Szabad Nógrád. 1954. január (10. évfolyam. 1-8. szám)

1954-01-27 / 7. szám

4 SZABAD AÓGHAd 1954 január 27. (Folytatás a harmadik oldalról) állami kötelességük a törvények ilyenirányú alkalmazása. A kormány az 1954. év: adó­terhet a multévi csökkentett adó összegében állapította meg. Ilyen módon a parasztság már most számítást csinálhat, hogy évi adójára havonta minden hó 15-ig kamatmentesen milyen összeget kell fizetni. A pénzügyi szervek az előírásokról a leg­közelebbi hetekben írásban érte­sítik az adózókat, s amennyiben jogos panasz felmerül, a járási pénzügyi osztálynak gvorsan or vosolni kell. Az adóíveket az idén már május 15-ig kézhez- kapják a gazdák. Egyébként 1954. évre a kormány az adó­zás terén, népgazdasági érde­kekre való tekintettel, módosítá­sokat eszközölt. A méhészetből eredő jövedelmet mentesítette mindennemű adózás alól. Csök­kentettük a növendékállattartó gazdák adóját. Leszállítottuk az Kereskedelmi kapcsolataink kiszélesítése Tisztelt országgyűlés! A kormányprogramm célkitű­zéseinek eredményes megvaló­sításában, dolgozó népünk mesz- szemenő erőfeszítései mellett, sokat köszönhetünk annak a nagy és értékes .segítségnek, amit a Szovjetuniótól és a ba­ráti országoktól kaptunk, vala­mint a szocialista tábor orszá­gai között fennálló kölcsönös gazdasági együttműködésnek. De új politikánk kibontakozásá­ban éreztette “hatását a nemzet­közi feszültség enyhülése is, amely bizonyos lehetőséget nyúj­tott a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére, új területekre való kiterjesztésére. Külkereskedelmünk e téren szá­mottevő eredményeket ért el. Népgazdaságunk átállítása, ipa­runk átcsoportosítása, 1954. évi terveink biztosítása, nagy és bo­nyolult feladatokat ró külkeres­kedelmünkre, export-import ter­veink teljesítésére. Másrészről fejlett népgazdaságunk számos ágazata széles alapot és komoly lehetőséget nyújt a velünk való gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésére, amit elősegíthet az, hogy a magyar márka jó hírnevét öregbítve, jórralnőségű áruval jelenünk meg a piacon. Mi ké­szek vagyunk egyenlő alapon bárkivel, kapitalista országokkal Is kereskedni. Gazdasági adott­ságainknál fogva elsősorban közvetlen szomszédainkkal. Ezen a téren kölcsönösen kedvező le­hetőségek állnak fenn. Mi a ma­gunk részéről kívánatosnak tart­juk ezek hasznosítását. A Szovjetun:óve.| és Romániá­val! meet kezdődtek meg a ke­reskedelmi tárgyalások, míg a demokratikus tábor országainak legtöbbjével már folyamaiban vannak. Á békéért folyó küzdelemből nekünk is tevékenyen ki kell venni a részünket rlkai imperializmust terheli a felelősség, hogy ez nem való­sulhatott meg. A világ haladó közvéleményének ezt az egyér­telmű meggyőződését nem hagy­hatják figyelmen kívül azoknak az országoknak kormányai sem, melyek vezető köreinek impe­rialists háborús politikája a vi­lág békéjét veszélyezteti, új há­ború kirobbantását készíti elő. Egyre világosabban látják ezt a nyugati országok népei és egyre erőteljesebben adnak kifejezést a német militarizmus feltámasz­tása és az úgynevezett európai hadsereg elleni tiltakozásuknak. I'yen körülmények között ül össze a négyhatalmi értekezlet, «mely a békeszerető népek és az egész világ haladó közvélemé­nye nyomásának eredménye. Tárgyalásai, a nemzetközi poli­tika napirenden lévő legsúlyo­sabb problémá' a mi népünket, o-szágumkat is a legközvet'e- nebbüj érinti. A magyar nép, melyet a világuralomra törő német imperalizmus egy ember­öltő folyamán két ízben vitt bele esztelen és bűnös háború­ba. amelyek során fiaink száz­ezrei életüket vesztették, s amelyek országunkra nyomorl és pusztulást, rengeteg szenve­dést és nélkülözést hoztak, tuda­tában van annak, milyen ve­szélyt jelent számára a német militarizmus feltámasztása. Ez indította annakidején kormá­nyunkat arra, hogy felemelje tiltakozó 6zavát a bonni szerző­dés megkötése ellen, mint — többek között — a Magyar Népköztársaság léte és függet­lensége ellen is irányuló agresz- szív lépés ellen. Ez indítja ma ts kormányunkat arra, hogy állástfoglaljon és küzdjön az ellen az imperialista politika ellen, me’y a magyar nép ádáz ellensége a német militarizmus feltámasztását és megerősítését célozza. Éppen ezért országunk és né­pünk mindenek fölött álló ér­deke. hoev a 800 milliós béke­tábor politikája, melynek zászló­vivője a Szovietunió, elérje nagv céljait: a nemzetközi feszültség Velünk a nép, velünk a győzelem Tisztelt országgyűlési Ennyi­ben kívántam ismertetni a kor­mány félesztendős tevékenysé­gét és. azokat a feladatokat, amelyeket 1954-ben meg kell va­lósítanunk. Nagyszerű feladatok, melyeknek eredményes megoldá­sával tovább haladunk előre a párt határozata és a kormány­programm által kijelölt úton, hazánk felvirágzásáért, népünk jelétéért. Ehhez kérem a tisz­telt országgyűlés hathatós tá­mogatását. Fél esztendő van mögöttünk- Ennek tanulságai .azt mutatják, Törréntf a ráros­és hötsséggtttsdálkodási minisztérium felállt tásárál enyhülését, a német militariz­mus feltámasztásának megaka­dályozását, a fegyverkezés álta­lános csökkentését és az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek betiltását. A haladó emberiség eme nagy céljaiért folyó küzdelemből ne­künk is tevékenyen ki kell venni « részünket. A Szovjetunió béke- politikáját minden erőnkkel tá­mogatnunk kell, a béke nagv ügyének szolgálatában aktívabb külpolitikával mindenütt fellé­pünk s hallatjuk 6zavnnkat. ahol a háborús gvujoga'ók bűnös ter­veinek, a német militarizmus feltám asztásának meghi úsításá- ról, egységes, békeszerető, de­mokratikus Németország megte­remtéséről van szó. Nem rajtunk múlik, hogy mindeddig nem volt és még ma sincs lehetőségünk arra, hogy nemzetközi fórumon, az Egye­sült Nemzetek Szervezetében harcoljunk a béke védelmezői­nek oldalán. Nem szűnünk meg követelni, hogy a nyugati nagy­hatalmak tartsák be a békeszer­ződés megkötése alkalmával tett Ígéretüket és biztosítsák felvé­telünket az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. De a béke nagy ügyéért min­denütt harcolnunk kell. Az el­következendő napokban az egész világ figyelme Berlin felé for­dul, ahol a Szovjetunió követ­kezetes békepolitikája, a béke világmozgalom ereje és száz és százmilliós tömegek békeakarata a tárgyalóasztal mellé kénysze- rftette a nyugati hatalmakat és ahol a Szovjetunió javaslatai mögött a világ békeszerető né­pei állnak. Mi a magunk őrhe­lyén, szerény erőnkhöz mérten, az országunk és más országok közötti békés kapcsolatok, vala­mint a kölcsönös megértésen és egymás érdekeinek tiszteletben tartásán alapuló termékeny együttműködés érdekében min­den tőlünk telhetőt megteszünk. Ez a mi békepolitikánk fő céh kitűzése, ami mögött dolgozó népünk hajthatatlan békeakarata áll. (Nagy taps.) hogy helyes úton járunk. Ezért az emuit hat hónap tapasztala­tai alapján jogos bizalommal eltelve, derűlátással tekintünk a ránk váró még olyan nagy_ és felelősségteljes feladatok elé is A néü bizalommal van irán­tunk, köve| bennünket azon az úton, amelyen békés építőmun- kánk közben, dolgozó népünkkel eggyéforrva, pártunk vezetésével biztos lépésekkel haladunk ma­gasztos célunk, a szocializmus diadala felé. Velünk a nép, ve­lünk a győzeleml (Nagy taps.) A pártvezetőségek újjáválasztása az egész párttagság ügye Tisztelt országgyűlési Parlamenti ülésszakunk ese- ményteljes időpontban, a négy nagyhatalom külügyminiszterei berlini értekezletének előestéjén ülésezik. Olyaii időpontban, amikor a népek békés együttélé­sének, a fenyegető háborús ve­szély elhárításának, az egész ha­ladó emberiség jövendőjének legmagasztosabb ügyéről, a bé­kéről folytatnak fontos tárgya­lásokat a négy nagyhatalom képviselői. A Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, Malenkov elvtárs múlt év márciusában megállapí­totta, hogy ,,nincs jelenleg olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekeit országok kölcsönös megegyezése alapján". Ez az elv a Szovjetunió ve­zette béke'.ábor külpolitikai te­vékenységének alapja, amellyel minden békeszerető ember egyet­ért az egész világon. (Hosszan­tartó. nagy taps.) A Szovjetunió kormánya, kö­vetkezetes békepolitlikáiához hí­ven, kezdettől fogva hajlandó­inak nyilatkozott arra, hogy a nagyhatalmak külügyminiszte­rei üljenek össze és tárgyalják meg azokat a vitás kérdéseket, amelyek a nemzetközi feszültség enyhülését, s ezzel a béke meg­szilárdítását elősegíthetik. En­nek ellenére csaknem félévig tartott, míg a három nyugati nagyhatalom hozzájárult a Szov­jetunió javaslatához. Ugyan­akkor a nyugat: hatalmak annak ellenére, hogy egyetértettek a külügyminiszteri értekezlet ösz- szehivásával. tovább folytatták az úgynevezett „európai védel- rn: közösség” megteremtésére, lényegében a- német militairizmus idősebb gazdák adóterhét, meg­szüntettük a katonai szolgálat­mentességi adót és .22 évre emel­tük a gyermektelenségi adó­fizetésre kötelezettek korhatárát. Ezek az intézkedések 1954-ben a 'akosság részére mintegy 300 millió forint megtakarítást je­lentenek. A kormány programm- iának és a párt határozatainak alapján megtette a magáét. A parasztságon a sor, hogy pél­dásan teljesítse állampolgári kötelezettségét. Illetékes hatóságainknak más téren is érvényt kell szerezniük népköztársaságunk törvényei­nek. Példásan kell megbüntetni az árdrágítókat, akik kijátsszák az árleszállítást és tiltott ár­emeléssel, vagy minőségrontás­sal károsítják meg a lakosságot. Ügyészségeink, bíróságaink, ál­lami ellenőrző szerveink fontos feladata őrködni a kormány ár­politikai intézkedéseinek szigorú betartásán. Kereskedelmünket az utóbbi hónapokban a tőkés országokkal tovább szélesítettük. 1953 máso­dik felében árucsereforgalmi megállapodást kötö'tünk Auszt­riával, Hollandiával, Svédor­szággal. Finnországgal, Svájc­cal és Argentínával. Hasonló tárgyalások vannak folyamat­ban Nyugat-Németorsz ággal. Olaszországgal és Braziliával. Érdemes megemlíteni. hogy Brazíliával a felszabadulás óta elsőízben foly'atunk kereskedel­mi tárgyalásokat, ugyanakkor fizetési megállapodást kötöttünk Paragcav-ial. míg Uruguavial meghosszabbítottuk. Fize'ési megállapodásra vonatkozó elő­zetes tárgyalások folynak Chilé­vel. A közeli hetekben árucsere- forgalmi tárgyalások kezdődnek Norvégiával. Dániával, Inakkal és Indonéziával. Nemrég tekin­télyes egyip'omi kormánydele­gáció járt . Budapesten, amely az áruforgalom bővítéséről tár­gyalt. Feltehető, hogv Angliával is sor kerül az 1949-ben meg­szakadt kereskedelmi tárgyalá­sok űirafelvé'elére. Itt említem meg, hogv különböző kormány­szerveink megbeszéléseket foly­hattak az Európai Gazdasági Bizottság főtitkárával. Mvrdal úrral, ak: Budapestre látogatod, hogy Magyarországnak a bi­zottság munkáiéban való tevé­kenyebb részvételét biztosítsa. Hazánk mind élénkebben be­kapcsolódik a nemzetközi gaz­dasági élet vérkeringésébe, hogy az egyenlő elbánás és kölcsö­nösség alapján a kereskedeim' kapcsolatok fejlesztésével ellás­suk népgazdaságunk import- szükségletét, ugyanakkor piaco­kat biztosítsunk a magyar árak számára. feltámasztására irányuló politi­kájukat, ami nagymértékben fo­kozza egy új európai háború ve­szélyét. A szovjet kormány november 26-1 jegyzékében leszögezte, hogy „a német militarizmus újrateremtése és Nyugaí-Német- ország újrafeifegyverzésének tág teret nyitó úgynevezett „európai hadsereg” megteremtésének ter­vei. valamint a külföldi katonai támaszpontok létesítése ióné- hány európai állam területén, vészé’veztetik más európai álla­mok biztonságát, összeegyeztet­hetetlenek az európai biztonság érdekeivel”, A szovjet kormány az összes békeszerető népek álláspontját fejezte ki. amikor javaslatokat tett a német kérdés rendezésére, egységes demokratikus, béke­szerető Németország megterem­tésére. A béke megőrzésére irányuló politika másik döntő kérdése a fegyverkezése hajsza megszünte­tése. A háborús veszély elhárí­tásának legfontosabb előfeltétele a fegyverkezés csökkentése és a fegyverek legveszedelmesebb fa j­táinak, az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek betiltása. A szovjet kormánynak ez az álláspontja nem úikeletű. A második világháború befeje­zése óta a Szovjetunió követke­zetesen sfkraszállt az atomfegy­ver betiltása és ennek nemzet­közi ellenőrzése mellett. Egyet­len alkalmat sem mulasztott el. hogv az Egyesült Nemzetek Szervezetében ilyen irányú konkrét'javaslatokat tegyen. A tömegpusztító fegyverek be­tiltása az egész bé'-ecz°rető em­beriség legfőbb óhaja. Az ame­Az ülésszak napján Nánási László előadó * beljelentette, hogy a jogi bizottság a törvény- javaslatot megtárgyalta és változtatás nélkül elfogadta. A kormányprogramm gyakor­lati végrehajtása során igen nagy feladat hárul a város- és községgazdálkodásra — mon­dotta Nánási László. — Ennek hivatása a dolgozók lakással és ivóvízzel való ellátásai, a váro­sok és községek belső közleke­désének lebonyolítása, a belső utak. járdák, hidak, fürdők fenn­tartása, valamint a szennyvíz- levezetés, a köztisztaság biztosí­tása, a városok és községek fej­lesztésével és rendezésével kap­csolatos feladatok ellátása, a városokban és községekben zöld övezetek létesítése és a dolgozó nép mindennapé szükségleteit érintő 6ok más szolgáltató te­vékenység. A minisztertanács a múlt év november 27-i ülésén határoza­tot hozott a város- és község- gazdálkodás munkájának meg­javításáról. Többek között elren­delte a város- és községgazdál­kodás irányításának összevoná­sát. A város- és községgazdál-. kodás felügyeletét ez év január 1-től a könnyűipari miniszté­rium vette át. A miniszterta­nács határozatának megfelelően a kommunlális. építési és köz­lekedési osztályokat a helyi ta­nácsoknál — Budapestet k’véve — „város- és községgazdálko­dási” osztályba kell összevonni. A közsépgaizdálkodás teendőit a községekben a községgazda fog­ja ellátni. A város- és község- gazdálkodással foglalkozó váll a- iatokat is át kell szervezni, hogv megtel e'őbben elémthsssék ki a dolgozók igényeit. Az új szerve­zeti felépítés nagy önállóságot biztosít a helyi tanácsoknak és megszünteti az eddigi szétfor­gácsolt® áigot. A város- és községgazdálko­dás ténykedése alapvetően eltér az iparétól mind tervezés, mind adatszolgáltatás, de főleg mű­szaki feladatok tekintetében F.nnélfogví a város, és köz­séggazdálkodás nem tud jól be­illeszkedni a könnyűipari mi­nisztérium munkájába, amely teljesen az ipar irányítására épü’* fel. A város, és község- gazdálkodás munkájának meg­javítására, valamint a tanácsok önállóságának növelésére, ho­zott határozatok a gyakorlatban egy önálló minisztérium alap­jai* teremtik meg. Ezért szük­séges a könnyűipari miniszté­riumon beiül működő Város- és Községfejlesí tési. Lakásgazdál­kodási. Közmű és Szolgáltató Vállalati Igazgatóságból, vala­mint az építésügyi mlniszté- riumtó, átvett Tanácsi Vállalati Főosztályból és a nehézipar' minisztériumtól átkerült Gáz- szolgáltató Osztályból! a város- és kőz6ég?azdálkodás minisz­tériumát létrehozni. Mindezek alapján javasolta az országgyűlésnek, hogy az alkotmány 24. szakaszának ki­egészítéséről és a város- és községga-'élkodási miniszté­rium létrehozásáról szóló tör­vényjavaslatot fogadja el. Az előadó beszéde után az o zággyűlés a város- és köz­séggazdálkodási minisztérium felállításáról szóló törvényja­vaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta. Ezzel az országgyűlés ülésszaka véget ért. Párttagsagunk a janyár havi taggyűléseken vitatja meg a vezetőségújjáválasztá- sokkal kapcsolatos KV-határo- zatot és elsősorban annak po­litikai jelentőségét. A januári taggyűlések ta­pasztalata azt mutatja, hogy párttagjaink egyrésze még nem látja eléggé tisztán azt a nagy feladatot és felelősséget, amelyet 'a vezetőségválasztás jelent minden párttag számára. A nagy feladat meg nem értését mutatja, hogy a januári tag­gyűlésekről a párttagok tekin­télyes része hiányzik, hogy a pártvezetőségek beszámolói nem mutatják meg a párttagok előtt a vezetőségválasztás poli­tikai jelentőségét, a párttagok jogait, nem magyarázzák meg a párttagoknak olyan nagyje­lentőségű lépést a pártdemo­krácia következetes betartásá­nak útján, mint a vezetőségi tagok és küldöttek megválasz­tásának a titkossága. Mivel a januári taggyűlések beszámolói, vitái nem értékelik megfelelően a vezetőségválasz­tás fontosságát, így félő, hogy a párttagok jelentős része nem lesz aktiv részese a vezetőség­választást megelőző feladatok végrehajtásának és nem fogják érezni azt a nagy felelősséget, amely minden párttagra ráhá­rul az új alapszervezeti vezető­ség megválasztásával kapcso­latban. Pártunk Központi Vezetősé­gének június-októberi és a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló decemberi párt- és kor­mányhatározata végrehajtása nagy feladatokat állít minden pártszervezet, minden párttag elé, mert azon túl, hogy párt- szervezeteinknek, párttagjaink­nak kell az említett határoza­tok végrehajtásában példamu­tatóan élenjárni, nekik kell a pártonkívüli dolgozók százez­reit is mozgósítani a nagyszerű célok megvalósítására. A pártbizottságok és az alap­szervezetek vezetőségeinek ép­pen ezért egyik alapvető fel­adatuk megértetni minden párttaggal azt a nagy felelős­séget, ami rá hárul az új veze­tőségi tagok megválasztásánál, megértetni azt, hogy minden párttag felelős a párt előtt azért, hogy szervezeténél a legjobb párttagok kerüljenek be az új vezetőségbe. A párt tagjai felelősek elsősorban az­ért, hogy a pártszervezetük élére olyan párttagok kerülje­nek, akik valóban bírják a párttagságnak és a pártonkí­vüli tömegeknek a bizalmát, akik már eddig is kitűntek ak­tivitásukkal a Központi Veze­tőség határozatainak végrehaj­tásában, akik politikailag fej­lettek, betartják a kollektiv vezetés elvét, olyanokat, akik nem a parancsolgatás, hanem a meggyőzés módszerével irá­nyítanak és vezetésükben tud­nak a párttagság egészére tá­maszkodni. A követelmények magasak, de mégsem lehetetlen megtalál­ni a párttagok számtalan meg­bízható, becsületes munkása, dolgozó parasztja és értelmisé­gije közül a legjobbakat, akik képesek lesznek a Központi Vezetőség határozatainak a szellemében vezetni a párt- szervezeteket. A. vezetőségek líjjáválasz. tasa egész dolgozó népünk nagy eseménye, egyetlen dol­gozó számára sem közömbös, hogy kik kerülnek a pártszer­vezetek vezetőségeibe, éppen ezért párttagjaink nemcsak a párt, hanem egész dolgozó népünk előtt felelősek azért, hogy jól válasszák meg veze­tőiket. A pártvezetőség meg­választásának joga hatalmas fegyver a párttagság kezében. Ezt a fegyvert nem szabad fe­lelőtlenül, meggondolatlanul, pillanatnyi érzésére hallgatva vagy rokoni, baráti szempon­toktól vezérelve használni. Ar­ra kell törekedni, hogy a ve­zetőségek újjáválasztja párt- szervezeteink megerősödését szolgálja. Ahhoz, hogy párttagjaink megismerjék jogaikat és a ve­zetőségek újjáválasztásával kapcsolatos feladatokat, ahhoz elsősorban az szükséges, hogy alapszervezeteinknél rendsze­resen hívják össze a pártcso- portbizalmi elvtársakat, ma­gyarázzák meg nekik a vezető­ségválasztás politikai jelentő­ségét és a vezetőségválasztás szervezeti kérdéseit is. A párt- csoportbizalmi elvtársak pedig érjék el, hogy az újjáválasztó taggyűlésekig rendszeresen fog­lalkozzanak a hozzájuk tarto­zó párttagokkal és ha kell, 4— 5-ször is beszélgessenek el ve­lük egyénileg, ezen túl pedig helyes, ha a pártcsoportbizal- mi elvtársak összehívják a pártcsoportok tagjait és közö­sen beszélik meg a Központi Vezetőségnek a vezetőségek új- jáválasztásról szóló határoza­tát és azokat a sajtócikkeket, melyeket pártunk központi lapja, a Szabad Nép rendsze­resen közöl. A párttagjainkkal való fog­lalkozás mellett a párt népne­velőin keresztül tudatosítani kell a vezetőségválasztás fon­tosságát a pártonkívüli dolgo­zók felé is. Nem szabad ide­genkednünk attól, hogy a pár- tonkívüliek véleményét is ki­kérjük és meghallgassuk az 6 véleményüket is. Pártszervezeteink mostani vezetőségeinek amellett, hogy felkészítik a párttagságot a vezetőségválasztással kapcso­latos feladatok végrehajtására, már most hozzá kell fogniok a/ újjáválasztó taggyűlések be­számolóinak elkészítéséhez, il­letve azoknak az anyagoknak az összegyűjtéséhez, amelyet a beszámoló elkészítésénél fel akarnak használni. Szükséges ez azért, mert az alapszervezet vezetősége a vezetőségválasz­tó taggyűlésen teljesíti azt a kötelességét, amelyet a szer­vezeti szabályzat előír számá­ra: a párttagság előtt való be­számolás kötelezettségét. A vezetőség beszámolója és annak megvitatása az újjává­lasztó taggyűlés döntő fontos­ságú része: lezárja a pártszer­vezet tevékenységének egy időszakát és lerakja az alapot a pártszervezet életének követ­kező szakaszához. Az alapszer­vezetek vezetőségi tagjainak közösen kell hozzáfogniok a vezetőségválasztó taggyűlések beszámolóinak elkészítéséhez, illetve az anyagok összegyűjté­séhez. Nem szabad megengedni egyetlen alapszervezetnél sem, hogy ezt a munkát csak egyes vezetőségi tagok vagy csak a titkár elvtárs feladatának te­kintsék, sőt ebben a munkában be kell vonni a pártcsoportbi- zalmi elvtársakat, a legaktí­vabb párttagokat és támaszkod­ni kell a pártonkívüli dolgozók véleményére is. A beszámoló elkészítésénél azt kell mérlegelni elsősorban, hogy a pártszervezet hogyan hajtotta végre pártunk Köz­ponti Vezetőségének júniusi határozatát, mennyire sikerült azokat a hibákat kijavítani, amelyeket pártunk Központi Vezetősége a párt belső életé­ben feltárt, önkritikusan kell értékelni, hogy mennyire sike­rült megjavítani az alapszer­vezetnek a kollektív vezetést, fejleszteni, a bírálat, önbírálat és különösen az alulról jövő bí­rálat légkörét, számot kell ad­ni a pártdemokrácia területén mutatkozó eredményekről és hibákról és arról, hogyan ja­vult a tömegkapcsolat a töme­gek között végzett felvilágosító munka nyomán. Alaposan kell értékelni a pártépítés nagyjelentőségű kér­déseit: a tag- és tagjelöltfelvé­teli, az oktatási munkát, a po­litikai felvilágosító munkát, azt, hogy a tömegszervezeték hogyan teljesítették feladatai­kat és a pártszervezet milyen segítséget nyújtott nekik eb­ben. A beszámolóban pontos képet kell, hogy adjon a párt- vezetőség a párttagságnak az utóbbi idők, de különösen a Központi Vezetőség júniusi ha­tározatának megjelenését kö­vető idő munkájáról. A beszámoló elkészítése közben kell azokat a feladato­kat is kidolgozni, amelyeket ha­tározati javaslatként megvita­tás céljából a pártvezetőség a taggyűlés elé terjeszt. Az alapszervezeti vezetősé­gek újjáválasztása: pártéletünk nagy eseménye, csak akkor jár sikérrel, ha párttagjaink ak­tívan, teljes felelősségérzetük­kel vesznek részt már az elő­készítés munkájában is. Kiss Sándor a megyei pártbizottság politikai munkatársa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom