Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-04 / 15. szám
Bauchiban hagyományos piac van ból és vertagyagból készültek a falaik, a tetőzetet pedig nád, vagy a jobbik esetben hullámlemez alkotta. Durva deszkából, rozsdás bádoglemezből, vagy fakereten függő gyékényből tákolt néger viskókat is láttunk. E nyomornegyedek esztétikailag eléggé viszszataszítóak, ám céljuknak bizonyára megfelelnek. A vidékiek szüntelenül özönlenek a városba. Mindannyiuk egy kis magánéletre vágyik. Ez alatt persze családi vagy törzsi, tehát kollektív magánélet értendő. Az apró szobácskák mindegyikében 5—6 személy szorong, felnőttek és gyerekek egyaránt. A mi felfogásunk szerinti magánéletről tehát aligha lehet szó. A hatósági épületek, bankok, egyetemi létesítmények, a néhány középület és üzletház, különösen a Kingsway supermarket építészeti stílusuknál fogva élesen elkülönültek a város többi épületétől. Említésre méltó az új vásárcsarnok épülettömbje, mely szépen megoldott részlegekből áll. A hatalmas vásárcsarnok többemeletes, és emeletközök, teraszok is díszítik. Minden emeleten másmás árufajta kapható — élelmiszer, gyümölcs, zöldség, háztartási cikkek, kozmetikai áru, kerámia, bőrtermékek, textil, ruházati cikkek, lábbeli, elektronikai árucikkek, szolgáltatások. tehát mindaz, amit itt előállítanak, s amire a lakosságnak szüksége lehet. A felsőbb emeletekről megfigyelhető az alsóbb szinteken folyó élet, a hemzsegő emberáradat, a vég nélküli alkudozások, a cipészek,, szabók, tímárok és más iparosok ügyes keze munkája. A város utcái talán még elhanyagoltabbak voltak, mint Maiduguriban. Csak a kereskedelmi negyed főutcáit védi aszfaltburkolat, a többi útburkolat csak laza lateritjellegű, tele lyukakkal. A központtól félreeső helyen néhány érdekes, egyemeletes épületekkel szegélyezett utcácskára bukkantunk. Homlokzatukat csempe, színes ornamentika díszítette, gyakoriak a fából készült erkélyek, faragott mértani mintákkal díszített verandák. Az egész negyed szemmel láthatólag tisztább volt a város többi részénél. A házak előtt márkás autók parkoltak — minden e villák rangos lakóinak kilétére utalt. A városszemle során egészen az északi bekötöútig jutottunk, ahol meglepődve olvastuk egy nagy falitábla feliratát, mely szerint itt székel a harmadik gépesített dandár parancsnokága. Az ilyen tájékoztatás módfelett elcsodálkoztatná a katonáinkat s főleg tisztjeinket. Tréfásan említettük meg, hogy elfelejtették kiírni a parancsnok nevét és a legénység létszámát. Később Nigéria-szerte számos hasonló tájékoztató táblával találkoztunk. Nyilván ez mindennapos szokás a nagyvárosokban. Jós város látványa nem örvendeztetett meg bennünket túlságosan, környékének csodálatos szépsége viszont annál inkább. Maíduguri környékével és csaknem az egész Bomo Köztársaság egyhangúan ható sik szavannáival ellentétben, itt érdekes alakzatú köszirtek emelkednek a magasba, egyes kúpok magassága az 1700 métert is eléri. Felkapaszkodtunk az egyik csúcsra, s jutalmul elénk tárult a zöldövezetekkel szegélyezett város panorámája. A várost kisebb-nagyobb dombok övezték. Leggyakoribbak a különféle lepusztult alakzatok voltak. A hatalmas, gömbszerű bálványokat mintha ottfelejtette volna valaki a hegyoldalban, vagy akár a dombetön. A kőzetek többségén otthagyta kivehető nyomait a Nap, a víz és a szél többmillió éve tartó eróziója. A Jos-fennsik vulkanikus eredetű. A helyi egyetem földtani és bányászati tanszékén azt a magyarázatot kaptuk, hogy a bazaltkőzet három szakaszban került a föld felszínére, legutóbb a negyedkorban. Ezek tartalmazzák a különféle érceket és ásványokat. Timber Creek város közelében topáz és berillium, Jemaa városkánál akvamarin, Antan falunál pedig zafír és korond fordul elő. A kissé távolabb fekvő Kafanchanban halványzöld és barnás színű monacitot, rózsaszín andaluzitot, zöld színű krizoberillt találtak, s itt bukkantak rá. illetve írták le elsöizben a barnásfekete színű nigeritet. Szívesen fogadná el nemegy otthoni hajadon e színes kövecskék valamelyikét. Itt viszont a földön hevernek, persze azért figyelmes szemre és némi szerencsére is szüksége van az embernek, hogy rábukkanjon egyikére-másikára séta közben. A nigériaiak számára azonban nagyobb jelentőségűek az ón- és a nióbium-, illetve tórium- és urániumérc lelőhelyei. A második világháború előtt itt elsősorban kiterjedt nióbium és ónbányászat folyt, később azonban csökkent a kiaknázásuk. A felszíni lelőhelyek kimerülése után hatalmas üregek maradtak hátra, amelyeket tórendszerré változtatott a talajvíz és a csapadék. Az egyiknél, apró vitorlás hajók versenyében gyönyörködve, kellemes délutánt töltöttünk. A víztükrön néhány szörföző is keregetőzött — lám, Nigéria igyekszik haladni a korral. Maíduguri ízlésünkhöz mérve a tavacska vize túlságosan hideg volt. Hőmérséklete aligha érhette el a huszonöt fokot, így hát nem volt ínyünkre megmártózni benne, vagy úszni egyet. A napot múzeumlátogatással zártuk. Megcsodáltuk az ország különböző területeiről gyűjtött kiállítási tárgyakat. Láthatók voltak itt a hausza, fülbe, kanuri, joruba, ibo. jukun és más törzsek, vagy nemzetségek termékei. Főleg kerámia vázák, tálak, fazekak, tányérok, víztároló kőedények, fémszobrocskák, fegyverek, fa-, bőr- és bronzmaszkok, illetve különféle kultikus tárgyak sorakoznak a vitrinekben. A múzeumi skanzenben megcsodálhatok a sokoti és zariai emírek palotáinak érdekes másai, és a látogatókra vár a kani várerödítmény- és kapurendszer modellje is. A modellek belterülete a muzulmán életmódnak, korán-idézetekkel kiegészített bemutatására és leírására szolgál. Estére hűvösebb lett az idő, legalábbis így éreztük, mivel megszoktuk Maíduguri május esti 35 fok körüli hőmérsékletét. Jósban a higanyszál mélyen 30 fok alá süllyedt. A Jos-fennsik éghajlata főleg az európaiaknak felel meg. Jellegénél fogva megközelíti a szubtrópusi éghajlatot. Gazdag növényzetű vidék ez, többféle pálma-, narancs-, citrom-, sőt diófa is nö itt. Az erdőkben még szamócához hasonló gyümölcsöt is lehet szedni. Elgondolkodtató, vajon miért áldozott Nigéria milliárdos összegeket az új főváros felépítésére, amikor e célnak az átépített Jós is megfelelt volna. Az új metropolis — Abuját ugyanis még be sem fejezték — egyelőre nem teljesíti feladatát. Lagos pedig már túlnépesedett. Lakossága, az összes diplomáciai. kereskedelmi és pénzügyi képviselettel, intézménnyel együtt sokat szenved az egészségtelen, hol forró, hol nedves partvidéki éghajlat miatt. E valószerűtlen elmélkedésből is nyilvánvaló, hogy F1ateau-t, fővárosával együtt megkedveltük, és szívesen térünk majd ide vissza, hogy a Nigéria többi részén uralkodó trópusi hőségtől legalább rövid időre megszabaduljunk. DEZIDER TÓTH A szerző felvételei Jósban modern vásárcsarnokot építettek nö 9
