Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-03 / 27. szám

Németh István felvételei

Beszámoló egy minden gyanún felett

álló rendezvényről-----------------------------/ / / /

SEGÍTŐI

Tudom, sokan még ma is azt gondolják, hogy ha egy újságíró valakiről vagy valamiről csak szuperlatívuszokban ír, az már eleve „gyanús’-. Nos. én bármennyit törtem a fejem, a Veszprémben megrendezett IV. magyarországi Családterápiás Vándorgyűlés ábrázatán sem ottlétemkor, sem utólag egyetlen apró szeplőcskét sem tudtam felfedezni. A háromnapos rendezvény számomra eleve jól — „csalódással” — kezdődött. A kézhezkapott programot böngészgetve ugyanis arra gondoltam. hogy az olvasóink érdeklődését bizton felkeltő előadások szövegét majd elkérem, s ezeket a Családi körben fokozatosan leközöljük. S itt jön. amire aránylag szorgalmas szeminárium -, konferencia-, szimpózium- és más eféle tudományos összejövetel-látogatóként egyáltalán nem számítottam (mert hazai viszonylatban nemigen találkoztam hasonlóval, még nemzetközi rendezvényen sem), tudniillik, hogy az előadók fejből, esetleg jegyzeteikbe ritkán bepillantva beszéltek, pontosabban adtak elő a szó igazi értelmében, nem pedig felolvaslak! Nos, ez a „csalódás” már eleve jó jelnek bizonyult a vándorgyűlés színvonalát illetően, s ebben bizony nem kellett csalódnom. Egytől egyig jól felkészült, lényegretörö mondandójú és fegyelmezett előadó vette kézbe a mikrofont. Ugyanakkor sugárzott belőlük a munka- és hivalásszeretet, a családterápia érielmébe vetett hit. a segiteniakarás. a manapság oly sokat ragozott toleranciakészség, ami nélkül ezt a munkát lehetetlen végezni, s nem utolsósorban a szakmai tudás és az egyéniség varázsa. Valamennyi előadásról lehetetlen itt beszámolnom, ezért csak néhányat ismertetek, amolyan sokfogásos ebéd étvágygerjesztő kóstolójaként. A hasonlat talán helytálló, hisz

nő 10

a család levesestál, amelyből ha merünk, sok minden jön vele. mondta valamelyik családterapeuta nagyon találóan. Az állítás igazságát bizonyította többek között dr. Kóger Erzsébet ideggyógyász beszámolója egy alkoholbeteggel végzett családterápiáról. Az orvos a megszokottól eltérően nem elsősorban alkoholelvonókúrára utalta be a segítségért hozzá forduló asszony férjél, hanem „körülnézett” az egész család háza táján. Közben egyre inkább elmerült a „családi levesestálban”. újabb és újabb nem fiziológiai, hanem kapcsolat- és kommunikációsrendszer beli hibákat fedezett fel. A vándorgyűlés idején a terápia még tarlóit, s a jelenlevők megerősítették a doktornőt abban, hogy a

gyógyítás minden bizonnyal nehezebb. de helyes útját választotta.

Csupor Zsuzsa arról beszélt, hogy a családgondozóban, ahol dolgozik, voltak nehezen kezelhető gyerekek akiknek családjával semmit sem tudtak kezdeni. így valódi családterápiára nem kerülhetett sor. Azaz a család egészében gondolkodva nem lehetett megoldani a fiatalok problémáit. S itt jön a véletlen és a szakember találékonysága. Csupor Zsuzsa és kolléganője, Hidegh Tünde elhatározták, hogy munkát adnak a gyerekeknek, de olyat, amihez maguk is értenek, tehát amit irányítani tudnak, s ami nem az időjárás függvénye. Mivel ezek a gyerekek otthon sokszor enni sem kapnak, a főzésre esett a választás. A konyha

azóta is nagyon jól működik. Az ételkészítésnél mindenki azt a munkát csinálja, ami személyiségének a legjobb kifejezője. Pl. az agresszív fiú vágja a húst. Amikor azt mondja, „de jó lenne egy darab hús", már mindenki tudja, hogy dühös. A gyerekek megtanulnak teríteni, ..megvendégelik" egymást, apró szertartásokat vezetnek be. S mindezzel sokat tudnak közölni — egymásról egymásnak.

,,Csak” anyu

Csiszárné Toldy Mária, aki

nem nyugodott bele. hogy két egészséges gyermeke után született értelmi fogyatékos kisfia és a család körül bezáruljon a világ. így jutott el a „Hit és fény” gyülekezetbe. amely állami gondozottak, valamint fogyatékos gyermekek és szüleik kölcsönös segítségét tűzte ki célul. Az előadást kísérő videofelvételen a gyülekezel vezetője elmondta, hogy céljuk példát mutatni az egészséges családtagoknak a betegekkel való együttélésre. A közös megbeszélések, játékok és más foglalkozások során megmutatkozik a sérült barátok számos értékes emberi tulajdonsága, s ezek ismeretében a szülőknek is könnyebb elviselni az egészségesek gyakran megkülönböztető tekintetét, arról nem Ls beszélve, hogy megszűnik a fogyatékos gyermek és szüleinek elszigeteltsége.

Sziivay Kinga egy fogyatékos számára létrehozott védőmunkahelyről beszélt. Öten foglalkoznak tizenkét tizenhat éven felüli fiatallal. Szőnek és kerámiáznak. Közben a munkaszervezés által megtanulják a fegyelmet. A nap öt-tíz perces beszélgetésekkel kezdődik, amelyek a sérültek indulatait próbálják megfogalmazni, s a helyes irányba terelni. Közösen teáznak közös pénzből, amit saját munkájukkal keresnek. A cél itt a pénzkezelés

megtanítása. A videofelvételen elmerültcn szőnek és formálják agyag gyertyatartóikat a fiatalok. „Azért csinálom, mert így másnak is lesz”, mondja az egyik fiú. A film végén énekelnek. „Az öröm mindenkié, csak meg kell keresni a forrását”. És égnek a gyertyák a kitárt karú emberalak gyertyatartóban.

Definíció nélkül kell zárnom ezt a beszámolót. már ami magát a családterápiát. illeti. Annyi bizonyos, hogy nem csupán új módszerről, hanem új szentié létr ő I van szó. A. L. von Bertalanffy féle rendszerszemlélet családra való applikációjáról. A családot mint egészet kell néznünk, s tudvalevő, hogy a rendszerelmélet szerint az egész nem egyszerű összege a részeknek. Ennél sokkal több, hisz a részek egymással kölcsönhatásban vannak. De a rendszer környezetével is bonyolult kölcsönhatásos viszonyban áll. Tehát a családterapeuta ezeket a belső és bizonyos mértékig a külső családi viszonyokat Ls megpróbálja valamennyi érdekelt családtag bevonásával egészségesebbé tenni. Sokszor „csak” odáig vezeti el látszólag véletlenül a klienseket. hogy megtanuljanal egymással beszélgetni, egy másra odafigyelni, helyesen ér telmezni és egyáltalán észre venni kimondatlan és ki mondott közléseket. De há nem ez-e a legnehezebb ma napság, amikor szinte minden re jut időnk — a hozzánk les közelebb állók rovására ?

A vándorgyűlést Veszprémi Családterápiás Mi hely rendezte, s okvetlent meg kell említenem dr. Ráts Csabát, a Magyar Családterj piás Egyesület elnökét, rendezvény szürke eminenc ását. aki úgy irányított, hoj szinte észre sem lehetett őt ve ni. s akit szinte kézzelfogha tisztelet övezett. A magyart szági résztvevőkön kívül — k zUlük minden bizonnj dr. Buda Béla az, akit ideha Ls ismerünk — erdélyi, kárp; aljai, újvidéki és csehszlo' kiai magyarok is voltak Vess rémben. Az utóbbiak kö; Hogya György és Bogoly Jár Nagykaposról, valamint

LÁM PL ZSUZSÁN í