Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-06-27 / 27. szám
A FONTOS! Az eddigi tapasztalatok azt mutatják — hangzott el a főbeszámolóban —, hogy az állami vállalatok önigazgatási szerveibe kevés nő jutott. A losonci Pofana július elsejétől lesz állami vállalat, hamarosan választunk, oda kell hát figyelni nekünk is, hogy hány nő kerül majd be a vezetésbe. A jegyzetfüzetemben ezt a gondolatot aláhúztam, mert mint a vállalat személyzeti igazgatójának, erre oda kell figyelnem! Begal Mária, Kistoronya (Malá Trna): — Az a rész kötötte le a leginkább a figyelmemet, amely a munkásnök jogairól szólt. Úgy érzem, borászati üzemünkben mi, munkásnők, élünk is ezzel a joggal; a kéthetenkénti termelési értekezleten mindig rámutatunk a hiányosságokra, és igyekszünk ezeket mielőbb kiküszöbölni. Nehéz munkafeltételek között dolgozunk — a pincék mélyén állandó a hideg —, de üzemünk vezetősége megfelelő munkaruhával, lábbelivel lát el bennünket, jogos kéréseinknek eleget tesz, amit mi jó munkával hálálunk meg. A főbeszámolóban elég nagy helyet kapott a környezetvédelem is. Vitafelszólalásomban én is erről akarok beszélni, mert a Terebesi (Trebisov) járásban sok gondot okoz a talaj- és ivóvízszennyeződés, a levegőt pedig jócskán szennyezi a hőerőmű. Ezek a problémák sürgős megoldásra várnak, ami központi segítség nélkül nem megy. Kósik Sarolta, Királyi (Král): — A nők munkakörülményeinek javítását tartom a legidőszerűbbnek. A falvakban legtöbb helyen öreg épületben vannak az üzletek, nagyon nehéz itt az elárusítók dolga, amit még a hiányos áruellátás is nehezít. Jó lenne, ha végre már azt és annyi árut kaphatnánk az üzletbe, amire és amennyire szükségünk van. Én is csak azt a kérdést tehetem fel, amit naponta megkérdeznek tőlem a vásárlók: hogy lehet, hogy annyiféle árut termelünk, az üzletekből mégis hiányzik, ami éppen kell? ... Agócs Márta, Gömöralmágy (Gemersky Jablonec): — Nagyon fontosnak tartom a család szerepét a társadalomban. Elértük az egyenjogúságot, de mire jutottunk vele? Annyi a munkánk, hogy a családra, gyerekekre már nem futja sem az időnkből, sem az erőnkből. Kabrhelová elvtársnö javasolta a rövidített munkaidő bevezetését. Hát ez nagyon jó lenne! Mi nők szeretnénk helytállni a munkában, aktivan akarunk lenni a társadalmi szervezetekben, de elegendő idő kellene a családra, gyerekekre is. Úgy kellene beosztani a nap huszonnégy óráját, hogy minderre jusson belőle. Helena Kríbusová, Ceské Budéjovice: — Egyetértek a beszámolóval abban, hogy a nők munkaaktivitása nem mehet a család rovására. Büntetőbíróként naponta találkozom L olyan esetekkel, ahol a fiatalok lezüllésének a rendezetlen családi háttér az oka. A nőnek elsőrendű szerepe az anyaság, a gyermeknevelés. Az anyáktól, a mai családok viszonyaitól függ a jövő nemzedék minősége. Nőszervezeteinkben is sokat tehetünk ennek érdekében, csak meg kell találni rá a módot. Jakus Erzsébet, Bős (Gabőíkovo): — Nagyon érdekes volt a beszámolónak az a része, amely a gazdasági mechanizmusunk átalakításával foglalkozott. Például, hogy mi, nöszervezeti tagok, bátran beleszólhatunk a nemzeti bizottság, a pártszervezet, a munkahely által felvetett problémákba. Rajtuk keresztül követelhetjük a szolgáltatások bővítését is, a félkész áruk gyártását, mindazt, ami könnyítheti a dolgozó nő munkáját. Én először veszek részt ilyen magas fórumon: örömmel hallom, milyen nyíltan beszélnek a nők minden olyan problémáról, amely naponta nehezíti életüket. Remélem, hogy a szavakat tettek is követik! FrantiSka Malinová, Uherské HradiSté: — A föbeszámolóban ugyan megemlítették, de szerintem még mindig keveset hangoztatjuk, milyen sok időt töltenek el a nők a házimunkával. Alacsony színvonalú a szolgáltatás, nincsenek megfelelő háztartási gépek, amelyek könnyítenék a nők második műszakját. Miért nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel a kutatóintézetek, miért mellőzik a háztartási gépek gyártását az üzemek? Évek óta panaszkodunk a panelházak szűk konyhájára, de a lakóházak tervezői még ma is ilyeneket ajánlanak. Miért nem hallgatják már meg végre a nőket, a családokat, milyen konyhákat szeretnének? Többször kellene ezekről a gondokról beszélni a nőszervezeti összejöveteleken, és határozottabban, hangosabban kellene követelni a kérések megvalósítását! Ferencz Ilona, Hanva (Chanava): — A.család szerepének a visszaállításáról nagyon figyelmet keltőn beszélt Kabrhelová elvtársnö. Húsz éve tanítok, látom, milyen nagy a különbség azon gyerekek között, akikkel az anya háromhat éves korukig otthon marad, vagy ha mindjárt bölcsödébe mennek a gyerekek. Ma az iskolában nagyok a követelmények, azok a gyerekek, akik nem élnek harmonikus családban, akikkel a szülök nem foglalkoznak rendszeresen, lemaradnak a többitől. Sajnos, sok szülő — anya — részesíti előnyben az anyagi javak gyűjtését, kevés idő marad a gyermeknevelésre, s ez főleg a gyerekek érzelmi világának silányságában mutatkozik meg. Jó lenne tehát, ha az anyák maguk határozhatnák meg, meddig és mikor akarnak gyermekükkel otthon maradni. Dobos Magda, Királyhelmec (Král'ovsky Chlmec): KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELEI —’ A nőmozgalomban 1948 óta dolgozom. Kitüntetésként veszem, hogy minden kongresszuson jelen voltam. Jó áttekintésem van hát arról, negyven év alatt milyen fejlődésen mentek keresztül a nők. Az egykori, megszólalni is alig merő. egyszerű háziasszonyokból öntudatos, müveit, minden kérdéshez értő, egyenrangú dolgozó nőkké váltak, akik a társadalmi, politikai és a gazdasági életben is helytállnak. Kezdetben a nők foglalkoztatása, a bölcsődék, óvodák létesítése volt a cél, minden egyes nőt be akartunk vonni a termelőmunkába. Ez sikerült is, de ma már úgy tűnik, mintha kicsit túllőttünk volna a célon. Ezen a kongresszuson már azt követelik a nők, hogy kevesebbet dolgozhassanak, legyen lehetőségük a munkaidő rövidítésére. Viszsza akarnak térni a családhoz, a gyerekek nevelését tartják a legfontosabbnak. Társadalmunk sokat tett a nők érdekében, most a nőkön a sor, hogy olyan szellemileg és fizikailag egészséges nemzedéket neveljenek, mely szilárd alapja lesz a társadalomnak. H. ZSEBIK SAROLTA nő 3
