék, megjöttek a pipikék!“ Szeretetében majd ösz- szenyomta az alig pár órás, pihés gornbóckwkat. Ez azt az érzést adta nekem, hogy ma a pályást is üdvözölhetem. Friss ibolyával a kezemben indultam el az üdvözlésre. Még itt volt minden nyom, amely a háborúra emlékeztetett. Bombatölcsérek állták el az utamat, csúnya volt az egész város ... de kezemben már az illatos ibolyacsokor, mellyel megszületett öcsémet köszöntöttem. Kicsi volt nagyon, sokszor elnéztem, hogy lesz ebből ember? Sovány volt és örökösen sírt. A családban „Góndi II”-nek hívták a kis embert, akit édesanyám mint az almát egyik kezéből a másikba tett. Miért volt ilyen? Mert akkoir minden ember ilyen volt: panaszos, beesett szemű. Undorodtunk a babtól és a zsír nélkül „berántott” rántottleveA TÍZ EVES sekiöl. a melasztól. Gyurika kisöcsém mindig sírt a kocsinak kinevezett ruháskosárban és minden hónapban bélhurutot kapott. /I lekor már kaptunk te- jei is jegyre, sorbaállás után. „Menj sort fogni!“ keltett fel reggelenként anyám. — Nekem .. zúgott a fejem és bántotta a szemem a világosság. Ezért mindig lehunyva tartottam. Állva aludtam. A nénik veszekedtek, lökdösődtek és melegítettek. Nemcsak tejért, de mindenért sorba álltunk. Nagy csomó pénzünk volt. A boltos válogatott, melyik millió tetszik neki. A kék, a barna? ... Nekem az orgonalila volt a legszebb. Később már hiába lett volna pénzünk, nem volt áru. Édesanya egy nap apám hosz- szú meleg nadrágjával elment Monorra, Mi négyen otthon maradtunk. Én voltam a legnagyobb, én vigyáztam húgomra és két öcsémre. Gyurika nagyon sírt. Hogy mondjam meg neki, hogy ne sírjon, hiszen mi többiek is éhesek vagyunk. Egy-egy darab kukoricás kenyeret kaptunk minden reggel. Ez a kenyér jó volt, mert váraikat formáltunk belőle, hogy bárki irigyelhette. Aztán sorba megettük a tornyot, a kéményt, a lépcsőt... az egészet. Most se játék, se ennivaló. Gyurika sírt, dióhéjból főzött teától nyugodott meg később, örültünk a szatyornak, amit anyuka nagysokára, de tele hozott. Mi volt benne? — Sárgarépa! Egy egész szatyor sárgarépát kapott anyám a nadrágért. Örültem és mégis végtelen szomorú voltam. Édesanya fejét lehajtva etette az én mindig éhes Gondi öcsémet, akiről még akkor nem tudtam, hogy szabad életünk fiai közül egy. Gyuri későn tanult meg beszélni és sokat potyogott. Nagyon félt a kutyaugatástól és a hangos beszédtől összerezzent. Óvodás korában első volt, aki kis óvodástáskátal reggel először kopogtatott az ajtón. A verseket nagyon hamar megtanulta és igen bátran mondta el őket. Rengeteget kérdezett, amikor a világot kezdte felfedezni. Mi húzza a villamost? Hogy áll meg? Hogy beszélnek telefonon? Miért meleg a nap? A madarak hogyan értik meg egymást? Az óvónéni egyszer azt mondta: Rend a lelke mindennek! Mi az, hogy lelke? — állt elénk Gyuri. Emlékszem, senki sem tudott számára kielégítő választ adni. Nagyon szeretett rajzolni és korát mindig meghaladta az ábrázolásban. Sokat nyújtott számára a napközis óvoda. Hat éves korában sokat beszélő, értelmes, szőke, középtermetű volt már a mi Gyurikánk. Az iskolába szívesen járt és jó tanuld volt. Kezdettől fogva. Minél hamarabb „apuka“ akart lenni, ezért szorgalmasan írta a karikákat, majd betűket, görcsösen fogva a ceruzát. Legfontosabb szórakozása az olvasás volt. Hamarosan elolvasott minden neki való könyvet. Hétéves korában könyvtári tag lett az én öcsém! A pultot alig. érte fel. amikor kérte a könyveket, csak a. szeme villogott: Kérem a Gullivert! Most negyedikes az én öcsém, április 18-án lesz tízéves. Tud sakkozni, marokkózni, most is jó tanuló, tiszta ötös. Csak a magatartással van hiba. a sok beszéd miatt: „sokat kérdez” — mondja a tanító néni. Őrsvezető. Büszkén hordja most a piros nyakkendőt, készül április 4-re. A rádió minden adását meghallgatná, ha tehetné. Előredűlve figyeli a rádió- felvételeket és előadásokat. Most újabban hímez is fiú létére. Tálcakendőt már a család miden tagja kapott tőle. Karácsonykor a Pál utcai fiúkat láttuk a Jókai Színházban. Ha én festő lennék, az ő figyelő arcát festeném le, amint figyelte Nemecseket, Bokát és a többieket. Egyik reggel megdöbbentő kérdéssel bújt hozzám az ágyba. „Tegnap hallgattam a híreket — kezdi. — Mi az a ratifikálás? Mért akarják felfegyverezni Németországot, kik akarják? No felelj már!“ — sürget az ő életébe vágó kérdésével. Mit mondjak neked, te felszabadult életünk kis magja, testvérkém? Mit mondjak, hogy te még ezt nem érted? te csak játsszál, vagy olvassál? Hiába! Benned van az égető kérdés: felfegyverzés ... ratifikálás. Tíz éves lesz az én öcsém. A szenvedéssel kezdődő, de boldogságba torkolló tíz évet nem felejtjük el. Az ő élete és sok más tízéves élete olyan kocka a kezünkben, mellyel nem lehet játszani. Tamás Katalin Bocsárlapujtő
