Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-27 / 40. szám

TÁJOLÓ KÖNYV Hagyomány és megújulás A második világháború, pontosabban 1948 után újraszerveződő, újrainduló cseh­szlovákiai magyar irodalom első seregszem­léje az Új hajtások című anatológia volt 1954-ben, amely a „haimadvirágzás" első négy-öt évében jelentkező írókat, írójelölte­ket sorakoztatta fel. A gyűjtemény versei és novellái mellett egyedül Csanda Sándor két dolgozata képviselte az irodalomtudományt és az esszéirodalmat. Az éles szemű Fábry Zoltán rögtön föl is figyelt a jelenségre: „Egy műfajból egyetlenegy nevet felvonultatni (méghozzá kétszer is) antológiái lehetetlen­ség. Ha nincsenek többen, akkor az antológiajelleget megőrzendőn, a Csanda­­tanulmányod elmaradhattak volna. És tény­leg nem lennének többen?...(...) Az esz­­széírók hiánya vagy kisszámú jelentkezése érdekes szifnptóma: 1938-ig itt és Magyar­­országon valóságos esszéiró-nemzedékről lehetett beszélni." A Fábry által hiányolt esszé az elmúlt négy évtized során végül is irodalmunk egyik legerősebb, a lírával és a szépprózával egyenrangú műfajává vált. Ezt igazolja az a napokban megjelent gyűjte­mény is, amely Hagyomány és megújulás címmel Szeberényi Zoltán válogatásában az imént említett időszak legjobb, gondolatai­ban és világérzékelésében legizgalmasabb csehszlovákiai magyar esszéit kívánja felmu­tatni. Szeberényi Zoltán előszavát idézem: „döntően az esszé és az esszébe oltott tanulmány műfajára támaszkodik, de a kép teljessége érdekében szerepeltet a magva­sabb cikkektől a szigorúan adatolt tanul­mányig minden rendű és rangú írást, ami CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR ESSZÉÍRÓK 1948-1988 Hagyomány A és megújulás _L MADÁCH valamilyen formában jellemezni képes iro­dalmi és tudományos gondolkodásunk sajá­tosságait, eredményeit." A Hagyomány és megújulás dolgozatai három nagyobb téma­kört — a szülőföld vonzáskörét, Íróink irodal­munk hagyományaihoz való viszonyát, vala­mint az irodalmi kapcsolatok és a műfordítás kérdéskörét — ölelik fel. A gyűjtemény egyes dolgozatainak igényességét színvonalát ille­tően már szerzőik — Csanda Sándor, Dobos László. Duba Gyula. Fábry Zoltán, Fonod Zoltán, Forbáth Imre, Gál Sándor, Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Rácz Olivér, Rákos Péter, Szeberényi Zoltán. Tőzsér Árpád, Turczel Lajos és Zalabai Zsigmond — neve is biztosítékot jelent. Azt azonban, hogy kik és milyen írások maradtak ki a válogatásból, korai volna megítélni, hiszen annak egyelőre csupán első kötetét tarthatjuk kezünkben. A „harmadvirágzás" elméleti-kritikai vissz­hangja, valamint a csehszlovákiai magyar kultúra és tudományosság további területe­iről vett témakörök várhatóan a válogatás jövőre megjelenő második kötetében lesznek olvashatók. Ám annyi már most bizonyos, hogy egy rendkívül fontos, talán irodalmunk­ról alkotott véleményünkön is módosító, azt kétségtelenül árnyaltabbá tevő gyűjtemény első kötetét tarthatjuk most kezünkben. TÓTH LÁSZLÓ „Tudjátok-e, ki vagyok?" Rónay László Tersánszky Józsi Jenő kér­dését idézte, amikor címet adott könyvének. A kis kötet a budapesti Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Kozmosz Könyvek sorozatában jelent meg. Hétszáz példányt vett át belőle a Madách Könyvkiadó. A könyv Tersánszky születésének századik évfordulója alkalmából jelent meg, emlékez­ve, emlékeztetve a hírneves író életművére, pályafutására. Sok íróról mondják, hogy különös, társaitól elütő természetű, magánakvaló. Hát persze, az író, ha valamirevaló, akkor rendhagyó is. Mint Tersánszky. Az író az erdélyi Nagybányáról indult, on­nan