Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)
1954-05-01 / 34. szám
Éljen a Magyar Dolgozók Pártjának 111. kongresszusa! HATARSZEMLETOL A KONGRESSZUSIG (JEGYZETEK) HÁROM EMBER járja a dűlőket. Az egyik terebélyes, „jó húsban“ van. Járása nehézkes. Csak a fürge tekintete mutatja, hogy alig haladta meg a harmincat. A másik karcsú, nyúlánk, fiatal. Hirtelen göndör fürtjei kitolakodnak siltes sapkája alól. Csak ritkán jön szó ajkára, akkor is csendesen, de ezek határozottak. A harmadik éltesebb, tömzsi ember. A tavasz le- kényszerített róla minden téli holmit. Csak a fején maradt meg a téli kucsma, amit egészen a szemére tolva visel. Für°én lépked hol ide, hol oda és szélesen mutogat. Megállnak minden parcellánál, kutatva vizsgálják a dúsan bokrosodé haragos zöld vetést. Nem kerüli el figyelmüket semmi. Egyszer a vetésből á°askodó röget rúgja szét az egyik, hol gyomot szakít fel a búzából a másik. Ilyenkor az arcuk is mutatja, hogy nincsenek megelégedve. „Ezt fo- gasolni kell, ott meg egy gyenge hengert kell neki adni!“ A harmadik még egyszer alaposan megnézi a parcellát és megjegyzi: „De nem árt neki meg egy fejtrágya sem“ — aztán feljegyzi. így ballagnak már reggeltől, most meg délfelé hajlik az idő. Van mit nézni. Széles a határa Örhalom községnek. Már végig mentek a Mogyoróbokor dűlőn, a Hidegkúti dűlőn a Csóróson, de még hátra van a java. A határ benyúlik egészen Nógrádmarcal fölé és kiterjed a Csitári hegyek . alá. A másik szélét meg az Ipoly nyaldossa. Aztán néha-néha megállnak. Nem beszélnek, csak a szemük azt mondja, hogy nem tudnak betelni a határ szépségével. Egyik a haragoszöld gabonatáblákat kutatja, a másik mélyen szívja magába a frissen szántott föld sűrű illatát, a harmadik az ezerszínű pompázó réten pihenteti tekintetét és fülel a magasba keringő pacsirta vidám énekére, ami betölti az egész határt. Folytatják útjukat. A szép, gondos munkát megdicsérik — ki-ki a maga módján. Magabiztosan teszik a megjegyzéseket, mintha az egész falu ott állna mögöttük: „Jani bácsi, Jani bácsi, hogy lehet így dolgozni?“ Vagy: „Ez már igen. ■ ■! No, ő mindig jó munkás volt!... Egy-egy falubeliről van ilyenkor szó, mert ahány cmbe.. annyi fajta. Hogy milyen fajta? Azt' egy-egy parcella mutatja. De ők éppen azért vannak most kint a határban, hogy minden barázda a legjobbfajta emberről beszéljen. Mert nagy a tét, becsületről van szó, amiért az egész falu szavát adta. • * MAR a delet rég elkongatták, amikor elérik a határ- mesgyét. Onnan mégegyszer visszatekintenek, aztán az éltesebb, meg a nyúlánk fiatal megindulnak a távolba tarkáló falu felé. A terebélyes még visszamarad és nézi a tavaszi napfényben pompázó határt. A barázdákban hajlongó, tarkaruhás asszonyokat, az eke mellett lépkedő komor parasztokat, a laposon delelő gulvát. Nézi a határt, a lüktető életet. Talán arra gondol, hogy jó lenne az egészet így ahogy van egy nagy csokorba fogni és megmutatni az egész ■ ■ | Vágott, hosszú hajat leg- • magasabb áron I VÁSÁROL I ■ AZ ALLAMI FODRÁSZAT I PARÓKAÜZEME j ■ Bp., V., Haris-köz 3. Megvételre keresünk kisvasúti sínpárt 350 fm. hosszban váltókkal, ko- esiíorgatókkal. Ajánlatokat: Ipari Láncgvár. Budapest, Mohács-u 7. címre kérjük világnak: ez a mi népünk, ez a mi édes hazánk. Már jól a délutánba volt az idő amikor befordultak a tanácsháza ajtaján. Leültek nagyokat fújtatva. A három ember közül a terebélyes Magvar Mihály Örhalom község tanácselnöke, az éltesebb. tömzsi Fábián István bigá a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke, a harmadik karcsú nyúlánk fiatal Bella István, a termelési bizottság elnöke. Még nem beszéltek. Gondolataikat rendezték, aztán várták, hogy majd kezdi a másik. Fábián íészkelődni kezdett a székén, majd felpattant. Egy pár lépést tett ide, oda, aztán megállt a tanácselnök előtt és az előbb hátratolt kucsmát visszatolta a szemére. — No, Magyar hogy dolgozott a falu? — így az elnök felé. A tanácselnök csak nézte a határban készített jegyzeteit. Tudta, hogy mindkét szempár élesen rászegeződik és várják a választ. Először csendesen, aztán lelkesen mondta. — Szép a határ. Nagyon szép a határ Pista bácsi! — A két ember büszkén mosolygott befelé. Csak akkor merevedlek meg, amikor az elnök nyomatékosan kiböki. — De... — egy kicsit elhallgatott. — De amit találtunk hibát, Jci kell javítani! — Felsorolt vagy 12 nevet és kü- lön-külön mindegyikéhez megjegyezte: ennek fogasolni kell, annak hengei-ezni amannak meg fejtrágyázni. Erre aztán megkönnyebbült a másik kettő. Fábián megint visszalökte a kucsmát a búbjára és fintort vágva vakarta a tarkóját. — Hi'nye Magyar! Már azt gondoltam, hogy valami nem tetszik — nevettek. — Azt a termelési bizottság vállalja, hogy meglesz —r mondta Bella és most már ő is felállt és közrefogták az elnököt. — Hanem most nézzük a beadást — pattogott Fábián. Előszedték a kimutatásokat, nézegették, valami 10 százalék hiány volt még a vállalás teljesítéséhez. — Még ezeket a salangokat kell rendbetenni. Akkor amit eddig vállaltunk, teljesítettük — mondta az elnök és a tekintete a néptelen utcán kutatott. Azóta eltelt egy pár nap. Amerre a szemlét tartották benépesült a határ. Porzott a műtrágya, törte a rögöt a henger, lazította a talajt a borona és megélénkült a beadóhely környéke is. SZOMBAT délutánba ért a hét. Mikor a nap bíborpalástba öltözve még egy búcsúpillantást vetett örhalomra, megelevenedett a falu. A kocogó lovaskocsik egymást érték a határból. Méltóságteljesen hömpöly«ött a Fő-út felé a közel négyszázat számláló gulya. Nagv zajjal, fürge futással disznócsorda lepte el a falu utcáit. Megtelt a falu, mindennapos zajával. Gyerekek visongása egybeolvadt kacagásukkal. Valahol hangosan civódtak, majd a párját kereső liba gágogott. Az asz- szonyok egymást érve siettek a földmüvesszövetkezet felé hangosan nevetgélve. Magyar Mihály, a tanácselnök este 7 órakor visszatért a tanácsházára. Embereket várt,* VB-tagokat, állandó bizottsági tagokat és termelési bizottsági tagokat. Tőlük is hallani akarta, mivel végezte a község a heti munkát. Meg a pásztor ügyet is meg kellett már beszélni és napközben most erre nincs alkalom. A hétóráról még tízpercet s..n ment el a mutató, amikor már összegyűltek vagy tizenegyen csak úgy. ahogyan a határból bejöttek nem gondolta senki, hogy nagyon belemelegednek a beszédbe. De a szó terelődött. Először csak a határig, a vetésgondozásig, aztán elment egész a kongresz- szusig. mert ez volt a nagy tét, erre tettek fogadalmat. Tizenegyen üllek a szobában, de ott volt az egész falu. A vállalást az egész falu tette: a kongresszusig rendbetenni a határt, rendezni az adósságot, és ezzel már biztos nem vallanak szégyent. Üres kézzel nem mennek a kongresszus elé. Amit vállaltak, teljesítették. Rendbe a határ, május 24-ig már nincs adósság az állammal szemben. Hanem valami mardosta lelkűket. Mondanák is, meg nem is. Csak topognak egyhelyben, amikor Fábián István biga kiszorítja magából a szót. — Hanem Magyar elvtársi Elnök elvtárs! A község már eddig nem vall szégyent! De nagyon nyomja lelkünket az a legelő — és az Ipoly felé mutatott. — Sok-sok marhát akarunk. Jófajtákat! De esztendőről esztendőre rázúdul arra a víz, tegyünk vele valamit. Csak az áteresztőket kell rendbehozni... Magyar csak hallgatott. Még a szégyenkezés is elfogta, mert kérte már ő a járástól kezdve a megyéig, még a minisztériumtól is, de semmi... Hiába volna száz és száz kéz is, dolgozna ott, de segítség nélkül nem megy, önállóan meg nem dönthet. önállóság kellene, nagyobb önállóság. Mintha ellesték volna gondolatát, úgy szólt bele Fábián I. Pál a falu egyik idős, tapasztalt gazdája: — Hiába no... Nem teljes gazda a községi tanács! Meg van kötve a keze... Nagyon meg van kötve. Aztán Nagy Ferenfc tette szav..kba gondolatát csendesen, ahogy ezt tőle már megszokták. — Tán‘ jobban tudna utána menni az elnök is. ha többen dolgoznak a tanácson. Mert így három ember... elnök, titkár, nyilvántartó — számol*>"Ha ujján — arra sem elég. hogy a mi bajunkat intézze, hát még amikór jön a sok kiküldött — de felderül az arca — azokból jöhetne ide egy pár....’ — De olyanok ne. mint Kiss Pál, a járási pénzügyből — pattan fel Márton J^ános VB- tag és egy pillanatig elnyomja hangját a harag. — Azt mondta a múltkor az egyik öregnek: „Maga vén hülye...“ Hát lehet így beszelni? — háborgott. A többiek arcán is vörös pír húzódott. Tán a harag, fán a szégyen Kiss helyett is. Még sokáig beszélgettek és észre sem vették, hogy az este nagyon hasznos volt, csak amikor Magyar Mihály így önti egybe a sok szót. — Mit gondolnának Pista bácsi. Gyuri bácsi, Feri bácsi, Jani bácsi! — és hangjában az izgalom cseng — ha javasolnánk a kongresszus felé, amit most itt elmondottak: „Nagyobb önállóságot a községi tanácsnak, bővíteni kell a létszámukat és azokat a felsőbb szerveknél dolgozókat, akik nem az állam és a nép érdekeit összekapcsolva végzik munkájukat és megbántják a dolgozó népet, távolítsák el a tanács-apparátusból“, — Igen! Ezt javasoljuk — mondja Márton János — csak még tegyük hozzá: „örhalom ott áll a párt és a kormány mögött“. ÉJSZAKÁBA nyúlt az este. A szomszéd házban a próbákon is utolsót perdülnek a lányok és dobbantanak a legények. Ök is követik a hazatérőket. Aztán elcsendesedik a falu. Magyar Mihály, a tanácselnök mikor végig dől ágyán még egyszer átgondolja az égés' hetet: a határszemlétől a kongresszusig. Aztán nyugodt, mély álomba merül. Bobál Gyula |5K9CSCKSCSCK»CSC»'. VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ: MÁJUS 1 (1 9 2 3) Dalolj! 300 millió láb. Menetelj! Ragyogj! Egek napszeme, tiéd az erő! Pokolba a felhővel. , mely kényesen lebeg! Zengő riadót juh! Vidám gyűlésre, csillagok, most bújjatok elő! Határok omolnak! Oszoljatok, mint burzsujok, ti kövér jellegek! A régi ellen, rajta. Gyere ki, ember! Gyere ki, munkás! ■ Bújj elő! A pince sötétből jel, gyülekezz! Gyanakszik? Nézz hát, van itt, amit láss! Indulj! Gyere! Fuss ide! Jól igyekezz! Esz manorné/ere! Mérd ma a számot. Számold, hány lobbanó szív tüzel itt. Keleti szélvész vihara támad? Kavarja a munkások porszemeit? Gyere, te kormos, kátránytól ragadó! Ne állj egyedül! Eljött a le órád! Ma itt 150 millió menetel — Egymilliárd és ölszázmillió ujj! Pipacsszínű zászlód emeld a magasba! Lázas ének, lázadj/ Láncodat lerázzad! Nézzétek — mifelénk — lüktet és dagad. és 12 milliárd szívdobbanás árad értetek, f — értitek? — egyetlen perc alatt. lőjjelek! Gyűljetek! Földkerekség népe! A Szovjet nyújt kezet, ingyen, nincs is ára. Serkenj egységes május elsejére és másodikára és századikára. Hegedűs Géza fordítása Növekedik népünk életszínvonala MOTORkÉlltkm - KEREKpfüt -ÍUUMSICWCr - sJ* áJtUKEmTES Megyénkben ez év márciusában 63 darab motorkerékpárt adtak el, vagyis 250 százalékkal többet, mint az előző hónapban, 238 darab kerékpárt, vagyis 260 százalékkal többet. 1953 februárjához viszonyítva 1954 márciusában 125.2 százalékkal nőtt a selyemszövetek forgalma. A szövetkezeti közétkeztetés 82.6 százalékkal nagyobb a múlt év februárjához képest. ★ Miéri nem kapjuk meg a lej pénzt ? Karancskeszi község dolgozó parasztjai azon iparkodnak, hogy beadásuknak minél előbb eleget tegyenek. A tejbeadás után tiznaponként kellene megkapni járandóságukat. A balassagyarmati Tejipari Vállalat vezetősége azonban ennek nem tesz elegei. A március hóra beszolgáltatott tejért karancskeszi községben még senkinek nem fizetlek. Volt kint egy ellenőr április 21 -én. aki ígéretet tett arra. hogy 23-án már rendezik a hiányt, a mulasztásokat. Azonban nem így lett. A pénzI nem küldték el. A dolgozó parasztok azóta is várják, hogy mikor kerül sor végre az általuk felvetett jogos panasz elintézésére. A dolgozó parasztság szorgalmával, türelmével való ilyenirányú visszaéléseket az ellenség saját politikájában, céljainak megfelelően nagyszerűen hasznosít. Kérjük a Tejipari Vállalatot, hogy minél előbb rendezze a hiányokat és próbáljon a tíznapos határidőhöz ragaszkodni. Pintér Sándor dolgozó paraszt. A Budapesti Szállítmányozási Vállalat lóápolókat, hajlókat alkalmai lelentkezni lehet: Budapest, V., Marx lér 7 sz. Munkaügyi osztályon. A nógrádmegyei dolgozó parasztság a mezőgazdasági munkák jobb elvégzése, a kulturált mezőgazdaság megteremtése érdekében folyamatosan jut mezőgazdasági kisgépekhez. Megyénk területén április hó folyamán a következő mezőgazdasági kisgépek kerültek eladásra: 160 darab eke, 180 darab magtakaró borona, 140 darab lókapa, 12 darab vetőgép, 130 rögtörőborona, 20 darab permetezőgép, 80 TD hármas daráló, 35 darab fűkaszáló, 150 darab kukoricamorzsoló, 30 darab egysoros kézivetögép. Ásó, kapa, kasza, villa és egyéb szerárukból korlátlan mennyiséget biztosított dolgozó parasztságunk részére a gyáripar. További állandóan fokozódó érdeklődés tapasztalható a mezőgazdasági kisgépek iránt. Érdemes megemlíteni, hogy megyénk területén 850 darab rádiókészüléket vásároltak dolgozóink az első negyedévben, valamint 97 darab motorkerékpárt, ugyancsak ebben az időszakban. k rétságiak barátja - a könyv A rétsági földmüvesszövetkezeti bolt dolgozói nagy fába vágták fejszéjüket. A párt III. kongresszusának tiszteletére könyvterjesztési versenyre hívták ki az ország valamennyi földműves szövetkezetét. Nem kisebb dologról van tehát szó, minthogy a rétságiak meg akarják előzni a könyvterjesztés nemes versenyében az ország minden községét. Misik István, a bolt vezetője erről így beszél: „Két dologra alapoztuk verseny- kihívásunkat. A rétsági dolgozók irodalomszer etetére és a bolt dolgozóinak lelkes munkájára. Nálunk mindenki szereti a könyvet. de szeretjük mi is a falu dolgos népét. Tudjuk, hogy minden jó könyvvel, melyet egy dolgozó parasztember kezébe adunk, pártunk célkitűzését, a falu kulturális felemelését segítjük elő. Büszkén mutatja a MÉSZÖV értékelését a legutóbbi versenyről. Nógrád megye legjobb könyvterjesztő földművesszövetkezete, Rétság. Körülnézek a boltban. Mindenütt rend és tisztaság. Van itt méteráru, füzet, cipő, készruha. edényféle. háztartási cikkek. A bolt legszembetűnőbb pontján sorakoznak a könyvek. Szinte hívogatják a vevőt: gyere, lapozgass bennünk. vásárolj közülünk. Leainkább a szép- irodalmi és ifjúsági könyve két 9vásárolja k a rétságiak, de nem ritka az olyan vevő sem. mint Kovács Mihály, aki a mezőgazdasági szakiroda- lomból választ ki magának egy-egy könyvet. Hogy hasznosan forgatja ezeket a tanulságos könyveket, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy nevével mindig ott találkozunk a termelésben és beadásban élenjáró gazdák között. Az „Olcsó könyvtár“ hetek alatt néo- szerűvé vált sárgafe- delü köteteit már megérkezésük napján szétkapkodják. — Nagy hiba. hogy az olcsó könyvtárból nem kapunk eleget — mondja Misik István — mert ezek a kis könyvek legalkalmasabbak arra, hogy azokkal a paraszt- emberekkel is megszerettessük az olvasást, akik még idegenkednek tőle. Napról napra kevesebb azonban az ilyen parasztember Rétságon és egyre több azoknak a száma, akik mint, Kind- lik István, vagy Sipos János, rendszeresen bejárnák a boltba, hogy egy-egy szép regénnyel gyarapítsák könyvtárukat. A boltban nagy a forgalom. Akad itt vevő mindenre és amint látom, a könyvállványokon is sokan válogatnak a könyvek között. Három éve annak, hogy a rétsági szövetkezeti bolt polcain megjelent az „új árucikk“ és ma már barátjukká, mindennapi munkájukban segítőtársukká vált a falú dolgozóinak a könyv. Bevallom, eddig nemigen bíztam a lelkes rétsági könyvterjesztők országos versenykihívásának sikerében. de a tapasztaltak után én is azt mondom, amit Misek István mondott bú- csúzáskor: — Ha elsők nem is, de az első három között ott leszünk. Kertai József
