Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-23 / 5. szám
ünnepeiket. Az iskolában van egy ruharaktár, és ott mindenkinek van ruhája. Én nagy „folklorista" vagyok, népi zenekarban játszom, érdekel a népművészet és hát ettől teljesen odáig voltam! Az ottani iskolában minden héten van táncház, a diákok ismerik a régi táncokat. A lány, akinél elszállásolva voltam, elvitt falura is, megnézhettem, hogy néz ki egy hagyományás székely falu, láthattam a csűröket, pajtákat, a fedeles cserfa kapukat, a teheneket az utcán. Ahogy beszélgettünk, éreztem, nekik is fontosak a gyökerek; hogy tudjuk, honnan származunk. Rengeteg szép helyen jártunk, Farkaslakán, Csíksomlyón, a Gyilkos-tónál, Korondon, láttuk Orbán Balázs sírját, Mátyás király szobrát. — Mikor a Békás-szorosban voltunk — meséli Fodor Mónika —, szenzációs idegenvezetőt kaptunk. Az a tanár maga volt az élő történe-Morva Petra lem; ha nem is érdekelt a dolog, akkor is oda kellett figyelned. Szinte látszott rajta, hogy a leikéből mondja, amit mond! Hallgattunk órákat is az iskolában, az is élvezetes volt. Bárcsak nekünk is olyan tanáraink lennének... Az iskola és a templom, az tartja ott össze a magyarságot! A templombajárás olyan nekik, mint a falat kenyér. ők azt nem értették, hogy lehet valaki materialista! Búcsújáráskor — mesélték — még mindig köröznek fölöttük a helikopterek; félnek, de mégis mennek... Mi pedig — szólt közbe Matus Tamás Sípos Szilvia — szabadon mehetnénk, és mégsem megyünk! Ez a nagy különbség közöttünk! Mi szabadon tanulhatunk, az anyagi lehetőségeink is mások, mégis hiányzik belőlünk az igény, hogy többet tanuljunk, olvassunk...- Szerintem már az is sokat jelent, hogy ezt fölismer-Pásztor Márta tűk — mondja Matus Tomi. Láttuk a leromlott, szennyezett környezetet, erőfeszítést, amellyel ebből a nyomorból ki akarnak törni. A fő, hogy azonnal megtaláltuk a közös hangot! Szerencsés dolog volt, hogy családoknál szállásoltak el bennünket. Rengeteg barátot szereztünk, együtt keltünk-feküdtünk, láttuk, milyenek a hétköznapjaik. Igazából a Hargitán jöttünk össze, a nagy buli ott volt, egy menedékházban. A srácok utána csak annyit mondtak: ide még vissza kell jönnünk! A Mátis Tibi példáuk azt tervezi, nyáron vesz egy motorbiciklit, és azzal indul útnak. NAGYVENDÉGI ÉVA Pásztor Márta tanárnő a gimnázium nevében köszönetét mond a városházának és mindazon politikai mozgalmaknak és magáncégeknek, akik anyagilag támogatták a cserekirándulást: így Szerdahely város kulturális alapítványának, a VPN-пек, FMK-nak, a Digital Systemsnek, a Gastrónak. Mint a mókus fenn a fán... Mára vége a tanításnak. Lassan a napközi is bezár, indulni kell hazafelé. Péterke boldogan lóbálja a lakáskulcsot. Igaz, hogy már bealkonyult, hisz ilyenkor télen rövidek a nappalok Mégis örül, hogy a sok-sok órányi fegyelmezés után végre lazíthat. Kicsi még alig harmadikos. A szülei késő estig dolgoznak, így Péterke sokat van egyedül Az iskola persze teszi, amit tehet: a pedagógusok szakköröket szerveznek, ám Péterke nem igazán találta még meg mi az, amit szívesen csinálna. Csak azt érzi, jó együtt lenni a többiekkel Bolondozni, kieszelni mindenféle mókát. Ennek persze a sok fáradt felnőtt nem örül, s gyorsan rásütik a bélyeget: ez a kisfiú nehezen kezelhető, rossz. Tudom persze, hogy sok a gondunk mostanában. Nem is a valamikori pionírházak személytelen levegőjét kívánom vissza. Csupán annyit, hogy a Péterkéket ne csupán teljesítmény-központúan próbáljuk megismerni! S ne kényszerítsük arra, hogy négytől hétig az utcára téve a saját kis felelőtlen módján megszervezze az utcagyerekek köztársaságát! A —csepécz— R, kft. eladóknak és viszonteladóknak nagy választékban ruházati termékeket kínál előnyös nagykereskedelmi áron. • Somorja — Őamorín • Park utca 4 (az autóbuszállomás mellett) • Telefon: 0708/42-98 • Nyitva: hétfőtől péntekig, 8 órától 16 óráig. Nő 9