hozta magával regényhőseinek nagyré­szét. Festő szeretett volna lenni, de szeren­csére megtalálta leghitelesebb kifejezési for­máját: az Írást. Meg kell hagyni, szorgalma­san dolgozott. Több mint félszáz müvet ha­gyott ránk, köztük remekműveket. Osvát in­dította útjára a Nyugatban a kilencszázas évek elején. Első kiugró sikere a „Viszontlá­tásra, drága" című háborús regénye volt. Maga Ady is dicsérte, a magyar irodalom legértékesebb háborús regényének minősí­tette könyvét. Ha Tersánszky pályája nem is volt egyenletes, sok elismerést kapott: Ba­­umgarten-dijat, Kossuth-dijat és a Munka Érdemrend aranyfokozatát. Ha örült is min­dezeknek Tersánszky, nem hiszen, hogy fon­tosnak tartotta, öt egyedül az emberek érde­kelték, az emberek közül is a törvényen kívül állók, a csavargók, a társadalom alsó szintjén hányódó szegénylegények, jókedvű és agya­fúrt csibészek, mint a kissé saját képére formált Ka kuk Marci. E legnépszerűbb müvét sorozatban írta, összegyűjtve 1942-ben je­lent meg két kötetben. Rónay László: „Tudjátok-e, ki vagyok" című könyve a Tersánszkyról szóló bírálato­kat, nyilatkozatokat, a vele készítet interjú­kat, illetve a róla írt dolgozatok legjellem­zőbb részleteit gyűjtötte egybe. De van a könyvben írói önvallomás is. Aki szereti az író müveit, aki érdeklődik alkotó módszere, éle­te, bolyongásai felől, föltétlenül olvassa el Rónay Könyvét. Tersánszkynak csodálatosan színes élete volt: ha úgy adódott füttymű­vészként lépett a közönség elé. máskor ze­nekarával keltett feltűnést, amelynek ő volt a furulyása. Az is megtörtént, hogy énekszá­mait gitárral kísérte a rádióban stb. A könyv­ben többek között Ady, Móricz Zsigmond, Ignotus, Schöpflin Aladár, Kodolányi János, Nagy Lajos írnak Tersánszkyról. A legérdeke­sebbek azonban a megemlékezések. így pél­dául Zelk Zoltáné vagy Féja Gézáé. DÉNES GYÖRGY KIÁLLÍTÁS Formatervezés itthon és külföldön Bratislavában, a Technika Házában két héten át tekinthették meg az érdeklődök azt a nemzetközi kiállítást, amelyen hat szoci­alista ország — Bulgária, Kína, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és hazánk — formatervezői mutatták be, hol tart országa­ikban ez az ipari-művészeti ágazat. Természetesen elsősorban a hagyományos könnyűipari ágazatok kiváló termékeiből kaptunk ízelítőt. A textil-, a bútor-, az üveg- és kerámiaipar legszebb, általában díjazott alkotásaiban gyönyörködhettünk, de egyéb, így a fogyasztási cikkek is bemutatásra ke­rültek. Szép vonalú porszívók, konyhai robot­gépek, fényképezőgépek, rádiók, lemezját-FELVÉTELÜNKON SZOVJET TERVEZÉSŰ KONYHA/ROBOTGÉP szók, magnók és ezek kombinációi, kerékpá­rok, motorkerékpárok, néhány jármű és autó­­modell... Az ipari formatervezés az utóbbi évtize­dekben már a gépiparban és műszeriparban is meghonosodott. Számos gépipari tervező­intézetben jöttek létre például nálunk is ipari formatervező központok, hogy a munkakör­nyezet jobbítását-szépítését a megtervezett gépek már formájukkal, külsejükkel is szol­gálják. A szocialista társadalom is elfogadta azt a tételt, hogy a forma, a külső szerves része a termék minőségének és tudomá­nyos-technikai színvonalának, tükrözője a társadalom anyagi és szellemi csiszoltságá­­nak, meghatározója a termék kulturáltságá­nak, és harmonikus részét alkotja a környe­zetnek. A munkaeszközök formája nem vé­szit fontosságából az automatizáció, a robo­tok korában sem, hiszen ezek az új gépek újabbnál újabb feladatok elé állítják a képző­művészeket. Nem mindegy ugyanis, hogy például egy operátor munkakörnyezete mi­lyen, mennyire esztétikusak és praktikusak egyszerre az öt körülvevő vezérlőpultok, s az sem mellékes, hogy egy automata gépsor undorító gélemként terpeszkedik-e egy csar­nokban, vagy látványnak is szép láncolatot alkot. A presovi VÚKOV külön formatervezési központot hozott létre a robotizált munkahe­lyek komplex esztétikai megtervezése céljá­ból. Ugyanakkor a szerszámok, a műszerek formatervezése sem befejezett folyamat, hi­szen továbbra is szükség lesz fogóra, kala­pácsra, kézi fúróra ... Mert a javítást, a karbantartást, a szabadidei fúrást-faragást a jövőben sem robotok végzik majd, hanem emberek, akik szeretik a kézhez álló mun­­kaes zközöket. A formatervezés a szocialista országokban nem egymástól függetlenül történik. Vannak területek, ahol konkurálnak egymással a ter­vezők, más területeken pedig közösen for­­málják-alakitják a közízlést és a környezetet. Elsősorban az ipari termelés humanizálása, az emberi alkotóerő növelése érdekében, de azzal a céllal is, hogy gazdaságilag kedve­zőbb helyzetbe kerüljenek ipari termékeink a világpiacon. ^ GYURKOVITS RÓZA HANGVERSENY Bratislavai Zenei Ünnepségek Az idei. 24. Bratislavai Zenei Ünnepségek rendezvénysorozata szeptember 29-én kez­dődik, de már azt megelőzően is alkalmuk lesz a koncertlátogatóknak néhány hangver­senyt meghallgatni. Ezek közül a Szlovák Filharmónia Suchon-estjét emelem ki, ame­lyet a zeneszerző 80. születésnapja alkalmá­ból rendeznek szeptember 25-én. Magára a fesztiválra számos hazai és külföldi művész és együttes kapott meghívást. Lehetetlen felsorolni valamennyiüket, a műsorban tal­lózva (mely még változhat is!) csupán néhány eseményre, szereplőre hívom fel olvasóink figyelmét. Szeptember 30-án este a Stras­bourg-! Filharmóniai Zenekar ad hangver­senyt Strauss, Roussel és Saint-Saens müve­iből. Az est karmestere az osztrák Theodor Guschlbauer. Október 1-jén délelőtt a Stockholmi Új Kamarazenekart hallhatjuk, a szólista Christian Bergqvist svéd hegedűmű­vész. Este a Szlovák Filharmónia Lutoslaws­­ki, Elgar és Beethoven egy-egy művét adja elő Lehel György vezényletével. Természe­tesen idén is találkozhatunk a Bohdan War­­chal által vezetett szlovák kamarazenekarral, tervek szerint október 4-én és 11 -én lépnek föl. Tavaly hiába vártuk Magyarországról az Amadinda ütőegyüttest, meghirdetett kon­certjük elmaradt. Reméljük, most, október 5-én valóban láthatjuk-hallhatjuk őket. A Szombathelyi Szimfonikus Zenekarral adnak közös hangversenyt. A karmester az NSZK- beli Eötvös Péter. Ugyanaznap este a köny­­nyebb műfaj hívei élvezhetik Lehár, Kálmán, Strauss, Lecocq. Offenbach, Millöcker dalla­mait szovjet, bolgár. NDK-beli és hazai elő­adóművészek tolmácsolásában. Október 7-én az angol The Hilliard Ensemble olasz, angol, spanyol és francia reneszánsz muzsi­kát játszik. A Liverpooli Királyi Filharmóniai Zenekar október 9-i koncertjét, amelyen Britten, Brahms és Dvorák művei szerepel­nek, Libor Pesek vezényli. A Zenei Ünnepsé­gek záróhangversenyén, október 13-án a Szlovák Filharmónia Zene- és Énekkara lép föl. Az osztrák Alexander Rahbari vezényle­tével Moyzes-, Mozart- és Orff-darabokat adnak elő. Az előző évek gyakorlatához ha­sonlóan a fesztivál idején több operaelőadás és számos más rendezvény (kiállítások, film­vetítések stb.) lesz. Vidéki városokban is tartanak majd koncerteket, így Kassán (Kosi­ce), Nyitrán (Nitra) és somorján (Samorin) is. A Zenei Ünnepségek iránt minden évben óriási az érdeklődés, mindig akadnak olyan hangversenyek, amelyekre szinte alig lehet bejutni. Az érdeklődök a Szlovák Nemzeti Színház jegypénztárában próbálkozhatnak a jegyváltással. BERTHA ÉVA nő 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom