Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-02 / 1. szám
KUCKÓ JUVAN SESZTALOV Világügyelő hívja a halakat Fogja a csukabört Világügyelő férfiú, megy a tenger partjára. Talál egy asztalt. Az asztalon pálcikák, táblácskák. Nézi őket. A táblácskákon rajzok, vogul betűk, írásjelek. Olvassa őket, azután az asztal alá néz. Hát ott habzik a víz, mesél a víz, halak úszkálnak. Néki is úszhatnékja támadt. Előveszi csukabőrét, belémerúl a tengerbe. Ott ficánkol egy kis csuka, megijed, arrébb szökken. Világúgyelö utána. A kis csuka ijedtében eltátotta a száját, várta halálát. Világúgyelö szelíden szólt hozzá: — Egyet se félj, gyere ússzunk együtt! Elcsudálkozott a halacska, sosem látott még barátkozó nagy csukát. Úsztak együtt tovább. Meglátja őket egy tokhal, elámul a kedves, szelíd nagy csukán, ő is csatlakozott hozzájuk. De még egy csillogó ezüstös lazac is odaúszott... Halak raja vonult már a nyomukban. Úsznak, úszkálnak, egyszer csak megpillantják a parton — halászok. Szakadt, cafatos rongyokban. Arcuk elcsigázott. Hideg víz marta markukkal markolják a hálót. Világúgyelö leveti a csukabőrt, kimászik a partra. — Paszja ölen! Sok szerencsét! — fordul a halászokhoz. — Paszja, paszja! ■*— bólintanak a halászok. — Pumaszipa, jatil pig! Köszönjük, kedves fiunk! Köszönjük a halakat, amiket hoztál nekünk. Ma zsíros tokhal kerül asztalunkra, finom lazac meg omlós húsú hering. Köszönjük! Földanya hét fia Földanya istennőnek hét fia volt. Tobozzal, bogyókkal jóllakatta volna őket? Ugyan, dehogy! Földanya istennő követet küldött az égbe Numi Torem atyához: „Mivel tápláljam a fiaimat?" A mindenség Atyja válaszolt: „A falutok melletti ligetbe lebocsátok egy rénszarvast borjastul." S már ott is legelészett a hétágas szarvú rénszarvas, gyenge kisborjával. Körös-körül megfrissült minden. Füvek harsogtak, szinte daloltak. Madarak fütyörésztek, csivogtak, egymáshoz kiáltoztak. Zuzmó ezüstjén eleven szoborként állt a szarvas. Oldalán borja legelészett. Hirtelen halotti csönd lett. Jöttek Földanya fiai, íjakkal, nyilakkal. Hazavitték az elejtett szarvast borjastul. ízlett nékik a szarvashús. Földanya ismét felküldi követét Torem atyához, a Felső Világba. Megint arra kéri atyját, bocsásson alá szarvasokat. Numi Torem haragosan feleli: „Miféle fiaid vannak? Nem kellett volna megenni azt a kisborjút! Legeltettétek volna, megnőtt volna — újabb szarvasokat ellett volna. Egész csorda lehetne a falutok közelében! Ha ilyen oktalanok vagytok — menjetek az erdőbe. Aki élni akar — menjen vadászni! A vadszarvas nyomát nehéz megtalálni, a tajga sűrű, a hó vastag. Néktek adom a tajgát, fekete és vörös vadjaival. Ha férfiak a fiaid, ne tőlem kunyeráljanak élelmet! Fogjátok az íjakat, a nyilatokat, és vadásszatok!" A tajga szülötteit isten így tette vadászokká. Bede Anna fordításai Kedves Barátaim! Az új esztendőt a ti munkáitokkal kezdjük, buzdításul az előttünk álló tizenkét hónapra: dolgozzatok szorgalmasan ezután is. Ne feledkezzetek el a Kuckóról sem! Küldjétek minél több jó rajzot verset mesét. Milyen állat az oposszum ? Milyen állat az oposszum ? Kicsinyeit hátán hordja, kapaszkodnak, mint a bolha, Cini<ini, cini-cin. Egymás után sorakoznak, anyjuk hátán tolakodnak. Össze-vissza civakodnak Cini-cini, cini-cin. Trugty Emőke, Komárom (Komárno) Nágel Natália, Stúrovo Vörös Kati, Somorja (Samorin) Lakoma Ici-pici kisasszonykák, csapnak együtt nagy lakomát. Van ott minden, torta, kávé. mogyoró és csokoládé. A gálya is hívott vendég, kínálgatják: tessék-tessék. Gólya néni mit parancsol, talán ebből a narancsból? A gólyának mind ízetlen, csonka szárnya meg-megrebben. Szomorúan sóhajt néha, de jó volna kígyó, béka! Perecz Hajnalka, Vágfarkasd (Vleány) Három török zenészek Három török zenészek. Körben ülnek, s zenélnek. Mai nap van csütörtök, fejükön egy kivájt tök. így szól az egyik török: — Itt mindent összetörök. Széttöröm a székeket, megverem a pékeket. Nem fogok már zenélni, legjobb lesz majd henyélni. Polgár Anikó, Vágfarkasd (Vlcany) Potfay Éva, Stúrovo nő 16
